Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

Javuló eredmények a felnőttoktatásban Zeneszerető fiatalok Megyénkben * *núlt evb»n jelentős előreléipés következett a felnőttoktatás bar.. A rövid! tett — 15 hetes — oktatásban az 1972/7 3-as tanévben két csoportban 42 fővei folyt a ta­nítás, viszont az 1973/74-es tanévben már 40 csoportban 752 hallgató kezdte meg a munkát. Egy év alatt tizen­nyolcszorosán emlek*d«ti a rövidített tanfolyamokon részt vevő felnőttek száma. Különö- ;en jók az eredmények Nagy­atádon, ahol öt osztályba 19-en tanulnak tovább. * fo- yódi járásban Balatonszent- vörgyön, Balaton fenyvesen, amáson, Balatonlellén, Bu­sákon, Látrányban végeztek redményes felvilágosító mun- át. A nagyatádi járás négy özségében indul rövidített anfolyam, a kaposvári járás­án 124-en vesznek részt a 15 etes oktatásban. A marcali írásban Nikla és Marcali jár íz élen a felnőttoktatásban, a barcsi járásban három község­ben tudtak új csoportokat in­dítani, a siófoki járásban Ta- bon, Karádon, Siófokon van rövidített felnőttoktatás. Ka­posváron az eredmények jóval szerényebbek. A városban 6853-an nem végezték el az ál­talános iskola felső tagozatá­nak valamelyik osztályát, s közülük csak 151-en — az ál­talános iskolai végzettsége» nem rendelkezők 2,3 százaléka — tanul tovább. A múlt évben a művelődés- ügyi osztályok, a községi és a városi tanácsok, az általános iskolás, felkészültek a felada­tok végrehajtására. Akcióbi­zottságokat szerveztek, főimé rést készítettek, agitáltak. Nagyatádon a művelői-ésiigvi osztály dolgozói és az általános iskola pártszervezetének tagjai fölkeresték az üzemek veze tőit, ezenkívül egyéni meg­győző munkát végeztek a dol­gozók között. A konzervgyár és a cérnagyár vezetősége megér­téssel támogatta a felnőttokta­tás szervezését. Kaposvár lé- lekszáma ötszöröse Nagyatád­nak, mégis kevesebb csoportot tudtak itt szervezni. A városi művelődésügyi osztály ez irá­nyú munkája csak az üzemek egy részében vezetett ered­ményre. A villamossági gyár, az EIVRT, a húskombinát, a Finommechanikai Vállalat ka­posvári gyára, a textilművek, a Somogy megyei Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat, a Kaposvári Közúti Építő Vál­lalat, a városi tanács költség- vetési üzeme, a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Válla­lat foglalkozót« a felnőttokta­tás szerveze*ével. A többi vál­lalni vezetője és személyügyi előadója szóban megígérte, de keveset tett a dolgozók beis­kolázásáért. Sokszor az írásos felhívást sem juttatták el üze­mük munkásaihoz. Siófokon a MAHART Bala­toni Hajózási Igazgatósága előkészítő munkája érdemel figyelmet. Barcson a nagyköz­ségi közös tanács többször tár­gyalt felnőttoktatási ügyben az üzemek, vállalatok, termelő- szövetkezetek vezetőivel, a já­rás többi községében az isko­lák magukra maradtak. A Ka­posvári Járási Hivatal elnöke intézkedési tervben rögzítette a községi tanácsok feladatát a •felnőttoktatás szervezésében, és 1975-ig szóló tervet készí­tettek. A községi szervezésben részt vettek a mezőgazdasági és ipari üzemek vezetői. Nagy­bajomban anyagi hozzájáru­lással, Igáiban az utazási prob­lémák megoldásával, Oszto- pánban a munkaidő alatti fog­lalkozásokon való részvétel biztosításával segítik a felnőtt- oktatás eredményes lebonyolí­tását. A marcali és a nagyatá­Örömünkr a gyermek ludunk-e válaszolni a kérdésre? A KÉRDÉS minden gyerek­szájból elhangzik: „Mama! Ho­gyan születik a gyerek?” Sok­szor talán nem is túl váratla­nul. Mégis: válaszként gyakran a „klasszikus” gólyamesét hallhatják, vagy valamilyen zűrzavaros „felvilágosítást”. S még az sem biztos, hogy a „szakszerű” magyarázat vezet célhoz. Mert az meg túl „ma­gas” a gyereknek. A felvilágosítás, a családi életre nevelés szorosan hozzá­tartozik népesedéspolitikánk­hoz. Nagyon nehéz és felelős­ségteljes munka vár azokra, akik az új tanévre meghatá­rozzák a tennivalókat e téren. Ennél nehezebb munka már csak a nevelési feladatok meg­valósítóira vár. Valljuk be: nem egyértelműek az állásfog­lalások tanári körökben sem. Az eddigi — tanmenetekbe beépített — „felvilágosító” órák nem mindenütt voltak hasznosak. Olykor unalomba, közönybe fulladtak. E sorok írója gimnazista korából em­lékszik egy ilyen órára. A bio­lógiatanár, hogy kikerülje a „kényes” kérdéseket, elhívta orvos ismerősét, aki mintha egy jobbára latinul megírt könyvet olvasott volna fel, olyan szárazon „adott elő”. Ez­zel azután felkészültnek tekin­tettek bennünket az életre. Pedig a kamasz kérdezne. Ha hagynák olykor, hogy fe­lesleges bűntudatától szaba­duljon. Máskor, hogy csak­ugyan felnőttszámba vegyék. Álmodoznak. (Horváth Gita nem túl régen megjelent Azértse című könyve igen jó „útikalauz” a bakfis lelkivilá­gába. Salinger Zabhegyezője pedig a kamaszhoz ad „kul­csot”.! Nincsenek fó véleménnyel rólunk, felnőttekről. Valljuk be: sokszor joggal. Somogyi Tóth Sándor Gyerektükör cí­mű könyvéből azt a részt idé­zem, melyben a kamasz hős kesereg: „A felnőttek azt kö­vetelik, hogy őszinték legyünk egészen. Őszintének lenni na­gyon nehéz. A felnőttek se őszinték. És nagy ködöt kavar­nak maguk körül, hogy mi ne lássuk őket. .” , Ebben s „ködben” el lelhet tévedni. Olvkor egész él<r*re kiható bizalmatlansáttadag ra­kódik le a gyerekben. Hogyan kezdődik? Talán úgy, anogy azt Szabó István leírja egy szo­morkás novellában. A- gyerek agyaggyereket teremt „saját képmására”. Az anya azonban ahelyett, hogy olvasni tudna a gyerek .lelkében, hisztérikusan verni kezdi. Mert r.em illik be­le ez a játékos kérdésfelvetés a saját, bigottságban „hizlalt” világlátásába. S, ha nem is ilyen tragikusan, hanem sokkal tompítottnbban. hányszor' és Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy szavakban felnőttmódra, éretten foglal­kozunk evvel a kérdéssel, a tettekhez viszont ugyancsak konzervatívok maradtunk. Elég, ha csak a néhány évvel ezelőtt vetített Helga című fel- világosító-ismeretterjesztő film fogadtatására utalok, amikor váratlan vita kerekedett arról, hogy megnézhetik-e fiatalja­ink, akiknek pedig a filmet ké­szítették. Talán az effajta skrzonfréni- kus magatartás eredménye ez is: tudok olyan falusi egészség- ügyi dolgozó nőről, aki a hoz­zá fordulókat bőven el tudta tanáccsal látni. Önmaga azon­ban nem követte ezeket. A be- idegződött, sok százados, káros nézetek szerint élt Csaknem tragédia lett belőle, mert ami­kor nagy bűntudattal — falusi mértékkel: „vénlányként” — próbált kitörni saját bűvös kö­réből, ennek nem kívánt ter­hesség lett a vége. Pedig olyan sokat, s olyan precízen tudott beszélni másoknak a fogam­zásgátló szerekről __ M ert ezekről Is beszélnünk kell. Hiszen a népesedéspoliti­kai elvek nem jelentenek sem­miféle szelíd terrort. A nő ez­után is szabadon választhat. De el kell kerülni a műtéti be­avatkozásokat. EGY ORVOS ismerősöm szá­mon tartja az „ő gyerekeit”. Azokat a kicsiket hívja így, akiknek édesanyját ő beszélte le a terhességmegszakításról. Büszke ezekre a gyerekekre, s mindig jó érzés őket látni. Mert: kell a gyerek! Szárnya­ló szavakkal Sütő András er­délyi írónk édesanyja fogal­mazta meg a figyelmeztetést: „Ábrahám nemzé Izsákot, Izsák nemzé Jákobot, Jákob nemzé Judát és testvéreit... Gyula viszont miért nem nem­zé Gyulukát, és Ferenc és Já­nos miért nem nemzé Ferenc- két és Jánoskát, hogy mun­kát adjon a bölcsőnek.” Igaz lenne az, hogy korunk „szerelemölő” kor? Hogy a bennünket körülvevő, mér- már elgepiesedett világ nem alkalmas az érzelmek kibonta­kozására? Nem hiszek ebben. Nem hiszek a „mechanizáló- dott emberben”, aki a felgyor­sult időben” a szerelmet is fel­gyorsítja. Legalábbis az ez iránti igényben nem hiszek. „Divat'.ak” tartom, akárcsak Hernádi Miklós, aki erről val­lott nézeteit ki is fejti köny­vében (A közhely természet­rajza). Ha nem „divat”, nem védekezés lenne ez a fajta ma­gatartás, akkor ugyan mivel magyaráznánk az Egy férfi és egy nő, vagy a magyar Szere­lem című filmek sikerét? A szerelem örök érzés, s nem­csak Shakespeare Idejében, de ’»len időnkben is fontos kap­tátokkal. Ne a kioktatás hangján. A Rólad van szó cí­mű televíziós sorozat igényes­ségével inkább. És beszéljünk a kismamák megbecsüléséről is gyakran. Hogy ne fordulhasson elő az, ami még gyakori. Álló terhes nőkön nem „könyörül” az ülő fiatal a buszon, vonaton. Ak­kor aztán szapulni kezdjük a kamaszt, vagy a bakfist, „le­szedjük róla a keresztvizet”. S egy percre sem gondolunk ar­ra: nem mi felejtettük el fel­világosítani otthon, vagy a biológia, osztályfőnöki órán ar­ról, milyen gyönyörű, de mi­lyen keserves állapot is a ter­hesség? LEGYEN VÉGRE köztudati tényező az illyési szemlélet: „Jár a szemem a terhes kicsi nőn S azt gondolom, itt megy a jövőm.” Mert csakugyan a jövőnk megy ott. Féltsük, óvjuk ezt az életnyi jövőt, önmagunkat, folytatásunkat. S ehhez első lé­pés: a családi életre nevelés. Leskó László di járásban a hivatal vezetés és a községi tanácsok nagy ener­giát áldoztak a szervezésre. A rövidített felnőttoktatás­ban egyre jobban felhasznál­ják a népművelés lehetőségeit. A hallgatók szívesen vállalnak tananyagon kívüli programo­kat, melyek kulturális Igényük kielégítését szolgálják. A nép­művelési rendezvények egy ré­sze a tananyag jobb megérté­sét segíti, egyúttal fölkelti a részvevők érdeklődését, a mű­velődés újabb területeit nyitja meg számukra. A közös szín­ház és múzeumlátogatások, tárlatok, kiállítások, filmek, előadások szervesen kapcso­lódnak a tananyaghoz. A 16 hetes oktatási formá­ban is végrehajtották a tan­anyagcsökkentést. A képzés hatékonysága, az alapművelt­ség színvonala ezzel nem vál­tozott. Az általános iskolai törzsanyag tanításával a nap­pali tagozattal egyenértékű tu­dást ad a rövidített tanfolyam. A különböző oktatási for­mák alkalmazkodnak a dolgo­zók munkaidő-körülményeihez és időbeosztásához. Mivel So­mogy aprófalvas megye, a 16 hetes tanfolyam beindításához szükséges kötelező létszámot sok helyen nem tudják bizto­sítani. Körülbelül húsz köz­ségben nem indulhatott rövi­dített oktatás, pedig éppen ők szorulnának rá legjobban. Levelező tagozaton hat isko­lában 146 hallgatóval, az esti tagozaton két községben 28 személlyel indult be a tanítás az új tanévben. A 16. életévü­ket betöltött dolgozók osztály­vizsgát tehetnek januárban, júniusban és szeptemberben. A megyében Kaposváron és Siófokon 29 dolgozó számára szerveztek osztályozó vizsgára előkészítő tanfolyamot. Alapis­mereti tanfolyamon az írás, ol­vasás, számolás elemeivel is­merkedhetnek meg a felnőttek — Igáiban, Nagybajomban és Kaposváron indult be ez az oktatási forma ugyancsak 29 fő részvételével. Az általános iskolai felnőtt- oktatás összes formáiban az 1973/74-es tanévben 986-an vesznek részt. A múlt tanév­ben 352-en kapcsolódtak be a felnőttoktatásba. Egy év alatt majdnem megháromszorozó­dott a felnőttoktatás létszáma. Ugrásszerűen emelkedtek a számszerű eredmények, most már a dolgozóktól és az isko­láktól függ, hogy eredménye­sen fejezzék be az oktatási évet. Bóra Ferenc megyei tanulmányi felügyelő Szeptember­ben kezdte meg munkáját a barcsi zeneis­kola. A fiatalok zongora, hege-, dű, fúvós és cselló szakokra iratkozhatnak be. Első képünk: Mindössze né­gyen járnak cselló szakra, de ők igen szorgalmasak. Második ké­pünk: Egy ki­csit merevek még az ujjak, elkel a segítség. Harmadik képünk: A he­gedűszakos ta­nár az első évi anyagot veszi át egy gyakor­lottabb növen­dékkel. 11 1 Gyertyás László képriportja. n erűsen tekintek a gyere­kekre, mert így nézem őket íme, ezer meg ezer nagyszerű lehetőség. Bámu­lom az ifjakat, a felnőtte­ket, akik nem törnek meg a nehéz körülmények alatt. Csodálom az öregeket, akik az élet küzdelmes részét vál­lalták, s még mindig nem a teljes megnyugvást várják, hanem annak a lehetőségét, hogy tehessenek. Az öregasszony, özvegy Oláh Józsefné, akivel a mi­nap találkoztam, túl van már a hetvenen. Huszonnégy tár­gyalást járt ki az unokája ér­dekében: gyerektartásért, anyagi jussért ... Meghalt a lánya. Áz unokája apjától ő viselte el a megalázásokat azért, mert »mérnök urat akart csinálni a fiúból«. Küz­dött azért, hogy gimnáziumba menjen a fiú, és ne hentesta- nulónak; azért, hogy az érett­ségi után felvételizhessen az egyetemre. Az unoka, Balogh László, a nyáron szerez hajó- mérnöki diplomát népköztár­sasági ösztöndíjasként a Szov­jetunióban. Segítettek a taná­rok, akik felismerték a fiú te­hetségét, de sok köszönhető a nagymamának is. A kis Ez­redév utcai lakásban Ogyesz- szából érkezett táviratok, le­velek, képeslapok halmaza őr. zi az egyetemi híreket, a di­ákélet élményeit, a honvágy, a szeretet, a megbecsülés sza­vát. Legszívesebben a gyere­keiről, az unokákról mesél­ne csak a csöppnyi öregasz­NAGYMAMA küzdelmei mögül lassan ki­bomlik előttem egy küzdel­mes élet. — 1903-ban születtem Haj- dúsámson.ban. Dolgozni korán kellet: hétéves koromtól libá­kat őriztem nyaranta néhány őszi ruháért. Tanulni szeret­tem volna, de csak három ele­mit adott nekem az úri Ma­gyarország. Hajdúbagoson jártam iskolába, mert édes­apám kubikosmunkát végzett ott, így odaköltöztünk. Aztán Debrecenbe járt dolgozni, és a család is beköltözött. Sokan jártak a Jókai utcai házunk­ban. Fiatal korában Veres Péter is. Heten voltunk test­vérek. Hármat közülünk el­vitt a tífusz. Apám Debre­cenben, a Rabáréi mosodában let kocsis. Vitte a ruhát a lak­tanyába. Ö ekkor már kap­csolatba került mozgalmi em­berekkel. Egyszer, mikor a laktanyába ment, azt mondta a katonáknak, akiket az orosz frontra vittek, hogy ne lője­nek. Valaki besúgta, s ekkor következett az első meghur- colásunk. Szabó Sándornak hívták az apámat. A Tanács- köztársaság idején a földmun­kások direktóriumának tag­ja lett. A bukás után következett a második kálvária. Házkutatá­sok, zaklatások. Apámat meg­verték a Földá-különítménye­gem küldött el, hogy semn. sí lsem meg a listát, melyen ; mozgalom embereinek a név. volt. Hajnaliban mentem, s a temetőben, az avar között elégettem a papírt. Apám má­ja a verésnél megsérült, s 1922-ben meghalt. A család feketelistára került. Anyám meg az öcsém — ő sütőmun­kás volt — nagyon félt. Meg­viselte őket a zaklatás. A hú­szas évek közepén Marosán György lakott nálunk. Anyám mondta Is, hogy nem volt elég a házkutatás apád miatt, most még a Gyuri miatt is jönnek a nyakunkra. De sze­rette a Gyurit. Irt is rólunk a Tüzes kemence című könyvé­ben — s elkezdte lapozgatni a könyvet, mutatta azt a né­hány sort, amelyet róluk írt visszaemlékezéseiben Maro­sán György. — Gyárba nem mehettem dolgozni, mert nem adtak cselédkönyvet. Házakhoz jár­tam. 42-ben meghalt az uram. Egy orvos alezredes családjá­nál szolgáltam abban az idő­ben. A férfit áthelyezték Ka­posvárra. Mondták, jobb a Dunántúlon, jöjjek én is. így költöztem át velük a fiammal meg a két kislánnyal. A lá­nyokat polgáriba járattam. Észrevette, hogy a képeket nézem a falon. Olajfestmény, reprodukciók, pasztellrajzok börítják az apró falakat. — a„o„»*'orn a kéneket. Eev szolgáltam, volt egy Barabás ' Miklós kép. Én azt úgy meg­néztem, hogy rám csodálko­zott a nagysága. Egyszer meg vendégek jöttek, és én már az előszobában újságoltam nekik, hogy hoztak egy Aba- Novák-képet. Nem értették, hogy miért öröm ez nekem is. Ezt a képet itt a falon én vettem. Egy naturalista alko­tás. Krusnyák Károly mun­kája. Drága kép, de spóroltam rá. A Lacié lesz, az unokámé. Azután váratlanul előkerül­tek a féltett kincsek. Lyka Károly: A művészetek törté­nete című könyve, és sorra a különböző művészeti albu­mok. — A fiamtól meg az uno­káimtól kapom ezeket a könyveket, mert tudják, hogy szeretem a művészetet. sak csodálkoztam, hogyan mutatja ez a három ele­mit végzett nénike, hogy me­lyik kép impresszionista, me­lyik realista vagy naturalista. Készülődöm. Veszem a ka­bátom, ő közben azt magya­rázza, hogy a szegénységet ő soha nem szégyelte, de tudja, hogy elesett egy csomó tudás­tól miatta. Igaz, tanul ő még mindig. Annak örül, hogy az unokái egyetemet végeznek. Ahogy a szűk kis szobából, konyhából kifelé jöttem, másként tekintettem a falak­ra, mint amikor bementem. Akkor meg se néztem. A fes­tett népi tányérok, a népi szőttesek, a képek a falon az élettörténet ismeretében még nagyobb értéket kaptak a cvpm.fm'hpri

Next

/
Oldalképek
Tartalom