Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-18 / 90. szám

A marcali járás termelő­szövetkezeteiben ez idő szerint az 1—3 eves gabonakombájnok száma 27, a 4—6 éveseké 32, a 7—10 éveseké 11, a 10 évnél idősebbeké 8. Ugyanakkor a meglevő traktorok 35 százalé­ka 1—3 éves, 29 százaléka 4— 6 éves, 25 százaléka 7—10 éves, 11 százaléka pedig 10 év fö­lötti. Ügy vélem, nem szüksé­ges külön szólni arról, hogy a hétévesnél idősebb, de különö­sen a 10 évet is túlhaladott traktorok üzemben tartása mennyibe kerül a szövetkezet­nek. A marcali járás közös gaz­daságai ebben az évben szá­mos kombájn és traktor vá­sárlását tervezték, részben az említett "-túlkoros« gépek pót­lására, részben pedig gép­parkjuk bővítésére, mindezt üzemi terveik sikeres megva­lósítása érdekében. A múlt év végén 407 traktor volt össze­sen ezen a területen, ehhez akartak vásárolni az idén 38 újat Kombájn 78 volt, ehhez szerettek volna venni tizenhár­mat, minthogy a meglevőkből 18 »selejtérett«. A tervezett vásárlásokhoz o szükséges pénz a gazdaságok rendelke­zésére áU... Késnek a mező Ezek a számok megyénknek csupán egyetlen járásában mutatják a valós helyzetet. És most vegyünk néhány idé­zetet a Magyar Mezőgazdaság »Információk« című mellékle­teiből. ' A 9. számban olvashatjuk az AGROTRÖSZT kereskedelmi tájékoztatójában: »Az egyes traktortípusok közül 1973-ban — beszerzési nehézségek miatt — az MTZ—50 jelű univerzá­lis traktorból csak korlátozott mértékben tudjuk vevőink igényeit kielégíteni. Azoknak a kedves vevőinknek, akiknek talajuk adottsága vagy egyéb körülményeik miatt. 50 lóerő­nél nagyobb teljesítményű univerzális traktorra van szükségük, különösen figyel­mükbe ajánljuk a Román Nép- köztársaságból importált, 65 lóerős teljesítményű U—650 M jelű univerzális traktoro­kat ...« A 11. számban olvashatjuk »A mezőgazdasági üzemek 1973. évi gépellátásának né­hány problémája« című írást, amely megerősíti az AGRO­I Zöldségtermesztés, komputer utasítására TRÖSZT tájékoztatójában el­mondottakat az MTZ—50-es, illetőleg az U 650-es traktorok­ra vonatkozóan. Azzal folytat­ja, hogy »gabonakombájnokból az NDK gyártmányú E 512-es típus iránt rendkívüli módon megnövekedett igényeknek csak egy töredékét fehet kielé­gíteni. Hasonló nehézségek je­lentkeznek az ugyancsak NDK gyártmányú E 280 és az E 301 típusú önjáró szálastakar- mány-betakarító gépek érté­kesítésében Is. A szovjet gyártmányú SZK—4 gabona- kombájnból viszonylag kisebb a hiány, sőt ebből a géptípus­ból — igaz, hogy csak a har­madik negyedévben, tehát a gabonabetakarítás után — van némi lehetőség még bizonyos mennyiségű gép beszerzésére. Ha ez realizálódna, azokat a kukoricabetakarításban már be lehetne állítani...« És végül még egy idézet a 14. számból, az Országos Me­zőgazdasági Operatív Bizott­ság március 23-i ülésén el­hangzott főosztályvezetői érté­kelésből: »Az anyagi-műszaki ellátás összességében kielégí­tő. Ugyanakkor nem megnyug­tató a típusválaszték és egyes korszerű, nagy teljesítményű gépek kereskedelmi helyzete. Már most élénk a kereslet az E—280, E—301-es típusú szá- lastakarmány-be takarító gé­pek Iránt. Az igényeket a gyártó cég szállítási készsé­gének hiánya miatt kereske­delmünk nem képes kielégíte­ni.-« Itt hozzá kell tenni, hogy az OMOB ezúttal a mezőgaz­dasági üzemekben eddig el­végzett tavaszi munkákat ér­tékelte, tehát csak az érré az időszakra vonatkozó anyagi­műszaki ellátást vizsgálta... Kommentárként mindehhez csupán annyit, hogy Somogy­bán egyre több termelőszövet­kezetben — nemcsak a mar­cali járásban — néznek aggo­dalommal, immár a közlemé­nyek ismeretében, az év során következő munkák elé. Tény, hogy a hiányzó gépek mások­kal pótolhatók. Persze joggal vitatkoznak ezzel most azok, ! akik azt mondják, eddig a géptípusok szűkítése volt a cél, erre rendezkedtek be al­katrészekkel, most mégis bőví- teniük kell a skálát. A* másik tennivaló a meglevő gépállo­mány alapos rendbetétele, gondos felkészítése a megnö­vekvő feladatokra. Ugyanak­kor tudjuk, hogy ezek a fel­adatok jó néhány öreg gépnek meghaladják az erejét, akár­hogyan igyekeznek is őket ja­vításokkal »megfiatalítani«. Es itt mindjárt következik az újabb kérdés: a gazdasá­gok kajmak-e ehhez elegendő és megfelelő alkatrészt? A már idézett, a 11. számban kö­zölt írás ezzel kapcsolatban kimondja: »A helyzet ismere­tében a Mezőgéptröszt, illető­leg az Agrotrö6zt vállalatai igyekeznek az alkatrészkészle­teket feltölteni, és ezekből az üzemek igényeit megfelelő időben kielégíteni. A meglevő gépek rendbetétele, illetőleg az ehhez szükséges alkatré­szek mielőbbi megrendelése azért is fontos, hogy az eset­leges hiányokat még időben pótolni lehessen.« Ebből adódik a kérés: a felhasználók rendeljék meg, a kereskedelem pedig adja ide­jében a szükséges alkatrésze­ket, — máskülönben az idei év sok-sok kellemetlenséget, s ami ennél súlyosabb: tetemes veszteséget hozhat a mezőgaz­dasági üzemeinknek. Hemesz Ferenc Huszonöt tsz egyetlen igényt sem jelentett be A házastársak mindegyike kaphat járadékot A Zöldségtermesztés! Kutató Intézet kecskeméti központjá­ban ökonómiai osztály alakult, amely mezőgazdasági üze­mek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek részére kidol­gozza a leggazdaságosabb termelési módszereket. A szüksé­ges felmérések után komputer segítségével adják meg a legmegfelelőbb termelési mutatókat. E módszer segítségé­vel 20 százalékkal javult azoknak a gazdaságoknak a jö­vedelmezősége, amelyek igénybe vették a komputeres terve­zést. A hódoshátiszamócások 96 család, egy utcasor 1000 méteren. Homokos föld, sok szép, több szobás ház, szorgal­mas nép; ez Hódoshát, a Nlk­ához tartozó szőlőhegy. A kertekben 50—500 négy­szögölön szamócatelepítések, szinte valamennyi háznál. Kö­zöttük első éves telepítések, amelyek csak jövőre terem­nek, másod- és harmadéves ültetések, amelyek már az idén gazdag termést ígérnék. Több háznál érdeklődtem, ki volt az. első, aki szamócával foglal­kozott. Szabó Józsi bácsihoz irányítottak. — Hat évvel ezelőtt keresett meg a marcali áfész felvásár­lója, Üst József, ő javasolta: telepítsek szamócát — mond­ta. — A szaporítóanyagot egy Budapest melletti telepről ho­zatta az áfész. Belementem, megpróbáltam. A 200 négy­szögöl telepítésem a második évben gazdagon fizetett. 8000 forint értéket adtam el e kis területről. A szamóca kedveli a mi homokos talajunkat. Az itt lakó családok figyelték, hogy mire megyek. Az ered­mény láttán megmozdult a te­lepülés lakossága Most, hogy végigjött Hódosháton, maga is tapasztalhatta, hogy a kertek­ben, a hegy egy-egy részén zöldellnek a régi és új telepí­tések. Az emberek megtalálják számításukat. Látta ezt a sok új házat nálunk? A szamóca- termelésnek is része van ab­ban, hogy megépültek. Tavaly már több termelő elérte a Ift, 2fi, 3S ezer formlos bevételt* de volt, aki 500 négyszögölön 60 ezer forint értéket termelt. Tudom, hogy az országnak is érdeke a szamócatermelés, hi­szen a legnagyobb része ex­portra kerül. Mi a Senga, Sen- gána, Senga-Gianna fajtát ho­nosítottuk meg. És még vala­mi. A szövetkezet javaslatára az utóbbi években sok pándi- meggyet telepítettünk, jelentős mennyiségű cseresznye és kaj­szi termett nálunk. Újabban zöldségfélét, uborkát és zöld­babot is termelünk. A hódosháti gazdáktól Ma­kár Sándor, a niklai áfész fel­vásárlója veszi át a zöldséget, gyümölcsöt. A termeltetés szervezésében nagy ré6ze van. öt is fölkerestem. Előző nap járta végig a hódosháti csalá­dokat, és szerződést kötött ve­lük. Nem járt hiába. 38 csa­láddal állapodott meg 275 má­zsa szamóca szállítására, 23 család pándimeggyet ígért, 28 mázsa mennyiségben. Uborkát MCS négyszögölön, zöldbabot 700 négyszögölön termelnek eladásra, tehát a saját szük­ségleten félül. — Ügy számítok — mondta a felvásárló —, ha az időjá­rás egy kicsit is kedvez, akkor e kis település termelőinek 600—700 ezer forintot is kifi­zetünk 1973-ban. Ha pedig a jelenlegi új szamócatelepítése­ket is figyelembe vesszük, ak­kor jövőre már tíz vagon kö­rüli jó minőségű szamócát is felvásárolhatunk exportra. ai i NEGYEDÉV TELT EL az­óta, hogy hatályba léptek a mezőgazdasági termelőszövet­kezeti tagok új és módosított nyugdí j szabályai. A rendel­kezések gyors megismertetése végett a megváltozott szabá­lyokat e lap sorozatban kö­zölte, a Megyei Társadalom- biztosítási 'Igazgatóság szak­emberei pvedig ankétokon, a termelőszövetkezeitek ügyin» tézőinek továbbképzésein is­mertették. Csupán emlékeztetőül ve­gyük sorra a legfontosabb vál­tozásokat. Ez év január elsejé­től az együtt élő házastársak mindegyike kaphat járadékot, ha a jogosultság mindegyikük­nél külön-külön fennáll. A já­radékot később igénylő há­zastárs 259 forintot, míg a korábban már járadékos há­zastárs 468 forintot kaphait. Módosultak a járadékra va­ló jogosultság föltételei, még­pedig annyiban, hogy a ko­rábbi 260 forintos kizáró ér­tékhatár megszűnt, és helyet­te külön kell megvizsgálni, mennyi jövedelme van a jára­dékot igénylő tagnak, és kü­lön, hogy házastársának mi­lyen a keresete vagy a jöve­delme. Nézzük meg, hogy a tag sa­ját jövedelme milyen esetben akadályozhatja meg a jára­dék megállapítását? Először akkor, ha a jövedelme maga­sabb, mint a megállapítható járadék összege (az idén 468 forint), másodszor pedig, ha már van valamilyen nyugel­látása, és ez magasabb, mint a termelőszövetkezeti tagok­nak megállapítható legkisebb összegű öregségi nyugdíj (1973-lban 538 forint) összege. Ha ezek a kizáró tényezők nem állnak fenn, akkor meg­vizsgálják azt, hogy a kérel­mező házastársának milyen keresete, jövedelme van. Ha a havi 1200 forintot meghaiad­• szege), végül ha mint nyugdí­jas dolgozik is, a nyugdíj és a kereset együttesen a havi 1700 forintot meghaladja, a járadékot nem állapíthatják meg. 1973. január elsejétől a ter­melőszövetkezeti járadékos a saját jogú járadékán kívül öz­vegyi járadékot is kaphat. Te­hát az elhalt járadékos házas­társ után 365 forint özvegyi járadékot igényelhet a saját jogán is jogosult termelőszö- vetkezetitag. A Megyei Társadalombizto­sítási Igazgatóság adatai sze­rint az év első három hónap­ja alatt 990 járadékos igényét intézték eL A pontos, gyors elintézést nagymértékben elősegítette, hogy a legtöbb mezőgazdasági termelőszövet­kezet helyi ismeretei révén és nyilvántartásai segítségével már teljesen előkészített ké­relmeiket adott be az igazgató­ságnak, röviddel a rendelke­zéseik megjelenése után. Ez nagyon fontos, mivel a jára­dékot csak attól a hónaptól leshet megállapítani, amikor az igényt előterjesztették. . Azt is tapasztalták az íTíe- tékesek, hogy a megye 25 ter­melőszövetkezetéből égy etlen igény sem érkezett még, to- vábhi 26 termelőszövetkezet­ből pedig legföljebb egy vagy két járadékkérelmet küldtek csak meg. FÖLTÉTELEZHETŐ, hogy több termelőszövetkezefá tag­nak lehetne megállapítani já­radékot, ha a termelőszövet­kezeteken keresztül az igényt előterjesztenék. Most a zár- számadási, illetve a tenvtár- gyalási munkálatok befejez­tével szükséges volna a terme­lőszövetkezetek társadalom- biztosítási ügyintézőinek, a szociális bizottság tagjainak tómét sorra venniük az idős tagokat, és megvizsgálni, hogy j újabb járadék megállapítása | kinél lehetséges. bawfa Gsote ja, vagy 809 forintnál több a nyugdíja (ebbe nem számítha­tó be a. JjífU&L Ob&rl i Hullámvölgy V isszatérő témánk a mai. Talán emlékeznek még, több mint fél évvel ezelőtt két izgalmas tanulmányra hi­vatkozva e hasábokon már szót váltottunk a jövőről. Kinek építjük? — ez volt a cím, s most azzal folytatnám: Ki építi tovább? — mármint a szocializmust. Akitor — meghök­kentő adatok birtokában — a népesség alakulásáról, a nép- szaporulatról beszéltünk. Folytassuk ezt a gondolatmenetét. Ezúttal azonban nem a szülész-nőgyógyász és nem a statisz­tikus, hanem javarészt a demográfus nézőpontjából. S hogy a sorok között ott lesz majd az előbbiek véleménye is, és rajtuk kívül sok más emberé: politikusoké és igazgatóké, nagyszülőké és munkavezetőké, szociológusoké, tudós és nem tudós embereké, ez természetes. Hiszen nemzeti érdekről van szó. Ha plakáton kellene kifejezni a mondanivaló lényegét, azt hiszem a hófehér papírra nem is tervezhetnénk mást, mint egy óriási felkiáltójelet. Azért, hogy senki se tudjon közömbösen elmenni mellette, hogy oda vonzza a tekintetet, hogy figyelmeztetése felrázzon és cselekvésre késztessen min­den embert. A felkiáltójel köré apró jelképeket szánnék csu­pán, amelyek a nőt, az édesanyát, a szeretetet, a jövőt állít­ják figyelmünk középpontjába. Ne higgyék, hogy eltúlozom visszatérő témánkat, önma­gától is meghökkentő.' Beszéljenek hát helyettem a számok. Olvastam egy hiteles vitaanyagban, hogy az 1957 utáni tizen­öt évben 680 000-rel kevesebb gyerek született Magyarorszá­gon, mint az 1957-et megelőző tizenöt évben. Nem elég ki­fejező? Aikikor mondjuk így: a születések száma tizenöt év óta rendszeresen kevés ahhoz is, hogy társadalmunk egyszerű megújítását biztosítsuk. Olyan — ma már megváltoztatha­tatlan — helyzetben vagyunk, hogy a hetvenes évék végére kevesebben lesznek a munkába lépők, mint azok, akik nyug­díjba mennek. Ijesztő tény: a világ leggyorsabban öregedő társadalma leszünk. »Akkor meg miért papolunk annyit erről a témáról, ha egyszer úgysem segíthetünk rajta« — mondta egy közeli is­merősöm. Csak azért mondtam el ezeket a tényeket előre, mert ő is »érdekelt«: egyetlen gyereke sincs; fiatal, jól fize­tett állasa van, és minden más »földi jó« birtokosa. Nem iz­gatta föl a téma. Fennhéjázó hangon azt mondta: »Nem prob­léma. Ha kevesebben leszünk, jobban élünk és kész«. Ezzel elejét vette a vitának. Amibár reménykedem: később csak eltöprengett a véleményén. Én mindenesetre nem mondhat­tam él, hogy néha gondolkozni sem árt. A hozzá hasonlók­nak ugyanis aligha jut eszükbe, hogy voltaképpen mi fo­gyasztjuk el azokat a javaikat is, amelyek a meg nem szüle­tett gyermekeket illetnék. S hogy ez növeli az életszínvona­lat? Valóban. Kétségkívül jobban élünk, mintha az alatt a tizenöt év alatt 680 000-rél több gyerek született volna az or­szágban. De töprengjünk tovább. Aki jobban él, annak nő az étvágya is. Természetes következmény. Egyeseknél már-már azt hiszi az emfber. hogy föl akarja falni a világot, és nem­csak az élelmezésről van szó. Mégis: fogadjuk él, jó, hogy igé­nyeink növekednek. De kik fogják előállítani ezeket a java­kat. Mi lesz néhány év múlva megnövekedett étvágyunkkal? A várható panasz aligha elégíti ki. És a mi gyermekeink? Előbb-utóbb kiderül: ők is csak úgy közelíthetik meg túl­fokozott igényeik nyomán — a mi életszínvcmal-norrnánlkat, ha ugyanúgy nem vállalnak gyereket, mint közülünk sokan. Hullámvölgyben vagyunk. Ideje volna fölkapaszkodni. Kié a felelősség? A vitairat újszerűén válaszol: »Amíg a család termelési egység volt, addig a munkaerő újraterme­lése legközvetlenebb létérdeke volt. Ma már fogyasztói egy­séggé vált a család, s a gyermek súlyos anyagi gond. Az em­ber újratermelését a család érdekéből, gondjából, feladatából mindinkább a társadalom érdekévé, gondjává, feladatává kell tennünk.«. I gaz. Erről a társadalmi felelősségről nyilatkozott leg­utóbb a kormány elnöke, erről vallanak initézkedése- inik, terveink, ezt szorgalmazzák a népesedéspolitika szószólói. A társadalom azonban nem általában felelős, ha­nem mi vagyunk azok. Mindannyian. Nekünk kell kimászni a hullámvölgyből, felelősséget érezve a nemzet, a jövő iránt. Nos hét nézzünk körül ismét idehaza, a megyében. A leg­hitelesebb »publicisták« —■ ha unalmasnak tűnnek is — most is a számok. Íme két véglet, kérem jól figyeljenek: 1956-ban 7310 gyerek született Somagyban, a terhességmegszalkításók száma 1948 volt. Ezzel szemben 1971 »ben 5163 gyerek szüle­tett, és 6929 terhesséigmegszakítást tartottak nyilván. Több gyermekről mondtunk le ilyen áron, mint amennyi született. Mond ez valamit? Menjünk tovább. 1962-ben 359-cel, 1965- ben 293-mal, 1968-ban 163-mai kevesebb gyerek jött a Világra Somogybán, mint ahány felnőtt meghalt. Kikből biztosítjuk az utánpótlást? Kik vállalják majd a jövő generáció és az egyre szaporodó nyugdíjasok eltartásának terhét? Fock Jenő mondta emlékezetes parlamenti expozéjában: » ... a nyugdí­jasok száma máris megközelíti az ipari munkások teljes lét­számát. Hosszabb távon mind kevesebben lépnek a munka­képes korú nemzedék sorába«. Kérem a türelműiket, még ezrt a számsort olvassák végig. A tizenöt évesnél fiatalabb gyerekeket alapul véve: 1960-ban minden száz somogyi családból 50,9 gyermektelen volt; tíz évvel később ez a szám már 56,2. Három gyereke volt 1960- ban minden száz családból 4,4-nek, 1970-ben már csak 2,6- nak. És odáig jutottunk, hogy 1970-re minden száz családból csupán 1,5-nek van négy vagy annál több gyereke. A hullámvölgynek, a kevesebb gyereknek elsősorban anyagi okai vannak. Kell hát a lakás, a családi pótlék, az anyasági segély és sok más juttatás — több is, mint eddig. Kormányzati szerveink jól látják: javítani kell a több gyer­mekes családok életén, hiszien hátrányos helyzetben vannak másokkal szemben. Az azonos munkát végzők életszínvona­lában 200—300 százalékos különbség is van aszerint, hogy ki hány gyereket nevel, vagy ki nem vállal egyet sem. S ez na­gyon igazságtalan. A gyermeknevelés gond iáit vállalókkal szemben 1960-ban 36 304, 1970-ben már 38 451 házaspár élt gyermektelenül Somogyiban. Valamennyiüket hiba volna el­marasztalni ezért, hisz — különböző okok miatt — nem lehet mindenkinek vér szerinti utódja. De ettől még a jövő nemze­dék sorsa mindannyiunk közös anyagi és erkölcsi felelőssége, hisz munkaihelyi utódainkról, nyugdíjkori eltartóinkról van szó. * H ullámvölgyben vagyunk. Az anyagi természetű gondo­kat tervszerűen, folyamatosan megoldja a szocialista állam. Erre utal a kormányéinak megfontolt, felelős­ségteljes megnyilatkozása: » __kedvezőbb életfeltételeket ki­d ánunk biztosítani azok számára, akik a gyermekeket világ­ra hozzák, gondozzák és nei'elik«. Az anyaság tiszteletét, megbecsülését példaadó jövőteremtésének dicséretét azon­ban' nem lehet törvénnyel, kormányhatározattal »kierősza­kolni«. Ma még előfordul, hogy a szerzés, a pénzimádás haj­szájában [kifacsarodott emberek lenézik, megmosolyogják, szinte megvetik a több gyermekes árnyát. aJki szerintük » sem­mire se megy, csak gyereket szül«. Mintha sízégvettni keltene maigát annak, aki életet ad. Meggyőződéseim: olyan 1 Wcört, olyan közvéleményt kell Hate kitárunk, az sr ég- miije magát embertársad előtt, aki bútort, kn-sit. házat és vülát, külföldi utazást és mindent előbbre valónak tart az emberke jövetelénél; az szégyellne magát, akinek lehetne és még sincs .1 w-mnefeie ­. J i 3 V i ' Al •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom