Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
Hatvan éve született Ságvári Endre Örömünk: a gyermek A „boldogságsziget“ nem földrajzi fogalom Sokan élnek közöttünk, akik még személyesen ismerték Ságvári Endrét, a fiatal forradalmárt, a magyar munkás- mozgalom kiemelkedő harcosát, a mártírhalált halt kommunistát. Élő kortársai még nem öreg emberek, hiszen Ságvári Endre ennek a napjainkban egyáltalán nem magas életkornak, a hatvan esztendőnek alig a felét érte meg, és mégis többet élt, harcolt, tanított, nevelt, mint mások évtizedek során. Akik ismerték, emlékeznek mosolyára. Azt mondják, Ságvári Endrét még a legnehezebb helyzetekben is valami egészen mélyről jövő, belső derű jellemezte. Rendíthetetlenül hitt a jövőben, a szocialista Magyarországban. A munkásosztály hatalmáért harcolt, ezért áldozta életét, jóllehet ő maga nem volt munkás. Egyetemet végzett, Budapest székesfőváros elöljáróságán tisztviselőként dolgozott. Sorsát akár úgy is alakíthatta volna, mint tisztviselőtársai, őt azonban nem ilyen fából faragták. Már egyetemi tanulmányai idején szenvedélyesen érdekelték a forradalmi eszmék és ezek hatása az elnyomott néprétegekre. Nehézségek árán marxista könyvekhez jutott, s a kellő elméleti felkészülés után kapcsolatot keresett és talált a gyakorlati munkásmozgalommal, az ifjúmunkásokkal. Röviddel az egyetem elvégzése után már előadásokat tartott, szemináriumot vezetett a hetedik kerületi ifiknek. A szociáldemokrata párt országos ifjúsági bizottságának munkatársa lett, s itt mindjárt bemutatkozásként nevéhez fűződik egy jelentős fegyvertény megszervezése. Abban az időben az erősödő fasizmus jeleként egymás után érték a nyilas támadások az ifjúmunkások különböző csoportjait. Ságvári Endre vezetésével 1936 őszén több száz ifjúmunkás szétverte a Tompa utcai nyilasgyűlést. Ebben az akcióban kiderült, hogy Ságvári Endre nemcsak a szavak embere, mert a harcban kiemelkedő személyes bátorságról is tanúbizonyságot tett. A rendőrség több ifivel együtt őt is letartóztatta. Ekkor ismerte meg Horthy politikai nyomozó osztálya a fiatal forradalmárt. Priuszán az állt, hogy »fanatikus meggyőződésű, veszélyes felforgató«. Nyolc hónapra ítélték. A börtön még inkább megerősítette elveiben. Szüleinek így írt erről: »A megpróbáltatások megértőbbé tesznek, de könyörtelenebbé is. Megérteni csak a szenvedőket és az elnyomottakat szabad, s minél inkább megértjük őket, annál keményebben és ellágyulás nélkül kell folytatni a harcot minden szenvedés okai ellen.« Kiszabadulása után Kulich Gyula közvetlen munkatársaként irányította tovább az országos ifjúsági bizottság munkáját, előadásokat, vitákat szervezett és vezetett, kereste a kapcsolatot a kommunistákkal. Ekkor már világosan látHalálának 25. évfordulóján a kerepcsi temető Munkásmozgalmi Panteonjában koszorúzási ünnepséget rendeztek. „...valának csontrakók, kenyő-asszonyok...“ Somogy egészségügyi helyzetéről valló sorok ezek, melyeket a nagy hirű orvos, Csorba József dr. »T. Nemes Somogy Vármegye Physikusa« vetett papírra ezelőtt mintegy másfél évszázada. Franki József dr. múltat idéző kutató munkájának eredménye, hogy bepillanthatunk megyénk orvostörténetébe, melyet Kaposvár centenáriumára jelentettek meg, Somogyi Józsefnek, a városi pártbizottság első titkárának az előszavával. Franki Józsefről újabb munkájának olvasása előtt is elmondhatjuk, hogy orvostörténetírói munkássága jelentős. S ha belelapozunk a Somogyi orvostörténeti szemle című munkájába, látjuk, eddigi részmunkáit gyűjtötte csokorba. Mintha ebben a tevékenyégében azt a neves elődöt tar- aná példaképének, akit már idéztünk, hiszen Csorba József Somogy vármegye ismertetése című műve ma is megbecsült értéke a korai hely- történeti munkáknak. A Somogyi orvostörténeti szemle a török uralomtól a Bach-korszakig mutatja be megyénk múltjának eddig föltáratlan emlékeit: egészség- ügyi állapotát, melynek elmaradottsága mellett mindig voltak olyan emberek is, akik vállalták az áldozatos nép- gyógyítást. 1719-ből való az első ismert adat, miszerint Somogynak volt már orvosa, Faber Tamás. Az első főorvosnak Toló Jánost nevezték ki, »és az lispán javaslatára az eljö- endő orvos lakását a megyeiéin jelölték ki«. Franki József dr. könyve aem válik egysíkúvá, a fölbukkanó nevek mellett korképet is kapunk. Fáradságos levéltári kutatások eredménye tz. Gömöry Dávid munkássága azért mond ma is sokat a kései utódnak, mert áttekinthetjük a megyében dúló dizentériajárványokkal kapcsolatos tevékenységét is. Gömöry »körzete« Berzencétől Andocsig terjedt, összesen 180 betegről számolt be. »A jelentkezőket tanáccsal és gyógyszerrel elláttam ... becsatolom tisztelettel, kinek milyen gyógyszert adtam... az alispán megbízásából ingyen nyújtottam át, s akiket szerte meggyógyítottam.« Orvostör r téneti ritkaságok Gömöry egykori receptjei, melyek a levéltárunkban találhatók, illetve melyek fotókópiái a szemle mellékletei. Hosszabban időzhetünk Varga István dr. személyének bemutatásánál. A megyegyűlés a gimnáziumi igazgató címet ruházta rá. Ennek a gimnáziumnak az épülete először a mai édesipari technikum helyén állt. Fölkutatta a szerző azt is, hogy kétségtelenül .nagy hatást gyakorolt rá Csokonai, mert a »poétái munkáira előfizetők között 1800. dec. 10-től szerepel Stephanus Varga« is. Az orvos, gimnáziumigazgató Varga személyesen is találkozott Csokonaival, sőt gyógyította is. Csorba József dr. orvosi működése nagyszerű fejezete Somogy orvostörténetének, s egy ideig, a szabadságharc alatt példás hazafi is. A nemzetőrök sebészeti kezelését a szükséges eszközök beszerzésével támogatja. A Bach-kor- szakban Csorba József azonban élesen szemben állt Nosz- lopy Gáspárral. Később pedig szerepe van Noszlopy kivégzésében is. Töltényt János dr. orvosi munkásságának és igaz hazafi viselkedésének emléke méltán áll szabadságharcunk és orvostörténelmünk fényes lapjain, bizonyítja a szerző. a u. ta, hogy csakis a kommunistákkal együtt lehet eredményesen harcolni a fokozódó fasiszta veszély és a fenyegető háború ellen. Felvételét kérte a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Mint kommunista szervezte meg az első nagyszabású béke tüntetést 1941. október 6-án a Batthyány-emlék- mécsesnél, majd a Kossuth- mauzóleumnál és a Petőfi tp- ren. A nagy visszhangot keltő demonstrációk nemcsak a háború, hanem a német és magyar fasizmus elleni tiltakozást is jelképezték, erőt adtak a további harchoz. Fél évvel ezután, 1942 májusában, amikor betiltották az országos ifjúsági bizottságot, Ságvári Endre illegalitásba vonult, ezer veszély közepette nyomdákat szervezett. Itt készültek a párt mozgósító felhívásai, röplapjai, újságjai. A szerkesztésében megjelenő Béke és Szabadság egyik utolsó cikkében arról írt, hogy már nincs messze a szabadság, minden haladó erőnek össze kell fog-, nia a demokratikus Magyarországért, amelynek kivívása a küszöbön áll. Igaza volt, de az új kort már nem érhette meg. 1944 nyarán egy besúgó nyomra vezette a detektíveket. A csendőrnyomozók egy cukrászdában törtek rá Ságvári Endrére, aki illegális találkozóra érkezett. Ságvári nem adta meg magát, fegyverrel védekezett, két pribéket is leterített már, amikor halálos sebet kapott. Hősként, harcban halt meg. Az életéről készült film címe szerint harminckét neve volt. Lehetséges. De szíve csak egy volt, és az mindvégig a szabad Magyarországért, a munkáshatalomért dobogott »Ahol megfordultunk, mint édes ragályt terjesztettük a gyermek utáni vágyat.. nem akartam mást, mint az édes mérget nagyobb körben terjeszteni.-« Németh László Lányaim című művének első kiadásbeli előszavából választottuk a mottót sorozatunkhoz. Családpárti írások ezek. A »gyerekem van, tettem a halál ellen«-hi+-: sugallja ezeket. Ez az önbizalmat adó hit. Valaha a születőre azt mondták: »gyermekáldás«. Az ma is. Csak azok tudják, mennyire az, akiknek van. »Elmeséljem neked a va- rázscipős mesét? Én találtam ki. Egyszer volt, hol nem volt egy varázscipő. Egy kislányé. Ez a kislány egyszer elfelejtette megcsinálni a leckéjét. Jaj, nagyon félt a kislány, hogy mi lesz. A varázscipő megsajnálta. Kinyúlt a ceruzáért a fűzőkezével, és megírta a betűt. Az ebédnél pedig megette a borsólevest a kislány helyett. Nem vette észre senki. A futásban is első lett, mert röpítette a varázqcipő...« A felnőtt hallgatja á bab- szemnyi kislány meséjét. Hallgatná reggelig. Madárcsicsergésnél szebb zene. S amellett sok mindent elmond a felnőttnek. Azt, hogy a kislány sajnálja a nővérét, aki a múltkor elfelejtette megírni a házi feladatát. Azt, hogy a kislány szívesen venné, ha valahogy eltűnne az asztalról a nem kedvelt étel. Azt is, hogy szeretne egyszer — legalább egyszer — első lenni a futásban, melyben mindig az utolsó. Pillanatok, amikor olyan jó lenne megállítani az időt! Az ember boldogságra termett. S mi ad nagyobb boldogságot, mint a gyermek? Egy naplót lapozgatok. írhattam volna így Is: a Naplót. Egykori tanítóképzős hallgatók küldik körbe egymáshoz, hogy hírt kapjanak egymás felől. Mintha egy nagy szimfóniát játszó zenekar egyes hangszereit hallgatnánk. 1. »Egyheti idegtépő várakozás után, 19-én megszületett Ö! 3300 gramm, 49 centiméter. A mi Lacikánk. Most már nagyon aranyos, gögicsél, játszik. Olyan jó, hogy van .../« 2. Még egy újság, amit kicsit szégyenkezve — hisz még mindig kölyökképű vagyok — írok le. De az örömöm mindennél nagyobb. Ide figyeljetek! Gyerekünk lesz!« 3. »Egy fényképet is mellékelek a kislányunkról. Tizenegy hónapos. Egyedül feláll, és már mondja: apa, mama. Sohasem hittem volna, hogy ilyen öröm lesz ez...« Három bejegyzés, mérhetetlen emberi boldogság. Kell a gyerek! »Annyi a gyereke, mint a rosta lika!« Vajon ki mondhatta először ki ezt? Biztosan nagyon régen — évszázadokkal ezelőtt — hangzott el először a mondat. A közhelyszentenciában rejlő lesajnálás ma is fertőz. Orvosság lehet egy szenyéri parasztasszony néhány évvel ezelőtt lejegyzett vallomása: »Felneveltünk az urammal hat gyereket. A Klári meg az Évi férjhez mentek már. A fiúk is ember- nagyjai mind. Sokat, persze, hogy sokat kellett dolgoznunk, amíg iperedtek. Jaj, pedig volt aki megállította az anyámat. Hogy ennek a Veronnak már megint gyereke lesz. Megint egy éhes száj. Azok a szána- kozók nem értettek valamit. Azt, hogy én vállaltam a sorsom. Most már nyugodtan mondhatom: jó sors az enyém. Az én életem értelme a «kerekeim fölnevelése volt. Szép volt, s ma is az az életem.« Amikor e sorok írója először vette kezébe azt a csomagot, melyben egy apró, még csak nem is szép arcú élőlény mocorgott, nem örömöt érzett. Többet annál: alázatot, valami furcsa megdicsőülést, felelősséget. Az a szópár, hogy »apai büszkeség«, csodálatos viszonyt fejez ki. Ennél csak egyetlen érzés van szebb: az »anyai szeretet«. Két szemet ragyogtató beszélgetésrészletre emlékszem. Két apa mondta el a következőket, majdnem ugyanúgy. AZ egyik szerelő volt, a másik traktoros, a megye két különböző részén: »Mikor hazafelé megyek, az én fiam már ott vár a kapuban. Felkapom, viszem be a konyhába. Volt úgy, hogy a munkahelyemre is elszökött. Itt avval ugrattak: a fiadból jobb szakember lesz, mint te vagy. Dehogy bántam/« A szavak, melyeket először ejtenek ki! Az egyedivé, melegséget adóvá torzított gyermeki szavak. A harisnya »el- lukad«, a lapátból »lapa« lesz, a cipóból »pompos«, a galuskából »baluska«, a kuglófból »kublók«. És a könyvmoly apa egyszeriben azon kapja magát, hogy igazi mestere lett a falovak, játékkatonák reparálásának. A lakatos pedig azon, hogy ihletett tolmácsoló ja a könyvbeli meséknek. A gyerek belőlünk — rég nem használt hangszerekből — a legszebb hangokat csalogatja elő. Élmények. Szívet melegítők. Űj meg új lángot gyújtanak bennünk. Mindennap ünnepnek számít. Ahogy Varga Domonkos írja a Kutyafülűek című könyvének egyik novellájában: »...úgy érzem, az ilyen pillanatokért érdemes élni ezen a világon«. Egy ilyen pillanat a sok közül. »Te! — mondta a feleségem. — Nézd csak Jucót!« A gyerekágyban hatalmas küzdelmet vívott a kicsi ember. Az arcocskája hamar pirosba borult. Keze egyre feljebb kúszott az ágy felénk eső rácsán, lábai remegtek. Aztán hirtelen, egy utolsó erőfeszítéssel föllendítette magát. Állt! Az arcán a diadal olyan mámora, amitől egyszeriben bepárásodott a szemünk. Talán mert ez volt az első önálló cselekedete, mely csak az ő erőfeszítésének gyümölcse volt. S akkor megértettük: a miénk ő, de egyedül megvívandó »csaták« is várnak rá. Németh László »boldogságszigeteknek« határozta meg azokat a családokat, melyekben gyermekek is vannak. Magyarországon 974 ezer »szigetet« nem tesz hangossá gyermekzsivaj. Leskó László Rövidítésgyűjtemény — de nem gyorsíróknak E hetekben kerül a könyvesboltokba a »Rövidítéseik könyve«. A sokak számára hasznos kézikönyv szótárszerűen ábc-sorrendbe szedi a világon használatos rövidítéseket. A rövidtftésgyűjteményből Kulcsár Ödönnek, a hézagpótló munka összeállítójának segítségével az alábbi érdekességeket halásztuk iki mutatóba: Az ÁB jelentheti — a szövegkörnyezettől függően —tanácsok állandó bizottságát, az Állami Biztosítót, valamint az abortuszhizottságot. Az ÁBC egy amerikai rádiótársaság, továbbá az ausztráliai állami rádióhiivatal betűjele, de így nevezték a rossz emlékű Antiiból sevista Garni tét is. Az ABC-éllamok: Argentína, Brazília, Chile; az ABC-code a nemzetközi távírójelek gyűjteménye, az ABC-fegyverek: az atom-, a biológiád és a kémiai (chemia) fegyverek. Az alniko olyan fém mozaikneve, amelyet alumíniumból, nikkelből, kobaltból és vasból ötvöznek. Az APA (Austria Presse Agentur) az osztrák, a PAP (Polska Agenc- ja Prasova) pedig a lengyel hírügynökség nevének rövidítése. A »BABÉ. m.« Borsod-Aba- új-Zemplén megye rövidítése, Bácsé pedig így fest: »BKK m.« A BIB = Balatoni Intéző Bizottság, a VVSZ Sí teljes nevén Velence-tavi Vizisport- szövetség Sport Iskolája. A BMV-márkát a Bayerische Motoren Werke gyártja, a DKW pedig illő szerénységgel Das Kleine Wunder szavakból alakította ki rövidített nevét. A BÖRFA a Bőripari Fakel- léktermelő V., a BUPTI a Budapesti Pedagógusok Továbbképző Intézete^ a CD diplomáciai testületet jelent franciául, és a követségi autók jelzése. A DÉDÁS2, DÉMÁSZ, ÉMÁSZ és a TIGÁZ egy-egy magyar tájegység energiaszolgáltató Vállalata, a KÖSZI a Könnyűipari Szervezési Intézet, az OPW (Obscsy Park Wagonov) a KGST-onszágok közös tehervagonparkja, a PIA egy pakisztáni légiforgalmi vállalat, a ZZZ (Zrzesibe- nie Zwiazków Zawodowych) pedig Lengyel Szakszervezeti Szövetség. Ragassz piros orrot! En is ott ültem a délutáni előadáson. Körülöttem több száz gyerek. Együtt vártunk, hogy előjöjjön a piros függöny mögül a bohóc — kacaghassunk. Az egyik kislány nyugtalanul cibálta anyukája ruháját. — Mama, miért nem jön már a bohóc? S jött a bohóc. Közönséges kék pulóverben, fekete nadrágban. Megvallom őszintén, én másnak képzeltem a bohócot, és másnak is láttam. Emlékszem, még hatéves koromban egyszer elvittek a szüleim a cirkuszba. Akkor is a bohócot vártam. Akkor kockás kabátban, sárga nadrágban — piros folttal — jött be. Az arca ki volt mázolva. Nagy szájat rajzoltak neki, s nem hiányzott a piros orra sem, amitől is bohóc a bohóc. Azóta hosszú évek múltak el. Más lett a bohóc, más lett a néző igénye is. Igaz, ahogy végignéztem az idősebb nézők arcán, csalódást tapasztattam. Ök sem ilyennek képzelték a bohócot, hanem olyan igazi régi bohócnak, aki ha belép a porondra, már nevet is az egész közönség. De nézzük talán el a bohócnak, hogy lépést tart a korral, s nem a cirkusz szabójánál varratja a ruháját, hanem úgy vásárolja, mint a többi ember. Igen, de akkor viszont előjön egy másik dolog. Mit is csinál a bohóc a manézsban? Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor meg kell mondanunk, hogy műsora már elcsépelt egy kicsit. Hogy színvonalban még csak közelében sem jár az igazi bohóctréfáknak. Nem tudom miért kell plédéül olyan »produkciókat« előadni, amelyekét az a, hathét éves gyerek meg sem ért. Az egyik bohóc beöltözik nőnek, a másik ráront, elkezdi markolászni, s az álcázott melltartóból kivesz egy almát. Beleharap, majd amikor rájön, hogy az kUkacos, egy fölényes mozdulattal eldobja. Lehet, hogy ez a felnőtteknek kacagtató, de a gyerekeknek valami mást csinálhatna az a »kedves« bohóc a gyerekelőadáson. Koromnál fogva nem ismerhetek igazán nagy, régi bohócokat. Nekem a nagy emléket Latabár Kálmán adja a »Fel a fejjel« című filmben alakított figurájával. Ó akkor olyan »igazi« volt.. Megjelent a vásznon, s máris kacagtatott. Tojásból furulyát varázsolt, emberi alakokat rajzolt a falra, és mint élőkkel játszott velük. Én ilyennek képzelem az igazi bohócot, és az a több száz gyerek is, aki keserűen mosolygott a bohóc bácsi »tréfáin.«. Kedves bohóc bácsi, ott a Bukarest cirkuszban! Ragassz te is piros orrot, és vegyél fel egy olyan nagy cipőt. Játsz- szál te is a gyerekeknek, íqérjük, hálás közönséged lesz. N. J. Somogyi Nép/api 5
