Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

Éljen és szeressen a szív Beszélgetés Visnyevszkij professzorral Alekszandr Visnyevszkij, a Szocialista Munka Hőse, I«e- nin-díjas. A Szovjetunióban és külföldön közismert híres szívműtéteiről. Akadémikus, a Szovjet Orvostudományi Aka­démia Visnyevszkij Sebészeti Intézetének igazgatója, a szov­jet hadsereg fősebésze, 300 tu­dományos mű szerzője, a Nemzetközi Sebészegyesület tagja, egész sor állam orvostu­dományi társaságainak dísz­tagja. Napi orvosi praxis, ki­terjedt közéleti tevékenység, külföldi utazások, széles körű levelezés, találkozók... Ez már bőségesen elegendő ahhoz, hogy zsúfolásig megtöltse a napnak mind a 24 óráját. De ez még távolról sem minden. Alekszandr Visnyevszkij 67 éves kora ellenére rendszere­sen sportol. És aztán még itt vannak a hobbyk, a színház, az idegen nyelvek, a vadászat. — Valóban lehetséges ez? — kérdezem Alekszandr Vis- nyevszkijt. — Ennyire elfog­lalt embernek ennyi különféle kedvtelése? Nem hat zavaró­lag a hobbyknak ez a bősége, nem vonja el életének fő mű­vétől? — Egyáltalán nem. Sőt, azt mondanám, hogy .még segít is: kikapcsolódást jelent, pi­henteti az agyat. Ebben a vo­natkozásban az emberi poten­ciál igen nagy. Tudja-e ön, hogy a természet 14 milliárd idegsejtben rejlő óriási lehe­tőségekkel ajándékozott meg bennünket? Az ember élete folyamán ennek a készletnek csupán 4 százalékát használja fel! Méghozzá intenzív tevé­kenység közepette. Megszo­kott tevékenység esetén vi­szont mindössze 2 százalékot. Következésképpen az ember intellektuális energiájának kolosszális tartaléka felhasz­nálatlan marad. Más dolog az idő. Itt az ember nem képes sem elmozdítani, sem lerom­bolni az időakadályt. Az em­beri lehetőségek és vágyak va­lódi korlátja az idő. — És ön mégis olyan ren­geteg mindent tud elhelyezni a nagyon is kimért 24 órában!-rirjvjägyältalän nem hiszem, hogy mindazt elveszem az idő­től, amit adni képes. Bizo­nyára nekem is rengeteg el­veszett órám van. Ügy látszik, mindennek az a titka, hogy pontosan meg tudjuk szervez­ni szabad időnket. Olykor hasznos elemezni, vajon mire fordítjuk a rendelkezésünkre álló keretet, mennyi idő megy el haszontalan dolgokra. Egyébként meg kell jegyez­nem, hogy az időfecsérlést tar­tom a pazarlás legrosszabb fajtájának. Természetesen az időbeosztásra nem > lehet sem­miféle egyetemesen felhasz­nálható receptet adni. Tudott dolog; ami az egyik ember számára hasznos, nem hasznos a másiknak. Csak egyet mond­hatok: azzal kell kezdeni, hogy megszokjuk a korai fel­kelést. Az önfegyelem is nagyon fontos dolog. Ha valamit ki­tűzünk magunk elé, okvetle­nül hajtsuk is végre. Tanuljuk meg beosztani az erőnket. Itt jegyzem meg, hogy a nap ki­használása gyakorlat dolga. Ma még csak kevés dolgot tu­dunk elvégezni, holnap vala­micskével többet, holnapután még többet. így aztán a na­pok fokozatosan »kitágulnak", noha ugyanazt a 24 órát tar­talmazzák. .. Egy dolgot min­denesetre szeretnék hangsú­lyozni: a probléma nem az időhiányban rejlik, hanem abban, hogy nem tudjuk az időt ésszerűen és gazdaságo­san felhasználni, természete­sen anélkül, hogy az egészsé­günk rovására menne. — Ha már az egészségre fordult a szó, szabadjon meg­kérdeznem : hogyan vélekedik arról az orvosi ajánlatról, hogy 8 óra munka, 8 óra pi­henés, 8 óra alvás? — Őszintén szólva sohasem tartottam magam szigorúan ehhez a sémához. Valahogy nem megy. Szórakozás közben az ember nem gondol az al­vásra, munkájában elmerülve pedig eszébe sem jijt a szó­rakozás. — Ügy tudom, hogy kedv­telései között különleges he­lyet foglal el a sport. Vajon ez azzal kapcsolatos, hogy ön. mint orvos, tudja, milyen nagy hasznára válik a sport az egészségnek, milyen szere­pe van az élet meghosszabbí­tásában ? — Ha az ember szeret vala­mit, ritkán elemzi, hogy mi­ért. Szeretek sportolni. Igen, a sport fürgévé, egészségessé tesz, erőt önt belénk. Ezenkí­vül remekül edzi az akarat­erőt is. Megtanít bennünket arra, hogy összeszedettek, cél­ratörők legyünk, márpedig ez — bizonyára egyetért velem — az élet minden területén nagyon szükséges, még ha tá­vol esik is a sporttól. És a hangulat? A sport és a jó köz­érzet összefügg egymással. Nekem, mint sebésznek az is igen fontos, hogy a sport edzi a kezet. Ezen a téren sokat ad nekem az úszás, az evezés, és különösen a tenisz. — Találóan mondta vala­melyik költő: »Korunk átka ez a sietség-«. Mi a vélemé­nye, vajon nem vezet-e ez a sietség — a »mindent és sem­mit" elv alapján — az érdek­lődés felületességére? — Minden az embertől függ. Ha maga az ember sekélyes, felszínes, akkor csupán a fel­színi jelenségek iránt fog ér­deklődni, kedvtelései inkább a kívülállóknak szólnak, hogy mindenki lássa, milyen sokol­dalú, és nem pedig őt magát, saját belső örömét szolgálják. Az ilyen »kedvtelések« fabat­kát sem érnek, semmivel sem teszik az embert gazdagabbá. Az igazi kedvtelések mélyebb­re hatolnak, hozzásegítik az embert szellemi fölemelkedé­séhez, következésképpen men­nél több van belőlük, annál gazdagabb az ember, annál mélyebb a természete, annál érdekesebb, mint személyiség: hiszen az egész mindig több, mint összetevőinek bármelyi­ke. — S végül az utolsó kér­dés az emberi szív egyik leg­nagyobb ismerőjéhez. Az eny- nyire zsúfolt napi program, mint az öné, nem hat-e ked­vezőtlenül a szív munkájára, az egészségre? Nem terheli-e meg túlságosan az emberi szí­vet, ha valaki ilyen sűrűvé teszi a napját, ennyi mindent végez egy nap alatt? — Nos, nem fogok köntör- falazni. Az ember szív kényes eszköz, vigyázni kell rá. De elzárni az élet sokrétűségétől, »üvegbúra alatt« tartani, óvni izgalmaktól. kedvtelésektől, szenvedélyektől, túlzás lenne. Éljen, szeressen csak a szív, lelje kedvét mindenben, rea­gáljon mindenre, ami szép! Vajon nem ebben rejlik _ az ifjúság titka? L. Alimamedova Kétszáz gyerek második otthona Két új óvodát építettek a kaposváriak Még dolgoztak az erőgé­pek és az emberek hétfőn a ka­posvári centenáriumi meg az »izzós óvoda" területén. Bent már helyükön voltak a játé­kok, kinn a terepet egyenget­te a földgép, díszcserjéket ül­tettek az épületek köré. Teg­nap mintegy kétszáz gyerek kapott második otthont. A vá­ros dolgozói építették mind a kettő t. A Centenáriumi óvodát hét­főn reggel birtokukba is vették a kis lakók. Az óvoda vezető­je, Novak Lajosné — huszonöt éve dolgozik e pályán — a nyi­tás utáni órákban boldog ér­zéssel nyugtázta, hogy minden rendben, megérkeztek és jól érzik magukat a gyerekek. A Centenáriumi óvoda létre­hozását a húskombinát két szocialista brigádja kezdemé­nyezte ; megérdemlik, hogy most rájuk is emlékeztessünk. Csinos épület lett az üzemcsarnokból. önfeledt játék a Centenáriumi óvodában. A Május í. és a Petőfi brigád felhívására a város minden üzeme, vállalata, hivatala je­lentkezett, hogy hozzájárul az óvodaépítéshez. Sok városlakó is felajánlotta, szívesen támo­gatja az óvodaépítést. Csak számokban tudjuk kifejezni a Iskolát avattak Kaposmérőn A közművelődés valóságos palotai kapott tegnap Kapos­mérőn. Az új általános iskola a község legszebb épülete. A szem mindenütt talál rajta va­lami gyönyörködnivalót. Két év munkájának gyü­mölcse ez az új, modern isko­Ferencvárosi krónika képekben Megyénk testvérkerülete, a nagy múltú és híres Ferenc­város, takaros külsejű króni­kával tisztelgett a százéves fő­város jubileumán. Az érdekes és nagyon tanulságos kiad­vány a kerületi tanács gondo­zásában, Xantus Zoltán szer­kesztésében nemrégen látott napvilágot. Megjelenését örömmel üdvözölte a kerület helytörténeti bizottsága, vala­mint minden, a helytörténet- írás iránt fogékony érdeklő­dő. A szép stílusú, de sajnos, nagyon rövidre fogott beveze­tő összefoglalásból megismer­hetjük, hogy az egykori, 1403- as keltezésű oklevélben talál­ható »Szentfalva« helyén ho­gyan fejlődött ki fővárosunk egyik legpatinásabb és legis­mertebb gyárkerülete: a Fe- "encváros. Sok természeti csa- ’ ássál (tűz, víz, pestis stb.), írsadalmi megmozdulással ürájkok, harcok, forradal- \k stb.), csaknem két évszá- 1 haladó és retrográd moz- ' maival ismerkedhet meg az Tasó. (önként kínálkozik az vzehasonlítási lehetőség a tvérmegye korábbi nagy inyvsikerével. Kanyar Jó- >ef: Harminc nemzedék val- ">mása Somogyról példáján el lehetne készíteni — természe­tesen a krónikára építve — a kerület történeti olvasóköny­vét. Mint a terveket Ismerjük, van is ilyen elképzelés.) A bevezető, szöveges össze­foglaló után a »Ferencváros­ban éltek" lexikális jegyzéke következik, ahol a nevek kö­zött nem egy somogyi vonat­kozásút is felfedezhetünk Noszlopy Gáspár, József Atti­la, Rudnay Gyula, Xantus Já­nos. (Fontosnak tartjuk a ke­rület történetének időrendi eseménytáblázatát.) Ez, vala­mint az előbbi fejezet hasz­nálható leginkább a kerület helytörténeti oktatásában. Fi­gyelmet érdemel a több mint száz — sajnos csak fekete-fe­hér, zömében archív értékű fénykép, dokumentáció közre­adása. Közülük különösen a munkásmozgalmi dokumen­tumok (Róbert bácsi konyhá­ja, Mária Valéria-telep) érde­kesek. A krónika alapos átlapozá- sa olyan közös témák kidol­gozására hívja fel a figyelmet (Noszlopy kivégzése, Gizella- malom stb.), melyek a továb­biakban sok, még kevésbé tisztázott történelmi tényre, eseményre, összefüggésre irá­nyíthatják a ferencvárosi és a somogyi kutatók figyelmét. la, mely több mint 263 tanulót fogad be nagy ablakos, barát­ságos tantermeibe. Nemcsak a mérőieknek jelent sokat, ha­nem a környező települések diákjainak is, akik bejárnak ide Bányáról, Lipótfáról, Ka- posszentbenedekről, Kaposúj- lakról, Gige-pusztáról, Zsippó- ról, BárdibükkrőL Hat és fél millió forintnál drágább ajándékot kaptak az itt tanulók. A szakrendszerű oktatásra berendezett terme­ken kívül van olvasószoba, or­vosi rendelő, úttörőotthon is. Míg régebben harminccal csökkent, most évenként húsz- szal nő a tanulók létszáma, szükség volt az új létesítmény­re. A hajdani kúria falai szűk­nek bizonyultak. Sokan moz- iultak meg, sokan tettek azért. hogy november hetedike tisz leletére átadhassák az iskolát. A helyi tanács másfél millió forintot adott A terhek túl­nyomó részét a Somogy me­gyei Tanács viselte A beköl­tözés előtt még háromszázezer forinttal toldották meg az ad­digiakat; ezen berendezést vá­sároltak az iskola vezetői. A bensőséges ünnepségen megjelenteket Szabó Sándor, a községi pártalapszervezetek csúcstitkára köszöntötte. Eger- bölgyi János, a járási hivatal művelődésügyi osztályvezető­je arról beszélt, hogy az új is­kola jelképe a társadalmi ösz- szefogásnak, amely szerte az országban az oktatásügy iránt megnyilvánul. Nem csak a ta­nulókat, szülőket köszöntötte: a nevükben köszönetét mon­dott a tervezőknek és az épí­tőknek is. Felhívta a figyel­met arra, hogy ezt a nagy ér téket óvni kell, ezzel az építők munkáját becsülik meg. Tódor György tanácselnök értékelte a társadalmi tevé­kenységet, mellyel a község lakói és a termelőszövetkezet hozzájárult a megvalósításhoz. A fejlesztés — mondta — to­vábbra is feladat lesz. Mayer György iskolaigazgató megha­tott szavakkal vette át az is­kolát, a felelősséget megosztva a nevelők és a tanulók között Az úttörőcsapat nevében Ta­kács Gábor mondott köszöne­tét azoknak, akik ilyen kelle­mes környezetet teremtettek. Ezután színvonalas irodalmi énekkari műsor következett, majd a tervezők (Somogy me­gyei Tanácsi Tervező Vállalat) a kivitelezők (Batéi TÖVÁL) képviselői együtt járták be az épületet a szülőkkel, tanulók­kal. A tantermek már feldíszítve, iionismereti kiállítással, törté­nelmi tablókkal, szemléltető eszközökkel várták a látoga­tókat segítést, a sok-sok munkát, ál­dozatvállalást és azt a szere­tetek melyet a kaposvári gye­rekek a felnőttektől kaptak. Hárommillió-négyszázezer fo­rintot raktak össze a kaposvá­ri dolgozók az óvoda felépülé­sére. Több mint háromszáz szocialista brigád, száznyolc­van vállalat, intézmény kül­dött pénzt. S az eredmény? Száz—százhúsz gyerek kapott kényelmes otthont, ahonnan a korszerű felszerelések sem hiá­nyoznak. hogy a kicsinyek játszhassanak, tanulhassanak. 'Városunk egyik legkorsze­rűbb óvodája, ahol a Munká­csy Mihály Gimnázium és Szakközépiskola óvónéni jelölt­jei is tanulnak, hiszen hétfőtől itt gyakorolják szép hivatásu­kat. A Centenáriumi óvoda eny­híti a többi zsúfoltságát, min­denhonnan jöttek ide kicsi­nyek. Az Egyesült izzólámpa és Villamossági Rt. kaposvári elektroncsőgyára egy üzem­csarnokot épített át óvodának. November 7-re ennek a mun­kálatai is befejeződtek, tegnap ünnepélyesen felavatták. A hatvanhét gyerek — no­vember 15-én veszik birtokuk­ba az »izzós óvodát" — szü­leinek többsége itt dolgozik a gyárban, de ide hozhatják a környék kicsinyeit is. Várhelyi Péterné vezető óvónőtől meg­tudtuk, hogy a gyár három­százhúszezer forintot költött az átépítésre, de másfél millió forint értékű társadalmi mun- k' végeztek a dolgozók, hogy ilye’ szép, korszerű intéz­ményt adhassanak a gyere- KtV-»ek Átadás előtt ott járva láttuk, hogy nemcsak a gyár munkásai vállaltak társadal­mi munkát, hanem maguk az óvónők is hozzájárultak ahhoz, hogy mielőbb szebb, célsze­rűbb legyen az »izzós óvoda«. Kaposváron társadalmi üggyé lett az óvodafejlesztés. Mindenki sokat tett érte. A centenáriumát ünneplő város dolgozói, lakói ezzel aranybe­tűkkel írták be nevüket tör­ténelemkönyvünkbe, melyet azok a kicsik fognak »olvas­ni" holnap, akik ma óvodát kaptak Kaposváron. Iíorányi Barn»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom