Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

Fogadtatás és visszhang Az erők összefogására van szükség Érdeklődés és egyetértés fogadta a megyei pártbizottság szeptember 28-i állásfoglalását, melyben Somogy minden ol­dalú fejlődése és gondjai, va­lamennyiünk feladatai tükrö­ződtek. Azóta — mint amikor ■az állóvízibe kavicsot dobnak — gyűrűzik tovább az alap- gondolat. A hangzatos dekla­rációk helyett az önvizsgálaton alapuló elemzés, az ösztönző lelyi útmutatás, az erők meg­sokszorozására mutató kész- ég tanúi lehetünk az egész negyében. A kommunisták minden járásban és városban aktívaüléseket tartottak az el- núlt napokban. Széles körű vi- ;a bontakozott ki ezeken a ta­nácskozásokon, de sehol sem arról, hogy kell-e az eddiginél felelősségteljesebben, oda- adóbban tevékenykedni a ha­tározatok végrehajtásáért, ha­nem azon, hogy milyen mód­szerekkel, milyen hibák leküz­désével, hogyan tudunk előbb­re jutni. Az ötletek és javasla­tok, az önkéntes vállalások és kezdeményezések özönéből kö­tetre valót lehetne összegyűj­teni. Mégsem a részletek fog­lalkoztatnak, inkább az, ho­gyan érvényesült ezeken az aktívákon a megyei állásfogla­lás szelleme, mit és mennyit értettek meg belőle az embe­rek, látják-e saját területük gondjait, feladatait, és mit akarnak tenni? Két aktívaülésen, Siófokon és Barcson — ahol Németh Fe­renc, a megyei pártbizottság első titkára is felszólalt — ma­gam is részt vettem. De érte­sülhettünk a többi aktívaülés munkájáról is. A legáltaláno­sabb — és leglényegesebb — megállapítás az lehet, hogy a kommunisták egységéről, az alapdokumentum egységes ér­telmezéséről tanúskodtak ezek az eszmecserék. Jó módszer­nek bizonyult, hogy a megyei pártbizottság nyomtatásban a kommunisták rendelkezésére bocsátotta a megyei határoza­tot. Ez nemcsak arra volt jó, ‘ftmy már otthon és előre átta­nulmányozhatták minden rész- jitftél, hanem arra is, hogy a megyei helyzet ismeretében el­mélyültebben elemezhették sa­ját munkaterületüket, részle­tesebben foglalkozhattak a já­rás pártéletével, ideológiai és gazdasági kérdéseivel, önma­guk gondjaival. összehasonlításra leginkább az északi és a déli járás, a, sió­foki és a barcsi ad alkalmat. S ha először azt kellene el­mondanunk, ami közös volt ezeken az aktívákon, akkor az előbb már említett egységről, a kommunisták aktivitásáról (mindkét tanácskozáson tizen­hatan szólaltak föl), a megyei állásfoglalás helyesléséről, s a tettrekészségről szólhatunk. Mindkét helyen a legkülönbö­zőbb beosztású vezetők, párt­titkárok, tanácsi és gazdasági irányítók, tsz-elnökök és az ér­telmiség, az ifjúság képviselői kértek szót, tehát a hozzászólá­sokban is helyet kapott a poli­tikai, a társadalmi és a gaz­dasági élet minden fontos te­rülete. A megyei pártbizottság első titkárának szavaival élve, mégis azt lehet mondani: a barcsi kommunisták valamivel mélyebbre ástak, mint a sió­fokiak. Meghatározta ezt a vi­taindító is, amely Siófokon in­kább azt kutatta, ami közös a megyei állásfoglalással, Bar­cson pedig azt, ami eltérő, ami helyi, ami sajátos. Ez idézte elő, hogy a barcsi aktívaülésen mélyebb volt a helyi elemzés, konkrétabb az állásfoglalás. Igaz, hogy a siófoki kommu­nistáknak kevesebb idejük volt a felkészülésre. S ha még jobban meg akarnánk szoríta­ni az összehasonlítást, azt mondhatnánk: amíg Siófokon a megyei állásfoglalás megál­lapításainak igazsága, realitá­sa állt a bevezető és a vita kö­zéppontjában, addig Barcson a határozat szelleme érződött jobban. Ez a tapasztalat is ar­ra utal, hogy egy-egy határo­zat adaptálása, helyi alkalma­zása nem a részletek helyi is­métlését, hanem a mondaniva­ló lényegének, szellemének át­ültetését követeli tőlünk. Na­gyobb önállóságot is egyben és kezdeményezést. Milyen általánosabb észre­vételekkel, megállapításokkal találkozhattunk ezeken az ak­tívaüléseken? Mindenütt egyetértettek az­zal (Barcson több helyi példá­val is igazolták), hogy a járás általános és örömteli fejlődése nem ok a megnyugvásra, nem idézhet elő megtorpanást. Az eredményeket méltó helyükre állítva inkább arról volt szó, hogy mi nem valósult meg a X. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozataiból, a IV. ötéves terv célkitűzéseiből, s a feladatok végrehajtását mi­lyen objektív és szubjektív té­nyezők akadályozzák. Kifeje­zésre jutott az is, hogy a kom­munisták vállukon érzik a ve­zetés gondját és felelősségét. Nem véletlen tehát, hogy a vi­tákban nagy teret kapott a pártmunka, a párt belső élete, szervezetei munkamódszeré­nek, tettrekészségének további fejlesztése. Ez is útmutatás a megye lakói számára, hiszen arra utal, hogy bármilyen fel­adataink, nehézségeink van­nak, először önmagunkba kell tekintenünk. Párttitkáraink, gazdasági, társadalmi és álla­mi vezetőink ne kívül és má­sokban, hanem először önma­gukban keressék a hibát, s tet­teikkel készítsék elő a fellen­dülés kibontakoztatását. Ezzel összefüggésben mondta el Né­meth Ferenc, a megyei pártbi­zottság első tiktára, hogy a ha­tározat végrehajtása a kom­munisták számára utasítás, a párton kívüli dolgozókhoz ké­rés, figyelemfölkeltés; de a tet­teknek mindenütt meggyőző­désen kell alapulniuk. Az aktívákon természetesen nemcsak a pártvezetésről volt szó. Igen nagy teret kapott a vezetés általában. Siófokon például elhangzott az a ko­rántsem megnyugtató megálla­pítás, hogy néhány gazdasági vezető egyénisége, munkamód­szere gátolja a fejlődést. Pe­dig mindenekelőtt és minde­nütt a vezetőnek kell képvi­selnie a haladót, az előrevivőt. Szóba került ez Barcson is, fő­ként a mezőgazdaság fejleszté­sével kapcsolatban. A kommu­nisták elemezték a zárt ter­melési rendszerek, az iparsze­rű mezőgazdasági termelés el­terjesztésének feladatait, a fel­tételek kialakításának lehető­ségeit. S kiderült, a nagy gaz­daságok létrehozását, a kisebb termelőszövetkezetek egyesü­lését nemegyszer a tsz-vezetők — egyéni presztízsük féltése miatt — akadályozzák. Tart­hatatlan állapot ez — mondták ki a kommunisták, hiszen az ilyen tsz-elnökök akaratlanul is saját tagságuk, a megye és a népgazdaság érdekeivel áll­nak szemben. Megszívlelendő gon­dolatként hangzott el az aktí­vákon: az időt kell megnyer­nünk szövetségesünknek. Mert nemcsak az elbizakodottság, hanem a lassúság, az elmélá- zás is káros; visszavet a fejlő­désben, lemaradást, behozha­tatlan mulasztást idézhet elő. S ezt nem engedhetjük meg magunknak. A megyei pártbi­zottság — mint Németh elv­társ mondta — mindent meg­tesz azért, hogy a két kong­resszus közötti utolsó évben még nagyobb lendületet ve­gyen a fejlődés. De ezt önma­gában semmiképp sem biz­tosíthatja. Szükség van min­den kommunista tettrekészsé- gére, következetes és felelős­ségteljes munkájára. El kell számoltatni azokat a vezetőket — mondta —, akik nem jól sá­fárkodnak megbízatásukkal. Utalt arra is, hogy a hatalom­mal nem szabad visszaélni, s hozzátette: az is visszaélés a hatalommal, ha valaki nem, vagy nem megfelelően él vele. S hogy milyen óriási szerepe van a szocialista demokrácia kiszélesítésének, ez is méltó helyet kapott a tanácskozáso­kon. Nem véletlenül került szóba: ha fegyelem és rend van a munkahelyeken, ha fel­szabadult a légkör, akkor egy­re több ember kér szót, hogy aktívabban vehessen részt az alkotó munkában; véleményt mond, közbeszól és cselekszik odaadóan. Ezáltal szélesedik a demokrácia, és vele együtt erősödik a központi akarat. Új eljárással festenek •íj. Az aktívákon elemző módon kerültek szóba az iparfejlesz­tés kérdései, a lakosság foglal­koztatása, az egészségügyi, a kulturális és a szociálpolitikai eredmények, gondok, a lakás- helyzet, és mindaz, ami össze­függ az életszínvonal emelésé­vel, a lakosság életkörülmé­nyeinek további javításával. A kommunisták egyéni és közös állásfoglalásai azt tükrözték, hogy egyetértenek a megyei állásfoglalással, készek meg­valósításáért az eddiginél is nagyobb akarattal, következe­tességgel tevékenykedni. — Munkánknak megvan az értelme, megérik a gyümölcse is — mondta Németh Ferenc. — És megvan a feltétele an­nak is, hogy mielőbb kiküszö­böljük a hibákat. Törekvéseink nem öncélúak, hiszen a So­mogybán élő emberek boldo­gulását hivatottak elősegíteni. A X. kongresszus fő mondani­valója az, hogy magasabb színvonalon valósítsuk meg a gazdasági szervező, ideológiai nevelő munkát. S mivel a párt politikája a munkásosztály, a nép életérzéseit, céljait foglal­ja össze, kötelességünk önma­gunkkal, a megye lakóival szemben, hogy legjobb tudá­sunk szerint, az erők összefo­gásával és következetesen te­gyünk meg mindent a határo­zatok végrehajtásáért. Az aktívák Után párt­napokon, taggyűléseken, kü­lönböző fórumokon gyűrűzik tovább a megyei állásfoglalás. S az elemzést, a megértést és egyetértést minden bizonnyal tettek követik. Fejlődésünk fölmérése, a számvetés és a további feladatok meghatáro­zása fölfrissítette a vérkerin­gést Somogy pártszerveiben és szervezeteiben. Arra is meg van a biztosíték, hogy ez len­dületet adjon minden somogyi ember számára. J. B. Nagyüzemi feldolgozás — kisüzemi szállítás Konténerben az áru A REKONSTRUKCIÓ 1969- ben fejeződött be a Nagyatádi Konzervgyárban. Azóta négy év telt el. A különféle techno­lógiai eljárások fejlesztése azonban a belső anyagmozga­tás korszerűsítését is megkö­veteli, a termelés növekedése pedig a raktár jobb kihaszná­lását teszi szükségessé. A Ma­gyar Élelmezésipari Tudomá­nyos Egyesület Somogy megyei Szervezete rendezte meg a mű­szaki és közgazdasági hetek al­kalmából azt a találkozót, me­lyen Jámbor László, a gyár üzemszervezési csoportvezető­je e gondok megoldásának le­hetőségeit ismertette. Az ország konzervgyáraiba évente ötvenezer vagon nyers­áru érkezik csaknem kétszáz felvevőhelyről. Az állami gaz­daságokkal, termelőszövetke­zetekkel kötött szerződés biz­tosítja az állandó és folyama­tos nyersanyagszállítást. A zökkenőmentes feldolgozás azonban megköveteli a szállí­tás modernizálását is. Ezen el­sősorban gyáron belül lehet és kell segíteni. A Nagyatádi Konzervgyárban a dolgozók mintegy negyven százaléka foglalkozik anyagmozgatással. A hatvanas évek elején kez­dődtek meg a szállítás korsze­rűsítését célzó kísérletek a gyárban. A termelést azon­ban a nagyüzemi feldolgozás mellett a kisüzemi szállítás jellemzi. Gyáron belül úgy tű­nik, megoldódott az anyagmoz­gatás. Emelővillás targoncák váltották fel és gyorsítják az eddig kézi erővel végzett mun­kafolyamatokat. A gyár a rakodólapos anyagmozgatással megoldotta egyik legégetőbb gondját: sok­éves panasz volt, hogy a beér­kezett nyersanyag tárolására használt ládák idő előtt tönk­rementek. Sokszor nagy terü­letet foglalt el a hibás vagy a használaton kívüli ládák tö­mege, akadályozva a szállí­tást. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy jól bevált a kon­téneres anyagszállítás. Sokkal gazdaságosabb, és mivel a lá­dák szabványméretűek, nem okoz gondot a rakodás sem. A gyümölcs- és zöldségfélék ká­rosodás nélkül érkeznek a fel­dolgozóhelyre. Az előadásból azonban ki­tűnt, hogy a gyáron belüli anyagmozgatás ésszerűsítése csak része annak a sok szem­ből álló láncnak, mely a ter­mőföldeken kezdődik. Jéger Ferenc, a gyár igazgatója fel­szólalásában mutatott rá arra, hogy az eddigi gyakorlat — a kézi szedés után a termény többszöri átrakása — megne­hezítette a gazdaságos szállí­tás megszervezését. Több ter­melőszövetkezetben kell beve­zetni a konténeres anyagszál­lítást. Ezentúl száz vagonnál nagyobb tételek gyárba szállí­tásakor kizárólag tartályládá­kat vesznek igénybe. A csökö- lyi termelőszövetkezetből az idén mintegy 140 vagon para­dicsomot szállítottak be ilyen módon. Javaslatként hangzott el a tanácskozáson, hogy a gyár próbálja megoldani a ter­mények legalább egyszeri tisztítását a termelőhelyeken. A raktárépület jobb kihasz­nálása végett valósította meg a gyár a magastárolást. A 7600 négyzetméter alapterületű rak­tár további növelése lehetet­len. A tanácskozáson azt‘vi­tatták meg, hogy az 1971-ben először alkalmazott tárolási módszernek melyek a tovább­fejlesztési lehetőségei és mi­lyenek az eddigi tapasztalatok. Elmondták, hogy az ilyen ra­kodást elsősorban az üveg minősége határozza meg. A többször hőkezelt és felhasz­nált üvegek már gyengébbek, és kevésbé ellenállóak a több mázsás terheléssel szemben. Fontos, hogy csak selejtmen- tes késztermékeket adjon át a minőségvizsgáló a raktárnak. Előfordult ugyanis, hogy a rosszul lezárt üvegekből kiöm­lő szirup eláztatta a sorok kö­zötti hullámpapírt, ezzel az egész rakományt veszélyeztet­te. A TAVALY VÉGZETT sok­féle kísérlet eredményeként új tárolási módszerek születtek, közülük a vegyes tárolás a legjobban hasznosítható. Kü­lönféle nagyságú üvegek és üvegsorok kerültek egymásra, így több készterméket lehet azonos felületen elhelyezni. Hátránya, hogy átrakáskor az egész tömböt meg kell mozgat­ni. R. G. Űj eljárással festik a termékeket az óbudai Gépipari Szövetkezet marcali telepén. A fes­tő konveaittal mártásos és égetéses eljárással festenek és zománcoznak, ez minőségileg sokkal jobb a szórópisztolyos megoldásnál. Az új eljárással harminc ember munkáját ta­karítják meg. A fiatalokra lehet számítani A Baiaton-part tisztaságáért NÉHÁNY ÉVE hirdették meg a Balaton-parti községek között a Virágos Balatonért versenyt. A cél: az ott lakók igyekezzenek minél tisztábbá, barátságosabbá, virágosabbá tenni szűkebb környezetüket, a magyar tengernek azt a ré­szét, ahol élnek. A vetélkedő idei fordulóját a közelmúltban értékelték: Az eredmény: Ba- Latomföldvár a legjobbak kö­zé került, mégpedig a fiatalok segítségével. Külön kategóriát írtak ki a KISZ-korúak és az annál fiatalabbak számára. A földváriak a kategória első helyét szerezték meg. — Mindig lehet rájuk szá­mítani — mondta Tóth János, a községi tanács elnöke — a tavaszi nagytakarítástól kezd­ve az egész idegenforgalmi idény befejeztéig. Bármilyen feladattal keressük meg őket, készségigei jönnek, segítenek a tóparton és a község egész területén. Nagy munkát vé­geztek például a művelődési ház környékének rendezésé­ben. Nemcsak a KISZ-esek, hanem az általános iskolások is nagyon sokat dolgoznak, természetesen a pedagógusok vezetésével. Földvár a déli part egyik legszebb fekvésű és legszebben rendben tartott üdülőhelye. A társadalmi munka és segítség mellett csak úgy valósítható meg mindez, ha egy kézben futnak össze a szálak. A mun­kákat a tanács hangolja össze. A tanácselnök egy évre szóló ütemtervet mutat Ebben pontosan feltüntették, hogy melyik hónap hányadik heté­ben milyen feladatot kell vég­rehajtani. — Ehhez a munkához meg­határozott pénzösszeg áll ren­delkezésünkre, részben saját költségvetésünkből, másrészt a Balatoni Intéző Bizottságtól. Az összeg meghatározott. Igyekszünk úgy fölhasználni, ahogy a leggazdaságosabb. A karbantartási, településrende­zési munkát a tanács által alkalmazott brigád végzi el egy üdülőhelyi előadó irányí­tásával. A munka azonban csak a sok-sok társadalmi se­gítséggel együtt lehet igazán eredményes. Hogy ez mennyi­re így van, bizonyítja az őszi nagytakarítás a parton; annyi a lehullott levél, az összegyűj­teni való elszáradt virág, hogy nagyon nehezen győzik. Ugyanígy tavasszal, a kiülte­téskor. — Mi okozza a legnagyobb gondot? — A tópart. Nagyon sok munkát és pénzt fordítottunk a vízpart útjaira, a sétányok­ra, a partvédelemre. De szin­te ugyanannyi, vagy még több pénz kellene a felújítás­ra, a karbantartásra. És ez az összeg kevés. Ismét csak arról tudnék beszélni, hogy ilyenkor jól jön a társadalmi munka; csak a parti fenyves­ben ötvenezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a fiatalok. A tanácselnök szobájában két oklevél is vám a Te­gyünk többet Somogyért! moz­galomban elért jó helyezés dokumentum ai. — Én nem is választanám szét a kettőt; a Virágos Ba­latonért mozgalmat, és az utóbbit, hiszen az egyik ki­egészíti a másikat. A Te­gyünk többet Somogyért! tá- gabb, magában foglalja az egész településfejlesztést, ami nálunk elválaszthatatlan la­kóhelyünk fokozott megbecsü­lésétől. Földvár 1700 lakosú község. A nyáron az itt tar­tózkodók száma eléri a har­mincöt ezret. Azt hiszem, ez önmaga helyett beszél. — Mit szeretne a tanácsel­nök az üdülőhely jövőjével kapcsolatban? — MEGÓVNI A BALATONT a rá leselkedő veszélyektől; elsősorban a szeméttől, a pi­szoktól, a szennyeződésektől. A vízpart szennyeződésének ugyanis sajnos lépten-nyomon tanúi vagyunk. A múltkor ve­tődött fel egy fórumon, hogy egy akciót kéne indítani, va­lami ilyen címmel és céllal. Tiszteljük a Balatont! Ez tu­lajdonképpen hasonló lenne, mint az eddigi szépítési ak­ciók, csak még egyszerűbb. Ne engedjük, hogy a magyar tenger olajtól fényesedé csikkgyűjtő hely legyen. Ha odafigyelünk, nem nagy fá­radsággal ezt is el tudjuk érni. S. M. Somogyi Nép/opl 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom