Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-30 / 304. szám
Az éj tanácstörvény után Nőtt a bizalom a tanácsok munkája iránt Interjú Csek Józseffel, a Kaposvári Járási Hivatal elnökével Az 1371. évi tanácstörvény új fejezetet nyitott a közigazgatásban. Vajon a három évvel ezelőtt bekövetkezett változás hogyan hatott a megye legnagyobb járására? Az első tapasztalatok milyen újabb feladatokat vonnak maguk után? Erről beszélgettünk Csek Józseffel, a Kaposvári Járási Hivatal elnökével. — Huszonhárom, közös tanács van a járásban. Mi változott azóta, amióta több tanácsból összevonták őket? — A kaposvári tipikusan aprófalvas járás. A sok két- három-négy tagú apparátus már nem felelt meg a követelményelmek. Az igazgatás korszerűsítése feltétlenül megkövetelte az összevonást mindenütt, a mi járásunkban azonban különösen. A négy év tapasztalata ezt igazolja. — Miben nyilvánul meg az igazgatás korszerűsödése? — Jobbak lettek a személyi és a tárgyi feltételek. Nemcsak arra gondolok, hogy korszerűbb irodaházakba költöztek a tanácsok, jobb technikai fölszereltséggel dolgoznak. Ez is nagyon fontos. Ugyanakkor mód van a szakosodásra. Minden részfeladatot más-más csoport lát el. Megvan az a lehetőség, hogy egy-egy részterületet jobban ismerjen. — A községi tanácsok dolgozói sok olyan feladatot is ellátnak, amellyel eddig nem kellett foglalkozniuk. Ezek a bizonyos leadott hatáskörök. Mi a biztosítéka annak, hogy a megnövekedett feladatoknak eleget tegyenek? Megfelelö-e a községi tanács dolgozóinak fölkészültsége? — 1967 óta hatszáz új hatáskört kaptak a községi tanácsok összesen. A szakosodássá! lehetővé vált, hogy nem kell mindenkinek mindent ismernie. Dolgozóink jelentős része több mint tíz éve munkálkodik az államigazgatásban, gyakorlatból sok mindent ismer. Az új hatáskörök gyakorlása azonban nagyobb fölkészültséget igényel. Ezért mi szakmai továbbképzéseket szerveztünk — évente rendszeresen —, emellett támogatjuk mindenki továbbtanulási szándékát, elsősorban a tanácsakadémián és a jogi egyetemen. Továbbá szervezünk — az idén először — tízhónapos komplex, szakmai továbbképzést. Nagyon örülünk annak, hogy a fiatalok részéről korábban tapasztalható idegeskedés megszűnt a tanácsi munka iránt. Az idén például nem is tudtunk minden jelentkezőt gyakornokként alkalmazni. Azt mindenesetre tudjuk, hogy elég sok olyan dolgozónk van, aki szakmai erősítésre szorul. — A községi tanácsok dolgozói gyakran emlegetik, hogy a járási hivataltól sok szakmai segítséget kapnak. — Ez természetes. Hiszen tudjuk, hogy a kezdeti nehézségeken, amelyeket éppen a megnövekedett feladatok adna!', át kell segíteni a községi apparátust. És ez a mi munkánkhoz tartozik. • — A tanácsok összevonásával javult a hivatali munka: De használt-e az összevonás a községekben élő embereknek? — Kezdetben idegenkedtek tőle, ma már azonban nem tapasztalunk ilyesmit. Egyébként, hogy az emberek miként vélekednek az összevont tanácsok munkájáról, jól mérhető a falugyűléseken. Évről évre kevesebb a kifogás, több a dicséret. — A társközségek nem ér- zik-e magukat hátrányos helyzetben a székhelyközségekkel szemben? — Nincs rá okuk. Példákkal, konkrét adatokkal tudom bizonyítani, hogy a kis községeknek is több jut a »-nagy NOMUNKA—PARTMUNKA A z év végi beszámoló taggyűléseken az alap- szervezeti pártvezetőségek a nőpolitikái munka tapasztalatait is összegezték. Volt miről szólni, hiszen az eltelt három, három és fél esztendő óta sok minden történt a nők élet- és munkakörülményeinek javításáért, nagyobb társadalmi megbecsülésükért, közéleti szerepük fokozásáért. Valójában alig akad az országban olyan munkahely, ahol ne tettek volna valamit elsősorban az alacsony keresetű, a nagycsaládos és a gyermekeiket egyedül nevelő anyák gondjainak enyhítéséért, a munkahelyi feltételek javításáért, a családok ellátásával összefüggő problémák könnyítéséért (hűtőszekrények beállítása a műhelyekben, bevásárlás megszervezése, vacsora hazahordása az üzemből stb.), a lányok és asszonyok politikai neveléséért. Mindebben kiemelkedő szerepük van a pártszervezeteknek, a nőmunka közvetlen pártirányításának, annak a körülménynek, hogy a párton belül minden szinten a választott testületek felelősek e munka irányításáért és élmény nőpolitikái határozatait, ezzel alapjában eleget is tettek annak, amit várnak tőlük. Ezt a téves szemléletet csak erősíti, hogy a pártszervezetek már említett feladatterveinek középpontjában is ilyen — vagyis bér- és szociális jellegű — intézkedések szerepelnek, s ezek megoldására összpontosítják erejüket. Nem az avbaj persze, hogy ezekkel a semmiképpen sem lebecsülendő kérdésekkel foglalkoznak. Baj azonban, ha csak ezekkel foglalkoznak, s szem elől tévesztik a nőpolitikái határozatok komplex jellegét; mindenekelőtt azt, hogy e határozatok végrehajtása elképzelhetetlen az egyidejűleg folytatott szívós, céltudatos, tudat- és szemléletformáló tevékenység nélkül. Mi több. hogy ez utóbbi tevékenység eredményessége nélkül voltaképpen a határozat látszólag »csak« gazdasági céljai sem valósulhatnak meg. Nem véletlen például az, hogy a nő- és férfidolgozók béregyenlősége elvének olyan rendkívül lassan és nehezen lehet a gyakorlatban érvényt szerezni. Önmagában itt semmiféle törvény és határozat nem vezet célra. Tény, hogy lenőrzéséért. A szakszerveze-1 az utóbbi években sok minteken kívül ma elsősorban a pártszervezetek emelnek szót a nők sajátos helyzetének és gondjainak figyelembevételéért, és igyekeznek napirenden tartani aktuális problémáikat. A Központi Bizottság 1970 februári határozatát követően az alapszervezetek feladattervekben fogalmazták meg a helyi tennivalókat. Nagyobb részük — több-kevesebb sikerrel — határozottan törekszik e tervek megvalósítására, s egyebek között a gazdasági vezetőket is beszámoltatja ilyen kérdésekről. Ügy tűnik tehát, három és fél évvel a Központi Bizottság állásfoglalása után az alapszervezetekben dolgozó kommunisták is alapvetően megértették annak jelentőségét, és mindjobban érzékelik, megtalálják ezzel kapcsolatos feladataikat. A nőpolitikái munka ma már nem kampányszerű, hanem szerves része a pártmunkának. S ennek értékéből semmit sem von le, hogy több esztendő távlatából jobban felismerhetők a párt- határozat végrehajtásában jelentkező gyengeségek is. Feltétlenül elgondolkoztató például, hogy a legnagyobb előrelépést az eltelt időszakban a nők munkahelyi és szociális körülményeinek javításában könyvelhetjük el. A gazdasági vezetők helyenként úgy vélik, ha bizonyos szociális és bérintézkedésekre »bontották le« a párt és * kordén történt ebben a vonatkozásban is. Fölemelték a legalacsonyabb női kereseteket, jobban figyelembe vették az évi bérfejlesztéseknél ezt a szempontot is, az idei központi béremeléseknél - pedig sok helyütt a férfiakénál nagyobb mértékben növelték a nők fizetését. De még ma is gyakori: ha például két fiatal diplomást, egy nőt és egy férfit vesznek föl egyszerre ugyanannál a vállalatnál, szinte törvényszerűen már a belépés pillanatában többet kap a férfi, mint a nő. Közismert az is, milyen csigatempóval jutnak előre a gazdasági és az állami élet területén a rátermett, felkészült, s a felelősséget is vállalni kész nők. Egy-egy megüresedő osztályvezetői posztra — ha két egyenlő képességű pályázó, egy férfi és egy nő között lehet választani — a legritkábban nevezik ki a nőt. tésre méltó példával szolgál az a nagyüzem, ahol 25 olyan nő részére kívánnak — az Országos Vezetőképző Intézet segítségével — vezetőképző tanfolyamot szervezni, akikből vezetőket akarnak nevelni a vállalat számára. A jelöltek névsorának összeállításában a pártalapszervezetek is közreműködtek. H arom és fél esztendő eltelte után célszerűnek látszik a pártalapszervezetek figyelmét az eddiginél jobban a tudatformáló tevékenységre irányítani — mégpedig a férfiak és a nők vonatkozásában egyaránt. Ez ma a nőpolitikái határozatok következetesebb végrehajtásának — a béregyenlőség megteremtésének, a tehetséges nők bátrabb előléptetésének és vezető beosztásra való felkészítésének, de általában a társadalomban betöltött szerepükhöz méltó érvényesülésüknek — egyik legfőbb feltétele. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a nőpolitikái munka irányítása és ellenőrzése az eddiginél is jobban a testületek ügyévé, szívügyévé váljon. S hogy a határozat végrehajtásában a kommunisták példája, a szavak és a tettek egysége bizonyítson mindenekelőtt. Terényi Éva közös alapból«, mint annak ideién az önállóból. Hiszen négv-öt község sokkal nagyobb összeggel rendelkezik, mint egy, így egyszerre kaphat olyan beruházást a társközség, amilyenre azelőtt évekig kejlett volna várnia. — Mi a járási hivatal legnagyobb gondja? — A tanácsok önkormányzati jellegének növelése. Szeretnénk, ha előrelátó, hatékony döntéseket hozó testületek dolgoznának a községekben. Most még nem eléggé átgondoltak a határozatok, a döntések. Szeretnénk javítani az egészségügyi és a művelődésügyi ágazat helyzetén. Orvosi ellátásunk most nem hagy kívánnivalót maga után; minden körzeti orvosi állást betöltöttünk a járásban. Sőt, két új orvosi kört is szerveztünk. Javítani szeretnénk a tanácsadás és a beteg- ellátás színvonalát. Nagyon jól beváltak községeinkben az öregek napközi otthonai. Sok hasonlót szeretnénk. Sokat foglalkozunk a hátrányos helyzetű tanulókkal es a fizikai dolgozók gyermekeivel. A járásban élők nagyon szép példáját adták eddig is a társadalmi összefogásnak, akár öregek napközi otthonának a létesítéséről, akár óvodaépítésről volt szó. Az új óvodák megnyitásánál és fenntartásánál is számítunk a társadalmi segítségre. — Vannak-e terveik a tanácsi ügyintézés gyorsítására? — Igen. Tervet dolgoztunk ki, amelynek lényege: gyorsítani az ügyintézést. Az ügyek átfutási ideje hivatalosan harminc nap. De ahol csak lehet, nem várjuk meg, hogy elteljen ennyi idő. Kísérleti jelleggel versenyt hirdetünk a községi tanácsok között, mélynek célja az ügyintézés gyorsítása és színvonalának javítása. S. M. Mai kommentárunk A nyugodt fészekrakásért Könnyű a mai fiataloknak. Sokszor és sok helyen elhangzik ez a kijelentés, amely egyébként minden alapot nélkülöz akár a tanulás, akár a munka, akár az érvényesülés, az otthonteremtés oldaláról vizsgálódunk is. E sorokban elsősorban az utolsóként említett dologgal, az otthonteremtéssel szeretnék foglalkozni. A különböző testületek ülésein egyre jobban pártolják a fiatalokat, s nemegyszer szinte az ö fejükkel gondolkodva javasolnak. Itt érdemes kiemelni azokat az elgondolásokat, amelyek nem újak ugyan, más megyében réges-régen megvalósították, Somogybán azonban még az ötlet szintjéig sem igen jutottak el eddig. Nagyon jó javaslat hangzott el nemrégen a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnökségi ülésén a fiatal házasok otthonteremtésének megkönnyítésére: építsenek szobabérlők házát. Noha egyre több fiatal jut lakáshoz, a vállalatok; gazdaságok igyekeznek egyre jobban segíteni őket a fészekrakásban, továbbra is nagy gondot okoz az első részlet vagy a használatba vételi díj befizetése. Általában a szülök, rokonok, jó barátok adnak kölcsön, így indulnak neki az önálló életnek — nem kis teherrel. Az első befizetés összege állandóan nő, mivel egyre többe kerül egy-egy lakás, kiváltképpen Kaposváron. Jelenleg a legnehezebb az ösz- szeházasodó fiataloknak a lakás átvételéhez szükséges pénz összerakása. Akik például nem a szülői házban, azok megértő támogatásával készülődnek a költözködésret hanem albérletben laknak nem nagyon tudnak félretenni. Miként lehetne segíteni a fiataloknak? Ügy. ahogy Székesfehérváron és máshol is teszik. A város, a vállalatok anyagi segítségével fölépítették a szobabérlők házát, s meghatározott időre — például három évre — kiutalják a szobálcat azoknak a fiatal házaspároknak, melyeknek igényét jogosnak tartja a tanács, s ebben az időszakban lakást ad nekik. Az olcsó bér lehetővé teszi, hogy takarékoskodjanak, s összerakják a kiutalt lakás átvételéhez szükséges összeget. Nagy segítséget jelentene a Kaposváron élő fiataloknak is, ha egy ilyen ház fölépülne a megye- székhelyen. Természetesen minél előbb hozzá kellene fogni az ötlet kivitelezéséhez, hiszen még így is messze a megvalósulás. Amíg a »mecénások« megtaláltatnaki amíg elkészül a terv, akad kivitelező, üzemeltető, bizony s ok-sok cigarettafüstös tárgyalás várható. Ez a téma éppen ezért minél előbb döntést kíván, a KISZ, a szak- szervezet gyors kivitelezést szorgalmazó bábáskodását. Nem könnyű a mai fiataloknak. Ennek a háznak a fölépülése után is csak egy bizonyos számú fiatal házaspár készülhet nyugodtabban a fészekrakásra. Az ő boldogságuk is csak akkor valósul meg azonban, ha a tettek nem késnek sokáig. U G. Ifjúsági parlamenteket szerveznek A Somogy megyei KISZÖV 1973 áprilisában tartott küldöttközgyűlésén megalakult az ifjúsági bizottság. Hamarosan elkészült az intézkedési terv is, amelyben meghatározták a bizottság előtt álló feladatokat, ezek végrehajtásának módját. Rögzítették azt is, hogy az először munkába állt fiatalokat évente egyszer összehívják olyan fontos kérdések megtárgyalására, mint például a kezdő szakemberek bérezése, a 18 éven aluliak foglalkoztatása, a továbbtanulás problémái. A napokban tartott küldött- közgyűlés megerősítette a KISZÖV elnökségének azt az állásfoglalását, hogy az ifjúsági bizottság új titkára Horváth Tivadar legyen. — Mit tart az ifjúsági bizottság előtt álló feladatok közül a legfontosabbnak? — Az OKISZ elnöksége a szövetkezeti ifjúsági parlamentek összehívása végett ajánlással fordult az ipari szövetkezetek vezetőségeihez, fiataljaihoz, az ifjúsági bizottságokhoz. Jelenleg ez a legfontosabb feladatunk: szövetkezeti, majd szövetségi szinten is megszervezni az ifjúsági parlamenteket. Valamennyi ipari szövetkeI lyenkor kellene közbelépnie a maga sajátos politikai eszközeivel a pártszervezeteknek. Igaz, ehhez a mainál még nagyobb áttekintésre és tájékozottságra van szüksége példának okáért az üzem vagy intézmény vezetőinek bér- és káderpolitikai terveiről, elképzeléseiről. örvendetes, hogy mind több vállalat káderfejlesztési terve tartalmazza az alapszervezetek javaslatait is a rátermett nők vezetőkké képzésére, nevelésére. KöveHajójavító műhely Barcson zetben, ahol a fiatalok száma eléri a harmincat, önállóan szerveznek parlamentet, a kisebb létszámúaknái azonban lehetőség van összevontan is megszervezni. Cél az, hogy a szövetkezetek vezetőségei a fiatalok véleményező és tanácsadó szervének tekintsék az ifjúsági parlamentet, ahol a szövetkezet választott szervei és gazdasági vezetői a fiatalokkal kicserélhetik véleményüket, s kölcsönösen tájékoztatják egymást. — Az állandó bizottságnak eddig is feladata volt, hogy az ipari szövetkezetek ifjúságát érintő, a párt ifjúságpolitikájával összefüggő minden kérdésben állást foglaljon. Feladata volt a döntéselöké- szítő munka, az indítványok előterjesztése és a véleményezés is. Ezek mellett mi indokolja az ifjúsági parlamentek szervezését? — Szükség van az ifjúság közéleti tevékenységének a fokozására, jobb tájékoztatására. Az ifjúsági törvényt csak a fiatalok aktív közreműködésével lehet végrehajtani. A megye 364 ezer lakója közül 78 ezer KlSZ-korosztá- lyú, - vagyis a megye lakosainak 22 százaléka 15—30 év között van. Az ipari szövetkezetekben 6 ezer ember dolgozik, a fiatalok aránya 55 százalék. Ez a 3300 fiatal joggal várja, hogy legyen olyan fórum — s keres is ilyen fórumot —, ahol minden őket érintő kérdést megtárgyalhatnak, érdekeiket érvényesíthetik. — Mikor ül össze először az ifjúsági parlament? — Először 1974-ben. ezt követően pedig minden két évben össze kell hívni. Ezen a tanácskozáson megjelenhet és véleményt nyilváníthat a szövetkezet minden fiatal dolgozója. Részvételüket a szövetkezet vezetősége kötelei betővé tenni. M. A. Hajójavító műhelyt épített Barcson, a Dráva partján, 2,7 millió forintos költséggel a barcsi TÖVÁÉ a Pécsi Vízügyi Igazgatóság részére. A létesítmény t decemberben adták át a megrendelőnek.
