Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-09 / 262. szám

Somogyi búcsú a labdarúgó MNK-tól Lahó (csíkos mpwfccn) Imijarott a védők közííT, s a beívelt sarokrúgást lejjel védhetetlen Lii csúsztatta a hálóba. Szép „futballszerda” volt Sportvezetők kitüntetése A Testnevelés és Sport Ki­váló Dolgozója ktüntető jel­vényt kapta Balogh József (Kaposvár). A Testnevelés és Sport Ér­demes Dolgozója lett Szűcs Béla (Nagyatád), Bognár Já­nos (Balatonőszöd), Póré László (Kaposvár), Balogh László (Lengyeltóti), Varjas Imre (Barcs), Teremi József (Kadarkút). Kaposvár, 500 néző. Vezette: Hegedűs. KOMLO: Buús — Készéi, Tallö- si, Tihanyi, Steib, Pál, Bordács, Kolesánszki (Lahó), Dárdai, Cs. Xovács, Orsós. Edző: Lantos Mi- ’íály. KAPOSVÁR: Balogh — Ta­kács, Hajdó (Weisz), Kaszás, Stei­ler, Tallián (Horváth), Törzsök, Zarkas, Hegyi, Bartos, Kéki. Ifdző: lorváth Zoltán. Csípős, hideg időben került sor az MNK nagydöntő ka­posvári mérkőzésére. Rögtön kiderült, hogy a K. Vasutas megerősített védelemmel pró­bálkozik sikert elérni az NB 1 B-s ellenféllel szemben. Szinte ál’andóan a Vasutas-kapu elő­terében folyt a játék, s már az első negyvenöt percben Dárdai, Pál meg Cs. Kovács abszolút gólhelyzetet terem­tett, de ezeket a komlói csa­tárok nem tudták kihasználni. Szünet után is csak Balogh önfeláldozó védései mentették meg egy ideig a kaposvári ka­put a góltól. A 20. percben a, szünet után beállt Lahó (volt | Táncsics-játékos) mintasze­rűen futott el a bal oldalon, az alapvonalról beadott, é- Bordács fejesével szemben már tehetetlen volt a Vasutas kapus 1:0. Ezzel tulajdonkép­pen el is dőlt a mérkőzés, mert a kaposvári csapat erejéből már nemigen futotta arra. hogy eljusson Buús kapujáig. A 31. percben a jobb oldalon gördült a komlói támadás, a teívelt labdát Orsós kapura küldte, Balogh kiütötte, s má­sodszorra Orsós védhetetlenül bombázott a hálóba. 2:0. A 40. percben Bordácjs ívelt be bal oldalról szögletet, az őrizetlen Lahó éles szögből fejjel csúsz­tatta a hosszú sarokba a lab­dát. 3:0. N Ezzel a mérkőzéssel tehát a somogyi csapatok el is búcsúz­64 felnőtt és 35 ifjúsági ver­senyző gyűlt össze Kaposvár centenáriumi cselgáncsbaj­nokságán, melyet a sportág megyei szakszövetsége no­vember 7-én rendezett Kapos­váron. Mind a felnőtteknél, mind az ifjúságiaknál nagy csatában dőlt el a bajnoki cím sorsa. Mind az egyéni szá­mokban, mind a csapatverse­nyeken vendégsikerek szü­lettek. A mieink közül a ta- szári Tinusz Miklós jutott el egy bronzéremig. FELNŐTTEK 63 kg: 1. Patek (Bp. Spar­tacus), 2. Bánki (Békéscsaba) 3. Varga (Miskolc) és Nedro (Békéscsaba). 70 kg: 1. Fényes (Bp Spar­tacus), 2. Keserű (Bp. Sparta­cus), 3. Füzesi (Ű. Dózsa) és Révész (Közgazd. Egyetem.) 80 kg: 1. Nagy F. (Bp. Spar­tacus), 2. Németh (Bp. Spar­tak az 1973/74. évi MNK-tó). A K. Vasutastól nem lehetett remélni, hogy Komló ellené­ben tovább jut. Nagyon megil- letődötten játszottak a kapos­váriak, akik feltűnően sokat csúszkáltak is a helyenként sí­kos talajú pályán. Szünet után Lahó csatasorba állása bizo­nyult döntőnek, addig elég vérszegényen játszott az NB I B-s támadósor. Jók: Tallósi Bordács, Lahó, illetve Balogh Kaszás, Kéki. Egyébként a szerdai MNK forduló meglepetését a Békés­csaba és a Dunaújváros kiesé­se jelentette. A dunaújváro­siak a Pénzügyőrrel szemben maradtak alul. Az NB I B-s Békéscsaba az NB II-es Sze­gedi VSE-vel csak döntetlent ért el. tacus), 3. Pákozdi (Győr) és \dám (Szekszárd). Nehézsúly: 1. Gláser (Győr), 2. Walter (Közgazd. Egyetem), 3. Tinusz (Taszár). IFJÚSÁGIAK 58 kg: 1. Varga (Miskolc), 2. Pálvölgyi (Békéscsaba), 3. Fe- renczi (Békéscsaba). 65 kg: 1. Tóth (Pécsi Sí), 2. Kiss (Pécsi Sí), 3. Piski (Sik­lós) és Gáspár (Baja). 75 kg: 1. Hangyási (Baja), 2. Blaskovics (Pécsi Sí), 3. Sári (Baja) és Katona (KREM­TE). 85 kg: 1. Beck (Baja), 2. Koncz (Pécsi Sí), 3. Kéri (Miskolc). Nehézsúly: 1. Sütő (Mis­kolc), 2. Solymosi (Pécsi Sí), 3. Benyovszki (Pécsi Sí). A csapatversenyt a Buda­pesti Spartacus nyerte 25 ponttal, 2. a Pécsi Sportisko­la 19, 3. a Győri Dózsa 15 ponttal. A sikerektől elszokott ma­gyar labdarúgótábor nem várt szép ajándékot kapott az euró­pai kupákban szereplő három magyar csapattól. A Tatabá­nyai Bányász kezdte azzal, hogy a KK keretében legyőz­te osztrák ellenfelét. Azután a Budapesti Honvéd — egygó- los vezetés birtokában — biz­tosan vette az akadályt, s ha a végén könnyelműsködött is a kispesti csapat, győzött a Lo­komotiv Plovdiv ellenében Budapesten is. A nap fő száma csak ezután következett. Gombostűnyi hely sem volt Újpesten, a Megyeri úti stadionban, amikor kivo­nult a pályára a többszörös kupagyőztes Benfica és a ma­gyar bajnok Újpesti Dózsa. Ezzel a mérkőzéssel kapcso- '"’tban beszámolni — úgy gon- d 'íjuk — fölösleges. Aligha hinnénk, hogy van olyan fut­ballbarát, aki ne szurkolta volna végig a kétszer negyven­öt percet a tévé képernyő előtt. Sokszoros bajnokcsapatunk, az Újpesti Dózsa nem mosta­nában lopta be magát úgy a magyar szurkolók szívébe, mint a szerdai találkozón. Bé­nát k szinte »-kiütötték-« a nagy NB III Pécsi BTC Pécs, 300 néző. Vezette: Szinger. PÉCS: Seres — Várhelyi, Bá­rány, Huszti, Görgényi, Bartal (Palotai), Daka, Gyurkovics, Kin­csei, Radó (Aradi), Hajős. Edző: Dara János. SIOFOK: Iszak — Riedl, Szilágyi, Babán, Kékesi, Horváth, Kátai, Bihari, Vass Z. (Pintér), Kapitány, Dróth. Edző: Papp Gyula. 13. perc: Bal oldalról rúgtak szabadot a hazaiak, Görgényi labdájára Gyurkovics és Ké­kesi együtt ugrott fel, a pécsi csatár ellökte a siófoki játé­kost, úgy fejelt a hálóba. A játékvezető gólt ítélt. 1:0. 47. perc: Radó leshelyzetböi indult, a siófoki védelem le­állt, reklamált, a csatár így | Az utolsó előtti forduló mér­kőzéseit játszották az össze­vont megyei teke-csapatbaj­nokságban. Ezen a héten az éllovas K. Volán volt sza­badnapos. A K. Spartacus, a K. Vasas és a K. Közút bizto­san győzött. A Fáklya Dombó­váron nem bírt a nagyon ele­mében levő hazai csapattal. K. Spartacus—Mohácsi Fa­rost 8:0 (2726:2380) Ld.: Végh 483, Schleining 458, ill. Kovács 432, Németh 427. nevekből álló portugál bajnok­csapatot. Egy bizonyos, az Ü. Dózsa nem akármilyen csatát nyert. A »rendhagyó« BEK-ben —■ ahol már kiesett az angol baj­nok Liverpool, meg a Világ Kupa-nyertes holland Ajax — a mi bajnokunk még áll, s ott van a legjobb nyolc között. Reméljük, hogy a tavaszi folytatásban labdarúgóink még sok ilyen szép »futballszerdá- val« fognak kedveskedni a jobb sorsra érdemes szurkoló- tábornak. BEK Ü. Dózsa—Benfica 2:0 (0:0) Megyeri út, 30 000 néző. Ve­hette: Toselli. G.: Bene, Kolár. UEFA Bp. Honvéd—Plovdiv 3:2 (1:0) Kispest, 8000 néző. Vezette: Smith. G.: Kozma (2), Pintér, illetve Ivanov, Vaszilev. KK Tatabánya—Bregenz 5:2 (3:0) Tatabánya, 6000 néző. Vezet­te: Korcek. G.: Kőműves (2), Knapik. Szabó, Tóth K.. illet­ve Kcmes (2). Siófok 2:1 (1:0) senkitől sem zavarva lőtte a hálóba a második pécsi gólt. 2:0. 70. perc: Dróth sarokrúgása érintés nélkül került Seres ka­pus hálójába. 2:1. A korábbról elhalasztott rangadó jellegű találkozón elég alacsony színvonalú játék alakult ki. A pécsi csapat he­lyenként túl keményen futbal­lozott, de tehette, mert a já­tékvezető sípja a gyakran be­csúszott durvaságoknál is rendre néma maiadt. Az S. Bányász előnye már csak egy pont a bajnoki táblázat 2. he­lyén álló Volán 12. SC-vel szemben. Jók: Bartal, Gyurko­vics, Hajós, illetve Iszak, Ká­tai, Kapitány. , K. Közút—Siófok 6:2 (2490: 2281) Ld.: Jani 424, Aranyás 423, ill. Tamás 428, Sotter 418. D. Spartacus—K. Fáklya 6:2 (2799:2608) Ld.: Tarsoly 490, Kiss 472, ill. Babies 503, Kertész 486. K. Vasas—Pécsi Volán 6:2 A vasárnap sorra kerülő befejező fordulóban a K. Vo­lán hazai pályán fogadja a Komlói Bányászt. A K. Spar­tacus Pécsen, a Volán ellen küzd a bajnoki pontokért. Újra csatát nyert a kispályás labdarúgás Miközben folyik a vita, hogy hova is sorolják a kispályás labdarúgást, addig megye- szerte szinte gomba módra nő­nek a kispályás csapatok. Az 1973. évi November 7. Kupa küzdelmeire ugyan valamivel kevesebben jelentkeztek, mint ahogyan azt a rendezők vár­ták. Szalontai Tibor, a városi labdarúgó-szövetség titkára ennek ellenére állítja azt, amit bevezető sorainkban leírtunk. A November 7. Kupában végül is Kaposváron öt együt­tes adta le nevezését, s állt rajthoz a szerda délelőtti se­lejtezőkön. A Dózsa pályán három csa pat küzdött (Városi Tanács. Nagyatádi Cérna, Finom­mechanika). Körmérkőzés után a Finommechanika együttese maradt állva. A másik ágon, a Vasas-pá­lyán a K. Ruhagyár, a Hő­technika, a MÉK és a Marcali Mekalor vívott nagy csatát. Innen a ruhagyáriak kerültek ki győztesként. A Ruhagyár—Finommecha­nika döntőn a rendes játékidő után l:l-re végződött a talál­kozó. Miután a 7-es rúgások sem hoztak döntést, sorsoltak. A szerencse az egyébként leg­jobb teljesítményt nyújtó Fi­nommechanikának kedvezett. Végül Is Báli Károly csapat- kapitány boldogan vehette át a November 7. Kupát. Cs. Gy. Nagy mezőnyök, jó versenyek a centenáriumi cselgáncsversenyen i \ Hajrá a teke-csapatbajnokságban Ezzel a góllal egyenlített a Finommechanika a Ruhagyár ellen. SAKK VBKM győzelem a November 7. Kupában V Tíz csapat részvételével rendezték szerdán Kaposvá­ron a városi sportfelügyelőség hagyományos viadalát, a No­vember 7. Kupát. Az új rend­szerű csapatverseny egyúttal a munkahelyi spartakiád vá­rosi döntője is volt. Nagy küzdelem után a VBKM sze­rezte meg a győzelmet. Avil­SOMOGY GÉZA Jégkoporsó lamossági gyár sakkozóival i azonos pontszámot ért el a K.j Ruhagyár sakkcsapata is, a\ Buchold-táblázat alapján lett# az elsőség a VBKM-é. A torna végeredménye: 1. VBKM 14 pont j 2. Ruhagyár 14 ponti 3. Közút 13 pontj 95. Pontot vesztett a megyei bajnokság éllovasa BALATONFENYVES— KAJPOLY 3:3 (1:1) Balatonfenyves, 250 néző. '.: Horváth I. László. A két1 ipát a szövetség hozzájáru­Somogyi Néplap lásával hozta előre bajnoki i mérkőzését, melyen a koráb- 4 biakhoz hasonlóan most is # nagy harc folyt a győzele- 4 mért. Küzdelmes, helyenként# színvonalas, jó mérkőzés volt. G.: Bogdán (2), Sutorik, ill. Szűcs (2), Sós. Jók: Pernek, Kardos, Szanyi, ilL Oláh, Pu­ha, Fazekas. Szabó Ernő # — Az oroszok — kezdte egy kissé visszafogott hangon — minden este magyar nyelvű híreket adnak. Illetve gyak­rabban, de pontosan csak az esti adás idejét ismerjük. Hallgatjuk mindnyájan. Ad­jatok egy staubot! Rágyújtott. Kettőt-hármat szippantott, és csak azután fújta ki a füstöt. A többiek feszülten figyelték. Mindnyá­jan hallgattak. — Szóval, állati zűrök van­nak! Teljesen körülzárták őket. A fél város romokban van, és... legalábbis így mondják a ruszkik: még re­pülőgépen sem tudnak után­pótlást kapni a németek, mert teljes légi zárlat van. — Amit a rádió mond, az lehet megtévesztő propaganda is — vetette közbe valaki. — Ez még nem bizonyít semmit! — tódította egy má­sik. A kételkedés nem volt meg­győző. Bár katonai nevelésük — minden keservük és nehéz­ségeik ellenére — gondolkodá­sukat a győzelem felé vitte, valahol legbelül, lelkűk és eszük mélyén, mégis áhították a fordulatot. Valószínűtlennek és hihetetlennek a hallottak épp az eddigi német sikerek propagandisztikus megdönt- hetetlensége folytán látszot­tak. Az egész támadó haderő viszonylagos biztonságot nyúj­tott. — »Mi lenne, ha most vissza kellene fordulni« — a gondolat elrémítette őket. A hómezőket, a kemény hideget, a biztonságosnak tűnő szállá­sokból, fedezékekből nézve el- viselhetőnek érezték, és mint vál tozhala tlanba, bele is törődtek, vagy inkább: belefá­sultak, mint mókus a forgó dobba. Biztonságosabb fél­rossznak hatott a fordulat, a bizonytalan még rosszabbal szemben. Valahogy mégis a műtétre váró beteg vagy a tűzzel ját­szó gyermek, vagy a sötét, mély verembe ugró ember vakmerő izgalmával várták a további híreket. A visszafor­dulás, ha teljesen ismeretlen veszedelmeket, bizonytalansá­got ígért is, mégis a hazatérést csillantotta meg. — Majd fölmentik őket! — Télen nem lehet komoly hadviselést kezdeni! — Nem a fenét! Nekünk, de a ruszkik bírják a hideget. — Bírják, de ők is embe­rek. Gondolod, hogy orosz még nem fagyott meg? — hangzott össze-vissza. Egyszerre csak egy éles hang szólalt meg a magasból. Gyurcsik volt, aki eddig nem vett részt semmiben, hanem magába vonultán, mint más­kor is, fölkuporodott az eme­letes ágyra. — Én el tudom képzelni, hogy az oroszok éppen azt használják ki, hogy a tél meg­bénít bennünket, és most össz­pontosítottak. Én sötéten lá­tok — mondta. — Nem va­gyok túlokos, de már Napó­leon is megjárta télen ezt a kálváriát. Nagy vita kezdődött. Össze­vissza beszéltek. Egymás sza­vába vágva, mindenki a má­sikat akarta meggyőzni a sa­ját véleményéről. Nem egy­szer ugyanazt magyarázták egymásnak. Mogyoróssy, aki hivatásos tiszthelyettes volt, álmélkodva állt. Bár kötelessége lett vol­na rögtön elvágni a vitát, csa­ládos lévén, számára sem volt közömbös a gondolat. Valójá­ban katonaiparos volt, akit — a gépezetben csak a közvet­len feladat — a gépkocsik ja­vítása — érdekelt. De most már jónak látta közbeszólni: — Vigyázz! — vezényelt, 'és a társaság, ez a jól idomított katonanépség, azonnal enge­delmeskedett. — Mi van itt? Az istenit maguknak? — kiál­totta. Aztán Vinczéhez for­dult: — Maga meg mit pofá­zik itt minden hülyeséget? Mi!? Még ha esetleg igaz is, amit mond ... És ha igaz, ak­kor pláne... A Szolgálati Szabályzat kimonlja... (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom