Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

„Egy fity ingem sincs!’ Zsigmond a fiókban Bizánei Péter. A wattt falán »gy XVI. vagy CVIL század­ján élt raéroet- lifökii mester estette férfi- xjrtpé: a bizo- nányiból ke- •ült ide, szinte illendőért A modern, egész íalat lakaró szekrénysorból több polcot és fiókot foglal­lak el az ér­mék, a murai z- iiatikai szak- rodalom és a katalógusok. Berzg Péter ’épésztecbini- kus alig két he- e költözött új akásálba. Egyi­ke a legjele­sebb Somogy megyei numiz- matikusoknak. A könyves- )olcról leemelt, 1882-ben ki­adott latin—magyar kézi­zótár szerint nomisma = érc- )énz, pénzdarab, innen ered az remtainnal foglalkozók tudo­tt ányos elnevezése: numizma- ákusok. — Nem minden éremgyűjtő -íuankamatikus. Akik ezt tudo­mányosan is művelik, tehát rgyi oldaláról is foglalkoznak ile, azokra használatos ez a ' fejez*». terzy Péter a kaposvári űjtőklub titkára. 1969-ben "»sorban az ő szervezésének -szönhető a KAGYEK, a Ka- isvári Gyűjtsünk Együtt lub megalakulása. Azóta iár az éremgyűjtők vannak ilsúlyban: jelenleg 110-en ke- esik a ritkaságokat, de nem únden gyűjtő lépett be a ilubba. A huszankilenc éves fiatal- mber 1963-ban kezdte. A le­int korok emlékei iránti von­zás azonban már kis srác ko- Iban is benne volt — Ennek köszönhettem yűjfeményem magját Min­is félreraktam a játszópajtá- '.imtól csereberélt régi pénze­összegyfilt vagy tizenöt da- b, köztük egy Augustus vas. lg most is megvan. 1963-ban lt Répay Lajos kadarkúti ígyszerész éremkiállítása. Ez 'it a nagy inspiráció, és ő ívelt ki gyűjtővé is. 3erzy Péter gyűjteménye Lenleg 1300-1400 darab. Egy artburg személygépkocsi ér- kű. Ebből elvenni, cserélni 3m szabad. 400 darab római őri pénz, ugyanennyi közép­ori, a többi már az újkorban olt forgalomban. — Mi a közös ebben a gyűj- •ménybem? — Ha címet adnék neki, ez nne: a Magyarországon el- gadott mindenkori pénzek i, azok korabeli hamisítvá­/ai. Néhány érdekesebb darab a »llekcióból: a rómaiak közül ^értékesebb Titusz császár mis nevű bronzpénze: mu- ális ritkaság. A gyűjtemény gértékiesebb darabja viszont idolf német—római császár, agyar király 1599-ben, Nagy- ányán vert, verdefényes süsttallérja. A körülbelül öt entiméter átmérőjű pénz ér­ike 10 ezer forint. Szerepel a yűjteményben ennek kora- ieli hamisítványa is. (Képün­kön a bal oldalon látható.) Mindegyik magyar uralko- 'ónak volt saját pénze. Az 305-től 1307-ig uralkodó Ottó ivételóveZ mindegyik pénzéből an a gyűjteményben, néme- •fikböl több évfolyam is. 'zek az erre a célra kialákí- •>tt kis tálcák megfelelő reke- '.eiben egymás mellett látha- ík, az eligazító magyarázat­és római pénzeket osztályoz Berzy tál együtt. Megvan az első ma­gyar fémpénz. Ezüstből verték, valószínűleg Székesfehérváron, az akkori királyi székhelyen. Felirata: Stephanus Rex. — És a hamisítványok? — Minden korban voltak. A pénzzel együtt megjelentek a hamisítók is. Már a rómaiak pénzét is hamisították a kelták vagy a szarmaták. írni nem tudtak, az érméken látható fel­iratot ornamentikának hitték. A kerekbetűket lemásolták, az egyeneseket pedig vonalak­kal utánozták. Az M betű he­lyett például négy függőleges vonalat vertek. Erről lehet megismerni, hogy hamisítvá­nyok. Sok más érdekes történet is kapcsolódik a pénzhez. Zsig­mondi király uralkodása idején (1387—1437) kiadott dénárjá­nak fele volt az obulus, amely­nek ugyancsak fele a. quar- ting. Csakhogy ezt az utóbbi latin szót a nép nem fogadta el, mert nehéz volt kimonda­ni. Helyette honosodott meg a fitying elnevezés. Ebből szár­mazik a még ma is élő szólás: egy fityingem sincs! Az éremgyűjtés több min­dent takar. Ide tartozik a pla­kettek, a kitüntetések, robot- bárcák, zsetonok gyűjtése is. Berzy Péter csak a fém- és papírpénzt rakta gyűjteményé­be. Mellékesen foglalkozik a sörös- és boroskupákkal, a népművészeti tárgyakkal. Ez utóbbi két gyűjteményének né­hány darabja is éke lehetne a csak ezzel foglalkozók kol­lekciójának. Mészáros Attila Kicsi még a mi lányunk Esküvő a börtönben — Sok végződik válással A 10 ezer forintos Rudolf-tall ér és hamisítványa. Biztató a megye mezőgazdasági alkatrészellátása Megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben teljes erővel folynak az őszi betakarítási és talajmunkák. Minden óra, minden gép teljes kihasználá­sával tart a versenyfutás az idővel. Ilyenkor számít csak igazán a különféle javítások, alkatrészbeszerzések miatt kiesett munkaidő. Hajik Györgytől, az AGRO- KER alkatrészosztályának ve­zetőjétől kértünk tájékoztatást az osztály forgalmáról. — Az alkatrészellátás a mezőgazdasági munkák lénye­ges feltétele. Az idén némi ja­vulás tapasztalható megyénk­ben a múlt évihez képest. A vetés, a betakarítás folyama­tosságához szükséges gépal­katrészek rendelkezésünkre 11 állnak. Sőt a következő idény­munkát, a téli generálj avítást i' szem előtt tartva, több éves tapasztalatainkat összegezve i1 úgynevezett főjavítási és kö­zépjavítási csomagokat állí­tottunk össze. Egy-egy ilyen!1 csomag minden szükséges al­katrészt tartalmaz, csak két erőgéptípusra, az MTZ 5L-re és az MTZ 50-re specializáltuk magunkat, mi­vel ezek a legelterjedtebbek. Ha a termelőszövetkezetek igénylik, bármely más gép­típusra összeállítunk hasonló csomagokat Ez az újdonság elsősorban az adminisztráció megkönnyítését segíti elő, kü­lönösen a vásárló gazdaság részére. Jelenleg a raktáron levő al­katrészek mellett 600 ilyen csomag vár gazdára. Ezzel a módszerrel az 1974. évi első negyedévi rendelések mint­egy 40-45 százalékát — 17 millió forint értékben — tud­ják előrehozni. Nagyüzeme­ink tehát nyugodtan nézhet­nek a téli javítások elé. A Kaposvári Városi Tanács anyakönyvvezetője elé lépő há­zasulandók 4 százaléka volt 18 éven aluli az év eddig eltelt tíz hónapjában. — Amikor elém áll a kiskorú (általában a menyasszony, a gyámható­ság engedélyének birtokában mondja ki a boldogító igent — mondta dr. Tar Imre anya­könyvvezető. így tizenhat, tizenhét éves arák köthetnek házasságot. Előfordul azonban — az idén például hét alkalommal — , hogy az igazgatási osztály nem adja meg az engedélyt, mert a frigy nem szolgálja a házasu­landók érdekét. Miért? Az ese­tek általában különbözőek, de vannak gyakran előforduló, »rutin okok«. Hátrányos helyzet A gyámhatóság minden eset­ben környezettanulmányt vé­gez, amelynek célja megálla­pítani, hogy a fiatal milyen körülmények közé kerül. — Milyen kedvezőtlen hatás érheti? — kérdeztem dr. Pong- rácz Csaba gyámügyi főelő­adót. — Például az anyagiak. Nem megnyugtató, ha teszem azt a szülei jól berendezett, három­szobás lakásából szűkös, drága albérletbe kerül. Ugyanígy az is kedvezőtlen, ha az en­gedélyt kérő nem rendelkezik önálló keresettel, és a vőlegény sincs olyan anyagi helyzetben, hogy pótolni tudná a szülők által nyújtott biztonságot. Per­sze nemcsak anyagilag lehet megbízhatatlan a vőlegény, ha­nem erkölcsileg is. Kizáró ok, ha büntetőeljárás folyik elle­ne, vagy éppen a büntetését tölti. Erre is volt példa Kaposvá­ron. A tervezett házasság azért hiúsult meg, mert a vőlegény éppen bevonult a börtönbe, a menyasszony pedig még nem volt tizennyolc éves. Amikor elérte a nagykorúságot a bör­tönparancsnok engedélyével, az anyakönyvvezető kíséreté­ben megjelent a börtönben, és kimondta az igent. Akkor már nem volt szükség egyéb enge­délyre. Mit mondanak a szülők? A szülőket — mivel kiskorú gyerekükről van szó — min­den esetben meghallgatják. A jogszabály előírja, hogy akár külföldről is elő kell keríteni a szülőt, akkor is, ha tíz-tizenöt éve nem látta a gyermekét, te­hát nem gyakorol fölötte fel­ügyeletet. Sokkal érdekesebb, hoev mit mondanak azok a szülők, akik a gyermeket tizenhat, tizenhét éves koráig nevelték, Lányos szülő ritkán akadályozza meg a házasságot. Különösen vidé­ken él a szemlélet még ma is, hogy akkor kell adni a lányt, amikor viszik. »Kicsi még a mi lányunk, ne járjon kend minálunk« — nem nagyon hi­vatkoznak ma már erre. — Mi történik azokkal, akik nem kapják meg az engedélyt? — Általában fellebbeznek — többnyire kevés eredménnyel. Ugyanis a városi gyámhatóság elutasító döntése mindenkor a törvényes rendelkezések alap­ján jön létre, s ezt csak nagyon nyomós indokkal változtatják meg. A másik megoldás, hogy várnak, amíg a kiskorú be nem tölti a tizennyolcadik évét. Előfordul, hogy ez alatt az egy vagy több év alatt a jegyesek már nem tartanak ki egymás mellett. Minden eset más — Mi a tapasztalat, jó-e a halogatás, az elutasítás, vagy egyszerűbb kiadni az enge­délyt? A kérdésre az anyakönyv­vezető válaszolt: — Minden eset más. Mind­egyikre lehet példát mondani Az azonban bizonyos, hogy a kiskorúak házasságából lesz a legtöbb válás ... Simon Márta Adjanak tiszta és egészséges tejet a háztáji gazdaságok is! A tej a legtermészetesebb és legértékesebb emberi táp­lálék, amely csecsemőkortól kezdve az élet végéig szinte nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára. Éppen ezért nagy jelentősége van a helyes tejkezelésnek. A tej eltarthatósága és mi­nősége elsősorban attól függ, hogy a fejést milyen gondos­sággal végzik. A tej igen könnyen romló élelmiszer, főleg fejőskor fertőződik a különböző betegségeket oko­zó baktériumokkal. Csak egészséges ember fejhet! Fer­tőző betegségekben szenvedő személyt ne engedjenek fej­ni, sem tejet kezelni, mert ezzel embertársaink egészsé­gét veszélyeztethetik. A fejőshez az istállót, a te­heneket, ‘szükséges edényeket jól elő kell készíteni. Tiszta és egészséges tejet csak jó le­vegőjű, tágas és világos is­tállóban elhelyezett, egészsé­ges és tisztán tartott állatok­tól nyerhetünk. A teheneket ne etessék romlott, penészes, dohos takarmányokkal. Túl száraz, poros szénafélét és erősen savanyú szagú takar­mányt — például silót is — lehetőleg csak a fejés után etessenek. A fejő gondosan készüljön a fejőshez. Ruházatát a por­tól, piszoktól kefélje le. Ál­lami gazdaságainkban és jó néhány termelőszövetkeze­tünknél ma már csak tiszta, fehér köpenyben vagy ujjas kötényben, fehér sapkában (nőknél fejkendővel) lehet a fejést elkezdeni, illetve a gépi fejést végezni. Fejőshez csak rozsdamentes acélból, ónozott vaslemezből vagy alumíniumból készített és jól tisztítható fejősajtárt használjanak. A zománcozott sajtáraknál a zománcréteg le- pattogzása után a vas hamar rozsdásodik. Ha a fejősajtá­ron az ónozás kopott, vasízű lesz a tej, ha pedig nem tart­juk tisztán, akkor az egész ki­fejt tej szennyeződik. Fejés után a tejesedények gondos kimosása következik. Szakosított szarvasmarha-te­lepeinken ez a művelet gép­pel szakszerűen végezhető. A háztáji gazdaságokban az edé­nyeket először tiszta vízzel öblítsk ki, majd 2 százalékos szódás forróvízzel és gyökéi--, kefével mossák tisztára. Szá­radás után pormentes helyen tárolják az edényeket. A fern jőkötényt és a fejősapkát is külön szekrényben tartsák. Egy kis fáradsággal tiszta és egészséges tej juttatható a fo­gyasztóknak és az iparnak. A háztáji gazdaságokban is egy­re népszerűbb fejőgépek ne­héz munkától kímélik meg a fejőket, és hozzájárulnak ah­hoz, hogy tisztább és egész­ségesebb legyen a tej. Dr. L. I» 92. A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat fölvesz kiemelt bérezéssel bádogos szakmunkásokat, VALAMINT SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: Kaposvár, Petőfi tér 3. sz. alatt, a munkaügyi osztályon, (93237) _ Meddő kérés maradt, és még Egyelőre# csak részben sem teljesítették. A főszállásmesteri hivatal keserű lakonikussággal jelen­tette a vezérkari főnöknek de­cember közepén, hogy a né­metek karácsonyi feljavítása befutott. »A hazai csomagokra nem lehet számítani, mert azok beérkeztére nincs még szabad vonal« — szólt a jelentés. A kenyéradagokat véglege­sen redukálták. A lóállomány nagy része megfelelő lótáp hí­ján elpusztult. A lovak vagy némi kenyérgabonát, vagy .csupán dudvát és szalmát kaptak. Ezért az utak mentén lótetemek hevertek. Az alacsonyabb parancsno­kok továbbra is panamázt_ak a meglevő készletekből, főleg ott, ahol rendesen megkapták a készletet. A mércét azokhoz az alakulatokhoz mérték, ahol vagy a kétségkívül nehéz szál­lítási viszonyok, vagy a lelki- ismeretlen kezelés folytán már régebben hiányos volt az ellátás. Ezek főleg harci ala­kulatok voltak, és a második vonalbeli egységek száját be­fogták azzal: »elöl sokkal ne­hezebb a szolgálat, mégsem kapnak többet, tehát nem sza­bad panaszkodni«. Mindezek a tényezők csak tetézték a nyugtalanságot. A legénység hangulata nyomott volt, ami a körülményeket figyelembe véve az adott helyzetben érthető is volt. A tábori posta által kézbesített levelezőlapok jelszava: — »In­kább Ukrajnában dúljon a háború, mint Magyarorszá­gon« — úgy módosult a le­génység szájában, hogy »in­kább otthon lennénk, és ne legyen háború«. Leváltásról álmodoztak, és egyesek azt mondták: »Biztos helyről tud­juk, hogy karácsony után me­gyünk haza.« Ezt a hírt megerősíteni lát­szott az is, hogy néha föltűnt egy-egy a Don felé haladó gyalogos alakulat. A kérdésre, hogy honnan jönnek, a válasz meglepő volt: december ele­jén vagy november végén in­dultak Magyarországról, és pár napja vagoníroztak ki Starijban, vagy Novij-Osz- kolban. — Itt a váltás! — örvendez­tek. De haza egy alakulat sem ment. Csak a saját elméletét megerősítő kacsák röpködtek erről vagy arról az alakulat­ról, amely már elment, vagy már otthon is van. A jövevények .jóformán semmilyen téli holmival nem voltak ellátva, és kegyetlenül szenvedtek a mínusz 20—25 fokos hidegben. A már hóna­pok óta kint levőknek sem volt jobb a helyzetük. A ru­házatuk elnyűtt, szakadozott volt, de megvolt az a lelki és fizikai többletük, amit a vi­szonylag fokozatosabb átme­net és a tudat nyújtott, hogy kemény tél előtt állnak. De belecsöppenteni embereket a hirtelen fagyba, hóba: eszte- lenség és kegyetlenség volt. A kegyetlenség — szinte hi­vatalos és szervezett formá­ban — a musz-századoknál nyilvánult meg a legmaga­sabb fokon. A szándékos el- veszejtésre, pusztulásra szánt embereket olyan viszontag­ságoknak, tervszerű szadiz- musnak szolgáltatták ki, ami minden elképzelést felülmúlt. Túl azon, hogy ruházatuk folt hátán folt rongyhalmaz és étkezésük hiányos volt — s csak nagy ritkán jutottak fű­tött szálláshoz —, a katona­keret beosztottjai (tiszttől le­felé, a honvédig és vissza) ke­vés kivétellel valóságos szel­lemi erőfeszítéssel agyalták ki az egyéni vagy kollektív kín­zásokat. De a hivatalos állás­pont is ez volt a musz-száza- dokkal kapcsolatban a hadse­reg katonáit kímélendő cél­lal — aknaszedés, tűzvonal- ban védelmi állások építése — nem egyszer gyilkos tűzben, vagy a sebesültek összeszedé- se. E munka közben ha eset­leg találat érte őket, senki nem kockáztatta értük az éle­tét, legföljebb ha sorstársuk­ba módja volt rá. A hiányos egészségügyi vi­szonyok amúgy is tizedelték őket, és a nem egyszer több, huszonnégy órás — pihenő nélküli — szolgálat még csak fokozta számszerű pusztulá­sukat. Ha egy-egy jobb érzés­től vezetett vagy csupán az »emberanyag-pusztulást« fáj­laló tiszt óvatos vélemény- nyilvánítással védelmébe vet­te őket, furcsa tekintet és vállvonogatás volt a válasz. Határozottan senki sem állt ki mellettük, hiszen az a hiva­talos állásponttal való szem­benállás lett volna, összegez­ve: az általános hangulatra jellemző volt a lehangoltság, a demoralizáltság, a lappangó, de mind jobban felszínre tö­rő hazavágyás, amely még a hivatásos tiszteknél is fellel­hető volt. Komora dühösen toporzé- kolt. — Láncra kell őket verni! — tajtékozta magán kívül. Juhos hadnagy és az egypár napja hazulról érkezett vitéz Kunhegyesy zászlós tanácsta­lanul álltak előtte. Dühe érthető volt. A ruszi­nok sorra eltűntek. Előbb csak egy, aztán már kettesé­vel — hármasával. Már csu­pán négyen maradtak. A töb­binek nyoma veszett. Semmi­féle munkát, feladatot, ami túl volt a körlet határán nem lehetett rájuk bízni. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom