Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
Mi kell a közönségnek? Népművelőik: örökös fejtörése, hogy milyen. kultonális programmal csalogassák-hív- ják a művelődési házialkha az embereket? -Mézescukor“ keül-e a kultúrafogyasztók- nafc, '''agy a ikomoily .műveik nehezen élvezhető -ínyeme- failataivaä“ beül táplálni őket? A válasz látszólag egyszerű: inkább tápláljuk! Vagyis, olyan művelődési programot kínáljunk, amitől az emberi szellem és lélek esői gyarapodnak. Könnyű észt mondani. Oe ki dönti el, hogy egy adott: közönségnek mi jó és hasznos? Hol az a küszöb, ahol a köz- művelődés kézen fogja emberét és a hellyél-kőzael értékes szórakozástól elvezeti a szórakoztató valódi értékekig’ Ki a mőveltség/deáf? Kikiálifhartja-e önmagát mfi- velteégidaálnak a népművelő, holott neki éppen ez a feladata, hogy — akár a kéozett muzsikus — a népművelés mélyebb és magasabb .«■fekvéseiben'“ egyaránt tisztán játsszon? Márpedig ha a mű- earpoűítScát egy személyben dolgozza ki, akaratlanul is Önmaga válik a művelődés mércéjévé, Egy-egy község — vagy város — műveltsége többszörösen rétegezett: ami az égjük ember számára magas kultu- J- ralis követelmény, sz a másik szárnálra már alacsony. Az -égylogásos“ kínálat amazt elkedvetleníti (mivel meghaladja a képességeit), emezt pedig visszafogja a szellemi továbblépésbeiv Az előbbit kirekeszti, est utóbbit pedig megnefeeszö. A művelődött házak programja tehát legyen, épp olyan sokarcú, mint a közönségük! S ennek roa^beszéiéséne, ká- ; dolgozására — a népművelő helyismerete mellett — a legjobb fórum a helyi művelődési bizottság. Nem véletlenül szorgalmazzák ezeknek aktivitását a megyei művelődési központok. Mert elszomorító, ha ezek éppen csak léteznek, de nem szólnak bele alkotódra a közművelődésbe. Az érték „varázspálcája* A közművelődés értékrendje (hasznossága) nem azonos a művek, az ismeretek értékrendjével. Ajz előbbi maga az út, amely az embert elvezeti a magasabb műveltséghez, az utóbbi pedig e fölfelé vivő útnak megannyi lépcsőfoka. Ha a népművelő nagy ugrással próbálja magaslatra vinni embereit, meglehet, hogy azok «-magasságászonyt“ kapnak. S képtelenek lesznek átélni — befogadni — a kulturális érték szépségest A közművelődés érteikét az határozza meg: mennyiben fogant meg a-z emberben a magvetés. Az előadás, a zene, a színdarab, a vers, a festmény élményét képes vólit-e befogadni, s ez az átélés a jobbá s többé válás, önmaga változtatásának irányában hatott-e? A népművelő tevékenységében mindig azon kell lemérnie műsarpolátiká- jának — ha úgy tetszik: mű- velődéspoh fikájának — helyességét, hogy elsajátítható-e közönsége számára s ez az elsajátítás valamivel gyarapí- totta-e emberét? A legszebb emberi szándék i Már a művelődési konferencia. hangoztatta a művelődés helyi jellegét, s a közműi- vetődés eszményképéül a tettre képes embert áülította. E gondolajt magva a legszebb emberi szándék: a változtatás! ... Az.a marxi tótel, hogy a marxista filozófia nemcsak magyarázrá akarja a világot, neoBáttoestatai — a, kultúrára is érvényes. A köz- művelődés az ember változtatására — ismereteinek, képességeinek, jellemének,1 röviden: egész egyéniségének gazdagítására — törekszik. Hogy olyan embereket neved- jen-műveljesn, akik — önmagukat változtatva — egyben az élet megváltoztatására képesek. Mi következik ebből? Az, hogy a népművelőnek fial kell ismernie: a kultúra nagy kincsestárából kinek s mine van szüksége áhhoz, hogy a maga alkotód (szakmai, emberi, társadalmi te vékenységét jobban végezz?. A kultúra terjesztésének hasznossága nem a közönség- tobarzó feladatban van, hanem a személyi szükségletek szerinti kultúra kiválasztásában. valamint az elsajátítás, feldolgozás segítésében. A művelődés csak ígv les/ alkotó, a befogadás csak így lesz alkotói Az ember így lesz több a művelődés által. Ml szórakoztat? Sokhúrú hangszer a közmű veiődés: a szórakozástól a magas művészetekig hangolható. S mivel a szórakoztatás gyakran nem igényes — olykor igen olcsón szellemeske- dő csak —, nehéz tetten érni, hogy hol található a kultúra ■ »öv alatti-“ területe. Pontosabban: honnan ismerhető föl az álkultúra? Az a «mű“, amely az alkotói elsajátítást nem teszi lehetővé — mivél nincs semmi mondanivalója az ember számára, s a közhelyeknél megreked —, az fércmunka. Nem tartozik tehát a kultúra nagy családjába. A tartalmasság és szórakozás nem mostohatestvérak. Ami vélünk valami érdekeset, hasznosat, nemeset közöl — persze Wnek-kinek az érthetőség nyelvén — az feltétlenül szórakoztató. Az élmény, a fölfedezés újszerűsége, az ismeretgazdagítás öröme mindig szórakoztat Ne idegenkedjenek , tehát népművelőink a szórakozás közönsógkívánságától! Csupán arra kell vigyázniuk, hogy ez rejtse magában az eflgonddlkoztatásnak teg- alább parányi magvát is. A műveltség bánmély konkrét foka. — akármilly alacsony foka — sem akkora veszély ,- mintha valaki végleg megreked, ■ megáll a művelődésben. Balogh Ödön ODISSZEASZ ELIT1SZ w Oda Picassohoz Mint amikor meggyűjtaamk egy robbantózsinórt aztán a kőbányák emberei messzire futnak s hadonásznak mint a bolondok és egy széllökés hirtelen a hegyoüdaJha Sodorja a szailirniaka'lapja.iilrga-. —_ mint amikor egy hegedű magányos önkfvűletihea fléűxebeszél a sötétben c a szerelmes férfi szíve szomoniain feltárja Ázsiáját — a pipacsok a kéhgránátrobbanásbaa s a pusztaságban a kőkezek melyek mozdulatlanul és könyörtelenül mindig ugyanarra a pontra mutatnak — kiabálják: jelzik: az élet nem remeteség , , az élet nem tűri a némaságot V " artézivizekkel és hólavinákkal feltör vagy lezúdul és szerelmes szavakat susog szavakat melyek madárként kelnek útra -v és roskatag tűzkénit érnek a célba mert a világ egynemű anyagéiban — megoszthatatlan Pablo Picasso — és az öröm együtt a szomorúsággal az ember homlokán olyan, akár a juego de luna y arena — összefonódnak ott ahol az álom hagyja beszélni a testeket, — ott, ahol te festesz — :i Halált vagy a Szerelmet egyformán meztelennek s védtelennek az Észak rettentő onrcimpái alatt mert csak így létezel. '- Valóban, Picasso Pablo létezel s mi veled együtt létezünk minduntalan fekete köveket tornyoznak könénk — de te nevetsz fekete bástyákat körénk — de te hirtelen ezrével nyitasz rajtuk ajtót ablakot hadd tóduljon ki a napra az a, ó, az a tűzanamy kiabálás ázni hábórodott szerelmével magaegyítja és szétválasztja e világ légnemű, toljtekiony s szilárd testeit úgy, hogy rue hadaikonzon egyik sem a másik éHen . úgy, hogy ne harcoljon tovább senki a másik ellen hogy ne legyen ellenség egymás mellett járjon a bárány és az oroszlán s az élet, testvérem, miként a csillagok Guadalquivirje hömpölyögjön tiszta vízzel s arannyal ezer mérföldön át az álmaiban ezer méri öldön át az álmainkban IL Ekként merüli a kés a húsba — és a meleg kenyér gőze ekként emelkedik magasba. De a sudár nyárfa remegése a hegyekben, melyeket a Villámlás ostoroz — De a tág tereken hullámzó tömegek is pinos keszkenőkkel május elsején —• a tefekete szemeid melengeitík a világot bennük napozik a Földközi-tenger s nyújtogatják durva nyakukat a kőszáli vadkecskék a széljárásban — széles szőrös mellkasod akár kékkel permetezett szőlő és a jobbod mitikus b#gár jön-megy a fehér papírokon, a fényben és a sötétben zümmögve, jön-megy és másod formákat és színeket Nemcsak azokat, amiket a háziasszonyok tesznek nagyszombaton a konyhapolcaikra jegyesek holdas emlékeit csupa aranymadaras és rózsadíszűebet de azókból a másikakból is, melyeket talán csak akkor lát az ember mikor elfogja valami mélységes szomorúság a gyerekkocsik rugóiban a teknősbékátojásban a viperákban, melyek hánytorognak a déli szélben vagy akár a kontinensek ősnengetegeaben is — mikor lehull az éj — mikor a feketék keresztbe tett lábbal ksörülüQík a tüzelt, s mindnyájan együtt nalieiujázoak harmóríikaszóna... Mi az hát ami nem ég el — ami kibírja a Szerelem magas fennsíkjain, az aztékok elveszett emlékműveiben a fogyó holdban, a csupa-úűske napban. — mi az, «mi nem mondatfáik ki de néha. isteni kegyelem pillanataiban előtűnik Picasso: a ragyogással, mit a Tejút áraszt az űrbe Picasso: a makacssággal, mellyel Észak falé fordul az iránytű Picasso: ahogy az öntödékben fortyog a vas Picasso: ahogy a mélységbe vesz egy tengerjáró hadihajó Picasso: a szürreális flóra aszimmetriájában Picasso: a szimmetrikus élővilág tól-megfoga Ima zh«itösáffábani Picasso: Paióma Picasso: Xehtaurosz . Picasso: 'Guernica . TTL Legyőzi a büszke szív a fekete sötétségeiket — a dolgok gordiuszi-csomóját kettésEéli kardiként a büszke szív meggondolni való dolog az ember, gondolj csajk a kalászokra, midőn az eget szimatolják a lányra, ki újból szemébe néz a kedvesének az édes lányra, aki az mondja: szerettek akkor, amikor a nagyvárosok lassan fordulnak tengelyük körül homályos ablaknégjrstógeket mutatnak háromszögfejű szömyemberék maradékait, kanosaiul forgatják egy-szemüket lépcsőket a lépcsőkben* folyosókat a folyosókén VESZÉLY KIÜT TILOS a félig lóember, a rabló vágtat — és az óriás talpú nő a levegőben — kitárja horizontálisan a karjait Krisztus utáni keserű korok ha csak egy kis szív lett volna, más a világ más lett volna a világ temploma de íme — a jó Szamaritánus sír elfeledve, s lábainál újra növekszenek az ősgyökenek akkor, amikor te vaikmerö és derék te. Pablo Picasso Picasso Pablo, ki nem-fakuló szemeidbe bedezsúfoltál annyit, amennyit maiga az isten egymillió holdmyi szántóföldbe sem tudott dolgozol az ecseteddel, mintha énekelnél mintha farkasokat simogatnál vagy njrelmél tűzvészeket mintha éj jel-nappal egy kielégíthetetlen nővel feküdnél mintha nianamcsíhéjakat szórnál egy búcsú forgatagába de te, viharok sdmogatottja Picasso Pablo megmarkolod csuklójánál a halált s viaskodsz vele, miként szép és nemes Minotaurosszal s ahogy véred veszi, úgy válsz egyre erősebbé kézibe veszel, járkálsz, otthagjtsz, újból felveszel virágokat, állatokat, csókokat, illatokat, mocsíkokat kavicsokat és igazgyöngyöket hogy mindezeket egyesítsd a végtelenségben miként maga a föld mozgása, mély hozott bennünket s elragad és festesz magadnak és nekem és festesz minden, bajrátaimnak és festesz valamennyi évnek, and eänodft, ami múlik, és ami múlni fog! PAVP ÄXPAP fordítása N éhány éve vaäszneäyür újságban, fölfigyeltem egy orvos jegyzetére, aki Kamcsatkában dolgozott. Később az orvos neve más összefüggésben, töbhször is felbukkant a lapokban. •. 1967-ben három kamcsátikaá kornsacxmolista, ikét lapos fenekű, saját ké&zitmenyú csónakon — tobb'mánt harminc- kétezer kilométernyi vízi utat legyőzve — Kamcsatka partjaitól leevezett a Fekete-tengerig. E három bátor emberek egyike Zcxrij 'Báláján orvos volt, akinek a cikkével az említett újságban talalkea* tarn. Srdétaes, hogy «5 jutott «9 esatmtte: lei ez a Báláján? Vajon nem földián-*? Hiszen minket, kara búi tokát már semmilyen Wijflianösebb ismertetőjegy sem különböztet meg másoktól. Földünk egyaránt fölnevelt írókart és katona- kai, kiváló tudásokat, énekeseket, sportolókat.. • Mégis szerettem volna, ha erről a Balboámról kiderül, hogy Ka- rabah szülötte.... S íme, egyszer, csak olvasom Báláján tárcájában.: «-Kamcsatkában élek. E® a második ha^ám- Szeretem, mert számomra ez a világ közepe.- És zárójelben: -Általában a viiáig közepe' — természetesen — Karabah.“ Egy jó esztendő múlva $ söre személyesen is összehozott Balajánmal. éppen Kara- hahham. üycesáfO- megbásnaáLeonyid Gurvnc elbeszélése a Tájak, emberek sorozatból JÓFAJTA BOR bőgtünk. Tíz nap nem kis idő, sok mindent sikerült kihúznám a földiből. Mindent el sem mesélhetek, egész könyv kellene hozzá. Egy-két történetéről azonban nem hallgathatok. Az utazás szeretete egyszer Kamcsatka északi részére hajtotta Baflajánt. A vihar ott tote a fijndrárL A világtól el- ytágva negyvenkét napot töltött agy öreg korják jurtájában, félig njnens szarvashúfi- séL, szárított haMál tápéálko- aott Helikopter vagy kutya- fogait segítségére gondolni sem tehetett az éjsötét viharban. Zordjt, é tapasztalt, sok nehéz helyzetet megért embert elfogta a keserűség. Megérezte —■ és nem minden irigység nélkül — azt a psfichoiógiaj sorompót amely elválasztja őt az öreg korjáktöl. Zorij észak foglya volt, a korják pedig észak1 gazdája; akinek semmi nem ingatta meg a nyugalmát: sem a vihar, sem az egyhangú koszt, sem az elzártság. »Az öregnek még a szakába sem nőtt ki“ — mesélte nevetve Báláján. »Az északi hóvihar koromsötéttel von be mindent. Meggyőződésem, hogy a crtűiaáaó a vihar Bzünateibpin szülő- tett meg.“ Ilyen felj^yzéseket készített Báláján az öreg korják sártmábem. A nagy vitt úton, amikor kilométereken, át cipelték lapos csónakjukat a kiszáradt medrekben, Báláján. megsértette a. jobb karját Jerevániba érkezvén jétenfke- aett a Ikxteházban. ahol azonnal ágyba fektették. Hosszú kezelésre volt kilátás, de Zorij aonte követelte az azonnali operációt, mondván: egy hónap múlva * esopert folytatja útját neki addigra feltétlenül meg kell gyógyulnia- A sebészek természetesen meg voltak győzőivé, hogy egy hónap kevés a gyógyuláshoz, de az operációt hamar elvégezték. Folyt a műtő);, érzéstelenítés nélkül nyitották meg és varrták össze a sérült tobrnizatot, a beteg pedig énekelt. Kétórás operáció — kétórás énekszóló. Zorij hangja egyszer sem remegett meg. A legcsodálatosabb azonban, hogy a seb begyógjoüt a megjeßölt időpontra, Zorij pedig sietett Odesszába, bamá- csaitoai barátaihoz,' Anatolij Saalnyíkovhas és Anstoiáa Jepvisi.nhez. Onnan folytatták a megszakított utat A moszkvai Maják rádióadó időnként egy tréfás dalt sugároz a Gsamcsatkai tengerészekről: A hőség nem győz le, bemászunk a vízbe, nem félünk, csak a szúnyogtól, ■ bemászunk a vízbe. A dal szövegét Báláján írta. Egyébként prózaíró, költő és művész.. Elbeszéléseit oroszai önti farmába, a verseket örményül Jerevánban meg- jotenő könyven, ő maga illusztrálja. Belőttem. Báláján könyvének kézirata. Az Ajasztan Kiadó küldte él véleményeEésire- Kijelentem: egy sajátos próza születésének tanúi vagyunk, amely még sok örömet okoz majd. Érdemes figyelni rá, ahogvan ez a kicsattanó, ma- lomkőeimeilő, tréfáit és vidám fecsegést'árasztó férfi papírra veti a gondolatait.-Nagyapám állva szelte a kenyeret“ — olvasom a kéziratában, s a szívem nagyot dobban á jellemzés súlyától. Vagy íme. egv dialógus: »— Van otthon egy vörös nanadSosomom Ötödik napja őrzöm. — Nekem pedig egy friss uborkám. Nagyon vigyázok Kát — Cseréljünk. — Hány napra? Ez Kamcsatka.“, » Ma meghalt egy betegem. Több minit húsz esztendeje hondocsatit a szívében egy apró lövedéket- Nem meghalt — megölték. Ma, amikor hangot 'kap a követelés: szüntessék meg a háborús bűnösök felelősségre vonását Mint orvosra nincs rám szüksége. A szíve megállt, el- nehezülft a kilenc gramm ólomtól. De az én szívem ven. Nekem kell ítélkeiznem •. M iután élválltunk Kana- babhain, levelet írt nekem: -Már itthon vagyok. A földrajzi térkép, legszélém. Ügy éreztem: ideje hazatérnem, és zúdultam ide, a térkép szélére. Emlékszel a dalira, «mát szülőfalumban, Agortátbam énekeltek nekünk? Ugyanebben a tevéiben: -Készülök Csukofkába. Ott nagyon jó az időjárás, csak éjjelente mutat a hőmérő mínusz hatvan fokot.« Nálunk, az örmény hegyekben járja ez a móndás: -A korsóból csak aizt lehet kiönteni, amit beietöltóttek," Zorij Báláján korsajából jófajta bor folyik. Havas Ervin fordítása Somogyi Néplap t
