Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

„Érzem a bizalmat és a megbecsülést..." Hárman a legjobbak közül Elkészült az ötszázadik terményszárító dob a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazda- sági Gépgyár Kaposvári Gyárában. Ez alkalomból ketten kiváló dolgozó kitün­tetésben részesültek, egy dolgozó pedig pénzjutalmat kapott. Az idén is eredményes évet zárt a Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyár Kapos­vári Gyára. November 7-e tiszteletére 540 ezer forint pénzjutalmat osztottak ki. A gyárban három emberrel be­szélgettünk, közülük ketten a kiválódolgozó-jelvényt kap­ták meg, a harmadik pénzju­talomban részesült. Jelentős részük van abban, hogy októ­ber 31-én az ötszázadik ter­ményszárító dob is elhagyta a szerelőcsarnokot, és hogy a gyár fennállása óta először oszthatnak ki ilyen nagy ösz- szeget a dolgozóknak. — Ezeket a terményszárí­tókat 1965-ben kezdtük el gyártani — mondja Csuma Ferenc brigádvezető. — Már akkor is itt voltam; nemcsak az első dob „születésekor”, hanem a gyár megalakulása­kor is. Hegesztő vagyok. A dobok összeszerelésén dolgo­zom 14 tagú brigádommal együtt. Harmincadikán utaztunk el Mosonmagyaróvárra. Ott egy házi ünnepségen nyújtot­ta át a gyár vezérigazgatója a A Hagy Október szellemében írta: Púja Frigyes külügyminisztériumi államtitkár Gulyás Lajos kitüntetést és a vele járó > pénzjutalmat, őszintén szól- f va nem számítottam rá. Ilyen t elismerés nélkül is igyekez- ? tem mindig rendesen dol­gozni, elvégezni azt, amit rám bíztak. Sőt többet is, hiszen szocialista brigádban dolgo­zom, sok társadalmi munkát? 'égzünk. Az elismerés na- yon jólesett. Éreztem belő- 2 a bizalmat, a megbecsülést. — Biztosan a család is irült a sikerének... — Természetesen. Még a zenegy éves kislányom is ’dog volt. Kereső Lajos az értékesíté­1 osztály vezetője 1967-ben ,-rült a gyárhoz fődiszpécser­-ént. — 1971-ig dolgoztam ebben • munkakörben — meséli. — ckor a gyár vezetősége fel- ánlotta az osztályvezetői ál- st. Én örömmel elfogadtam, ■rtelés nélkül bevallom, gy az előző munkámba már * lefáradtam egy kicsit. Ami-* r átálltunk a mezőgazdasá-i gépek gyártására, nagyon J : gondunk volt. Az embere- t meg kellett tanítani gé- :et gyártani. Meg kellett íertetni őket a technológi- kal. Nem panaszképpen mdom, de higgye el, nem olt könnyű feladat. — És a mostani munkakör? — Szeretem csinálni. Vál- zatos, színes munka. Kü- i szívügyemnek tekintem, gy a vásárló cégek a szá- . Iberendezést — melynek igvétele a szükséges épü- 2k elkészítésével együtt 10 Uió forintos beruházást je­lt — hiánytalanul, min- o alkatrészével együtt ;kapják, és a helyszíni 2lés zavartalan legyen. Kereső Lajos — Hova szállítják a beren­dezéseket? — Egy részét az országha­táron belül értékesítjük, a többit Európa és Ázsia kü­lönböző országaiba. Vásárló­ink között szerepel többek között a Szovjetunió, Cseh­szlovákia, a VDK, Anglia. Nagyon jó érzés volt, mikor a Mosonmagyaróváron rende­zett ünnepségen — ahova a mi szárítódobunkat használó gazdaságok képviselői is hi­vatalosak voltak — nagy elis­meréssel nyilatkoztak termé­künkről. Tulajdonképpen a gyártás további . pers­pektíváját is megszabták az­zal, hogy beje­lentették: a jö­vőben még na­gyobb telje­sítményű be­rendezésekre lesz szükség. Kereső La­jos most má­sodszor nyerte el ezt a kitün­tetést, mely minden szónál ékesebben bi­zonyítja, mit jelent életében a gyár, a mun­ka. Gulyás Lajos ugyancsak ré­gi dolgozója a gyárnak. Öt a kaposvári gyár vezetősége ré­szesítette juta­lomban. — Itt, a gyárban kap­tam meg a pénzjutalmat. A vezetőség nagyon megkö­szönte az eddigi munkámat, és további sikereket kívánt. Nagyon örültem ennek. Sok küzdelmet jelentett, míg a gyár eljutott idáig, és ebből Csuma Feren« én is kivettem a részem. Kez­déskor csak két csarnokunk volt, azóta belső úthálózat és több műhely is épült. Bővült a szakgárda, korszerűsödtek a technológiák, „fejlődtek” a termékeink. — Milyen tervei vannak? — Célunk, hogy egy-egy dob szerelésének átfutási ide­jét lerövidítsük. Kezdetben ez az idő ezerötszáz—ezerhatszáz óra volt. Jelenleg hétszázhúsz óránál tartunk, és hatszáz óra alá szeretnénk hozni ezt az időt. Ennek elérését tekintem legfontosabb feladatomnak, ebben a munkában kívánok részt venni. Dán Tibor A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom ötven­hat évvel ezelőtti győ­zelme, a szovjet állam létre­hozása gyökeres fordulatot hozott az emberiség történe­tébe: megnyitotta a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet, a szocialista és a gyarmati forradalmak korsza­kát, halálos sebet ejtve a ka­pitalizmus világrendszerén. A fehér ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus szövetsége minden eszközzel a forradalom eltiprására, a szo­cialista állam megsemmisíté­sére tört. Mozgósították a nemzetközi reakció minden erejét, s évekig tartó katonai intervenciót, politikai és gaz­dasági blokádot szerveztek. Az első szocialista állam életerejét bizonyította, hogy megdöntésére a nemzetközi imperializmus és a belső el­lenforradalom összefogott ereje sem volt képes. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom alapvető for­dulatot jelzett a békéért és a nemzetközi biztonságért foly­tatott harcban is, A szovjet ál­lam vezetői már a forradalom másnapján nagy jelentőségű kezdeményezésekkel léptek fel, meghirdették a békedek­rétumot, s benne a szocialista állam nemzetközi tevékenysé­gének elveit. A békedekrétum harcot hirdetett az imperialis­ta háború ellen, felszólította a népeket a vérontás megszün­tetésére, az igazságos, annexi- ók nélküli békére. Ez a fon­tos okmány tartalmazta a szo­cialista és a kapitalista orszá­gok békés egymás mellett élé­sének lényeges gondolatait is. Mindez a szocialista forra­dalom győzelmének természe­tes velejárója volt. A szocia­lista állam természetétől ide­gen az agresszió, a háború, más népek leigázása és ki­zsákmányolása. A szovjet ál­lam akkor is és később is az agresszió ellen, az elnyomot­tak és a kizsákmányoltak ol­dalán lépett fel, az ő igazukért harcolt. A szovjet állam a tar­tós béke biztosítására, a né­pek biztonságának megszilár­dítására törekedett létezésé­nek első pillanatától kezdve. Közismert, hogy a szovjet állam küzdelmét — a tartós béke biztosításáért — a két világháború közötti időszak­ban nem koronázta teljes si­ker. Ennek fő oka az volt, hogy az európai tőkés orszá­gok befolyásos uralkodó kö­rei a hitlerizmussal való meg­békélés útját keresték, arra spekuláltak, hogy támadásá­nak élét kelet felé, a Szov­jetunió felé fordíthatják. E politika gyászos következmé­nyeit a nemzedékek is megis­merték. A nyugat-európai országok vezetői azonban nem szívlelték meg a második világháború tanulságait. Nem sokkal a háború befejezése után az amerikai imperialisták ’ veze­tésével éles fordulatot hajtot­tak végre politikájukban. Fel­szították a hidegháborút, ka­tonai tömböket tákoltak ösz- sze a szovjetunió és az új szo­cialista országok ellen, kato­nai támaszpontokkal vették körül őket. Tűzzel-vassal igye­keztek gátat vetni a szocializ­mus, a haladás térhódításá­nak. Ezek után a szocialista országoknak nem maradt más választásuk, mint a harc; az imperialista provokációk ha­tározott visszaverése, a béke megvédelmezése. A béke és biztonság megszilárdítására vonatkozó javaslataik akkor még süket fülekre találtak Nyugaton. A hetvenes évekre alapo­san megváltozott a helyzet; megérlelődtek a Szovjetunió és más szocia­lista országok erőfeszítéseinek gyümölcsei. 1971 tavaszán, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresz- szusa már olyan széles körű békeprogramot fogadhatott el, amelyről korábban nem is álmodhattunk. E békeprog­ramban — melyet a szocialis­ta országok, köztük hazánk kormánya is örömmel üdvö­zölt és elfogadott — felvázolt javaslatok realitását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azóta kevés kivétellel megvalósultak a gyakorlat­ban. Mindenekelőtt azt kell meg­említeni, hogy megjavult a szocialista és tőkés országok egymás közötti viszonya, együttműködése. Ezen belül a legfontosabb — az egész világhelyzetre való kihatása miatt — a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai­nak lényeges meg javulása. Európában az úgynevezett né­met kérdés komplexum leg­fontosabb problémái megol­dást nyertek, s közel az idő, amikor ez a kérdés véglege­sen rendezésre kerül. A Var­sói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének 1969 márciusában kibocsátott fel­hívása nyomán megkezdődött az európai biztonsági értekez­let előkészítése. Jelenleg en­nek a második szakaszában tartunk, és minden remény SOMOGY GÉZA Jégkoporsó Somogyi Néplap 94. A tizedes most már végleg kiborult. Recegét utánozva or­dított: — Menjen, meht úgy hú­gom fenéhbe, hogy a nyelve behhegni kezd’ Erre óriási hahota tört ki. Asztalos kimeredt szemmel bámulta a nevető társaságot. Méregtől eltorzult arca meg­merevedett. A sok nevető arc láttán azonban lassan fölen­gedett, míg végül restelkedő mosoly jelent meg vonásain. — Hát... hogy a fenébe ne mérgelődnék, mikor még ka­rácsonykor is azt a rohadt konyhát kell strázsálni... — Hát bizony, a tizedes úh jobban jáht volna, ha gyógy- szehésznek megy — kapott vérszemet Recege. — Itt is kotyvasztani kell, ott is, és két hétben egyszeh van éjjeli ins- peheió, — Kotyvasztok én magának olyan méhget, hogy attól kol­dul. Miután újra helyreállt a hangulat, Juszkó megsodorta kajla bajuszát és elővett egy csomag kártyát. Hamar ki­alakult a lármás parti, sok ibiccel. A gramofon recsegve harsogott, ettek, ittak, míg Vermes tizedes be nem állí­tott egy karácsonyfával. A konzervdobozokból kivá­gott fényes bádogdíszek, a né­hány gyertya és a vattacso­mókból rögtönzött műhó, ott­honos, meghatóan csöndes perceket varázsolt az imént még zsivajtól hangos szobába. Az otthoniak, a szerettek, a család percei voltak ezek. Az ünnepvárás elérkezett a meg­valósulás régen várt pillana­taihoz. Egy kissé elérzéke- nyülten kívántak egymásnak katonaszerencsét és kellemes ünnepet, mielőbbi egészség­ben való hazatérést. A gondolatok a pillanat tört része alatt ölelkezve szágul­dottak haza, felvillantva a szülők, a feleség, a gyerme­kek, az otthon képét. Kézzel fogható közelségbe kerültek a helységek, tárgyak, szemé­lyek; érezhetővé váltak illa­tok, ölelések, hallhatóvá a szavak, vágyó sóhajok, jaj­szók, sírások. Mégis e bizarr, kínzó közelség volt az, ami oly távolivá tett mindent, ami kedves volt, a hónapod óta halálmesgyére száműzött ka­tonáknak. A csönd lassan oldódott Előbb lágy moraj terjengett, keményebb hangokkal keve­redve, majd egy elkeseredett — a sírás határán vergődő — hang kacskaringós káromko­dása hallatszott. A különös el­lentétként ható megnyilvánu­lás mégsem az ünneprontás hangja volt: — Itt rohadunk, és ki tudja, meddig! — fakadt ki Dobos. — A villamosok meg otthon nélküled is elmennek, pajtás! — vágta rá Recege, és ismét megvolt alapozva a vidámabb hangulat. Ösztönösen replikáztak, lici­táltak egymás mondásaira. Nevettek, ittak, és itt-ott — a gramofon hangjára — énekel­tek is. Felejteni, felejteni és felej­teni. Ez volt tudatos vagy tu­dat alatti szándékuk. Már amit lehet felejteni. Mert alig rázódtak össze mes­terséges jókedvükben, egy va­lóságos hóember állított be. Vincze őrvezető volt. Cso­mókban olvadt le róla a hó, hatalmas víztócsákat alkotva. Mikor kihámozta magát a té­likabátból, felhajtott egy nagy pohár pálinkát, s mindjárt jobban érezte magát. Elmesél­te, hogy a 14 kilométeres utat három és fél óra alatt tették me, társával egyetemben. Szánon. — Bedöglött az egyik rádió, kint nem tudtuk megjavítani. Muszáj volt behozni. Adjatok még egy pohárkával, mert lá­tom, jó cúgotok van, aztán a komának is jólesik majd! Mindjárt jön, csak a rádiósok­hoz ment Én be sem mertem menni az ipsékhez — magya­rázta —, féltem, hogy kivág­nak, mert karácsony este me­lót hozni... Beszélt, beszélt, be nem állt a szája. Néha töltött egy po­hárral, és mindig egy hajtás­ra itta ki. — Hát a komának? Annak nem hagysz? — kérdezték. megvan arra, hogy a nyugat? huzavona ellenére végül is sikeresen fejeződik be. Viet­namban az év elején hosszú tárgyalások után megszüle­tett a fegyverszüneti megálla­podás. A Közel-Keleten a harcok új fellángolása után, az arab országok számára kedvező körülmények között tűzszünet jött létre e háborús tűzfészek felszámolásának ígéretével. Jelentős eredmé­nyek születtek a leszerelés té­makörébe vágó kérdésekben is. Nixon elnök moszkvai láto­gatása alkalmából aláírták az úgynevezett SALT-megálla- podást, s elhatározták továb­bi tárgyalások folytatását a nukleáris fegyverkezés korlá­tozásáról. L. I. Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának ame­rikai látogatása során törté­nelmi jelentőségű szerződést írtak alá a nukeláris háború megakadályozásáról. Ez év januárjában Bécsben meg­kezdődtek a közép-európai haderőcsökkentésre vonatko­zó előzetes tárgyalások, októ­ber 30-án pedig az érdemi megbeszélések. E néhány tény is bizonyít­ja, hogy milyen óriási utat tett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta a béke és a biztonság ügye. Té­vedés lenne azonban azt hin­ni, hogy nincsenek még aka­dályok. Az utóbbi évek ta­pasztalatai arra intenek, hogy az imperializmus és a reakció nem teszi le egykönnyen a fegyvert. Kénytelen közeled­ni ugyan a békés egymás mel­lett élés eszméjének elfoga­dásához, időnként azonban visszaesik a „régi bűnökbe”, és megkísérli a régi politika, a régi módszerek felújítását. Az elmúlt hetekben tanúja le­hetett a világ, hogy a tőkés or­szágokban a hidegháborús erők aktív szervezkedésbe kezdtek, amelynek célja a nemzetközi enyhülés tenden­ciájának visszafordítása. Az Egyesült Államokban a hadi­ipari komplexum és a cionista körök, Nyugat-Európában a konzervatív, jobboldali erők indultak rohamra az enyhülés ’ ellen. A chilei fasiszta puccs azt bizonyítja, hogy az imperi­alisták, a belső reakcióra tá-' maszkodva továbbra is útját akarják állni a haladásnak. A közel-keleti fegyveres konf­liktus nem robbanhatott vol­na ki újra, ha Izrael nem ka­pott volna meg minden segít­séget agresszív politikájához az Egyesült Államoktól. A saigoni rezsim — ugyancsak amerikai segédlettel — soro­zatosan megsérti a párizsi megállapodást, területszerző " akciókat szervez, s azt sem hajtja végre, amibe koráb­ban beleegyezett. indezzel számolni kell, amikor a békéért és a biztonságért vívott harc kilátásait vizsgájuk. Bizto­sak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok és az antiimperialista front összefogott ereje visszaszorít­ja a hidegháború lovagjainak új támadását, és megakadá­lyozza törekvéseinek érvé­nyesülését. Hisszük, hogy a Nagy Október szelleme a béke és biztonság megszilárdításé­M — A, van itt elég — vigyor­gott. — Azt hittem, szűkiben vagytok, de látom, hogy egy jobbfajta kocsmát el tudnátok látni piával. Közben befutott a koma is, egy értelmes arcú parasztgye­rek. Az ital hamar oldotta a nyelv fékeit. Vincze apró tör­ténetei — amik elől, a figyelő őrsnél történtek — általános érdeklődést váltottak ki. — Hanem ezt hallgassátok meg! — emelte föl a hangját. — Ti azt hiszitek, hogy fronton csönd van. Ugye? Hát egy nagy fenét van csönd. No< . , . , ___ n em az apró vállalkozásokról íért í01*»*0« mm harcunkban beszélek, azok csak mazsolák. * ls diadalmaskodni fog. — Köszönöm az olyan ma- ---------------------------------~ z solát — vágott közbe vala-? ki, de leintették. — Hát bizony, komolyabb > dologról van szó. A 6. német hadsereg Sztálingrádnál már, egy hónapja körül van zárva, p Mind többen hallgatták a# beszélőt, és Vincze élvezte,4 sem aktuálisabb a ma­hogy ő a központ. A gyors z Syar könyvnyomtatás ötszáz egymás után fölhajtott poha-1 esztendős évfordulója alkal- raíi ’3, oldották gátlásait. imáiból, mint a könyvművészet bökte kDrakulótftUl “*' "»iw«**. elterjed««,ö,. „, , , , . firm. Ezt a szép, komoly és — Oda rohannak már hetek i gondosságot igénylő a a svábok. Nem pedig vál-^ munkát végezte el a békés- tósra" _ * csabai könyvnyomtató műhely Biztos ez? Honnan tu-5 egykori híres tulajdonosa, Te- dod? — kérdezte Dobos Vin-yvan Andor. czeh f A tanulmánykötetet a szer­Hát... unalmunkban ke-? ző mártírhalált halt fiának, resgélünk a rádión, és néha* Tevan Pálnak ajánlja. Akit a találunk valamit — volt az# könyv múltja, a kultúrának, a indokolatlanul- óvatos válasz. * művelődésnek a terjedése ér- Ranézett a társára, aki úgy* dekel> haszonnal és élvezettel tett, mintha semmit sem hal-j í könyv ér ezredes útja lőtt volna. Éppen töltött magá­nak. Hirtelen megvonta a vál­lát (Folytatjuk.) 1 olvashatja a kitűnő hozzáér­téssel megírt munkát, melyet i korabeli, színes és fekete nyo- I mású illusztrációk díszítenek. * A könyvet a Gondolat adta la.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom