Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-08 / 184. szám

A tröszt segítségére/ A gimnáziumot Magyarországon kezdte A szervezés középtávú terve Interjú Boros Józseffel, a MEZŐGÉP igazgatójával Egyre több szó esik a jmuv ka- és üzemszervezésről. Ki­alakult az ipar szerkezete, s a munkaerő-tartalékok jelen­tős részét kimerítettek. To­vábblépni, továbbfejlődni te­hát csak nagyobb lendületű gépesítéssel és okosabb, pon­tosabb szervezéssel] lehet Boros Józsefet, a Mezőgaz­dasági Gépgyártó és Szolgál­tató Vállalat igazgatóját ke­restük meg, hogy a vállalat­nál folyamatban lévő szerve­zesd munkáról érdeklődjünk. — A munkát sajátos helyze­tünk befolyásolja — mondta az igazgató. — A vállalat vi­szonylag fiatal, profiljai sem alakultak meg ki véglegesen, nincsenek termelési hagyomá­nyaink. Éppen ezért minden intézkedésünket kétszer is meg kell fontolnunk, mert a továb­bi fejlődés útját jelöljük ki ál­tala, Éhhez hozzá kell még számítani, hogy megyeszerte hét gyáregységben folyik a munka,. mégpedig meglehető­sen önállóan. Szervezési in­tézkedéseink azonban csak ak­kor lesznek elég hatékonyak, ha egységesen érvényesül a központi akarat, de a gyáregy­segek önállóságát nem akar­juk csorbítani. — Hol tart ma a munka? — A vaffaliat középtávú ter­vében meghatároztuk az egyes gyáregységek profilját, azt, hogy termékeink közül melyi­ket hol fogjjuk 'gyártani, s az egyes telephelyek milyen részt vállalnak szolgáltatásainkból. Fontos volt mindezt pontosan meghatározni, mert a gyáregy­ségek így a jövőben pontosan tudják majd, hogy miként kell gazdálkodniuk a fejlesz­tési alappal, egyszersmind ki­küszöböljük a Kereszti beszer­vezett és a párhuzamos fej­lesztéseket. — Középtávú terv készül a vállalat szervezetének kor­szerűsítésére is. Volt-e eh­hez a vállalatnak megfelelő tapasztalata, szellemi kapa­citása? — A váüaéat sajátos helyze­téből fakadóan sajnos nem. Így mi is a tröszt segítségét vettük igénybe. A trösztön be­lül egyébként is egységesen folyik a vállalati szervezetek vizsgálata s az intézkedések kidolgozása. — Hogyan? — A tröszt 1972-ben kijelölt néhány minta vállalatot, job­ban mondva a tröszthöz tar­tozó vállalatok közül vizsgálta nehány tipusmunkáját. A ta­pasztalaitok alapjan, a gaz­dasági munkát részrendszerek­re bontva módszertani útmu­tatókat, segédleteket adtak ki. Ezenkívül a többféle adottsá­gú és feltetelék között dolgo­— Mit jelentenek ezek az intézkedések »'aprópénzre« váltva«? — Július elsejéig meghatá­roztuk a főosztályok és osz­tályok feladatait. Megértettük például, hogy a munkaügyi és a szociálpolitikai munkára na­gyobb figyelmet kell szentel­nünk. Ezért július elsejétől a közgazdasági főosztályon be­lül külön munkaügyi és külön szociálpolitikai osztályt szer­veztünk. Vállalatunk életében új dolog, s szerintem feltétle­nül a korszerűsödés jele, hogy a kereskedelmi főosztályon be­lül információs és propagan- daosztályt is szerveztünk. Ezenkívül, ha az egyes osztá­lyok és főosztályok általános feladatait, hatáskörét pontosan tisztáztuk, az osztályvezetőké lesz a szó: két hónap alatt dol­gozzák ki osztályuk korsze­rűbb munkarendjét, s az ott dolgozók pontosan rögzített munkakörét. Ha a központiban az irányítás — melytől a szer­vező munka dinamikája függ — korszerűsödik, hatékonyab­bá válik, akkor kerül sorra a gyáregységek vezetése. A munkát, az irányítás moder­nizálódását a terv szerint az év végére be kell fejezni. S azután sem leszünk sokkal könnyebb helyzetiben Sőt Jö­vőre fogunk rátérni a terme­lés, az üzemek munkájának átszervezésére. Os. T. Két nap Somogybán Két napot töltött megyénk­ben Feliks Allina, a magyaror­szági lengyel tájékoztató és kulturális központ igazgató­helyettese. A Hazafias Nép­front megyei titkárságának vendégeiként a kaposvári le­véltárba látogatott, megismer­kedett Nagyatáddal, járt a Kutasi Állami Gazdaságban és Kálmáncsán. A látogatást fel­használtuk egy rövid beszélge­tésre az intézet munkájáról. Feliks Allina nagyon jól be­szél magyarul. Ahogy elmond­ta, a gimnázium alsó osztályait Magyarországon végezte, ak­kor tanulta meg nyelvünket. Mikszáth, Jókai, Gárdonyi könyvein keresztül annyira megismerte az irodalmi nyel­vet, hogy az év végén neki sikerült legjobban a magyar dolgozata. Azóta megtanulta a németet, az angolt és az oroszt is. Hosszú éveken át dolgozott a külkereskedelemben, majd ez év januárjában kinevezték a lengyel tájékoztatási és kul­turális központ Igazgatóhelyet­tesévé. Feladata főleg a gaz­dasági és műszaki cikkek meg­ismertetése. — Miből áll ez a munka? — Nem csupán reklám, sőt elsősorban nem az. Szeret­nénk a lengyel cikkeket meg­ismertetni a magyar közön­séggel ugyanúgy, ahogy ezt önök is teszik nálunk, vagy ahogy mi tesszük más orszá­gokban. Van hasonló kirendelt­ségünk Lipcsében, Prágában, sőt Delhiben is. — Milyen formái vannak a lengyel áruk propagálásá­nak? — A közelmúltban volt egy nagyszabású rendezvényünk, a lengyel gazdasági és műszaki napok, amelyen nagyon sok előadás hangzott el. Voltak még kisebb eseményeink, van­nak terveink, melyeket a kö­zeljövőben kívánunk megvaló­sítani. — Hallhatnánk ezekről? — Például elképzelhetőnek tartom a lengyel útépítő gépek konstnrktőrei és a magyar út­építők közötti találkozót, me­lyen a gépek alkotói és az azokkal dolgozók mondanák el véleményüket. Nemrégiben Prágában megrendeztek a Polski Fiat-tulajdonosok talál­kozóját, s ezen természetesen a gyártók is részt vettek. A találkozó nagyon hasznos volt mind a gyártók, mind a tulaj­donosok számára. Hasonlót, azt hiszem, Magyarországon is érdemes volna rendezni. — Magyarországon nagyon ismert a lengyel lakáskultúra, és kedveltek a kozmetikai cikkek. Van-e lehetőség ezek még nagyobb propagálására? — Természetesen. Az előbbit a sajtón, a Magyarországon megjelent folyóiratokon ke­resztül, az utóbbit pedig a már ismeretes és bevált bemutatok, kiállítások, kozmetikai tanács­adók keretében. — Mint műszaki ismertetés­sel foglalkozó vezető milyen kapcsolatot tart a magyar iparral? — Ez részben a magyar mű­szaki folyóiratokon keresztül, másrészt az ipari üzemekkel való kapcsolat kialakításával történik. Az ipari üzemek megismeréséhez kevés volt fel év, a kapcsolatot ezután épít­jük ki. — Várható a vidékkel te kapcsolat fölvétele? — Igen. És bár somogyi lá­togatásom mindössze kétnapos, ez is hozzájárul Lengyelország és a magyar vidék kapcsola­tának szélesítéséhez. S. M. Otthon Szerény cégtábla a földszin­tes épület falán: Pécsi Kesz­tyűgyár 1. számú üzeme mar­cali telepe. A telep vezetője Papp Erzsébet. Csak futólag érinti meg az anyagot, s már pontosan megállapítja a fel­használt borfajtát, annak mi­nőségét. öt segíti munká jában egy adminisztrátor és egy munkasállományú idöbéres, aki egyúttal SZTK-ügyintéző és munkákiadó is. Hetvenegy bedolgozó szállít­ja az előre kiszabott darabok­ból összeállított kesztyűket. Csak kézzel dolgoznak. Ott­hon varróknak nevezik őket. Munkaviszonyuk jogilag tel­jes, csak egy, de igen lényeges esetben szenved csorbát az őket megillető juttatás. Nagyiészt marcali asszonyok vállalnak munkát. Három na­ponként hozzák a rengeteg öltéssel összevarrt kesztyűket. Bérüket a teljesítmény alap­ján kapják. Egy-egy kesztyű elkészítésének a normaideje u- a fazontól függően — 97 és 150 perc között van. Egy forint fölött van, az átlagke­reset másfél ezer forint. A telep 1964 óta működik. Az asszonyok nagy része már kezdettől itt dolgozik, s ha vizsgázniuk kellene, minden bizonnyal a szakma mestere fokozatot nyernék el. Három­élű szücsvarrótűvel dolgoz­nak, a felhasznált különleges cérnát az Újpesti Cérnagyár nagy a lad í üzemében készítik. — Mennyit fizetnek egy- egy elkészült kesztyűért? — Ez is a fazontól, függ. Röviden ügy mondhatnám, hogy a ráfordított munka ará­nyában keresnek az asszo­nyok. Van olyan kesztyű, amelyik után tizenhárom, cje olyan is, amelyik után húsz forint fölött van a keresetük. Zömében importanyagból dolgoznak, elsősorban a ser­tésbőrt használják. Az anya­got Pécsen szabjak. Dolgoz- j nak — elsősorban az NSZK részére — bérmunkában is. A j júliusi terv 5100 pár volt, 105,3 százalékra teljesítették, i Augusztusiban ugyancsak 5100 varrónő egy hónap alatt 60— j párnak , kell elkészülnie. A fa- 140 párral készül el. A telepi Ion látható egyik kimutatás átlagórabér valamivel nyolc I szerint van olyan asszony is, aki 140 százalék körül teását. Hetente kétszer érkezik ko­csi és viszi Pécsre a kesztyű­ket, ahol az utolsó munkafá­zisokat végzik. Innen kerül a marcali asszonyok szorgos munkájának terméke a Szov­jetunióba, Svájcba, Svédor­szágba, Angliába és Ausztriá­ba. — Mi az az elmaradt ked­vezmény? — kérdeztük Papp Erzsébettől. — Egészen tömören fogal­mazva : nálunk nagyrészt olyan fiatalasszonyok vállal­nak munkát, akiknek apró gyermekeik1 vannak. így ott­hon. munka közben is tudnak felügyelni rájuk. Hiszen ez a fő előnye az otthon varrói rendszernek. Minden olyan kötelezettséget vállalnak, mint bármilyen más munkahelyen dolgozó fiatalasszony. A 650 forint gyermekgondozási se­gélyt azonban nem kapjak meg. Jó lenne, ha fölfigyelné­nek erre az illetékesek, mert ez hátrányt jelent a mi dolgo­zóinknak. Minden alap meg­van ahhoz, hogy ők is része­süljenek gyermekgondozási segélyben. M. A. zó, valamint a változó nagysá­gú vállalatok szamara szer­vezési rendszer modelleket dolgozott ki, amelyekben a legmesszebbmenöem figyelem­be vették a gazdálkodás sajá­tosságait. E módszertani] se­gédleteket felhasználva mér­tük fel mi is vállalatunk gaz­dálkodását, és ennek alapjan készítettük el szervezesíejlesz- tesi közép tatái tervünket. — Milyen fontosabb in­tézkedéseket tartalmaz ez a terv? — A felmérés után arra a I megállapításra jutottunk, hogy j először is a központból kell j ehndulníunk. Így 1975 végéig a i legfontosabb feladatunk az lesz, hogy az egész irányító szervezet legfontosabb hatás­köri (munkaköri) kérdéseit tisztázzuk. Egy korszerű vál- j lalati vezetes anélkül elkep- , zeJhetotlen. Nagyon kevés a sele.fi aa elkészült kesztyűk között. Mozgalmak Z avar a csend. Pedig csendben is születhetnek világra­szóló tettek. Engem mégsem hagy nyugodni a csend, szeretem hallani az alkotás ritmusát. Nemcsak azért, mert fülem érzékenyebb a többi érzékszervemnél, hanem azért is, mert jó hallani arról, hogy mi történik a megyében. Jó tudni, hogy a nemes és szép elhatározások megvalósítá­sában, nincs szünet és nincs nyári szabadság. A mozgalmak — amelyekről beszélni szeretnék — egyébként is szervezett, lüktető tevékenységet feltételeznek. Azt is többek között, hogy nincs megállás. Akkor hát miért zavar a csend? Elégedetlen vagyok, azt gondolják? Lehet. Az az igazság, hogy még nem érzékelem eléggé két nemes mozgalmunk lüktetését. Pedig a társadalom összefogásában nem tudok elképzelni nyári szü­netet. Beszéljünk világosabban! Legkedvesebbjeinkről, a gyere­kekről van szó. Mit meg nem tenne a szülő a gyermekéért? És nemcsak otthon. De hát erőket, energiákat képtelenség meg­mozgatni egyszeri »harangzúgatással«. Beszélni kell a célról, példát adni és közvetíteni. Lelkesíteni és elismerni, ösztönözni és magával ragadni. »Szép szavak« — mondják most rosszal­lóan. Vállalom. Csak azért, mert a jövő nemzedéke mindig rászolgált a törődésre, hiszen értük élünk, értük dolgozunk. Megteszünk-e mindent azért, hogy megtalálják helyüket a társadalomban? Hogy úgy készüljenek az életre, ahogy sze­retnénk, ahogy a mi »hitvallásunk« lényegéből fakad? Bizonyára hallattak már az Egy üzem, egy iskola moz­galomról. Kellett hallaniuk, hiszen sok szép eredménye van már. Összegyűjtöttem néhány bizonyító adatot is, hogy higy- gyenek nekem. Az elmúlt két évben 1 154 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a somogyi emberek oktatási in­tézményeinkben. Ezenkívül 2 533 000 forinttal járultak hozza az iskolák és az óvodák korszerűsítéséhez. Városainkban óvo­daépítő akciókat kezdtünk, sok száz munkáskéz fogott össze, s ha fogalmazhatok így: érzelmileg is »megindultak« az em­berek. zitm természetes és mégis az. Hiszen mindenki szeb­bet, jobbat és többet akar gyermekének, mint amennyi vala­ha is jutott neki. Kérem, ne nehezteljenek azért, hogy csak a nagyatádi járásból említek példákat. Voltaképpen, onnan is csak hat községről szólhatok őszinte tisztelettel. De ott legalább meg­értették a mozgalom lényegét. Figyeljék csak. A berzencei tsz 300 000 forinttal járult hozzá az iskolaépítéshez. Haromfan a KISZ — erejéhez mérten — három színielőadás bevételét ajánlotta föl a napközi otthon bővítésére. A népfront 150 tár­sadalmi munkaórát, a sertéskombinált 10 000 forintot, a tsz fuvart, a nagyatádi áfész 20 000 forintot ajánlott föl torna­terem építésévé. Iharosberényben a tsz labdarúgópályát épít, a MEZŐGÉP asz óvoda közművesítésén munkálkodik, az er­dészet fát ad az intézményeknek. Ugye. nem unják még a felsorolást? A kutasi áfész egymillió forintért fóliasátrat épít az iskola zöldségtermelő szakkörének. Milyen bölcs előrelá­tás! A Lábodi Állami Gazdaság 45 000 forintot adott óvoda- bővítésre, a tsz 50 000 forint értékű építőanyagot ad hozzá. D e nem sorolom tovább. Ilyen példákat sokat mondhat­nék a megye más területeiről is. Miért zavar mégis a csend? Azért, mert ezeknek a vállalásoknak, tetteknek alig van visszhangjuk a megyében. És azért, mert még nem érzem igazán mozgalomnak, amit annak nevezünk; meat a gondolat még' nem vert gyökeret mindenütt; mert hihetetle­nül sok készség, jó szándék, erő lehet bennünk, amit kissé halogatunk gyümölcsöztetoi. Egy mozgalom mindig szerve­zett, s a mienk még nem látszik annak; a mozgalom lüktető, s mintha ráérősek, kényelmesek lennénk. Pedig valamennyien értjük a célt, gyermekeink korszerűbb iskoláztatásáért aka­runk összefogni. Azt hiszem, jobban föl kellene zaklatnunk egymást, és megtömimk a csendet. »Miiért keit a mi pénzünk, a mi kezünk munkája?« Hal- lőttem ilyen megjegyzéseket is. »Miért nem biztosítja az ál­lam?« Mintha nem látnák maguk körül az új iskolapálotak, óvodák, bölcsődék sokaságát. Mintha nem értenék, hogy nem várhatjuk meg, amíg fokozódó igényeink szerint mindenre: kollégiumokra, iskolákra, tornatermekre, óvodákra és böl­csődékre nagyobb mértekben is jut elegendő a nemzeti jö­vedelemből. Gyorsabban akarunk előrejutni, ennyi az egész. S éhhez talán még áldozatvállalás sem kell, csupán jóakarat', segítőkészség és apró, hétköznapi tett. Mit tapasztalhattunk eddig? A munkások kiteltek ma­gukért, nem véletlen. E mozgalomban is ök a hajtóerő. A gyárak, a tsz-ek, az állami gazdaságok azonban mindenkép­pen többet tehetnének. És valahogyan szervezettebbé, meg­fontoltabbá kellene fenni a kapcsolatteremtést is. Személyes ismeretség révén néhány iskolának négy-öt patrónusa is van, többségüknek egy sem. A mozgalmat szervezettseg jellemzi, s mi még javarészt az esetlegességnél tartunk. Kezdeményezésben persze nincs hiány. Hozza kezdtünk egy újabb, izgalmas mozgalom szervezéséhez, amely szinte lázba hozta az egész országot. Somogyot még nem. Akcióprog­ramot hirdettek a megyében az oktatási es nevelesi intézmé­nyek fejlesztésére, kollégiumok építésére. A felhívás megje­lent lapunkban is: elküldték a megye minden vállalatának, üzemének, gazdaságának és intézményének. Igaz. nemrég tör­tént, valamelyest késett is a felhívás. Mégis zavar a csend. Nem érzékelem a pezsgést, a felbuzdulást, a visszhangot, amely tetteket kovácsolhat. Mi történt azóta? Nem sok. Az akcióprogram leglényegesebb része a kollégiumi helyek meg­váltása. Az elsőt a nagy bajomi Lenin Tsz vállalta, egy fél hely megváltását a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat; a Mozi­üzemi Vállalat pedig 10 000 forintot ajánlott föl kollégium építésére. Ez minden. Zavar a csend. Nem számoltam össze, hogy hány vállalat, üzem, gazdaság, tsz, intézmény van So­mogybán. De tudom, hogy valamennyinek érdeke a képzett munkasgarda. az utánpótlás biztosítása. Igazán nem akarok türelmetlennek látszaná, de nem tűnik föl Önöknek, hogy az egesz megyéből eddig még két kollégiumi helyre sincs je­lentkező? Néhány szép példa azért akad nálunk. A Kert- és Park­építő Vállalat egy iskola udvarának rendezését, a barcsi TÖVÁL sportpálya építését vállalta, a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyára hárommillió forintot ad óvodája bőví­tésére, és sportpályát épít a Süketnéma Intézetben. Eddig ennyi a felhívás, az akciópijsgram eredménye. Tudom, hogy több lesz, tudom, hogy mindannyiunk közös érdeke megnyit­ja majd a vállalati erszényeket is. De a késés — elodázás; a lassú »ébredés« evekig tartósíthatja jelenlegi — nem éppen megnyugtató — helyzetünket. G ondolják csak meg, mennyi lehetőség krné'kozik A kollégiumi alap csak egy a sok közül. Meine: ösztön­díj alapítására szólít fel a program, hogy a fizikai dol­gozók hátrányokkal küzdő gyermekei is kedvező feltételek között .tanulhassanak. Munka- és eszközfelajánlást tesz lehe­tővé az akció, tervkészítést társadalmi úton, szertárak, föl­szerelések bővítését, sportudvarok építését, egyéni befizeté­seket. Csak élnünk kel! — és minél előbb — a lehr'" ’ “"el. A mozgalom élénkséget, ritmust, megfontol:, cv- ■ - cse­lekvést feltételez. Ezért zavar a csend, a hallgatás. Hiszem, hogy nem sokáig. Jávori Bélé

Next

/
Oldalképek
Tartalom