Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-18 / 90. szám
A marcali járás termelőszövetkezeteiben ez idő szerint az 1—3 eves gabonakombájnok száma 27, a 4—6 éveseké 32, a 7—10 éveseké 11, a 10 évnél idősebbeké 8. Ugyanakkor a meglevő traktorok 35 százaléka 1—3 éves, 29 százaléka 4— 6 éves, 25 százaléka 7—10 éves, 11 százaléka pedig 10 év fölötti. Ügy vélem, nem szükséges külön szólni arról, hogy a hétévesnél idősebb, de különösen a 10 évet is túlhaladott traktorok üzemben tartása mennyibe kerül a szövetkezetnek. A marcali járás közös gazdaságai ebben az évben számos kombájn és traktor vásárlását tervezték, részben az említett "-túlkoros« gépek pótlására, részben pedig gépparkjuk bővítésére, mindezt üzemi terveik sikeres megvalósítása érdekében. A múlt év végén 407 traktor volt összesen ezen a területen, ehhez akartak vásárolni az idén 38 újat Kombájn 78 volt, ehhez szerettek volna venni tizenhármat, minthogy a meglevőkből 18 »selejtérett«. A tervezett vásárlásokhoz o szükséges pénz a gazdaságok rendelkezésére áU... Késnek a mező Ezek a számok megyénknek csupán egyetlen járásában mutatják a valós helyzetet. És most vegyünk néhány idézetet a Magyar Mezőgazdaság »Információk« című mellékleteiből. ' A 9. számban olvashatjuk az AGROTRÖSZT kereskedelmi tájékoztatójában: »Az egyes traktortípusok közül 1973-ban — beszerzési nehézségek miatt — az MTZ—50 jelű univerzális traktorból csak korlátozott mértékben tudjuk vevőink igényeit kielégíteni. Azoknak a kedves vevőinknek, akiknek talajuk adottsága vagy egyéb körülményeik miatt. 50 lóerőnél nagyobb teljesítményű univerzális traktorra van szükségük, különösen figyelmükbe ajánljuk a Román Nép- köztársaságból importált, 65 lóerős teljesítményű U—650 M jelű univerzális traktorokat ...« A 11. számban olvashatjuk »A mezőgazdasági üzemek 1973. évi gépellátásának néhány problémája« című írást, amely megerősíti az AGROI Zöldségtermesztés, komputer utasítására TRÖSZT tájékoztatójában elmondottakat az MTZ—50-es, illetőleg az U 650-es traktorokra vonatkozóan. Azzal folytatja, hogy »gabonakombájnokból az NDK gyártmányú E 512-es típus iránt rendkívüli módon megnövekedett igényeknek csak egy töredékét fehet kielégíteni. Hasonló nehézségek jelentkeznek az ugyancsak NDK gyártmányú E 280 és az E 301 típusú önjáró szálastakar- mány-betakarító gépek értékesítésében Is. A szovjet gyártmányú SZK—4 gabona- kombájnból viszonylag kisebb a hiány, sőt ebből a géptípusból — igaz, hogy csak a harmadik negyedévben, tehát a gabonabetakarítás után — van némi lehetőség még bizonyos mennyiségű gép beszerzésére. Ha ez realizálódna, azokat a kukoricabetakarításban már be lehetne állítani...« És végül még egy idézet a 14. számból, az Országos Mezőgazdasági Operatív Bizottság március 23-i ülésén elhangzott főosztályvezetői értékelésből: »Az anyagi-műszaki ellátás összességében kielégítő. Ugyanakkor nem megnyugtató a típusválaszték és egyes korszerű, nagy teljesítményű gépek kereskedelmi helyzete. Már most élénk a kereslet az E—280, E—301-es típusú szá- lastakarmány-be takarító gépek Iránt. Az igényeket a gyártó cég szállítási készségének hiánya miatt kereskedelmünk nem képes kielégíteni.-« Itt hozzá kell tenni, hogy az OMOB ezúttal a mezőgazdasági üzemekben eddig elvégzett tavaszi munkákat értékelte, tehát csak az érré az időszakra vonatkozó anyagiműszaki ellátást vizsgálta... Kommentárként mindehhez csupán annyit, hogy Somogybán egyre több termelőszövetkezetben — nemcsak a marcali járásban — néznek aggodalommal, immár a közlemények ismeretében, az év során következő munkák elé. Tény, hogy a hiányzó gépek másokkal pótolhatók. Persze joggal vitatkoznak ezzel most azok, ! akik azt mondják, eddig a géptípusok szűkítése volt a cél, erre rendezkedtek be alkatrészekkel, most mégis bőví- teniük kell a skálát. A* másik tennivaló a meglevő gépállomány alapos rendbetétele, gondos felkészítése a megnövekvő feladatokra. Ugyanakkor tudjuk, hogy ezek a feladatok jó néhány öreg gépnek meghaladják az erejét, akárhogyan igyekeznek is őket javításokkal »megfiatalítani«. Es itt mindjárt következik az újabb kérdés: a gazdaságok kajmak-e ehhez elegendő és megfelelő alkatrészt? A már idézett, a 11. számban közölt írás ezzel kapcsolatban kimondja: »A helyzet ismeretében a Mezőgéptröszt, illetőleg az Agrotrö6zt vállalatai igyekeznek az alkatrészkészleteket feltölteni, és ezekből az üzemek igényeit megfelelő időben kielégíteni. A meglevő gépek rendbetétele, illetőleg az ehhez szükséges alkatrészek mielőbbi megrendelése azért is fontos, hogy az esetleges hiányokat még időben pótolni lehessen.« Ebből adódik a kérés: a felhasználók rendeljék meg, a kereskedelem pedig adja idejében a szükséges alkatrészeket, — máskülönben az idei év sok-sok kellemetlenséget, s ami ennél súlyosabb: tetemes veszteséget hozhat a mezőgazdasági üzemeinknek. Hemesz Ferenc Huszonöt tsz egyetlen igényt sem jelentett be A házastársak mindegyike kaphat járadékot A Zöldségtermesztés! Kutató Intézet kecskeméti központjában ökonómiai osztály alakult, amely mezőgazdasági üzemek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek részére kidolgozza a leggazdaságosabb termelési módszereket. A szükséges felmérések után komputer segítségével adják meg a legmegfelelőbb termelési mutatókat. E módszer segítségével 20 százalékkal javult azoknak a gazdaságoknak a jövedelmezősége, amelyek igénybe vették a komputeres tervezést. A hódoshátiszamócások 96 család, egy utcasor 1000 méteren. Homokos föld, sok szép, több szobás ház, szorgalmas nép; ez Hódoshát, a Nlkához tartozó szőlőhegy. A kertekben 50—500 négyszögölön szamócatelepítések, szinte valamennyi háznál. Közöttük első éves telepítések, amelyek csak jövőre teremnek, másod- és harmadéves ültetések, amelyek már az idén gazdag termést ígérnék. Több háznál érdeklődtem, ki volt az. első, aki szamócával foglalkozott. Szabó Józsi bácsihoz irányítottak. — Hat évvel ezelőtt keresett meg a marcali áfész felvásárlója, Üst József, ő javasolta: telepítsek szamócát — mondta. — A szaporítóanyagot egy Budapest melletti telepről hozatta az áfész. Belementem, megpróbáltam. A 200 négyszögöl telepítésem a második évben gazdagon fizetett. 8000 forint értéket adtam el e kis területről. A szamóca kedveli a mi homokos talajunkat. Az itt lakó családok figyelték, hogy mire megyek. Az eredmény láttán megmozdult a település lakossága Most, hogy végigjött Hódosháton, maga is tapasztalhatta, hogy a kertekben, a hegy egy-egy részén zöldellnek a régi és új telepítések. Az emberek megtalálják számításukat. Látta ezt a sok új házat nálunk? A szamóca- termelésnek is része van abban, hogy megépültek. Tavaly már több termelő elérte a Ift, 2fi, 3S ezer formlos bevételt* de volt, aki 500 négyszögölön 60 ezer forint értéket termelt. Tudom, hogy az országnak is érdeke a szamócatermelés, hiszen a legnagyobb része exportra kerül. Mi a Senga, Sen- gána, Senga-Gianna fajtát honosítottuk meg. És még valami. A szövetkezet javaslatára az utóbbi években sok pándi- meggyet telepítettünk, jelentős mennyiségű cseresznye és kajszi termett nálunk. Újabban zöldségfélét, uborkát és zöldbabot is termelünk. A hódosháti gazdáktól Makár Sándor, a niklai áfész felvásárlója veszi át a zöldséget, gyümölcsöt. A termeltetés szervezésében nagy ré6ze van. öt is fölkerestem. Előző nap járta végig a hódosháti családokat, és szerződést kötött velük. Nem járt hiába. 38 családdal állapodott meg 275 mázsa szamóca szállítására, 23 család pándimeggyet ígért, 28 mázsa mennyiségben. Uborkát MCS négyszögölön, zöldbabot 700 négyszögölön termelnek eladásra, tehát a saját szükségleten félül. — Ügy számítok — mondta a felvásárló —, ha az időjárás egy kicsit is kedvez, akkor e kis település termelőinek 600—700 ezer forintot is kifizetünk 1973-ban. Ha pedig a jelenlegi új szamócatelepítéseket is figyelembe vesszük, akkor jövőre már tíz vagon körüli jó minőségű szamócát is felvásárolhatunk exportra. ai i NEGYEDÉV TELT EL azóta, hogy hatályba léptek a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok új és módosított nyugdí j szabályai. A rendelkezések gyors megismertetése végett a megváltozott szabályokat e lap sorozatban közölte, a Megyei Társadalom- biztosítási 'Igazgatóság szakemberei pvedig ankétokon, a termelőszövetkezeitek ügyin» tézőinek továbbképzésein ismertették. Csupán emlékeztetőül vegyük sorra a legfontosabb változásokat. Ez év január elsejétől az együtt élő házastársak mindegyike kaphat járadékot, ha a jogosultság mindegyiküknél külön-külön fennáll. A járadékot később igénylő házastárs 259 forintot, míg a korábban már járadékos házastárs 468 forintot kaphait. Módosultak a járadékra való jogosultság föltételei, mégpedig annyiban, hogy a korábbi 260 forintos kizáró értékhatár megszűnt, és helyette külön kell megvizsgálni, mennyi jövedelme van a járadékot igénylő tagnak, és külön, hogy házastársának milyen a keresete vagy a jövedelme. Nézzük meg, hogy a tag saját jövedelme milyen esetben akadályozhatja meg a járadék megállapítását? Először akkor, ha a jövedelme magasabb, mint a megállapítható járadék összege (az idén 468 forint), másodszor pedig, ha már van valamilyen nyugellátása, és ez magasabb, mint a termelőszövetkezeti tagoknak megállapítható legkisebb összegű öregségi nyugdíj (1973-lban 538 forint) összege. Ha ezek a kizáró tényezők nem állnak fenn, akkor megvizsgálják azt, hogy a kérelmező házastársának milyen keresete, jövedelme van. Ha a havi 1200 forintot meghaiad• szege), végül ha mint nyugdíjas dolgozik is, a nyugdíj és a kereset együttesen a havi 1700 forintot meghaladja, a járadékot nem állapíthatják meg. 1973. január elsejétől a termelőszövetkezeti járadékos a saját jogú járadékán kívül özvegyi járadékot is kaphat. Tehát az elhalt járadékos házastárs után 365 forint özvegyi járadékot igényelhet a saját jogán is jogosult termelőszö- vetkezetitag. A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság adatai szerint az év első három hónapja alatt 990 járadékos igényét intézték eL A pontos, gyors elintézést nagymértékben elősegítette, hogy a legtöbb mezőgazdasági termelőszövetkezet helyi ismeretei révén és nyilvántartásai segítségével már teljesen előkészített kérelmeiket adott be az igazgatóságnak, röviddel a rendelkezéseik megjelenése után. Ez nagyon fontos, mivel a járadékot csak attól a hónaptól leshet megállapítani, amikor az igényt előterjesztették. . Azt is tapasztalták az íTíe- tékesek, hogy a megye 25 termelőszövetkezetéből égy etlen igény sem érkezett még, to- vábhi 26 termelőszövetkezetből pedig legföljebb egy vagy két járadékkérelmet küldtek csak meg. FÖLTÉTELEZHETŐ, hogy több termelőszövetkezefá tagnak lehetne megállapítani járadékot, ha a termelőszövetkezeteken keresztül az igényt előterjesztenék. Most a zár- számadási, illetve a tenvtár- gyalási munkálatok befejeztével szükséges volna a termelőszövetkezetek társadalom- biztosítási ügyintézőinek, a szociális bizottság tagjainak tómét sorra venniük az idős tagokat, és megvizsgálni, hogy j újabb járadék megállapítása | kinél lehetséges. bawfa Gsote ja, vagy 809 forintnál több a nyugdíja (ebbe nem számítható be a. JjífU&L Ob&rl i Hullámvölgy V isszatérő témánk a mai. Talán emlékeznek még, több mint fél évvel ezelőtt két izgalmas tanulmányra hivatkozva e hasábokon már szót váltottunk a jövőről. Kinek építjük? — ez volt a cím, s most azzal folytatnám: Ki építi tovább? — mármint a szocializmust. Akitor — meghökkentő adatok birtokában — a népesség alakulásáról, a nép- szaporulatról beszéltünk. Folytassuk ezt a gondolatmenetét. Ezúttal azonban nem a szülész-nőgyógyász és nem a statisztikus, hanem javarészt a demográfus nézőpontjából. S hogy a sorok között ott lesz majd az előbbiek véleménye is, és rajtuk kívül sok más emberé: politikusoké és igazgatóké, nagyszülőké és munkavezetőké, szociológusoké, tudós és nem tudós embereké, ez természetes. Hiszen nemzeti érdekről van szó. Ha plakáton kellene kifejezni a mondanivaló lényegét, azt hiszem a hófehér papírra nem is tervezhetnénk mást, mint egy óriási felkiáltójelet. Azért, hogy senki se tudjon közömbösen elmenni mellette, hogy oda vonzza a tekintetet, hogy figyelmeztetése felrázzon és cselekvésre késztessen minden embert. A felkiáltójel köré apró jelképeket szánnék csupán, amelyek a nőt, az édesanyát, a szeretetet, a jövőt állítják figyelmünk középpontjába. Ne higgyék, hogy eltúlozom visszatérő témánkat, önmagától is meghökkentő.' Beszéljenek hát helyettem a számok. Olvastam egy hiteles vitaanyagban, hogy az 1957 utáni tizenöt évben 680 000-rel kevesebb gyerek született Magyarországon, mint az 1957-et megelőző tizenöt évben. Nem elég kifejező? Aikikor mondjuk így: a születések száma tizenöt év óta rendszeresen kevés ahhoz is, hogy társadalmunk egyszerű megújítását biztosítsuk. Olyan — ma már megváltoztathatatlan — helyzetben vagyunk, hogy a hetvenes évék végére kevesebben lesznek a munkába lépők, mint azok, akik nyugdíjba mennek. Ijesztő tény: a világ leggyorsabban öregedő társadalma leszünk. »Akkor meg miért papolunk annyit erről a témáról, ha egyszer úgysem segíthetünk rajta« — mondta egy közeli ismerősöm. Csak azért mondtam el ezeket a tényeket előre, mert ő is »érdekelt«: egyetlen gyereke sincs; fiatal, jól fizetett állasa van, és minden más »földi jó« birtokosa. Nem izgatta föl a téma. Fennhéjázó hangon azt mondta: »Nem probléma. Ha kevesebben leszünk, jobban élünk és kész«. Ezzel elejét vette a vitának. Amibár reménykedem: később csak eltöprengett a véleményén. Én mindenesetre nem mondhattam él, hogy néha gondolkozni sem árt. A hozzá hasonlóknak ugyanis aligha jut eszükbe, hogy voltaképpen mi fogyasztjuk el azokat a javaikat is, amelyek a meg nem született gyermekeket illetnék. S hogy ez növeli az életszínvonalat? Valóban. Kétségkívül jobban élünk, mintha az alatt a tizenöt év alatt 680 000-rél több gyerek született volna az országban. De töprengjünk tovább. Aki jobban él, annak nő az étvágya is. Természetes következmény. Egyeseknél már-már azt hiszi az emfber. hogy föl akarja falni a világot, és nemcsak az élelmezésről van szó. Mégis: fogadjuk él, jó, hogy igényeink növekednek. De kik fogják előállítani ezeket a javakat. Mi lesz néhány év múlva megnövekedett étvágyunkkal? A várható panasz aligha elégíti ki. És a mi gyermekeink? Előbb-utóbb kiderül: ők is csak úgy közelíthetik meg túlfokozott igényeik nyomán — a mi életszínvcmal-norrnánlkat, ha ugyanúgy nem vállalnak gyereket, mint közülünk sokan. Hullámvölgyben vagyunk. Ideje volna fölkapaszkodni. Kié a felelősség? A vitairat újszerűén válaszol: »Amíg a család termelési egység volt, addig a munkaerő újratermelése legközvetlenebb létérdeke volt. Ma már fogyasztói egységgé vált a család, s a gyermek súlyos anyagi gond. Az ember újratermelését a család érdekéből, gondjából, feladatából mindinkább a társadalom érdekévé, gondjává, feladatává kell tennünk.«. I gaz. Erről a társadalmi felelősségről nyilatkozott legutóbb a kormány elnöke, erről vallanak initézkedése- inik, terveink, ezt szorgalmazzák a népesedéspolitika szószólói. A társadalom azonban nem általában felelős, hanem mi vagyunk azok. Mindannyian. Nekünk kell kimászni a hullámvölgyből, felelősséget érezve a nemzet, a jövő iránt. Nos hét nézzünk körül ismét idehaza, a megyében. A leghitelesebb »publicisták« —■ ha unalmasnak tűnnek is — most is a számok. Íme két véglet, kérem jól figyeljenek: 1956-ban 7310 gyerek született Somagyban, a terhességmegszalkításók száma 1948 volt. Ezzel szemben 1971 »ben 5163 gyerek született, és 6929 terhesséigmegszakítást tartottak nyilván. Több gyermekről mondtunk le ilyen áron, mint amennyi született. Mond ez valamit? Menjünk tovább. 1962-ben 359-cel, 1965- ben 293-mal, 1968-ban 163-mai kevesebb gyerek jött a Világra Somogybán, mint ahány felnőtt meghalt. Kikből biztosítjuk az utánpótlást? Kik vállalják majd a jövő generáció és az egyre szaporodó nyugdíjasok eltartásának terhét? Fock Jenő mondta emlékezetes parlamenti expozéjában: » ... a nyugdíjasok száma máris megközelíti az ipari munkások teljes létszámát. Hosszabb távon mind kevesebben lépnek a munkaképes korú nemzedék sorába«. Kérem a türelműiket, még ezrt a számsort olvassák végig. A tizenöt évesnél fiatalabb gyerekeket alapul véve: 1960-ban minden száz somogyi családból 50,9 gyermektelen volt; tíz évvel később ez a szám már 56,2. Három gyereke volt 1960- ban minden száz családból 4,4-nek, 1970-ben már csak 2,6- nak. És odáig jutottunk, hogy 1970-re minden száz családból csupán 1,5-nek van négy vagy annál több gyereke. A hullámvölgynek, a kevesebb gyereknek elsősorban anyagi okai vannak. Kell hát a lakás, a családi pótlék, az anyasági segély és sok más juttatás — több is, mint eddig. Kormányzati szerveink jól látják: javítani kell a több gyermekes családok életén, hiszien hátrányos helyzetben vannak másokkal szemben. Az azonos munkát végzők életszínvonalában 200—300 százalékos különbség is van aszerint, hogy ki hány gyereket nevel, vagy ki nem vállal egyet sem. S ez nagyon igazságtalan. A gyermeknevelés gond iáit vállalókkal szemben 1960-ban 36 304, 1970-ben már 38 451 házaspár élt gyermektelenül Somogyiban. Valamennyiüket hiba volna elmarasztalni ezért, hisz — különböző okok miatt — nem lehet mindenkinek vér szerinti utódja. De ettől még a jövő nemzedék sorsa mindannyiunk közös anyagi és erkölcsi felelőssége, hisz munkaihelyi utódainkról, nyugdíjkori eltartóinkról van szó. * H ullámvölgyben vagyunk. Az anyagi természetű gondokat tervszerűen, folyamatosan megoldja a szocialista állam. Erre utal a kormányéinak megfontolt, felelősségteljes megnyilatkozása: » __kedvezőbb életfeltételeket kid ánunk biztosítani azok számára, akik a gyermekeket világra hozzák, gondozzák és nei'elik«. Az anyaság tiszteletét, megbecsülését példaadó jövőteremtésének dicséretét azonban' nem lehet törvénnyel, kormányhatározattal »kierőszakolni«. Ma még előfordul, hogy a szerzés, a pénzimádás hajszájában [kifacsarodott emberek lenézik, megmosolyogják, szinte megvetik a több gyermekes árnyát. aJki szerintük » semmire se megy, csak gyereket szül«. Mintha sízégvettni keltene maigát annak, aki életet ad. Meggyőződéseim: olyan 1 Wcört, olyan közvéleményt kell Hate kitárunk, az sr ég- miije magát embertársad előtt, aki bútort, kn-sit. házat és vülát, külföldi utazást és mindent előbbre valónak tart az emberke jövetelénél; az szégyellne magát, akinek lehetne és még sincs .1 w-mnefeie . J i 3 V i ' Al •