Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
LEVÉLTÁRI ÉVKÖNYV Somogy megye múltjából Kihez szél ez a múltkutató tudományoknak annyi területét reprezentáló vaskos könyv? A szakágakkal foglalkozókhoz? Az olvasóhoz általában? Azt hiszem, nyugodtan mondhatunk igent mindkét kérdésre. Még akkor is, ha talán nem minden tanulmány szerzője volt tekintettel arra, hogy a kötetet a tudományágban »honos« szakembereken kívül a laikus érdeklődők is lapozgatják majd, lévén ezer példányos kiadványról szó. Negyedik alkalommal szerkesztette — válogatta a tanulmányokat Kanyar József kandidátus, a Somogy megyei Levéltár igazgatója. Gazdag anyag gyűlt össze ismét, s ez azt is bizonyítja: a szerkesztő jól »rendelt«. Az agrártörténettől a művelődéstörténetig sok tudományterületet képviselnek ezek az írások, dokumentumok, táblázatok. Kubinyi András A kaposúj- vári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában címmel tette közzé kutatásainak eredményét Adatai meggyőző erővel, általánosító érvénnyel vallanak a XV. századi állapotokról, erőviszonyokról is. Hogyan került Újlaki Miklós macsói bán kezébe Ka- posújvár? Tamási Vajdafi Hewrik örökös nélkül halt meg, mire Miklós bán lefoglalta »a királyi fenség számára«. A tanulmány szerzője az okot kutatta, elemezve: miért ragaszkodott különösen erősen Kaposújvárhoz Újlaki Miklós, Hunyadi János bizalmasa, az ország harmadik leghatalmasabb ura, Bosznia királya. Kibontakozik az olvasó előtt a régi század feudális hierarchiája, s a familiárisok szerepéről is tájékozódhat. Világossá válik: milyen fontos feladata volt Ka- posújvárnak az Üjlaki-birto- kon belül. Mintegy kapcsot jelentett Székesfehérvár, Fejér megye délnyugati részé és a szlavóniai birtokrész között. A magyar főúr »szárnyait« még Mátyás király is csak a Csanádi János Virággal - Grúziába Milyen virággal menjünk Grúziába? Batumi zöld babérja mellé szemünknek melyik virág kedvesebb? Legyen talán a szőlő levele? Ez nem virág. Legyen jegenye? Cseresznyeág? Szilvavirág? Ez sem virág, az sem virág, ahogy a babér is fényes örökzöld. Mégis tudok egyet: ősszel nyílik, s nem is a virág, hanem a szép gyümölcs, vad hegyek, dombok oldalában szelíd, piros, hívogatóan ég; tüskés galagonya bokra, piros gyümölcs-zuhatag, gyerekkéz- felsebzö galagonya, csemeték lehelgetik dérmart levelét. Simon Laios ősz birtokszaporítás gátlásával tudta »megnyesegetni«. Mivel itt a városi polgárság gyenge volt, a király központosító politikája nehezen érvényesülhetett. Komjáthy Miklós a Somogy megyei konvent II. Ulászlókon oklevelei az Országos Levéltárban címmel tesz közzé fontos dokumentumokat, folytatva a már évekkel ezelőtt megkezdett munkát Ahogy írja: »Ha sikerül tervemet megvalósítanom, ki- rályról-királyra visszafelé haladva jutok majd el a so- mogyvári Szent Egyed apátság konventje működésének kezdetéig (a XIII. század első negyedéig).« Hézagpótló mű Szakály Ferenc tanulmánya. A XVL század közepének kereskedelmi útjait jelöli meg, a figyelmet a magyar kereskedelemtörténet fő problémáira irányítva. Képzeletbeli térképünkön bejelöli a dél-dunántúli irányvonalakat. Fontos részét képezi munkájának az áruforgalom összetételének vizsgálata. A Juti gátak és a Balaton török-kori magas vízállása, ez a címe Bendefy László írásának. Bizonyítja, hogy a török időkben a tó vízszintje mesterséges beavatkozás hatására növekedett. Kanyar József tanulmánya Kaposvár mezőváros művelődéstörténetének kései feuda- Iízmuskori szakaszát vizsgálja. A megyében »nagyvárosok« nincsenek — kesereg a vármegyei főjegyző. Nemhogy »nagyváros«, de postajárata sem volt a városnak. Kanyar József részletesen elemzi: mit tett a birtokos nemesség, az egyház és a polgárság a közoktatás ügyéért. Külön részt szentel a gimnázium »születési« körülményeinek, érzékeltetve azt a szinte heroikus küzdelmet, mely ezért az intézményért folyt. Az iskolán kívüli köz- művelődés ügye a XIX. század első évtizedeiben kezdett előrehaladni. Akik a »kátyúból« kiragadták: gróf Festetics Lajos és László, Csépán István, Berzsenyi Dániel táb- labírák és mások. Elkülönítés és jobbágyfelszabadítás a mernyei uradalomban címmel írt Tóth Tibor alapos szaktudásról valló tanulmányt. A nagybirtoküzem területi feltételeinek megteremtését ábrázolja, elemzi. Idézünk munkájából; »...a belsőségeknek 22,1 százalékát, a szántóföldeknek 17,7 százalékát, a réteknek 6,6 százalékát, a legelő- és erdőterületeknek 21,9 százalékát, átlagban az összes területnek 13,9 százalékát veszítette el az uradalom volt jobbágysága...« Ha Kubinyi András tanulmányának értékeként az általános érvényű- séget emeltük ki, Tóth Tibor munkájának égjük érdemeként is dicsérhetjük ezt. Milyen jó lenne, ha azokban a községekben, melyeket tanulmánya érint, felfigyelnének erre az írásra! Szűkebb pátriájuk históriáját is jobban megismerhetnék általa. Kelemen Elemér a dualizmus első éveinek (1867— 1870) népoktatását vizsgálta. Tanulmánya így egyrészt Vörös Károly írására »rímel«, melyben a szerző a dualizmuskori városfejlődést elemzi, különös tekintettel Kaposvárra, másrészt viszont szinte folytatása Kanyar József dolgozatának. Kelemen Elemér nem számolhat be »csodákról«, miként a korabeli hivatalos jelentések sem. Az Eötvös József által szorgalmazott népnevelési egyleteket nemcsak közöny, de egyházi részről féltékenység is fogadta. A szerző részletesen ismerteti Kovács Sebestyén Gyula tanfelügyelő tevékenységét, és a Somogy című lap ostorozó cikkeit is méltatja. A kötetzáró két tanulmány agrártörténeti jellegű. Si- monffy Emil Somogy megye mezőgazdasági földbirtokstruktúrájának néhány kérdését vizsgálja, az 1935-ös évet helyezve »reflektorfénybe«, míg Benke József munkája az 1957—1970-es időszakát emeli ki. A termelőszövetkezeti mozgalmat, a társadalmi—gazdasági viszonyok fejlődését elemzi. Űjabb értékes — és talán nem túlzás: a laikus érdeklődőnek is izgalmas — kiadvánnyal gazdagodott tehát megyénk. Leskő László Kerék Imre QESZTENYE Süntüskés burkában, tejfehér rostok közt feszeng, mocorog a mag. Centrumát iszonyú erő feszíti szét ezer irányban, világmegváltó akarat lövedékei bombázzák a héj vastag páncélfalát. Kívül égboltnyi csönd. Elnehezült leveleit épp csak szellőzteti az ág. S hirtelen, mint ha rianás repeszti kétfelé a tó jegét: a hasadékon át kipattan az érett, barna gesztenye s mint gömbvülám, a fű közül dübörögve gurul eléd. Mai szovjet költők LEONYID MARTINOV Nevét jól ismerik a magyar olvasók. Az idősebb költőnemzedék tagja, 1905-ben született Omszkban. Sokáig újságíró volt Sajátos intellektuális költészetének stílusát a 40-es években alakította ki. Érdekes, sokoldalú költőegyéniség. Lírájára laza szerkesztésmód, a szabad asszociációk mértéktartó alkalmazása, erős gondolati igény jellemző. Kiváló műfordító: főként Petőfi- és Arany- fordításai megkapóak. Főbb kötetei: Tűzmadár (1944), Lukomorje (1945), Erzim erdő (1947). Visszhang Ejnye, mi történhetett ma velem? Beszélgetek magammal szüntelen. Szavaim ismétlődnek, mintha csak visszavernék láthatatlan falak. Közeli berek és távoli dombhát forog a táj lüktető gramofonján. Erdőtüzek pernyéje imbolyog a szélben, hajnalodó városok falai közt a szavak zsonganak, mint dobozba zárt cserebogarak. Benépesül a mindenség velük. Sóhaj, kacagás kavarog vidáman e fölerősített zenebonában. Von-«, barátom, ennél gyönyörűbb? A KÖLTŐÓRIÁS Bordás Tiborc Ady Endre Lédával (1973) A könyv — falun és városon I960 óta minden éviben megrendezik az őszi megyei könyvheteiket. Ennék az országos akciónak fő célja, hogy a falusi lakosság — elsősorban a parasztság — körében elősegítse a jó könyv terjedését, az olvasók táborának növekedését. A falvakban és a vidéki városokban a fogyasztási szövetkezeteké a könyvterjesztés feladata. Mintegy háromezer községben és városban több mint ötmillió lakos könyvellátásáról kell gondoskodniuk! A szövetkezeti szervek a folyamatos könyvkereskedelem és propaganda mellett olyan rendezvényekkel is nagy szolgálatot tettek és tesznek a könjrv ügyének, mint a falusi könyvankétok, író-olvasó találkozók, irodalmi estek, szavalóvers enj«ek stb. A könyvterjeszfcés mindig elsőrendűen, fontos kulturális munka volt, a mai viszonyok közt pedig különösen az. Akik ma ezen fáradoznak, azok a szó igazi értelmében vett közösségi szolgálatot, missziót teljesítenék. Kiváltképp érvényes ez a megállapítás a falusi könyvterjesztőkre, szövetkezeti boltosokra és bizományosokra, akik a városi viszonyokhoz képest általában nehezebb körülmények között vállalkoznak arra, hogy a jó könyvet eljuttassák a falusi és a tanyai la1. Szárnyuk alá rejtették a fényes nyarat már a tolvaj madarak, sárga tollúk belepte a rétet, erdőt, hegyet, domboldalakat. Esőkönnyet pityereg az ablak, sír a szél, mint befogott sirály, mióta a tolvaj madaraknak szárnya alatt elveszett a nyár. 2. Az őszi ég szilaj villámcsapástól bömbölve háborog, felfényesednek hirtelen a jámbor fészeknyi otthonok. Ősz van. Lucsok ... A kemény-felhős mennynek forrása felfakad, a fákról nem is levelek jaeregnek, de csöpp aranyhalak. A Lipovája-utca égjük kis *' házacskájában betegágyán feküdt Kalinja néni. Tekintete egyre csak a fehér virágú orgonára meredt, amly az ablak előtt hajlongott. A szobába behallatszott az udvaron bóklászó kecske mekegése, az utcáról pedig olykor-olykor a villamoszörgés. Leánya ott állt mellette s megkérdezte: — Hogy érzed magad? De válasz helyett kérdést kapott: — Nincs semmi hír Arnoldról? — Innál egy kis hársfateát? Jót tenne... — Biztosan küldött táviratot, csak nem adod ide ... — Nem küldött. Igyál egy kis teát! — Talán nem is látom többé... Megérkezett az orvos, megmérte a pulzust. — Ma nagyon jó színben van, nénikém. Egészen fiatalos. — Doktor úr, nagyon szépen megkérem : nézze meg a levélszekrényt nincs-e benne valami a fiamtól. A lányomnak nem hiszek. Nézze meg, nagyon kérem! Az orvos elrákta a műszereit, és valóban kiment, hogy megnézze a levélszekrényt, de az üres volt. A pitvarban, egy zománcos lavórban kezet mosott, közben a lánytól megkérdezte, mi van Arnolddal. — Megszökött hazulról. Seniki nem tudja, hol, merre van. Nem ír, nem üzen .,, Aa iskolait se fejezte be. Andrisz lakúban n fiú hazajött Csavargó! Született gazember! Azt hiszem, anyánk már nem is látja többé ___ — Az édesanyja nagyon rosszall van ... Megtörölt a kezét a fehér lenvászon törölközőben, és elment. Az udvaron szirmait bontotta az orgona, és az orvos arra gondolt, hogy ilyenkor milyen nehéz lehet meghalni ... Már azt is tudta, hogy az öregasszony lánya és a veje a halála után eladják a düledező házat, és a városba költöznek. Még hallatta, amint a lány az udvarra kiöntötte a vizet, amiben a kezét megmosta. A kas utcába egy taxi ka- nyarodott be. Az orvosnak félre kllett állnia, hogy helyet adjon a kocsinak, amely a Kalinja néni háza előtt állt meg. — Megjött a fiam! — sikol- tott föl az öregasszony. — Szaladj, engedd be! Zelma 'kifutott a tornácra, ahol már föltűnt a fivére. — Hát ez a vén bakkecske még él? — kérdezte a fiú nevetve, és a kecskére mutatott • • • Az öregasszony könnyes szemmel nézte a fiát. — Milyen rövid a hajad ... te huligán! »Hogy megöregedett« gondolta a fiú. — El m köszöntél as haanyádíól... de én nem ragszám. Megnősültél? — Igen. — Befejzted az iskoládat? — Nem. — Milyen asszony a feleséged? — Mint a többiek. — Gyerek? — Nincs. — Adj innom! Zelma főzött n ekem teát... A lány nyújtotta a csészét, de neki a fiától kellett — Miért a feleséged nélkül jöttél? — Majd jön ő is... — Ajándékot se hozták — Azt hittem, eladtad a házat... — Olyan vagy, mint voltál. — Majdnem ... — Nem is borotválkoztál. — Nem... — Mint az apád. ö se szeretett borotválkozni. A múlt ősszel halt meg... Csend támadt. — Mama... Én most elmegyek. — Ne menj még! Zelma, adj neki enni! — Azonnal jövök. Elszaladt. Anyja halkan zsörtölődött: — Mindig Ilyen volt... Azt mondta, visszajön? — Azt. Pedig a pokolban lenne a helye! — Gonosz a te szíved, és nem tudod, mit jelent az vár- nii • • « Az utca. végén, az autóbuszról különös öltözéké emberek szálltak le. Valóságos cirkuszi menet Egy kövér nő kicsi kutyával, egy medvetáncoltató, két súlyemelő, három balért ru-hás lány, bohócok és egy nyurga, frakkos férfi. A frakkos ment be Kabinja néni házába elsőnek és ölben vitte ki az asszonjü a tornácra. Arnold hatalmas csokor fehér orgonát nyújtott át az anyjának. Aztán jöttek sorban, mind, akik az autóbuszról leszálltak. Meghajoltak Kalinja néni előtt, és valami érdekeset csinált mind- egjük. Ki ezt, ki azt — az öregasszony neveltetésére. —• Melyik a feleséged? — kérdezte türelmetlenül a beteg. — Jön azonnal.X Ls jött egy törékeny kis *“nő, Jürágcsokorral. Odament Kalinja nénihez és megcsókolta, aztán egy ezüst szállal hímzett kendőt terített a vállára. Eközben azt anond- ta, hogy nagyon, szereti a fiát, és nemsokára gyermekük lesz. Mindez olyan szép volt, hogy Kalinja néni elsírta magát. És sírtak a többiek is. Arnold, és Zelma is. Csak a kecske nem értette az egészet, nézte a tarka ruhás bohócokat. — Nem tanított téged az élet semmire, fiam — mondta az asszony, és azután mélységes nagy csend lett. Mindenki lehajtotta a fejét. És hallani lehetett, amint a szellő megzarrenti az orgonabokor leveleit. Oroszból fordított» • Aníaüy István kosokhoz, űjafcb-újább híveket szerezve az olvasásnak. Épp ezért meg kell vizsgálni: kellőképpen gondoskodunk-e arról, hogy a jó könyvek — a legjobb könyvek! — eljussanak a falvakba és tanyákra, ha nem is elegendő, de a lehetőséghez mérten megfelelő számiban. Ügy véljük, nem ünneprontás, ha az őszi megyei könyvhetek alkalmából az ezzel kapcsolatos gondokat is szóvá tesz- szűk. Mert a jó és a legfontosabb könyvekből aránylag még mindig kevesebb jut a falvakba, mint a városokba. Példának elég, ha csupán Petőfi ößszes költeményeinek olcsó kiadására utalunk; ebből a könyvből az idén — a Pe- tőfi -esnlácévben — a fővárosi könyvesboltok epem tudták kielégíteni a szükségletet, nemhogy a vidékiek. Aztán a két kötetes Csokonai-összes! Az állandóan szükséges klasszikus művekkel (köztük az iskolai kötelező olvasmányokkal) kapcsolatban egyébként fennáll az a jogos igény, hogy a boltok ezeket mindig raktáron tarthassák. Falun, ahol nincs antikvárium, különösen fontos volna ez. Említhetnénk még azt is, hogy számos mezőgazdasági szakkönyvből épp a falvakba nem jut elég, pedig nagy az igény az ilyen munkákra. De valóban nem akarunk most felsorolni minden gondot. Csupán jelezni kívánjuk, hogy a falusi könyvterjesztésben eddig elért szép eredményeket csak úgy lehet tovább gyarapítani, ha a jelentkező problémákat is sorra megoldjuk. Itt is szükség van a falu és a város közötti különbség csökkentésére. Az öt évvel ezelőtt meghirdetett »Olvasó népért«-moz- galom szolgálata fokozott munkát, gondot, figyelmet kíván. S nemcsak azoktól, akik a falun eladják a könyvet, hanem azoktól is, akik kiadói és a könyvértékesítési politikát irányítják. E. S. Somogyi Néplap köszöntél
