Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
Hetven éré szervezett dolgozó Egy nagyobb darab kenyérért Mezőgazdasági kiállítások 1885-ben dolgozni, a kaposvári munkásotthonnak volt a gondnoka másfél évtizedig, éppen aibban az időben — 1825-től 1940-ig —, amikor a munkásnak nem sok becsülete volt. — Ezt éreztem én is, meg érezte a fiam is. Kereskedőnek tanult, amikor azonban el akart helyezkedni és megmondta, hogy a munkásotthonban lakik, hamar ajtót mutattak neki. Nem volt jó ajánlóTBTOVÁN NYÜJTJA felém a kezét. Bizonytalan lépteit fehér bot segítségével teszi meg. Hangom irányába fordítja az arcát, szemében azonban nem csillanhat már fel az új ismerősnek szóló öröm, szürke hályog zár el előle mindent. — Tudja, az első világháborúban megsérült a szemem, hiába kezelték, nem sikerült meggyógyítani. Emiatt korán leszázalékoltak, látásom egyre romlott, s most már néhány éve semmit sem látok. Itt élek ebben a lakásban, nyugdíjas fiammal együtt. Tőle meg a szomszédoktól értesülök, mi minden történik a városban. Néhány éve még én is eljáro- ga/ttam a Latinca Művelődési Házba a nyugdíjasok közé, sajnos most már nem mehetek. Itthon várom őket, hátha jönnek, de bizony régen nyitották rám az ajtót... Ez a kissé keserű hangú megállapítás érthető, hiszen Egerszegi György, aki most néhány napja ünnepelte 89. születésnapját, nem kér, nem vár sokat: csupán annyit, hogy néha fölkeressék azok, akik számon tartják, mint Kaposvár egyik legrégebbi szervezett dolgozóját. Persze ha nem is keresik fel othonában, azért nem feledkeznek el róla teljesen. Szobájának falán egy emléklap függ bekeretezve. Csaknem 20 esztendeje, 1954-ben, az épí- Siker Angliában tőipari szakszervezet megalakulásának 50. évfordulóján kapta Most, amikor a szak- szervezet fennállásának 70. évfordulóját ünnepelték, s ebből az alkalomból összehívták a kaposvári építőipari nyugdíjasokat, ott is szeretettel és elismeréssel emlékeztek meg Egerszegi Györgyről, aki a kezdettől, 1903-tól tagja a szakszervezetnek. — Itt tanultam a szakmát Kaposváron, Gáspár Gyula építészmesternél akkor a munkalehetőség. A mai kőművesek el sem tudják képzelni, milyen életünk volt nekünk akkor, mennyit kellett verekedni, küzdeni 1—2 fillér órabérem élésért. Egy nagyobb darab kenyér reményében, jogaink védelmére alakítottuk meg az építőipari szakegyletet. Városszéli vendéglőkben találkoztunk, mert bizony nem szívesen látták azt, ha a magunkfajta. munkások találkoznak. • Emlékeket idéz Gyuri bácsi. Beszél a szakszervezet alapító tagjairól, bátyjáról Egerszegi Jánosról, Lénárt Lajosról, Rózsa Sándortól, Fájd Viktorról és a többiekről, akik már régen nem élnek. Azután arr tartozunk — mondja Gyuri bácsi. A rádió jelenti ma számára a ikapcsolatot a világgal. No „Saját szükségleteink kielégítése — ez ami termelésűibe első föladata; a második, annyit termelni, hogy más piaczokra is legyen mit vinni; a harmadik olcsón termelni; meg az, hogy fia felolvassa a végre, a negyedik a mely Somogyi Néplapból a Kaposvárról szóló érdekesebb híreket, eseményeket. Gyakran találkozik az újságban, olyan emberek nevével, akik valamikor odajártak a munkásotthonba. Tudja, hogy felépült egy új városrész, egy alkalommal járt is a Ka!invin lakótelepen, de a házakat és a bennük lakó emföladat betöltése által a termelő a piaczot a maga részére leginkább biztosítja — az olcsóság mellett olyan minőségi terményt állítani elő. mely jóság tekintetében legalább is a versenyzőkével azonos.« Ezekkel a szavakkal kezdődik Tormay Bélának a múlt század végén irt könyve, mely az 1885-ös állatlkiállítások eredményeit. bereket már nem láthatta. Pe- tapasztalatait ismerteti, képet dig szerette volna megismerni, milyen a tízemeletes lakóadva a század végi Magyarország állatállományának ml.nő- a ház. Nagyon szeretné, ha most í * tenyésztés tendert dolgozhatna, s ilyen házakat | clalaro^- Olvassuk csak el fi ‘ rí-rr rv oir'.o.-n .o I s ll; kaposvári embeépítihetne reknek SOKÁT VÁLTOZOTT, fejlődött a város. Az új, modern lakóházak mellett családi házak százai épültek, s ahol ő gyelmesen a kezdő sorokat! Az akkord tenyésztők célja a maiakéval azonos. Mert nem nyészlés, a keresztezések vég- eoedmén vek eppen milyen az előállított termékek minősége. A múlt században különösen a gyári melléktermékeken való szarvasmarha-hizlalás volt eredményes. A bíráló 'bizottság annak idején »az első pénzdíjjal tüntette ki« a szegedi szeszgyár társaság, a temesvári szeszgyár társulat állatait. A hús minőségéről a korabeli könyv a következőket írja: »A kik pedig a Budapesten levágott kiállítási szarvasmarhák húsából hozattak, tan. / í- got tehettek annak kitűnő minőségéről, irigyel lettek Becsnek, hol a közönség folyton ily minőségű húst élvezhet.« Ezek a sorok nemcsak a jó minőséget bizonyítják, hanem világosan, látszik az is. hogy a — rnorwfKataá.nk! Az efloiígj—' lés valóban hawoalá. Csak m akkori alacsonyabb Technika« szint, az állattenyésztés tudományának fejletlenebb volta miatt a hizlalás nem granulált tápokkal, hanem szemes takarmánnyal, szénáival, répával történt. A napi súlygyarapodás akkor 9,1—«2 kiló volt, sn express pecsenyebárány háaila- lásámál ma 0,28—0.35 kiló. Érdekes összehasonlítani a te- nyészjuhok nyírósúlyát. Festetics Tasziló taranyi uradalmában a »nyírási eredmény 1.2(1 kiló darabonként«, míg ma a magyar íésűsmerinck nyírósúlya 4—6 (kilogramm között ingadozik, de törzsjuhászatok- ban eléri a 7—9 kilogrammot Az akkori áriatfkiállítáaofc sertései — Tormay Béla köny, , , , . , - , 1 cokon értékesítették. A hízóba tehet olyan időszak, amikor ne autott s^t^asrrifirha(k Magyarországon hizlalt állató- | vének tanúsága ^ szerint — kát elsősorban a külföldi pia- I — jócskán különböztek olcsó és jó minőségű termék | előállítására törekednénk. A . _ , , .. , .1 négy »alapcél« tehát adott, és valamikor gyerekfejei a va- i ros határában játszadozott, most korszerű ipari üzemek adnak munkát a kaposvári, a somogyi embereknek. évek óta változatlan. A döntő különbség csupán az, hogy a célok megvalósítása milyen céltudatos tenyésztői nagy része tinó, ökör, illetve nőivarú állat volt. Ezeket négyszázötven—hatszáz kilogrammos vagy még ennél is nagyobb súllyal állították hízóba, és 5— maiaktól. A sztár a »szűke I kondor sertés« volt, típusára I nézve zsírjellegű. A fogyasz- t tők ezt igényelték, és a te~ j nyésztők itt értők el kimagasló teljesítményeket. »Zsírsertésünk — írja a könyv — mz 7 hónapig hizlalták. Az ök.rö- ; idők folytán oly módon megEzeket a házakat, üzemeket I munka eredménye. Nem a annak a szakszervezetnek a tagjai építették, amelynek megalapításáért 70 esztendővel levél ez a lakás, illetve az, j ezelőtt Egerszegi György is ! szakmai ismeretek fejlettségé- ! re gondolok itt elsősorban, ha nem arra, hogy az igények válhogy mi is a munkásotthonhoz I síkraszállt. Szalai László 1 tozásának megfelelően a teA csomagban 131 névjegykártya Ajánlatokkal indult el Angliába Bokor József, a kaposvári Delta Spontánt és Bőr- konfekoió Ktsz elnöke, s 131 cég képviselőjének névjegy- kártyájával tért vissza. A Leeds melletti Harrogate az átlagembernek nem sokat mond. Ez a kisváros — a kereskedők Kevés volt j körében — kiállításairól híres. Ipara úgyszólván nincs, kereskedője annál több. Az idei — munkásvédelmi cikkeket bemutató — világkiállításra az öt kontinens sok országából érkeztek kereskedők, s az árujukat kínáló cégék képviselői. A szocialista országokból egyedül a kaposvári ktsz mutatta be 39 féle termékét, az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat segítségével. hogy merre dolgozott a város ban, Budapesten és másutt. Keze munkája jó néhány régi kaposvári- épületben benne van. Amikor látása annyira meggyengült, hogy mar nem tudott Érdeklődik a Ford Azt, hogy egy terméknek sikere van, a kiállításon, is le lehet mérni: a szakemberek általában tömören fogalmazzák meg ilyen helyeken a véről, j Leményüket. A különböző munA ktsz Május 1. utcai köz- j léka — exportra megy, s a pontjába a napokban kézbe- j harrogate-i kiállítás után — sítette a posta a Ford autógyár [ úgy látszik — bővül az ARTEX ajánlatát. A rajzokkal, minő- Külkereskedelmi Vállalaton ségi előírásokkal teli vaskos keresztül tőlük vásárlók szá levél azt adja tudtul, hogy az általuk gyártott termékekből szívesen vásárolnának évente körülbelül félmillió pár kesztyűt. Egy nyugatnémet kereskedő hatszázezer kesztyűről •kért árajánlatot. Évente ennyit rendelne, ha meg tudnának állapodni. A ktsz-nél, azt mondják, hogy valószínűleg egyezségre jutnak. kásvódelmi cikkek, a bőr'kö- ténv, a kohász lábszárvédő, a különleges bőrkesztyű, a vitorlavászon kesztyű és a többi kaposvári termék sikerét azonban igazán csak a vásár után tehetett megállapítani. A siker titka A szövetkezet gyorsan szállít, betartja a határidőket, s a minőség elten nincs ikifogás. A megszerzett bizalom jelei milliókban fejezhetők ki: a múlt esztendőben, 58 millió forint volt a termelési érték. Erre az évre 80 millió forintot terveztek, s az első hat hónapban már több mint a felét teljesítették. Érdemes azt is megjegyezni. hogy a termelés emelkedését elsősorban a termelékenység növelésével érték el. A munikáslétszám alig hat százalékkal nőtt. az adminisztráció a régi szinten maradt. A ktsz termékeinek "jelentős része — körülbelül 85 százaira.-Erre alapozva bővíti termelését a szövetkezet. Az új üzemház mögött kaptak tehetőséget arra, hogy alapanyag- előkészítő részleget telepítsenek. Félmillió forintos — a külkereskedelmi vállalattól kapott — támogatással gépeket vásároltak, s bőripari melléktermékekből készítenek itt alapanyagot. Számítások szerint ilyen, módon 100 ezer négyzetméter bőrhöz jutnak évente, s ebből 300 ezer pár —exportképes — kesztyűt tudnak készíteni, Itthon olcsóbban A szövetkezet e lehetőséget kihasználva tovább tudja bővíteni exportját.s a növekvő hazai megrendel éseknél se marad adós. Július elsejétől egyébként több termékének 5— 8—10 százalékkal leszállította a belföldi fogyasztói árát, mert a termelékenység növelésével olcsóbban iudja előállítani ezeket a cikkeket. K. I. két általában télen, az őszi szántások befejeztével hizlalták. húsúk világosvörös, porhanyó, finom rostú, lédús. márványozott volt. Ma már a hizlalásnak ez a módja idejét múlta. A tejtermelésben — bár még nerp értük el a kívánt szintet — óriási a fejlődés a száz évvel ezelőttihez viszonyítva. A több kitüntetést szerzett óvári uradalomnak — mely 1885-ben »Európában a legnagyobb fejőstehén állománnyal bírt« — egy tehénre jutó napi tejtermelése 5.61 liter volt. Az égj' tehénre jutó éves tejtermelés tehát alig több mint 1500 liter. 1972-ben Somogy megyében az egy tehénre jutó éves tejtermelés 2186 liter, a jobb tehenészetekben pedig ennél jóval magasabb volt. Látrámyban például 3427 liter. Az akkori juhhizlalás első pillantásra hasonló a maihoz. Az 1880-as évek végén Ma- gyararszagon. négy hizlalási módot ismertek: »tiszta levegőn; istállón kezdve, legelőn végezve; legelőn kezdve istállón végezve; végre a tisztán istállóban való hizlalás«. — Hiszen ez utóbbi megegyezik a mi intenzív jubhizlalásunkikal! javult, hogy vele a versenyt a világ bármely zsírsertésével győzelmesen kiáll hatjuk,-" A hústípusú állatok is megjelentek már. ám ennek különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak.' »A húsos áruk a, wiupotról importált fajták kivételével kisbirtokosok tulajdonában vannak, a csürhék állományát szaporítják, és a nagyobb kereskedésnek fjem tárgyai.« A legszebb állatokat Czáirán Géza. Károlyi ,László Szaipáry Gyula és még néhány nagybirtokos mutatta be annak idején. Ezeken a kiállításokon is érződik azonban, hogy a zsírsertések ideje lejárt, mert »Európa nyugati részein a hús keresett, és gyakran a zsírnál nagyobb ára van", Csaknem száz év telt el e könyv megjelenése óta. Azóta változtak a táplálkozással kapcsolatos igényeink, ami az állattenyésztés fejlődését vonta maga után. Azonban az akkori problémák — Tormay Béla szavainak tanúsága szerint — ma is időszerűek. A oél, mint az a kezdő sorokból is káderül, ugyanaz, csak a megvalósulás módja más. J>aji Tibor V. Peszkov—B. Sztrelnyikov Amerika útjain 2. Az amerikai országutakon évente hozzávetőlegesen 16 millió szerencsétlenség történik, amelynek következtében 55—60 ezer amerikai veszti életet. 1900 óta napjainkig a gépkocsi több mint másfél millió amerikai polgár halálát okozta. Ez több, mint ameny- nyit Amerika az összes eddigi háborúkban vesztett halottakban. A 17 és 25 év közötti fiatalok halálának első számú oka — az autószerencsétlenség. Az Egyesült Államok közlekedésügyi minisztériumában kiszámították, hogy az országban 1980-ra 138 millió, 1990-re pedig 162 millió gépkocsi lesz. De mennyi lesz ekkorra a széndioxid mennyisége abban a levegőben, amelyet az amerikaiak beszí vmak? Los Angelesben W. Bray, az ismert vegyész borúlátóan, teljes komolysággal jósolja: »Ha most D Somogyi Néplap azonnal nem foganatosítunk komoly intézkedéseket, pusztulásra vagyunk ítélve.« »Még 15—20 esztendő — mondja Brown, egykori kaliforniai kormányzó —, és valameny- nyiünket pusztulásba visz a négy keréken száguldó szörnyeteg.« Kiszámították, hogy Los Angeles a szó szoros értelmében fellélegezhetne, ha 80 százalékkal csökkentenék a gépkocsik számát a város központjában. Ahhoz azonban, hogy a város mindennapi élete ne károsodjék, tömegközlekedésre lenne szükség, ami Los Angelesben gyakorlatilag nincs. Körülbelül 10 évvel ezelőtt kerüít szemétdombra az utolsó városi troli. A város megkérdezett lakosságainak 57 százaléka azt vallja, hogy szívesen hagyná kocsiját garázsában és menne autóbusszal munkahelyére, de autóbusz sincs. Nem véletlen, hogy az amerikai városok polgármesterei olyan gondosan tanulmányozzák a moszkvai, leningrádi és kijevi tömegközlekedés működésének tapasztalatait. Útközben igen sok amerikai mondta nekünk: »Tudjuk, hogy hamarosan a Szovjetunióban is sok lesz a gépkocsi. Vigyázzanak, hogy ne ismételjék meg a mi társadalmunk hibáját« Dél-Dakota intliánj ainál Wounded-Knee (sérült tér- decske). Így neveznek egy falucskát és egy folyót az Egyesült Államok Dél-Dakota államában. A falucska a Pain- Ridge indián rezervátumhoz tartozik . .. E hely látogatásáról úti jegyzeteinket mar megírtuk. Nem tudtuk, hogy az elejét a későbbi drámai események miatt át kall írni. Amerika figyelme három héten át erre a kis falucskára szegezödött. Lövöldözés kezdődött. A temetődombok felett, ahol mi annak idején a sziú törzshöz tartozó indiánokkal beszélgettünk. Phantom va- dászbombázók süvítettek. A domb körül rendőrök és FBI- ügynökök hasaltak. Készen állt a páncélozott gépkocsikkal ellátott »'behatoló erő* A eírok közelében ásott Sővesasrkokban pedig indiánok őrködtek, tartották a körkörös védetné vonalat. Mindez február utolsó előtti napján történt. Körülbelül 200 fiatal indián megszállta a települést és kijelentette, hogy az utolsó töltényig ellenáll, ha nem teljesítik jogos es igazságos követeléseiket. Mialatt Washingtonban a politikusok, eszmecserét folytattak. a települést es a temetődombot a rendőrök körülzárták. A kölcsönös lövöldözésnek mindkét oldatról voltak áldozatai. »Miért határoztok el magunkat erre az elkeseredett lépesre, miért fogtunk fegyvert? Azért, mert tudjuk, hogy' Amerikát másképp nem győzhetjük meg — jelentette ki az egyik felkelő. — Az indiánokra senki sem hallgat. Mi szinte törvényen kívül állunk. Azt akarjuk, hogy emberként; tiszteljenek miniket.« Eközben Amerikai -szerte növekedett a rokomaenv hulláma az ost- romlottakkal. Gyógyszereket és élelmiszereket küldtek nekik, de a páncélosgépkoosik készen álltak, a Phantomok a levegőben körözték . .. A PM BEVÉTELI FŐIGAZGATÓSÁG SOMOGY MEGYEI HIVATALA PÁLYÁZATOT HIRDET mezőgazdasági, kereskedelmi revizori munkakör betöltésére. Fizetés a 109 (IX.) MüM. sz. utasítás alapján korpótlékos rendszerben. ÉVENKÉNT JELENTŐS ÖSSZEGŰ ALAPJUTALOM. Megfelelő számviteli és pénzügyi gyakorlattal, képesítéssel rendelkezők jelentkezését várjuk. Egyetemi, főiskolai, ill. okleveles könyvvizsgálói tovább tanulásit bi ztos í tünk. Jelentkezés: Kaposvár, Kossuth L. u. 2. G1288) (tPolytaitjakJ IÁ A SOMOGY MEGYEI TANÁCSI MAGAS- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT marcali és siófoki mélyépítés-vezetőségeire alkalmaz sorkatonai szolgálatot letöltött építőgépfelelősöket Követelmény: gépipari technikumi vegzetteeg. vagy gépszerelő szakkepzettseg es 5 éves gyakorlat Klóméit bérezés Jelentkezés a gépgazdálkodási oszfcá lyon szombat kivételével. (Kaposvár, Petőfi tér S.) fi 1242i
