Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-28 / 98. szám

15 tonnát emelő asszony

A gyáregység igazgatója —■ Teleki Sándor — egy kissé tanácstalanul tárja szét a karját.

— Két órakor volt a mű- szakváltás, nem biztos, hogy szerencséjük lesz a délutánotokkal. Legjobb lesz, ha lemegyünk az üzembe, majd a művezető segít.

A csarnokon kívülről még mindig látni, hogy nemrég építették. Belülről hatalmas. Es hatalmasak az itt készülő, henger alakú tartályok is. Belsejükben most a hegesztők fényei villannak. Cseng-bong az egész csarnok. Ha valaki a másik oldalon ráüt kalapácsával egy vasdarabra, a hang szétgurul az egész teremben.

Felettünk három daru. Kötöttpályás híddaru a pontos megjelölésük, de nevezik kosaras darunak is. Fürgén mozognak a sínen a montsrum gépek, emeletnyi magasságban van a kezelők üvegfiú fülkéje.

A gyár Indulása előtt nyolc dolgozót küldtek Budapestre darukezelői tanfolyamra. Sikerrel fejezték be, Benyes Fe- rencné pedig kitűnő eredménnyel. A művezető — Juhász Ernő — szerint a legügyesebbek kiűzött van. öt keressük.

A csarnok túlsó oldalán levő daru fülkéjében ül és — horgol. Nem merem mondani az igazgatónak, de ő is észrevette. A hatalmas gép kezelője, egy pici asszony — horgol. Teleki Sándor kitalálja, a gondolataimat;

— Ha éppen nem keli a gépeket anyaggal kiszolgálni, ráérnek horgolni, olvasni is a fü’-kében. Ez nem vétség. Amikor hajtás van, nem lehet rájuk panaszkodni.

Benyesné nemcsak lentről tűnik törékeny termetűnek.

Talán 160 centiméter, vékony asszony. Harminchat éves. öt gyerek anyja. Kapolyon lakik, közel a gyárhoz, mindennap gyalog jön be munkahelyé'-«. Nyolc órát ül a fülkében. Három kontrollerrel Irányítja gépét, amelynek teherbírása 12 ezer 600 kilogramm.

— Ez a súly nem a teljes teherbírást jelöli — mondja. — Fölemeli a másfélszeresét. Erre gyakran szükség is van, hiszen föl kell emelni 14—15 tonnát is. Nagy alkatrészekkel dolgozunk.

— Nekem meglepő, hogy nó \ kezeli a darut. Hogy jutott er- \ re az elhatározásra?

— Nem nehéz a munka, kü- j lönösen fizikailag nem. Koráb- j ban tsz-ben dolgoztam. Ott

nem nyolcórás volt a munka- ! idő, a legkisebb gyerekem vi- 1 szont négyéves, szüksége van ! rám.

j — Ei a legidősebb?

ó is itt dolgozik a gyár-! í ban, most szabadult fel a he- i

keres mint én. Itt dolgozik a férjem is.

— Megszokta a darut?

— Nem Idegenkedtem korábban ram a gépektől.

Beny<*sné tizennyolc éves korában szerezte meg a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt. Traktoros is volt az állami gazdaságban.

— Sokat kellett hajtani, fárasztó volt a traktor.

— Mennyit keres most?

— Amikor a tanfolyamon voltam, az úgynevezett betanulási órabérem hét forint 60 volt. Most ennél két forinttal több. Havi átlagban 1800—1900 forintot keresek.

— Ma plusz háromszáz forint jutalom is jár — szól közbe Teleki Sándor.

A Budapesti Vegyipari Gépgyár 3. számú tabi gyáregységében látogatásunk napján volt a fizetés. Az e'só negyedévi árbevételi terv túlteljesítéséért a dolgozók jutá mat kaptak. Köztük Benyesné is.

— Azokon a gépeken, amelyekhez az dnyagot szállítja, férfiak dolgoznak. Hogy jön ki velük?

Zavartan forgatja kezében a

hatalmas kesztyűket. A művezető válaszol helyette:

— Mint a legjobb darusunk, neki van a legnehezebb dolga. Ha valami igazán nehéz darabot kell fölemelni, ez Benyesné feladata. A hengernél és a gyalunál dolgozó munkások teljesítménybért kapnak. Vagyis az emberek keresete többek közölt a darus! tói is függ. Mégis mindenki i vele akar dolgozni. Sokszor halljuk a kívánságot: Benyes- nét küldjétek idei

— Ha sokat kell dolgozni, mert nagy a hajtás, akkor szellemileg kifáradok. Amikor hazamegyek. akkor érzem. Nagy a felelősség, kárt okozhatok emerek ben, gepekben, anyag ban.

Megkínálom egy Fecskével, nem kér. Kossuthot szív, naponta másfél dobozzal. Volt traktorista, gépkocsivezető, most a gyáregység egyik legjobb darukezelője. Egyáltalán nem látszik rajta a férfias foglalkozások nyoma. Balesete nem volt Munkakezdés előtt műszakilag megvizsgálja gépét, és jaj a tmk-nak, a lakatosoknak, ha ’ valami nincs | rendben. Szabad idejében J csipketerítóket horgol. A vékony kézimunkafonál és a hatalmas daru között van az élete, a gyerekeikkel, a férjével, a háztartással.

Mészáros Attila

Melyik szakmái válasszam?

A Munkaügyi Minisztérium, sa/tótájekoztató/a

Még néhány hét azután mintegy 130 ezer fiatal elbúcsúzik az általános iskoláktól. A következő esztendőkben ez a szám még növekedni fog, azaz évről évre egyre több fiú és leány kerül hazánkban válaszút elé. Fölvetődik a címben foglalt kérdés.

Az idén már megtörtént a fölmérés. A gyerekek 92 százaléka tovább kíván tanulni. Ki a gimnáziumokban, ki a különböző szakközépiskolákban, de sokan vannak, akik a szakmunkásképző intézetek valamelyikében készülnek továbbá élethivatásukra. Igen örvendetes, hogy ez utóbbi intézmények tekintélye megnőtt.

Az általános iskolát befejezők, s mintegy 60 ezer érettségiző fiatal és ezek szülei körében gyakran vetődik föl a kérdés: Hogyan tovább? Melyik pályát válasszam, vagy válassza a gyerek ? Sokrétű probléma ez, melynek keretében az egyéni érdeket össze lehet és kell hangolni a nép- gazdasági szükségletekkel. Az álét azt bizonyítja, a kérdés csak »műszeres vizsgálatokkal« nem oldható meg. Segítségnyújtásra van szükség az asetak többségében.

Korábban 10—12 szakma között válogatott a jövő mesterembere. Ma 188 iparágat ajánlanak az Országos Pálya- választási Tanácsadó Intézet fővárosi és megyei hivatalai, s a csaknem 200 szakma további 4500—5000 ágazatra tagozódik.

Ki segítse eligazítani a válaszút elé érkezőket ?

Hivatalos adatok tükrözik, manapság még általában 85 százalékban a szülő szavir meg, milyen pályára lépjen gyermeke. A szülői útmutatás és irányítás nem is hagyható számításon kivü'. de maguknak a szülőknek is szükségük van segítségre, hogy a mai idők követelményeinek megfelelően indulhasson el a pályán a gyerek.

Nélkülözhetetlen e vonatkozásban az iskola szerepe. Főként az osztályfőnökök igazíthatják el tanítványaikat. Persze nem úgy, hogy felolvassák a nyolcadikosoknak a vonatkozó kormányrendeletet, esetleg felsorolva több tucat szakmát.

Feladat hárul ezzel kapcsolatban a kis-, de meg inkább a nagyüzemekre. Az az üzem jár helyes úton, amelyik nem a szomszéd gyártól csábítja el a szükséges munkaerőt, hanem kopogtat valamelyik iskolában. Az élet Igazolja, hogy a helyes pálya- választás nem csupán egyéni kérdés, item is csak a csalá dók ügye, hanem közös gond. Együttesen alakíthatók ki a helyes arányok. Tavaly például 2000 leányt lehetett volna elhelyezni a műszer- vagy a textiliparban. Ugyanakkor a »divatos« kereskedelmi és vendéglátószakmákban 5000 körül volt a túljelentkezés.

Senki — aki érdekelt a kérdésben — ne vegye zaklatásnak, ha jelentkezilc a pályaválasztási tanácsadó intézet, akár csak egy kis tájékoztató füzetet ajánlva. De még helyesebb, ha az érdekeltek keresik meg az ország 21 (minden megye rendelkezik pályaválasztási tanácsadó intézménnyel) szalu rodajanak valamelyikét, ahonnan senki nem távozik helyes útmutatások nélkül.

K. S.

Az öreg lámpísta

Nemcsak éjjel kell a lámpa

Radios Andrást a vasútállomáson mindenki csak úgy nevezd : »a lámpista«. Amikor 20 éve ebbe a beosztásba került, I a vonatok végén még petróleumlámpák — ahogy ő mondja »pipiesek« — világítottak.

— Miért lett lámpaőr?

— Itt a vasúton a lámpaőrség a könnyebb beosztások közé tartozik. Én megromlott látásom miatt kerültem erre a helyre, összesen 33 éve vagyok vasúti szolgálatban.

— Mi a feladata?

— Biztonsági szempontból Igen fontos a vonat végét jelző zárlámpa. Előfordulhat például, hogy szétszakad a szerelvény. Ilyen esetben a következő pályaőr már jelzi, hogy a szerelvény végén nincs lámpa, tegyék meg az óvintézkedéseket. Ezeket a zárlámpákat és a vasutasok által használt szolgálati lámpákat tartom rendben.

Indulás előtt én adom ki a lámpát a vonatvezetőnek.

Ilyenkor még arra is figyelnem kell, hogy a vonat hány órás útra indul.

Nem is egészen tiz éve még petróleum és repceolaj világított a lámpákban. Nagy szükség volt azonban az új telepes típusokra, mert a »pipics« nem volt üzembiztos.

— A Somogy expressz kocsijain már beépített lámpák vannak.

— Mindenképpen kell a szerelvény végére egy szabvány zárlámpát tenni. A Somogy minden egyes kocsiján van beépített lámpa. így azután ha a szerelvény szétszakadna, a pályaőr csak később venné észre, hogy nem a szerelvény végét látta. Ezért szükséges ezeket az élénk pirosra festett jelzőket a nappali vonatok végére is kitenni.

— Sokan gyűjtenek ma regi lámpásokat. Akarta-e mar megkörnyékezni ilyen gyűjtő?

— Mind a 64, egyenként 2000 forint értékű jelzőlámpa leltári tárgy. Úgy gondolom, elég drága passzió volna, ha valaki a csöppet sem patinás, alig öt éve rendszeresített elektromos lámpát szeretné gyűjteményébe.

Szeretek vonaton utazni. Más város állomására érkezve mindig fölkeresem az ottani lámpaőrt. Húsz éve csinálom, mégis sok praktikus újítást, jó tapasztalatot átvettem már távoli munkatársaimtól. Persze, nem egy jó tanácsot adtam is.

— Mf tartja a vasútnál már negyedik évtizede?

— Mindig tudtam, hogy a vasút éjjel-nappali működő hatalmas gépezetében fontos az én legjobb tudásom, szerint végzett munkám,

B. F,

IS égy új város országunk térképén

IMRE LÁSZLÓ:

1973. április 15-én hazánk négy legfiatalabb városában • Békésen, Kiskőrösön, Mező kövesden és Nyírbátorban először választottak városi tanácstagokat.

BÉLÉS: A békési löszhé ton, 12 732 hektárnyi terüle ten he’yszlkedik el. Lakossága 21 0?2'fő (1970). A XV. században mezőváros, később jelentősig« csökkent ugvan, de 1819-ben és a Tanácrköztársaság idején Ismét várossá nyilvánították. A lakosság elsősorban mezőgazdasági termeléssel foglalkozik. Híres a há- ziipar (szőnyegszövés) is. A felszabadulás ó’a számos ipari munkahely létesült Béké s * n •

öKŐnö? Pető.« szö’őhe]v 1 ?72. dac mb:;r 80-án nyi ‘.Ve várossá. Területe 1 hátér, 1870-ben V’ i v •■',!. A mai laka :n települte • ,r,t. Nyitra

é: ....ka v 7 Icelr ‘2 hí. alól

ír A • '3 szőlő- „ .r.." m hőssel

tér'.' " k. Az ut.il>: 4 időben

je’ ári fej’ődés indulta

te <. n.

" iKtj\E D: A -matyó

fő - Borsod-AbaújZor megye egyik iegdinrr.: A ban írj'ődő helysége h ár területén

17 ° ’• '970-ben. A

ír ság az észa

ki ’'álban, iparié ve'amint

m termeléssel

fog Xil eredetű a háKét év nyoSc hónap

w y/ w

MEZŐK ÖV ESŐ, NYÍRBÁTOR

Itt Milreum * Református templom I Ss Gyógyfürdő

ziipari tevékenység, amely népművészeti cikkeket állít elő. A települést Mátyás király szabad királyi várossá nyilvánította, és kiváltságokkal látta el.

NYÍRBÁTOR: A Nyírség

déli részén található 667i hektár területű és II 022 lakosú (1970) település. Lakód korábban főleg a mezőgazdaságban aláltak megélhetést, az utóbbi Időben azonban jelentősen ’.párosodik. Református temploma — amelyet Báthori István építtetett gót stílusban — a legszebb hazai teremtemp- loos.

3.

—- Nincs semmi hézag. Ka- peliláró — mondta, de mintha nem is ruaki szólnia. — A man- tőorvos aüt mondta, súlyos, nem ójetvesaédyes. A tárgyalásom ott leszűrik. Nesze, cigi! Szólj, ha valami kell! Üzenj!

Középen elválasztott hosszú, jól ápolt lányhajával, görbült hátával ügy festett ott a sötétben, mimt valami elfuserált Krisztus. Megmondta, amit akart, azzal vLsszatűnit a sötétbe, éjszakává lett maga i&

Szóval nem nyiffant ld — gondolita Kapelluró. — Kár. — De érre a gondola,tra zavart szégyenkezés fogta él. Most már magfogta a tizedes a karját Nem szorította., de erősen mankó'ita azért. Nyugodtabb éjszakát nem is álmodhatott volna. Amíg ezzel az üggyel odabent elhajlódnak, letelik a szo’igálait,

A hivatalból kirendelt védő — idősebb, tésztaarcú férfi,

nagy, elálló fülekkel — a tárgyaláson így beszélt: f — Kérem a tisztiéit bírósá- f got, vegye tekintetbe azokat a f körülményeket mindenekelőtt, ^ amelyben vádlott nevelkedett. ^Ugyebár a rendőrségen tett f vallomás jegyzőkönyvéből :s \ kiderül, hogy sértett nevelt ' fiával szemben, annak kicsi gyermekkorától kezdve, rendszeresen ólt a testi fenyítés eszközéve'. Ezt egyébként a házbeliek hitelt érdemlő tanúval’omásai is megerősítik. Felmerül a kérdés, vajon a vádlott a nehezen kezelhető gyerekek kategóriájába tarto- aost-a? A pertutokból egyértelműen világos, hogy a nehezen kezelhetőség ténye nem forog fenn. Éppen ellenkezőleg: védenceim szófogadó, engedelmes, bár magában lázadó típus, akiben megvan az alkalmazkodás képessége.

Tekintetbe veendő ugyanakkor, hogy életében mély nyomot hagyott a szülők válása, és az a felelőtlenség, amelyet édesapja mutatott elsőszülött fia iránt, ezzel minden nevelési és egyéb kötelezettséget felrúgva a családi közösség felbomlása után. Az első időikben többé-kevésbé rendszeres látogatásai utóbb elmaradtak, s több esetben került sor a törvényesen megszabott tartásdíjnak a fizetéséből történő letiltására, mivel ezen kötelességét az apa vétkes módon elhanyagolta.

Hangsúlyozni iklvánom továbbá, hogy az édesanya, illetőleg annak előző házasságából származó gyermeke között a viszony alapvetően megváltozott, a vádlott kárára és sérelmére, akiben a folytonos mellőzöttség érzése alakult ki azután, hogy anyja második házasságából gyermek született. Súlyosbította a helyzetet a sértett kezdettől fogva ingerült, ahogy mondani szokás: a kákán Is csomót kereső viselkedése a vádlottal szemben. A közöttük eredendően létező konfliktust megítélésem szerint sértett fokozatosan elhatalmasodó alkoholizmusa súlyosbította, s ennek következtében, minthogy állandóan tapasztalnia kellett a vádlott bizonyos erkölcsi fölényét,

szülői tekintélye megóvásának egyetlen eszközeként a testi fenyítést alkalmazta. Viszonyuk megromlásában az utóbbi két év alatt nagy szerepe volt egy állandóan jelenlevő motívumnak, amely a tanulás, illetve az újszülöttel való foglalkozás számonkérésében jelentkezett. Amikor sértett hazatért. és mostohafiát tanulni látta, a testi fenyítés előzményeként azt vetette szemére, miért nem játszik a kicsivel? Ha pedig játék közben találta, úgy ez esetben a tanulást kérte számon. Megkérdezem a tisztelt bíróságot: milyejp hatással lehetett ez az állandó zaklatás a vádlott egyéniségére, idegállapotára, a sértettel szemben kialakított véleményére?

Fel kelj vetnem ugyanakkor az édesanya felelősséget is. Neki módjában lett volna anyai tekintélyét latba vetve a családi egyensúly kialakításán fáradozni, akár azon az áron is, hogy eisószü.ött fiát állami nevelőotthonban helyezi el. Ezt azonban nem tette, talán lelkiismerete megnyugtatása miatt, viszont elmüasz- totta azokat a kötelességeit, amelyek elsőszülött fiával szemben fennállnak, míg az otthon él. Ügy is mondhatnám: szere tétben kizárólagosan a kisebbik gverekét részesítette, ta'án, hogy második férjét ezzel még inkább magához láncolja. Közben elfeledkezett arról a szeretetigényről. amely minden ember alkati szükséglete, ami nélkül semm’féle eredményes neve'és nem képzelhető el. Mindez természet- szérűén nem adhat felmentést a vádlott cselekedetére, amely kimeríti az erős felindulásban e’követett emberölési kísérlet tényét. Fiatal kora ellenére, joggal elvárható lett volna tőle, > hogy a szocialista együttélés szabályainak figyelembe

vételével megpróbáljon jobban alkalmazkodni mostoihaapja kívánságaihoz.

Ehelyütt nem kívánom bővebben elemezni azt a magatartásformát, amely az ifjúság egy részét időről időre végletes cselekedetek elkövetésére ragadtatja. Ismeretes a tisztelt bíróság előtt a huliganizmus minden megnyilvánulás:!,

amely ellen a társadalom igaz- ságérzete joggal tiltakozik. A fentiek alapján, mérlegelve az összes tényezőt, kérem a tisztelt bíróságot;- vegye tekintetbe vádlott életkorát, körülményeit, azt továbbá, hogy cselekménye elkövetésében közrejátszott leromlott idegállapota. Méltányos büntetés kiszabásat kérem.

Kapellárónak joga lett volna említést tenni a késre’, amelyről az egész bíróság' tárgyaláson egy szí sem eseti. Joga lett volna felkiáltani: önvédelemből tette, amit tett.

Fáradt volt hozzá. Azt várta, hogy az egyet en tanú, az édesanyja szól majd erről. De mert nem szólt, teljesen vi.sz- szahullt hát magányába; ült. a vádlottak padján, magába roskadtan, lehajtott fejjel, s nem akart a mentségére fölhozni semmit

Az ítéletet is csak nagyon messziről hallotta: négy év.

Négy év ... Erről még Bon- zó se tudja megmondani, mennyi, neki csak két év van a rovásán. Ul a hátsó pádon. Milyen ócska, festett bútorok vannak itt! A festék is régen lekopott róluk, s a falak is milyenek. Ürlsten, hány évenként, évtizedenként festetnek itt! Hiába támasztod a fejedet, Bonzókám, tegnap te, ma én, s jól nézünk ki mind a ketten.

(Folytatjuk.)