Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-30 / 304. szám

Az1974-es népgazdasági terv t974-b«n • befejeződd t) folytatódó O kezdődő egyedi nagyberuházások Az 1974. évi költségvetés 117 1 —118,5 milliárd forintot bizto­sít, a beruházások céljaira. Ez 1973-hoz képest 10 százalékos növekedést jelent. A beruházá­sok mintegy 50 százaléka álla­mi erőből, a többi pedig válla­lati és szövetkezeti erőforrá­sokból valósul meg. Cél: a fo­1 lyamatban levő kb. 40 egyedi nagyberuházás határidőre való elkészítésé. Siettetni kell a népgazdaság hatékonyságát növelő korszerű eljárások el­terjedését, a kedvező gyárt- mányszerkezet kialakítását, a termelésnövekedést, ami az életszínvonal-növekedés fon­tos összetevője. A termelő be­i ruházásokon kívül jelentős összegeket biztosít a költség- vetés az egészségügy (kórhá­zak), az oktatás (bölcsődék, óvodák) és a lakásépítés (85— 86 ezer lakás) területén is. Térképünk a legfontosabb nagyberuházásokat tünteti fel. Miért késik a kalóriaszegény üdítőital gyártása? Korábban már hírt adtunk arról, hogy a Nagyatádi Kon­zervgyár a közzljövőben két új gyártmánnyal bővíti termé­keinek a sorát. Örömmel hal­lottuk hogy végre a fogyókú­rázók és a diétások számára is készítenek kaíáriaszegány, cu­kor nélküli termékeket: ször­pöket és befőtteket. A kalória- szegény naraincsszörpből, ille­tőleg a belőle előállított szén­savas üdítő italról megtudtuk, hogy kalóriaártéke a jelenleg forgalomban lévőnek csupán a 45 százaléka. A termék ké­miai és érzékszervi tulajdon­ságai egyaránt elismerést arat­tak a Kereskedelmi Minőség­ellenőrző Intézet és a Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegy­vizsgáló Intézet szakemberei körében. Előnyük ezeknek a termékeknek az is, hogy a ka- lóriaszegénv szörpben és üdí­tőben lévő gyümölcsaredetű szárazanyag-tartalom a ha­gyományosnak 5—6-,szorosa. A szervezetre gyakorolt hatása tehát jóval kedvezőbb. A konzervgyár kísérletező szakemberei elkészítették a mintákat, közben ál’aindó kap­csolatot tartottak és konzul­táltak az Országos Diabetikai Intézettel, dr. Zajkás Gábor osztályvezető főorvossal. 'Nagy jelentőséget tulajdonítottak a kísérleteknek a megyei kórház rendEilőintézet érnek orvos­szakértője, dr. Angeli István, valamint az Országos Élel­mezés- és Táplálkozástudomá­nyi Intézet illetékes szakem­berei is. A termékek a külön­böző bemutatókon a fogyasz­tók körében js sikert arattak. Ezek után joggal kérdezheti bárki: miért késik mégis a kalcriaszsgény üdítő italok gyártása ? A KÖJÁL megvizsgálta a termékeket mikre': iológiai szempontból. Nem tudja őket besorolni egyetlen eddigi ha­gyományos kategóriába sem! Magasabb egészségügyi szer­vekhez kell felterjeszteniük, és ha ott döntenek a besorolás­ról, akkor majd a gyártás megkezdésekor üzemi ellenőr­zéseket végeznek. Üjabb min­tavételek után, újabb labora­tóriumi vizsgálatok következ­nek. s,cs?k ezt követheti maid az engedély kiadására teendő ’ a vas’at. A megyei me­zőgazdasági és élelmezési osztályának engedélye alapján kezdheti majd meg a gyártást a konzervgyár és az a válla­lat is — eddig a Veszprém megyei Szikvíz- és Üdítőital­ipari Vállalat jelentkezett —, amelyik ezzel foglalkozni kí­ván. Amint az eddigiekből kide­rül: egy új termék engedélye­zésének meglehetősen hosszai az útja. Néhány megjegyzés azonban feltétlenül ide kívánkozik. Ha a különböző élelmiszer­ellenőrző intézetek, szakembe­rek az új termékeket jónak találták, miért nem lehet gyorsítani az engedély kiadá­sát? Jól tudjuk, vannak táp­lálkozási hagyományaink, jók ás kevésbé jók, néha kifeje­zetten rosszak, egészségtele­nek. Ebből eredően vannak igények a hagyományos ter­mékekre is. A jó egészségügyi propagandának azonban az is feladata, hogy terjessze az újat, az egészségeset. De így nehéz. Ezenkívül az ilyen hosszú huzavonával járó en­gedélyeztetések az újítási ked­vet is rontják. D. S. Napirenden: A szakmunkások érettségije A következő tanévtől esti tagozat indul Az állami oktatás helyze­téről és továbbfejlesztéséről hozott múlt évi központi bi­zottsági határozat kimondja, hogy a «-munka mellett tanul­ni szándékozó fiatal szak­munkások részére érettségivel záruló esti—levelező tagoza­tokat kell szervezni«. Mi indokolja, hogy a szak­munkások középiskolai to­vábbtanulásának ezt az útját jelöli meg a határozat, hiszen a közvetlen továbbtanulásra napjainkban több lehetőség is nyílik ? A szakmunkások jelenleg a dolgozók gimnáziumát külön­bözeti vizsgával, három év alatt végezhetik el. A dolgozók négyéves szakközépiskolájá­ban a hagyományos »A« tago­zatú szakmunkásképzőben végzettek különbözeti vizsgá­val a második osztályban, az emelt szintű »B« tagozatokon végzettek különbözeti vizsga nélkül a harmadik osztályban tanulhatnak tovább. A »B« tagozaton végzők számára az elmúlt években lehetővé vált, hogy különbözeti vizsga nél­Somogyi Néplap kül, a számukra szervezett dolgozók kétéves szakközépis­kolájában szerezhessenek érettségit. A reális helyzethez azon­ban az is hozzá tartozik, hogy a szakmunkásképző iskolák »B« tagozatán tanulók alap­ismeretei nem eléggé szilár­dak ahhoz, hogy az ifjú szak­munkások akár a gimnázium ban, akár a szaitközépiskolá- ban tömegesen megállják he­lyüket. A kétéves tanulmányi idő kevésnek bizonyult arra, hogy a dolgozók szakközépis­kolájának tananyagát tényle­gesen elsajátítsák. Mindez túlterhelést eredményezett és o6a vezetett, hogy a szakközép- iskolába beiratkozó szakmun­kások 50—60 százaléka nem jut el az érettségiig. Az oktatáspolitikai határo­zat figyelembe vette ezeket a tapasztalatokat, ezért született meg a döntés a szakmunkások középiskolájának életre hí­vására. Ezzel a szakmunkások középiskolai továbbtanulását az eddigielméi reálisabb cél­kitűzésekkel és jobb feltéte­lekkel kívánják elősegíteni, de ezzel a lépéssel egyben a kö­zépiskola általánossá tételé­nek egyik útját is kijelölték. A szakmunkások hároméves középiskolájának esti—leve­lező tagozatait az 1974—75. tanévtől indítják a jelenleg rendelkezésre álló tankönyvek felhasználásával, majd az 1977—78. tanévtől kezdve új alapdokumentumokkal, az egységes, tagozat nélküli szakmunkásképzés új tanter­veinek és tankönyveinek fi­gyelembevételével folytatják a munkát. Ettől kezdve a szak­munkások középiskolai to­vábbtanulásának feltehetően ez lesz a tömegesen járható útja. Addig természetesen az ipari és mezőgazdasági jelle­gű szakközépiskolák éppúgy, mint az emelt szintű »B« ta­gozatú szakmunkásképzőre épülő dolgozók kétéves szak- középiskolái változatlan kép­zési céllal működnek. A jö­vőben is megmaradnak a dol­gozók gimnáziumai, ahol a szakmunkások különbözeti vizsgával a második, illetve a harmadik osztályban folytat­hatják tanulmányaikat. To­vábbra is fenntartják a nem szakmunkásképzési céllal mű­ködő négyéves szakközépis­kolák (közgazdasági, közleke­dési stb.) esti—levelező ta­gozatait is. őrei Az élet gyakran perceken múlik A mentőállomás telefonján riadt hang kér sürgős segítsé­get: «Gyermekeim életve­szélyben vannak.« A mentő­kocsi percek alatt a helyszí­nen van — a két gyermek életét megmentették. Az anya könnyes szeme a hála és kö­szönet kifejezője. Hogyan is történt a baj? — Pistike és Katika a meleg szo­bában játszottak. Egyszer csak a ka.yha kürtjei kiestek. A szobát erős füst töltötte meg Pist ke megpróbálta vlsszahe'yezni a kürtöket, de siker nőikül. Az erős gáztól elvesztette eszméletét. Katika pedig már fulladozva feküdt, amikor az anyja munka után benyitott a lakásba. Kora reggel. Az emberek munkahelyükre sietnek. Vala­ki riadtan bekopog az ügye­letes orvoshoz: «Egy dolgozó villanykörtét cserélt, közben áramütést kapott.« Az orvos rohan, pillanatok alatt az élettelen nő mellett van, és megkezdi a mesterséges léle­geztetést, míg a mentő meg nem érkezik. A kocsiban to­vább folyik a harc az életért. Bejelentés érkezik, hogy a balatoni úton tömegszeren­csétlenség történt. Már le­járt a munkaidő, de még fo­lyik a betegellátás. Ma is sok volt a beteg, és most újabb feladat. Az ügyeletes személyzet nem elég: telefo­non riasztják a nemrég haza­ért orvosokat, műtősöket, ápolókat. A feleség és a gyer­mekek kérdik: «Apu, mikor jössz vissza?« A válasz: «Nem tőlem függ.« Bent a röntgene- sek már készítik a felvétele­ket. Közben meghatározták a vércsoportot, és folyik a vér­átömlesztés. Szerencsére min­den csoportból elegendő mennyiségű vér áll rendelke­zésre, hála a véradóállomás és a Vöröskereszt gyűjtő munká­jának. A másik mentőkocsi szülő nőt hoz. Hirtelen rosszullét, rettenetes fájások. Ma éjsza­ka is nagy harcot kell vívni két életért. Szombat délután Zsiga bá­csit a felesége és a fia hozta be. Csirkecsontot nyelt az öreg és az megakadt a nye­lőcsövében. Nem sokat törő­dött vele, de most már na­gyon rosszul van. A röntgen- vizsgálat szerint csak műtét segíthet rajta. A hosszú, fá­rasztó műtét nagy kockázat­tal jár. A főorvost is behív­ják, pedig szeretett volna ki­menni a Balatonra a család­jához. Itt is minden készen van. A műtét sikerült, s na­pok múlva, hazaindulás előtt Zsiga bácsi esküszik, hogy többet nem eszik csirkét. A belosztály elé két men­tőautó érkezik egyszerre. Az egyik szívrohamos, a másik eszméletlen cukorbeteget hoz. Rendkívül fontos a gyors cse­lekvés. Perceken múlhat az élet. Készülnek a laborató­riumi vizsgálatok. Gyorsan, pontosan kell dolgozni, hiszen ettől függ, milyen gyógyszert adjon az orvos. Csak egy kis tévedés, és végzetes baj lehet. A körzetben ma is sok volt a kihívás. Frontbetörés van. Vacsora közben is szól a te­lefon: rosszul van a Géza bá­csi — a falu végén lakó Ná- dasiék kisfia rajzszöget nyelt — a szomszéd faluban egy másik gyermek 39 fokos láz­ban fekszik. így telnek a hétköznapok és az ünnepnapok egymás után, egész éven át. Az új év pedig újabb gondokat, újabb meglepetéseket hoz. Hivatás és erkölcs Társadalmunkban évről év­re erősödik a szocialista er­kölcs. Ez határozza meg az emberek közti viszonyokat, ez az alapja az egészségügyi dol­gozók magatartásának is. A gyógyításra esküdtek és a be­tegek közti viszony legfonto­sabb eleme a humánum és nem az anyagiak. Az egészségügyi dolgozók magatartását magas erkölcsi normák és szabályok vezérlik. Ezzel a kérdéssel már régóta foglalkoznak; az orvosi hiva­tásról szólnak kódexek és írások, melyekből olvasha­tunk az orvos erkölcsi köte­lességéről a betegekkel szem­ben, az orvos magatartásának különböző megnyilvánulásai­ról. És a beteg? Nagyon fontos az orvossal való együttműkö­dés. A beteg nem lehet pasz- szív tárgya a gyógyításnak. A szocializmusban az orvosi eti­kának az elvei nemcsak az egészségügyi dolgozókra néz­ve érvényesek, hanem a pá­ciensekre is vonatkoznak. A betegek és az egészségügyi dolgozók a betegségek elleni harcban szövetségesek. Tünetek, magatartás Nem minden betegség kez­dődik hirtelen. Legtöbbször kis tünetekkel járó, nyugtala­nító érzések jelzik a bajt. A továbbiakban döntő szerepe van a betegséggel szemben tanúsított magatartásnak. Be kell vallanunk, többé-kevés- bé félünk. A túlzott félelem kihat a hozzátartozókra is. ök nem tudják, mekkora a fájdalmunk, de látják, hogy baj van velünk, és mi, hogy megnyugtassuk őket, igyek­szünk ezt eltitkolni. Megpró­bálunk jó képet vágni, húz­zuk az időt, és csak későn kerülünk orvoshoz, amikor a betegség már előrehaladott. Bizalommal és kellő időben keressük fel az orvost. A beteg és az orvos talál­kozása meghatározott körül­mények és mód szerint törté­nik. A szerepeket azonban semmi körülmények között nem lehet fölcserélni. A be­tegnek hinnie kell az orvos­ban és a gyógyítás sikerében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy erre a betegnek nagy szüksége van. Mind a kórház­ban, mind a rendelőintézet­ben vagy társaságban sokszor nyilatkoznak megalapozatla­nul az orvosokról vagy az ápoló személyzetről, a keze­lésekkel és a vizsgálatokkal kapcsolatban. Néha meg úgy­nevezett »csodaszereket« és vizsgalatokat követelnek, mintegy irányítani akarják az orvos munkáját. Azokban az esetekben, amikor például az orvos megtagadja a beteg be­utalását a kórházba, nem azért teszi, mert haragszik, vagy nem érez felelősséget, hanem azért, mert elegendő­nek tartja az otthoni kezelést és nem akarja fölöslegesen terhelni a zsúfolt kórházat. Az ágy ugyanis, amelyet in­dokolatlanul foglalunk el, esetleg másnak kellene, aki­nek az életet jelenti, vagy akit másképp nem lehet ke­zelni. Mások pedig elzárkóz­nak a kórházba utalás elől, és a hozzátartozók is rábeszé­lik őket, hogy ne menjenek a kórházba, nem is gondolva arra, milyen nagy bűnt kö­vetnek el. Államunk mindenki számá­ra ingyenes és magas szintű betegellátást biztosít. Vannak olyanok, akik visszaélnek egészségügyünk humanitásá­val? Sajnos, itt is — csakúgy, mint máshol — megtalálha­tók az önző ember típusai, melyek ellen a szocialista gondolkodású egészségügyi dolgozók is küzdenek. Az egészségügyi dolgozók olyan emberek, mint a töb­biek, és nem mérhetjük őket szigorúbb mércével, mint sa­ját magunkat. Nekik is meg­vannak a maguk gondjaik. Nagy idegmunkát végeznek, állandóan magukkal hordják a betegekkel kapcsolatos gon­dokat. Megérdemelnek bizo­nyos türelmet, megértést és tapintatosságot. Ne siessünk elmarasztáló ítéletet mondani még akkor sem, ha nem va­gyunk elégedettek a munká­jukkal. Természetesen, ha igazunk van, ezt megfelelő módon szóvá tehetjük, elégté­telt kérhetünk, de nem jele­netekkel és durva szavakkal. Az egészségügyi dolgozó fele­lős munkája a közösségtől tá­mogatást vár. Dr. Iliev Dia 7. ; Az egykori kovács ugyanis ; ilyen furcsa hangú »golyókö- : pót« gyártott magának a zsák­mányolt német fegyverekből. Az ellenség azonban semmi mulatságosat sem talált a ha- ; Iáit osztogató »csodapuska« klakangolásában. »Klakanga! Klakanga!« Rohamra induló fasiszták sorait ritkította a négy lábon álló »golyóköpő«. Kopuno- vics Lajosnak még arra is ju­tott ideje, hogy izgalompír­tól égő arcát hóval hűsítse. A fehér köpenyesek száz— százötven méternyire köze­lítették meg a partizánok rög­tönzött állásait, összhang nélküli, rekedt kiáltásokkal biztatták egymást. Puskáikat mereven maguk előtt tartva rohantak. Nehézfegyverek össztüze támogatta a roha­mukat. Búzási Dezső golyószóró­ja fülsiketítő hangon kezdte meg működését. Stoduka fő­hadnagy még az ütközet kez­detén az ellenség megfigye­lőjének megsemmisítésével bízta meg a baranyai fiút. ö ügyet sem vetve a roha- mozókra a facsoportot fi­gyelte redőnyösre ráncolt homlokkal. Nem tévedett. A tölgy ágai nem a széltől re­megtek meg. A legvastagabb­hoz egy ember lapult. A meg­figyelő az; aki az usztasa ne­hézfegyverek kezelőinek uta­sításokat kiált! Búzási Dezső kezében tán­colni kezdett a golyószóró. A lövedékek körülnyírták a facsoport szélső fáit. Szilán­kokra fröccsentek a gyengébb gallyak. Az ellenséges meg­figyelő ijedt fürgeséggel sik­lott le a fa törzsén. A soro­zat derékba kapta. Kezét szétvetve zuhant a hóra. — Hurrááá! — tört ki egy­szerre az öröm kiáltása a hasalókból. A rohamozó usztasákat megtorpantotta a diadal ele­mi erejű kitörése. Pillana­tokig álló célpontokká vál­tak. Csík manlicher puská­jából lőtt rájuk. Balázs Pis­ta kezében angol géppisztoly kattogott. Az ellentámadás messzi­re visszavetette az ellenséget Maguk mögött kifacsarodott testhelyzetű halottakat hagy­tak. A szanitécszolgálatra ki­jelölt harcosok sebesült par­tizánokat támogattak hátra a tűzvonalból. Az ibolyaszín szemű lányba kapaszkodva botladozott az a deres szem­öldökű partizán, aki nemrég még olyan jókedvűen évő- dött átkelés közben mosta­ni gyámolítójával. Az usztasák már védekez­tek, a partizánok legyezőjé­nek szélső szárai közé szo­rulva. A vackaikra menekült állatok eszelős félelmével, el­szántságával küzdöttek. Elszabadult lovak vágtat­tak a csűdmagasságig érő hóban. Rémült nyihogásuk fo­kozta a pánikot. A fasiszták harapófogóban voltak. Idomtalan szalma­kazlak ideiglenes menedéké­ből tüzeltek a közeledőkre. Gránát szilánkjai tették a halállal jegyessé az egyik eszeveszetten géppuskázó usz- tasát. Szakállába bukta a vérét. Piros virágok nyíltak a ka­bátokon. Tűztollú kakas — lángcsóva — röppent a fa­csoport közelében álló ka­zalra. Fején átbucskázó par­tizán kezéből hullott ki örök­re a fegyver. Tűztornyot emelve a felhők magasáig, robbant a telitalálattól az usztasák lőszeres szekere. Mintha az ég nyílott volna meg. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom