Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-30 / 202. szám

MUNKÁS MŰVELTSÉG

N

éhány példa — az elmúlt napokból — is alkalmas teret nyújt szellemi kalandozásra a munkásműveltségben. Bedegkérről tanító ismerősöm levélben fordult hozzám azzal a kéréssel, hogy látogassam meg a községben élő amatőr festőt, aki szeretne részt venni az I. nemzetközi seregszemlén, melynek felhívását lapunkban olvasta. »Szeretném, ha munkáit megismernéd —• írja —, ugyanis véleményem szerint néhány alkotása megfelelne / a pályázat feltételeinek.« Csak emlékeztetni szeretném az olvasót arra, hogy nemrégiben mutattunk be egy tehetséges, fiatal amatőr faszobrászt.

A munkásműveltségnek csak egy részterületével kívánok foglalkozni; azokkal a kétkezi dolgozókkal, akik foglalkozásúik mellett örömüket lelik alkotó tehetségük kibontakoztatásában. Arról is szóltunk már, hogy nem tudjuk, hányán vannak. megyénkben. - Hogyan lehetne megoldottnak tekinteni ilyen esetben a képzésüket, melyet fokozott erővel kellene biztosítani a munkásműveltség emelésének érdekében.

Ablakomból érdekes látnivaló tárult elém a napokban. Az új lakótelep megmaradt öreg, de még megfelelő lakást

biztosító házának udvarán képszemlét tartottak a lakók. Lehívtak engem is, nézzem meg, mit produkált egy asztalos. Nem is annyira a kép nézése kötött le — egyik történelmi képünk másolata volt i —, hanem a személyes Ismerkedés. Szomszédom Kaposváron az asztalosszakmában dol- j gozik. Egy kis udvari műhelyt épített, ahol délutánonként, szabad időben festeget is. Meglepetésként aztán előkerült a szobából egy hangszer is, melyet maga készített. A citerát megszólaltatva jó hallását is bizonyította, és ízlését, hogy népdalokat játszott. Azt is elmondta, hogy szívesen tanulna. Egyszer elmerészkedett már a kaposvári Balázs Béla képzőművészeti I szakkörig, de valahogy mégse ment be. Ismerem az ilyen érzést. De tudom az ellensze- [ rét is. Bátorítani kell, ösztönözni, karon fogni, hogy men- I jünk együtt. Megígértem neki,

hogy szeptemberben elkísé- rem a szakkörbe.

A munkásműveitség gyarapításának egy módjáról, azokról a kétkezi, tehetséges fizi- : kai dolgozókról beszéltem, akik művészkedésükkel hatalmasat kanyaríthatnának a : tudás kenyeréből. Megélhetésüket biztosító foglalkozásuk minőségi -javulásával is együtt járna szervezett tanulásuk, j melynek érzelmi es akarati indítékai készen állnak a hívó szóra.

N

emcsak a művészkedő | kétkezi dolgozónak vannak ilyen érzelmi j és akarati indítékai, h anem azoknak is, akik másféle dolgokkal foglalkoznak szabad idejükben. A növénygyűjtő, barkácsoló ember otthonában éli a maga világát, a maga módján gyarapítja is a tudását, de szervezetten tovább fokozható nemcsak gyűjtői ismerete, hanem vele együtt tágítható befogadott világa is. Ennek érdekeben az eddiginél , jóval többet kell tenni.

i Korányi Barna

Ezekben az emberekben megvan az akarat, az igény szakmai és elméleti tudásuk gyarapítására, hiszen nap mint nap a gyakorlatban érzik, hogy milyen ádáz munka a kevés ismerettel birkózni. És milyen szívesen hajlanak a jó szóra, a segítségért százszor mondanak köszönetét. De szinte csak véletlehül találkoznak a szerencsével, melyet 'rendszeres támogatásnak, segítésnek kellene neveznünk.

E

zek a gondok is arnunkásiműveltség keretén belül vannak. Hiszen az,a kétkezi dolgozó, aki valamilyen oknál fogva fiatal korában nem tanulhatott, de a mai napig, akár négy ven-öt- ven-hatvan éves koráig is őrzi a tudásvágyat, művészkedésén keresztül Is a táguló világgal ismerkedik. Az új ismeretekért kel versenyre. Nem látom biztosítottnak, hogy nemes küzdelmük minden esetben eredménnyel jár.

Két nemzedék

„Magyarázom magunkat"

— Meddig kell még küzdeni — fakadt ki nemrégiben a somogysárdi fafaragó, aki tehetsége mellett méltánytalan hátrányban van azokkal szemben, akik munkájuk gyümölcsét csak az anyagi javak gyarapításában látják.

Ne csak vidéki emberekről beszéljünk. A jóval több szellemi erővel és adottságokkal rendelkező megyeszékhelyen is vannak kallódó munkásemberek, akik tehetséget érezve magukban, igényelnék művészkedésük pártolását, támogatását.

Szombaton este jelentkezik első epizódjával a televízió új 13 részes népszerű sorozata -Magyarázom magunkat« címmel. A szerző. Szabó Sipos Tamás »előzetesként« elmondta:

— Mostani sorozatunkban arra keresünk választ, illetve azt szeretnénk megmutatni a | nézőknek, hogyan is élünk, rámáink éppen ezért a korábbiaknál változatosabbak: j társadalmi és gazdasági éle- I tünk számos, aktuális érdekes

j kérdését igyekszünk bonckés i alá venni. Terítékre kerülnek I a család, a munkahely, a sza- j bad idő, az utazás, a szórakozás, valamint a hobbyk különféle problémái. Ezúttal is j dr. Agy, azaz a marxista értelmiségi vitatkozik Somával, j a munkásosztály képviselője- | vei.

— Al Magyarázom magunkat című 13 részes film »hangjai« ezúttal is régi is- j merőseiink, Tomanek Nánd&r ; és Avar István lesznek. I

A somogyi turista szemével

Tallin

Nyírfaligetek, fenyvesek, kövér legelők, lombok közül előbukkanó tanyák szegélyezték Riga és Tallin közötti utunkat.

Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosának 400 ezer lakója közül talán mindenki ismeri a magyar és az észt néP rokonságát. Bárkit kérdeztünk, mindenki felcsillanó szemmel említette a nyelvrokonságot, $ mindenütt ennek megfelelő szívélyességgel fogadtak bennünket.

Először Tallin peremterületeivel ismerkedtünk, s a Kad- riorg park látnivalóira voltunk kíváncsiak. Autóbuszunk az Énekréten állt meg. A félgömb alakú létesítmény az észt—szovjet kórusmuzsika fellegvára. A nézőtér és a nyitott előcsarnok a tenger irányába lejtő területen van. A haragoszöld fakoronák mögött a mélykék tenger, a dombra épült város, a kikötő daruerdeje adja a hátteret. Az ének- tér hatalmas arányú »félkupolájának« terjedelmes ellenpólusán a panoráma szépsége a város »tűhegyes« tornyaival lesz egész és felejthetetlen. 1869-től négy évenként nagyszabású kórustalálkozókat tartanak itt. Harmincezer énekes léphet föl egyszerre a szabadtéri színpadon, s százezer néző

észtek híres rendezvényéről. Egy éneklő szovjet köztársaság életörömmel teli ünnepéből kaptunk ízelítőt.

Utazásaim során a természetszeretetnek olyan fokát még sehol sem tapasztaltam, mint a' Kadriorg parkban. Az erdőtemetőben temetik el az észtek a híres embereket. Nem állítanak számukra monumentális emlékműveket, hogy ne sértsék a természetet és az emberi nagyságot. »Ne a díszes sírkő hirdesse az emberek nagyságát, hanem alkotásaik« - vallják az észt barátaink. A tengerparton csiszolódott egyszerű kövek nagy művészek nyughelyét jelzik. A hivalkodás nélküli kegyelet, a természet és az elmúlás összemosódása jellemzi ezt a temetőt. Csak erkölcsileg tiszta emberek tudják a természet és a halál közti kapcsolatot ilyen magától értetődően, értelmezni.

park másik része az élők- otthont. A Pirita a szovjet—észt ad felkészülési

lehetőséget. Labdarúgópálya, kispályák, autó- és kerékpáros versenypálya, -erdei futópálya, jachtklub teszi teljessé a sportolók paradicsomát. Hűvös szél borzolta a Pirita- strand vizét, és a stég végén a haragos hullámok már méteresre nőttek. Ez elvette kedvünket a fürdéstől, de annál tovább gyönyörködtünk a talj- tékzó hullámnyelvek ostromló mérgében.

Tallin stratégiai és kereskedelmi szempontból egyaránt fontos helyen: kelet és nyugat »közvetítővonalán« található. Fejlődése gazdag történelme ennek köszönhető. A várdomb oldalán található a »Kukkants a konyhába« torony, észt nyelven »Kieck in de Kök«. Jól megfigyelhető a két nyelv akusztikai, hangtani hasonlósága. Ebből a toronyból figyelték a belvárost, hogy a szabad tűzhelyek ne okozhassanak tűzvészt.

A XV. század elején építették a várat. 1447-ben a dánok elfoglalták az erődítményt, s a természetim áldó finneket meg

A

nek nyújt

élvezheti produkciójukat. Meg-> sportközpont Ráztunk egy színes filmet az | sportolóknak

Öss zegező és előfutár volt

A Mukányi és szerzője

Találóan jellemezte Aknai Tamás Rippl-Rónai József pályáját a kaposvári képtár kiállításának bevezetőjében: művészetében az összegezés és az előrejelzés egyaránt hangsúlyos szerepet kapott, ■ utat nyitott a korabeli francia képzőművészeti törekvésekhez, de felhasználta a magyar festő elődök valamennyi értékes tapasztalatát. A jellemzés pontos, a tárlat nézői jó néhány képen igazolva láthatják Aknai summás tételét. S ez a tétel — érezhetően — nemcsak egy művészre illik, hanem az elmúlt "századvég jó néhány jeles alkotójára, talán magára a kor szellemiségére.

A dualizmus éveiben az Ausztriához tartozás immár szelídebb, de annál biztosabb gyűrűjében arra nyílt lehetőség, hogy számba vegyék a művészetek eddigi eredményeiket, s egyben külföldre is kacsintsanak, elegáns nagyvonalúsággal átlépve a monarchia határát. A tekintetek Párizst keresték. S nemcsak a festőké! Rippl-Rónai megismételhetetlenül nagyszerű

portréit: a századforduló figuráit szemlélve — keménygallérba szorított erős bikanyakat vagy keszeg ádámcsutkát, csillogó csíptetőt, boisrirágos orrot — úgy érezzük, mintha Csiky Gergely szmpadáról lépett volna a vászonra valamelyik figura. Vidéki hivatalnok, éhenkórász dzsentri... Csiky Gergelyre — a kaposvári színház névadójára — is illik Adriai jellemzése: ösz- szegező és előfutár egyszersmind, s az ő szellemi horizontja is elért Párizsig.

Nemcsak Rippl-Rónai képei juttatják eszünkbe őt, hanem a múló1 idő is, hiszen az országosan közismert Proletárok vagy Cifra nyomorúság szerzője egy évszázada, a hetvenes éveik elején kezdte pályáját. És — talán ez sem véletlen — a teljes pályáról mostanában változott némiképp az utókor véleménye.

Már iskolás korában Temesváron ragadta meg a színpad igézete, és választott egy életre olyan hivatást, mely a színpadhoz kötötte. A hetvenes évek közepén siker koronázta az első próbálkozást: Jóslat című drámáját az Akadémia jutalomban részesítette. S máris következett az »álmok városa«, Párizs — öt hónapig járja a francia főváros színházait. Az öt hónap elégséges volt, hogy a megűj- hodó francia dráma szelleme, dramaturgiája kézen fogja, csakúgy, mint Rippl-Rónait az avantgarde-hoz érkező francia festészet.

Seribe, Sardou. a legnevesebb kortárs szerzők, de nemcsak a franciák, hanem a francia színpadon virágzásba érő svéd drámatermés is hat

rá. Ibsen, különösen az általa olyan nagyra becsült Nóra ... Éleven hatással volt rá Balzac es Zola is.

A külhoni új gazdag hazai réteget termékenyít: a.korábbi magyar drámaíró elődök művészetéből leginkább Eötvös. Szigligeti, Obernyik színműveiből merített legtöbbet.

Huszonhárom színdarabot írt —. óriási teljesítmény —, a Nemzeti Színház dramaturgjaként is dolgozott, rendkívül sokat fordított, antik tragédiát s korabeli francia drámákat is.

A színházszakma is szereti a kategóriákat. Műveiről általában mint a társalgási dráma hazai »iskolapéldáiról« szoktak beszélni. A két 6zó, hogy társalgási dráma, nem egy mai színházújító fülében már szinte a kopott tradíciók megtestesítőjeként cseng: hiszen az operettkultusz melleit olyan terhe« Brökség, amelytő:

| nagyon lar<"n szabadult a i színházi élei. S ez érthető j Gondoljuk csak végig, a tár- j salgási drámában olyan köve- | tői akadtak Csikynek, mint Bródy Sándor. Szomory Dezső ■ vagy Molnár Ferenc!

Talán ez az ellenérzés magyarázza, hogy jó ideig nem j láthattuk a színpadon műveit, I s mintha a múlt évadban j megtört volna a jég: a Nem- Jzeti Színház kamaraszínháza, I a Katona József Színház Egry • István rendezésében bemutar- ta a Mukányit. Ez a meglepetés — ha lehet így mondani

I — talán kétszeres Is. A Magyar Irodalom Történetének ; Csikyről szóló fejezete ugyan- I is az író kevésbé sikerült , művei közé sorolta a Muká- I nyit. (A darabot egyébként nemrégiben közvetítette a Kossuth rádió.)

A Cifra nyomorúság vagy a Proletárok valóban az é'etmű csúcsai, keményebbek, nyersebbek, eredetibbek az átlagnál, de Egry rendezese eppen arra nyitotta rá szemünket, hogy Csiky »átlagtermésében«

I is van elismerésre méltó. Igaz. hogy a vidéki gazdagról, a korrupt főispánról, a nyafka nagysága-szeretőről, a gézengúz újságíróról úgynevezett \ szelíd iróniával ír, de tagadhatatlan, hogy ugyanez a szelíd irónia jellemzi Mikszáth legjobb novelláit is. És i ugyanez a szelíd ironikus de- í rű irányítja Rippl-Rónai ecset- ; jét is portréfestés közben. S azt is meg kell vallani, hogy ezt a szelíd iróniát a Muká- j nyi esetében egy fordulatos, csattanós jeliemvígjátek hordozza, melyet kellemesen frissített föl Tamássy Zdenko zenéje. és varázsolt elevenné I Sinkovits Imre nagyszerű cím- szereplése.

Nem 3 'y pellengérre állított vonás azt bizonyította, hogy Csiky Gergely igaza/ma is érvényes. Az egy évszázada megkezdett palya tehát ma is ‘ kínál nemcsak klasszikus értéket, hanem felfedezést is.

Tröszt Tibor

Beszélgetés Héj'j Miklóssal

A magyar Schümann nyomában

keresztelték. Tíz év múlva a teuton lovagok kegyetlenségét nyögte Tallin. A XVII. századtól a svédek kezébe került a város, akilk hármas védőzónát alakítottak ki a vár körül. Több dombocskát hordtak ösz- sze ama hadászati elv alapján, hogy » ... aki felül van, előnyösebb helyzetben van«. A XVIII. században I. Péter orosz cár »nyitott Tallionon keresztül ablakot Európára«. 1905-ben a vár volt a forradalmárok egy részének börtöne és kivégzási helye. Észtország 1941-től tartozik a szovjet szövetségi köztársaságok közé. A német megszállás alól felszabadulva végre a békés fejlődés útjára léphetett az ászt nép.

A viharos történelem, a hódítók ízlése sokszínűvé tette építészetileg a várost. Sziklából összerótt várfalak, vaskos és karcsú tornyok, gótikus templomok, a középkor hangulatát árasztó terek, a Hanza városok építészeti stílusára jellemző épületek, s a barokk emlékei egyaránt megtalálhatók a városban. Az óvárost körülveszi a minden kényelmet szolgáló újváros, közepén emelkedik a 22 emeletes Virus szálló.

Nehezen búcsúztunk az ősi, s egyúttal modern TaLlintól.

Bóra Ferenc

Talán kevesen tudják, hogy a visegrádi királyi palota a XX. szazad közepéig ismeretlen volt a történelemkutatók számára. A várhegy aljában hűzódó épületcsoportot vastag hordalékréteg bontotta. Mátyás egykor virágzó udvaráról csupán egyetlen följegyzés maradt fenn. Oláh Miklós esztergomi püspök leírása:

»A kapun belépve szemünk elé azonnal nagy térség tárul, amelynek minden része zöld, s mezei virágoktól hímes. Itt lépcsősét kezdődik, amelynek négyszögletű kőfokai hétnyolc sing szélesek, s magassága negyven lépés. Középen szökőkút disíiik, amely vörös márványból készült csodás művészettel és a múzsák szobrai ékesítik. Ezt a királyi udvart fekvésének szépségén kívül pompás épületei is any- nyira díszessé teszik, hogy vitathatatlanul felülmúlja igen sok ország legszebb épületeit.«

A leírás hitelességét törté- nelemkutatóink sokáig kétségbevonták. A Halászbástya építőjének fia. a Visegrádom született Schulek János a föl jegyzésbe vetett hittel bebizonyította annak eredetiségét. Hasonlóan Trója megtalálójához, Henry Schlimannhoz, feltárta 1934 szilveszter estéjén a feljáró lépcsőjét s a kápolna padozatát.

Héj) Miklós, a visegrádi ásatások vezetője, a Mátyás múzeum igazgatója valamikor tanítványa, munkatársa volt Schuleknek. Vele beszélgettünk a nagy elődről.

— ön közvetlen munkatársa volt Schulek Jánosnak, így bizonyára sokat beszélgethettek arról, hogy milyen módon találta meg a palota romjait.

— Erről sohasem esett szó. Mi csak arról beszéltünk, hogy mit fogunk csinálni. A családtagjaitól tudom, mindig szerényen kitért az ilyen kérdések elől. Ö azt mondta, »isteni szikra« volt, hogy azon a bizonyos szilveszteri estén a kertben sétált, s megtalálta a palota feljáró lépcsőjének nyomait. Szerinte az is a véletlennek köszönhető, hogy eszébe jutott Oláh leírásának a feljáróról szóló része, s így azonosíthatta a talalt romokkal. Schulek nem volt régész, így nem a feltárásra, hanem a megtalált romok megőrzésére összpontosította erejét. A munka során megtalált leleteket, edényeket, régi pénzeket, használati cikkeket szorgalmasan összegyűjtötte, följegyezte

i lelőhelyüket, és ezzel akaratI lanul is megteremtette az

hr«

mmA #.

1950-ben alapított Mátyás király emlékmúzeum alapjait.

— Ügy tudom, Schulek * a palota kiterjedését igen kicsinek képzelte el. A mai kutatások őt igazolják?

— Schulek János kutatásai a díszudvar részére terjedtek kj- Talán éppen a díszudvar viszonylagos nagysága zavarhatta meg, s tartotta ezt a palota teljes részének. Érdekességként kell megemlíteni, hogy Schulek lakóházában, az egyik szoba falában, korabeli szökőkút maradványait találtuk meg a napokban.

— Milyen tervek vannak a visegrádi ásatásokkal kapcsolatban?

— Rövidesen megkezdődnek az új múzeum építését előkészítő ásatások. Az új múzeum a következő tíz évben várhatóan elkészül, ezzel megoldódnak tárolási problémáink is.

— Milyen akadályokba ütköznek az ásatások?

— A környéikbeli építkezéseknél nem jelentik be a talált romokat, leleteket. Ráépítenek, és hosszú időre eltüntetik a talán egészen fontos nyomokat. Szerintem akkor tudjuk csak megmenteni eddig ismeretlen történelmi kincseinket, ha még a legkisebb földmunkákat is ellenőrizzük. Nagy Jenő

Somogyi Néplapl 5