Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-12 / 85. szám
TIZENHÁROM ÉV UTÁN Kovács Dénes hangversenye K ét évszámot csalt élő az emlékezet, ahogy a a hangversenyteremben ültem, s a zenekar, a közönség feszült csendben várta, hogy belépjen a művész. 1960 veit az egyik; Kovács Dénes — azóta Kossuth-díjas — hegedűművész akkor hangversenyezett először Kaposváron. Beethoven D-dúr koncertjét játszotta, s(azt írhattam az újság azóta megsárgult lapjain; »... játékában az érett, gondolkozó és nagyra hivatott művész céltudatosságát éreztük, ... tónusát belső melegség hatotta át. Tizenhárom év múlt et, hogy újra, közvetlen1 közelből hallhattuk ezt a kristálytiszta, egyedülálló hegedűhangot. A másik évszám 1950 — ugyancsak személyes élményhez kapcsolódik. Huszonhárom évvel ezelőtt ott lehettem egy budapesti próbán. A népszerű és gyakran játszott mű újjá- ssületésénók tanúja voltam nem sokkal azután, hogy az előadó megszerezte a művész- dipiamiát. Kovács Dénes egy mindössze kétsoros bevezető rész megformálásának izgalmában élt, s szinte gyerekes örömmel lelkesedett. Teremtő fantáziája valami újat, egyedülállót fedezett föl a muzsikában, amikor Mendelssohn Hegedűversenyének bemutatására készüld. Melles Károlyiak, a fiatal — azóta világhíré — karnagynak mondta: »Nézd, igy játsszák ezt; valami nagy, látványos, romantikus ömlengéssel. Pedig menynyivel egyszerűbb, tisztább, bensőségesebb a harmadik tétel indítása így.« És játszotta már... és azután az Akadémián, és azóta ki tudja, hány világváros hanigversenypódiu- I mán. Több mint két évtized érlelte tovább e fölfedezést, s a többit, amelyekkel a mű mélyéig hatolt. Megvallom, erre figyeltem leginkább mostani hangversenyén, hisz Mendelssohn konceirtiét játszotta. Ügy éreztem; felfogása, művészi lényeglátása csöppet sem változott; csak ha lehet még tisztultabb, még kiegyensúlyozottabb, még bensőségesebb »énekhangokat« csalt elő hangszeréből. Nem is tudom, vannak-e méltó szavak e hegedű- játékhoz. Bennem képek elevenedtek meg, noha szó sincs programzenéről. Visszaérez- tem egy-egy maradandó, s a mű hangulatához közelálló olvasmányélményeméit, a harmadik tétel például a Szent- ivánéjd álmot juttatta az eszembe; s ha nem most jöttem is rá először, de tovább erősödött bennem a meggyőződés: a zene az, amely minden művészetet, gondolatot és érzelmet összegezni képes. Nére? Izgalomban élt a zenekar már hetek óta. Beszéltem tagjaival. Tudom, irtózatos felelősséget éreztek, és nem szégyen: tartottak ettől a hangversenytől. Érdemes volt. Már a próbán rácsodálkoztak a kristálytiszta muzsika ízére, s átlényegültek szinte, mint a megbabonázottak. Szépen játszott a Kaposvári Szimfonikus Zenekar, s az érdemben nagy része van betanítójulcnak, Merényi Györgynek, s az energikusan, kitűnően vezénylő Nagy Ferenc vendég karnagynak is. Nem éreztem szakadékot, s ha talán gondot okozott is a záró tétel hajszolt, túlfeszített tempója, a zenekar együttes volt és segítőtárs a művész zenei, dinamikai el- képzeléseánék megvalósításához is. A z est központi programján kívül két Mozart- mű: a Nyitány olasz stílusban és a g-moll szimfónia hangzott el Nagy Ferenc avatott vezényletével. A stílus- érzékről és muzsikáló kedvről valló előadásból talán a nyitány és a szomfóniia harmadik tétele nyújtott teljes értékű élményt Sajnos Mozart szdmíó- niájárnak előadásából még kiütköztek zenekarunk gyengemi saégyenéraettel kell beval- ségeá. Mégis azzal zárhatom liánom: sokszor elcsépeltem ezt a két szót hogy élmény volt. Fogadják úgy, hogy ezen a hangversenyen visszanyerte igazi jelentését. S hogy milyen hatással van egy nagy művész az együttesaz egész estről szóló, kissé talán szokatlan, személyes iiamgú beszámolót: zenei élményeim emléktárába 1950 és 1960 után 1973 áprilisa is méltán kap helyet Jávori Béla „Spílerek* A „játékklubban“ — Befejezem a melót, azután körülnézek a városban. Általában nem találok semmi jót Semmi nekemválót. Nem marad más hátra, mivel szeretek focizni, bemegyek a La- tocába. öt óra élmúlt már, összejön addigra a csapat, aztán neki! Addig, amíg él nem fogy a kétforintos, vagy meg nem unom. Inkább az előbbi miatt fejezem be, mert megunni, azt tehetetlen ... Nyolcán állják körül ap. asztalt. nógatják a -játékosokat-, buzdítják őket és sokszor már csak a tap6 hiányzik, amikor a fehér golyó beesik a kapuba. Mindenki jól tud játszani, ör- dönigösen forgatják az alumíniumból készített rudacskákat, szükség van a reflexre, és az ellenfél ismeretére is. Legtöbbször tétje van a játéknak, hiszen anélkül mit is érne? A csendes szemlélődő is sokszor elragadtatja magát, a játék heve mindennél többet ér. Cigarettacsikk remeg az, asztal sarkán, telibben egy-egy nagy -rúgás« után. — Fogadok őrt üveg sörbe, hogy megnyerjük ezt a mécsesét! Igaz, öcsi? — mondja oldaliba lökve társát egy fiatalember. Szürkéskék füstfelhő ömlik szét a szurkolók feje fölött, majd nemsokára befejeződik az asztailifutball-meccs. A fogadás elveszett, s néhány pillanat múlva jólesóen gungu- lázik az ital a győztes tarkán. Az asztal mellett, a falon tábla hirdeti, játszani csak öt óra után lehet. Többen mégis megszegik a szabályt, már négy órakor -feloldják« az automaita zárát, mit sem törődve a rosszalló piítítamfásokkal. Nagy a sümgés-fongás a bóMárdr- asztalniáJL Körülötte székek, néhányan öklükre támaszkodva figyelik a játékot. Persze itt se maradnak el a jóindulatú -beszólások«. Természetesen mindenki másképp játszana, és főleg jobbam mint aki éppen az ősztől mögött állva szorítja a dákót. A fehér csont- gotyők hatan süklartak a zöld posztón, • néha akkora a csend, hogy csettsntísukM fa hadarni. A -hírmagyarázók« — akik pontos értesüléseikre hivatkozva mindig tud ják, mdloor és hol lieqs szabad játékasztal! — a bufeeSőtt «dögéinek, vagy éppen a folyosón beszélgetnek. Nem äsell az eredményeket papírra vetni, fejben lehet tartani, hiszen azok, akik estéről estére a Latánca Sándor Művelődési Központ második emeletének -játékklubjában« töltik az idejűidet, már jól ismerik egymást. Klub, igen így hívják azok, akik látogatják. (Még gondolni sem merek a pécsi, jól fölszerelt, minden igényt kielégítő, és alkalmanként zsúfolásig megtelő játékteremre.) Nagy forgalmait bonyolít le a büfé délután. Akik a pult előtt várakoznak, hogy kiszolgálják őket, nagyrészt fiatalok. Könnyen bele lehet izzadni a játékba, olyankor jólesik egy üveg hűsítő, s aki éppen játszik, annak előnye fa vwn. A többiek elöreengedik a futva érkezőt, akinek még annyi ideje se maradit, hogy a falhoz támassza a dákót. Egy kisfröccs — két korty az egész — azután vissza, mert ő következik. De nem egyedül tizenévesek látogatják a -klubot«. Találkoztam idősebbekkel is, -mindenáron« nyerni szerettek volna. Nagyon jó érzés győztesnek lenni a sok kiváló -bűvész« között. S aki valahány játékoson túltesz tudományával, azt úgy hívják »spíler«. Hosszú í-vel. Ez a juss, ez érdemet jelenít, és ez egyben kötelez is arra, hogy a legközelebbi alkalommal megvédje kivívott címét. Röhrig Gábor Találkozás a világűrben Április 12-én világszerte megünneplik az űrhajózás napját. Ezen a napon szállt fel először az emberiség történetében a Vosztok szovjet űrhajó, fedélzetén Jurij Ga- garinnal, hogy — megkerülve a Földet — 108 percig repüljön a világűrben. A kozmikus technika egyik legnagyobb vívmányának te- kiothetjük, hogy az utóbbi években sikerült végrehajtaná az űrhajók összekapcsolását. E probléma megoldásán fokozott erővel dolgoztak és dolgoznak továbbra is mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok tudósai és mérnökei, s most az űrhajók egyaránt összekapcsolhatók mind a Föld körüli kozmikus térségben, mind a távoli világűrben, a Hold körüli pályákon. Orbitális állomások 1969 januárjában Föld kö-. riill pályán összekapcsolták a Szojuz—4 és a Szojuz—5 űrhajót. Ezáltal létrejött az első, ember vezette kísérleti orbitális állomás. 1971 áprilisában Föld körüli pályára vezérelték a világ első orbitális állomását, a Szaljutot, amely huzamosabb ideig keringett ezen a pályán. Ugyanannak az évnek júniusában a Szojuz—1- szállító űrhajó összekapcsolódott a Szaljuttal, és az utóbbi fedélzetére személyzetet szállított. A kozmikus technika nem lehet meg a világűrben történő összekapcsolás nélkül akkor sem, amikor az ember a Hold felé repüL Az amerikai Apollo-program magába foglalta az összeka<pCsolás műveleteit a Föld—Hold pályán, valamint az úgynevezett sae- lénocentrikius pályáin is, miután az űrhajó leszálló fokozata startolt a Holdról. A kozmikus repülések további fejlődése szorosan kapcsolódik az összeilleszkedés technikájához. Enélkül nem lehet nagyobb orbitális komp>- lexumokat létrehozni a különféle tudományos és nép- gazdasági feladatok megoldására. A több célt szolgáló, összeszerelhető orbitális állomások képezik azokat a bázisokat, melyekről az ember vezette űrhajók és az automata készülékek indulhatnak például a naprendszer bolygói felé Az ilyen expedíciók elindításának programjai feltehetően előirányozzák a Föld körüli piályán létesítendő úgynevezett bázisállomásokat. Ezekről a bázisokról a kiszemelt bolygó felületére elindíthatok mind az automata szondák, mind az emberiket szállító , űrhajók. Ezek a repülő testek Foglalkozása: utasszervező A saját zsebén méri le a program befejezése után visszatérnek az orbitális bázisra. Az űrhajósokat szállító hajók azután erről a bázisról startolnának a Föld felé. Mindez szervesen összefügg az automata és az ember vezette kozmikus repülőtestek közelítésének és összekapcsolásának végrehajtásával. Szovjet—amerikai együttműködés Nincs messze az az idő, amikor az ember vezette űrhajók és az orbitális állomások Föld körüli kozmikus térségben történő repülése mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok vonatkozásában, majd pedig más országok vonatkozásában megszokottá válik. Az ilyen repülésekre egyre gyakrabban kerül majd sor, a repülésekben mind több ember vesz majd részt. Ennek a folyamatnak a fejlődését körülbelül az interkontinentális repüléshez lehetne hasonlítani. A kozmikus repülések kibővítését természetesen a kozmikus technika tökéletesedésének, az űrrepülés megbízhatósága növekedésének kell kísérnie. A kozmikus repülések tömegessé válásával és intenzitásának fokozódásával azonban növekedhet annak valószínűsége, hogy egyes űrhajók valamiféle technikai hiba következtében olyan helyzetbe juthatnak, amikor a saját eszközök nem bizonyulnak elegendőnek a személyzet megmentésére. Az ilyen esetekben csakis a külső segítség mentheti meg a bajba jutott űrhajó személyzetét. Erre a segítségre minden űrhajó köteles, függetlenül attól, hogy mely állam illetékességébe tartozik; főképpen az az űrhajó köteles erre, mely a leggyorsabban tud cselekedni. Például egy olyan űrhajó, amely más pólyán halad, vagy éppen startra készen áll a Földön. A tengerhajózásban már régóta ez a szokás. Szojuz—Apollo találkozó A világűrben történő kölcsönös segélynyújtás műszaki alapjának megteremtésére irányuló törekvés volt az egyik fő oka annak, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya 1972. május 24-én megállapodást írt alá arról, hogy a felek közösen dolgoznak ki eszközöket egymás űrhajóinak és állomásainak megközelítésére és összekapcsolására. Az első kísérleti szakaszként a megállapodás előirányozza, hogy 1975-ben egy Szojuz típusú szovjet űrhajó és egy Apollo típusú amerikai űrhajó végrehajitja a megközelítést, az összekapcsolást és a párosrepülést. A program a két hajó személyzetének kölcsönös átszállását is előirányozza. E bonyolult műszaki feladat különféle részleteinek kimunkálására több munüia- csoportot hívtak életre, amelyek 1970 óta többször is találkoztak, hogy megvitassák, illetve kidolgozzák az összekapcsolásit és a kölcsönös átszállást biztosító közös rendszerek létrehozásához szükséges elveket Konsztantyin Bnsnjer, a Szovjetunió Tudományos AJcadéimájának levelező tagja. — Néha már-már úgy érzem, mintha szappanügynök volnék, amikor elmegyek szervezni egy vidéki üzembe vagy gyárba, és beszélek a KISZ- vagy az szb-titkárral. A legrosszabb, amikor bemutatkozom — Turbéki Sándor vagyok, az Expressz szervezője — Tíz percig beszélek a különböző programok előnyeiről, azután nem túl barátságosan megkérdezik: végül fa mit akar? — Tehát nem érd magát ügynöknek. — Semmiképpen. Az Express iroda elsődleges célja nem a nagy haszon. Fontos politikai feladat minél több fiatalnak lehetőséget adni az utazásra.- Én sem csupán a (jrágább külföldi utakat ajánlom. Egyrészt, mert tudom, hogy legtöbbször nagyobb az érdeklődés egy-egy országjáró túra iránt, másrészt, mivel magam fa fiatalember vagyok, jól le tudom mérni a saját zsebemen, mekkora anyagi megterhelést jelent akár csak egy kétezer forintos utazás fa. Fő célom, hogy az ttseznek és iskolák fiataljai sen utazzanak. Nemegyszer maguk a KISZ-vezetők sem látják az ifjúsági turizmus jelentőségét. Tapasztalatom, hogy ahol nem megfelelő színvonalú a KISZ-élet, a titkárok kevésbé merik a vállalati vezetők segítségét kérni a fiatalok utazásához. És ellenkezőleg, ahol jó a KISZ-munka, agilis a vezető, nem nehéz megnyerni az üzemi vezetők támogatását Egész héten a megyét járom vonattal, autóstoppal vagy busszal. Néha elég nehéz a munkámat összehangolni a menetrendekkel. Húszéves vagyok, tehát az autóstophoz sem túl. öreg. Sok emberrel találkozók a megyét járva. Jó néhány ember élete rajzolódik ki előttem egy-egy ilyen véletlen beszélgetés közben. Az én munkámmal sokkal több élettapasztalatot szerezhetek egy hónap alatt, mint egy hivatalban üldögélve egész évben. — Erre a tapasztalatra — gondolom — nagy szüksége van munkája közben. — Igen. Mielőtt valahol snervesni kezdenék, púhartoló• vállalati ás a Középkori városfalat tártak tel Budán KISZ-vezetők kapcsolata, mekkora az utazási kedv. Mindig meg kell találnom a megfelelő hangot az emberekkel, ha azt akarom, hogy a munkámnak legyen eredménye. — Mára mit vett a munka- tervébe? — Nemcsak a szervezés, hanem a propagandamunka Is feladatiam Ma este az ipari iskola klubjában filmvetítéssel egybekötött tájékoztatót tartok arról, milyen utazási lehetőségeket nyújt az Express. Végső soron a foglalkozásom kilincselés. Előre sohasem tudom : örömmel fogadnak-e j vagy legszívesebben kidobná- ' nak. Minden attól függ, menynyire tudom megnyerni a »leendő ügyfelek« bizalmát. Én j mégis szívesen csinálom. Nem esik nehezemre nap nap után újra indulni. Egy fiatal az idősebbek számára talán bántó dolgot sem veszi nagyon a szivére. Ha majd »kiöregszem« az »Express korosztályból«, biztosan én is máshogy látom. Éppen ezért szeretnék az ősztől egyetemen tanulni. Budán, a Várban, a volt királyi palota udvarán a régészek feltárták a Várhegy peremén körbefutó városfal legkorábban épített, XIII. századbeli résizét. Ettől néhány méterre egy későbbi, támfalakkal erősített falrésare bukkantak, amelyről most 'bontják a XIX. A budavári palota újjáépítése után ezen a helyen autóparkoló lesz. de a városfal helyét megjelölik, az itt talált használati tárgyaikat pedig a budapesti Történeti Múzeumban kiállítják. Képünkön: A XIII. századi városifial a palota Hunyaazázadlban. reáépített rétegeket, i di-udvarát szeli át. Túra, filmvetítés, ügyességi verseny Még tart a tavaaed szünet wz. általános és középiskolákban. Így a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban is a szünidő jegyében folynak a programok. Ma délelőtt 9 óraikor saarnt- jakalhi túrána indul egy csoport Matuszka József né vezetésével. Rossz idő esetén a házban sakkozássá!, és egyéb snobs» játékokkal tölthetik idejű- I két ez. érdeklődők. Pénteken délután 3 órakor a Hahó, a tenger című film vetítésére, szombaton háromkor vetélkedőkre, ügyességi verse ivekre, vasárnap délelőtt tízkor pedig a Nagy Reed című filmre várják a tanulókat. A filmvetítés díjtalan. Somogyi Néptáp