Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-23 / 223. szám

Segít a pártszervezet

Kivívja az egyenjogúságot

Az utóbbi három évben tizenhét szakosított szarvasmarha-, és tizennégy sertéstelep épült fel a megyénkben. A vödröket precíz, többnyire automata gépsorok váltották fel, a tej teljesen zárt, steril csőrendszeren jut el a fejőházból a tejház hűtőjébe és onnan tovább. Űj és még korszerűbb létesítmények alapjait ássák, a holnap még tökéletesebb technológiáját őrzik a dokumentációs tervek. A műszaki fejlődés óriás léptekkel halad előre.

És az emberek? Vajon a tudat, a gondolkodás képes-e követni ezt az iramot? Vajon az állatgondozóról alkotott felfogás változik-e olyan mértékben, mint amilyen sebességgel terjednek a korszerű, a megszokottól merőben eltérő technológiák?

Válaszként hadd idézzek néhány gondolatot a megyei tanács legutóbbi ülésén elhangzottakból, ahol a megye hosszú távú szarvasmarhaprogramját vitatták meg és hagyták jóvá.

»■Minden erőnkkel, minden rendelkezésünkre álló eszközzel a jobbra, a korszerűbbre törekszünk. És ebben a felelősségteljes, nagy munkában egy kicsit elfeledkezünk egy alapvető körülményről: az óramű pontosságú gépsorok, óramű pontossággal tevékenykedő embereket kívánnak. Az ipar térhódítása a mezőgazdaságban szükségszerűen megköveteli, hogy a munkafegyelemben is ipari normák alakuljanak ki. »Nem megnyugtató a szakmunkásképzés jelenlegi gyakorlata, helyzete — nem egy helyen egészen idős emberek kezelik — bizonyos átképzés után — a bonyolult, nagy hozzáértést igénylő technikát. Évente minimális számú, mindössze négy-öt fiatal szakmunkás kerül az állattenyésztésbe. Ez a körülmény hosszabb távon olyan ellentmondást okoz, amely veszélyeztetheti a nagyszerű célok megvalósítását,«

Igen, az állattenyésztés műszaki fejlődése óriási léptekkel halad előre — az állatgondozóról alkotott felfogásban azonban eléggé makacsul tartja magát a régi.

Nemrég beszélgettem egy falusi házaspárral. Mindketten szövetkezeti tagok, becsületesen dolgozó, közmegbecsülésnek örvendő emberek. Egyetlen fiuk pék. Az asszony kertelés nélkül, őszintén elmondta: »Hiába, faluhelyen még nagyon benne van az emberben, hogy ha csak egy mód van rá, menjen a gyereke szakmát tanulni.« Hogy állat- tenyésztő szakmunkásnak lenni éppen olyan szakma, mint ] bármelyik más — a válasz er- ! re ugyan egyetértő bólintás, de még annyi: »A csuda tud- I ja...«

) Ez a beszélgetés iskolapél- I dája volt annak, hogy valahol a szemléletben van a hiba, I méghozzá nem is annyira a fiatalok, hanem a szülők szemléletében. De példa volt másra is. Szóba került, ha most állna ott a gyerek, hogy pályát válasszon, lehet, hogy az állattenyésztés mellett döntene, mert úgymond: »össze sem lehet hasonlítani ezeket a patika tisztaságú, automatizált telepeket a régi, trágyás ólakkal, istállókkal.« Nem hallomásból mondták ezt, láttak ilyet.

Arra gondoltam: azért, hogy egy kicsit gyorsabban győzzük le a tudatban a régit, nagy szükség lenne arra, hogy igen sok felnőtt, korosodó paraszt- ember jusson el a korszerű telepekre. A saját tapasztalata győzze meg. Mert tőlük nagyban függ, hogy — csak egy példát említsek — sikerül-e a megye szarvasmarhaprogramjának végrehajtásához biztosítani 1975-ig a mintegy 300 állattenyésztő és 30 szerelő szakmunkást. A fiatalok — koruknál fogva — fogékonyabbak az újra, és fokozottan vonatkozik rájuk napjaink fő jellemzője: minden érdekli őket, ami technika.

A közelmúltban zárult Budapesten az első szakmai kiállítás, az AGROMASEXPO. Két teljes nap tapasztalata alapján mondom: kifejezetten mezőgazdasági és csak szakmai kiállításon ilyen sok őszintén érdeklődő fiatallal még nem találkoztam. Fogalmam sincs a statisztikáról, valószínű ilyen jellegűt nem is készített senki, de az összes

látogatónak több mint egy- harmada fiatal lehetett. Jó volt figyelni őket, ellesni, miként érdeklődnek csak úgy egymás között, hogyan beszélnek egy-egy gépsorról vagy berendezésről. Egy működő fejőberendezés előtt tanúja voltam egy megjegyzésnek: »öregem, ez már fehér köpenyes szakma a javából.«

Sokat mondott ez a megjegyzés. Benne éreztem azt, amit a falusi házaspár mondott, hogy talán ma már az ő fiuk is az állattenyésztést választaná; és azt is, hogy az állattenyésztő szakmunkás a tudatban lassan egyenjogoságot vív ki minden egyéb szakmával. Talán egy kicsit több is annál. Hiszen a szakma tárgya nem holt, hanem élő anyag! Nemcsak gépekkel, korszerű technikával, hanem eleven lényekkel kell dolgozni. Hozzáértéssel, pontosan, gondosan. Szakmunkásnak lenni ma — ezt jelenti.

Vörös Márta

Választások a textilművekben

TIZENHÁROM KISZ-alapszervezet működik a Pamutfo- nó-ipari Váll adat Kaposvári Gyárában. Bizottság irányítja a munkát. Főleg fiatalok dolgoznak a gyárban, három műszakban. Egy-egy műszakban négy alapszervezet tevékenykedik. A három műszak miatt már szeptember hatodikén megkezdődtek az alapszerve-' zeti vezetőségválasztások. Vannak már tapasztalatok. Ezekről és a pártszervezettől kapott segítségről beszélgettünk Mi- halics Józseffel, a pártbizottság titkárával, Szabó Sándor személyzeti vezetővel és Vizeli Istvánnéval, a KISZ-bi- zottság titkárával.

— A párt végrehajtó bizottsága megtárgyalta a KISZ- választásokkal kapcsolatos teendőket, s feladattervet dolgozott tó az alapszervezeteknek. Minden alapszervezeti ülésen részt vesz egy párttag is, és

, ott elmondja véleményét — mondta Mihalics József.

— Természetesen nemcsak a jelölő gyűléseken szólnak hozzá az alapszer^vezet munkájához a párttagok. Az utolsó választás óta eltelt két év munkáját értékelő beszámolókat meghallgatják a pártszervezet tagjai is, még mielőtt a tagság elfogadná, és javaslatokat tesznek a kiegészítésére, ha ez szükséges — mondta Szabó Sándor személyzeti vezető, aki egyébként a párt-vb-nek is tagja.

— A JELÖLÖ I .ISTÁRA

kerülő személyekről is tájékozódik a pártszervezet, s velük kapcsolatban is elmondják véleményüket. Azok \ a párttag fiatalok, akik a KISZ-nek is tagjai maradtak, bekerültek az alapszervezeti vezetőségekbe. Van olyan alapszervezetünk, ahol a titkár, a propa■■

Öröm a közösen végzett munka

Víz az ádándl tetőn

A Kutasi Állami Gazdaság kutaskozmai üzemegységében évekkel ezelőtt alakult egy gyümölcstermelő szocialista brigád. Esztendőről esztendőre jobb eredményeket értek el, munkájuk értékelése során egymás után nyerték el a bronz, majd az ezüst fokozatot és a vele járó oklevelet. Az üzemegységben dolgozók közül mind többen és többen kísérték figyelemmel a szocialista brigád tevékenységét, s kérték felvételüket a brigádba. Jelenleg 28 tagja van, és ma már az üzemegység szocialista üzemrészként tartja őket számon. Erről beszélgettünk Horváth Imre üzem- egység-vezetővel.

— A szocialista üzemrészben dolgoznak szakmunkások, •betanított munkások, traktorosok, rakodók, növényvédők. De ha valahol szü kség van munkaerőre, akkor oda megy mindenki dolgozni. Rendben

tartják az üzemegység épületének a parkját, de gondot fordítanak az egész üzemegység rendjére, tisztaságára is. Ellátják a 330 holdas gyümölcsösnek a védelmét, éjszakai ellenőrzéseken vesznek részt. Vietnami műszakot tartottak, és egynapi keresetüket, 2800 forintot 'befizettek a vietnami alap csekkszámlájára. Ha valamelyik tag családi házat épít, akkor egy emberként veszik ki részüket a segítő munkából. Ha új munkaerő érkezik közéjük, akkor jó szívvel, készséggel segítik és arra törekednek, hogy az illető mielőbb beilleszkedjék a kollektívába.

Külön kell emKteni öntevékenységüket. Kitűnően működik a munkavédelmi őrség. Nagy részben annak tulajdonítható, hogy négy év óta nem volt baleset. A szocialista üzemrész érdeme, hogy hosszú idő óta nem fizetnek vagonállásá pénzt, mert a vagonokat akár éjjel, akár vasár- vagy ünnepnap is kiürítik vagy megrakják. A termés megóvása és a jobb eredmény érdekében a permetezéseket, a növényvédelmet éjszaka is elvégzik.

— Kiváló munkájukért kiket említene meg?

— Eegszávesébben felsorolnám mind a huszonnyolc nevet. Mégis megemlítem Király Jánosnét, a brigád vezetőjét, aki összefogja a dolgozókat, Péter Józsefet, aki a mozgósításban végez nagyon jó munkát, id. Szabó Józsefet, a munkavédelem irányítóját és őrét, Fidri Margit kiváló, élenjáró dolgozót. Ahol ilyen dolgozók vannak, ott valóban öröm a közösen végzett munka, a naponta látható eredmény — •mondta végezetül Horváth Im» ne.

K. S.

gandista és a szervező titkár is párttag. De nemcsak most, a választások idején erősödött kapcsolatunk a párttagokkal. A jó kapcsolat egész évben megvolt. Minden üzemrészben működik egy kis üzemi négyszög. Mi igy nevezzük. Tagjai a művezető, egy pártvezetőségi tag, a műhelytitkár, aki a szakszervezetet képviseli, és a KISZ-titkár. Minden fontosabb kérdést, az üzemrész előtt álló minden lényegesebb feladatot megbeszélnek — mondta a KISZ-bizottság titkára.

— Jelölő bizottsággal vagy anélkül választanak az alapszervezetekben ?

— Ahol kis létszámú az alapszervezet, ahol fejlettebb a közösség, ott jelölő bizottság nélkül választanak vezetőséget a KISZ-tagok. Megkérdeztünk minden alapszervezetet, hogyan akarnak választani. Négy vállalta a jelölő bizottság nélküli választást. A KlSZ-bizott- ság helybenhagyta mindegyiket — mondta Vizeli Istvánná.

— Hét alapszervezetben új vezetőség van már. Melyek a legfontosabb tapasztalatok?

— Voltam én is vezetőségválasztáson. Úgy vettem észre, hogy passzívak a fiatalok, nagyon kevés a hozzászóló. Az üzemben elmondják egymásnak a véleményüket, ott kritikusak, igaz, néha nem a legmegfelelőbb hangnemben beszélnek egymással. Kevés javaslatot tettek, bár az elhangzottak többnyire hasznosak. Az egyik fiatal nagyon meggyőzően azt magyarázta társainak, hogy a politikai nevelés csak akkor lesz hatékony, ha mindenkinek igényévé válik a politikai önművelés — válaszolta Szabó Sándor.

— ELHANGZOTT egy másik rokonszenves javaslat is. A leányotthon lakói azt kérik, hogy alakítsunk tanulószobát az otthonban, hiszen sokan tanulnak a lányok közül szakmunkásképzőbe^ vagy esti középiskolában — mondta a KISZ-titkár.

Hosszú Éva

„Figyelem a nyájat, olvassatok

U

A háromezer-kétszáz lelkes községben is nagy kincs a jó ivóvíz, százméterekről hordják még ma is a Kis-Koppány- parti k özkútról kannákban, edényekben. Négy évvel ezelőtt fúrtak már egy kutat a patakvölgyben, vize azonban meleg és sós volt. 1970-ben — megyei segítséggel — ismét próbát tettek. Igaz, szokatlan helyen, a tsz Csaba-majorjá- ban, a faluval szemközti dombtetőre állították fel a fúrótornyot

— Kár ott próbálkozni, úgysem lesz víz — kételkedtek még a szakemberek is. Am a szomszéd megyéből ide került tanácselnök makacsul bizonygatta, hogy pár kilométerrel odább is sikerült a feltárás. Mater József naponta kimotorozott a majorba, leste a csöveket, a rétegek mintáit, a próbaszivattyúzást.

— Amit kevesen reméltek, bekövetkezett, fenn a dombon saját nyomásától tör felszínre a tiszta víz, akár négyszáz köbmétert is kivehetnek naponta.

Amikor kézhez kapták a vizmű terveit, még az adminisztrátor is számolt a tanácson: mennyi jut egy családra, kitől mennyi támogatásra számíthatnák. Mert az összesítő utolsó oszlopában hatalmas szám: 6 millió 200 ezer forint költség állt...

— Nem megy ez Adandón. Nem nagypénzű emberek élnek itt — hajtogatták sokan. A tanács vezetői pedig tárgyalni, levelezni kezdtek a kivitelezőkkel Kaposvártól Veszprémig. Ez vállalná, de sokért, amaz valamivel kevesebbért, de csak jövőre — kapták az ajánlatokat

— Amikor Siófokon kétmJtió- val többire ka.lfailálrták a köitt- ségvetést, majdnem elsírtam,

magam — idézi vissza az elnök. Azután ismét merészet gondoltak, elutaztak Kiskunhalasra, a vízműhöz. És két hét múlva szerződést kötöttek az eredeti árért! Pedig ugyancsak megjósolták, hogy a nagy távolság miatt majd »felsrófolják« az áraikat az alföldiek...

Így megmaradhattak a tervezett hozzájárulásoknál, egységenként tízezer forintot fizetnek. Igaz, minden udvarban ott lesz a csap, és vízóra méri a fogyasztást.

A Koppány hídján zötyö- günk keresztül. A híd fölött ott feszül már a nyomóvezeték védőcsöve.

— Tizenhárom kilométert fektettünk le. Teljesen kész a hálózat A napokban volt a nyomáspróba. A nyolc-tíz légkört jól bírták a csövek — halljuk a vízépítőktől. Fenn a szőlők között a százötven köbméteres tároló medence vízzáró vakolatát rakják. Kívülről markológép tölti a földet a hatalmas betonkaréj falához. A domb pótolja a víztornyot

— Elnök elvtárs, kezdhetik a szüretet. Ez a betonkád, gondoljuk, elég lesz a fél falunak. Aztán bor folyik a csapokon — tréfálkoznak a kőművesek. A majorban is bevakolva áll a gépház, a kútfej mellett is új akna szárad.

— Már itt a kék csempe, amellyel kirakják a falát. Nagyon szépen dolgoznak a halasiak — dicséri az elnök. A. végére megint kifundaltak valamit: minden háznál — egységes leírás után — a családok készítik el a mérőaknát. A megtakarítás legalább kétszázezer forint. Ennyivel kevesebb lesz a törlesztés.

A vízmű avatasát novem- ver í-re tervezik.

Neváfc Pereme 1

A FONYÓDIJUHÁSZ

A juhász egy szalmabálán ült, kalapját mélyen szemébe húzva olvasott. A kis szürke kutya, mely eddig a lábainál hevert, felugrott a helyéről, csaholva elénk szaladt, majd vissza a gazdájához. Ott hangoskodott tovább.

— Virgonc! Maradsz csendben! — szólt rá Simon Lajos, a fonyódi Magyar Tenger Termelőszövetkezet juhásza. Virgonc elhallgatott, és amikor mellé értünk, barátságos farkcsóválással fogadott, ahogy a barátokat illik. A juhász letette a könyvet, cigarettára gyújtott, úgy beszélgettünk. Tőlünk pár méterre, néhány kisebb csoportot alkotva legelt a nyáj. 872 birka tépte a füvet, az egyik nyakában kolomp. Ö vezeti a többit.

— Egész nap kint vagyunk - meséli a juhász. — Sőt még

éjszaka is. Nemcsak én vagyok itt egyedül. Éjszaka a társam vigyáz a juhokra.

Az ordacsehi üzemegység majorjával szemben kis akácos terpeszkedik. Ennek oltalmában pihennek éjjel a juhok. Az éjszakás juhász pedig a szemközti szalmakazalba fészkeli be magát Ott nem éri a | szél.

— És mi történik akkor, ha esik az eső?

— Egy kis eső még nem okoz különösebb bajt, ha pedig hosszabb ideig esős az idő, akkor behajtjuk az állatokat a központba, ott várjuk meg, amíg újra kisüt a nap.

— Mióta juhász?

— Mindössze négy éve. Azelőtt is a tsz-ben dolgoztam, de mós munkakörben. Ott ugyan többet kerestem, de ez a mostani munka a nekem való. Kétezer forint a fizetésem, meg egy kevés prémium. A faluban lakom harmadmagam- mal. A feleségem, az apósom meg én, de hamarosan négyen í leszünk — teszi hozza nem kis I

büszkeséggel. 1966 óta tagja a

szövetkezetnek, azóta Ordacsehiben lakik. Azelőtt az Alföldön, Békésben élt. Amikor arról faggatom, hol jobb, erősen fontolóra veszi, hogy mit válaszoljon.

— Aki becsületesen dolgozik, annak mindenhol jó. Mindössze arról lehet szó, hogy hol könnyebb. Én az Alföldet is szerettem és itt is jól érzem magam, tetszik a vidék. Az biztos, hogy itt kevesebb küszködéssel, jobban lehet élni. Ha ezt az oldalát nézzük a dolognak, akkor itt jobb.

A botjára támaszkodik, készségesen elmagyarázza használatát Ezzel kapja el a birkát. Beleakasztja a lábába, úgy fogja meg. A levegőben ma-«

tatja a mozdulatot. Á juhász

nem lehet bot nélkül, ahogy kutya nélkül sem, hiszen, ha a birkák nagyon szétszélednek, a kutya tereli vissza őket.

— Télen több vesződség van az állattal. Akkor általában bent vannak, nem hajtjuk ki őket. És télen születnek a bárányok, azokat is gondozni, vigyázni kell. Olyankor mozgalmasabbak a napok, kevesebb idő jut pihenésre. Most naphosszat elücsörgök, figyelem a nyájat, olvasgatok.

— Szeret olvasni?

— Nagyon. Iskolákban szegény vagyok, négy osztályt járhattam mindössze. Ami akkor elmaradt, azt most próbálom pótolná.

— Mit -olvas a legszívesebbe»?

— Éppen Vajda János életével ismerkedem. Szeretem az ilyen jellegű könyveket. Kedvelem a regényeket, de különösen az olyan könyveket lapozgatom szívesen, amelyek egy kicsit tudományosak. Abból lehet igazán tanulni. Mert ahhoz, hogy mindenhez hozzászólhassak, sokat kell tanulnom. Ha az emberek valamiről beszélnek, nem akarok úgy állni közöttük, mint aki még nem is hallott arról a dolog- róL Ezért így, a könyvekből tanulok. Legeltetés közben jut is rá bőven idő. Minden nap gazdagabbá tesz.

Dán Trbor