Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-25 / 250. szám
Világkiállításra Kaposvárról Minden eladó! Világkiállításra készül a Kaposvári Általános Gépipari Technikum és Szakközépiskola oktatástechnikai berendezése. A hír hallatán kerestük meg Deák Ferenc igazgatót. — Milyen felszerelésekről van szó? — A Magnocoorról és az újabb Magisterről. Ez utóbbi d tanári ellenőrzés megkönnyítésere szolgál. E berendezések használatával a tanár mintegy rendezőjévé. a diakok pedig szereplőivé válnak az óráknak. A Magnocoor segítségével a kérdéseket vagy az oktatott anyagot képernyőről olvashatják le a tanulók. A feleleteket automata közvetíti a tanár -parancsnoki« asztalához, és egy írógép rögzíti. Negyven tanuló egyéni és kollektív számonkérésére alkalmas a berendezés. Korábban a hagyományos iskolapadokra szerelték föl a kábeleket, a válaszokhoz szükséges billentyűket. Ez azonban költséges volt. A berendezés nagy helyet foglalt el, a diákok kényelmét zavarta, s esztétikailag is kifogásolható volt. Az iskola műszaki alkotóközössege kezdett el dolgozni az új padtípus kialakításán, amelynek első darabja szeptemberben készült el. Időközben néhány változtatással meg alkalmasabbá tették az oktatásra a Magnocoort kiegészült egy mágneses impulzusra mozgó képváltóval, mely az automatika áltál meghatározottan tv-képernyőre vetíti az ábrákat. Nagy előnye, hogy míg korábban csak dia- kepeket tudtak vetíteni, most már mindent, akár kézzel rajzolt ábrát is. Az oktatáshoz szükséges képeket egy korongra ragasztották, a két oldalára tizennyolcat. E módszerrel már 26 óra anyagát, tárolják Köcsögduda, vagy amit akartok! — Lefeleselsz, apjuk...? Fecnik, papírok, irkalapok, í szalvétákra színes irónnal pin- | gált csalogató sorok. Nagy j betűkkel, kihívóan villog raj- j tűk az első mondat: ELADÓ! ! Ablakokba teszik, sárga ragasztószalaggal tapad az üvegre. ,A leggyakrabban használt jelzők, mint »alig használt«, »jó állapotban-, »kifogástalan« azonban csak kevésszer fedik a valóságot... Elemekből rakható össze az új pad. ilyen lemezeken. Ebben az ok- t gyára szállítja. Az oktatáslatási évben két Magistert és két Magnocoort szerelnek föl. A Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanács segíti az iskolát. — Az új pad műanyagból kcszül. Tanműhelyünkben csinálják a vasvázat, itt is szerelik össze. Egy-egy tanterembe ót pad kell, mindegyiknél nyolc diák ülhet. A kábeleket most már sikerült az új pad dupla falán belül vezetni, így esztétikusabbak is az ezzel fölszerelt tantermek. A költségek is alacsonyabbak. A pádhoz szükséges, dupla falú műanyag részeket a Borsodi Vegyikombinát szekszárdi technikai berendezéseket a Budapesti Elektroakusztikai Gyár készíti. A korszerű pad sorozatgyártása ez utóbbinak is célja, ök állítják ki az új padot az oktatástechnikai eszközök Moszkvában megrendezendő világkiállításán. M. A. — Ja, hogy az a felirat? Már régóta kint van, tudja, a lányomé a varrógép, nem az enyém, ö pedig máshol lakik, egy magas épület harmadik emeletén — mondja az öreg nénike. A konyhában állunk. Karba tett kézzel zúdítja rám i a mondókáját, azután ő is be- | lekeveredik, leinti magát, új- ! ra kezdi. Mesél a lányáról, a fiáról, közben érzem. hogy zsibbad a lábam. Már nem érdekel az egész, de nincs idő közbevágni. Nem engedi. Ráncos arcú bácsika emeli fel a kezét.' jelezve, hogy neki is lenne hozzáfűzni valója. Mely, öblös hangon szólal meg. — A harmadik emeleten lakik. Ott keresse! Már mondanám, hogy ott fogom keresni, és biztosan megveszem, hiszen azért jöttem, amikor a néniké veszi át a szót: — Nem a harmadikon, ap- 1 juk. a másodikon lakik, engem te ne feleselj le — ripakodik a társára, de mire nekem szólna, már sehol sem vagyok. A kertes udvarban, a ház végi fordulónál még hallom, hogy az öreg a viaszosvaszonnal fedett konyhaasztalra csap. es felviszi a hangját. papíron. Barna színű faajtóra szögelték ki. A tulajdonos — nagyothalló bácsika — hatalmas karmozdu1 átokkal tá- i masztja alá igazát. — Kitűnő ez a hordó, a ! szomszéd tavaly ebben tartot- ! ta a szilváját, amit a Balatonról. a telkéről hozott. Pálinkának főzte meg. Nekünk van egy kisebb, vagy nyolcvanliteres. Elég kettőnknek, erre meg nincs szükség. — Mennyibe kerül? — kérdezem hangosan, hogy remegnek bele a ház falai. — Hát... magának kétszáz forint. Az előbb itt járt egy férfi, az nézte meg elsőnek, ó ígért érte kétszáz forintot. De nagyon jó ez a hordó, az az asztalos készítette, aki itt lakik a közelben, de hát biztosan ismeri . . . gyen van, ajándék. vissza, nézze meg újra ... Bólogatva, hümmögve távozom. »Kétszáz literes káposztáshordó eladó.'« — olvasható a A motorkerékpár után érdeklődöm. Fiatalasszony vezet a ház mögötti műhelybe. Szakállas. középkorú férfi siet elém, jóérzése nem engedi, hogy. olajos kezével belém karoljon. Az asszonyka virul örömében, a férfi mosolyog, előttem megy. azután megáll. — Tüstént felhozom. Egy pillanat . . . egy pillanat1 — s indul a pince felé. Elfordulok, nehogy észrevegye az arcomon a csodálkozást, jó motor lehet, amelyiket a pincéből hoznak fel. Már várom, hogy kezében hatalmas kosárral megjelenjen a tisztelt eladó, amikor fülsiketítő motorzúgás után robogva érkezik a lépcsőkön. Kitámasztja a gépet, s a gyertyakupakot levéve állítja le a motort. Űj slusszkulcsház vén benne, még nem működik rendesen. Meg sem kérdezi. mennyibe kerül? Háromezer forint, uram, szinte ínA köcsögduda és a használható villanyborotva sem nyerte meg a tetszésemet. Az előbbi még »talán« használható is lett volna, ha tulajdonosa nem világosít fel: — Csak ünnepeken használja, fiatalember, így nem kopik annyira. Igaz. a hátulját meg kell foltozni egy kicsit, de hát az a legkevesebb, nemde? — és úgy mosolyog, hogy bennem is derültséget kelt. A villanyborotvát már meg se merem kérdezni, de amikor látja, hogy a kabátomat gombolom. üjra rákezdi: — Hát ne menjen el. nézze meg azt is, ha már itt van. Ügy működik, hogy öröm hallgatni, zsong a motor, mint a kaptárban a méhek, nézze, milyen sz§p fehér a színe — ontja felém a szavakat, lehetőleg a leggyorsabban kipréselve mindent, ami az áruk értékét bizonyítja. Már mennék, a fejem is zsong, de markolja a kabátom Ujját. Növényvédelmi tájékoztató Új talajfertőtlenitő szerek Az elmúlt időszakban enge- 1 a zárt konstrukciós kukorica- délvezett talajfertőtlenitő sze- ! termesztés területén. 25—30 rek különösen az intenzív tér- | kg, ha adagolásban. A vetés mesztási rendszerekben lesz- j előtt kijuttatott szert azonnal nek fontosak. Viszonylag kis i sekélyen be kell dolgozni a egyedezámú károsító is hátra- i talajba, és a vetést csak 3—4 nyosan befolyásolhatja a terméseredményeket. Ezeket a növényvédő szereket csak kísérleti mértékben engedélyezték. tehát egy-egy üzem a négy talajfertőtlenítő szert külön-külön 60 hektáron alkalmazhatja. Rovokil 10 G: felhasználható kizárólag nagyüzemben -kukorica, cukorrépa, burgonya: izzal egy \ talajfertőt-J nap múlva szabad megkezdeni. Mind a négy talajfertőtlenítő granulátum erős méreg, ezért a munkaegészségügyi óvó rendszabályokat fokozott gonddal kell betartani. — Nem tudom, hány kilós lehet. De nagyon nehéz. Ha a széket árvább akarom mozdítani, bizony két kézzel is bele kell kapaszkodnom. Pedig ez a modern vonalú, kényelmes ülőke amúgy könnyű lenne. Magában, vaslemez nélkül. Ahogyan újkorában volt, amikor a kényelmesen berendezett, sokféle okos eszközzel, bútordarabbal ellátott kalauzkocsit megkaptuk. Volt abban, kérem, minden. Csak ámultunk és nagyon örültünk. Hogyne lettünk volna boldogok. amikor az állandóan úfcn levő vasúti szolgálattevők eddig egy fülkéből elrekesztett, szűk, kényelmetlen helyen tölthettek csak el pihenő perceiket, óráikat, fogyaszthatták el a táskájukban hozott ennivalójukat. Na meg aztán nekik és a vonatvezetőknek írásos munkákkal is kell bajlódniuk. Szóval, nagy volt az Öröm, amikor átvették ezt a kis, garzonlakásnak is beillő kocsit. A vasutasdolgozók megbecsülését is láttuk ebben a juttatásban. Sajnos, örömünk nem sokáig tartott. Már nem emlékszem pontosan, mi tűnt el először. Talán a rezsó. melyen az ennivalónkat melegítettük, kávét főztünk. Azután elromlott a hűtőszekrény — azt mondják, abból is kiemeltek valami fontos alkatrészt. A kocsit vissza- vitték, a berendezést pótolták, a hibákat kijavították. Majd minden kezdődött elölről. És úgy folytatódott, hogy egyik reggel még ezt a székét sem találtuk meg. Egy időre ismét el kellett búcsúznunk kényelmes helyünktől. Azután már nem is láttuk többé ojyan állapotban. ahogyan először kaptuk. A hűtőszekrényt nem javították meg. inkább kiszerelték belőle, mondván, nem érdemes. úgysem tudunk vigyázni rá. Sajnos, igazuk van. Ügy látszik, nem vagyunk elég érettek arra, hogy megóvjuk a sajátunkat. Mit lehet tenni? Beletörődtünk. Hanem az új széket megpillantva nagyon elkeseredtünk!. Tessék elképzelni, ráerősítették ezt a vastag vaslemezt. Otromba alkalmatosság lett ebből a szép vonalú székből. Nem hibáztatom azt. aki — bizonyára nagyon dühös lehetett — elrendelte a lopás megelőzését szolgáló nehezék fölsze- t élését. Tulajdonképpen igaza "olt. Hogy kire gyanakszom ? Őszintén megmondom, nem tudok válaszolni. Semmi okom nincs arra, hogy ne bízzam munkatársaimban. Talán esetenként az utasok is bejuthatnak a kocsiba. Nem tudom. Csak annyit tapasztalok, hogy nagyin nehéz ez a vaslemez. Sokkalta nehezebb, mint a valóságos súlya. A délután lassan belenyúlik az estébe. A címek között ku- j tatok a zsebkönyvemben, és ‘ olyat keresek, amelyik közel van. »Eladó! Két alig használt öltöny alacsony növésű férfinek eladó!» — szökik a szemembe a mondat. Jól megtermett kutya fogad.- nem is keresem a csengőt. A gazda száraz parancsszavára meghunyászkodva kullog kuckójába az eb. Ó szélesre tárja a kiskaput, és több »kerüljön beljebb« felszólítással a teraszra kísér. Még körül se pillanthatok, elém rakja a ruhákat. Az egyik fekete, a másik barna, és ez rögvest kiesik, mert gomb sincs rajta, és az oldalán tízforintosnyi lyuk éktelenkedik. — Csak együtt adom el őket — mondja a gazda, és rám pillant. várja a hatást. Legalább öt számmal kisebbek az öltönyök. nem az en méretem. Váltig bizonygatja, hogy egy kis munkával átalakíthatok-. Ha nekifogok, bizonyára en is megcsinálom. — Természetesen — felelem. és mar sarkon fordulnék, amikor észreveszem a vicsorgó kutyát. Már azon vagyok, hogy megegyezem vele. amikor mentőötletem támad. — Előleget nem tudok fizetni, mert nincs nálam annyi pénz, majd később visszajövök, és egyben kifizetem az egészet — mondom, és kotródom. Elmondta: Szabó István vonatvezető SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó (vetés előtt, vagy időben) általános lenítéshez. Kijuttatását köve-1 tőén azonnal a talajba kellj dolgozni. Vetőmaggal nein ke- ^ verhető. Javasolt mennyiség^ középkötött talajon: 30—60 f kg’ha. ) Furadan 10 G: felhasznál- ? ható kizárólag nagyüzemben J az előbbi három növény talaj-? fertőtlenítésére, 15—20 kg haj adagolásban. A kijuttatást gép- f pel (a vetéssel, illetve ültetés- ) sei egy időben) kell végezni? és a ta-lajfertőtlenitő szert azj ültetési, illetve vetési mély- ( Bégbe kell bedolgozni. ? Robbanószert találtak egy t vasúti sín alatt. Máshol egy Thimet 10 G: felhasználható# autó aknára futott a nyílt or- kizáróla.g nagyüzemben a zárt# szágúton. ahol közvetlenül konstrukciós 'kukoricatermesz-? előtt*5 egssz gépkocsisor haladt , „ _ , , # at. de üresen. A íolrobbant tes területen, 18 3a kg ha ^ kocsin lőszer volt. adagolásban. A kijuttatást f Ki tette> mikor? Senki sem géppel (vetés előtt) kell végez- J tudta. ni, és a talajfertőtlenitő szert J Túszokat szedtek, és minden azon ü a tál -Jba bedn’gozni. 1 ment tovább. Üjabb rombolásokat, még újabbak követtek, DyAm/itr 1.0 G- í<*5használ vántartásba vették, nehéz volt. Bujkálni 83. he víz imben, , és újabb túszokat vittek el. A lakosság végezte a dolgát és j kedvűnek látszott, ők nem tudtak semmiről. Vagy mert éppen sokat tudtak? Ki tudta volna megmondani akkor? Aki jobban megfigyelte őket. észrevehette a látszólagos jókedv mögött az aggodalmat. a rettegést. Hiszen senki nem tudta, hogy egy szabotázs után ki jut a túszok sorsára. A helyzetük is egyre nehezebbé vált. Amíg a front ki- sebb-nagyobb mértékben mozgott, a katonai szervek, még a rendfenntartók figyelme is inkább a harcokra összpontosult. De most, hogy megkezdték a berendezkedést a tartós védelemre, mindinkább normalizálódott a mindennapos élet. Az országúton levőket rendszeresen igazoltatták, honnan jönnek, hová mennek és miért. Az újonnan érkezőket nyilMégis a nemzetiségi katonák — főleg a ruszinok — lassan fogytak. Este még megvolt. reggelre a nyomát sem találták. Megsokszorozódó figyelemmel tartották szem előtt őket, s ennek ellenére lassan, de biztosan fogytak. A lakosság semmit sem tudott róluk. Megkezdődtek a partizánvadászatok. Radványi igazolva látta elméletét, és most már igazat is adtak neki. Eredmény azonban ritkán volt, az is sovány, szinte bizonyíthatatlan. Egy asszonyt rögtönítélő bíróság elé állítottak, mert egy kézigránátot akart bedobni az egyik német parancsnoksag ablakán. Fölakasztották. Nyolcéves kisfiát egy német katona agyonlőtte, mert egy méternyi piros műanyaggal bevont telefondrótot talált a kezében. Tettét az anya emiatt, kétségbeesésében kísérelte meg. Ilyen drótdarabkák szanaszét hevertek, és különböző dísztárgyakat fabrikáltak szabad idejükben a katonák. De a gyerek »partizán« volt! Lejegyezte P. L. A fegyveres civilek hatáskörét is leszűkítették. Csak német katona kíséretében közlekedhettek. A magyar katonák barátko- zását a lakossággal megszigorították, ami már azért is lehetetlenné vált. hiszen a nem kimondottan fronton levő — tehát nem tűzvonalban levő — katonatömeg a falvakban vagy a városokban házakban volt elhelyezve. A bazárélet is vidáman virágzott. A legnagyobb üzleteket azok bonyolították le, akiknek éppen ellenőrizniük kellett volna, vagy meggátolni, hogy intenzív kapcsolatok fejlődjenek ki a lakossággal. De a haszon, a nyerészkedés nagy ür. A tisztek rendszerint csicskásaik vagy más megbízottaik közvetítésével kereskedtek. S bármit kerestek, ha pillanatnyilag nem is volt kéznél, legkésőbb 48 órán belül megkapták az orosztól, aki nyilván összeköttetéseik révén megszerezte. Hogy még milyen értesüléseket adtak, vettek a »pan of- ficir«, a tiszt úr üzlete fedőnév alatt? Ezt senki sem tudH _;afelé veszem az irányt, d e nem merek az ablakokra nézni. nehogy betévedjek, esetleg ujjvédőre. alig használt, kiegyenesített kaszára, vagy bármi masra alkudni. .. Rőhrig Gábor ta. A lényeg az. hogy a lakosság titokban minden eseményről tudott. És viszonylag jókedvű volt — a túszszedés ellenére is. A legénységi konyhák főzt- jei egyhangúak voltak. Babgulyás. dö-rgeműse, gulyás, borsó. kevés hús. dohos tészta, műmáz. tubusos sajt. brómos cukorka és a hetenkénti vörösbor egy fél üveggel egy személyre. A tiszti konyhán: tejszínhabos csirke, bécsi szelet, bifsz- tek, erőleves, Ezterházy-tyűk- leves, torták és pezsgő alkották a menüt. A különbséget a legénység a bazárban igyekezett kiegyen» líteni. így kelendő volt a baromfi, a liszt, a szalonna és az étolaj. Még augusztus közepén jár- ványszerűen elterjedt az »uk- rainitisz«-nek nevezett hasmenés. Az embereket valósággal letaglózta. Terjesztői — állítólag és va'ószfnflleg — a •nl’i’á* Iszémbnrt mé őenütt met .............................. A r ag- ' - r elsötétített szől ő.!:' an is tí-ezrével hemzsegtek, mintha mákkal szórták volna be a falakat» (Folytatjuk.)
