Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-06 / 260. szám

Gólzáporos győzelmet aratott

a K. Rákóczi

fftitptatás a 4. oldalról)

Gombás, Tóth (Hegedűs). Edző: Márkus Tibor. TÁNCSICS: Gilián — Zsemle, SzSUősi, Cs. Horváth. Savaayó, Potyók, Horváth I., Karasz (Horváth H.), Papp (Varga), Boromissza, Mezei. Edzó: Jutási Róbert.

Az első negyedórában mezőnyjáték folyt Aztán Potyók kiugratta Kárászt, aki elfutott, de felvágták. A 16-os- ról ívelt szabadrúgás nyomán hajszállal mellé szállt a labda. A 20. percben a hazaiak veszélyeztettek, Galántai

húszméteres bombáját Gilián bravúrral védte. A 25. percben is a körmendi csapat került jó helyzetbe. Mezei fölöslegesen cselezgetett, Galántai elvette tőle a labdát, Szakály- hoz játszott, aki megilletődött, hogy az ötösön áll a kapussal szemben, s csúnyán fölé lőtt. A 30. percben a Táncsics-csa- tárok előtt nyílt gólszerzést lehetőség, Boromissza—Papp

összjáték után az utóbbi közelről a kapust találta el a labdával. Közben a játékot elég sokszor akasztotta meg Tapolczai bíró sípszava. A szabadrúgások rendre a Táncsics ellen irányultak. A 36. percben Boromissza futott el, s bombázott a bal sarok mellé. A 41. percben gólt értek el a hazaiak, Cs. Horváth Szekrényessel csapott össze, a bíró most Is a Táncsics ellen

ítélt szabadot, a labda a sorfalról Gombáshoz pattant, aki öt lépésről a hálóba fejelt. 1:0.

Szünet után a hazaiák vezették az első rohamokat, Gi- liánnak csak nehezen sikerült tisztáznia. A 15. percben ismét Gilián volt munkában, azután mezőnyjáték következett, sok szabálytalansággal. A 35. percben egyenlített a kaposvári együttes. Jobb oldalon tört előre Zsemle, de felvágták A szabadot ő ívelte Mezeihez, annak fejese a körmendi Somogyi fejét érintve jutott a hálóba, öngól. 1:1. Ezt követően a Táncsics beállt védekezni. Mégsem sikerült kihúznia a hátralevő tíz percet. A 41. percben elég különös góllal ugyanis a hazaiak megszerezték a vezetést és a győzelmet. Az előretörő Szekrényes fellökte Szöllősit, s az elesett (a bírói síp néma maradt). Azután a legalább kétméteres lesen álló Gombáshoz játszott, aki egy pillanatra megtorpant, azután, minthogy nem szólt a síp, kapura bombázott. Gilián vetődve kiütötte a labdát, balszerencséjére az éppen beállt Hegedűs elé, akinek lövését Horváth I. a gólvonalról még megpróbálta menteni, de már csak beljebb tudta segíteni a labdát. 2:1.

Két jó formában levő csapat mérkőzését hozta a találkozó, amelyen végig nagy küzdelem folyt. Elég kár, hogy a játékvezető szétfütyöl- te a meccset, amelyen korántsem volt annyi szabálytalanság, mint amennyit a bíró fölfedezni vélt. A körmendi csapat jól kihasználta a helyzeteit, a Táncsicsnak ez kevésbé sikerült. Jók: Orbán I., Orbán II., Tam, Somogyi, ill. Gilián, Cs. Horváth, Szöllösi.

További eredmények a Nyugati csoportban: Dunaújváros —PVSK 5:1 (!), Sabaria Cipőgyár—Székesfehérvári MÁV

Előre 2:1, Máza-Szászvár—

Győri Elektromos 3:2, KOM- ÉP—Fűzfő 3:1, Szombathelyi Dózsa—BKV Előre 3:2, Soproni Textiles—Győri Dózsa 2:0.

A bajnokság állása:

1.

Fűzfő

12

6

4

2

24:13

1'

2.

Gy. Dózsa

12

6

3

3

20:14

i ■

3.

Sopron

12

4

7

1

12:6

ti

4.

Rákóczi

12

6

2

4

28:15

5.

Táncsics

12

4

6

2

16:11

6.

KOMÉP

12

5

3

4

22:15

7.

PVSK

12

4

5

3

ír :14

1

8.

M.-Szászvár

12

5

3

4

14:17

13

9.

Sabaria

12

3

6

3

11:11

15

10. Bakony V.

12

2

7

3

12:15

1!

11.

Körmend

12

4

3

5

13:17

11

12.

Szf. MÁV E.

12

5

1

6

13:20

11

13.

Dunaújváros

12

3

4

5

13:16

10

14.

Gy. Elektr.

12

4

2

6

14:21

10

15.

BKV Előre

12

2

5

5

12:17

9

16.

Sz. Dózsa

12

1

3

8

11:31

5

A Latinca SE nyerte a megyei bajnokság rangadóját

A megyei labdarúgó-bajnokság 12. fordulójában Kapo- "yon rangadóra került sor. A capolyi csapat első félidöbeli ;ó játékával biztosan győzött a megyei rangadón. A bajnokság meglepetése, hogy a Marcali SE (korábban Vörös Meteor) sorozatban gyengén szerepel. Ez alkalommal Karád együttese nyert Marcaliban. KAPOLY—M. LATINCA -3:1 (2:0) *

Kapoly, 150 néző. V.: Bullák! A rangadó végig jó iramú, sportszerű mérkőzést hozott Az első félidőben nagy fölényben játszott a hazai együttes. Szünet után már kiegyenlítettebb volt a harc, de a kapolyi győzelem így is megérdemelt. G.: Puha (2), Kovács, ilL Kalász. Jók: Szabó, Petró, Puha, Fazekas, ill. Simon, Huszár, Kalász.

Kálmán Ferenc K. V. DOBOGÖ—

K. GAZDÁSZ 1:1 (0:1)

Kaposvár, 100 néző. V.: Zsa- lakó. Közepes színvonalú találkozón igazságos döntetlen született G.: Páti, ill. Lukács. A hazai csapatban nem volt átlagon felük teljesítmény, a vendégeknél Kolozsvári és Gelencsér jeleskedett Kaiser Béla

FONYÓD—UÄ BŐD 2:1 (2:0)

Fonyód, 100 néző. V.: Pesti. Főleg az első félidőben játszott jól a fonyódi csapat. Szünet után — mint az eredmény alakulása is mutatja — feljöttek a vendégék, de csak szépítésre futotta erejükből.

G.: Tavaszi (2), ill. Luczek. Jók: Bognár, Tavaszi, Bicsár, ill. Filiszár, Márkus, Fülöp X.

Zákányt Kálmán KARAD—MARCALI 1:0 (0:0)

Marcali, 100 néző. V.: Krei- ner. Gyenge mérkőzés, a vendégcsapat egyetlen szerencsés gólja eldöntötte a találkozó sorsát G.: Kovács. Jók: Keresztes, Kozári; a marcali csapatban nem volt átlagon felüld teljesítmény.

Kálmán Sándor

BABÓCSA—LENGYELTÓTI 6:3 (2:2)

Babócsa, 150 néző. V.: Bódé. Szünet után nagyon belelendült a hazai csatársor, így született a gólzáporos győzelem. A vendégek is derekasan küzdöttek. G.: Bakó (2), Takács (2), Hajdú, Horváth, ill Bencs (2), Csordás. Jók: Takács, Berki, Luczek, ill. Bencs.

Kovács Tibor

SOMOGYTARNÓCA— CSURGÓ 3:3 (2:2)

Samogytarnóca, 100 néző. V.: Barch. Durvasággá fajult a kezdeti kemény játék mindkét oldalon. A játékvezető erély- telensége is hozzájárul ehhez, s az sem segített, hogy később a bíró három hazai és két csurgói játékost is kiállított.

G.: Molnár, Nagy, Bencsik II. ill. Kovács.

N&vák József

TASZÁR—BALATONFENYVES 1:0 (1:0)

Taszár, 150 néző. V.: Tóth Gy. Nagy mezőnyfölénye ellenére is elég nehezen győzött a hazai csapat. A találkozó a második félidőre a játékvezető erélytelensége miatt eléggé eldurvult. G.: Gallo- vics (11-esből). Jók: Pőcze, Nagy, Vigh, ill. Kardos, Sza- nyi, Sutori.

Vadas Tibor BALATONBOGLÄR—

K. VASUTAS 0:0

Balatoniboglár, 100 néző. V.: Ducsai. A két 16-os között küzdelmét hozta a játék. A kapuk nemigen forogtak veszélyben. Jók: Schmidt, Musz- ti, Pető, Paszér, ill. Bartos, Kéki, Stella, Tallián.

Kollár József

SOMOGY GÉZA

Jégkoporsó

93.

— Feltehető, hogy a lakos- g bújtatja őket — vetette zbe a zászlós —, hiszen ér- : a nyelvet... és ...

— Fiacskám! Ez spanyol- iasz — mordult rá Komora. - Azt hiszed, nem tudom?... eltehető! — utánozta gúnyo- an. — A feltevéseidet ne utó- ag közöld, hanem előre... Te leg csak szuszogsz, böfögsz, •s állsz, mint egy rakás sze- mcsétlenség — fordult Juhos •lé. — Neki legalább feltevé- i vannak, de neked...

' z utolsó szóban benne volt idén véleménye. Néhány anatig csönd volt. Komora ablaknál állt, és bámult ki- ,é a havas tájra, a tej szerű vegőbe. Ingerültségét még okozta az új irhamelléiiyek üűze. A két tiszt ugyanis ilyet

viselt. A legszívesebben letépte volna róluk. — Büdösek, mint azok a koszos ruszinok — gondolta —, és milyen kato- nátlan viselet. Legalább a köpeny alatt hordanák, de persze ezek a hülyék testhez sza- batták a köpenyt... s most olyanok, mint a kupecok...

A karácsony este annak ellenére, hogy a szeretetcsoma- gokat csak kevés helyen osztották ki, viszonylag zavartalan volt.

A szállítási nehézségek miatt csak igen kis töredéke érkezett meg az egységes, a Vörös- kereszt által adományozott csomagoknak, és azokat is elraktározták. így a karácsonyestét mindenki szerencsésebb vagy kevésbé szerencsés helyzetének és körülményének megfelelően ünnepelte.

Az első vonalban az állásokban volt a legmostohább, de még ezeknél is szomorúbb volt az ünnep a musz-századoknál. ök még a pálinkaadagjukat sem kapták meg, sőt nem egy helyen még a menázsit sem. Fokozatosan, ahogy a közvetlen arcvonaltól távolodtak a szálláskörletek és alakulatok, mind kellemesebb volt. A hivatalos koszton felül sütöttek, főztek, ettek, ittak mindenfelé.

Nagy dáridó sehol sem volt. Kevesen néhány magánkülde- ményű csomag tartalmának örvendeztek. Egy-egy sál, érmelegítő, pulóver vagy meleg alsó, vagy csak egy kedves levél ellenértékeként szeretetteljes gondolatok röppentek haza, az otthon maradottak felé.

Az előző napok embertelen, kemény hidege egy kissé megenyhült, és az állandó szél ereje is mérséklődött. Az ólomszürke égbolt vastag párnái megrepedtek, és széltől pofozott, hatalmas pelyheket szórtak lefelé, puha, új takarót terítve a merev, üvegkeményre fagyott havas tájra. A sűrű hóeséstől 200 méterre alig lehetett látni. Mire besötétedett, aki tehette vagy a szolgálata engedte, fedél alá húzódott.

A törzsszállás legénységi szobájában, az elsötétített ablakok mögött, már összegyűltek a ráérő szabad emberek.

Somogyi nap a fővárosban

Citera szólt

a márványoszlopok között

A Dráva-együttes,

Pisák József klarinétjátékát hallgatja a közönség.

Benkő, Drakula, Odrobinyák Janó egy sarokban beszélgettek. Időnként kortyoltak az előttük álló francia vörösből, és hallgatták Mogyoróssy főtörzsőrmester gramafonzené- jét, amely néhány lépéssel arrébb nagy recsegve koncertezett.

Sűrű dohányfüst kavargóit a levegőben. A gyér világításban alig kivehető alakok mozogtak. Inkább csak a hangjukat lehetett hallani. A zsivajból kihallatszott Édeske dudo- lása, amint a Lili Marlent énekelte magyarul, kezében egy Karády-képpel, illetve Recege és a két imposztor — Salamon és Szénási — hangja. A három mókamester nevettette a társaságot.

— A fiam — hallatszott Salamon hangja — hathónapos korában szamárköhögésbe esett, oszt úgy lefogyott, olyan pici lett, hogy attól féltem, elviszi a macska... Ilyen kis majomfeje volt e — mutatta az öklét.

— Igen! Mondják, hogy hasonlít rád — vágta rá Szénási.

— Kuss! Nem is olyan a képe, mint a tied. Ügy nézel ki, mint amikor a macska a ventillátorba szart, és telefröcskölte a pofádat.

— Én még így Is szép és bájos vagyok — billegett Szénási, és kellő távolságba húzódott —, de. nézzétek csak: nem is a majomra hasonlít,

mert olyan a pofája, mint'egy

lónak.

Nagy volt a röhögés, mikor nyílt az ajtó, és Asztalos lépett be, vállán Miskával, a szarkával. A madár minden felszólítás nélkül egy falra erősített lécre szállt, és azonmód rikácsolni kezdett. A nem éppen szalonképes kifejezéseket gazdájától tanulta, aki most is dörmögve csapkodott, és — a madárral ellentétben

— érthetetlen káromkodásokat duruzsolt maga elé. Láthatóan rossz kedvű volt. A hangulat érezhetően alábbszáll! Csak Édeske dúdolt rendületlenül tovább, és Mogyoróssy cserélte teljes nyugalommal a lemezeit. Két lemez között átszólt Benkőnek.

— Hogy ez mit csapkod? Mi köze a többieknek az ő rosszkedvéhez.

— Hagyni kell a csudába!

— legyintett Benkő.

Asztalos rossz kedvét tetézte az, hogy senki nem kérdezte meg, mi a baja. Mégis, mikor Recege bátorságot vett és boldog ünnepeket kívánt neki, morogva viszonozta az üdvözlést és még dühösebb lett. De Recege, úgy látszik, elhatározta, hogy kiengeszteli:

— Mi a baj, tizedes úr? — kérdezte recsegő és az őszinte együttérzéstől még reszketőbb hangon.

(Folytatjuk)

Nemcsak folkloristák, szakemberek jötted el erre a rendkívül látványos és zeneileg tartalmas találkozóra, hanem sok érdeklődő is szívesen maradt a másfél óráig tartó ' — merem nevezni — népművészeti ünnepen. Szemibetű- anően sok volt a fiatal. Az együtteseket, szólistákat elis- Jmerésben részesítő közönség (»különösen hosszan ünnepelte (»Balogh Flóriánt és fiát, előt- itük szép sikert arattak a ka- irádiak. A somogysámsoni ci- iterások a rétek friss zöldjét, tiszta levegőjét is érzékeltető ^muzsikája, a miklósi német tajkú kórus, a Dráva-együttes (•»táncos-« muzsikája Árok László kanásztánca és a gyö- fgyörű szép pávadala, Tóth tlmre humora a dalban, a tö- \rökkoppányiak, Kara Lajoisné, Pisák József, Horváth János, Tischler Antalné, az inkei ci- terások — a somogyi nap minden lelkes részvevője a siker részese volt A műsort délután megismételték a Galériában, majd este a testvérkerületben, a IX. kerületi Úttörő és Ifjúsági Házban »trip- láztak« a somogyi együttesek, szólisták.

A somogyi nap keretében (délután a Galériában vetített- ikepes előadást tartott a népi ütközésről, a somogyi pász- »torfaragásról Együd Árpád, a (Marcali Helytörténeti ésMun- •kásmozgalmi Múzeum igazgatója.

H. B.

Somogyi Néplap

vasárnap délelőtt, majd pedig délután somogyi napot rendeztek a főváros centenáriumának tiszteletére. Ott, ahol 19 megye gazdag népművészeti kiállítása áll, s mely evekben a napokban a főváros egyik leglátogatottabb bemutatója. A tárgyi, néprajzi anyag mellett minden megye bemutatót tart szellemi folklórkincséből is.

Harminchét éve kezdődtek meg az első népzenei felvételek — említette a műsorvezető Olsvai Imre, amikor bemutatta a somogyi együtteseket. A karádi nóták is viaszlemezre kerültek már abban az időben, de nemcsak az emlékezésnek ad szárnyat a népdal, hanem nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy él a nép művészete. S hogy ez ma is milyen drága kincsünk, erről beszélt a somogyi napot megnyitó beszédében Kocsis László, a megyei tanács elnökhelyettese.

Nagy sikerük van a Nemzeti Galériából kilépő, pillés főkötőt viselő törökkoppányi asszonyoknak; az utcán megcsodálják őket, szerencsés pillanatnak örvend egy fotós, aki lencsevégre kaphatja a ritka látványt. A Parlament szi- 'uettje lesz a kép háttere...

Nyitás előtt kevésszer várakoztak ennyien a Nemzeti Galéria lépcsőjén. Sokan már a főpróbára is bejöttek a múzeum csarnokába, ahol Olsvay Imre és Csíkvár József vezetésével a műsorban szereplő együttesek, szólisták először csengették meg szép hangjukat. A Nemzeti Galériában