Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

A városi tanácsülés napirendién Az új gépekkel ismerkednek Kaposvár ellátását ipar-’ Az sem közömbös, honnan cikkel mindenki aszerint ítéli ; érkezik az áru. Jórészt, lerme- meg, hogy megkapja-e a ke- I szeJ;e®en a nagykereskedelmi resett árut a boltokban. A ; vaáaíatoktol. Emellett P-uii- „ „„ , oan közvetlenül az ipari val­meg>eszekhely ellátásának , lalktoktol is vesZnek. Tavaly tékeleseben két jelentés is se- ) például 48 millió forint értékű gítette tegnapi ülésén a vár ! került ilyen módon a boltok- si tanácsot. Rajta Mihály, a éa. A fogyasztók érdeke azt 1 kívánná, hogy a megyében ké­szült, jó minőségű cikkekből Somogy megyei Iparcikk-kis­kereskedelmi Vállalat igazga-1 egyre több jusson a somogyi tója a kereskedők, a népi el- iparcikkbóltok polcaira. Egy lenőrzési bizottság pedig a fo- kérdésre válaszolva Rajta Mi- gyasztok gondjait hangsúlyoz- hály igazgató viszont az ellen- ” kezojeiol számolt be: 1968-ban ta- — amikor a termékforgalma­A megyeszékhely a kiske- I zás új rendje életbe lépett — a Kaposvári Ruhagyártól 6 millió forint értékű gyermek­ruhát vettek. Az idén viszont már csupán félmilliót kapnak közvetlenül a gyártól. Így for­dulhat elő, hogy a Kaposvári Ruhagyár emblémájával ellá­tott cikkeket többször Buda­pesten, vagy más megye szék­helyén veszik meg az árube- sztrzők. reskedelmi áruforgalomban jelentős szerepet tölt be: So­mogy lakóinak 18 százaléka él csak Kaposváron, a kiskeres­kedelem forgalmának viszont 26 százaléka jut a városra. Az iparcikk-kiskereskedelmi vál­lalat összes forgalmából pedig 65 százalékkal részesedik a megyeszékhely. Ruházati cik­kekkel alapvetően ez a válla­lat látja el a várost. Hogy miként, arról a közvélemény­ben is megoszlanak a nézetek. A vállalat beszámolója sze­rint az éves üzletpolitikai cél­kitűzések között első helyen szerepel az áruellátás javítá­sa, az olcsóbb cikkek beszer­zése. A népi ellenőrök megál­lapítása, hogy a vállalatnál a beszerzésnek évek óta kiala­kult rendje van, s ez tervsze­rű, céltudatos kereskedelem­politikát tükröz. Az olcsóbb árucikkek választékát megfe- j lelőnek tartják, de megállapít- j ják, hogy a keresletük mér-; séklődik, mert — s erre érde­mes felfigyelni — még az utalvánnyal rendelkező vevők is jobbat akarnak vásárolni. Máskor viszont nem t'.dnak elég árut vásárolni. Vevőan­kétokon, üzemi árusítások al­kalmával egyre gyakrabban hangzik el, hogy hiányzik a különböző korosztályoknak megfelelő árucikk: a közép­korú nők igényeinek megfe­lelő kényelmes, ugyanakkor divatos cipő szinte minden idényben hiányzik. A vállalat véleménye szerint az elégte­len gyártási kapacitás, a nem megfelelő alapanyag-ellátás az oka ennek. A népi ellen­őrök megállapítása szerint még mindig súlyos helyzetet te­remt a sok cipőreklamáció: a gyermekruházati boltban pél­dául az összes reklamációknak a 85 százalékát ez teszi ki. Di­cséretes a vállalat álláspontja, mely szerint minimálisan el­fogadható indok esetén is helyt kell adni a reklamáció­nak. Az egyre növekvő forgalom^ s a mind nagyobb választék nehéz helyzetet teremt Ka­posváron: az elavult bolthá­lózat nem képes az igényeket kielégíteni. A boltok alapte­rülete nem nőtt lényegesen: elsősorban galériák építésével, boltösszevonással, átcsoporto­sítással próbálta növelni el­adóterét a vállalat. Az épülő bevásárlóközpont négyezer négyzetméter alapterületű iparcikk-áruháza jövőre vár­hatóan elkészül. Ezt követően — a tanács, határozata értel­mében — hálózatrendezést kell a városban végrehajtani. Külön terv készül erre, s a ta­nács a végrehajtó bizottságot bízta meg a jóváhagyásával. Arról ÍS határozott a ta­nács, hogy a városban javíta­ni kell a kereskedelmi szolgál­tató tevékenységet. A népi el­lenőrök véleménye szerint a ruházati cikkek árusításánál jó példák vannak már fgrre: a ruha alakítása éppen úgy ide tartozik, mint a kalapgőzö­lés, vagy a nagy értékű cik­kek házhoz szállítása. Nem te­kinti viszont/ szolgáltatásnak — bár a vállalat ezt is oda so­rolja — a kerékpár, kismoto­rok szakszerű összeszerelését. A gazdaságos üzemanyag-fogyasztást tanulmányozzák a Csurgói Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskola másodikos tanulói. Képünkön: A bemérőpadon ellenőrzik a Diesel be- fecskendező-szivattyú működését. tanulni, látni a dédi csodákat.“ Kertbarátok között K. L Eredményes munka a korrózió elten Egy harmadik díj — és ami mögötte van Dr. Feftér Istvánt, a Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskola tanszékvezető tanárát és Pál­iig Miklóst, a Eábodi Állami Gazdaság ipari «kerületének vezetőjét már régebb óta fog­lalkoztatja a mezőgazdasági épületek és gépek korrózióvé­delme. Páiffy Miklós először az 1^71-es pályázaton nyeri díjat A mezőgazdasági erő- és munkagépek tárolás alatti korrózióvédelme és gazdasági daság sertéstelepén. Ugyanezt bevezették a nagyszokolyi Bé­ke, az iregszemcsei Űj Élet és Rákóczi Tsz-íben, valamint a magyarkeszi Petőfi Tsz-ben a tehénistállókban, a borjúne- vélőkben és a tejházakban a szerkezeti részek védelmére. Az állami gazdaság 14 ezres sertéstelepén a kidolgozott technológia szerint igen ko­moly alapozási munkára van szer szinté tökéletes védelmet nyújt. Amíg a hagyományo­san védett felületeken a fes­tek megrepedezett, pikkelyese­déit és nagy foltokban levált, addig az új módszernél en­nek nyoma sincs. Az olajíes- tékes védelem az istállókban egy évnél nem tartósabb, ez­zel szemben a Trinát, Epamin UPC-vel végzett eljárás négy­öt évre nyújt biztonságot a kérdései című dolgozatával, j ngj kereskedelmi forgalom melyet az 1968-ban kezdett kan ievő különböző festékeket kísérleti eredményeinek sum- j megfelelő vastagságban, több mázása alapján készített. j rétegben hordják fel szóró- A két szakember közötti pisztollyal a védendő felület­kapcsolat akkor vált szorosab- re. bá, amikor az Országos Mű-1 Kísérleteik eredményének szaki Fejlesztési Bizottság ; összegezéseképpen megallapí­szükség a felületek védelmé- | fémszerkezeteknek. Az ered­mény nemcsak anyag- és munkamegtakarítással jár, ha­nem állategészségügyi kihatá­sa is kedvező. újabb korróziós pályázatot írt ki. Erre a pályázatra — mely­nek eredményhirdetése a kö­zelmúltban volt — együttesen készítették el tapasztalataik összegezéseképpen tanulmá­nyukat, amely a Korrózió el­leni védelem az állattartás épületeinél és gépeinél címet kapta. Ezért a munkájukért kapták meg az OMFB III. dí­ját és a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter különdí- ját is. Mi van a harmadik díj mö­gött, mit tartalmaz új tanul­mányuk? — erről érdeklőd- <t tünk Páiffy Miklóstól. — Az istálló légterében el­helyezett gépek az ott képző­dő ammóniától, illetve az ab­ból kémiailag átalakuló hidro­géntől még többet »szenved­nek«, mint a szabadban elhe­lyezett gépek a nedvességtől. Ez indított bennünket arra, hogy az állattartás épületei­nél, gépeinél olyan technoló­giákat kísérletezzünk ki, amelyek hatásosaknak és tartósaknak bizonyulnak a korrózió ellen. Tapasztala­taink azt bizonyítják, hogy az általános korrózió mellett az istállók fém- és faszerkezeti anyagain helyi korrózió is fel­lép, amely elektrokémiai jel­legű. A legveszélyesebb a pont­korrózió, mert igen gyorsan kialakulhat, és gyakran elő-i fordul, hogy már csak kiala­kulása után lehet fölismerni. A kísérleti tapasztalatok alap­ján új módszert dolgoztunk ki és vezettünk be az állami gaz­tották, hogy az általuk kidol­gozott technológiával véde­A két szakember — az OMFB korróziós állandó bi­zottságának messzemenő tá­mogatását élvezve — fegyütte- sen arra törekszik, hogy ered­ményeiket országosan is elter­lemben részesített épületeknél f jesszék, és azokat alkalmaz' — összehasonlítva a hagyó- | zák a mezőgazdasági nagyüze- mányos védelemben részesí- | mek. tett épületekkel — ez a mód- | D. S. EZ A VASÁRNAP örökké emlékezetes marad. Ha valaki tanulmányt akarna írni az emberi érzések egyik legne- mesebbikéről, a barátságról, az ezen a napon egy kötetre szóló élményt gyűjthetett vol­na itt magának. De kötetekre szóló tapasztalatokat lehetett szerezni arról is, milyen az, amikor egy ember szenvedé­lyesen szereti. a munkáját, amikor a munka eredménye feletti örömben osztozni akar másokkal. Adni, hogy a meg­osztott örömtől többek, gazda­gabbak legyünk. A szó, hogy kertbarát, szá­momra egy egészen új érte­lemmel is telítődött . A ne- mesdédiek mit tudták azelőtt Pomázról? És az ott élőknek jó esetben talán egy név volt a térképen ez a község. A kertbarát fogalom legyőzte a kilométereket, és egyetlen kö­zösséggé kapcsolta össze a tá­voli tájakon élő embereket. Valami elkezdődött itt, amit egyszer talán országos példa­ként fognak emlegetni. A hír pedig olyan köznapinak tű­nik: a pomázi Porpáczi Aladár kertbarát kluib, néhány gödi,' lőrinci, óbudai kertészkedő háromnapos országjáró tanul­mányútja során Nemesdédre látogatott, hogy tapasztalato­kat szerezzen a háztáji gyü­mölcstermelésről. Éppen egy évvel ezelőtt találkoztak elő- munkaeszközök, öntözőberen­ször, amikor a kertbarátok harmadik országos kiállítása volt Pomázon. A dédi kertkul­túra, az itteni szakkor akkor hívta fel először magára a fi­gyelmet, akkor született meg az elhatározás — ahogy Kulin Imre, a pomázi kertbarátok vezetője mondta — »látni, ta­nulni kell a dédi csodákat.« A Hazafias Népfront, a TIT, az Agrártudományi Egyesület »szárnya alá« vette a szép kezr deményezést — és vasárnap reggel a nemes dédi művelődé­si ház a baráti köszöntők ott­honává vált. Akik akkor ott ültek és hallgatták Végli Pé­ternek, a szakkör elnökének ismertetőjét, Nagy Istvánnak, a tanácsi kirendeltség vezető­jének üdvözlő szavait, dr. Fü- löp Mihálynak, a növényvédő állomás igazgatójának, a dédi szakkör tiszteletbeli tagjának tájékoztatóját, talán nem is gondolták, hogy a kertekben járva rövid időn belül a leg­őszintébb elismeréssel szólnak. — Ezt a Nemesdédet el kel­lene vinni valahová az or­szág közepébe, hogy mindenki láthassa, körüljárja. — Ez minden képzeletet fe­lülmúlt. Járták, jártuk a kerteket. Böröcz Ottó, Varasdi Sándor, Vida István, Löczi József. Gyümölcstől roskadozó gyü­mölcsfák, mindenütt gépek, ezer ötlettel »fabrikált« okos . t 7 ilágszerte, de főleg a y nyugati világvárosok­ban nem egy áldozatot követelt, nem egy betegséget okozott már a zaj és a külön­böző hulladékoktól, ipari égés­termékektől szennyezett ivó­víz, levegő. A környezetszeny- nyeződes szempontjából nin­csenek országhatárok, hiszen néha egész földrészek kerül­nek veszélybe, s csak nemzet­közi összefogással lehet segí­teni. Igaz, nem a világváro­sok katasztrófája fenyegeti Magyarországot, vagy éppen Somogy megyét, de van ten­nivaló itt is bőven. Nem kell a külföldre tekin­tenünk, hogy az ember kör­nyezetét károsító tevékenysé­géről beszélhessünk. Ki nem hallott még a DDT növényvé­dő szer környezetet károsító hatásáról, a Balaton vagy a Hanság csatornáiban történt halpusztulásról. Vagy éppen a napokban kaptunk hírt arról, hogy az egyik izemből nagy mennyiségű olaj került a Ti­szába, amely szintén veszé­lyeztette a folyó élővilágát. De nem kell még a megye hatá­rain kívül se menni, hogy vegyszermérgezésekről, tiszta vizű patakok szennycsatorriá- vá válásáról beszéljünk. Védekeznünk kell, hiszen a Környezetvédelmi ankét Marcaliban • további urbanizációs folyamat hozhat magával most még nem is létező problémákat. Hatékonyabb megelőző véde­kezés! Ennek érdekében hív­tak össze környezetvédelmi ankétot a múlt héten Marcali­ban. Ott voltak a marcali já­rás községeinek küldöttei és a megye többi járásának képvi­selői is, hogy tovább vigyék a tapasztalatokat, és területükön szervezőivé váljanak a környe­zetvédelmi tevékenységnek. Több mint százan hallgatták végig Rumszauer János erdő­mérnöknek, a Hazafias Nép­front környezetvédelmi bizott­sága elnökének előadását. Hangsúlyozta többek között, hogy új technológiákat kell ki­dolgozniuk mérnökeinknek, tudósainknak, hogy kevesebb szennyező anyag kerüljön a vízbe, a levegőbe, kevesebb zaj kísérje bizonyos gépek műkö­dését. Gyenesei István, a me­gyei KISZ-bízottság munka­társa, a KISZ-szervezetek és tárói szólt. A KISZ még jóval korábban védnökséget vállalt a fásítás fölött, s most tervezik ennek környezetvédelmi véd­nökséggé szélesítését. Akad bő­ven tennivaló, hiszen elhanya­goltak a régi parkok, s újakat is kell létrehozni. Két akció meghirdetését tervezik. Az egyiket »Virágos, tiszta me­gyénkért!«, a másikat »Felsza­badulási parkok létrehozá­sáért« círmftel. Az úttörőcsapatokban rövi­desen megalakulnak a környe­zetvédelmi őrsök, a KlSZ-szer- vezetekben pedig környezetvé­delmi aktivistákat választanak, akiknek e problémakörrel kapcsolatos információit köz­érdekű bejelentésként kell ke­zelni a tanácsoknál. Az ifjúság egyéb környezetvédelmi fel­adatain kívül még arra szólí­tott fel Gyenesei István, hogy ne csak védjük, hanem élvez­zük is a környezetet. ___ ______I___ Dr. Göntér Ferenc, a megyei a z úttörőcsapatok környezetve- ! KÖJÁL igazgatója a Vöröske­delemmel kapcsolatos felada- 1 reszt-szervezetek környezet­védelmi teendőiről beszélt. El­mondta többek között, hogy a Vöröskereszt továbbra is támogatja a »Tegyünk töb­bet Somogyért!« . mozgalmat, hogy fokozott figyelemmel kí­sérik ezután a tanácsok köz- egészségüggyel kapcsolatos rendeletéinek végrehajtását, s közegészségügyi jelzőhálózat létrehozását tervezik. A három előadást követő hozzászólások és egy környe­zetvédelmi kisfilm megtekin­tése után — a felszólalók is újabb javaslatokat tettek — az ankét részvevői a Somogy- zsitfai Erdőgazdasági Szakis­kolába látogattak. A gyönyö­rű környezetben levő iskola diákjai erdei tornapályát épí­tettek, mely a soproni után második az országban. Az an­két küldöttei próbálhatták ki először. • h. e. dezés a kútiből, egyvagonce »háztáji« hűtőtároló (!)... Le­hetetlen felsorolni a korszerű kertkultúrának itt meghono­sodott millió jelét. Nem cso­da, hogy elakadt a szó, hogy kifogytak a dicsérő jelzők. Talán igaza volt Kulin Im­rének, mikor így fogalmazott: — Több az érzelem ben­nünk, mint amit szavakban el lehet mondani. Most vagyunk ötödször országjáró úton, de vitathatatlan, hogy összes ki­rándulásunknak ez a legszebb napja. Olyan heiy ez az or­szágiban, amit látni kellene mindenkinek. Ami itt törté­nik, úgy érzem, még mindig nem emelkedett méltó rangra. Nehéz lenne eldönteni, hogy a szakkör tevékenységében mi a leginkább példás. Az a szen­vedély, mely annyira jellem­zője a gyümölcstermelőknek, vagy az a különleges, tartal­mas kapcsolat, amely az évek során kibontakozott a terme­lőszövetkezet és a kertbarátok között, vagy az, hogy ez a ma­roknyi csoport ma már száz vagon gyümölcsöt szállít ex­portra? CSAK AZ ŐSZINTE, igaz barátok tudnak úgy lelkesed­ni egymás munkájáért, si­kereiért, mint ahogy ezt apó* máziak tették. Megannyi em­lékezetes, felejthetetlen pilla­nat. Végh Péter, a nemesdédi szakkör elnöke tavaly az or­szágos kiállításon megkapta a »Magyar kertkultúráért Por­páczi Aladár« emlékérmet. Ez a kitüntetés az ő személyén keresztül az egész közösségnek szólt — és a barátság pecsét­jeként a Hazafias Népfront lomázi bizottságának dísztag­jává is megválasztották. Taps ék öröm fogadta a bejelentést éppúgy, mint azt amikor Ku­lin Imre a tavaly díjat nyert kiállítóknak — Varasdi Sán­dornak, Végh Péternek, Bö­röcz Ottónak, Borda Lászlónak — átadta a díjjal járó okleve­leket. És végezetül egy kis zászlót, amely őrzi ennek a napnak az emlékét: a zászló egyik oldala piros-fehér-zöld, a másik oldalán ez áll: »Ba­ráti találkozónk emlékére a pomázi kertbarát klub. 1973. szeptember 30.« Valami elkezdődött itt, amit egyszer talán országos példa­ként fognak emlegetni ... Vörös Márta «

Next

/
Oldalképek
Tartalom