Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-28 / 98. szám

NÉPLAP MELLÉKLETE Vándoriászlót nyertek Eredményes munkaverseny - színvonalasabb szolgáltatás Átutazóban — hazafelé (Tisztelt Szerkesztő Bizottság! Ami nekem a Kaposvár szó hallatán mindig eszembe jut, az az ott eltöltött rövid idő lesz. Egy ember véleménye nem kötelez és nem érték­mérő — szeretném, ha sokadik lennék ezzel a fő emlékkel — írja Bajáról Máltái Lászlóné. íme a levél.) Nqm vagyok gyakori vendé­ge a,z »Olvasó írja« rovatnak. Hogy mégis tollat vegyek a ke­zeimbe, arra ezúttal Kaposvár kellemes emléke kényszerít. Átutazóban a,z Utasellátó vendége voltam. Az étterembe lepve valaki nyomban mellet­tem terem, elveszi a nehéz tás­kát, asztalhoz kísér, lesegíti a kabátot, s alig ülök le, a tiszta asztalterítőn ott van előttem az étlap. Nem kell várakozni semmire, mintha csak egyedül I rám vártak volna, mintha I igen kedves régi ismerős len­nék, úgy sürgölődnek körülöt­tem. Lopva körülnézek: vajon ■ így van ezzel más is? A női j kíváncsiság motoszkál ben­nem: ez a megkülönböztetett figyelmesség »osztályrészei Itt mindenkinek? Pillanatok alatt meggyőződöm: nem vagyok ki­vétel. Épp olyan fáradt utas vagyok, mint a többjei!:, akik rá-ránéznek az órára, nem Jó lenne a pinceszínpad! A kaposvári bemutatószínpadl tanub ból Tpl a «debütáláson« elmond­hatjuk, hogy létrehozták a feo- posvári bemutatószínpadot. Ez a színpad nem »állandó-«, hi­szen vagy a Laijnca Művelő­dési Központ klubjában, szín­háztermében, vagy a megyei könyvtár előadótermében lát­hatjuk az előadásokat, melye­ket rendszerint vita követ. Fónpp legyen — ez. a*>llat- kozta lapunknak a színpad szervezője és irányítója,. Szi­lágyi János, a városi tanáqs művelődésügyi osztályának munkatársa, s úgy érezzük, szavai beigazolódtak. Fórum valóban, hiszen bemutatkozott már itt a megye néhány ran­gos amatőr együttese és még bemutatkozik több is, de van ennék a fórumnak egy önhi­báján kívüli szépséghibája. Éspedig az, hogy kevesen jár­nak ej ide. Pedig nemcsak az előadóknak, hanem á bírálók­nak is lehetőséget ad, hogy elmondják véleményüket, le­hetőséget ad arra, hogy a mű­kedvelő irodalmi színpadi mozgalmat előrevivő tapaszta­latok cserélődjenek ki. Szilá­. János elmondta: a heliko­ni selejtezőkön is kiderült, hogy a középiskolás együttesek tagjai és vezetői jól tennék, ha az eddiginél nagyobb számban eljárnának ide. Sokat hallunk — de nehéz még biztosat tudni — egy nagyszerű kezdeményezésről. A tervek szerint a kaposvári Dorottya-ház pincéjét pince- színházzá alakítják. Kérdé­seinkre azt a választ kaptuk, hogy a textilművelt: kezdemé­nyezésére valószínűleg több vállalat hozzájárul az ezzel kapcsolatos költségekhez. Ügy véljük, hogy nemcsak a helyi műkedvelőik, hanem egész So­mogy amatőr színjátszóinak és versmondóinak fóruma lehet­ne ez a pinceszínház, helyére találhatna, itt a kaposvári be­mutatószínpad. Mert helyet érdemel, bizonyítja egyebek között a szomszédos baranyai és zalai népművelők érdeitlő- désé is, akik átveszik e kez­deményezést. Csak azt mond­hatjuk: minél több bemutatót és minél előbb állandó szín­padot! Megéri. T. T. kell-e még indulniuk. Akik­nek minden apró kis figyel- messség fokozottan jólesik. Sodorgatom a papírszalvé­tát. Szívesen elüldögélnék, de a hangosbemondó tájékoztat: előállt a vonatomé Nyomban az asztalom mellett terem a pincér — hogyan, hogyan se, észrevette, fizetni szeretnék. Készülődöm. Az ajtóig kisér, kellemes utazást kíván. Hosszú az űt hazáig, még beszaladok az állomással szemben levő tejboltba, fél liter tejet venni a termoszomba. (Ennyi fér be­le.) Csak literes zacskók - van­nak. Vajon megbontják-e a futó vásárló kérésére? Szíve­sen. Szikrázik a park, nevetve intenek búcsút az árvácskák. Valahogy minden olyan szép itt... Mesélem itthon az élményei-' met, irigykedve csóválják a fe­jüket az alig egyórás kaposvári tartózkodásom eseményeit hallgatva. Kolléganőm sarokba akart szorítani, mondván: — Nyáron Siófokra me­gyünk. de ezek után veszem a fáradságot és Kaposvár felé megyünk «direkt«. Szeretnék én nlagam is minderről meg­győződni ... — Csali menj — biztatom. ÉS most őszinte szívvel drukkolok a kedves kaposvá­riaknak, hogy az én »hitetlen« kolléganőm is az enyémhez ha­sonló kellemes emlékeket sze­rezzen. — Valamennyi dolgozónk részt vesz a szocialista mun- fcaversenyben. Fodrászok, fényképészek, kozmetikusok, nyomdászok, s az alkalmi szolgáltatást végzők is arra tö­rekedtek a múlt esztendőben — mint minden évben —, hogy jó eredménnyel zárhas­sunk. Ezzel sikerült elérni, hogy tavaly a termelési érték — nyolcvan százaléka személyi szolgáltatásból ered — 11,9 százalékkal volt magasabb, mint 1971-ben, s meghaladta a 15 millió forintot — mondta Pásztori Sándor, a Kaposvári Szolgáltatóipari Szövetkezet elnöke. Új üzletek A szövetkezet vezetői szün­telenül arra törekszenek, hogy minél kulturáltabb feltétele­ket teremtsenek a személyi szolgáltatáshoz. A műit évben csaknem kétmillió forintot köl­töttek új üzletek létesítésére, illetve a meglevő korszerűsíté­sére. Tavaly nyáron nyílt meg Kaposváron, a Kalinyin város­részben levő szolgáltatóházban a modern női és férfifodrásza­tuk, amelyre másfél millió fo­rintot költöttek. Tanácsi beru­házásból épül, és ebben az év­ben elkészül ugyancsak Ka­posvárén, a 'Vörös Hadsereg útján a női és férfifodrászüz­let, amely 600 ezer forintba kerül. A szövetkezet 150 ezer forintot költ a berendezésre. Várhatóan jövőre elkészül a belvárosi szolgáltatóház, itt is lesz -női és férfifodrászat, koz­metikai -szalon, fényképész­részleg. A szövetkezeti központ, a raktár, a könyvkötészet és a nyomda elhelyezése igen rossz. Ez hamarosan megoldódik, mert megvásárolták az elköl­töző Delta Ipari Szövetkezet épületeit. Itt a központban dolgozóknak és a nyomdai részlegnek is megfelelőbb he­lyük lesz, s lehetőség -nyílik a további fejlődésre is. A tízéves háziasszonyklub Nem kell meghívó Versenyláz nélkül Azt hiszem, csak a hatalmas műanyag kötény tette robusz­tussá, no meg az, hogy a kés­sel, barddal dolgozó embere­it egy kicsit óriásoknak kép­ei j ük. Jól begyakorolt mozdulatok­nál vágta, dobta, emelte a nagy húsdarabokat. Egy szem­pillantás alatt leválasztott mindent a csontról, s hirtelen azt sem tudta az ember, ho­gyan került a kezébe az az ágas-bogas csontvilla. Aztán (. "v könnyed lendítéssel máris t Visgyűjtő tálba került a le- . ,i tett rész. Majd gyors mez­v 'latokat vógáett a csukló já- -al, mintha ajtózárban kulcsot argatott volna sebesen, s már­is keresztül futott a kés a csi­golyák közt. Az erőlködésnek nyoma sem volt rajta, a sebesség sem lát­szott görcsös igyekezetnek. Miért is látszott volna? Hiszen Cowécs Tibor, a Kaposvár: Júskombinát fiatal szakmun­kása gyakorlott versenyző Ezeken -— a zsűri és közönség előtt folyó — küzd em-ken pe­dig a gyorsaság a legelső kö­vetelmény. Húsz éves sincs, mégis a leg­jobb szakmunkások között tartják számon, bizonyította ezt a kö-elrnúltban á húsipari szakmunkások elméleti és gya­korlati versenyén. A Húsipari Tröszt vállalatait minden ver- senyágban csak két szakmun­kás képviselhette. Marhacson- tozásban 6 volt. a. kaposváriak egyik versenyzője. Harmadik j helyezést, szerzett. Itt. ismerkedett a szakmával. | ennél a vállalatnál. A kezdet- tői a jelenlegi brigádjánál dol­gozik. Ók segítettek elsajátí­tani a szakmát, s most. tudá­sát is nálunk kamatoztatja. Lu- kacs György főtechnológus sze­rint a Lendület csontozó bri­gád, melyben Kovács Tibor is brigádtag, a szakma legjobb iskolája a húskombinátban. Néhány hónappal előbb ka­pott szakmunkás-bizonyít­ványt, mint hasonló korú tár­sai, mert az elsői! között vég­zett a Szakma Ifjú Mestere or­szágos vetélkedőjén. Majd az országos szakmai döntőt, köve­tően első helyezést ért. el a KGST-arszúgok ifjú húsipari szakmunkásainak versenyén. — Mindenki elismeri szakér­telmét. Ez a fizetésében is megmutatkozik, hiszen a há­romezer forintos kereset na­gyon szép, ha azt nézzük, mi­óta van a váMalatná1. De meg­érdemli, mert jól dolgozk — mondta Zolntii Sándor KJSZ- titkér. a, & Csaknem tíz éve már, hogy megalakult Kaposváron a há­ziasszonyok klubja. A klub ve­zetője Járányi Gyuláné, el­mondta, hogy az 1962-ben Bu­dapesten szervezett hasonló klub adta az ötletet. Egy év­vel később Kaposváron is ösz- szejöttek a különböző korú és foglalkozású asszonyok. — Volt köztük hatelemis parasztasszony és egyetemet végzett értelmiségi is. Kezdet­ben éppen ezek a különböző­ségek okoztak sok gondot. Na­gyon nehéz mindenki számára vonzó klubprogramot kialakí­taná, amikor ennyire különbö­zőek az ízlések, és az igényék. Az egyszerűbb asszonyoknak bi2»ny kisebbségi érzései is voltak kezdetben. Ez volt a »zárt« asztaltársaságok kora. — Mi hozta őket végül Is közel egymáshoz? Hogyan alakult ki a közösségi élet? — Megismerték és megsze­rették egymást. Az. összejöve­teleken egyre családiasabb lett a légkör. A jó közösség kiala­kításában különösen nagy sze­repük volt az évenkénti közös Utazásoknak. Az országnak nincs olyan része, ahol ne jár­tunk volna. Legnagyobb élmé­nyünk talán az volt, mikor a Szovjetunióban járva az Asz- szonvok lapjának szerkesztő­ségébe is meghívtak bennün­ket. Legjobban annak örülök, hogy sok asszony össze jövete- j leinken juthatott azokhoz a1 műveltséget, adó élményekhez ! és ismeretekhez, melyekre fia- ! tál korukban nem volt lehető­ségük. A klub megalakításá­nak egyik fő célja éppen az asszonyok műveltségének és politikai tájékozottságának gyarapítása volt. — Ez utóbbi elősegítésére milyen programok voltak? — Rendszeresen szerepelnek a programban politikai elő­adások és a különböző pártha­tározatokkal kapcsolatos viták. Tapasztalatom szerint nem igaz, hogy a nőket nem érdek­lik a társadalmi és politikai kérdések. — Miben nyilvánul meg ez az érdeklődés? . — Az utóbbi egy-két évben már közéleti aktivitásban is. Sokan dolgoznak közülük a tanácsok szakbizottságaiban. A nemrég lezajlott választások idején is jelentős volt asszo­nyaink szervező és mozgósító munkája. Sok klubban meghívókat keli küldözgetni, hogy a tagok elmenjenek, nálunk erre sem­mi szükség. Csaknem nyolcvan tagunk van már, aki rendsze­resen és szívesen jön. A kü­lönböző an.kétokon bátran el­mondják gondjaikat. Az asz- szonyok sokkal öntudatosab- bak most, mint akár két-há- mm éve. — Gondolkoztak-e már ar­ról, hogy a klub neve so­kadban »recepteket cserebe­rélő háziasszonyok csoport­képét-« Idézi föl? A név nem tükrözi a tartalmat. — Én úgy gondolom, még­is jó a név, hiszen a házi asz- szany szónak ma már mást .kell jelentenie, mint »főkötős asszonyt, fakanállal a kezében«. Természetesen a politikai és művészeti programok mellett a korszerű konyhaművészetről és lakáskultúráról is beszé­lünk. — A férjek hogyan véle­kednek a klub munkájáról? — Szívesen veszik felesé­gük tagságát. Ezt az is bizo­nyítja, hogy több rendezvé­nyünkön ők is részt vesznek. a f. . S, já.!.j A Kalinyin városrészi új nőifodrász-üzletben. Tervezik, hogy a könyvköté­szet részére műanyag hegesz­tésére alkalmas berendezést vásárolnak, s ezt követően vállalnák majd műanyag könyvborítást is. Terveikben szerepel még az is — ha lesz alkalmas helyiség —, hogy bé­lyegzőkészítő üzemet alakíta­nak ki. Ez iránt igen nagy az igény, s akinek jelenleg bé­lyegzőre van szüksége, az csak Pécsen, illetve Budapesten tudja elkészíttetni. Kevés a jelentkező Nagy gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére, szakem­bereik állandó továbbképzésé­re. Különböző szakmákban je­lenleg harminc ipari tanuló­juk van. Az idén is szerződ­tetnek tizenötöt. Néhány évvel ezelőtt nem győzték a jelent­kezőket visszautasítani, most meg kevés fiatal választja a fodrászszakmát, nincs elegen­dő jelentkező. A múlt évben 80 000 forintot költöttek továbbképzésre, mes­terversenyzők tanították, fod­rászaikat, mutatták be a leg­újabb frizurákat. Fodrászaik és fényképészeik ott voltak minden jelentősebb versenyen, így Szegeden és Szombathe­lyen is. Kozmetikusaik is ta­nultak, Baiatonfüreden és Bu­dapesten vettek részt tanfolya­mokon, hogy tudásukat gyara­pítva, magasabb színvonalon végezhessék munkájukat. Tizenkét kiváló — Két szocialista brigádunk tevékenykedik, A kaposvári 1-es számú fodrászatban Er­dős Lajosné vezetésével, a kozmetikai szalonban Füzesi Györgyné irányításával. S ha nincs is arra lehetőség, hogy újabb brigádokat alakítsunk, dolgozóink mindenütt szocia­lista széliemben végzik mun­kájukat — mondta Ángyai István, a szövetkezet párttit­kára. Ezt jelzi az is, hogy a Ka­posvári Szolgáltatóipari Szö­vetkezet 8500 forinttal járult hozzá tavaly a szocialista bri­gádok összefogásából épülő óvodához, s az idén iá 5000 forintot adnak. Tanulnak, ké­pezik magukat, a múlt évben tizenkét szövetkezeti dolgozó tett középiskolai érettségit, s jelenleg is tizenegyen, járnak középiskolába, ketten pedig esti egyetemre. Igen sok a fiatal a szövetke­zetnél. ök is jelentős részt vállalnak a szövetkezet, felada­tainak megoldásából- Hogy még eredményesebben dolgoz­zanak, 1972-ben KlSZ-szerve- zetet alakítottak. A belépő har­mincöt fiatal Fodor Magdolna kozmetikust választotta titkár­nak. — Dolgozóink magúkénak érzik a szövékezetet, vala­mennyien arra törekszenek, hogy munkájukat minél ered­ményesebben láthassák el, hogy Kaposvár lakói elégedet­tek legyenek az általuk nyúj­tott szolgáltatás színvonalával — mondja az elnök és a párt- titkár is. Ezt bizonyítja, hogy 1972- ben tizenketten érdemelték ki több éves munkájukkal a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést. Köztük Varró Fe­renc fényképész, Pflanczer Fe- rencné női fodrász. Bárdi Jó­zsef férfifodrász, Limbek Pál- né kozmetikus. Valamennyiük jő munkáját mutatja, hogy most első alka­lommal a KISZÖV elnöksége úgy határozott: a szocialista munkaversenyben élért ered­ményükért vándorzászlóval jutalmazza a Kaposvári Szol­gáltatóipari Szövetkezetei. Szalai László Száz éve történt Megjelent a fejőgép Rendkívül érdekes dolog fel­lapozni a száz évvel ezelőtti újságnak nemcsak azokat az oldalait, melyeken a »komoly« közlendők, a várost, a megyét és környékét érdeklő döntések látnak napvilágot, hanem azo­kat is, melyeken a hirdetések jelentek meg. A 100 éves So­mogy minden számának egy egész oldalát kitöltő hirdeté­sek között helyet kapott fog- csepprek.lám, a hajbalzsam, a tyúkszemkeverék, valamint az érckoporsó. Természetesen mindegyik egyedi szabadalom, és hatása utolérhetetlen. (Bár az utóbbit ellenőrizni megle­hetősen nehéz feladat lenne.) A£ év tavaszán azonban új, ad­dig nem látott nagyméretű hirdetés foglalta el a főhelyet. Harsány cím biztatja a rá raj­zolt négylábúakat, hogy »Te­henek, örüljetek.'« Friedman A. úr adja hírül, hogy >»Ame­rikában rövid idő alatt igen fontos mezőgazdasági fölfede­zés történt, s nekem összeköt­tetéseimnél fogva sikerült raktárt kapnom a nevezetes cikkből.« A nevezetes cikk pe­dig a fejőgép, amelynek elő­nyeit Friedman A. úr részle­tesen tárgyalja és közre bo­csátja. Csak ízelítőül kettő: I A fejógép fölöslegessé tesz minden emberi segélyt, még agy gyermek is tud vele bánni. 2. Jótékonyan hat az állatra. (Szerinte ugyanis a hagyomá­nyos fejési mód alkalmazása­kor elképzelhető, hogy a. te­hén -kellemetlen előérzetnek van kitéve«. A hirdetés szerint ez az ártalom az új konstruk­ció alkalmazásakor teljesen ki­zárt.) A fejőgép egyébként tiszta ezüstből van. Anyaga külön­bözteti meg az utánzatoktól, amelyek rövid idő alatt elsza­porodtak. Friedman úr ov>a nőtt a nagyérdemű vásárlóközön­ségét attól, hogy esetleg mástól vegyen fejőgépet, mert az igazi, az ezüstből való, csak nála, Bécsben kapható„

Next

/
Oldalképek
Tartalom