Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-16 / 294. szám
Napirenden az ármunka »Nekünk semmit sem ér az olyan árstabilitás, amely alacsony árakat hoz létre, és nincs mögötte termek.-« (Csikós Nagy Béla, az Anyag- és Arhivatal elnöke.) Gazdasági rendszerünkben — á termelő- és kereskedelmi vállalatoknál, szövetkezeteknél — mind bonyolultabb lesz az ármunka és az árképzés módja. Az árak kialakítását alapvetően meghatározzák bizonyos központi intézkedéséül, irányelvek (például az MSZMP KB 1972. évi novemberi határozatának az ármunkával, s az árak ellenőrzésének megszigorításával foglalkozó része), ezen belül egyre nagyobb szerepük van azoknak az információknak, amelyek egy-egy termék árát döntően befolyásolják. De fontos a jó üzleti érzék is. A fogyasztási cikkek ára elsősorban közügy, mert senkinek sem közömbös, hogy mennyi pénzt kell az üzletekben otthagynia. Az ármunka alapszabálya, hogy a termék árát emelni csak indokolt esetben lehet. A kérdés fontosságát jellemzi, hogy a megyei tanács kereskedelmi osztálya — mint arról lapunkban már néhányszor beszámoltunk — több áfész-nél( vállalatnál is végzett érvizsgálatot, elemezve, hogy a fogyasztás: cikkek .árában tapasztalható mozgások, változások mennyiben felelnek meg a reá'is körülményeknek, s hogy az árváltozásokat milyen mértékben befolyásolja a tudatlanság, illetve a szándékos, tisztességtelen haszonszerzésre való törekvés. Ezért rendeztek megbeszélést az árakról a napokban a megyei tanács kereskedelmi osztályán a tanácsi szakigazgatási szervek képviselőinek és a kereskedelmi szakembereknek. Ezen elsősorban a jövő évi árpolitika és árképzés kérdéseit vitatták meg. 1974 abban különbözik az idei évtől, hogy központi hatósági áremelést nem terveznek az országos szervek. Így az árak tervezett növekedése — az ötéves tervben előirt ütemű — 2 százalék körüli lesz az 1973-as 3,5 százalékkal széniben. Melyek azok a tényezők, amelyek jövőre befolyásolják majd az árakat? Elsősorban a piaci hatásokat kell említenünk. A zöldség és a gyümölcs ára például egyenes arányban változik aszerint, hogy mekkora mennyiségben és mennyi munkaráfordítással tudják a termelők megtermelni s a piacra hozni. De az árakban »benn^ vannak« a világpiac továbbgyűrűző változásai is. Ezeknek a változásoknak egy részét az állam igyekszik a vállalatoknak, szövetkezeteknek az állami költségvetésből adott támogatással ellensúlyozni. (Például a műanyagok, festékek ára nem fog az importalap- anyag-árak növekedésével arányosan fokozódj.) S éppen a világpiac befolyásoló szerepe miatt a jó ármunkához mind nélkülözhetetlenebbé válnak a megfelelő információk. Ha a kereskedelem a szűk üzleti hálózatnál messzebbre tekintve. megfelelő körültekintéssel állítja össze áruforgalmi tervét, helyet adva az új jelenségeknek is, akkor az ármunka lényegesen javul. Az éves árpolitikai és árterveket sokkal színvonalasabban kell elkészíteni, mint eddig, s a tanács ezt a jövőben fokozottabban fogja ellenőrizni. A megyei tanács kereskedelmi osztálya, hogy segítse a helyi hatóságok áreilenőrzési munkáját, vaskos kötetben közreadta a tanácsok árhatósági feladataival, az ipari és kereskedelmi árszabá’vozó rendelkezésekkel foglalkozó gyűjteményt, amelyet egyaránt jól tudnak majd használni a tanácsi és a kereskedelmi munkában is. _1_______............ S OMOG Jég Y 1 GÉZA koporsó 127. Néhány hét tett el csendes nyugalomban. Néha fegyelmező! tartottak, nem mintha különösebben fegyelmezetlen lett volna a társaság, hanem hogy legyen valami, amivel foglalkoznak. Egyébként lógás volt a program Senki sem tudta, mi lesz velük. Nagy futballcsatákat /ívtak, keveset ettek, sokat aludtak. És várták a hazaszólító parancsot. A front állásáról nemigen tudtak ... A fákon már megjelentek az első rügyek. A szélárnyékokban félmeztelen katonák sütkéreztek, percenként vizsgálva önmagukat: bamul- tak-e. S vacogva vizezték bőrüket, hogy gyorsabban kapjanak színt az egyébként még »harapós« sugaraktól. Ami a háborúra utalt ezen a vidéken, az a partizánvadászat volt, melyet a helybeli megszálló alakulatok — kevés német, főleg magyarok — folytattak. Ä környékbeli erdőségekben állítólag sok van belőlük. Különösebb eredményről azonban sosem jött hfr. A műszakiak — minden eshetőségre számítva — sűrű aknazárat létesítettek. Különben is parancs volt rá, hogy az erdőben járkálni tilos. Ezt Soiftőgyi Néplap a katonák egy-egy helybeli lány kedvéért meg-megszegték. Esténként osonó párokat lehetett látni, és a kiállított őrök »ma neked, holnap nekem« alapon elfordultak. Komorában a hónapok óta tartó önmegtartóztatás beteges vágyat ébresztett. Olyat, hogy majd beleőrül. Kisétált a város szélére, ahol egy hagymakupolás, öreg templom állt az erdőhöz közel. Már látta az első párt, amelyet meg fog lesni. A katonát elzavarja, és a lány az övé lesz ... Ha ellenkeznek, lőni fog. Kinyitotta a pisztolytáskát. Olyannyira beleélte magát a jövendő látványba, hogy valósággal eksztázisba esett. A lassan ereszkedő sötétségben erősen meresztette a szemét. Egy nőalakot látott. Nagy darab, nagy csontú, erős mellű, fiatal nőt. Sűrűn tekingetett hátra, mint aki vár valakit. Komora mozdulni se mert, nehogy elriassza. »Ha közelebb lenne, esküszöm, nem várnám be, amíg a fiú Idejön ...« — morfondírozott. Nem kellett sokáig várni. Futva jött egy magas katona. Komora beljebb húzódott. A fiú és a lány kézen fogva futott be az erdőbe. A főhadnagy izgalommal telve, sietős léptekkel ment utánuk. Figyelte a hangokat, melyek most egész távolról érkeztek. Óvatosan lépkedett, nehogy az ágak recsegése elájulja. Különös bizonytalanPalack hatezerért Előrebocsátom, hogy nekem van gázpalackom, és nem eladó. Am, hiányáról kószáló hírek arra ösztökéltek, hogy felhívjak egy telefonszámot, amlynek tulajdonosa »gázpalackot reduktor- ral*>' hirdetett eladásra az újságban. Csak így szárazon, semmi »palifogó« megjegyzés, hogy újszerű állapotban, frissen generálozott, vitrinben tartott stb. A hívott szám többször is foglaltat jelzett. Van remény — gondoltam, hátha nem tudtak dűlőre jütni a vevők az eladóval. Egyszer csak fölvették a kagylót a vonal másik végén. — Ötezer — mondta tömören a hirdető. Pillanatokig kerestem a szavakat. — Magyar palackért, magyar reduktorért?l — kérdeztem elhűlve. — Mit gondol, uram, grölandiért? Különben magával már nem áll a bolt, vegyen a gázosoktól, így nem tárgyalunk. Maga balek — állította ki az illető a káderlapomat, és lecsapta a telefont. No, igen, tudom, hogy nincs, nagy a kereslet, de ez nyolcszoros ári Összeszedtem magam, hajdani népszínműjátszó repertoáromból elővettem egy rekedtes férfihangót, és újból tárcsáztam az előbbi számot. ■— Hatezer, uram!, Milyen utcában lakik? Mert ha nem viszi el, öt perc múlva rnár nem a magáé. Most ígért érte egy komoly vevő öt és felet, de míg ide ér a Don- nerból taxival, minimum negyed óra. Vagy talán igényelt már a gázüzemnél? Egy éve, két éve? — csacsogott a hirdető bőbeszédűen és szemtelenül, amikor a posta közbeszólt, hogy 'Záhonynak bontja a vonalat, de Sopron, Budapest, Kisújszállás és Püspökladány is *bárja a kapcsolási. Ázt még hallottam, hogy határozott hangon számokat diktáht a telefonba. — Hétezer, hét és fél.. nyolcezer... Nováli Ferenc Simul a levél, késsül a bála.. • Megy a dohány vándorútra Mikéből indul, Nagyatádon veszik át, a dohánygyárak feldolgozzák, s mi cigarettában, szivarban, pipában elfüstöljük. Persze, ha csak ennyi lenne a dohány útja ... A termelők tudják, mi mindent igényel még ez a növény a palántaneveléstől, a kiültetésen és az öntözésen át a törésig, a fűzésig, a simításik és legvégül a bálázásig. És — minden jó, ha a vége jó, márpedig a mikei Rákóczi Termelőszövetkezetben az idei dohánytermésről ez joggal elmondható. Hallgassuk csak Tóth Zoltánt, a gazdaság főagronómusát: — Visszanézve az elmúlt tizenegy évre, nem emlékszem arra, hogy ilyen dohányunk lett volna. Eddig körülbelül 50 mázsát adtunk át szárazon a beváltó üzemnek, ennél a mázsánként! bruttó bevétel meghaladta a négyezer forintot. Ebből már következtetni lehet a végső eredményre. Jóval biztat az a dohány is, amelyet még most simítanak az asz- szonyok... A Rákóczi Tsz 40 hektáron termesztett az idén dohányt, kizárólag havanna fajtát. A két táblán összesen 4715 mázsa zöldtermést értek el. Ahol az aljlevelezést is elvégezték, ott A bálázás — férfimunka. A gondosan egymásra Illesztett csomókat Nagyatádon, a beváltóban bontják fel. a hektárpnkénti átlag elérte a 152 mázsát, ahol erre nem került sor, ott ennél jóval kevesebbet, 83 mázsás átlagot takaríthattak be. — Ez is azt mutatja, hogy ha győznénk munkaerővel, ha lenne elég tagunk, még az ideinél is gazdagabb hozamot takaríthatnánk be — folytatta a főagronómus. — Nagyon sok időt és fáradságot igényel ez a növény. A dohánylevelek simítása nagy gyakorlatot kíván. Az asszonyok munkája volt ez a téli foglalatosság évtizedek óta Mikében. t ságot érzett. Félt. Félt. hogy terve esetleg nem sikerül, félt áttol, hogy ellenállásba ütközik, és mégis ment tovább. Óvatosságában észre sem vette, hogy elsodródott. Tétován keresgélt utat, de a sűrű bozótban mindig útjába akadt valami, amit ki kellett kerülni. Zajt csapni nem mert. Bátorsága és elszántsága, mely a tervezgetés idején oly nagy volt, most, így bolyongva, cserbenhagyta. Sokáig botorkált, meg-meg- állva, mígnem érzékei már nem jeleztek semmit. Teljes sötétség borult az erdőre, melyet a fák sűrűje csak fokozott. A hangok megszűntek, elvesztette a támpontot... Egy idő után, mikor reménytelennek látta a helyzetét, páni félelem fogta el. »Partizánok« — villant át agyán a gondolat. Ebben a pillanatban ismerős, 'suhogó füttyöt hallott. Egy puskagolyó suhant át a levegőben. Halk, de határozottan felismerhető hang. Megmerevedve figyelt, és várt. Néhány reménytelenül hosszú másodperc múlva távoli, alig kivehető puskalövés zaja érkezett. Egy mélyedésben fölbukott, és teljes hosszában elvágódott. Az ágak összekarmolták arcát. Több helyen sajgott, és mikor ujját megnyálazva végigtapogatta, éles, csípős fáj-, dalmat érzett. Sapkája elveszett, gyufát gyújtva is csak hosszas keresgélés után találta meg. Az erdő megállapíthatatlan eredetű neszeivel, félelmetes sötétségével 'fogva tartotta. Kiverte a víz, de azután higgadtabban gondolkodva rájött, hogy bizonyára valamelyik őr lövöldözött, s a lövés irányában, nekivágott ismét az erdőnek. Ügy látszik, mindez megérte ebben az évben, még az iménti gond ellenére is. Száraz termésből hektáronként 10,4 mázsát terveztek, ezzel szemben 14 mázsa fölött lesz a hozam. A dohánynál azonban nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is sokat számít átadáskor. Ez utóbbi különösen sokat nyom a latban, amikor elbírálják a szövetkezet termését. — Eddig nagyon kedvezett az idő a dohánylevelek száradásához. Zsíros, nehéz a dohány, 1,20—1,30 kiló is van egy-egy zsinóron. Mindez a minőségi bizonyítványt is javítja majd. Úgy számolunk, hogy az átadásra kerülő mennyiség 35—40 százaléka első osztályú lesz, harmadosztályú álig van. A mázsánként! tervezett átvételi átlagár 2780 forint, ennél azonban 30—40 százalékkal többet kapunk. Most már biztosnak látszik hogy az az 1.3 milliós bruttó bevétel, amelyre dohányeladásból számítottunk, kétmillió fölött lesz. A szövetkezet dohánypajtái egymás után üresednek, csak a rudak meredeznek csupaszon, amelyeken nemrég még a levelektől terhes dohányzsinórok lógtak. A közeli helyiségben, hosszú asztalokon dohányleveleket simították az asszonyok, köztük nem egy már évtizedek óta végzi telenként ezt a munkát. (A mikei udvarok némelyikében még áll az egykori dohánypajta, ahol a gazda a néhány száz négyszögölön termett dohányát szárította) Az asszonyok keze alól ismét a pajtába kerülnek a csomókba kötött levelek, ahol már férfimunka következik: nagy gonddal — és az elődőkHirtelen vakító fény csapott ról, mely elszólította volna, fel alulról a szemébe, s va- nem tudok. Nem szokott ez lami hihetetlen erővel előre- csak úgy eltűnni. Lehet, hogy dobta. valami baleset érte? «*- töpNéhány perc múlva magá- rengett. — Megtámadták... hoz tért. Savós ízt érzett a Na, m:ijcl utánanézünk.« szájában. • Amikor megmoz- ... . dúlt, hogy főlálljon, iszonya- _ , tos fájdalom nyilallt egész öt perc múlva az egész testébe. Rémületében kitisz- alakulatot mozgósították. Ay rökölt é„ t lt kérte, tűit az agya. Akna! A párás kls őrnagy személyesen kérti ;Ö1 orokolt es tanult szakerte levegőben még mindig ott segítséget a megszálló alakú-i lemmel — bálákba rakják a terjengett a robbanás okozta latoktól. Több mint száz em-|i csomókat. Innen a rakomá- füst, és egy jellegzetes illat: kér indult a keresésére. LJél-<i nyok útja Nagyatádra vezet, kén, aceton vagy valami ha- előtt kilenc óra tizennégy# sonló, mely csipte, szúrta Perckor jelentés érkezett:# Ott jártunkkor kényszerpihe- nyálkatíártyáját, szemét, óriá- megtalálták Komora főhad- si erőfeszitéssel megpróbált na§y holttestét, felülni. Bal lábát mintha ol- —— lóba fogták volna, észvesztő fájdalom gyötörte. A rimánkodó tekintet, . - ahogy a halál megdermesz-# fölenged a levelek is veszítő Émelygő hányinger fogta el. tette, észvesztő volt A viasz-# , I -tu-, , L Nagyokat nyelve küszködött sárga> pergamenszínű arcból,#nek merevségükből, ismét a feltoro nedvekkel. Egyik amelyből már az elmúlás hl-# folytatódhat a munka a sírni, a, torkára a degsége áradt, majdnem ki-# tóban, másikkal megpróbálta kibon- ugrottak a szemek. Véres,< tani derékszíja csatját. Nehe- szétroncsolt száj, melyet éle-i zen boidogult vele összeszo- tének végsö kínjában önma. ritott fogakkal leküzdve em- ga rágott szét a sá tépettl bertelen fájdalmát, amennyi- egyenruha, a koszos, sáros,! re erejéből telt gyorsan do - rothadt levelekkel szennyezett gozott. »Elszoritani, mert el- húscafatok, melyből a láb-* vérzek« — dobott agyában. szárcsont meredezett elő*--------- mindent megmagyarázott. f * nőre készültek az asszonyok, a hideg miatt egy időre abba kel- I lett hagyniuk a dohánylevelek (simítását. Ha a szigorú hideg Ilernesz Ferenc Amikor Kozák reggel ment Komora szobájába. be- Tolnai mindenről elfeled-^ az kezve zokogott. Értelme ma-j ágyat, a vacsorát érintetlenül találta. Nem sokat törődött vele. — A főhadnagy urat kéreti az őrnagy úr! — kiálradék szikrájával próbálta* visszatartani magát, de az j elemi erővel rátört iszonyat ( erősebb volt. Ö, hogy utálta most a há-j tott rá az egyik katona. — borút, a halált, az embere-’ Hol a góré? — kérdezte, ami- két... Az egész káoszt, ami; kor odaért. — Nem is láttam — válaszolt Kozák. — Nem mondta, hová megy. Elvitte a reggelit, és alig az életet jelentette. Rideg, kíméletlen parancsszavak hangzottak, jelezve, hogy minden megy tovább. Katonák emelték föl a sátorlapba csavart holttestet.* végzett a terítéssel, zörögtek Szenvtelen faarccal, mint# az ablakon. Az előbbi kato- akik már sokszor csinálták.# na volt Fölrakták egy teherautóra és ‘ eldöcögtek.- Az őrnagy ur hivat - Valahol majd egy kis ha. szolt be. jóm emelkedik — fakereszt, Az őrnagy, mikor végighall- sisak —, mint oly sok más gáttá, azonnal Gyiást kérette, hasonló. Gyiás semmiről sem tudott. »Hősi halált halt a haza »Itt valami baj lehet — gon- védelmében!« dolta az őrnagy —, parancs- ‘ (Vége) Ajándékozzon Ön is! Kedves ajándék a Budapesti Harisnyagyár korszerű terméke Kati és Kitty márkájú női harisnyanadrág. Több színben és nagyságban kapható az összes ruházati áruházban és szaküzletben. (68107)
