Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

Bényei József: TAVASZ gyöngysugaras zápor-szeplős jegenyenyárfa-magas Te sudár Libegő pacsirta -madár Meggyfavirághajú lány Almasziromtől havas Csillag a nyár kapuján Te gyönyörű ibolyqleheletű Nap-szikrát pattogtató parázstüzű dobogó dob, dudaszó Te szelíd terhed a szőke vizek hvMámhátwkra veszik Pitypangok nagy szemeid illatod mint a forrás Cikáznak pöttöm lángok ég az idő Ö te örök izzásba elmerítő Nyalábok sugárkörök feszes mandularügyek szeles kamaszörömök Üti por talpam alatt cikkanó nagy madarak szomorúfűz-levelek tóban a békasereg korai csillagesö mámor és túzlévegő Te tavasz csillag sugaras mámorral szinültíg teli Reszketek fényed alatt tűzswgarad szemem általveri a problémát. Így azonban csak egyes problémákat lehet megoldani. A szociális prob­lémákat nem oldja meg a re­volvergolyó. Hideg van...« A tárlóban látható a neve­zetes cigányzenekar, magya­ros zsinóros ruhában, patinás gőggel néz ránk a csoport­képről. & egy villanás: a szunnyadó parázs lánglobba- nása: 1919! Latinca bronz­szobrának föttonagasló alakja. Egy másik csoportkép: vörös katonák. Marásba ívelő oszlop ké­pe a tereim közepén: a Sza­badság-parte felszabadulási emlékműve választóvonal. Körülötte plakátok: a szerve­ződő-induló élet- Szemlélte» tett, illusztrált ellentmondá­sok és feloldódásuk a világ­háború vérzáporai után. Mit jelentett Kaposvár a tömte időben, a múlt század dere­kán, a századelőn? . Felel . a tárílat.... Mit jelent ma? Ter­mékeik, gyárképek sorakoz­nak, hatásosan fölnagyítva. És utcaképek, épületek: alat­tuk régi felvételek, festmé- »myek. Koratrasztoik, bartóki végleteik! A régi város és a mai város. Arcok. Régi pol­gármesterek, tegnapi és mai, ismeretlen és ismerős kapos­váriak. Állok a kinagyított képek előtt. Épületeink, napjaink holnapoit idéző látványa. Az utolsó képen a holnap nem­zedéke lép előre, mosolygó­sán. Tudom, az ő tárlóikba a mai nagy képek már csak ki­csinyítve fémek. Ami ma nagy nekünk, holnapután szá­mukra már nem lesz az. De a mi tablónk is megállítja a hoünaputám látogatót, aki visszanéz korábbra, s' bizo­nyítva látja, hogyan formáló­dott a mai Kaposvár holnapi arca. Tröszt Tibor ^CENTENÁRIUMI KIÁLLÍTÁS Impressziók a várostörténetből Erdélyi József: Darázsszöktető Darázs repült írószobámba a kitárt ablakon; itt mászkál a padlón, ha tetszik, él is taposhatom. Dehogy taposom el hívatlan szárnyas vendégemet — örülök, hogy jelenlétével megtisztel emgemet; másszon csak leterült , kendőmre, majd megtóbogtatom, s kirázom a szőlős világba: hadd menjen szabadon; szívárvényos négy , szabad szárnyát rezgetve minden búm-feánatomát bocsássa szélnek, s tegye víggá magányosságomat; tegye szabaddá szivem húrjait, hadd zengjenek új éneket, szépítsék a felettem elmúlt, S tán még jövendő éveket — fuss hát e nyűt szobafogságból, repülj, te fullánkos darázs; s légy hús, közömbös, fásult szíveket lángra gyújtó parázs! Hétszázhetven verse — ötven nyelven Petőfi a világirodalomban Ugv mondta . megyei mú­zeum igazgatója: tegyünk képzeletben egy várostörtáne- ti sétát a Latinca Bmlékimú- aeuimban. Térben és időben is, múltban is, jelenben is. És megállapodva a legfrissebb mérföldköveknél, tekintsünk arrafelé is, ahol az utak — útjaink — már a jövőbe ka­nyarodnak . Egy várostörténe­ti kiállításról megállapítani, hogy az illusztrált folyamat jövőbe vivő, dinamikus len­dületét érzékelteti, csaknem közhely. S a közhelyektől mégis mentes a múzeumnak és a levéltárnak ez a közös kiállítása. Elsősorban azért. /, mert a mérföldköveket, szá­zados útszakaszokat eredeti, izgalmas történelmi anyagok jelzik — a kommentálást, az értékelést, sőt a kérdésfelte­véseket is ránk bízva. Mit je­lentett Kaposvár a középkor­ban, az újkorban, és ma? Mi< jelentett a megye számára, mit jelentett az ország szá­mára? Mit jelentett a hatá­rain belül élő polgárok szá­mára? Föltéteti velünk a kérdése­ket az anyag, és választ is csak hangulatokból állnak össze, sókkal inkább tanulsá­gokból: a várostörténelem fo­lyamatának részletedből. Néhány tárló, tabló megte­kintése kitűnően illusztrálja hogy e településben évezre­dek óta tan a folytonosság. A szentjakabi monostor romjai egy új vallás őrhelyének ma­radványai a Kapos menti in- goványok fölött: földművelő szlávok, letelepülő honfoglaló unokáik fölött. A település te­hát létezett — személteti az anyag is —, de nem centrum­ként, mert a központ Somogy- váx volt, majd később Mar­cali és Tapsony... A török idők emlékei mutatják: a kis- ázsiai hódító kiatonaállam egyik apró központja volt az itteni elfoglalt vár! Szinte su­gározzák a tárgyak ezt a ka­tonaszellemet: még az apró arcmintájú kályhacsempe is. Rőt szakáll, kegyetlen, ferde szem, legörbülő ajak — ahogy a hódító vérszem ját, gy erek - rabló, asszonygyalázó rém­uralmát megőrizte a népköl­tészet is... A középkor — ha nem is álja meg a megyeszékhely a reformkort. Széchenyi arca néz ránk a falról: ő volt Ka­posvár első díszpolgára. »Mi csekély erő s tehetség van bennem, csak polgártársaim­nak javára s a haza előmene­telére lesz áldozva* — olvas­hatjuk a nagy reformer kö­szönő levelében. S máris egy másik becses dokumentum: Kossuth Lajos kinevezi So­mogy kormánybiztosává Noszlopy Gáspárt... Érdemes azonban még' egy szemléletes dokumentumsort idézni: a szabadságharc utáni, választásokat, amikor 1869- ben képviselővé választották itt Kossuth Lajost A tárlók ezután kitűnően fogják össze az urbanizáció, a megyeszékhely életének fontos részterületeit. A kul­túrát, a művészetet is. Né­hány kép a falon Rippl-Ró- naitól: Kövezik a kaposvári utcát, mellette Bernáth Aurél és Vaszary János festményei... Majd Bartók tekintetével ta­lálkozunk; 1925-ben hangver­senyt adott a színházban, s — az újság szerint — csak fél Takáts Gyula műveit, Vikár Béla levelét is. A másik tárlóban a rende­zett tanácsú város testületé­nek törvényhatósági rendel­kezései: a működő közigazga­tási gépezet bizonysága. Köz- igazgatás, kaposvári hivatal­nokréteg. Polgári egziszten­ciák, akik a dzsentrikömye- zetben egyre jobban úri élet­re vágynak. Hogy nem légből kapott benyomás ez sem, ta­núsítja sikkes keménykalap és virágos legyező társaságá­ban az egyik tárló — ahol ol­vadhatjuk Ady nevezetes so­rait a kis városról s egy kite­rített újságlapot »Rövid egymásutánban két magas ál­lami tisztviselő pusztította ma­gát agyon, mert nem bírt az adósságból, a nyomorból me­nekülni. Ezek a gyászos végű megoldották a maguk részére Nyelvünk nehézségei elle­nére Petőfitől 1846 és 1960 kö­zött 770 vers jelent meg 50 nyelven, mintegy 20 ezer for­dításban szerte a világon. Már életében közölték a po­zsonyi Dux Adolf és a Bécs- ben született Kertbeny Ká­roly német nyelvű fordításait. Heine az utóbbi — korántsem hibátlan — átültetéseiből is­merkedett meg Petőfi költé­szetével. Még ezekben az eredeti meg sem közelítő stró­fákban is fölfedezte a nagy tehetséget és a magyar líri­kust Burnsszel és Béranger- vel hasonlította össze. A ko-' rabeli német fordítók közül talán a jónevű osztrák költő, Moritz Hartmann volt a ma­gyar lírikus legihletettébb tolimácsolója. Különben a né­met nyelvű fordítások száma a legnagyobb. Több mint negyven kiadványt tartunk számckn. Utána az olaszok kö­vetkeznék 18 kötettel. Angol és francia nyelven az évek folyamán 10—10 alkalommal jelenték meg Petőfi-verses könyvek. Oroszra is már száz évvel ezelőtt fordítottak Petőfi- verset. Első műfordítója M. L. Mihajlov volt, a forradal­mi demokrata Csernisevszkij harcostársa. A Szovjetunióban pedig végleg csatát nyert a magyar szabadságharc tragi­kus sorsú költője. Luna- cserszkij, a neves szovjet po­litikus és irodalmár Petőfiről szóló tanulmányában párhu­zamot von a magyar költő és Lermontov között. Mind a ketten 27 éves korukban hal­tak meg; véleménye szerint Petőfi a magyar irodalomban hasonló szerepet játszik, mint az oroszokéban Puskin. Az orosz nyelvű kiadványok kö­zül a legteljesebb a Kun Ág­nes által szerkesztett négy kö­tetes Petőfi, amelyhez Hidas Antal írt előszót. Verseit olyan kiváló műfordítók tolmácsolják, mint Paszter­nák, Martinon, Tyihonov, Marsak és más szovjet köl­tők. Pervomajzskij, a jeles ukrán lírikus — aki a máso­dik világháború során ha­zánkban is harcolt a fasizmus ellen — most adta közre újabb, 200 Petőfi-verset tar­talmazó kötetét Könyvében újabb ukrán »-János vitézi- fordítás is szerepel. A múlt század hetvenes évei óta több lengyel Petőfi - kötet is napvilágot látott Az utolsó kiadvány 1971-iben je­lent meg. Alexandr Nawrocki szerkesztésében. Nyelvroko­naink közöl a finnek ötször jelentették meg a magyar költő verseit, súg az észtek kétszer adtak ki Petőfi-köte­tet. A szlovákoknál 10, a bol­gároknál 8 Petőfi verses könyveinek száma; a csehek és a románok 6—6, a jugosz- lávok pedig 4 kiadvánnyal szerepelnek. A dánok 3 Petőfi-kötettel, a svédek pedig két kiadvány­nyal szerepelnek a listán, míg Norvégiában a mostani jubileumra jelent meg Petőfi verseskönyv. Ezenkívül Euró­pában egy kötettel gazdagít­ják a sort Albánia, Litvánia, Németalföld flamand és hal­iad nyelven, valamint Spa­nyolország. Antológiákban ó- és újgörög, izlandi, latin, ré- toromán és portugál nyelven jelentek meg Petőfi-versek. Ezenkívül eszperantó nyel­ven is kiadták a költő ver­seit. Nem feledkezhetünk meg a Keleten megjelent Petőfi- kötetekről sem. Ismerünk tö­rök, perzsa, héber, arab, mon­gol, kínai, koreai, Vietnamod japán kiadványokat. Több esetben magyarok, így Ger- manus Gyula, Bacher Vilmos, Patai József és Metzger Nán­dor kezdeményeztek ezeket a fordításokat. A második vi­lágháború után 1945 és 1968 között 88 kötetnyi Petőfi-vers jelent meg 33 nyelven. Boldog Balázs Szalma István 1919-ben; Bárány Gusztáv, a város első polgármestere és Bőr István, a munkáspolgármester. A tőrök idők emlékek A régi és a mai Kanosván. ad, csak ki (kell olvasni belő­le. Kitűnő ellentétpárokat ké­peznek a tárlók, a tablóik, a tárgyaik. Csak úgy érdemes ezeket az illusztrált drámai ellen tmondásokait szemlélni, hogy már a következőkre te­kintünk, hiszen Kaposvár tör­ténete — lassú mezővárosi év­századaival, kisvárosi hangu­lataival, néha sivár ’ ese- ménytelenségével együtt is — izgalmas, tanulságos folya­mat. A centenárium és a kiál­lítás sem ösztönöz senkit arra, hogy felnagyítsa, eltúlozza az itteni lassú urbanizáció fo­lyamatát; árra viszont igen, hogy igazán csak úgy lehet szeretni ezt a várost, csak úgy válhat valaki — jó érte­lembe véve — lokálpatriótá­vá, ha ismeri és értékeli a város történetét. Impresszióink korántsem bő marókkal — adott azért ki- ház hallgatta a zenei kiváló váltságot: tanúsítják a kiállí- ságot... Az olvasókör hatal- tott oklevelek. A városba te- más katalóguakönyve mellet, lepüliés meglehetősen lassú ott látjuk Bernáth Aurél és volt. Jóllehet a város elhe­lyezkedése földrajzilag sze­rencsés, s ami a középkorban nagy szó: jó az ivóvíz is! Mégis csak akkor kezd igazi megyeszékhellyé válni, ami­kor a hercegi uradalomnak, a feudális áriásbirtotonaik szük­sége van egy közigazgatási, bizonyos iparú-kereskedelmi funkciókat is ellátó-tömörítő városra. Esterházy kiváltságai tehát korántsem valamiféle jótékony nemesi filantrópia, hanem a nagybirtok, a későb­bi hitbiaomány belső szerke­zete és fenntartása által pa­rancsolt érdek szüleményed. Ezután töltődik föl igazán a város polgárokkal, s így talál­ja meg a reformkor, és így ta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom