Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

Felelősség és lehetőség A szovjet-amerikai csúcstalál­kozó második napján máris je­lentős megállapodások aláírásáról érkezett híradás Washingtonból. Tegnap — magyar idő szerint dél­után fél ötkor — Leonyid Brezs- nycv, az SZKP KB főtitkára és vendéglátója, Nixon elnök jelen­létében a két külügyminiszter négy okmányt látott el kézjegyé­vel. Az első kommentárok sze­rint a Gromiko és Rogers által aláírt megállapodások jelentős mértékben hozzájárulnak a két .ország mezőgazdasági, . oceonug- ráfiai, szállítási és kulturális -eredményeinek összehangolásá­hoz, a tudományos információk cseréjének kiterjesztéséhez. Ame­rikai források mindenekelőtt a két állam mezőgazdasági koope­rációja szempontjából rendkívül jelentős egyezmény fontosságát emelik ki. A világsajtó változatlanul nagy terjedelmet szentel «az év talál­kozójának«. A kedd esti Izvesz­tyija például így ír: «Már nem egyszerűen a remények jellemzik a hivatalos körök és az amerikai közvélemény széles rétegeinek hangulatát, hanem a meggyőző­dés, hogy új távlati eredmények érhetők el a szovjet—amerikai vi­szonyban.«. Hasonló bizakodó vé­leményüknek adnak hangot a francia és a belga lapok is, kü­lön hangsúlyozva, hogy a szov­jet—amerikai kapcsolatok javu­lása mindkét fél, de egyben az egész világ érdekeit is szolgálja. A Brezsnyev—Nixpn párbeszéd második fordulója eddig kedvező, tárgyszerű légkörben zajlott. Hét­főn az érdemi tanácskozások, kedden a jelentős kétoldalú meg­állapodások jogos reményeket táplálnak a további eszmecserék iránt — ezt tükrözik azok a po­hárköszöntők is, amelyek magyar idő szerint kedd hajnalban a Ni­xon elnök és felesége által Leo­nyid Brezsnyev és kísérete tiszte­letére adott díszvacsorán elhang­zottak. A házigazda szívélyesen üdvözölte vendégét, majd a többi között rámutatott: a mostani tár­gyalásokat új alapon, a két nép és a két ország kapcsolatait újjá formáló, nagy jelentőségű ered­mények új alapján újították fel. »A múltban sok nagy amerikai elnök és kimagasló külföldi ven­dég vacsorázott együtt e falak között, de azt hiszem, egyikük sem viselt súlyosabb felelősséget és találkozott ugyanakkor nagy­szerűbb lehetőséggel, mint mi« — mondta Nixon a Fehér Házban adott díszvacsorán. Az SZKP KB főtitkára válaszá­ban méltatta az egy évvel ezelőtt, 1972 májusában Moszkvában alá­írt dokumentum jelentőségét, majd a' többi között kijelentette: »Mi azzal a szilárd kívánsággal jöttünk, hogy az Egyesült Álla­mok vezetőivel együtt új, nagy ösztönzést adjunk a szovjet—ame­rikai kapcsolatok fejlődésének.«. Nos, a kedden aláírt kétoldalú megállapodások ebből a szem­pontból alighanem csupán nyi­tánynak tekinthetőek. A világ közvéleménye várakozással tekint Washingtonra: a szovjet—amerikai csúcstalálkozó folytatása bizo­nyára megfelel majd a jogos vá­rakozásnak. Saigon folytatja a tűzszünet megsértését Chnoupek Bonnban Ma parafái jak az egyezményt Jk hm Li ■■■mm HANOI A VNA a felszabadulás hír­ügynökségre hivatkozva be­számol arról, hogy a saigoni rezsim alakulatai már a Pá­rizsban aláírt közös közle­ményben előírt tűzszünet élet­belépésének napján megsértet­ték a fegyvernyugvást. Saigon csapatai Quang Nam tartományban június 15-én és 16-án tüzérségi fedezettel a hazafias erők több állását el­foglalták. Mivel az ismételt gyelansztstések ellenére sem vonultak vissza állásaikba, a felszabadító csapatok kényte­lenek voltak tüzet nyitni a tá­madókra. My Tho tartományban a saigoni hadsereg hadművele­teinek a polgári lakosság kö­rében számos áldozata volt. Gia Dinh északi részén a saigoni egységek 95 alkatom­mal sértették meg a tűzszüne­tet. A felszabadulás hírügynök­ség közölte azt is, hogy május­ban a saigoni rezsim 1900 ka­tonája állt át a hazafias erők oldalára. * * » Az Egyesült Államok felújít­ja a VDK kikötőinek aknátla- nításáit. E célból hétfőn HaSp- hongba érik szett az amerikai szakértők első csoportja. SAIGON Hatalmas erőfitogtató kato­nai parádéval ünnepelte meg I kedden a saigoni rezsim -a I i fegyveres erők napját«. A fő- : 1 városban több miint két óra j 1 hosszat vonultak a csapatok, a ' i harckocsizó, a tüzérségi és más I egységek. Közben az elnöki i 1 emelvény felett egymás után húztak el a légierő harci repü­lőgépei és helikopterei. Thieu elnök a dísszemlén uszító hangú beszédet mon- | I dott. Ügy tüntette fel a pari- j zsá békemegállapodásokat. } mintha azok a saigoni erőfe- ! i szitásak gyümölcsei lennének. Kérkedett, hogy a sis’goni cso- oatok -a főbb frontokon min­denütt« vereséget mértek a hazafias erőkre. WASHINGTON James Schlesinger, az Egye­sült Államok nemrégiben ki­jelölt hadügyminisztere a szenátus hadügyi bizottsága előtt hétfőn kijelentette, hogy alvilág nem zárja ki a VDK el­leni amerikai bombatámadá­sok felújításának lehetőséget, viszont a harcok folytatódása esetéin sem javasolná az ame­rikai csapatok Dói-Vietnamba való visszaküldését. Schlesinger, akinek kineve­zését a kongresszusnak még jóvá kell hagynia, állást fog­lalt a kambdzsai bombázások folytatása mellett. Azt állítot­ta. hogy a légitámadások célja a tűzszünet megvalósítása.-i táti E-Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter csehszlovák kollégájával. (Telefotó: AP—MTI—KS) AaeygvuZés a 7 hülmann-műveknél Gierek és Jaroszewicz Magdeburgban Az NDK-ban hivatalos lá­togatáson tartózkodó lengyel párt- és kormányküldöttség kedden Magdeburgba látoga­tott. Edward Gierek, a LEMP első titkára és Piotr Jarosze- wicz miniszterelnök, a kül­döttség vezetői a küldöttség több tagjával együtt Erich Honeckernek, az NSZEP első titkárának és Horst Sinder- mann-nak, az NDK miniszter­Kedden délben kétnapos hi­vatalos látogatásra Bomnba érkezett Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter, hogy részt vegyen a Csehszlo­vákia és az NSZK közti kap­csolatok normalizálásáról szó­ló szerződés parafálásán. . NSZK-beli tartózkodása során megbeszéléseket folytat Wai­ter Scheel nyugatnémet kül­ügyminiszterrel és felkeresi Brandt kancellárt is. Chnoupek személyében szőr jár csehszlovák külügy­miniszter az NSZK-ban. Lá- . togatásávai egy hosszú, tár­gyalásokkal teli korszak zárul le a két ország kapcsolatainak j történetében. Több mint két­éves előkészítő munka után a két állam küldöttsége — Jiri Götz csehszlovák külügymi- niszter-helyettesés Paul Frank nyugatnémet külügyi állam­titkár vezetésével — idén ta­vasszal egyhónapos tárgyalás­sorozatot folytatott Bonnban. Májusban született a megálla­podás, amelyet — a kölcsönös szövegegyeztetések után —ma délben parafáinak a bonni külügyminisztériumban. Az okmányok ünnepélyes aláírá­sára — egy később kijelölendő .időpontban — előreláthatólag Prágába utazik Willy Brandt szövetségi kancellár. Bonnban rámutatnak, hogy a csehszlovák—nyugatnémet szerződés megkötésével az NSZK az NDK és Lengyelor­szág után utolsó szocialista szomszédjával is rendezte kap­csolatait és ezzel újabb fontos szakasz zárult le a Brandt- kormány keleti politikájában. Sohiogyi Néplap Észak-lrország Négy év alatt 2500 év börtönbüntetést szabtak ki Az észak-írországi választá­si kampánynak két fő kérdése van: a félelem nélküli élet, c szóláss,zabadság kérdése és a tisztes munkához, jövedelem­hez, lakáshoz és szilárd árak­éig- j hoz való jog kérdése — jelen­tette ki kedden James Ste­wart, Irorszáig Kommunista Pártjárnak főtitkárhelyettese. Stewairt — aki kép viselő jé- löutje a megválasztásra kerülő [ új tartományi gyűlésnek — ki­jelentette, hogy a június 28-i választáson, lényegében a kon­zervatív párt észak-írországi diktatúra jóiról van szó. Kétség- bevonta az angol politikának azt az állítását, hogy Észak- Ironszéisban “a hatalom meg­osztásáról« döntenek a katoli­kusok és a protestánsok kö­zött. »Az igazság az — mon­dotta Stewart —, hogy az iga­zi hatalom a továbbiakban is maradéktalanul az angol kor­mány kezében marad. A kom­munisták célja egy valódi ha­talommal rendelkező helyi parlament létrehozása, amely­nek egyebek között lehetősége lenne bizonyos iparágak álla­mosításaira.« James Stewart kijelentette,1 mással hogy a terronkampány csak a i--------— j dolgozó embereket sújtja, nem | ellenségeiket. Ami a hatása gok igazságszolgáltatását illeti, Stewart kijelentette: négy év alatt 2500 évre terjedő börtön­büntetéseket szabtak ki az ese­tek 99.9 százalékában azonban munkásokat sújtottak vele, ka­tolikusokat és protestánsokat egyaránt. „ Légmentes kormány Spanyolországban tanácsa első elnökhelyettesé­nek és az NDK más vezető személyiségeinek kíséretében megtekintette az Ernst Thäl­mann nehézgépipari műveket. A Thalmann-művek jelenleg Lengyelország most épülő leg­nagyobb cementgyárához szál­lít berendezéseket és a kom­binátban sok lengyel munkás is dolgozik. A gyárlátogatás befejezése­képpen tartott nagygyűlésen Piotr Jaroszewicz lengyel mi­niszterelnök és Horst Sin- dermann, az NDK miniszter- elnökének első helyettese mondott beszédet. Jaroszewicz egyebek között hangsúlyozta: a két szomszédos testvéror­szág a LEMP VI. és az NSZEP VIII. kongresszusa egybevágó határozatainak szellemében egyre jobban kiépíti minden- oldalú kapcsolatait. Horst Sindermann rámutatott: jól szolgálja az európai bizton­ságot, hogy az NDK és Len­gyelország már régesrégen ki­küszöbölt minden vitás kér­dést. és mint a Szovjetunió körül tömörült szocialista kö­zösség megbízható tagja, egy­re jobban összefognak egy- 1 Immár több hete minisz­terelnöke van Franco Spa­nyolországának. A Franco-re- zsim történetében, tehát majd négy évtizede először fordult elő. hogy az államfő legalább formailag lemond abszolút hatalmának egy részéről. Ere­detileg az utódlás Madridban kidolgozott terve az volt, hogy a több mint nyolcvan­esztendős Franco haláláig ke­zében tartja nemcsak az ál­lamfői funkciókat, hanem a kormány irányítását is. Bi­zalmasa, Carrero Blanco ad­mirális, már évek óta ellátta ugyan a kormány irányításá­nak napi feladatait. Mind­amellett csak »miniszterel­nök-helyettes« voLt. Mind­máig nem világos: Franco tá­bornok miért döntött most az eredeti tervtől eltérően úgy, hogy Carrero Blanco már most megkapja a miniszter- elnöki kinevezést. Annál is nehezebb világos magyarázatot találni erre, mert a csúcson a tényleges hatalmi helyzet nem változik. A spanyol rezsimen belül a kardinális kérdésekben a döntés továbbra is Franco kezében van. Forgalomba ke­rültek ugyan olyan kombiná­ciók is, hogy Carrero Blanco egyre inkább a »szürke emi­nenciás«, a tényleges hata­lom gyakorlójának szerepét játssza. Erre azonban egyelő­re nincs bizonyíték. Carrero Blanco miniszterel­nöki kinevezésének legvaló­színűbb oka: Franco elérke­zettnek látta az időt ahhoz, hogy államfői funkciójának megtartása mellett egy lépést tegyen előre az utódlási re­zsim felé vezető úton. Felte­hetően az volt a szándéka, hogy ezzel csökkentse a spa­nyol politikát érő sokkhatást, amennyiben az utódlás pilla­nata váratlanul bekövetkezik. A párizsi Le Monde ezt úgy fejezte ki, hogy »megkezdő­dött Franco tábornok osztat­lan uralmának befejező kor­szaka«. Az új helyzet voltaképpen nem különbözik radikálisan a régitől. Franco távozásának pillanatában az utódlás előre meghatározott sémája szerint Juan Carlos herceg király­ként kerül a spanyol állam élére, tehát restaurálják a Bourbon monarchiát. Carrero Blanco admirális pedig a kormány élén marad. Voltaképpen az ő személye a vélt biztosíték arra, hogy leg­alább is bizonyos ideig válto­zatlan marad az utóbbi évti­zedben kialakult spanyol po­litikai rendszer. Carrero Blanco ugyanis 1940 óta köz­vetlen munkatársa és bizal­masa Franconak. Ebben a mi­nőségben fűzte szorosra kap­csolatait a hadsereg vezérka­rával, amely az utódlási terv szerint fegyveresen garantál­ná a monarchia szilárdságát. Egyidejűleg kapcsolatokat lé­tesített azzal a befolyásos menedzser-technokrata ré­teggel is, amelynek vezetői Baudoin király Tito elnöknél Búcsúvacsora Madridban Peron lesz az irányadó, Campora a végrehajtó Juan Peron volt argentínai elnök, aki 18 éves emigráció után. szerdáin tér vissza Buenos Airesbe, emigrációjának szín­helyén, Madridban, szűk-körű búosúvacsor-á't adott hétfőn mintegy 40 meghívott részére. A vendégek között volt Franco spanyol államfő nővére, neszt vett továbbá a vacsorán Hec­tor Campora, az új argentin elnök is. Campora ötnapos spanyolországi hivatalos látó­kíséretében. utazik vissza Ar­gentinéba. Az argentin kormány szóvi­vője koholmányoknak minő­sítette azokat a híresztelése­ket, amelyek szerint nézetelté­rések támadtak volna Peron és követője, Campora között. A szóvivő leszögezte, a két poli­tikus teendői nem összeegyez­tethetetlenek, és nyilvánvaló, hogy Peren lesz az irányadó politikus. Campora pedig a gátasának befejeztével Peron ‘ végreha jtó hatalom vezetője. nagyrészt az Opus Dei, kon­zervatív katolikus szervezet tagjai. Ez a technokrata ré­teg nemcsak a spanyol bank­tőke bizalmának letétemé­nyese, hanem az amerikai po­litika, sőt a Közös Piac hangadó köreinek támogatá­sát is élvezi. Carrero Blanco így pilla­natnyilag az egyetlen politi­kus, aki egyrészt meg tudja védeni a kormányon levő technokrata Opus Dei politi­kusokat a háttérbe szorított »klasszikus fasiszták«, a Fa- lange embereinek esetleges politikai rohamától. Másfelől azonban ő az az ember, aki politikai és társadalmi felfo­gását tekintve nyugat-európai mércével nem is mérhető módon reakciós. Esküdt el­lenfele még a legkonzervatí­vabb nyugati típusú, több párt rendszeren alapuló álla­mi struktúrának is. Ezért Franco tábornok úgy véli, hogy miközben Carrero Blanco uralmon tartja majd a technokratákat és gazda­ságilag tovább közelíti Spa-- nyolországot a Közös Piachoz, képes lesz megőrizni az or­szág politikai különállását, befagyasztani a spanyol tár­sadalom mozgását. Ez lenne hát az új minisz­terelnök voltaképpeni politi­kai feladata. A kormány ösz- 6zetétele is ezt a törekvést tükrözi. Carrero Blanco kine­vezésével párhuzamosan úgy formálták át a kabinetet, hogy abban megőrizzék a technokrata Opus Dei embe­rek vezető pozícióit, de eltor- laszolják az utat minden, polgári értelemben vett nyi­tás elől. Talán legélesebben mutatja ezt az Opus Dei-hez tartozó Lopez Bravo külügy­miniszter menesztése. Mad­ridban ugyan azt híresztelik, hogy a távozás oka a Gibral­tárral kapcsolatos spanyol— angol tárgyalások eredmény­telensége volt — ez azonban csak ürügy. Lopez Bravo az Opus Dei ama szárnyához tartozott, mely a Közös Piac­hoz való csatlakozás irányza­tát elválaszthatatlannak tar­totta a burzsoá több párt rendszer valamilyen formá­jának fokozatos újjáélesztésé­től Spanyolországban. Utóda, Lopez Rodo, eddig a spanyol gazdaság ügyeinek irányítója volt, és ugyancsak az Opus Dei egyik vezetője. Öt azon­ban lényegesen szorosabb személyi kapcsolatok fűzik Carrero Blancohoz és az Opusnak ahhoz a szárnyához tartozik, amely úgy véli: gaz­daságilag végre kell hajtani az integrált Nyugat-Európá- hoz való csatlakozást, ez azonban megoldható a spa­nyol rezsim jelenlegi arcula­tának megőrzésével. A kormányban végrehaj­tott néhány más személyi változás is arra vall, hogy Franco uralma alkonyán ei akarja torlaszolni az utat a változások elől. Erre mutat hogy a »Mozgalom« névre keresztelt Falatige miniszte­rét egyben miniszterelnök­helyettessé nevezték ki. P sajtócenzúra és a szellem élet ellenőrzése szempontja ból rendkívül fontos informá ciós minisztériumot kivettél az Opus Dei kezéből, hogy < Falangehez közelebb álló élesen jobboldali Linany Zo fio vehesse át annak irányi tását. Carrero Blanco miniszterei nöksége voltaképpen nem meglepetés és a kormán; összetétele sem mutat drama változásokat. Az árnyalati el térések azonban jellegzetesei Azt a törekvést mutatják hogy a Franco utáni Spa nyolországoit minél lég-mente sebben elzárják minden tál sadalmi és politikai változás tói Jugoszlávia vendége Baudoin belga király. Képünkön: Tito elnök és magas rangú belga vendége megbeszélést folytat a két ország kapcsolatairól. Az Utasellátó Vállalat Igazgatósága, Székesfehérvár, pályázatot hirdet az alábbi önelszámoló egységek vezetői és helyettesi munkakörének betöltésére: Fonyód, vendéglátó pavilon, Fonyód, MÁV pu., Baiatonlelle felső vendéglátó pavilon, Balatonlelle felső, MÁV állomás, Balatonszárszó kiskereskedelmi pavilon, Balatonszárszó, MÁV állomás, azonnal betölthető állásokra. Jelentkezés személye en az Utasellátó Vállalat Igazgatóságán, Székesfehérvár, MÁV pályaudvar

Next

/
Oldalképek
Tartalom