Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
Egy ember az Otártics-brigáiól A NAGY CSARNOKBAN I ingét és a kezét is finom “fa- J rul, hogy az Otártics-brigádA holnap bölcsőjénél fűrészpor csillog. A zaj a belépő számára először szokatlan, percekig képtelen felfogná, mit is beszél a másik. Har- talmas fatörzset vesz fogai közé a gatter, s mire kiokádja, már deszkákra bontható. Fémes hangot adva mar az egyformára szelt fadarabokba a körfűrész. Az a fiatal, sötét hajú fiatalember látszólag könnyed mozdulatokkal dolgozik. Feladata, hogy a pörgő mozgást végző, fogazott tárcsához irányítsa a fát Mint a kés a vajait, úgy hasítja a fém a nálánál puhább anyagot. Csepeli László mynka közben a jobb lábán tartja magát, bal kézzel feszíti előre a fát Nyolc órán át. Sötét haja percek alatt homok«’ borítja. Annyi idős, mint én, s ez valahogy áramkört teremt közöttünk. Értem a mozdulatait, szinte tudom, hogy mit fog mondani. Egyre inkább így van ezzel az ember harminc felé. Donga-, küszöb- és parkettaalapanyag kerül ki Csepeli László kezéből ott, a Somogyi Erdő- és Faifeldolgozó Gazdaság barcsi üzemében. Lehet, hogy az a parketta, amin otthon járok, az ő gépének nyomait viseli magán. Nem tudom miért, de szeretném, ha így lenne. Az ember méretei szinte nevetségesek ahhoz a hatalmas csarnokhoz. Mégis: Csepeli Laci nem János vitéz az óriások ban dolgozik. Hány mázsa fát munkált meg? Ugyan, ki számolna lapátokkal, ha a hegyet kellene elhordania? Aminthogy ezt sem számolta Bogdán Júlia — akivel egymás munkáját egészítik ki —, hogy hányszor hajolt le az újabb adagokért. Itt mindenki rá van utalva a másikra. És ez valahogy mgnöveli az önbizalmat. Mindenkire szükség van. Csepeli Lászlóra már hét éve. Előbb betanított munkásként, aztán szakmunkásként, Most végezte el a tanfolyamot. Katonaként került Budapestről Barcsra. Egy lány itt tartotta. Van már egy ötéves kislányuk, s a napokban várják a második gyerek érkezését. A feleség is itt dolgozott az _ országában. S ehhez — beval- _____^ » megőszül« a füreszportoL Az i lása szerint — az is hozzája- i üzemben" a konyhán, amíg szülési szabadságra nem ment Mind a ketten tudjuk, hogy ebben a riportban nem lesznek díszítő jelzők, tirádák. Nem illenek ezek hozzá- Hozzánk. A zajt megszűri a művezető kalitka — vagy csak melegedő? — fala. Kérdezek. Ahogy az utcán is kérdeznék valakit. Csepeli nem érti. A zaj még ott van belül a fülében, hiába pólyái be most bennünket a csönd. Megkérdezem, hogy szereti-e a munkahelyét. Azt mondja: a fene tudja, »szeretem azért«. Én meg örülök titokban, hogy ezt válaszolta. Nem dicséret, nem ítélet A valót mondta, amit gondol. Nincs meg benne már a kamaszkor hebehurgya- sága — és azt nemcsak az életkorra, hanem a szellemi kamaszkorra is értem — beleépültek már a tapasztalatok, rendelkezik már azokkal a tulajdonságokkal, amelyek egész hátralevő életében jellemzői lesznek, s kísérik: majd. Megállapodott, ezt mondják az ilyen emberre. Megállapodott, de nem vegetáló, nem korafáradt típus. Mozog körülötte minden. HA HAZAMEGY, pihenésképpen kertészkedik. Aztán elővesz egy könyvet. Egész könyvtára van már. Elmegy a gyerekkel sétálni, ha jön a vasárnap. Megnézi a mérkőzést, vagy beül a moziba. Ha színház vendégiszerepel Barcson, ott ül a nézőtérem Naponta épül arra az alapra, amelyet szintén ő teremtett meg. S nem piedesztál ez az alap. Bgy ember ő az Ofcártics- brigádból. De ügy is jellemezhetnénk: egy ember abból a nagyobb családból, amit osztálynak szoktunk nevezni. Értelmes, igaz célok szerint él, mint oly sokan mások. Vágyai is lehetőség szabta mederben kanyarognak. Munka közben a jobb lábán a testsúly, és balkézzel feszíti a fát a fűrésznek. Ebben a feszülő tartásban, izmai csomósodásá- val van előttem most is, ahogy ezeket a sorokat írom. Mégis statikusnak érzem a képet; feszülése mögött nyugalom van, önbizalom. Az önbizalom mindig az erőből táplálkozik. Lesko László Mindig csak előre Intézkedési terv a szolgáltatások javítására Intézkedési terviét fogadott | elégítsék kt Ezért egytne több él a KIOSZ megyei vezetősége a könnyűipari miniszter ’határozatának végrehajtására. A határozat előírta, hogy javítani kell a kisiparosoknak a szolgáltatásokban végzett munkáját, s az intézkedési tervet ennek szellemében fogalmazták meg. Minit Endrédi Lajos, a KIOSZ megyei titkára elmondotta: a terv központjában a tanácsokkal mint első fokú iparhatóságokkal való együttműködés erősítése áll. Ennek szellemiében készül az a fölmérés is, amely »felderíti«, hogy az egyes községeknek mennyi a lakossága és ott hány kisiparos, illetve hány olyan szakképzett munkás él, aki iparengedélyt váltva eredményesen végezhet lakossági szolgáltatásokat. A továbbiakban aztán az intézkedési terv felszólítja a helyi kisiparosszervezeteket, hogy a tanácsokkal szorosan együttműködve nyújtsanak segítséget üzlet, műhely és lakás létrehozásához, valamint a hitelek megszerzéséhez és a műhelyek korszerűsítéséhez. A munka azonban csak akkor lesz eredményesebb, ha a körzeti csoportok a jelenleginél jobban, rendszeresebben tájékoztatják a tanácsokat a kisipar helyzetéről. Az alap- szervezetek munkájának megjavításét szorgalmazza az intézkedési -tervnek az a része is, amely előírja, hogy ezek a szervezetek rendszeresen mérjék föl a kisiparosok anyag-, szerszám-, alkatrész- és kas- gépsziüíkBéglLetét, s ezeket az igényeket — az áfész-efcke! veié megállapodás alapján — az kisipari- szekció alakul átfiész-eken, 'belül: jelenleg négy működik a megyében. Van azonban több panasz is a kisi-pairi munika ellen. Például egyesek az elvégzett munkánál (többet számláznák, rassz a munka minőségié, és előfordul üzérkedés is. Ezek a legáltalánosabb hibák. A törvényességnek tehát jobban érvényt kell szerezni. Ezért a megyei titkárság szorgalmazza, hogy a körzeti csoportok szigorúan vizsgálják ki a panasz- ügyeket. Somogyszentpál, Kossuth utca 85. Posza Jervőék portája. Az asszony a borjúnevelőben dolgozik, a férfi ta- karmányos. A holnapról beszélgetünk. Az asszony szavaiban a bizakodás, a remény mellett ott bujkál még egy kis aggodalom. Afféle természetes, érthető felélem az újtól, az ismeretlentől. — Amikor közös lett a tanács. attól is féltünk. Hogy majd elhanyagolnak mindkét Ma azt mondom: ha az egyesülés is annyit jelent, mint a közös tanács, akkor nagyon jó lesz. — Ahogy ismertették a terveket, megnyugtattak minket. — Az biztos, hogy ez a falu nem fejlődött annyit, mint mióta közös tanács van. Megépült az út Kisperjésre, már jár a busz is, épül a művelődési otthoni és lehetne még sorolni. — A szentpáliak leginkább attól félnék, hogy majd »elnyomják« a háztájit — magyarázza az asszony. — Mert itt, nálunk, alig van ház, ahol ne lenne egy-két anyakoca, meg tehén, növendékek. Kéthelyen meg nemigen van. De ahogy ismertették a terveket, megnyugtattak minket. — Mikor ott voltunk látogatóban az elnökkel, a Fáró Lacival is beszéltünk errőL Nem azért nincs ott háztáji, mert »elnyomják«, hanem egyszerűen nem kívánják az emberek. Az asszony közbeszól, dicséri az elnök ügyességét, rátermettségét, azt, hogy »úgy tudott az mindent, bármerre jártunk, bármit kérdeztünk, érezni lehetett, mindenen rajta tartja a szemét. Nagyon reménykedünk benne.« — Igen jó tervek készültek — Posza Jenő emlékezetből idézi a számokat —: az ez év végi Kétszázról 1978-ra ezerre emelkedik a tehénlétszám, az egész szarvasmarhaprogram a nagy lehetőségeket rejtő gyepterületekre alapozódik; az első év fő feladata a CPS zárt rendszerű kukoricatermelés beindulása két gépsorral. Ösz- szefügg ezzel egy nagy beruházás, a szárító és a hatszáz vagonos szemestenmény-táro- ló megépítése. Csendesen beszél, és minden dicsekvés, kérkedés nélkül így fejezi be a gondolatsort: — Az biztos, hogy Somogybán igen jó, talán a legjobb tsz lesz a mienk. Félesége megtoldja azzal: — Nem lehet hátra, csak élőre haladni. Csak a vezetők értsék meg egymást, akkor az a sok szép terv mind valóság lehet. A sok szép terv: a holnap. Arányosság, fokozatosság, hatékonyság — a gondosan kimunkált táblázatokból szinte beszédesen, sugárzik ez a három fogalom. Számok helyett hadd idézzék két mondatot a terv közgazdasági értékeléséből: »Az egész gazdaságot — üzemáganként is — a bővített újratermelés jellemzi... Szövetkezetünk szakmai vezetése által elkészített terv valóra váltásához az eszközökön túlmenően szükséges a jól szervezett munka, tagjaink és alkalmazottaink lelkiismeretes hozzáállása.« A Posza házaspár ez utóbbival kapcsolatban arról beszélt, hogy hiba itt nem lehet, mert ezen a vidéken gén szorgalmas, dolgos nép lakik. Ami pedig a szervezést illeti, figyelemre méltóan újszerű az is; lényegében olyan kombi- natív irányítási rendszer, amely átmenetet jelent a holnap önelszámoló üzemági szervezete felé. Ahogy Mohácsi Barna mondta; az első időkben kell majd kialakítani azokat az arányokat, hogy igazságossá, jövedelmezővé lehessen tenni az ágazati önelszámolást. Mennyi tanácskozás, menynyi munka, mennyi meditáció előzte meg mindezt! Míg elkészült a terv, a szervezeti felépítés, a munkadíjrendszer, az új alapszabály, míg a jelölő bizottság széles körű közvélemény-kutatás során elvégezte felelősségteljes munkáját, míg megválasztották a nagy szövetkezet első számú vezetőit és huszonöt tagú vezetőségét. — Nagyon meg kellett fontolnunk azt is, hogy hogyan is alakuljon a vezetőség ösz- szetétele — jegyezte meg Varga Sándor. — Végül is —... talán a miénk. a legjobb tsz less úgy döntöttünk, hogy a taglétszám arányban jelölünk vezetőségi tagokat. Hiszen embereket kell képviselniük, így alapot az emberek jelenthetnek. Az emberek, akik most várakozásteljes reményekkel, bizalommal vannak tele. A vezetőségválasztó közgyűlésen a héthelyi Horváth Lajos szép hasonlattal élt: — A kertész, ha rózsát ültet, örül, ha elérkezik az idő, mikor meg j eleiük az első szimpla szirmú virág. A mi szövetkezeteink most itt tartanák. Most nekünk, »kertészeknek« az a vágyunk, hogy ezután dupla szirmú virágunk nyíljon... A biztosíték? A megérett együttes akarat, a mindenre kiterjedő előkészület, a megalapozott terv. Amelyet — ahogy a Posza-házaspár mondta — sajátjának érez az ember. És ez igen fontos. Baiatonfoerénytöl Nikla határáig terjed 1974. január 1- től a megye legnagyobb termelőszövetkezetének birtoka. 1973 nyarán megszületett itt a holnap, és most sok száz tenni akaró, jÓ6zándékú felnőtt dolga, hogy valamennyiük boldogulására, örömére felnevelődjön. Vörös Márta Takarmányból a sok is kevés lehet Egy, a közelmúltban kezembe került tájékoztató és egy nem sokkal előbb megvitatott jelentés adatai között nem volt nehez fölfedezni az összefüggéseket. Az utóbbi a szakosított tehenészeti telepekről szólt, a Somogybán levő termelőszövetkezeti és állami gazdasági szaktelepek munkáját, eredményeit elemezte, sorra véve mind a tizenkilencet. Ilyen megállapításokat olvashattam ebben: — «■Nem volt elegendő takarmánya a tehénállománynak... Igen kevés silót és csak harmad-, illetőleg negyedosztályú szénát tudták etetni az év első jelében... A tél folyamán rossz, ecetsavas volt a siló, penészes és szalmaértékű a pülangósszéna __« — és t ovább. Persze, egyoldalúan itam ki az iménti idézeteket, mert azért néhány dicsérő megállapítás is akad a jelentőében. Azért ragadtam ki észnewé-teleket, mert ezekhez kapcsolódnak — mintegy megmagyarázzák a következményt — a tájékoztatóban látott adatok. Ezek ugyanis arról beszélnek, hogy jóllehet a szarvasmarha- állomány és ezen belül a tehénállomány is gyarapodott —, az idei év első felében a múlt évihez képest (az előbbi 4,4, az utóbbi 8,7 százalékkal) — a megye termelőszövetkezeteiben az egy tehénre jutó féléves tejtermelés azonban elmaradt, a múU év első feléhez viszonyítva. Amíg például a kaposvári járás tsz-ei között ez az adat a ka- pospuilaiaknál 1012, a Somogy - szihakmál 1601, a nagyberkieknél 1402 litert mutat, vagy a siófoki járásban a kőróshe- gyáek 1681, a kapcűyiak 1408, Kaposváron pedig a Latinea Tisz 1689 litert értelj: el, addig — sajnos — elég gyakori a 600—700 literes félévi átlag. Sőt. még 400 es 600 liter közötti átlaggal (!) is lehet találkozni. Nyilvánvaló, hogy a flejésh eredményeknél többek között a takarmányozás is szerepet játszik. Méghozzá nem is akármilyet. Éppen ezért érdemes most megszívlelni, hogy a takarmányból a sok is kevés lehet: ami ma soknak látszik, nem biztos, hogy tavasszal elegendőnek bizonyul. Még mód van arra, hogy minél több és jó minőségű tö- megrtakarmány kerüljön készletre, s ne legyen szűkében az eleség az újig. Hamarosan beköszönt azonban az az évszak, amikor már semmit sem lehet behozni a földekről. S akkor már csak bánni lehet majd a mulasztást, pótolni aligha. S akkor következhet ismét az ilyen, megállapítás: »■Sajnos, a tél folyamán a ta- karmanyellátottság sem meny- nyiségben, sem mmőségben nem volt megfelelő...« Nem törvényszerű az ilyen gondok megismétlődése. Sőt, ma még — látva példám a silókukorica gazdag hozamát — kőmyHárom új busz munkába áll Csuklósok járnak a 7-es vonalán A helyi tömegközlekedésben a foglalkoztatottság emelkedésiével gyors ütemben nőnek az utazási igények. A közelmúltban a kormány foglalkozott a heflyi tömegközlekedéssel: a helyzetfelmérés nyomán intézkedett Budapest és öt kdentelt vidéki nagyváros tömegközlekedésiének megjavításáról. Kaposvár nem tartozik e kiemelt városok közé, de lakói joggal várják el, hogy igényeik növekedésével lépést tartson a vállalat A Volán Í3. sz. Vállalat a helyi forgalom fölmérése során, megállapította, hogy az utóbbi három étiben 16 százalékkal nőtt évente az utasszám. 1973 első felében — 1972 azonos időszakához viszonyítva — 12,8 százalékos volt az utas- szamnövekediés. Éves szinten .is hasonló ütemmel számolunk. Ennek következménye, hogy a helyi autóbuszok csúcsidőben továbbra is zsúfoltak lesznek. A vállalat saját meglehetősen szűkös fejlesztési lehetőségeit kihasználva törekszik a megyében, elsősorban Kaposváron, a további zsúfoltságnövekedés megakadályozására. A kaposvári helyi közlekedést végró autóbuszok számát 1-973. szeptember 3-tól két új busz beállításával növeltük, bővítettük a férőhelyek számát is azáltal, hogy két csuklós autóbuszt állítottunk be a 7-es járat vonalán, s lecseréltük a korábban közlekedett Ikarus, 66-os kocsikat. Ezeket a 4-es és a 12-es — a legzsúfoltabb — vonalakon használjuk fél elsősorban. A 4-es vonalon eddig 41 jáiratpár közlekedett: csúcsidőben 15 percenként, ■egyébként óránként. Szeptember 3-tól 56 járatpár közléke- <JSk munkanapokon a 4-es vo- nyűszerrei eikertühefcő. na Ion. így 6 és 8 óra. valamint' és W őna között 1* peesee»ként indulnak. 8-tól 13 óráig 30 percenként, 13 és 15 óra között pedig 15 percenként köz- lékedik a 4-es járat. A 12-es autóbusz vonalán eddig munkanapokon 66 járatpár közlekedett. Szeptember 3-tól munkanapokon 83 járatpár közlekedik itt, csúcsidőben 6—8 és 16—18 óráig 7, egyébként 15, illetve — 20 óra után — 30 percenként. Reméljük, hogy ez a járat- sűrítés az utasforgalmi igényekét eddiginél jobban kielégíti majd. Más vonalakon egyelőre nem tudjuk sűríteni a járatokat. A siófoki helyi autóbuszközlekedést szeptember 3-tól egy autóbusszal erősítjük meg. Ezzel az új iparitanuló-iskóla tanulóinak utazási igényét is kielégítjük. A menetrendeket a változásoknak megfelelően szeptember 2-án a megállóhelyi oszlopokon elhelyeztük A kaposvári és a siófoki helyi járatok férőhelye szeptember 3-iól 270-méI (bővül. A két váradban a helyi járati teljesítmény — a sűrítések következtében — napi 260 fcm-rél növekszik. Tudjuk azt 8s, hogy a fejlesztés ellenéne e (két városban — és egyéb helyeken — még sok megoldatlan gond van a helyi tómegkózlekedesben. Bízunk abban, hogy a Volán 13. sz. Vállalatnak az utazások edvi- sélhetőbbé tételére tett erőfeszítéseit méltányolják az utasok,, ugyanakkor a csúcsidőben előforduló zsúfoltság esetén türelmesek, megértők lesznek. Dr. Bors István a Volám i3. sz. Vállalat forg. és kereskedelmi igazgatóhelyettese Somogyi Néplap
