Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-03 / 258. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Rét létesítményt avattak Százhalombattán A Barátság II. kőolajtáwezeték fogadóállomása. Ide érkezik Romaskinóból a fekete arany. (f olytatás az 1. oldalról) tővé, hogy a Szibériában kitermelt kőolaj hazai feldolgozásával növeljük a szénhidrogének részarányát az ország energiaellátásában. Ennek az aránynak a további javítása érdekében született döntés a Barátság—II kőolajtávvezeték megépítéséről. A földbe fektetett 600 milliméter átmérőjű csöveken évente 10 millió tonna kőolajat szállítanak Romas- kino térségéből Százhalombattára. A sztyeppéken, hegyeken, folyók medrében kanyargó vezeték csaknem 300 kilométeres magyarországi szakaszának építését a Siófoki Kő- olajvezeték Vállalatra bízták. A munka 1071-ben kezdődött, s tíz hónap alatt végeztek ennek a csővezetéknek az összehegesztésével. Az ország területén 270 helyen kellett út és vasút alatt áthúzni a csöveket, vagy folyók, patakok medrébe fektetni. Míg elkészültek a munkákkal a nagy teljesítményű dózerok másfélmillió köbméter földet mozgattak meg. A Barátság—II szállítóvezeték tíz hónapja teljesíti feladatát: próbaüzeme során 3,5 millió tonna kőolajat juttatott el a százhalombattai feldolgozóba. A vezetékrendszer itteni fogadóállomásán — ahol emléktábla hirdeti az összefogás szép példájának, a KlSZ-véd- nökségnek sikerét — Dohány Imre, a vállalat igazgatója mondta el az avatóünnepség részvevőinek, hogy az építés során műszakilag is nehéz feladat eredményét jelentő vezeték kiállta a próbát: alkalmas az ország legnagyobb kapacitású feldolgozóüzemének —, ahogy itt mondják: a »-három- milliósnak-« —• a kiszolgálására. Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat a hazai feldolgozás központja; a föld alatt az ország minden részéből ide érkeznek az alapanyagot szállító csővezetékek, s az innen induló föld alatti »erek« viszik a készterméket a nagy- fogyasztókhoz: a benzint és a gázolajat — többek között — Szajolba és Csepelre, a propán-bután gázt pedig egyebek mellett Budaörsre. Az olaj város felett örökké ég a biztonsági szelep feladatát is betöltő gázfáklya, s a láng szomszédságában hatal- i más vasbeton váz tartja a | »hárommilliós« végtelen hosz- szú ezüstfehéren csillogó acélcsöveit és a sivító hangú villanymotorokat. Itt, a benzinillatú levegőben szinte alig látni embert: a laboraótriumra emlékeztető irányító központ érzékeny műszerei e hatalmas desztillációs üzem minden rezdüléséről azonnal tájékoztatják a szakembereket. A Dunáról érkező hűvös szél a kerítés mögötti kukoricatáblákon megszelídül. Itt, a füzesek vigyázta csendben egy 1968-ban született kormány- határozat nyomán kezdődött meg az építkezés. A határozat azt tűzte ki célul, hogy a hazai nyersolajfeldolgozó kapacitásnak 1976-ra el kell érnie az évi 9 millió tonnát. »A milliós« és a »kétmilliós« mellé ezért került a — minden eddiginél korszerűbb — »három- milliós«. A Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat mérnökeinek elképzelései alapján a Szovjetunió segítségével épült föl az üzem. Az i inportból származó berendezések négy- 1 ötödét Volgográdban készítették. Ezenkívül az NDK és a csehszlovák ipar korszerű berendezéseit szerelték itt föl. A lepárlóüzemeket lassan tartály város fogja körbe: húszezer köbméteres, fehér falú hengerekben tárolják a kőolajat és a készterméket. A kerítés mellett újak — negyvenezer köbméteresek — épülnek. Az olajvárosban tovább készülnek az egyre nagyobb feladatokra. E munkában határkő volt a tegnapi nap. — Az avatás két szempontból is kiemelkedő jelentőségű — mondotta Szekér Gyula nehézipari miniszter a gyár ebédlőjében megtartott ünnepségen. Egyrészt újabb előrelépést jelent a X kongresszuson elhatározott gazdasági célkitűzések és a kormány által meghatározott energiapolitikai irányelvek megvalósításában. Másrészt nagyszerű bizonyítéka a szocialista országok kölcsönös előnyökön nyugvó gazdaság- politikájának. Dr. Tímár Mátyás miniszterei nők-helyettes és Szekér Gyula nehézipari miniszter. Áz alsóbb fokon kell kezdeni Amikor a falugyűlésre érkezve megálltam Patosfa központjában, az első, ami szemembe ötlött, a bolt meg a kocsma előtt csillogó hatalmas víztükör. Napok óta nem esett, porzott az úttest, sőt a határban is a szántóföld a traktorok után. Nem értettem, hogyan keletkezett ez a hatalmas tócsa ? Azután eszembe jutott, hogy ha valamit, akkor ezt bizonyára szóvá teszik a mai falugyűlésen. Nem tévedtem. Az első hozzászóló, Mészáros László, valóban erről beszélt. Elmondta, hogy csak a legnagyobb melegben apad el a kis tó, és hogy milyen sok bosszúságot, kellemetlenséget okozott már a buszra váró járókelőknek meg a boltba igyekvőknek, amikor egy-egy jártfciű belehajtott. Ez volt az első hozzászóló — nyomban el is hangzott az ígéret a határozott intézkedésre — és tulajdonképpen az utolsó is. (Nem számítva néhány, nem a tárgyhoz tartozó, jelentéktelen észrevételt.) Pedig azt nem lehet mondani, hogy a tanácsi beszámoló hevenyészett vagy érthetetlen lett volna. Világos, jól összeszedett tájékoztatóval szolgált Roskó György, a fiatal tanácselnök. Elmondta a községi vezetők gondjait a tervezett építkezésekkel — az orvoslakással, a törpe vízművel, a Gyöngyös-patak hídjá- val, a gázcsereteleppel — kapcsolatban, beszélt az egyik legnagyobb idei eredményről, az általános iskolai napközi megszervezéséről, a szolgáltatási gondokról, a közművelődési élet feltételeinek hiányáról. Minden fontos területről gondosan beszámolt az elnök, és hogy mégis elszomorító érdektelenség ülte meg az amúgy is sivár mozitermet, abban a beszámoló elhadará- sa is közrejátszott. Talán 'urcsa hogy ilye fontosr irtom az emberekkel való érintkezésnek ezt a tulajdonképpen formai oldalát, de meggyőződésem, hogy i Falugyűlés Patosfán a legjobban megszerkesztett anyag is zárva marad a hallgató előtt, ha a közvetítése a kötelező felolvasás szintjén marad. Mégpedig úgy, ahogy itt hallottuk: gyors tempóban, föl sem pillantva a papírról. Ezzel ugyanis csak növekedett a távolság az előadói asztal és a széksorok között. Nem alakult ki gondolati érintkezés, amely vélemények megfogalmazására ösztönözte volna a hallgatóságot. Tudom, ehhez megfelelő rutinra van szükség, és a fiatal tanácselnök ezt még nem szerezhete, meg. Mégis fontosnak tartom felhívni ilyen követelményekre a figyelmet, mert az a tapasztalatom, hogy sok jó szándékú törekvést kísért félsiker vagy teljes kudarc hasonló igénytelenségek miatt a közélet más területén is. Az igazsághoz tartozik, hogy a járási hivatal képviselője, Hajmási László osztály- vezető megkísérelte a beszámolót saját szavaival is közvetíteni, közelebb hozni tartalmát a megjelent, mindössze huszonegy hallgatóhoz. Bizonyára segített is közvetlen hangú magyarázó felszólalása abban, hogy többet értsenek meg' a tanács gondjaiból, törekvéseiből a részvevők. De odáig nem jutottak el, hogy érdemi véleményt is formáljanak. Idősebb emberek, néhány asszony tette ki a hallgatóság többségét. így is elfogadhatatlanul kevesen voltak. Igaz, kicsi a község, alig hatszáz-egy- néhányan lakják. De ez a csekély arányú megjelenés mégis nagyfokú érdektelenségről tanúskodik. Ahogy Filotás Pál, a tsz csúcstitkára megjegyezte, még a héttagú tanácstagi csoportból is mindössze ketten voltak jelen — vele együtt. Elsősorban nekik kellett volna mozgósítaniuk körzetüket is. Pedig az időjárás sőt a tv lűsora is kedvezett, amire gyakran hivatkoznak a szervezés sikertelenségének okait magyarázva. Arról is meggyőződtem, hogy tudtak az eseményről a község lakói, valamennyi család kellő időben kézhez kapta a meghívót. Igaz, a demokratizmus iskoláját nem a falugyűlésen kell kezdeni. A jelek azonban arra mutatnak, hogy alsóbb fokon sem jutottak túl magasra a közéletiség gyakorlásában Patosfán, ebben a ladi tanácsi körzethez tartozó kisközségben. Pedig itt kell kezdeni, a kisebb csoportokkal szót váltani, bennük, majd rajtük keresztül kiterjeszteni az igényt saját környezetük alakítására. PaáJ László A ' csillogó olajváros ünnepelt. S az ünnepen azokat köszöntötték, akik munkájukkal gazdagabbá tették az országot A gyár ebédlőjében őket szólították a kitüntetés átvételére. Polákovics István, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat csoportvezetője a Munkaérdemrend arany fokozatát, Horváth László szerelő az ezüst fokozatát, Búb'ori György és Egyed Pál mérnökök pedig a bronz fokozatát kapták. A nehézipari miniszter dicsérő oklevelét adták át a Kőolajvezeték Vállalat KlSZ-bizottságá- nak. KISZ érdemérmet kapott a Barátság II. Építése fölött vállalt sikeres védnökségért a vállalat két fiatal dolgozója: Elek Ernő és Zvolenszky István. Százhalombattán ünnep volt, s az ünnepen egyenletes siví- tással, folyamatosan dolgoztak a villanymotorok a benzinillatú csövek között. írta: Kercza Imre Fényképezte: Jávori Béla Félmillió tonna brikett importból — Az idén tíz százalékkal több brikettet vásároltunk az NDK-ból, mint a múlt évben, és megfelelő mennyiségiben importáltunk szenet a központi fűtéses lakások, a vállalatok és a MÁV ellátására — tájékoztatták a Lignimpex Külkereskedelmi Vállalatnál az MTI munkatársát. A Lignimpex összesen 500 000 tonna brikettet rendelt az NDK-ból. Ennek mintegy 80 százalékát már leszállították, és a hátralevő mennyiség is megérkezik még az idén. A fölmérések és tapasztalatok alapján ez elegendő, problémák elsősorban a szétosztásnál adódhatnak, ha például egy-egy kemény téld időszakban akadozik a vasúti szállítás. A vállalat körűibe!ü’ más- ü millió tonna vegyes fajtá jú szenet is importált a Szovjetunióból, Lengyelországból és Csehszlovákiáiból. Ezek a kőszénfajták magas kalória- tartalmúak, jól kokszolhatok. A központi fűtéses lakások ebből mintegy 250—300 ezer tonna lengyel kőszenet kapnak. A MÁV vasútvonalain gyors ütemben fejlődik a dieselesí- tés és a villamosítás. így ezen a területen is jelentősen csökkent az elmúlt években a szénfelhasználás. Jellemző adat, hogy míg 1966-ban 770 000 tonna kőszenet kellett a MÁV részére behozni, addig az idén már csak 150 000 tonnát. A szénszükséglet nagy részét a belkereskedelem már a hazai termelésből is fedezni tudja éppúgy, mint a tűzifaigényeket. Nyolc-tíz éve még | a Lignimpex tűzifaimportra szorult, azéfa az erd5<*-'->dasá- gok bőven fedezik a hazai szükségletet, sőt az idén már 18 000 tonnányit exportáltak ia Olaszországba. i Politikai könyvnapok Hagyományokban gazdag, újdonságokban sem szűkölködő társadalmi esemény — így összegezhetjük az idén megrendezésre kerülő — s ma megnyíló — politikai könyvnapokat, immár sorrendben a tizenkettediket. A politikai irodalom címszó alatt összefoglalható művek népszerűsége, keresettsége aligha szorul különösebb bizonyításra. Talán egyetlen adatot mégis: az idén a marxizmus klasszikusainak húsz műve látott napvilágot 170 ezer példányban! Közöttük olyanok, amelyek már soksok kiadásban megjelentek. Információkban dúskál korunk embere, s éppen ezeknek áradata teremti, tartja fenn az összefüggések, az okok és okozatok iránti érdeklődést. Az érdeklődéstől pedig már egyenes út vezet a tudás szomjazásáig, s e szom- jat enyhítő források sűrűn a •könyvekben lelhetők. A politikai irodalmi művek hazánkban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelennek meg; munkájában az elméleti, s a friss, napi gyakorlati kérdések állnak előtérben. Elég egy pillantást vetni a közelmúltban megjelent és rövidesen az üzletekbe, a munkahelyi terjesztőkhöz kerülő könyvek listájára, hogy megállapíthassuk: összefoglaló munkák, kislexikonok épp úgy vevőre találnak, mint azok, amelyek részkérdéseket vizsgálnak nagy alapossággal, tudományos mélységgel, de a nagyközönség számára is érthetően. Csupán utalásszerűén: a filozófiai kislexikon negyedik kiadása, a vallástörténeti kislexikon második, bővített nyomata sorakozik az újdonságok között. A chilei tragédia érzelmileg is az olvasóhoz köti azt az interjút, amely Luis Cor- valánnal készült — 1972 decemberében — s »Négyszemközt a chilei forradalomról« címmel jelent meg. Hasonló, újságoldalakon szereplő aktualitása vap Bitó János—Sinka József könyvének — Jövőnk kulcsa: az energia —, s ugyancsak a széles közvélemény jobb eligazodását segítik a nemrég indított sorozat, a Közgazdasági ismeretek eddig közreadott darabjai, Nyers Rezső tanulmánya — Népgazdaságunk a szocializmus építésének utján — s dr. Jávorka Edit vizsgálódása, Arak és jövedelmek, a tartalmat is jól kifejező címmel. Aligha jóslás,_ ha úgy véljük: nagy vevőköre lesz annak a dokumentuméi tanulmánygyűjteménynek, amely a pártélet és a pártmunka időszerű kérdéseit öleli föl, a Pártépítési kisszótárnak, a munkásosztály helyével, szerepével foglalkozó kötetnek, amelyek mind a közeljövő újdonságai. így sorolhatnák hosszon szerzők, művek listáját, s nem kevésbé a témákat — az üzem- és munkaszervezéstől, a tudományos-technikai forradalom társadalmi következményeiről, az új baloldg.lt, a »lázadó ifjúságot« górcső alá helyezésen át a nemzetközi munkásmozgalom 1830— 1945 közötti történetéig —. de ezeknél is fontosabbnak érezzük az esemény társadalmi jellegének, azaz kiterjedtségének hangsúlyozását. Mert igaz: a politikai könyvnapok sikeréhez nagyban hozzájá- ik a városi, járási párt- bizottságok sokrétű segítség- nyújtásukkal, a munkahelyi könyvterjesztők — akik közül a tíz éve legjobban dolgozókat most aranyjelvény- nyel jutalmazzák —, de végső soron e siker legfőbb letéteményese maga a közönség, érdeklődésével, tudásszomjával, kritikus mérlegelésével, évről évre növekvő igényességével. E közönség megteremtése, gyarapítása, kívánságainak mind jobb kielégítése a leghitelesebb tanú a politikai irodalom fontossága, fokozódó jelentősége, bátrap leírhatjuk: nélkülözhetetlensége mellett. Mert közgondolkodásunk változásának, a sokat emlegetett közéleti ember kialakulásának vannak ilyen, számokba nehezen foglalható, de hatásukban rendkívüli tényezői is. A tizenkettedik politikai könyvnapok esemény- sorozata — ami elválaszthatatlan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának köszöntésétől — ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet. Szorosabbra szövi a politikai irodalom és a közönség közötti szálakat, az élenjáró elmélet szavát juttatja el mind nagyobb tömegekhez. Az V. ötéves terv előtt Az egészségügyi és szociális ellátás feilesztésének távlati elképzelései A megyei tanácstagok és a meghívottak a Kaposvári Városi Tanács díszes nagytermében a belépéskor egy hatalmas térképet láttak meg: Somogy megye egészségügyi és szociális hálózatát mutatta az 1972. év végi állapotban. Ez a térkép rendkívül sokatmondó alátámaszja azokat a megállapításokat, melyeket megyénk egészségügyi és szociális e tásának helyzetéről a tanácsülés elé terjesztett dokumentumban olvastunk, s amelyről dr. Csáky László, a megyei egészségügyi osztály vezetője szóbeli kiegészítőjében a következőket mondta: — Somogy egészségügyi, szociális ágaza tának súlyát, jelentőségét és szerepét hűen jellemzi az a tény, hogy ma már több mint 2300 kórházi ágy, 1000 szociális otthoni ágy, 137 általános orvosi körzet, 18 gyermekorvosi körzet, 60 fogorvosi körzet, 1200 bölcsődei hely, 840 hely az öregek napközi otthonában, 67 gyógyszertár van, és 5000 egészségügyi dolgozó látja el megyénk lakosságát. S hogy mindebből ne csak több, hanem minőségében is ,;r bb jusson a megyének, szűk séges volt máris körvonalazd azokat az elképzeléseket, amelyeket majd az V. ötéves tervben valósítunk meg. Újszerű az irányelvekben, hogy a be- mkázási fejlesztésen túl a jobb intézményi, munkahely' munkaszervezést is figyelembe veszi, és igyekszik bekapcsol- ni az elképzelések valóra vál-1 fásába. Újszerű továbbá az is, hogy az elemzések, számítások alapján bemutatja a fejlesztési program azokat a lehetőségeket, amelyek átcsoportosítással megvalósíthatók. Egyes betegségek kisebb előfordulási száma például lehetőséget nyújt arra, hogy a fölöslegessé vált, vagy a kevésbé kihasznált létesítményeket új feladatok ellátására vegyék igénybe. Van is erre már törekvés — hallottuk dr. Szekeres László ba- latonmáriai körzeti orvostól, aki felszólalásában elmondta, hogy a lengyeltóti tbc-gondozó utókezeléses betegeknek nyújthatna további gyógyulást. A fejlesztési irányelvekhez nyolcán fűztek javaslatot, közülük Honfi Istvánné, a megyei Vöröskereszt titkára az üzemegészségügyi szolgálat, az iskolaorvosi ellátás, a szociális otthonok ütemesebi# fejlesztését javasolta. Kellner Bernát megyei könyvtárigazgató a kaposvári levegőszennyeződés megszüntetését szorgalmazta, s elmondta, hogy véleménye szerint — ez nemcsak az ő észrevétele — túlzsúfoltak a Kaposvári gyógyszertárak. A tanácsülésen felszólalt dr. Aczél György, az Egészség- ügyi Minisztérium egészség- ügyi csoportfőnöke is. Helyeselte. hogy Somogybán máris megkezdődött az V. ötéves tervre való felkészülés, az irányelvek segítséget nyújtanak az országos tervezéshez.
