Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

Tői a balt, litt a kínálat

Tudomány a gyakorlatért

— de még több zöldáru kellene

BaJatonleUétől Siófok határáig terjed az a terület, mely a zöldség-, gyümölcsellátás szempontjából többek között Orbán Imrének, a Siófoki Járásai Hivatal kereskedelmi főelőadójának »asztalához-« tartozik.

Arról beszélgettünk vele, hogy milyen az ellátás zöldségből & gyümölcsből most, a szezon elején. Megtudtuk, hogy 104 vendéglátó és 77 kereskedelmi üzlet van ezen a partszakaszon állami, illetőleg szövetkezeti (fogyasztási és termelőszövetkezeti) kezelésben. Ezenfelül magánszemélyek 42 vendéglátó és 35 bolti egységet tartanak fenn. Ami a zöldség-, gyümölcsboltokat illeti, ezekből állami és szövetkezeti 24, magánkézben levő pedig 17 található itt. Az előbbiből öttel, az utóbbiból hattal van több, mint amennyi tavaly volt. Csaknem húsz üzletet a MÉK üzemeltet. Az ABC-ánuházak is adnak el zöldséget, gyümölcsöt, általában az üzleten kívül, mivel ehhez nincs elegendő eladó- és raktárterük benn.

Több a bolt, mint amennyi tavaly volt. Vajon ez több árut j is jelent? A főelőadó szerint j általában igen, azonban a to- j vábbi üzletek nyitása helyett; most inkább az az elsőrendű , cél, hogy a meglevőket gazdagon ellássák áruval, s ebben a legnagyobb feladat a MÉK- re vár. Valószínű, hogy a Siófok határában épülő hűtőtáróló idei befejezése sokat segít ebben.

A főelőadó az idei tapasztalatokról szólva elmondta, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt egy-egy oikkféleségnél bizony eléggé magas árakkal találkozhattak a vásárlók. Az eper például még sohasem indult olyan magas árral, mint az idén: kilónként 60 forintért kínálták. A paprikának és a paradicsomnak nemcsak helyenként, illetőleg fajta és minőség szerint változik az ára, hanem naponként is.

— Sajnos, a járásban primőröket egyáltalán nem termelnek — mondta a főelőadó.

— A fogyasztási szövetkezetek kezdeményezésére azonban az idén már került ki fóliás termelésű zöldség a háztájiból, és ez biztató a jövőre nézve. Tájékozódásom szerint a siófoki és a balatonszárszói áfész ösz- szesen 5 vagon zöldségre és gyümölcsre szerződött a háztáji termelőkkel. A termelő- szövetkezetek? Volt idő, amikor a »szűkebb« siófoki járásban mintegy 1200 holdon kertészkedtek, azóta sok gazdaság megszüntette ezt az ágazatát, és mintegy húsz botját. Néhány tsz-ben — mint például a kőröshegyiben

— látni törekvéseket, hogy ismét »előveszik« a zöldségtermesztést. Talán mások is követik példájukat, s akkor ismét fellendülés követi azt a hanyatlást, melyet a korábbi években az átvételi árak időnkénti kedvezőtlen alakulása, a

| kereskedelemhez értő ember és a szükséges munkaerő hiánya, és a gyakorta mostoha időjárás akozott

H. F.

ÖSSZEVONTAN jelent meg a Kaposvári Mezőgazdasági | Főiskola és a KA—HYB vál- j lalkozás második és harmadik : kiadványa. Bízvást elmond- ; hatjuk, hogy ezúttal is olyan : munkák, elemzések kerülnek ezzel a füzetecskével a szák- > emberek kezébe, melyek nél- I külözhetetlen segítséget adnak napjaink időszerű állattenyésztési feladatainak elvégzéséhez.

Dr. Bed5 Sándor és Lak* István a gazdaságos borjúnevelés időszerű takarmányozási kérdéseiről ír. Elemzik a különböző takarmányozási módszerek hatását, gazdaságossági hátterét, külön részletességgel szólnak a karbamidos borjútáp használatáról, amellyel számottevő takarmányozási költség megtakarítható, és így a borjúnevelés gazdaságossága ■növelhető. Ugyancsak takarmányozási kérdésekkel foglalkozik dr. Bedő Sándornak egy másik tanulmánya: megkülönböztetett figyelemre tarthat igényt a pillangós szenázs takarmányozási és üzemgazdasági jelentőségéről írt munkája. Egy kicsit összegezi a lucernatartósítás eddigi, nem mindig kedvező tapasztalatait, és azokra a tényezőikre irányítja. a figyelmet, amelyekkel biztonságos, célszerű gyakorlattá alakulhat a szenázs- készítés. Ebben a kiadványban még egy, a szarvasmarha-tenyésztéssel összefüggő tanulmány olvasható dr. Fehér István tollából, aki a HTF— 01-es háztáji fejőgéppel kapHázgyár, tejporgyár, üveggyár

A KGST- országok korszerű gépei a magyar iparban

A hazai ipar korszerűsítéséhez, kapacitásának bővítéséhez az idén is egész sor gépet, berendezést szerzünk be a KGST országokból. A Nikex, a Komplex és a Technoimpex, legnagyobb gépimportáló külkereskedelmi vállalataink magyar partnervállalatai, ebben az évben 155 millió rubel értékben vesznek a KGST országokból ipari berendezéseket.

! A hazai élelmiszeripar kor- i szerűsítéséhez nyújtanak je- j lentős segítséget a lengyel j partnervállalatok. Komplett ! gépsorok, nagy berendezések i érkeznek több cukorgyár rekonstrukciójához és a Szeren- | esi Csokoládégyár felújításá- j hoz. Ezeken kívül nagy teljesítményű sütőipari gépeket is szállítanak Magyarországra.

A bolgár és a román járműipartól elsősorban szállítóeszközöket vásárólunk, így eme- i lőtargoncákat, tehervagonokat, bá nyamozdon yokat stb. Szó van arról is, hogy építőiparunk számára téglagyártó 1 sorokat veszünk Bulgáriából.

csolatos tapasztalatokat elemzi.

1971-ben hazánk mezőgazdasági és élelmiszeripari exportjának kilenc százaléka vágójukból és egyéb juh termékekből származott. A bárányhús ára Európában az utóbbi időikben évről évre emelkedik. Érdekünk tehát, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsunk erre az ágazatra. Dr. Veress László a juhtartás fejlesztésének lehetőségeit elemzi. A kiadvány címe: »Tudomány a gyakorlatért«. Mint írja: »Olyan kapcsolatot akarunk az egyes juhászaikkal kiépíteni, mely a juhtartás ágazatának teljes korszerűsítését tűzi ki feladatául. Az egyes gazdaságokban felmerülő minden tenyésztési és tartás-takarmányozási kérdésre gyors és szakszerű választ kívánunk adni-». Ezek a j sorok a segítőszánd ékről be- j szélnek — csak élni kell vele!

A kiadvány harmadik —bár nem egy írásból álló — átfogó témája a KA—HYB sertéssel foglalkozik. Anker Alfonz a nemesítés metodikáját ismerteti, ugyancsak ő közöl hasznos tudnivalókat a tartási technológiáról. Boda János ez- | ael összefüggésben a KA— j HYB vállalkozás egy figyelemreméltó elgondolását ismerteti. A jövőben a vállalkozás a tenyészanyag-ellátáson és forgalmazáson kívül a \ partnereknek segítséget kíván nyújtani a technológia, a takarmányozás, az állategészségügy és a szervezés, sőt a továbbképzés és az értékesítés területén is. Ennek érdekében elhatározták, hogy életre hívják — az érdekelt üzemek segítségével — a KA—HYB sertéstenyésztők együttműködési irodáját.

IGEN TARTALMAS, értékes kiadvány került ismét a somogyi szakemberek kezébe, s talán a legfőbb érdeme, hogy valóban napjaink legfontosabb feladatainak eredményes megoldáséihoz igyekeznek mással nem pótolható segítséget adni a tudomány művelői.

V. M.

Külkereskedelmünk legjelentősebb partnerétől, a Szovjetuniótól e három hazai külkereskedelmi vállalat 1973- ban összesen több mint 50 mii- lió rubelért vesz különböző gépeket, komplett gyáregységeket. így előreláthatólag az év végéig elkészül Orosházán Európa lenagyobb üvegkombinátjának új gyáregysége, a szovjet berendezésekkel fölszerelt síküveggyár. A magyar textilipar rekonstrukciójában is részt vesznek a szovjet vállalatok: 7 milliárd rubelért szállítanak szövőgépeket ebben az évben. Csaknem 10 százalékkal nő a szerszámgépek — elsősorban a fémforgácsolók — és a targoncák behozatala a Szovjetunióból. Ezeken kívül ez évben további két házgyárat veszünk a szovjet ipartól, mintegy 3 mii-1 lió rubelért; az egyiket Kecskeméten, a másikat Veszprémben építik fel.

Legfontosabb gépszállítóink közé tartozik Csehszlovákia és az NDK. Egy nemrégen aláírt megállapodás szerint Berettyóújfalun csehszlovák cégek tejporgyárat építenek, s további tejporgyárak vásárlását is tervezi külkereskedelmünk. A hazai sörgyárak és ásványvízüzemek részére mindkét országból kis és közepes teljesítményű gépeket, töltőberendezéseket veszünk. Az idén tovább bővül e két baráti államból származó nehézgépipari behozatalunk is. Hejőcsa- bára és Beremendre, valamint a nyergesújfalui azbeszt-cementgyárba cementgyári gépeket importálunk. Nemrég kezdték meg a csehszlovák vállalatok a különböző kohászati gépcsoportok szállítását | az Ózdi Kohászati Művekbe, i A visontai külszíni fejtés gé- | pesítése az idén folytatódik, elsősorban az NDK korszerű technológiájú gépeivel. Folyamatos a vasúthálózat villamosítása is, amelyet teljes egészében csehszlovák iparvállalatok végeznek. A könnyűipar megrendelésére több textilipari, bőr- és cipőipari, valamint faipari berendezést ve-.! ssünk a szomszédos oíszágbőlí»l

Eredményes szőlőművelés Nagyberkiben

A nagyberki egyesült Ka- posvölgye Termelőszövetkezetben a szőlőtermelés jelentős ágazat. A szőlőnek itt hagyományai vannak. A régészeti kutatások bizonyítják, hogy ez a vidék a római birodalom idejében is bortermelő terület volt, és a török időkből származó pince ékes bizonyítéka annak, hogy Allah hívői is szívesen öblítették le torkukat az itt termelt borokkal. A szép fekvésű dombokra nagyon sok napfény jut, ettől lesz édes a szőlő, zamatos a bor.

A szőlőtermelés beleillik a szövetkezet termelésszerkezetébe. Nagyon sok foglalkoztatási problémát is megold, hiszen itt mindig akad munka, metszés, kötözés, a hajtások huzalokra igazítása. Természetesen a gépek ezen a területen is egyre inkább előtérbe kerülnek, hiszen kulturált szőlőművelés gépek nélkül elkép- zelhetetáen.

A terület fele csemege-, féle pedig borszőlőt terem, nagy részük most fordul termőre. Nagyon sok volt az új telepítés, ami eddig csak munkát, befektetést jelentett. Most már azonban az eredmény se marad el. Az idén várhatóan 2500 —3000 hektoliter bor kerül majd a tsz pincéibe, csemege- szőlő 1500 mázsa körül lesz, ez

exportcikke a szövetkezetnék. Az időjárás eddig kedvező volt. A Szál acska- hegyen, a régi várfal tövében húzódó 10 holdas terület tőkéi is ezt igazolják. Ez a rész vegysze- rezett, gyom sehol nem ütötte föl a fejét. Mindössze érés előtt kapálják egyszer. A termésátlag várhatóan eléri majd a 80—100 mázsát holdanként.

A szőlő bruttó termelési értéke jelenleg ötmillió forint. 1974-től ez megkétszereződik, hiszen a tőkék hatvan százaléka akkor fordul termőre. A szövetkezet bevételének jelentős részét ebből az ágazatból nyeri. A néhány évvel ezelőtti gondos munka meghozta gyümölcsét.

ymm'1

A sasok között times» kixítja a fokiét.

i

Rendet a portán

E

gy kötetne való jelentést, írásba rögzített tapasztalathalmazt böngésztem át a napokban. Érdekes volt, izgalmas és előremutató. Amikor a végére értem, eszembe jutott egy korábbi beszélgetés. Egy NDK-ból érkező vendég őszinte örömmel lelkesedett hazánk sikerei láttám, majd maliciózusan megjegyezte: »Fölfedeztem önöknél egy furcsa szokást is. Mintha a magyarok mindig rendet akarnának csinálni, ahelyett, hogy rendet tartanának«. Nos lehet túlzásnak minősíteni e megállapításit, de azért van benne igazság. Igaz, csiafc féligazság. Éppen a változás, a fejlődés miatt. Nem leijei ugyanis rendet tartani olyan jelenségek között, amelyek meg nincsenek, amelyek ezután alakulnak iká. S ment mindig újak jönnek, mindig »kopogtatnak« és terjednek, ezért gyakran van dolga a vezetésnek — többek között — a rendszerünk lényegét, a politikát torzító jelenségek leküzdésében.

A mai jegyzet címét az adta, hogy a testületi ülésen nagyon szigorúan és határozottan hangzott el a (követelmény: »Védelmet azoknak, akik rendet akarnak teremteni a saját portájukon«, Indítékát pedig az, hogy a megyei párt-vb mindannyiunkat érintő témáról tárgyalt. Bizonyára Önök is visszaemlékeznek arra, hogy a X. kongresszus bizonyos negativ jelenségekre is ráirányította a figyelmeit. Az önzésről, a spekulációról, a munka nélküli haszonszerzésről volt szó. Vagyis az anyagiasságról, amely azóta sokszor pergőtűzbe került e hasábokon is, s amely — valljuk be — mételyezi életünket. Tucatnyi rendelet, jogszabály, intézkedés látott napvilágot a kongresszus óta, s hasznuk is kimutatható. Most éppen, arról tárgyalt a megyei testület, hogy hal tartunk e határozatok végrehajtásában; az anyagiasság, a harácsolás, a túlzott személyi jövedelmek visszaszorításában? Eredményeket, sikereket tükrözött a jelentés. De hogy csalt félúton vagyunk, ezt is ki lehetett szűrni belőle. Többek között ezért beszélünk most is e témáról. Miért sem az adózás, sem a tegjkülönbözőbb rendeletiek önmagukban nem biztosíthatják a torz jelenségek kiküszöbölését. Nem szabad tehát puszta vágynak tekinteni azt az elhatározást, hogy közüggyé, mindannyiunk ügyévé kell tenni a harácsolás, az anyagiasság elleni harcot. Tehát a társadalom minden tagjának el kell ítélnie az ilyen magatartást és fellépni ellene, önmaga példájával is, cselekvésével, tetteivel és nemcsak szavakkal. Azok ds közöttünk élnek, akikre ráillik az anyagiasság vádja. S a bírálatot mindenki igaznak tartja, de aki »ludas«, az jobbára csak másokra vonatkozóan. Ilyen szemlélettel azután nehéz előrehaladni.

Az a gyanúm: nem szidnunk kell másokat harácsolásúk, pénzhajháiszásuk miatt, hanem a »vétkeseknek« először önmagukban kell leküzdeniük a munka nélküli jövedelemszerzés vágyát. Azután lehet csak föllépni mások módszerei ellen, A társadalom többségének van erkölcsi alapja ehhez. Hogy nehéz ez a harc? Feltétlenül. Már csaik azért is, mert nemcsak az egyén, hanem sokszor a szocialista szervezetek, gazdaságok, közösségek is megkísérlik »kiaknázni« a lehetőséget

H jelentések (között olvasom, hogy különösein, az építőipar II emberei hajlamosaik »vállalati szinten« gondoskodni ** jogtalan bevételekről. Az ügyészség kimutatta, hogy két beruházó vállalatunk, a SOMBER és a MEZÖBER 1972-ben összesen 21 millió forintos túlszámlázást észlelt. A vétkesek között az áiliami építőipari vállalatot csakúgy megtaláljuk, mint a tanácsit, a pécsi afknaimélyítő vállalatot csakúgy, mint a DÉLVIÉP-et, a Közúti Építő Vállalatot vagy a nagyatádi TÖVÁL-t. Be nem épített anyagokat, el nem végzett munkákat számoltak föl, túllépték az egységárakat, számítási hibákat »vétettek« és így tovább. Képzeljék él, hogy például a kaposvári. sávház számlájából 5 015 000 forintot kellett levonni. Ennyit »tévedtek« a számlázásnál. Mondom, egy év alatt 21 millió forint volt a túlszámlázás. Ennyit vettek észre az ellenőrök. És mennyi lehetett még? Csoda-e, hogy ezek a vállalatok kevesebbet törődnek a munkafegyelemmel, a belső szervezéssel. Hisz amíg nyakló nélkül »túlszámlázhatnak«, mit ól-dekli őket a lógás, a fegyelmezetlenség? Behozzák egy másik »csatornán«. S közben azt sem veszik észre, hogy az építőipari szakmunkások 60—70 százaléka magénépítkezéseken »fusizik« — sokszor munkaidőben is.

Végtére ds az a kérdés: elég-e fölfedni viagy visszafizettetni a jogtalanul előírt összegeket? Vagy ez a »túlszámlázási« módszer kimeríti a csalást, a csalás kísérletét, ami törvényeink szerint szigorúbb módszerekkel is üldözhető?

Sajnos gazdag a példatár. A népi ellenőrzés, a tanácsok ellenőrző szervei, a rendőri, ügyészi, bírósági szervek több termelőszövetkezet, áfész tönvénytelem ügyeit tárták föl, amelyekkel nemcsak a gazdasági szervezet, hanem annak vezetője, néhány dolgozója is jogtalanul, sokszor munka nélkül busás jövedelemhez jutott. S az emberek látják ezt, elítélik, és általánosítanak a kirívó példákból. Ez pedig csak azért van, mert — jóllehet rengeteget tettünk már e jelenségek visszaszorítására — néhol még mindig hiányzik a szigor, a példás büntetés, a felelősségre vonás.

Helyenként baj van például az adózási morállal. Megállapította a testület, hogy 1972-bem az általános jövedelemadó bevadlásáina kötelezetteknek mindössze 35 százaléka volt őszinte. A többiek igyekeztek rejteni, takargatni jövedelmüket Az ellenőrzés széles körű, de mégsem tud eljutná mindenhova. Csak az érdekesség kedvéért mondom él, hogy a tanácsok például 1972-ben 3378 hektoliterrel több bort találtak, mint amennyit adóalapként bejelentettek. Mennyi lehetett még? így is másfél millió forint pótadót írtak élő. És más területeket is beleszámítva 6,7 milliót egyetlen év alatt, Gondolják csak meg: mennyi közvetett juttatást jelenthet ez az egész megye számára. És mennyit hozhatna, ha még következetesebbek lennénk. A szigorral ugyanis még mindig hadilábon, állunk. Ezt bizonyítja, hogy a szabálysértéseknek csak egy részében indítottak eljárást, a többinél megelégedtek a fölfedezéssel, a pótadóviasl. S ez nem szilárdítja az adómorált.

Az. ügyeskedők, az anyagiasságtól megfertőzött emberek tehát nemcsak egyéni életükben,, személyi tulajdonuk »célszerű« felhasználásával, saját munkaerejük, értékeik túlfizet- tetésével próbálnak jogtalan haszonhoz jutni. Felhasználják enre a szocialista gazdasági egységeket, a szövetkezeteket is. E szervezetek a »közelállók« számára biztosítják államkölrt- ségen azt a lehetőséget, hogy munka nélkül is pénzhez jussanak. Az anyagiasság terjedésében mégsem e szervezeteknek van nagyobb szerepük. Hiszen a szövetkezetek lényege éppen az egyéni és a közösségi érdek összhangjának megteremtése. Az egyénekről legközelebb beszélünk majd. Most elég annyi, hogy javarészt az ő számukra is a hivatalos szerveik, a gazdaságok embereinek egyetértő vagy elnéző magatartása biztosítja a kiemelkedő, túlzott személyi jövedelmeket.

R endet a portán — ez volt a testületi ülés mondanivalójának lényege. Azt hiszem, Önök se vitatják: a somogyi emberek óriási többsége becsületes munkájából, tisztességesen él. Éppen ezért fordult hozzájuk a pártvezetés: ne nézzék el. ne tűrjék el maguk körül a harácsoláist. Ami a rendéletek végrehajtásán tól-meghatórozhato feladat, azránx, val amennyráwkne -\*áa,- * <'*>- Mmm Mb