Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
n a W%M * ' -V •" . m -v ?' ■Sí::g:'S a . '■ ■:::■ :-:.;a-:-wv . WKm ^ ; JfK Weeber Kiár* -BaíMon- című szobra. Boór András MEQRABOLTAN A vágy virága rút szavakba roppan Lehervad mint a sors-alázta kín Előtted állok ím belőled megraboltan Kihűlt a fény a holnap álmain Mit ér a rend a béna értelemben A faliadon a könny már nem segít Halott a harc e véretlen mederben Föloldja majd a gyávák bűneit Mit érhet mondd a szó ha csontodig bezártan Magadban égsz és el sem mondhatod Mit ér a jó remény bitang magányban Csaló már nem lehetsz csak elhagyott Fogadd hát arcom fénytelen karodba Miképp a láva tenger habjait Előtted állok ím örökre megrabolva Hiába már a szó a vágy a hit Kelemen Lajos ARC POÉTICA A hegyháton hajnalodik. — Elmentek — mondom. — Csönd van, békesség van. — Inkább felfordulás van. Mert a vendégek nem vitték magukkal a gondot. Márpedig, ha a tó mellett élők a víz miatt civakodnak, az nem jár békességgel — dünnyög a sorvégről János bátyám, régi ismerősöm. Csapott válláról lecsusszan a tartály. — Ügvis megkérded, hát kimondom előre: baj van a Balatonnal. — Kevés hal van a tóban, erre gondol? — Erre is. Meg arra, hogy tönkretettük ezt a csodaszép vidéket. — Szép ez móst is. Hiszen alig győzzük fogadni az érkezőket annyian jönnek. Keresik a selvmes vizét a fö- venyes partot. — Keressék csak! Úgysem sokáig ta’áliáV. Én a hatvanat régen elkerüRem. van szemem, ho'rv láos?.k. Es elég idős vagvok ehhez, hogv ösz- szehasonlíts^k. Szeretem bajában is a Ba’atont. érte és nem el1 “ne háborgók. Híve vaev te is. tudom rólad. De az ilyen hainali nyugalom, mint ez is itten, hogv csend van. békesség van, könnven megtéveszti a magad fajtát. Én inkább a vízbe került vegyszert, olajat, szennyet panaszolnám. Színig töltjük a permetezőket. Nehezen boldogul a hevederrel. A betongyűrűre emelem a “énét. János bátyám háta engedelmes. Alágörnyed a súlynak. A szisszenő oermettől megborzad a szőlő. \ A nap fölér a dombra. — Háttal áll az a tónak, aki csak tündöklésben látja — mondja komolyan eltűnődve. — Érted már a vitakedvet? Atérzed a mi bajunkat? 2. Balaton, 1973 a helyi mérgezések. Nincs arra semmi biztosíték, hogy kisebb, elszórt pusztulás elő ne fordulhatna. Ha nem is tonnányi tömegben, mint hatvannégyben. Főleg a befolyók környékén él a hal veszélyben, hiszen a mosószer, a növényvédő szer, a szennyvíz egyre több lesz. És tehetetlenek vagyunk a mérgezéssel. Pedig népgazdasági szempontból sem mindegy, hogy ez a nagy értékű betelepítés növekvő veszélyben nő fel. Erről többet hall majd Tihanyban, oda menjen. Ki ne hagyja! Szondi Zsuzsának ajánlom csak megkóstolni az ég kék színét csak kitölteni koccanó fogaink közé az éjszakát csak eleven kezemet kezedre rakni csak a nyár veszendő színeit kazalba hordani csak a végtelen sejtésben felismerni a végső bizonyságokat csak ezt akartam hajnalszín virágait összeszedni a tavasznak az ünnepek lepergő mámora előtt megszorítani kérges kezetek csak veletek egynek lenni végre nem is országnak csak hazának csak ezt mindörökké ezt akartam 3. Flek László makacsul nyugodt ember. Mondom neki: eltűnt a hal a tóból. Panaszolom, hogy e1 rontunk mindent a betonnal. Hogyan ívjon szegény jószág, ha közben a déli parton kiírtjuk a nádast? Hiszen ez volt a bölcsője elejétől fogva. Mi lesz ezután, bölcső nélkül? — Telepítünk — mondja makacs nyugalommal. A fő- agronómus szól belőle, úgy érzem, s nem az ember. — Ezek szerint a halgazdaság nem ad igazat János bá- tyáméknak? — En csak azt mondom: van elég hal a tóban. — Mégis panaszkodnak: Keszthelynél is, Tihanynál is. Mindenhonnan. — Nézze, mi egyre több halat telepítünk. A terveink változatlanok. Egy dekával sem fogunk ki többet. A múlt évben öt és fél milliót költöttünk ivadékra. De itt vannak sára törekedni, hiszen azok nagy mértékben tisztítják a vizet. És a nádas bölcsője a halnak! I 4. A tihanyi Biológiai Kutató- intézet munkatársának. Tamás Gizellának kivágott cikkéből idézek: Egy balatoni halhullás esetén láttuk, milyen pusztítást okoz a vízbe esővíz révén bekerülő vegyszer. Ennek azonban kevésbé ismert más következményeivel is számolni kell...« — Vagyis a bemosódás miatt baj van a tápláléklánccal — mondja egyetértve Tamás Gizella. — Pedig, ha a baktérium — alga — mikroszkópikus élőlény — hal — ember láncolat valahol megbomlik, komoly zavar keletkezhet. — A vízben fürdőzők ettől még nyugodtan nyaralnák. Hol itt a veszély. — Ott, hogy a tó elöregszik. Ezt bizonyítják a mind gyakoribb vízvirágzások, elszíneződések. Nézze ezt a felszínen lebegő fonalas kék algát! — Úgy tudom, eddig is előfordult kék alga a Balatonban. — Csakhogy most tízszer több van belőle! Rengeteg kitartó sejtjével nagy területen és gyorsan szaporodhat. A környezetéből oxigént rabol el és kénhidrogént szabadít fői. Élettere a bemosódott vegyszerekkel különösen megnő. Ha ehhez hosszan tartó, szélcsendes, meleg idő párosul, kész katasztrófa, olyan nagy tömegben szaporodik el a felszínen. Ezt nevezzük vízvirágzásnak, öregedésnek. — öreg hát a Balaton? — Bizonyos részein, mint például a keszthelyi öbölben, bizony elöregszik. És minél gyorsabb az öregedése, annál gyakoribb a vízvirágzás. Okát így is, úgy is magyarázzák. Egy biztos: a beömlő vegyszerek, foszfátok, szuperfosz- fátoik elősegítik ezt a káros folyamatot. — És mit tehet az ember? — Lassíthatja, de ez rengeteg pénzbe kerül. Elsősorban megbízható körcsatornára volna szükség. Ez a minimálisra csökkentené a bemosó- dást. Másrészt nem kellene mindenáron a nádasok kiirtáN. J. — a Somogy megyei Növényvédő Állomás főmérnöke — szerint durván hatvanmillió forint ára vegyszer, vagyis hatszáz tonna — hatvan vagon! — kerül évente a somogyi földekre. Ebből a Balaton déli partjának egy kilométeres sávjára hat vagon jut. Az oldódás, a bemosódás — noha elenyésző — mégis veszélyt jelent a tóra. A gomba és rovarölő szerek, a gyomirtók, a talajíer- tőtlenitők 10—30 nap alatt le- bomlanak ugyan, a 60 napos lebomlásé szereket kétszáz méteres sávban nem alkalmazzák, mégis megbontják a a vízbe került vegyszerek a tó biológiai egyensúlyát. S nem ártalmatlanok a mosószerek sem. Az északi part szennyező anyagairól pedig még külön is sokat lehetne beszélni. A bekerülő vegyszereket még nem tudták káros töménységben kimutatni, de ha nem akarunk nagy bajba kerülni, meg kellene szigorítanunk az 1 '66. MIM—EÜ. rendeletet, tovább szélesítve a benne foglalt tilalmakat. A veszélyt csökkenteni kell — és lehet is — erősebb, de gyorsabban bomló vegyszerekkel. Az idén különben is megkezdték a KÖJÁL-nál a szermaradvány vizsgálatot. A Siófoki Állami Gazdaság területén még a megengedett mérgezési szintet sem mutatták ki. A megoldás az lenne, hogy áttérnek a minimális mennyiségre. 5. A siófoki kikötő negyven hajója lassan megpihen. De a mólónál Fekete Istvánnak, a MAHART Balatoni Üzem- igazgatósága főmérnökének megemlítem a helybeli vádat: — A balatoni hajók, motorcsónakok olajjal szennyezik a vizet. — Képtelenség. Hajóink többségénél a levegőbe távozik a kipufogógáz. És szigorú belső rendelkezéssel is óvjuk a Balaton tisztaságát. Ma már szippantókocsival emeljük ki a hajófenék szennyezett vizét. A gőzösök idejében sokkal több ölelj jutott a tóba. sokszorosa a mostani mennyiségnek. — És mi van a sokszor szidott motorcsónakokkal? — Azok sem okoznak gondot, ha korszerű motorral vannak fölszerelve. Hiszen az 1,50-es, 1 100-as keverékarány már alig jelent olajmennyiséget. — Akikor miért kellett Európa sok taváról kitiltani ezeket a járműveket? Kis György Mihály fa fant eqy cikket... IRTAM EGY CIKKET az alkoholizmusról. Megírtam :nne egy ismerős család tragédiáját, ahol az apa minden pénzét italra költi, a családéihoz durva, üti-veri a feleségét és a gyerekeit, amikor részegen hazatántorog. Hogy ne lehessen fölismerni kiről is van szó, az illetőt a cikkben nem az eredeti nevén szerepeltettem, hanem elneveztem őt Vajdulák Hugónak. A foglalkozását is megváltoztattam: bolti eladót csináltam belőle. A valóságban csak két gyereke van, de én a cikkben hárommal »áldottam meg- őt, a nagy1 vb hatás kedvéért. A cikk óriási visszhangot keltett az olimsókban. Rengeteg levelet küldtek be a szerkesztőségbe. ‘ Tanulságként most néhányat közreadunk. L. levél T. Szerkesztőség! Mi, az 5342. sz. Kacatboltban dolgozó Aranyhomtok Szocialista Brigád tagjai mélyen föl vagyunk háborodva a Vajdulák Hugó bolti eladóról írt cikk miatt. Ezennel hivatalosan kijelentjük, hogy a brigádunkban dolgozó Vajdulák Hugó becsületes tagja a kollektívának, többszörösen kitüntetett dolgozó, önkéntes véradó; nem iszik, nem dohányzik. és ráadásul megrögzött agglegény. Nem tudjuk elképzelni, hogy a cikkíró honnan vette ezeket a hazugságokat, amiket Vajdulák kartársról írt. Kérjük, hogy a cikkben leírtakat sürgősen korrigálják, és fejezzék be Vajdulák kartárs rágalmazását! Pecsét és 26 aláírd* A SZERKESZTŐSÉG kénytelen volt rövid kis cikkben lecsillapítani a fölháborodott olvasókat. Megnyugtatta őket, h)ogy a Vajdulák Hugó csalt kitalált név, úgyszintén a foglalkozás is. Az illetőt nyugodtan nevezhetnénk Csi p- csala Ákos körállatorvosnak is... 2. levél T. Szerkesztőség! Csipcsala Ákos körállatorvos vagyok. Sajtópert indítok a lap ellen, mert tönkretették ... Mindenki más állatorvost hív a korrigáló cikk óta. A feletteseim vizsgálatot indítottak ellenem, a feleségem a gyerekekkel együtt hazaköltözött a mamájához és a bútorokat is magával vitte. Vaságyon fekszem és száraz kenyéren elek, mert az utolsó filléremet is átadtam az ügyvédemnek, hogy a sajtópert meg tudja indítani. Aláírás: Csipcsal* S. levél Te szemétláda! Azt hiszed, nem tudjuk, hogy kiről szól a cikk? Hiába nevezted el az illetőt Vajdaiak Hugónak, később pedig Ctipeoala Ákos koraiig 1 er vas nak, tudjuk, hogy rólunk írtál! De ha erre jársz, o mi kis talponállónk felé, a beledet kitapossuk és a kezedbe adjuk! Szesztestvéri üdvözlettel: * Zengő kisvendéglő törzsközönsége A további 4653 levél ismertetésétől eltekintünk. Ennyi levél érkezett ugyanis szerkesztőségünkbe. mert sokan találva érezték magukat, és azt hitték, hogy róluk szól a cikk. 32 ipari vállalat, 23 termelőszövetkezet. 157 igazgató. 75 főmérnök, 239 ellenőr. 67 főkönyvelő, 62 agronómus, 82 fogorvos, 237 traktorista fogott tollatt, tiltakozott, protestált és a cikkíró fejét követelte. A lap vezető munkatársai már-már ától féltek, hogy a szesztestvérek megostromolják a szerkesztőséget, ezért az alábbi vitazáró cikket tették közzé: T. Olvasóink! A Vajdulák Hugóról írt cikk kapern» köaöirük, hoot » cikkíró nem a T. Olvasóról mintázta Vajdulák Hugót, hanem önmagáról. Igen, ö Vajdulák Hugó, a részeges alkoholista, aki minden pénzét elissza és veri a családját. Szerkesztőségünk az önök segítségével levonta a megfelelő konzekvenciákat és a cikkírót elvonókúrára küldte. Bízunk abban, hogy intézkedésünk pozitív visszhangra talál olvasóink körében. A szerkesztőség ÉS ÉN MOST itt vagyok az elvonókúrán. A kezelés kissé szokatlan, de jól bánnak velem. A szerkesztő is meglátogatott. és rögtön újságolta, hogy tucatjával érkeznek a levelek a szerkesztőségbe, melyekben az olvasók helyeslik a szerkesztőség döntését, már- minthogy engem, a cikk íróját elvonókúrára köteleztek. Mindenki levelet ír, mindenki tollat ragad, mindenki gratulál. Egy ember nem fogott még tollat és egy sort sem írt: Vajdulák Hugó bolti eladó, akiről a cikket írtam, ő ugyanis nem er rá. V„vábbra is allamdóan iszik, és üti-veri « eaaládfát. — Mert a Balatonnal ellentétben a legtöbb helyen nincs megfelelő víz- és szélmozgás, hiányzik az öntisztítás. Nem tudom meggyőzni. Pedig olajfoltok úsznak a vízen. És rebesgetik azt is, hogy a parttól még 500 méterre is találtak fekáliát! Akkor miért beszélünk öntisztító folyamatról? 6. — Nemcsak a víz szennyezett, hanem a part is. Olyan a föld, mint a mocsokkal átitatott szivacs — mondja dr. Varga Ferenc, a Siófoki városi Tanács egészségügyi cez- tály vezetője. Harmadik mondata után már tudom: őt is a szenvedélyesen vitázók közé kell sorolnom. — A siófokiak szerint a megengedettnél tízszer gyorsabban dolgozik a helyi szén sabban dolgozik a helyi szennyvíztelep, így aztán hatástalan. — A szennyvizet fogadni kell. Ezen majd csak a 10—15 millióba kerülő tisztítóberendezés segíthet. Az igazi megoldás a regionális szennyvíz- tisztító rendszer lenne. Addig viszont a meglevő telepeknél alkalmazni kellene az úgynevezett harmadik tisztítási fázist. — Vagyis a halastóba kerülő víz biológiailag megtisztulva folyhatna a Balatonba? — Igen. De erre. sajnos, csak egyetlen példát talál: Balatonföldvárt. Pillanatnyilag a helyi szennyvízelvezetést alkalmazzák. Szikkasztó- és tárolórendszerrel oldják meg a megoldatlant, mert a talajvíz miatt mindenképp szippantani kell. Szemesen, Szárszón, Zamárdiban pedig egyáltalán nincs elfogadható tisztítórendszer. Ugyanilyen gondot jelent a szemételszállítás is. A büzlő kukák és Szeméthegyek köny- nyen megfertőzik a levegőt. 7. Csizmadia Tibor, a Siófoki Költségvetési Üzem kommunális üzemegységének vezetője. .mindjárt a számokkal kezdi: — 1973-ra egymillió-háromszázhetven ezer négyzet- méternyi terület tisztítását tervezzük. A probléma az, hogy Siófoknak 128 kilométeres úthálózata van, de ebből csak 45 kilométer szilárd burkolatú. A többi földút, amire nem lehet rámenni a porszívó géppel. Elégtelen a locsolókapacitásunk is. A betonutak napi egyszeri locsolását is alig tudjuk elvégezni a két Skodával, s iszonyatos meny- nydségű szemetet kell elszállítanunk négy pormentes és két félig pormentes kocsinkkal. Van egy másfélmillió forintot érő KIBO-gépünik, de ez csak a járdával szegélyezett utakat tisztíthatja. A szovjet PU—20-as seprőgép pedig nem győzi a munkát. A gépparkunk ötmillió forintot ér, s talán nagyobb területet is rendben tarthatnánk vele, ha jobb minőségű útjaink lennének. Búcsúzáskor igazat ad a cikknek: — Sok gondot okoz a szennyvíz- és szemételszállí- tás. Az idén már csak olvan intézményeknek adtak működési engedélyt, amelyeknek megvolt a szerződésük a szemétszállításra és a szennyvíztároló aknák tisztítására. Sajnos, még ez sem jelent garanciát: a szemétszállításra kicsi a kapacitás. Már én is azon kapom ma- j gam, hogv vitázom, érvelek, egvütterzek. | Tudom. hogy milliárdok | kellenének a Balaton ideális [ környezetének megteremté- J séhez. Tudom. másokkal j együtt látom, hogy a korunkra jellemző szenyeződés a Balatonnál különös veszéllyel párosulhat. Adva van a víz, amely az esztétikai látványon kívül kemény idegenforgalmi valutát is jelent népgazdaságunknak. S mik'Jaben az emberek pihenését lenne hivatva biztosítani. nem vesszük észre, hogy pont ennek a feltételnek mind I nehezebben felel meg. Mészáros
