Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

Jogok — papíron tot emlegetik csak ritka, köve­tendő példaként Ott pontokba foglalták a kritériumokat Csak néhányat említek ezek közül: legyen a fiatal a szak­ma ifjú mestere cím birtoko­sa, vagy két éven belül sze­rezzen kiváló dolgozói kitün­tetést, végezzen KlSZ-mun- kát... Szigorúan bizalmas Kaposvári nagyvállalatnál voltam küldöttgyűlésen. Az igazgató mondta, az ifjúsági törvény végerhaj fásáról még csak a vezérgigazgatói utasí­tás készült el, a helyi rendel­kezések nem, de a napokban cisztáihoz ülnek miatta. Aztán kérdeztem KJSZ-vezetőket is felőle. Mesélték, hogy a KISZ- bizottságuk elkészített egy ja­vaslatot a vállalat vezetőinek, s ezt majd ők is kiegészítik A fiatalok — az ott ülő küldöt­tek — kevesen tudták, hogy miről van szó. Az egyik lány, akit most választottak meg alapszervezeti KISZ-titkárnak, ennyit tudott a dokumemtum- ról: — Kaptam egyet én is, de még nem ismerem. Majd elol­vasom. Eltettem egy fiókba, mert rá van írva, hogy »szi­gorúan bizalmas«. — Csak azt akartuk rágé­pelteim, hogy bizalmas. A szigorúan csak véletlenül ke­rült rá. Miért? Ne tudjanak róla a tagok... hátha nem ez lesz majd a véglegesben, hi­szen amit mi írtunk inkább kérések Mit szólna akkor a tagság? Azt mondanák hogy nem tudtuk még ezeket sem elintézni — mondta a szervező titkár. Nem értettem miért ne is­merhetnék azok, akiknek ne­vében kértek Hosszú Bn Mit ehetünk a megye „ L. I. Brezsnyev négy beszéde a Nemzetközi Szem e októberi számában K. L konyhakertjéből**? Készül a MÉK a téli tárolásra Ülést tartott csütörtökön Kaposváron a Somogy me­gyei Mezőgazdasági Ter­mékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat igazgató ta­nácsa. A rendezvényen — amelyet Illés János elnök nyitott meg — több mint félszáz szövetkezeti küldött vett részt, s Küher János vállalati igazgató előterjesz­tése alapján többek között a háromnegyed évi felvásárlá­si tevékenységet, a téli tá­rolásra való felkészülést és a szerződéskötésekkel kap­csolatos tennivalókat vitat­ták meg. Ha a MÉK-et összefüggésbe hozzuk a megye »konyhakert­iével«, nem járunk messze a valóságtól. A megyében a leg­több zöldséget és gyümölcsöt ez a szervezet termelteti, meg­Mal kommentárunk A szakmunkások képzéséért As áíhani és tanácsi (pari vállalatoknál — néhány kivé­teltől eltekintve — elkészültek az ifjúsági törvény helyi ren­delkezései. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek tíz százaléka foglalkozott még csak az elkészítésével; az ipa­ri szövetkezeteknek a felénél fektették le a törvényből kö­vetkező, helyi sajátosságokat figyelembe vevő jogokat. A következő esetekkel a megye különböző részén munkám közben találkoztam. Mondta a osztályfőnök... A lányt a pult mellől szólí­tottam el. Azt mondták róla, hogy az egyik legjobb szakem­ber az áruházban, s emellett aktív közösségi ember is. A helyi áfész intézkedési tervét tartottam a kezemben. Már a tavasszal, márciusban elké­szült Megkérdeztem, tudja-e, hogy mi ez. — Nem — hangzott a vá­— Lacit nem láttátok? — Szóljatok Somogy várin ak, leállt egy gép a konyhán» Nincs ideje unatkozni So­mogyvári Lászlónak, a Siófoki Csepel-üdülő villanyszerelőjé­nek. Ha a konyhán elromlik egy habverő gép, vagy a szál­lodában nem működik egy porszívó, már szólnak. — Ketten vagyunk karban­tartó villanyszerelők, bizony jut munka mindkettőnknek elegendő. Rengeteg az elektro­mos gép a konyhán és a szál­lodában. Nem is szólva a tele­víziókról, rádiókról. Aztán a hőközpont, a különböző szi­vattyúk.^. az üdülő területén a 10 000-nél több égő is ad elé­gendő elfoglaltságot. Nyáron a nagy viharok után előfordul, hogy éjszaka azonnal hozzálá­tunk a hibák kijavításához, nehogy az üdülők kényelmét az áramhiány zavarja. S a vil­lanyégők rossz minősége is nö- veh munkánkat Előfordul, hogy egy napon száznál is több égőt cserélünk ki Tizedik éve dolgozik az üdülőben Somogyvári László karbantartó villanyszerelő­ként. A DÉDÁSZ siófoki üzem­egységénél tanulta a szakmát, s utána hamarosan jelentkezett az üdülőben. Annyira megsze­rette ezt a munkát, hogy ka­tonaidejének letöltése után is ide jött vissza. Itt ismerkedett meg a feleségével, aki ugyan­csak az üdülő dolgozója. Ma már mindketten a törzsgárda- tagok közé számítanak. — Amikor elkezdtem a munkát, bizony jóval kevesebb feladatom volt. Az elektromos gépek felszerelésének, tervsze­rű karbantartása, javítása megköveteli, hogy képezzem magam. Szakmailag. El is ha­tároztam, tréfásan szólva: hogy együtt fejlődöm az üdülővel... Erre ösztönözték az üdülő vezetői. S mivel ő a vezetője a gépházban dolgozó szocialista brigádjának, munkája kiíogás­tályfőnöki órán. Mondta az osztályfőnök, hogy az ember­nek jogai és kötelességei is vannak. Kár, hogy az ifjúsági tör­vény akkor még sehol sem volt. Egy másik eset KISZ-vezető. Apparátusi tag a megyei KISZ-bizottságon. A törvényről beszélgetünk. — A törvény az egész ma­gyar ifjúságra vonatkozik, nemcsak a KISZ-tagokra Ha nem készíti el egy tsz vagy egy ipari üzem, mi nem tehe­tünk semmit. Nem kötelezhet­jük őket az elkészítésére. Igaz, azért önkritikusnak kell len­nünk: tehettünk volna többet is, legalább a megismertetése érdekében. Az az érzésem, a tálán elvégzése mellett a ta­nulásban, a szakmai ismeretek fejlesztésében is példát mutat társainak. Jelentkezett a szé­kesfehérvári Ságvári Endre Híradásipari Szakközépis­kolába, ahol a tv- és rádió- technika mellett a távközlés­sel és a távvezérléssel is fog­lalkoznak. — Nagyon szeretem a mate­matikát, s az elektrotechnikai tantárgyak is rengeteg új is­meretet adnak — mondotta. — Ezeket nagyszerűen tudom hasznosítani a munkámban. Zsombori József üdülőveze­tő szerint Somogyvári László villanyszerelő egyike azoknak, akikre mindig számíthat. Nincs olyan munka, akár éjszaka, akár ünnepnap kell elvégezni, hogy ne állna mindenkor ké­szen. — Somogyvári László is hoz­zájárult ahhoz, hogy az idén az üdülők közötti munkaver­seny eredményeként ismét el­nyerjük a kiváló üdülő címet A nemrég tartott ünnepsé­gen több más társával együtt Somogyvári Lászlót is kiváló- jelvénnyel tüntették ki. Társai, akik szerénységéért, szorgal­máért és megbízható munká­jáért is becsülik, őszinte öröm­mel köszöntötték. — Jól esett a kitüntetés és ban — nincs baj az ifjúsági törvény végrehajtásával, de különben nem dicsekedhetünk. A szövetkezetek felénél ké­szült csak el a helyi utasítás, s az sem mind úgy, hogy va­lóban megvalósítható legyen. A legtöbb helyen nem az adott vállalat jellegének megfele­lően készítették. Ügy írtak ott is, ahol húsz-harminc fia­tal dolgozik, mintha nagyvál­lalat lenne. Ahol nem készül­tek el, ott sem csinálhatunk semmit, az OKISZ-ajánlás ugyanis nem kötelezi a szö­vetkezeteket elfogadásra, Mi csak javasolhatunk, s vagy be­látják a vezetőségek, hogy ne kik is érdekük, vagy nem — mondta a KISZÖV egyik me­gyei vezetője. Ki az arra érdemes? társaim elismerése. Akkor meg is fogadtam, hogy tanulmá­nyaim sikeres befejezését munkám kifogástalan elvégzé­se mellett egyik legfontosabb feladatomnak tekintem. S a ta­nultakat nemcsak szakmám­ban tudom majd hasznosítani. Szalaí László Izgalmasan érdekes anyago­kat tartalmaz a Nemzetközi Szemle most megjelent 10. szá­ma A szovjet békeprogram megvalósulásának eseményei­ről mindenekelőtt és a leghite­lesebben L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára adhat va­lóságos mérleget, beszámolót. A folyóirat anyagai közül épp ezért kétségtelenül a legérde­kesebb Brezsnyev négy leg­utóbbi beszédének külpolitiká­val foglalkozó részlete — tel­jes szövegben. A napilapok so­kat közöltek már ezekből, de teljes szövegben — és így együtt — többet és újat is mondanak az olvasónak. Az európai biztonságról fo­lyó genfi nemzetközi tanácsko­zás tudvalévőén a helsinki ér­tekezlet határozatain alapszik. Ezt követően azonban számos ország terjesztett be konkrét javaslatokat is a négy napiren­di ponthoz. Ezeket a javasla­tokat a most folyó genfi ta­nácskozásokon vitatják meg. A Nemzetközi Szemle szerkesztő­sége jó érzékkel választott ki néhányat a megvitatásra kerü­lő javaslatok közül. A szocia­lista országok négy javaslatán kívül egy francia és egy brit előterjesztést is tóölel az ösz- szeállítás. A még mindig forrongásban lévő indokínai kérdéssel két jelentős cikk is foglalkozik. A Jeune Afrique szerkesztősége izgalmas beszélgetést folytatott a vietnami harcok egyik rész­vevőjével. A másik cikk a kambodzsai helyzetet ismerte­ti. kizárólag a tényekre, az ese­ménytörténetre korlátozottan. A nemzetközi munkásmoz­galom kérdéséi közül ezúttal a Jugoszláv Kommunisátk Szö­vetsége politikai platformját ismerteti a Nemzetközi Szemle az újvidéki Magyar Szó alap­ján. A felnőttek szakmunkás- képzésének megszervezéséről egyre több szó esik mostaná­ban. Elismerés illeti azokat, akik — munkájuk mellett — sokszor szinte segítség nélkül birkóznak a tananyaggal, ké­szülnek a vizsgákra. A felnőt­tek szakmunkásképzésének többféle formáját szervezik az iskolák, s szervezhetnék a vállalatok is. A munkavi­szonyban nem álló felnőttek — többnyire a háztartást ve­zető nők — részére például az idén egy miniszteri rendelet tette lehetővé, hogy az átla­gosnál rövidebb idő alatt sze­rezzenek képesítést jelentő bizonyítványt. A tervszerű, fejlesztés ered­ményeként az elmúlt években jelentősen nőtt a megye szak­munkásképző intézeteiben a tanulók száma: évről évre több fiatal kap bizonyítványt. Néhány szakmában azonban változatlanul kevés a hozzá­értő munkás. E gond megol­dása kézenfekvő: a felnőttek — a segéd- vagy a betanított munkások — képzésének megszervezésével lehet — s igyekeznek is — segíteni. A lehetőség a tanulásra viszont önmagában nem elég: szük­ség van a vállalatok támoga­tására, az ösztönzésre is. A tapasztalatok szerint — né­hány üzemet kivéve — nem foglalkoznak kellőképpen a , felnőttek szakképzésének megszervezésével, pedig a biztató szó, a konzultációs le­hetőség megteremtése a bá­tortalanokat is ösztönzi. Nél­küle viszont a bátrak is ne­hezebben szereznek bizonyít­ványt. A képesítésért — szakmától függően — nyolc-tíz tárgyból imák elő viszgakötelezettsé- get. A vizsgák nehézségi fo­kát jól szemlélteti egy elgon­dolkodtató statisztika: azok vásárolja, s aztán értékesíti a megyén belül vagy megye- és országhatáron túl, illetve fel­dolgozás közbeiktatásával jut­tatja el a különféle termelvé- nyeket a lakossághoz. Munká­ját egyaránt említik elisme­réssel és bírálóan. A termelő, a termeltető — a felvásárló és kereskedő —, a fogyasztó ér­deke is az, hogy megtalálja a számítását, mert tudvalévőén »zsebre menő« dologról van szó. Szeretnénk mindenből sokat és jót, s lehetőleg olcsón kapni. A MÉK igyekszik ezt az igényt kielégíteni. Ponto­sabban: ezt is, mert a válla­latnak más kötelezettségeit sem tekintheti mellékesnek. Az idei év háromnegyedé­ben kevesebb burgonyát vá­sárolt föl mint a múlt év azo­nos időszakában, a nyári bur­gonya átvétele viszont ezúttal több mint 33 százalékkal meg­haladta a tavalyit. Csaknem 647 súlyvagonnyi krumpliról van szó, s azért kezdtük a sort épp ezzel, mert élelmezésünk­ben a legfontosabb szerepet játssza. (Zöldséget 44,8, gyü­mölcsöt 60,7 százalékkal töb­bet vettek át ebben a három­negyed évben, mint a múlt év azonos időszakában, jóllehet köztudomású, hogy mindkét termelvénynél a MÉK mellett jelentős felvevő a szigetvári meg a nagyatádi konzervgyár is.) Hogy zavartalan legyen So­mogybán az ellátás burgonyá­ból, 19 vagonnál külföldről, 17 vagonnal pedig más megyék­ből hozott be a MÉK. Főként a kedvezőtlen időjárásnak tu­lajdonítható, hogy a tavalyi­hoz képest mintegy 30 vago- nos a lemaradás. Ezért a MÉK már a múlt év végén le­mondta — a somogyi ellátás érdekében — más megyékbe irányuló szállításainak egy ré­szét így sikerült 80 vagonnal több burgonyát eladni a me­gyénkben, az export viszont ebben a háromnegyed évben lényegesen elmaradt a tava­lyitól. Említettek, hogy zöldségfé­lékből számottevően nőtt a közül, akik segítség néWcől készültek, huszonhármán je­lentkeztek a tanintézeteknél, s legutóbb csupán tizenegyen szerepeltek sikerrel. A vállalatok által szerve­zett tanfolyamok látogatói vi­szont sokkal jobb eredményt értek el. Néhány szám erre: a Siófoki Kőolajvezeték Vál­lalat 23 hegesztőjelöltje kö­zül 19 tett sikeres vizsgát. A barcsi építőgépgyártó vállalat 29 lakatostanulója közül 24- en kaptak bizonyítványt. Az idén — o tanfolyam el­végzése után — 1062-en je­lentkeztek vizsgára: a többsé­gük a kereskedő vagy a ven­déglátó szakmát választotta. (A kereskedők közül sokan dolgoznak a fogyasztási szö­vetkezeteknél, tehát jórészt a falusi vegyesboltok eladói.) Emelkedett a mezőgazdasági szakma iránt is az igény: a tanfolyam elvégzése után 464- en jelentkeztek vizsgára. A vállalati igények alapján ismét tanfolyamokat szervez­nek a szakképzettséggel nem rendelkező munkások részére. Azért viszont, hogy a víz-, gáz- és gázkészülékszerelök, a hegesztők, a szabók és az élelmiszertartóeítók eredmé­nyesen vizsgázzanak az eddi­ginél többet kell tenni a vál­lalatoknak is. A megyei ta­nács munkaügyi osztálya arra ösztönzi a gazdasági vezető­ket, hogy a tanfolyamon való rendszeres részvételhez szük­séges feltételeket teremtsék meg: a megfelelő munkabe­osztás, a költségtérítés és a munkaidő-kedvezmény több­szörösen is megtérül: nő a vállalatoknál a szakmunkások száma, és másokat is ösztö­nöznek vele a tanulásra. A szakmunkás-bizonyítvá­nyért igy tehetnek a legtöb­bet. felvásárlás (668 vagonnal), de még így is 68 vagonnal többet vettek más megyékből, mint tavaly — mindezt a lakosság ellátásának javítására. A me­gyében 59 vagonnal többet ad­tak el a tavalyinál — javult a Balaton-part ellátása is —, és exportra is mintegy 91 száza­lékkal többet küldtek. Külö­nösen figyelemre méltó a so­mogyi dinnyetermelés föllen­dülése: e tekintetben ma már Somogy első az országban, és az idén csupán görögdinnyé­ből 523 vagonnal többet ex­portáltak, mint tavaly. A gyümölcsfelvásárlás ugyan­csak jóval meghaladta — 57 százalékkal — a tavalyit. Fő­ként az alma, a szilva, a meggy, a cseresznye, a szamó­ca és a körte »szerepelt« ki­emelkedően, s bőségesen ju­tott feldolgozásra is. Már augusztusban hozzáfog­tak a MÉK-nél a téli táro­lás előkészítéséhez. Az áru zö­mét ezúttal is pincékben, priz­mákban helyezik el. (Korsze­rűbb tárolás nyilvánvalóan csökkentené azt a veszteséget, amivel ilyen körülmények kö­zött — sajnos — számolni kell: burgonyánál 10, zöldség­nél 15, vöröshagymánál és fokhagymánál 14, gyümölcsnél 8 százalékos tárolási vesztesé­get vesznek figyelembe.) Az így elraktározott mennyiség — 440 vagon burgonya, 40 vagon vöröshagyma, 94,5 vagon zöld­ség, 135 vagon gyümölcs — elegendőnek látszik a lakosság téli és tavaszi ellátásához. A MÉK ezzel továbbra is meg­határozó szerepet tölt be az igények kielégítésénél. Az áru nagy részét Somogyból szerzi be, a hiányzó tételekről máé megyékből gondoskodik. Min»* denképpen nagy feladatot ked megoldania, s a jövő év tava­szán szeretne jó vizsgajegyet szerezni a fogyasztóktól. H. V. — Pedig már régen elké­szült — mondtam, s röviden vázoltam, hogy mit tartalmaz. — .Igen, most már jut eszembe valami. Nemrégen volt a KlSZ-vezetőségválasz- tás, és a titkár beszélt róla a beszámolójában — emlékezett vissza az egy héttel korábbi eseményekre. — Kár, hogy csak a válasz­táson tájékoztatták a tagságot — mondom a titkárnak, aki szintén jelen volt a beszélge­tésen. — A nyáron dolgozni kel­lett, nagy volt a forgalom — válaszolt heylette a lány. Vidám, rokonszenves em­ber. Szívesen beszél a munká­járól, de látom, azt nem tud­ja, hogy is van az a törvény, amiről kérdem. Éppen elkez­dem magyarázni, amikor köz­beszól: — Emlékszem, volt szó er­ről az iskolában is. Még első­ben beszélgettünk róla az osz­naraioK sem ruajaK, nogy mennyire róluk van szó. A KISZ politikai oktatásain be­széltek a törvényről, hiszen kö­telező téma volt. Nem lett vol­na szabad csak általánosság­ban beszélni róla. Olyan elő­adókat kellett volna fölkérni az előadásra, akik meg tudták volna értetni a fontosságát, így, azt hiszem, sokan azt sem tudják, mi az, amit a munkahelyen írásba foglaltak az érdekükben, vagy mi az, amit esetleg nem kaptak meg. Csak ajánlhatunk A Termelőszövetkeztek Or­szágos Tanácsa, az OKISZ és a SZÖVOSZ ajánlásában hív­ta föl szövetkezeteink figyel­mét, hogy készítsék el munka­helyi intézkedési tervüket. Ezeken a területeken* készítet­ték el a legkevesebben. — A megye három legna­gyobb ipari szövetkezetében — főleg a csurgói Napsugár­— Nemcsak az ipari szövet­kezeteknél találkoztam olyan megfogalmazással, amelynek láttán — ha nem tudom, hogy hol készítették — nagy, több száz fiatalt foglalkoztató üezmre gondolhattam volna. Gyakori volt az ilyen megfo­galmazás: »Az arra érdemes fiatalok egyetemi, főiskolai tanulmányait támogatjuk. A vállalatnál alig dolgozott több húsz-huszonöt fiatalnál, s a néhány vezető magasabb isko­láján kívül szakmunkásvizsgá­nál többre nem is volt szük­ség azon a munkaterületen. Az egyik minisztériumi végrehaj­tási jogszabálya így fogalmaz: »A különféle fokon vagy sza­kon továbbtanuló arra érde­mes fiatalokat támogatni kell. A munkaadók az ilyen fiata­lok továbbtanulását semmi­lyen címen nem ellenezhetik.« De ki az arra érdemes? Ezt szinte minden helyi rendelke­zésben elfelejtik rögzíteni. A siófoki Kőolajvezeték Vállala­Fejlődni, tanulni kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom