Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
Az idei első Tüskés Tibor új könyve „így élt Zrínyi Miklós” Tüskés Tibornak, a megyénkből elszármazott írónak új könyvét a nyár végére, az ősz elejére ígéri a kiadó. Felkerestük kérdéseinkkel. — Zrínyi Miklósról írt könyvet. A história és az irodalom két Zrínyi Miklóst tart számon. A várvédőröl vagy a költőről szól új műve? —- Csakugyan két Zrínyi Miklóst ismer a történelem. A dédapát, aki Sziget várát védte, és meghalt 1566-ban. és az unokát, aki a Csáktornya melletti kursaneci erdőben egy tragikus vadkanvadászaton fejezte be életét, 1664-ben. Különböző kor, más század emberei, de egyként foglalkoztatja alakjuk az utókor képzeletét. Én a Csáktornyái Zrínyi Miklósról írtam könyvet a Móra Kiadó így élt... sorozata számára. — Mi indította a könyv megírására? — Gyermekkoromat Nagykanizsán töltöttem, abban a városban, amelynek hajdani várát a Csáktornyái Zrínyi Miklós is látta. Igaz, a hajdani Kanizsa várnak köveit már széthordták és beépítették a város házaiba, de a Szentgyörgyvári. ^ hegy egyik l. hajlatában ' még ott van- t nak a nyomai a török időkre emlékeztető Romlottvár- nak. Ide szoktunk kirándulni diák korunkban. A Romlottvár köveit és fával benőtt árkát ” nézegetve harminc évvel ezelőtt sokszor eszembe jutott Zrínyi Miklós neve. aki hajdanán erre járt... Azután a Kanizsa melletti Zsi- gárdi erdőben az én időmben még állt egy hatalmas hársfa, úgy nevezték: Zrínyi-fa. Az a hagyomány fűződött hozzá, hogy a Csáktornyái Zrínyi Miklós is megpihent alatta. Egyszóval efféle gyerekkori emlékek rémlettek föl bennem, amikor az íráshoz készültem. A magam gyerekkora iránti »tartozásomat« akartam törleszteni, amikor a könyvhöz fogtam. De ide, a pécsi lakásomba is elkísértek a régi emlékek. Szobám falán a régi kanizsai vár metszete néz rám. Mellette Magyarország térképét látom egy 17. századi metszeten. Ezek a régi tárgyak, emlékek segítettek minél hitelesebben fölkelteni a múlt hiteles légkörét. — Zrínyi Miklósról igen ' sokan és igen sokfélét írtak. Mi volt az ön célja? — Az én vállalkozásomnak nem az a célja, hogy valami meghökkentően új fölfedezést tegyek a tárgyról, illetve hősömről. De azzal sem akartam beérni, hogy az eddigi könyvtári Zrínyi-irodalom alapján megírok egy jellegtelen munkát, tíz könyvből egy tizenegyediket. Azzal szerettem volna könyvem hőséről, Zrínyi Miklósiról újat mondani, hogy legfontosabb forrásul levelezését használtam föl. A levél az ember egyik legszemélyesebb, legközvetlenebb vallomása, megnyilatkozása. Zrínyi lev.elei különösen hiteles források írójuk személyiségének megragadására, jellemének föltárására. — Folytatott tanulmányokat a helyszínen is? — Természetesen igyekeztem a helyszínen is tájékozódni. Még gyerekkoromibain jár-1 tant Csáktornyán. Az elmúlt években többször megfordultam Jugoszláviában. Legutóbb pedig az írószövetség jóvoltából tehettem tanulmányutat Horvátországban. így jártam Zágrábban, a horvát tengerparton, ahol Zrínyi várai álltak. Voltam Eszéken, megkerestem a híres eszéki hadihíd nyomait. A hidat 1664 telén Zrínyi égette fők Továbbá jugoszláviai és olaszországi Zrínyi-kutatóktól kaptam értékes forrásokat, főként képeket, mert hogy el ne feledjem, a könyvet több mint száz korabeli metszet, kép, térkép is díszíti. Ezeknek egy része most jelenik meg először Magyarországon. ■ ■■■■ • — Milyen Zrínyi-képet igyekezett kialakítani, megrajzolni a könyvben? — A Csáktornyái Zrínyi Miklós nevéhez általában ez a három jelző tapad: költő, hadvezér és államférfi. Tulajdonképpen én is megőriztem a jellemnek és a tevékenységnek ezt a hármasságát, de a szavak némi megváltoztatásával már azt az árnyalást is ! szerettem volna jelezni, ami j az én Zrínyi-képemen megfi1 | gyelihető: író, katona és politi- j kus. Mit jelent ez a változta- I tás? Egyetemesebbek, átfogób- j ban. általánosító erejűek ezek [ a szavak. Ugyanis az én Zrí- ! nyirn tulajdonképpen egy | nagyszabású, a reneszánsz kor- j ra emlékeztető hős. Korának 1 kivételes embere. Művészetre, tudományra született, s neki harcolnia, katonáskodnia kellett. Ha Itáliában marad, talán Tasséval emlegetnék együtt a nevét. Ha franciául ír, talán Moliere méltó társa lehetett volna a francia irodalomban. De ő fiatalkori itáliai tanulmányútja után hazajött, várat épített, s a törökkel harcolt. De Zrínyi a honi viszonyok között is megmaradt nagy műveltségű, humanista embernek. Neki a kard nemcsak élet kioltására alkalmas fegyver, hanem remek ötvösmunka is. A csata nemcsak a vérontásra alkalom, hanem festményen megörökíthető része az életnek. Csáktor- nyai házában nagyszerű könyvtárat rendez be. Kertjébe Itáliából hozatott virágokat ültet. Szereti a zenét, a vadászatot. Katonáival emberséges, megvédi őket a szomszédos földesurak hatalmaskodásai ellen. Korának nemesi szemléletén messze túllát. A nemzet, a haza érdekeire tekint. Elítéli a vallási viszálykodást. A különböző fiépek és nemzetiségek összefogását, egymásra utaltságát hirdeti. Élete és tevékenysége a szomszédnépek testvériségének nagyszerű példája. Hosszan lehetne sorolni azokat a jellemvonásait, amelyek Zrínyi Miklóst roppant korszerű, modern jelenséggé teszik. Olyan emberré, aki hozzánk, a ma élő iiata’ úthoz is közel áll. — Könyve egy sorozat egyik kötete lesz. Mit jelentett ez az írónak? — A könyvsorozattal — amelyben eddig Petőfiről, Dózsáról és Gutenbergről 6zóló munka jelent meg — a kiadónak az a célja, hogy a fiatal olvasókkal a magyar és a külföldi történelem egy-egy jelentős, kiemelkedő alakját megismertesse. Ez az író számára nem leszállást, ellenkezőleg. nagyobb igényességet jelent. .Olvasmányosan, érdekesen kell szólni’ De kitalált párbeszédek, a regényesítés helyett a dokumentumokat hagytam beszélni. Ne én, hanem a történelmi tények győzzék meg az olvasót! L. L. CANTUS PANNONICUS Tizenkét élményt ígérő koncertre hívnak a plakátok, tizenkét estén búg fel az orgona a kőröehegyi műemlék templomiban az idei nyáron. Az első hangversenyt pénteken este rendezte az Országos Filharmónia. A rendezők »a kezdet nehéz« aggódása és a viharos zápor miatt is szorongva-várakozva figyelték: az érkezőket. Kellemesen csalódtak. Telt »ház« várta a művészeket, s ez nemcsak a muzsika szeleteiét fejezte ki, hanem azt is, hogy. a tartalmas, igényes sorozat, az előző évek élményei már feltartóztathatatlanul vonzzák a közönséget. Neves művészgárda, köztük sok ismerős, visszatérő muzsikus szerepelt ezen az estén. Gergely Ferenc orgonamüvész Bach g-moll fantázia és fúga című művével mutatkozott be Kőröshegyein. Művészetét méltatni — megtették mások. Bach világában éltünk a szó legnemesebb értelmében. S a művész nagy utat tett meg programjával. Később Liszt Ferenc Tu es Petrus című darabjával egy merőben más világot adott vissza tökéletes azonosulással, s a műsor má-, mint valahányszor, amikor ki- J intim, muzsikára Koloss István ■ gyúinak a kőröshegyi műemlék I hangulatát, s sodík részében modern hangvételű, gazdag és megragadó Reflexi- ons-ával, képességeinek teljes tárházával ajándékozta meg szerényen, elmélyült egyszerűséggel hallgatóit. Csajbók Terézia Couperin művét tolmácsolta a tőle megszokott biztonsággal. Szárnyaló, tömör hangja bensőséges élményt nyújt az évszázados falak között, ö az, akire mindég számíthatunk, aki nélkül ma már elképzelhetetlen a köröshegyi koncertsorazat. Csakúgy, mint visszatérő vendégegyüttesünk, az Európa-hírű Budapesti Madrigálkórus nélkül, Szekeres Ferenc avatott irányításával. És velük együtt ■kitárulkozó megfosztani a érzelem templom reflektorai. Kár. hogy j művészeket a »nyiltszini« el- az idén — a szokástól eltérően i ismeréstől, belefojtani a kö- — nem volt mód a tetszésnyil- j zönségbe az ünneplés kitörni vánításra. Elmaradt a taps, a ; készülő megnyilvánulásait, lelkesült ünneplés. Nem szabadna félteni ettől a templom | J- B. tette teljessé a programot a Pro Musica Kamarazenekar. Esterházy Pál De Beata Virgi- ne, majd a már ismert, és örömünkre mindig visszatérő »ősbemutató«, Farkas Ferenc kőröshegyi betlehem ese hangzott el éretten, magával ragadóan Czigány György közreműködésével. A narrátor Kovács P. József vállalta.. A mű elemzését, értékelését megtettük már, most elég any- nyit mondani: mindig újabb és újabb gyönyörűségek sejle- nek fel ebből a joggal magunkénak vallott mesterműből. Tartalmas, szép este volt. Kuba a Kapósban Papír, ceruza, lámpa — 1960-BAN FIDEL CAST- Vidal Rivera területén hu- RO kiadta Kubában a jelszót, j szonhat önkéntes tanító dol- hogy a következő év legyen az , gozott, mintegy százötven taA barcsi művelődési házban szorgalmas munkásokra találtunk, akik igyekeznek alkalmassá tenni az udvart a nyári i mondta, hogy a program egy j részét kinn szeretnék megtarI tani. Esténként szabadtári movendégek számára. Elkészült \ zává alakul át — időnként a már a színes szökőkút, befejeződött az épület külső tatarozása is. Vértes György, a i kerthelyáség. Nemcsak kívül csinosabb a barcsi művelődési ház. mint valaha, hanem belülüzemi Vállalat egymilüót,költött a mozi terem újjáalakítására. A közLségi tanács az. idén mintegy hatszázezer forintot adott a belső tatarozásra, hamarosan folytatódik tehát a »kozmetika«, amely kétéves analfabetizmus felszámolásának esztendeje. A munkát pontos fölmérés előzte meg. Egy év alatt az ország egész területén összeírták, hogy kik azok, akik még nem ismerkedtek meg az írás-olvasás tudományával. Számuk rendkívül magas volt. A Forradalom Vé- | delimére Alakult Bizottság szervezte meg az önkéntes ta_.. . nítók kiképzéséi Akadt kö- Sizereoet i * . olto 1 Ä zöttük munkás, középiskolás, egyetemista, a többségük fiatal volt. Mire kellett fölkészíteni őket? Hát többek között arra, hogy bánni tudjanak az idős, megfáradt emberekkel, hogy elfogadtassák magukat j velük, ne hátráljanak meg, ha az ellenséges propaganda okozta ellenállást tapasztalnak. Azután olyan alapvető dolgok hiányát kellet pótolni, mint például a lámpa, a papír és a ceruza. Ezeket kiosztottuk az önkéntes tanítók között, majd útnak bocsátottuk őket a falvakba, a hegyek közé, mindenhova, ahol szükség volt rájuk. Fizetést ezért külön nem kaptak. Csupán az utazásuk költségeit térítettük meg. Azért, hogy fenntartsák magukat, naponta együtt dolgoztak a földeken azzal a családdal, amelynek tagjait írni—olvasni tanították. Mindez nem ment simán, mert ahogy mondtam, nagy volt az ellenséges propaganda. A forradalom ellenségei azzal rémisztették a parasztokat, hogy aki beengedi a házába a tanítókat, azt megölik. Áldozata is volt a mozgalomnak: az önkéntes tanítók közül valóban megöltek két egyetemistát. Conrado Benitez és társa emlékét egy dal is őrzi Kubában. ez az írni—olvasni tanítás indulója lett. Vidal Rivera halkan énekelni kezdi a jellegzetes latinamerikai ritmusú és dalLam- világú dalt. Társa, Kdilio Gonzales, a Forradalom Védelmére Alakult Bizottság másik vezetője csati akozik hozzá. Százak, ezrek énekelték ezt az indulót azokban az években Kubában, és most a Kapos étterem asztala mellett fölcsendülő dallamok a soha ott nem járt embernek is adnak valamit az analfabetizmus fei&za- har^uiaíáibóí. J nitványuk volt. Vidal Rivera így. ha közvetve is, de részt vett a nagy akcióban. és most Magyaorszá-' gon. Somogybán járva az emlékeket idézgetjük. Nem szívesen mond olyan dolgokat, amelyek rá vonatkoznak. Kérdésemre gyakran lakonikus tömörséggel válaszol, mintha mindaz, amit egy év alatt csináltak, magától értetődő lenne. Gyakran a tolmács egészíti ki a mondanivalóját, hogy az idegennek is érthető legyen. — Egy év alatt fejeződött be a munka, amelynek erednv- nyekén.t az egészen öregek kivételével mindenkit megtanítottak valamennyire írná—olvasni a fiatalok. Akadt olyan, aki csak hiányosain birtokolja ezt a tudományt, mások jobban. Mindenesetre azóta a Grartma, a párt központi lapja havonként egy-egy alkalommal összegyűjti a fontosabb eseményeket, és leegyszerűsített fogalmazásban, az átlagosnál nagyobb betűkkel szedve jelenik, meg. Azoknak készül, akik így korty ebben eligazodnak rajta. EGY ÉVIG TARTOTT a munka. Amikor az önkéntes tanítóik elköszöntek a falutól, mindenütt karneválokat rendeztek. Havannában külön egy nagyot, amelyre minden tanító hivatalos volt. Ezen Fidel mondott beszédet, és ismertette a munka eredmény át: »FÖ* 1- számoltuk az analfabetizmust Kubában«. A történet így nagyon egyszerű. Különösen akkor, ha az ember sok ezer kilométerrel odább, egy étterem asztalánál ülve hallgatja. És még inkább akkor, ha a részvevő ilyen te- mészetes könnyedséggel meséli el. — A diákok szívesen mentek falura? — kérdezem. Szemmel láthatóan nem érti á kérdést beszí',ge.ő partnerem. A tolmács fordít. Még mindig nem érti, miért kérdem. Szerinte az, amit elmondott, náluk természetes. Simon Márta Néplop
