Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
T raktorosok W%%: ' •, 'í. Rózsa József. A KUTASI Állami Gazdaság központjából indulunk el a határba, hogy megkeressük a traktorosbrigád néhány tagját. Erre a brigádra nagyon büszkék Kutason, és nem ok nélkül. Derekasan kivették részüket az aratásból, és a tavaszi, valamint az őszi munkák idején is élen jártak. Ezüstkoszorús szocialista brigádról van szó. Olyan emberekről, akiket nem kell figyelmeztetni kötelességük teljesítésére, mindig pontosan tudják, mi a feladatuk, mikor mit kell tenniük, és munkájukat lelkesedéssel végzik. A kukoricatábla szélén széliünk ki a gépkocsiból. A talaj remeg a talpunk alatt, mikor a kombájnok eldübörögnek mellettünk. Az út szélén fényes-piros traktor áll. Az utak sárosak, de a gép karosz- szériája ragyog. Látszik, hogy naponta tisztítják. Rövidesen előkerül a traktoros is: Rózsa József, a szocialista brigád vezetője. Alacsony, sovány, víg kedélyű ember. — 1949 óta dolgozom a gazdaságban. Alapító tagnak számítok. Azok közé tartozom, akik elsőként fogtak össze azért, hogy ezen a vidéken egy nagy, jó eredmények elérésére hivatott gazdaság jöjjön létre. Az indulás bizony nem volt könnyű. Néhány rossz traktort szedtünk össze kijavítottuk őket, és ezekkel kezdtük művelni a földet. Ez azonban ma már nagyon-na- gyon távol van ... Rózsa József jelenleg terményt szállít. Az üzemvezető azt mondja: — Mindig oda osztjuk be, ahol a legpontosabb, legkörültekintőbb munkára van szükség. A brigád munkájáról kérdezzük. — Ez az év lényegesen többet adott, mint az előző. A érmés is több volt, és a fize- 'és is magasabb. Persze eldördült, hogy az idő nem en- ledett bennünket úgy dolgozói, ahogy szerettük volna, de ha a rossz idő elmúlt, jobban megfogtuk a dolog végét. — Mennyit keres havonta? — Átlagban háromezer forint körül. A korábbi években ugyancsak szépen kerestem, így házat tudtam építeni. Itt lakom az egyik lányommal és az ő családjával. A másik lányomnak is vettem egy házat. Egy fiam is van, most katona, öt szintén támogatom, és szeretném úgy elindítani, mint a lányaimat. A másik táblán már nem áll a kukorica. Hatalmas, 220 lóerős K—700-as traktor dolgozik itt. Autókerék nagyságú tárcsákkal aprítja, vágja a kukoricaszárat. — Nagyon sűrű, erős a kukoricaszár, így nem lehet alászántani. Ezért kell először elmunkálni, és akkor az eke könnyebben boldogul — mondja Minorics István traktoros. Három évvel ezelőtt MTZ traktorról került át erre a nagy teljesítményű gépre. Tizennyolc éve dolgozik az állami gazdaságban. Itt ismerte meg a gépeket, nem is kívánkozik el innét. A családja is itt él Kutason. Otthon feleség és két kisfiú várja, ha hazatér. — Két műszakban dolgozunk, 12—12 órát. Ezért minden második héten reggel megyek haza. Éjszaka fárasztóbb, erősebben kell figyelni. Az ember könnyen elbóbiskolhat, mert ez a traktor kényelmesebb, jól fűthető, egy kicsit álmosítóbb, mint a másik volt. A kényelem, persze, elsősorban előny. Ezzel a géppel egy műszakban 60—70 holdat tudunk tárcsázni. A tárcsaszélesség 7,6 méter. Ilyen nagy teljesítmény mellett — ha nem megfelelőek a munkahelyi körülmények — könnyen baj lehet. Az ember egy-két óra alatt kifáradna, és nem tudná megfelelően irányítani a traktort. A TRAKTOROS még igazít valamit a tárcsákon, azután beszáll a vezetőfülkébe. A eép újra nekiindul a negyvenkilenc holdas táblának... Dán Tibor Á keveréktakarmányok gyártásáról és felhasználásáról IImSmRIMI Ifi Äs Minorics István. Másfél millió „előre csomagolt“ olajoskanna A belkereskedelem számításai szerint az idén 320—350 ezer újabb olajkályhát szereznek be a háztartások, így az év végén az országban már mintegy kétmillió olajkályha fűti a lakásokat. A kályhák folyamatos ellátása érdekében az ÁFOR az idén 730 ezer tonna háztartási tüzelőolaj értékesítésére készült fel. A téli nagy forgalom enyhítésére a nyári kedvezményes akcióban 80 000 tonna tüzelőolajat adtak el, s a tárolást is segítette az ÁFOR azzal, hogy 16 ezer használt hordót bocsátott a lakosság rendelkezésére. A téli idényben másfél millió »előre csomagolt és töltött« kanna értékesítésével számolnak. Ezért két félautomata töltőberendezést is beszereztek, és az ellátást több száz újabb árusítóhely létesítésével is megkönnyítették. így ebben a szezonban már 761 ÁFOR-el- adóhelyen és 3692 viszonteladónál kaphatnak fűtőolajat a vásárlók. A zord időjárás okozta szállítási nehézségek azonban esetenként megzavarhatják a folyamatos ellátást. Ezért ösztönözte az ÁFOR a háztartásokat különböző kedvezményekkel az olaj otthoni tárolására. Az év utolsó hónapjaiban és a jövő év első negyedében szükséges kőolajtermékek — az ipar tájékoztatása szerint — a hazai termelésből, a meglevő készletekből és az importból rendelkezésre állnak. Az állattenyésztési önköltségek 60—75 százalékát a takarmányozási költségek teszik ki. Kiterjedt kutatómunka folyik világszerte, hogy minél kevesebb takarmányt kelljen felhasználni 1 kg élősúly előállításához, nagyobb előrelépése azonban csak a legutóbbi évtizedekben jelentkezett. Régebben a takarmányok felhasználását a rendelkezésre álló szemes takarmány fajtája és mennyisége szabta meg. Az egyoldalú árpa- és kukoricaetetésnél az alacsony fehérjekoncentráció miatt a takarmányok magas szénhidráttartalma nem hasznosul eléggé, az állattartásban nem kívánatos tényezők (pl. az állatok idő előtti elzsírosodása) mutatkoznak. Az egyoldalú takarmányozás pazarlás! 1 kg kukorica fehérjetartalma alig több, mint amennyi 1 liter tej termeléséhez elegendő, ha tehát tiszta kukoricadarát használunk tejtermelő »pótabrakként«, akkor kilónként további két liter tej termeléséhez elegendő keményítőértéket oazarlunk. Országos átlagban nálunk 1 *g baromfi-élősúly előállításához 3,5—4 kg takarmány szükséges, ezzel szemben a fejlett nyugati országok egyes farmjain már csak 2,7—2,8 kg kell (a fő ok a szakszerű takarmányozás, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása). Nem elég, ha az állatoknak csak a termelés szerint szükséges keményítőértéket és a megfelelő emészthető ehérjét biztosítjuk; a szakszerű takarmányozás azt jelenti, hogy ezeken felül gondoskodunk az állatok amino- sav-, vitamin-, szerves és szervetlen sószükségletének kielégítéséről is. Az ásványi sókat, nyomelemeket, vitaminokat, antibiotikumokat stb. tartalmazó készítményekből csak nagyon kis mennyiségre van szükség, döntő azonban ezeknek az anyagoknak a homogén eloszlatása a takarmányokban. Ellenkező esetben a nem kielégítő hatás mellett még súlyosabb károk — mérgezések — is előfordulhatnak. A tökéletes elkeverést csak az erre a célra szolgáló gyárak és keverőüzemek végzik, fontos előfeltétel tehát a gyárilag előállított keveréktakarmányok használata. A nagy teljesítmények eléréséhez nélkülözhetetlen a keveréktakarmányok mind ki- terjedtebb használata. Az állati szervezetet teljes értékű takarmányokkal kell ellátni, melyekben a szervezet zavartalan működéséhez szükséges összes anyag megtalálható. Fontos, hogy ezeknek a takarmányoknak a legkisebb adagjában is egyenletes elosztásban szerepeljenek a különböző alkatrészek. Gyakorlatilag teljes értékűeknek számítanak a meghatározott fajú, korú és hasznosítású állatok számára a takarmánygyárban vagy takarmánykeverő üzemben készített tápok. Ezek kiegészítés nélkül etethetők. A hazai mezőgazdasági nagyüzemek a teljes értékű takarmányok előállítását a jelenlegi műszaki-technikai fel- készültségük mellett nem képesek tökéletesen megoldani, ezért ezeknek a tápoknak az előállítását az »erőtakarmány- gyárakban« végzik. Ezek a tápok általában gabonamagvak darájából, magas fehérje- tartalmú takarmányokból és premixekből állnak (40—60 százalékban tehát olyan alapanyagokból, melyeket a gazdaság a teljes értékű takarmányok gyártásához termel). Sok takarmányt kellene oda-vissza szállítani, hogy a keverés megtörténjen, ez drágítaná a tápok árát. Ezért a fehérje- takarmányokat, az ásványi anyagokat, a vitaminokat és egyéb hatóanyagokat nagyrészt »koncentrált« keverékekbe sűrítik, a koncentrátu- mokat azután a közeli keverőüzem a megfelelő daramennyiséggel felhígítja és összekeveri. A vitaminok, ásványi anyagok és egyéb hatóanyagok sokszor kevésnek bizonyultak, illetve gyakran hiányoztak a takarmányokból. Ezért a szakemberek a takarmányok kiegészítésére törekedtek. A kiegészítést szolgáló vitaminok, ásványi anyagok és antibiotikumok keverését csak meghatározott sorrendben szabad végezni. Az ásványi premixet a vi- taminpremixektől (amelyek vitaminokat, antibiotikumokat és gyógyszereket tartalmaznak) teljesen külön kell elkészíteni. E kétfajta premixet csak az utolsó lépésben szabad összekeverni. A külföldi tapasztalatok felhasználásával, valamint a szállítási költségekből eredő gazdaságossági problémák folytán sajátosan alakult ki hazánkban a keveréktakarmányok gyártása. A nagy kapacitású, modern erőtakar- mánygyárak mellett kis és közepes takarmánykeverő üzemek egész hálózata épült, illetve épül ki, biztosítva egy- egy gazdaság vagy körzet ellátását. A központi gyárak főleg a keverőüzemeket látják el koncentrátummaL' Itt is az a cél, hogy korszerű, automatizált berendezésekkel felszerelt üzemek épüljenek, a lehető legnagyobb anyagmegtakarítással. Dr. László László Válasz cikkünkre Folyta*‘ík a parképítést Marcaliban Lapunkban, az 1973. október 6-án »Elmossa a pénzt az eső« címmel megjelent cikkben szóvá tettük, hogy miért nem folytatják Marcaliban, a Berzsenyi-lakótelepen a parképítést. A munkát a marcali Lady János Gimnázium és Szakközépiskola diákjai kezdték meg. Írásunkra a következő válasz érkezett a Marcali Nagyközségi Közös Tanács elnökétől: »Eredeti tervünk szerint a durva földmunkát és a gyomtalanítást gépekkel szerettük volna elvégezni. Erre a munkára társadalmi felajánlást kaptunk egy marcali műszaki szervtől. Az ígéretet rajtunk kívül álló okok miatt nem sikerült teljesíteni, így ezt a tábor részvevőinek kellett elvégezniük, holott részükre kifejezetten parképítési munkát terveztünk, A tábor befejezése után a megkezdett munkát sajnos, folytatni nem tudtuk, mert a 68-as út korszerűsítésének előkészítése — mely a község fejlődése szempontjából halaszthatatlan volt — lekötötte az eredetileg a parképítés folytatásához szánt mélyépítő kapacitásunkat is. A visszamaradt tereprendezést és a sétányok kialakítását még ebben az évben befejezzük. A Berzsenyi-lakótelepen épülő park milliós beruházás. Teljes befejezésére csak 1974-ben lesz meg az anyagi és műszaki fedezetünk.« Az október hatodikai cikkünkben kitértünk arra is, hogy a jövő évi építőtábor lakóitól az ifjúsági ház építéséhez kéri majd a tanács a segítséget. Mivel a diákok addig még nem tapasztalták munkájuk folytatását, s úgy látszott, hogy egy csomó, általuk létrehozott érték megy majd veszendőbe, félének tartottuk, ■ hogy 1974 nyarán már nem mennek túlságos lelkesedéssel a táborba. Erre az aggodalmunkra szintén biztató választ kaptunk a tanácstól. ígérték, hogy az ifjúsági ház építéséhez teljes lesz a felkészülés, és ismét kérik a fiatalok segítségét is. Növénvvéde m> táiékoztató A téli továbbképzésekről Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén. is megtartják a növényvédelmi munkások téli továbbképzését és az újak, valamint a méregkamra-kezelők kiképzését. A továbbképzés célja az új növényvédő szerek gépek, egészségügyi előírások és az egyre korszerűbb növényvédelmi technológiák megismertetése. Évente 30—35 új növényvédő szer alkalmazását engedé- 'yezák. A növényvédelemben dolgozóknak ismerniük kell az ij eljárásokat, ezért rendelet .rja elő, hoigy minden növényvédelmi munkásnak kétéven- •cént továbbképzésben kell részesülnie. Az új növényvédelmi munkások folyamatos kiképzése is minden termelőüzemnek érdeke, ugyanis a növényvédő gépek munkája csak akkor lehet zavartalan, ha kellő számú szakmunkás, illetve betanított munkás áll rendelkezésre. A növényvédelemről szóló törvény helyes értelmezése végett az alábbiakra ismételten felhívjuk a figyelmet: Vegyszeres gyomirtó szer, méreg és erős méreg jelzésű növényvédő szer felhasználásánál a munkagépet minden^ esetben növényvédő szakmunkásnak vagybetanított munkásnak kell kezelnie, függetlenül attól, hogy a szer felhasználását milyen szakképzettséggel rendelkező szakemberi irányítja A továbbképző tanfolyamokat december 3-tól 15-ig tartják egyhetes turnusokban a már végzett növényvédő munkások számára. A tanfolyamokat bentlakásos formában, egy helyen rendezik a megyében. Az új tanfolyamok december közepén kezdődnek minden járásban, a megyében, összesen tizet-tizenegyet szerveznek. A termelőüzemeknek a járási növényvédelmi főfelügyelőktől kapott jelentkezési lapokat a járási hivatalok élelmiszer-gazdasági és kereskedelmi osztályára kell küldeniük. SOMOGY GÉZA Jégkoporsó 89. A szemben levő erdő néhány fája, fekete földgöröngyöktől kísérve, szinté méltóságteljesen emelkedett föl, majd visz- szazuhant, tépve, szaggatva a koronákat. Nyomában hóesés indult meg a fák között, fekete foltot festve az eddig fehér üveges ágakra. Egymás után hulltak a bombák, és ráadásul az egyik légvédelmi üteg — a városban lévő ütegállásból — néhány lövést adott. A lövedékek a magaslat fölött aránylag alacsonyan robbantak, hatalmas füstpamacsokkal telehintve a levegőt. A repeszszilánkok szi- szegve-fütyülve röpködtek. Éles csattanásuk úgy hangzott, mint hatalmas balták ütései. Komora ijedten ugrott le a székről. Egy tenyérnyi szilánk éles pengéssel vágódott be — alig tíz centire az arca előtt — az ablak keretszfájába. Már a padlón feküdt, mikor észrevette, hogy kiverte a víz. Megborzongott. Pár pillanatig még feküdt, közben megpróbált gondolkodni. »Az írnok és Schütz sehol... elkapta őket a gépszíj« — gondolta. — »Itt vagyok egyedül ezzel, ezzel a... bár döglött volna meg, most nem lenne semmi bajom vele!« Az ájult pilóta ismét az arcába bámult, félig hunyt szemével. Meg mert volna esküdni, hogy az előbb a másik oldalra volt fordulva. — Hogy dögölj meg! — kiáltotta, miközben föltápászko- dott. Mindkét keze véres lett, ahogy levágta magát az üvegesei epek közé. — Ez is miattad van, te kurva bolsi! — káromkodott. Egy közeli bomba úgy megrázta a házat, hogy hullott a vakolat. A máló fal alatt láthatók lettek a széles, tartó főgerendák. A szoba tele lett porral, füsttel, de a dühös főhadnagyot most már semmi nem érdekelte. Csak káromkodott szünet nélkül. Agya elborult. Nem látott mást, csak az előtte fekvő embert. Káromkodott akkor is, mikor a revolver biztosító zárát kinyitotta, és akkor is, amikor az első haslövéstől megvonag- 16 emberbe belelőtte az összes golyót, ami a tárban volt. Még sikkor is káromkodva rángatta az üres fegyver ravaszát, mikor zuhanást hallott maga mögött. Ügy fordult meg, mint aki mögött villám csapott le. A teljesen kitárt ajtón beömlő napsugár széles kévéjében az imok feküdt a padlón, és éppen abban a pillanatban billent oldaláról a hátára. Az éles napsütésben az arca úgy hatott, mintha bemeszelték volna. Még mozgott a szája, de hang nem jött ki belőle. A főhadnagy odaugrott. Egy rántással föltépte a zubbonyt, a pulóvert, inget. A jobb mellbimbó fölött egy piciny lyukat talált. Még csak nem is vérzett. A padlón mégis fölfedezett egy sötét nedves foltot, amely pillanatokon belül terjedelmes tócsává nőtt. Óvatosan fölemelte, megtapogatta a hátát, és a keze a lapocka táján beleszaladt egy tenyérnyi forró, csuszamlós pyers húsba. Az egész jobb hát felső része hiányzott. Rémülten engedte el a fiút. Iszonyodva lépett hátra, majd kiordított az ajtón: — Emberek, ide! Ide! — A hangja azonban elveszett az újabb sistergésben, zúgásban, lövések zajában. Gyors mozdulattal kapta föl az asztalról a maradék pálinkát és az üveget megpróbálta beerőszakolni a földön fekvő ember fogai közé. A haldoklónak az ital látható kínt okozott, és széles, vérrel kevert patakokban folyt ki két oldalt a száján. Szeme iszonyatos félelemmel meredt a főhadnagyra. Az imok a hatalmas ütéstől, amely akkor érte, mikor visz- szafelé igyekezett, majdnem elesett, s csak egy fölhalmozott farakás tartotta föl, hogy el ne vágódjon. Hirtelen gyön- geség, légszomj fogta el. A torka kiszáradt, a jobb karja és a fél felső teste elzsibbadt. Azonnal tudta, hogy megsebesült. Néhány pillanat múlva fekete-szürke színes karikák táncoltak a szemei előtt, a végcélt, a bejárati ajtót, táncoló mozaiklappá festve. Furcsa édeskés ízt érzett a nyelvén. »Mint a fogorvosnál, húzás után« — gondolta zúgó aggyal, miközben újabb lövedékek robbantak a feje felett. Hatalmas lendülettel lökte el magát a farakástól, és tántorgó léptekkel, szédülve, kábán megcélozta az ajtót. (Folytatjuk.)
