Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

T raktorosok W%%: ' •, 'í. Rózsa József. A KUTASI Állami Gazda­ság központjából indulunk el a határba, hogy megkeressük a traktorosbrigád néhány tag­ját. Erre a brigádra nagyon büszkék Kutason, és nem ok nélkül. Derekasan kivették ré­szüket az aratásból, és a ta­vaszi, valamint az őszi mun­kák idején is élen jártak. Ezüstkoszorús szocialista brigádról van szó. Olyan em­berekről, akiket nem kell fi­gyelmeztetni kötelességük tel­jesítésére, mindig pontosan tudják, mi a feladatuk, mikor mit kell tenniük, és munkáju­kat lelkesedéssel végzik. A kukoricatábla szélén szél­iünk ki a gépkocsiból. A ta­laj remeg a talpunk alatt, mi­kor a kombájnok eldübörög­nek mellettünk. Az út szélén fényes-piros traktor áll. Az utak sárosak, de a gép karosz- szériája ragyog. Látszik, hogy naponta tisztítják. Rövidesen előkerül a traktoros is: Rózsa József, a szocialista brigád ve­zetője. Alacsony, sovány, víg kedé­lyű ember. — 1949 óta dolgozom a gaz­daságban. Alapító tagnak szá­mítok. Azok közé tartozom, akik elsőként fogtak össze azért, hogy ezen a vidéken egy nagy, jó eredmények el­érésére hivatott gazdaság jöj­jön létre. Az indulás bizony nem volt könnyű. Néhány rossz traktort szedtünk össze kijavítottuk őket, és ezekkel kezdtük művelni a földet. Ez azonban ma már nagyon-na- gyon távol van ... Rózsa József jelenleg ter­ményt szállít. Az üzemvezető azt mondja: — Mindig oda osztjuk be, ahol a legponto­sabb, legkörültekintőbb mun­kára van szükség. A brigád munkájáról kér­dezzük. — Ez az év lényegesen töb­bet adott, mint az előző. A érmés is több volt, és a fize- 'és is magasabb. Persze eld­ördült, hogy az idő nem en- ledett bennünket úgy dolgoz­ói, ahogy szerettük volna, de ha a rossz idő elmúlt, jobban megfogtuk a dolog végét. — Mennyit keres havonta? — Átlagban háromezer fo­rint körül. A korábbi években ugyancsak szépen kerestem, így házat tudtam építeni. Itt lakom az egyik lányommal és az ő családjával. A másik lá­nyomnak is vettem egy házat. Egy fiam is van, most katona, öt szintén támogatom, és sze­retném úgy elindítani, mint a lányaimat. A másik táblán már nem áll a kukorica. Hatalmas, 220 ló­erős K—700-as traktor dolgo­zik itt. Autókerék nagyságú tárcsákkal aprítja, vágja a ku­koricaszárat. — Nagyon sűrű, erős a ku­koricaszár, így nem lehet alá­szántani. Ezért kell először el­munkálni, és akkor az eke könnyebben boldogul — mondja Minorics István trak­toros. Három évvel ezelőtt MTZ traktorról került át erre a nagy teljesítményű gépre. Tizennyolc éve dolgozik az ál­lami gazdaságban. Itt ismerte meg a gépeket, nem is kíván­kozik el innét. A családja is itt él Kutason. Otthon feleség és két kisfiú várja, ha haza­tér. — Két műszakban dolgo­zunk, 12—12 órát. Ezért min­den második héten reggel megyek haza. Éjszaka fárasz­tóbb, erősebben kell figyelni. Az ember könnyen elbóbiskol­hat, mert ez a traktor kényel­mesebb, jól fűthető, egy kicsit álmosítóbb, mint a másik volt. A kényelem, persze, elsősor­ban előny. Ezzel a géppel egy műszakban 60—70 holdat tu­dunk tárcsázni. A tárcsaszé­lesség 7,6 méter. Ilyen nagy teljesítmény mellett — ha nem megfelelőek a munkahe­lyi körülmények — könnyen baj lehet. Az ember egy-két óra alatt kifáradna, és nem tudná megfelelően irányítani a traktort. A TRAKTOROS még igazít valamit a tárcsákon, azután beszáll a vezetőfülkébe. A eép újra nekiindul a negyvenki­lenc holdas táblának... Dán Tibor Á keveréktakarmányok gyártásáról és felhasználásáról IImSmRIMI Ifi Äs Minorics István. Másfél millió „előre csomagolt“ olajoskanna A belkereskedelem számítá­sai szerint az idén 320—350 ezer újabb olajkályhát sze­reznek be a háztartások, így az év végén az országban már mintegy kétmillió olajkályha fűti a lakásokat. A kályhák folyamatos ellátása érdekében az ÁFOR az idén 730 ezer ton­na háztartási tüzelőolaj érté­kesítésére készült fel. A téli nagy forgalom enyhítésére a nyári kedvezményes akcióban 80 000 tonna tüzelőolajat ad­tak el, s a tárolást is segítette az ÁFOR azzal, hogy 16 ezer használt hordót bocsátott a lakosság rendelkezésére. A téli idényben másfél millió »előre csomagolt és töltött« kanna értékesítésével számol­nak. Ezért két félautomata töl­tőberendezést is beszereztek, és az ellátást több száz újabb árusítóhely létesítésével is megkönnyítették. így ebben a szezonban már 761 ÁFOR-el- adóhelyen és 3692 viszontel­adónál kaphatnak fűtőolajat a vásárlók. A zord időjárás okozta szállítási nehézségek azonban esetenként megzavar­hatják a folyamatos ellátást. Ezért ösztönözte az ÁFOR a háztartásokat különböző ked­vezményekkel az olaj otthoni tárolására. Az év utolsó hónapjaiban és a jövő év első negyedében szükséges kőolajtermékek — az ipar tájékoztatása szerint — a hazai termelésből, a meg­levő készletekből és az import­ból rendelkezésre állnak. Az állattenyésztési önköltségek 60—75 százalékát a takarmányozási költségek teszik ki. Kiterjedt kutató­munka folyik világszerte, hogy minél kevesebb takarmányt kelljen felhasználni 1 kg élő­súly előállításához, nagyobb előrelépése azonban csak a legutóbbi évtizedekben jelent­kezett. Régebben a takarmányok felhasználását a rendelkezésre álló szemes takarmány fajtája és mennyisége szabta meg. Az egyoldalú árpa- és kukorica­etetésnél az alacsony fehérje­koncentráció miatt a takar­mányok magas szénhidráttar­talma nem hasznosul eléggé, az állattartásban nem kívána­tos tényezők (pl. az állatok idő előtti elzsírosodása) mutatkoz­nak. Az egyoldalú takarmá­nyozás pazarlás! 1 kg kukori­ca fehérjetartalma alig több, mint amennyi 1 liter tej ter­meléséhez elegendő, ha tehát tiszta kukoricadarát haszná­lunk tejtermelő »pótabrak­ként«, akkor kilónként továb­bi két liter tej termeléséhez elegendő keményítőértéket oazarlunk. Országos átlagban nálunk 1 *g baromfi-élősúly előállítá­sához 3,5—4 kg takarmány szükséges, ezzel szemben a fej­lett nyugati országok egyes farmjain már csak 2,7—2,8 kg kell (a fő ok a szakszerű ta­karmányozás, a tudományos eredmények gyakorlati alkal­mazása). Nem elég, ha az ál­latoknak csak a termelés sze­rint szükséges keményítőérté­ket és a megfelelő emészthető ehérjét biztosítjuk; a szak­szerű takarmányozás azt je­lenti, hogy ezeken felül gon­doskodunk az állatok amino- sav-, vitamin-, szerves és szer­vetlen sószükségletének kielé­gítéséről is. Az ásványi sókat, nyomelemeket, vitaminokat, antibiotikumokat stb. tartal­mazó készítményekből csak nagyon kis mennyiségre van szükség, döntő azonban ezek­nek az anyagoknak a homogén eloszlatása a takarmányokban. Ellenkező esetben a nem ki­elégítő hatás mellett még sú­lyosabb károk — mérgezések — is előfordulhatnak. A töké­letes elkeverést csak az erre a célra szolgáló gyárak és ke­verőüzemek végzik, fontos elő­feltétel tehát a gyárilag előál­lított keveréktakarmányok használata. A nagy teljesítmények el­éréséhez nélkülözhetetlen a keveréktakarmányok mind ki- terjedtebb használata. Az állati szervezetet teljes értékű takarmányokkal kell ellátni, melyekben a szervezet zavartalan működéséhez szük­séges összes anyag megtalál­ható. Fontos, hogy ezeknek a takarmányoknak a legkisebb adagjában is egyenletes elosz­tásban szerepeljenek a külön­böző alkatrészek. Gyakorlati­lag teljes értékűeknek számí­tanak a meghatározott fajú, korú és hasznosítású állatok számára a takarmánygyárban vagy takarmánykeverő üzem­ben készített tápok. Ezek ki­egészítés nélkül etethetők. A hazai mezőgazdasági nagyüzemek a teljes értékű takarmányok előállítását a je­lenlegi műszaki-technikai fel- készültségük mellett nem ké­pesek tökéletesen megoldani, ezért ezeknek a tápoknak az előállítását az »erőtakarmány- gyárakban« végzik. Ezek a tápok általában gabonamag­vak darájából, magas fehérje- tartalmú takarmányokból és premixekből állnak (40—60 százalékban tehát olyan alap­anyagokból, melyeket a gazda­ság a teljes értékű takarmá­nyok gyártásához termel). Sok takarmányt kellene oda-vissza szállítani, hogy a keverés megtörténjen, ez drágítaná a tápok árát. Ezért a fehérje- takarmányokat, az ásványi anyagokat, a vitaminokat és egyéb hatóanyagokat nagy­részt »koncentrált« keveré­kekbe sűrítik, a koncentrátu- mokat azután a közeli keve­rőüzem a megfelelő dara­mennyiséggel felhígítja és összekeveri. A vitaminok, ásványi anya­gok és egyéb hatóanyagok sokszor kevésnek bizonyultak, illetve gyakran hiányoztak a takarmányokból. Ezért a szak­emberek a takarmányok ki­egészítésére törekedtek. A ki­egészítést szolgáló vitaminok, ásványi anyagok és antibioti­kumok keverését csak meg­határozott sorrendben szabad végezni. Az ásványi premixet a vi- taminpremixektől (amelyek vitaminokat, antibiotikumo­kat és gyógyszereket tartal­maznak) teljesen külön kell elkészíteni. E kétfajta premi­xet csak az utolsó lépésben szabad összekeverni. A külföldi tapasztala­tok felhasználásával, vala­mint a szállítási költségekből eredő gazdaságossági problé­mák folytán sajátosan alakult ki hazánkban a keverékta­karmányok gyártása. A nagy kapacitású, modern erőtakar- mánygyárak mellett kis és kö­zepes takarmánykeverő üze­mek egész hálózata épült, il­letve épül ki, biztosítva egy- egy gazdaság vagy körzet el­látását. A központi gyárak fő­leg a keverőüzemeket látják el koncentrátummaL' Itt is az a cél, hogy korszerű, automa­tizált berendezésekkel felsze­relt üzemek épüljenek, a le­hető legnagyobb anyagmeg­takarítással. Dr. László László Válasz cikkünkre Folyta*‘ík a parképítést Marcaliban Lapunkban, az 1973. októ­ber 6-án »Elmossa a pénzt az eső« címmel megjelent cikk­ben szóvá tettük, hogy miért nem folytatják Marcaliban, a Berzsenyi-lakótelepen a park­építést. A munkát a marcali Lady János Gimnázium és Szakközépiskola diákjai kezd­ték meg. Írásunkra a követ­kező válasz érkezett a Marca­li Nagyközségi Közös Tanács elnökétől: »Eredeti tervünk szerint a durva földmunkát és a gyom­talanítást gépekkel szerettük volna elvégezni. Erre a mun­kára társadalmi felajánlást kaptunk egy marcali műszaki szervtől. Az ígéretet rajtunk kívül álló okok miatt nem si­került teljesíteni, így ezt a tábor részvevőinek kellett el­végezniük, holott részükre ki­fejezetten parképítési munkát terveztünk, A tábor befejezé­se után a megkezdett munkát sajnos, folytatni nem tudtuk, mert a 68-as út korszerűsíté­sének előkészítése — mely a község fejlődése szempontjá­ból halaszthatatlan volt — le­kötötte az eredetileg a park­építés folytatásához szánt mélyépítő kapacitásunkat is. A visszamaradt tereprende­zést és a sétányok kialakítá­sát még ebben az évben befe­jezzük. A Berzsenyi-lakótele­pen épülő park milliós beru­házás. Teljes befejezésére csak 1974-ben lesz meg az anyagi és műszaki fedeze­tünk.« Az október hatodikai cik­künkben kitértünk arra is, hogy a jövő évi építőtábor la­kóitól az ifjúsági ház építésé­hez kéri majd a tanács a se­gítséget. Mivel a diákok addig még nem tapasztalták munká­juk folytatását, s úgy látszott, hogy egy csomó, általuk lét­rehozott érték megy majd ve­szendőbe, félének tartottuk, ■ hogy 1974 nyarán már nem mennek túlságos lelkesedéssel a táborba. Erre az aggodal­munkra szintén biztató választ kaptunk a tanácstól. ígérték, hogy az ifjúsági ház építéséhez teljes lesz a felkészülés, és is­mét kérik a fiatalok segítsé­gét is. Növénvvéde m> táiékoztató A téli továbbképzésekről Az elmúlt évekhez hason­lóan az idén. is megtartják a növényvédelmi munkások téli továbbképzését és az újak, va­lamint a méregkamra-kezelők kiképzését. A továbbképzés célja az új növényvédő szerek gépek, egészségügyi előírások és az egyre korszerűbb nö­vényvédelmi technológiák megismertetése. Évente 30—35 új növényvé­dő szer alkalmazását engedé- 'yezák. A növényvédelemben dolgozóknak ismerniük kell az ij eljárásokat, ezért rendelet .rja elő, hoigy minden növény­védelmi munkásnak kétéven- •cént továbbképzésben kell ré­szesülnie. Az új növényvédel­mi munkások folyamatos ki­képzése is minden termelő­üzemnek érdeke, ugyanis a növényvédő gépek munkája csak akkor lehet zavartalan, ha kellő számú szakmunkás, illetve betanított munkás áll rendelkezésre. A növényvéde­lemről szóló törvény helyes értelmezése végett az aláb­biakra ismételten felhívjuk a figyelmet: Vegyszeres gyomirtó szer, méreg és erős méreg jelzésű növényvédő szer felhasználá­sánál a munkagépet minden^ esetben növényvédő szakmun­kásnak vagybetanított mun­kásnak kell kezelnie, függetle­nül attól, hogy a szer felhasz­nálását milyen szakképzett­séggel rendelkező szakemberi irányítja A továbbképző tanfolyamo­kat december 3-tól 15-ig tart­ják egyhetes turnusokban a már végzett növényvédő mun­kások számára. A tanfolyamo­kat bentlakásos formában, egy helyen rendezik a me­gyében. Az új tanfolyamok december közepén kezdődnek minden járásban, a megyében, összesen tizet-tizenegyet szer­veznek. A termelőüzemeknek a járási növényvédelmi főfel­ügyelőktől kapott jelentkezési lapokat a járási hivatalok élelmiszer-gazdasági és ke­reskedelmi osztályára kell kül­deniük. SOMOGY GÉZA Jégkoporsó 89. A szemben levő erdő néhány fája, fekete földgöröngyöktől kísérve, szinté méltóságtelje­sen emelkedett föl, majd visz- szazuhant, tépve, szaggatva a koronákat. Nyomában hóesés indult meg a fák között, fekete foltot festve az eddig fehér üveges ágakra. Egymás után hulltak a bom­bák, és ráadásul az egyik lég­védelmi üteg — a városban lévő ütegállásból — néhány lövést adott. A lövedékek a magaslat fölött aránylag ala­csonyan robbantak, hatalmas füstpamacsokkal telehintve a levegőt. A repeszszilánkok szi- szegve-fütyülve röpködtek. Éles csattanásuk úgy hangzott, mint hatalmas balták ütései. Komora ijedten ugrott le a székről. Egy tenyérnyi szilánk éles pengéssel vágódott be — alig tíz centire az arca előtt — az ablak keretszfájába. Már a padlón feküdt, mikor észrevette, hogy kiverte a víz. Megborzongott. Pár pillanatig még feküdt, közben megpró­bált gondolkodni. »Az írnok és Schütz sehol... elkapta őket a gépszíj« — gon­dolta. — »Itt vagyok egyedül ezzel, ezzel a... bár döglött volna meg, most nem lenne semmi bajom vele!« Az ájult pilóta ismét az ar­cába bámult, félig hunyt sze­mével. Meg mert volna esküd­ni, hogy az előbb a másik ol­dalra volt fordulva. — Hogy dögölj meg! — ki­áltotta, miközben föltápászko- dott. Mindkét keze véres lett, ahogy levágta magát az üveg­esei epek közé. — Ez is miat­tad van, te kurva bolsi! — káromkodott. Egy közeli bomba úgy meg­rázta a házat, hogy hullott a vakolat. A máló fal alatt lát­hatók lettek a széles, tartó fő­gerendák. A szoba tele lett porral, füsttel, de a dühös főhadna­gyot most már semmi nem ér­dekelte. Csak káromkodott szünet nélkül. Agya elborult. Nem látott mást, csak az előt­te fekvő embert. Káromkodott akkor is, mi­kor a revolver biztosító zárát kinyitotta, és akkor is, amikor az első haslövéstől megvonag- 16 emberbe belelőtte az összes golyót, ami a tárban volt. Még sikkor is káromkodva rángatta az üres fegyver ra­vaszát, mikor zuhanást hallott maga mögött. Ügy fordult meg, mint aki mögött villám csapott le. A teljesen kitárt ajtón beömlő napsugár széles kévéjében az imok feküdt a padlón, és ép­pen abban a pillanatban bil­lent oldaláról a hátára. Az éles napsütésben az arca úgy hatott, mintha bemeszel­ték volna. Még mozgott a szá­ja, de hang nem jött ki belőle. A főhadnagy odaugrott. Egy rántással föltépte a zubbonyt, a pulóvert, inget. A jobb mell­bimbó fölött egy piciny lyu­kat talált. Még csak nem is vérzett. A padlón mégis föl­fedezett egy sötét nedves fol­tot, amely pillanatokon belül terjedelmes tócsává nőtt. Óva­tosan fölemelte, megtapogatta a hátát, és a keze a lapocka táján beleszaladt egy tenyér­nyi forró, csuszamlós pyers húsba. Az egész jobb hát felső ré­sze hiányzott. Rémülten engedte el a fiút. Iszonyodva lépett hátra, majd kiordított az ajtón: — Emberek, ide! Ide! — A hangja azonban elveszett az újabb sistergésben, zúgásban, lövések zajában. Gyors mozdulattal kapta föl az asztalról a maradék pálin­kát és az üveget megpróbálta beerőszakolni a földön fekvő ember fogai közé. A haldokló­nak az ital látható kínt oko­zott, és széles, vérrel kevert patakokban folyt ki két oldalt a száján. Szeme iszonyatos fé­lelemmel meredt a főhadnagy­ra. Az imok a hatalmas ütéstől, amely akkor érte, mikor visz- szafelé igyekezett, majdnem elesett, s csak egy fölhalmo­zott farakás tartotta föl, hogy el ne vágódjon. Hirtelen gyön- geség, légszomj fogta el. A torka kiszáradt, a jobb karja és a fél felső teste elzsibbadt. Azonnal tudta, hogy megsebe­sült. Néhány pillanat múlva fekete-szürke színes karikák táncoltak a szemei előtt, a végcélt, a bejárati ajtót, tán­coló mozaiklappá festve. Fur­csa édeskés ízt érzett a nyel­vén. »Mint a fogorvosnál, hú­zás után« — gondolta zúgó aggyal, miközben újabb löve­dékek robbantak a feje felett. Hatalmas lendülettel lökte el magát a farakástól, és tántor­gó léptekkel, szédülve, kábán megcélozta az ajtót. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom