Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-05 / 103. szám

/ III. dél-dunántúli röntgennapok A láthatatlan gyógyító tény Mintegy háromszáz röntgenorvos érdeklődött annak a tudományos előadássorozatnak a sokrétű témája iránt, ame­lyik tegnap délelőtt — a III. dél-dunántúli röntgennapok keretében — kezdődött Balatonföldváron. A tanácsko­zás hordereje még ennél is jelentősebb, hiszen senki előtt nem lehet közömbös, hogyan fejlődik az orvostudomány, azon belül a »-láthatatlan gyógyító fény», a röntgen tudo­mánya. Az előadássorozatot dr. Csáki László megyei főorvos nyitotta meg. — A hetvenöt éves röntgen- oiógda az utóbbi időben — kü­lönösen az utolsó két évtized­ben — nagyot fejlődött — mondta. — Ez a fejlődés iga­zolása annak is, hogy a rönt- genolőgia nemcsak hasznos se­gítőtársa a többi szakágnak, hanem, nélkülözhetetlen part­nere a klinikus orvosoiknak. Éppen ezért kormányunk min­dent megtesz a fejlesztéséért. Megyénkben — a lehetősé­geinkhez képest — sikerült a röntgengépek számát növelni, a személyi ellátottságot javí­tani. További terveinkben a röntgenhálózat fejlesztése a fő helyen van — mondta. A kétnapos programban sze­replő előadásoknak tovább­képző jelleget szántak. A vizs­gálati témák mellett a röntgen- terápiás eredményekről is szó lesz. A tanácskozás részvevői egy­perces néma felállással adóz­tak dr. Benkő György pro­fesszor, a pécsi rönitgenklinika tavaly elhunyt vezetője emlé­kének, A Kaposváron is tevékeny­kedett neves röntgenorvos munkásságát dr. Erdélyi Mi­hály professzor, az Orvosto­vábbképző Intézet tanszékve­zetője méltatta. — Tanácskozásunkon dr. Benkő György szellemi öröksé­gét ápoljuk. Hazánk egyetlen radiológiai klinikáját hozta lét­re fáradhatatlan akarással, ami nagy szaktudással páro­sult nála. Az egyetemen 1953- tól tanított, 1963-tól tanszéket kapott. A tankönyvet saját jegyzete pótolta, és ebből ta­nulnak az orvosjelöltek ma is. Úttörő munkásságot fejtett ki az érrendszeri vizsgálatokban. A szocialista egészségügyet szolgáljuk emlékének ápolásá­val — mondta dr. Erdélyi Mi­hály. A keunapos előadássorozat egyik érdeklődésre számot tar­tó témája volt a Somogy me­gye röntgenhálózatának fejlő­déséről szóló előadás, melyet tegnap délután dr. Iliev llia tartott. Megyénkben az első rönt- I genkészüléket 1907-ben Ka­posváron állították fel. önálló röntgenosztály a megyei kór­házban 1937-ben létesült. 1945-ig tizenhárom röntgenké­szülék működött Somogybán, ás csak az utóbbi két évtized­ben, de főleg az utóbbi nét évben történt lényegesebb vál­tozás, fejlődés. Ezután a kaposvári kórház "öntgenfőorvosa ismertette "a megyére vonatkozó összes ada­tot, mely azt fejezi ki, hogy a röntgenhálózat fejlődésében je­lentős "eredmények születtek. — A hét év alatt elért ered­mények elismerésre méltóak, de a színvonal tartásához a berendezések nagyobb részét föl kell újítani — mondta dr. Iliev llia. Tegnap, ugyancsak Balaton- bog'láron megkezdődött a röntgentechnikusok tovább­képzése. Ez ma folytatódik, és megkezdődik a röntgenasszisz­tensek továbbképzése is. H. B. TIZENKÉT ÉV UTÁN ÚJRA Kiváló vállalat a Kaposvári Cukorgyár Az oklevelet dr. Vágó Ödön adta át Tóth Lajos igazgatónak. Van abban valami szimbó­lum, hogy Kaposvár legrégeb­bi ipari üzeme, a cukorgyár éppen a város centenáriumi évében nyerte el hosszú idő után ismét a Kiváló vállalat címet. A város kibontakozó iparának alapja volt ez a gyár, munikáskollektivája pedig tisz- tétetreméltóan dolgozott min­dig a városért. A tegnap dél­után tartott ünnepi tanácsko­zás talán ezért volt egy kicsit több annál, mint amit általá­ban jelent egy vállalat életé­ben a megtisztelő cim, az ok­levél átadása. Tizenkét év megfeszített, ke­mény, kitartó munkájának gyümölcse érett be ezzel az el­ismeréssel. Ahogy Tóth Lajos igazgató mondta beszédében, a gyár történetében egy küzdel­mes, nehézségekkel teli sza­kaszt jelentett ez az időszak. Először az üzem rekonstruk­ciója, a beruházások állították ’agy feladatok — és nem egy- szer súlyos gondok — elé a vezetőket és a dolgozókat, az­után bekövetkezett az újabb törés: évről évre hanyatlott és 1971- re a mélypontra süllyedt a répátermesztós. Hiába kony­ái yí tettek az üzemben a nehéz rÍ7,ikai munkát, hiába tettek különböző szociális intézkedé­seket dolgozóik javára — ahogy országosain, a kaposvári gyár körzetében is —, rohamo­san zsugorodott a cukorrépa­termő terület. Ezek az előzmé­nyek tették szükségessé, hogy 1972- re a dolgozókkal folyta­tott megbesaelesek aiapjan in­tézkedési tervet dolgozzanak ki. — Az akarás nagy volt — így emlékezett tegnap az igaz­gató. — Ez a kollektíva már sok nehézséget oldott meg ösz- szeíögassal, megértéssel. Most is erre volt szükség. És hogy a szándékot sikerült tettekké változtatni, hogy a cselekvési egység ismét kima­gasló eredményeket produkált, azt tanúsítja a múlt év. Ele­gendő utalni arra az egyre szo­rosabbá, tartalmasabbá váló kapcsolatra, amely kialakult a gyár és a termelőüzemek kö­zött; a bázisgazdaságok létre­hozására irányuló következe­tes tevékenységre; az egyre ha­tékonyabbá váló szaktanács- adási rendszerre; a bemutatók­ra, az urebetinüzemre, és le­hetne soraim tovább azt a sok munkát, melyet a gyári közösség végzett a répaterme­lési kedv fellendítésére. A szá­mok beszélnek: 1971-ben nem egészen tizenegy és fél ezer, tavaly már 12 745 hold cukor­répát szerződtek, ebben az év­ben a bevetett terület mar 15 400 hold. Mindez a feladatoknak csak egyik része. Mindenkeppen említést érdemel, hogy még soha olyan egyenletes, olyan zökkenőmentes kampány nem volt, mint tavaly. Belső átszer­vezéssel, ésszerűsítésekkel számottevő megtakarítást si­került elérniük. Ilyen eredmé­nyek elérésére valóban csak az egységesen, egy célért dolgozó közösség képes. És itt meg kell említem az nzwr. saoctfátsfa brigádjait, mélyek élharcosai voltak ennek a kemény, oda­adó munkáinak. Amikor dr. Vágó Ödön, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium főosztályve­zetője átadta a Kiváló vállalat kitüntetésről szóló oklevelet, köszöntő szavaiban hangsú­lyozta: az olyan üzemről, mint a Kaposvári Cukorgyár, el­mondható, hogy szocialista épí­tésünk zászlóvivője. Dr. Nagy László, a Cukoripari Tröszt vezérigazgatója üdvözlő sza- ! vaiban azt a bátor, céltudatos | kezdeményezőkészséget méd- | tatta, amellyel ennek a közös­ségnek sikerült a cukorgyárak élére állnia. Böhm József me­gyei tanácselnök a megye párt-, állami és szakszervezeti vezetői nevében köszöntötte a gyár vezetőit és dolgozóit. Megemlékezett arról, hogy ez | az üzem bölcsője volt a város > ma már virágzó iparának, az i itt dolgozók munkájukkal, j szorgalmukkal, szervezettsé­gükkel, helytállásukkal példát mutatnak a város munkásságá­nak. De példát mutatnak a vá­rosért végzett tevékenységük­ben is — és ezért külön köszö- 1 netet mondott Böhm József. A gyár április 28-án tartott »■házi ünnepségén« 43 dolgozó kapott kiváló dolgozó kitünte­tést és pénzjutalmat. Ezen a tegnapi oklevélátadó ünnepsé­gen Tóth Lajos igazgató. Laki \ László csúcstitkár, dr. Tisza- [ vári Ottó, Fekete Mátyás és i Albert Imre vette át krtünte- ! tését és pénzjutalmát. Marx Károly életműve ölfegy­verezni a prole- j tariátust önnön helyzetének tu­datával — tör­ténelmi érdem. Harcba hívni a munkásosztályt — forradalmi tett. Elöl jár­ni e küzdelem­ben: a dalmár szebb és legál­dozatosabb életműve. Ezt az életművet hagyta - ránk Marx Károly, akinek ma em­lékezünk szü­letésének 155. évfordulójára. Az emberi­ség egész tör­ténetét átte­kintve kevesen vannak, akik hozzá hasonló szerepet töltöttek be új forra­dalmi célok megfogalmazásá­ban, egyetemes társadalmi elemző munkában. Kétségte­len, hogy századunk eddig el­telt évtizedei a Marx által ki­munkált célkitűzések egész sorát valósították meg s mind­ezt úgy, hogy az élet, a gya­korlat tapasztalatai új színnel gazdagították az elméletet A minőségi változás, mely az emberi társadalom fejlődésé­nek megítélésében bekövetke­zett, elválaszthatatlan a nagy forradalmár nevétől. Marx Károly 1818. május 5-én született Trierben, a lo­ta ringiai határ közelében, A Mosel-parti kis városka gim­náziumában tanult, s rendkí­vüli' szorgalma, érdeklődése korán párosult azzal a felfo­gásával, hogy mélyen elítélt mindent, ami igazságtalan, emberellenes/' antidemokrati­kus. Föl jegyezték róla, hogy egy gimnáziumi vizsgadolgo­zatában — amelyben a pálya­választás és élethivatás, nagy kérdéseit boncolgatta — már meg is fogalmazta a maga számára ezt az elhivatottsá­got: »Az embernek nem sza­bad bezárkóznia saját önző vi­lágába, hanem olyan úton kell járnia, melyen a legtöbbet te­het az emberek javára. Az igazi öröm az, ha munkánk eredményeként mások boldog­ságában osztozhatunk.« Marx és Engels Párizsban ismerkedett meg egymással, s barátságuk tartalma a küzde­lem lett, amelyet már együtt folytattak a proletariátus ügyéért. Közös tevékenységük nyomán jött létre a Kommu­nisták Szövetsége, a német szociáldemokrata párt első szervezete. Ennek a szövetség­nek a megbízásából dolgozta ki Marx és Engels A Kommu­nista Párt Kiáltványát. A Kommunista Kiáltvány megje­lenésének 125. évfordulóját ez évben ünnepeltük. Lenin írja a Kiáltványról: »-Ez a kis könyvecske kötetekkel ér fel: szelleme mindmáig élteti és vi­szi előre a civilizált világ egész és szervezett proletariá­tusát.« A szocializmus megvalósítá­sa — hangsúlyozza a Kiált­vány — csakis a munkásosz­tály műve lehet, s önmaga fel­szabadításával a társadalom egészéit is felszabadítja min­denfajta kizsákmányolástól. A kommunistáknak nincsenek a nem kommunista tömegektől elütő érdekeik, de harcukban világosan látják a proletár­mozgalom föltételeit, menetét es általános eredményeit. A Kiáltvány hitet tesz a kommunista mozgalom alapel­ve mellett, amikor a proletár internacionalizmus szellemé­ben felhív, mozgósít: »Világ proletárjai, egyesüljetek!« Ma, a nemzetközi munkásmozga­lom egységéért folyó harc fel­adatai közben — a nacianiadóz- mus ellen is küzdve — külö­nösen érdemes e gondolatot fölidézni. M arx politikai gazdaság­tana vizsgálódásai során igen sok anyag gyűjté­sével, feldolgozásával alkotta meg élete főművét, A tökét. A mű tökéletesítésén, befejezésén tulajdonképpen élete végéig munkálkodott. Értéktöbblet­elmélete a tőkés kizsákmányo­lás lényegét leplezte le. A tő­kés termelési mód vizsgálata során eljutott ahhoz a gondo­lathoz, hogy a burzsoá társa­dalmi rendszer szükségszerűé n saját pusztulásának föltételeit is előkészíti. A proletárdikta­túra tehát — bizonyítja a mű — töi-ténelmileg elkerülhetet­len. Marx elmélete, zseniális fölfedezése önmagában is egyedülálló a kor gondolkodói, tudományos produktumai kö­rében. A kutató ész, a szen­vedélyes igazságkeresés tisz- 'teletet ébreszt az emberekben. Marx azonban nemcsak feltár­ja, magyarázza kutatása tár­gyát, hanem — mintegy saját élete példáján keresztül is — bizonyítja, hogy cselekvő, te­vőleges erőfeszítések szüksége­sek, amelyek átalakítják a tár­sadalmat, a fejlődés helyesen értelmezett törvényeihez iga­zodva. Marx Károly kiváló szerve­ző volt, a tettek embere. A nemzetközi proletariátus har­cát személyes ügyének érezte. A harcban élért sikerek bol­doggá tették, a kudarcok, ne­hézségek pedig újabb töpren­gésre, vizsgálódásokra és útke­resésre sarkallták. Mindezt olyan szívóssággal és munka­bírással végezte, amely mély tiszteletet ébresztett az ügyért szintén munkálkodó kortáreai- ban. Tudományos munka és a harc érzékelhető közege — mindez egységben ötvöződött egyéniségében, törekvéseiben. Marxnak az I Intemacionálé megalapításában és munkájá­ban játszott szerepe kiemelke­dő jelentőségű. Mint az Inter- nacianálé főtanácsának tagja, alapos ismeretei birtokában helyesen tudta meghatározni azokat a konkrét feladatokat, melyek a munkásosztály har­cának nemzetközi vonatkozá­sait és nemzetileg sajátos küz­delmeit érintették. Az Inter- nacionálé eredményes harcot folytatott a kor kispolgári szo­cialista irányzataival szemben, és nehéz körülmények között — az üldöztetéssel is dacolva — összefogta a nemzetközi munkásmozgalom különböző osztagait. 1871 márciusában, a történe­lemben először, a párizsi mun­kásság megragadta a hatal­mat. A munkásmozgalom tör­ténetének új szakasza kezdő­dött. Marx hatalmas szervező munkája, cikkeinek sokasága egyik tényezője volt annak, hogy kibontakozott a világ munkásközvéleményénék szo­lidaritása a párizsi kommün iránt. A kommün elbukott. Nem hibái miatt, hanem a munkásosztály győzelméhez szükséges objektív és szubjek­tív föltételek hiánya következ­tében. Marx és Engels tüzete­sen vizsgálták mindazt, amit a kommün a jövő számára mu­tatott, s szilárdan bíztak ab­ban, hogy a jövő meghozza a proletariátus végleges és visz- szavonihatatlan hatalmának időszakát. Marx lankadatlanul, még súlyos betegen is dolgozott, míg 1883. március 14-én utol­sót dobbant szive. Sírjánál Engels méltatta a nagy forra­dalmár életútját, s látnoki sza­vait — hogy Marx neve és mű­ve élni fog századokon át — az élet mindennél jobban iga­zolta. Benin — kapcsolódva Marx tanításainak eszmevilágához — a marxi elvek és módsze­rek alapján továbbfejlesztette a forradalomról, a proletárdik­tatúráról, valamint a munkás­osztály szövetségeseiről szóló tanításokat. Kiállták ezek a Kitüntették a kutasi áfész-t (Tudósítónktól.) Bensőséges ünnepséget tar­tott a közelmúltban; a Kutas és Vidéke Afész igazgatósága, felügyelő 'bizottsága és dolgo­zói. Az. ünnepségen megjelent j Vérségi Erzsébet, a KPVDSZ i Somogy megyei bizottságának 1 elnökségi tagja és László Je- ! nő, a MÉSZÖV munkatársa, j ott voltak a község politikai, i társadalmi és gazdasági eleté- 1 nek képviselői. Kovács Ferenc szb-elnök I megnyitója után Vérségi Er­zsébet ismertette a SZöyOSZ | és a KPVDSZ leiratát: az áfész j elnyerte a Kiváló szövetkezet | kitüntető címet. Elmondta, ] bog}7 a versenybizottság érté­kelése szerint töretlen, felfelé j ívelő volt a szövetkezet mun­kája az elmúlt évek során, és több vonatkozásiban felülmúlta a megyei átlagot. A gazdasági eredményen túl a szövetkezet igen eredményes együttműkö­dést alakított ki tagjaival, pél­dás a háztáji termeltetés, fel­vásárlás és a szolgáltatások László Jenő, a MÉSZÖV munkatársa adta át a Kiváló szövetkezet oklevelet, vala­mint Horváth Péter igazgató­sági elnöknek a Kiváló szövet­kezeti munkáért kitüntetést. Kiváló dolgozó elismerést' ka­pott Kovács Ferenc szb-elmök, Kovács József né főkönyvelő és Hegedűs János kereskedelmi osztályvezető. A szövetkezet és vezetőd ki­tüntetéséhez elsőnek Ángyán Imre somogyszobi áfész-elnök gratulált, mivel a kutasd és a j somogyszöbd szövetkezetek | évek óta versenyben állnak, és most Kutas került ki győzte- i sen. Többek üdvözlésé és köszön­tése után Horváth Péter elnök mondott köszönetét a kitünte­tő címért és a káüntetésekért. Hangsúlyozta, arra töreksze­nek, hogy az eredményeket megtartsáík, sőt fokozzák. A szövetkezethez étkezett | számos üdvözlő leva és táv- ! irat felolvasása után Kovács Ferenc szb-elnok zárta be a tanítások a gyakorlat próbá­ját? Bizonyosan állíthatjuk, hogy igen! A társadalmi forra­dalom marxi elmélete az az út, melyen a munkásosztály eddigi győzelmei során haladt, s egyben ez a jövendő győzel­mek útja is. Letérni, eltávo­lodni annyit jelent, mint há­tat fordítani a jövőnek, s le­mondani az elért eredmények­ről is. K orunk ellentmondások­kal terhes, a társadalmi harc bonyolult és fele­lősségteljes. A progresszív tár­sadalmi változások az élet két­ségtelen tényei. Az idő azok­nak dolgozik, akik vállalták és el is kezdték az emberi tár­sadalom új fejezetét írni, s átok méltó utódokként mag. • ■ kárnak vallják ezt az öröks '• get. Ezért fordulunk munka,: közepette őszinte tisztelettel és megbecsüléssel Marx tanításai és életműve felé. Szabó György Somogyi Néplap V. M. fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom