Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

Keresztmetszet Bár as időjárás még — talán áprilisi elő­legként — szeszélyes, a termelőszövetkeze­tekben megkezdődött a munka. Porrogszent­királyon, az Aranymező Tsz-ben ezekben a napokban a gyümölcsösben dolgoznak. Ott- jártunkkor éppen Torma István, a bogiári szakiskola nyugdíjas tanára — aki úgy meg­szerette ezt a gyümölcsöst, hogy évente visz- szajár —, valamint Csók János brigádvezető metszette a fákat. Nemigen törődtek az esőt ígérő felhőkkel, s a néha-néha feltámadó ba­rátságtalan széllel. Ahogy Horváth János elnök elmondta: a harminc-harmincöt éves fákat kivágják. Rá­fizetéses volt már a gondozásuk is. Száz­negyven hold helyett csak nyolcvanon ter­melnek majd. Nemsokára megérkeznek a ba- latonboglári szakiskola tanulói, akik segíte­nek a metszésben. Harmincketten több napot töltenek Porrogszentkirályon. Jó a kapcsolat a tsz és a szakiskola között már régóta, s ez példa lehet más mezőgazdasági üzemek és oktatási intézmények előtt is. Most került sor a zártkertrendezésre. Min­den tsz-tagot behívtak, megbeszélték velük a fölmérés eredményeit, s az ezekből adandó teendőket. Kétmillió forint értékű állatot adtak le tavaly a háztájiból a porrogszervtkirá 1 yiák; a takar- mányellátást kell majd csak a háztáji területről biztosítaniuk, Az áUatttenyésztésről egyéb­ként a közösből is kaptunk jó ,, . « J • V. • , .1 Porrogszentkirályon a gyümölcsös ad munkát. hírt: tavaly gümőkórmentes állományt alakítottak ki. A takarmányigényeket a felszá­molt gyümölcsös helyén ter­mesztett lucernából elégítik ki. Régi épületben új állatállomány. Korlát Messze ellát a szem a fo­nyód-bélaielepi kilátó kőkor­látjáról. A ködfüggöny mö­gött sejtelmesen bukkannak elő a túlpart kanyargós útjai. Néha a házak is látszanak. Megnyugtató a csend. Hirte­len megzavarja egy autó mo­noton búgása. Ahogy fölfelé kapaszkodik, egyre erőtelje­sebbé válik a hang, azután fékez és megáll. Egy férfi ug­rik ki a kormány mellől, nagy ívben megkerüli a kocsit, és széles mozdulattal kitárja az ajtót. Fiatal asszony kászáló­dik ki belőle, s lép a korlát­hoz. Alatta bokrok, meredeken ível a szakadékba egy ösvény, veszélyes azon leereszkedni a műútra. Nem beszélgetnek az embert megbabonázza a lát­vány. Kis idő múlva a férfi átlép a korláton s az ágakba kapaszkodva lefelé indul. A nő mosolyog. Látni rajta, kényszeredetten teszi, össze­zsugorodott a félelemtől, s tekintetével kíséri a férfit. Ujjai makacsul szorítják a szürke követ, talán még léleg­zetet sem vesz, aztán nem bírja tovább. Az arcán meg­jelenik az első verejtékcsöpp. Néha meghajlik egy ág, je­lezve a férfi útján. Azután egy idő után abbamarad. A nő áthajol a korláton, lábával egyensúlyoz, és mereven egy pontra néz. Szélcsend van. Le­hajol, guggol, a férfit keresi, nem törődik a verejtékcsöp- pekkel. Szép a víz. Színtelen ilyen­kor tél után, és messze ellát a szem. Talán húszméternyi­re megzörren a cserje, és mo­solyogva lép fel az útra a fér­fi. A ruháját porolgatja, és dúdolgat hozzá. — Kegyetlen vagy — mond­ja a nő alig hallhatóan, és végigsimítja a haját. A férfi komótosan száll be a kocsiba, begyújtja a motort. Vár, amíg a nő becsukja maga mögött az ajtót, azután elindulnak .., R. G. A VBKM KAPOSVÁRI VILLAMOSSÄGI GYÄRA FÖLVÉTELRE KERES női betanított munkásokat Jelentkezni lehet a gyér munka­ügyi osztályán, Kaposvár, Mező Imre út (234793) Világos tónusú import gyapjúszövet MÉG KAPHATÓ a Divatsarok szaküzletünkben 420 Ft helyett 200 Ft-ért. AMÍG A KÉSZLET TART! Az állattenyésztés a fő téma a háramfai Üj Barázda Tsz- ben is. Dobos Sándor föállat- tenyésztővel erről beszélget­tünk. Ott tavaly augusztusban kötetlen tartasd bikahizlalást vezettek be. A sertéstenyész­tés céljait szolgáló épületet a szövetkezet építőbrigádja át­alakította. VályúrendszeTit épí­tettek be, karámot ácsoltak, betonoztak. Negyven állatot tartottak ott kezdetben, etetés­re abrakakarmányt használtak. Sok minden változott azóta. Január elsején már hatvanki- lenc bikát hizlaltak, jelenleg pedig százkettőt. Vásárolni sze­retnének még száz szopós bi­kaborjút és huszonöt növen­dékbikát. Akkor less »telít­ve« a telep. Az első csoport állatot már el is szállították. A tizenkét bika fele A, a másik fele B minőségű lett. Január elsejétől cukros-karbamidos tápot kap­nak, ettől még szebb eredmé­nyeket várnak. Az év első hó­napjában a súlygyarapodás negyvennyolc kilogramm volt. Nemsokára újabb épület át­alakítása, korszerűsítése kez­dődik meg a bikaborjak szá­mára. Somogy megyei Iparcikk- kiskereskedelmi Vállalat NEB-vtzsgólat a szolgáltatásokról Lassú fejlődés — gyorsan növekvő igények — Egyre nő a lakosság igé­nye a szolgáltatások iránt. Az ipari, építőipari kereskedelmi és szállítási szolgáltatásokat végző szervek tevékenységének növekedése azonban elmaradt az igények mögött. Ezzel a megállapítással kez­dődik a megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság jelentése, mely a lakossági szolgáltatások fej­lesztésére hozott kormányha­tározatok végrehajtásával kap­csolatos vizsgálat tapasztala­tait összegezi. Öt év alatt 126 millió A IV. ötéves tervben a la­kossági szolgáltatás 39 száza­lékos fejlesztését tervezték. Különösen erőteljes a gépjár­műjavítás — 212 százalék —, a textiltisztítás — 144 százalék — az elektrotechnikai szolgál­tatás — 60 százalék — fejlesz­tése. Az országos átlagtól való elmaradás azonban csak ezek jelentős túlteljesítésével lenne csökkenthető. Kedvező képet mutat a la­kossági szolgáltatás tavalyi nö­vekedése, a kiemelt ágazatok fejlődése is gyorsabb az átla­gosnál. A feszültségek azonban nem csökkentek kellő mérték­ben. Ez elsősorban a kisipari szövetkezetek tevékenysége egy helyben topogásának, il­letve annak következménye, hogy a tanácsi segítséggel meg­valósuló új beruházások csak a tervidőszak második felében állnak a lakosság szolgálatába, illetve üzembe helyezésük ké­sik — állapították meg a népi ellenőrök. A IV. ötéve« terv ideje alatt központi alapból a szolgáltatás fejlesztésére 48 millió jut. Ezenkívül saját erő­ből, hitelből és más források­ból még 78 millió forintot ad­nak erre a célra. „Ha a kereslet is indokolttá teszi" Szükség van a lakossági szolgáltatás tervszerű, követ­kezetes fejlesztésére, hogy megszűnjön a megye egyes területei közötti különbség. A tervszerűséget, a szolgáltatás fejlesztésére szánt központi tá­mogatási alap célszerű felhasz­nálását szolgálta az a pályá­zat, amelynek alapján az ér­dekelt vállalatok, ipari szövet­kezetek részesültek ebből a pénzből. A pályázatokat azon­ban többször át kellett dolgoz­ni, s ezért jó részüket csak májusban írták alá. Elbírálásuknál a tanács szakosztályai nagy munkát vé­geztek, ellenőrző tevékenysé­gük azonban lanyhult. Erre pedig nagy szükség lenne, s arra is, hogy a szerződésekhez főzött magyarázatot — főleg a lakáskarbantartási szövetke­zeteknél — töröljék, változtas­sák meg. »Ha a kereslet is in­dokolttá teszi« — ezt tartal­mazza ugyaiíte a jegyzőköny­vek egy része, s ez homályos, vitára ad okot. Nincs rá igény, vagy más ok miatt? Az ellenőrzés szükségességé­re, valamint arra, hogy a la­kossági szolgáltatás fejleszté­sére kapott pénz felhasználá­sát számon kérjék, sok példa figyelmeztet. Közülük egyet A Böihönyei Vegyesipari Ktsz a lakáskarbantartás fej­lesztésére a megyei tanácstól 350 000, a községi tanácstól pe­dig 30 000 forintot kapott Ezt az összeget a fetsz csak részben használta fel, a részleget fel­számolta azzal, hogy nincs rá igény, a támogatásiból vásárolt betonkeverőt pedig eladta. A ktsz a fejlesztésre kapott pénz felhasználását betonkeverő gép vásárlásával kezdte, noha a lakáskarbantartás nem beto­nozása tevékenységből áll el­sősorban. A lakossági igény hiányával magyarázzák eljárásukat, a községi tanács ugyanakkor több építőipari javításra szóló iparengedélyt adott ki. Böhö- nyén, a környékén és a me­gyében is elszaporodott az ilyen jellegű kontártevékeny­ség, ám úgy látszik erről a ktsz vezetőinek nincs tudomá­suk. Indokolt a Népi Ellenőrzési Bizottság javaslata, hogy a me­gyei és a helyi tanács vonja vissza a támogatást, s a ktsz fizesse vissza a felhasznált ösz- szeget. Ezt az eljárást kell al­kalmazni másoknál is, akik nem tartják be a megállapo­dásokat.' Kölcsönzés, házhoz szállítás Érdekes képet nyújt a köl- | csönzés, illetve a házhoz szál­lítás. A népi ellenőrök megál­lapították, hogy néhány ke­reskedelmi vállalat igen jó kezdeményezéseket vezetett be. A marcali áfész például olajkályhát, betonkeverőt, parkettcsiszoló gépet is kölcsö­nöz a háztartása gépeken kí­vül. Néhány szövetkezetnél ez a tevékenység azonban, egyre csökken. Ahogy mondják: nincs igény, a lakosság meg­vásárolja a szükséges gépeket. A házhoz szállításra jó 'pél­da a balatonmáriai áfész kez­deményezése. Gépkocsijuk a 200 literen felül vásárolt fűtő­olajat díjtalanul házhoz szál­lítja. Marcaliban, Siófokon, Nagyatádon, az élelmiszert is — meghatározott értéken fe­lül — házhoz szállítják a na­gyobb értékű árucikkek mel­lett. Tapasztalni más törekvése­ket is. A barcsi és a nagyatádi áfész a kaposvári Patyolattal folytat tárgyalásokat, hogy a kisebb településeken nyissanak begyűj'tőhelyeket. Nagyatádon a vevők helyett elintézik a vá­sárlási hiteleket A kész ruhá­kat kívánságra átalakítják az áfész siófoki és nagyatádi áru­házában. Szemléletváltozást! A megyei Népi Ellenőrnél Bizottság azt tapasztalta, hogy néhány vállalatnál igen követ­kezetes a szolgáltatásfejlesz­tési politika, előnyösem, ée a lakosság érdekében hasznosít­ják az e célra kapott támoga­tást. Ilyen például a Patyolat, mely Kaposváron és a megyé­ben több helyen fejlesztette üzlethálózatát. Több ipari és fogyasztási szövetkezet a cél­nak megfelelően, a megállapo­dás szerint használta fel e központi támogatást. Szükséges azonban, hogy az eddiginél rendszeresebben, következetesebben ellenőriz­zék a szolgáltatás fejlesztésé­re adott támogatás felhaszná­lását Néhány országos válla­lat — így a GELKA, az AFIT — vidéki telepeinek nagyobb önállóságot biztosítsanak. A népi ellenőrök vizsgálat» szerint változtatni kell azon a szemléleten — elsősorban az ipari és építőipari szövetkeze­teknél —, mely a készáruter­melést, a közületi szolgáltatást a lakossági szolgáltatás fölé helyezi. Igaz, az utóbbi nem jár olyan jövedelemmel, s na­gyobb gondot, törődést igé­nyel. A központi támogatás hiába teremti .meg a lakossági szolgáltatás fejlesztésének fel­tételeit, ha az érdekelt válla­latok, szövetkezetek vezetői nem változtatnak szemléletü­kön. Szalaí László HORVÁTH JÁNOS A kapun kívülről 3. Mindenki szeretettel foglalko­zik velem. Az iskolában segíte­nek, a kollégiumban otthont adnak. Az úttörőélet után a KISZ nyújt élményt, formálja életemet, egyéniségemet. Ha hazamegyek a faluimba, álta­lános iskolai nevelőimnek be­számolok életeimről. Aggód­nak értem, egyengetik utamat. Kamaszos magatartásom vad­hajtásait értő kézzel nyesege­tik. Kiállnak értem, ha senki sem bízik bennem, hogy taní­tó leszek? ók nem mondanak le rólam. Pedig egyik ősszel közel álltaim hozzá, hogy nem megyek vissza ta gimnázium­ba... A faluban sok a munka nyáron. Én vagyok a bátyám váltótársa.. Aratunk, tarlót hántumk. Szép a nyár, vasár­nap motorral kirándulunk a Balatonra. Érzem, erős a ka- | fvom, a traktor engedelmeskedik ^akaratomnak. Jól keresek, s a ^pénzein sok mindent lehet i venni, lehet szórakozni. Mégis ‘ traktoros leszek. S ami meg­fordult a fejemben, a szívem mélyén ellentétbe ütközött Hogyan gondolom én? Most futamod jam meg? Mit szólnak azok, akik hallották ígérete­met? Azoknak lesz igazuk, akik nem bíztak bennem? A nehezebbet választottam: ta­Hogy mi adott erőt? Mi for­dította akaratomat? Talán az a sok szeretet, amit nem hiá­ba pazaroltak rám nevelőim ... »Most búcsúzunk, és elme­gyünk ... »Könnyes szemmel ballagok társaimmal, járjuk a kedves iskolát. Szívemig hatolnak a dal szavai. Ballagok, s befe­lé is folynak könnyeim. Itt vannak velem mind, akik élet- utamat egyengették, akik elin­dítottak ... Büszkék rám, az ő fiúkra. Látom biztató tekinte­tüket. Most is kiállnak értem. Megölelnek, mint a többi gye­reket, ajándékokkal halmoz­nak el. Itt van ráncos arcú anyám, mosolygó szemű Qá- tyám... Az élet vár... Ho­gyan lesz tovább? KÍSÉRT A MÜLT Ha eddig zöld út volt a gyermekinek, az ifjú embernek már magának kell nagyobb erőfeszítést tennie, hogy sza­bad úton haladhasson tovább. Érzem nehézségek tornyosul­nak elém. Az érettségim nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, ahogy útrabocsátóim várták. Érzem, vannak rések a tudásomon, s fellépésem ma­gán hordja életindulásomat Hiába, nem lehet mindent pó­tolni, ami nekem nem adatott meg! Segítettek a nevelőim, a társadalom lehetőséget adott a de világomat nem termékenyí­tette meg az otthon, a környe­zet messzelátó ereje. Nyom a múlt. Mindent magamnak-kell gondolatom vi­lágában elrendezni, helyére tenni. Gyakran — tudom — helytelenül viselkedem, túlzot­tan önérzeteskedem. Néha visszahúzódó vagyok, egy szót alig tudnak belőlem kipréselni. Máskor meg szertelenségem­mel vonom magamra a figyel­met, s azt gondolják, nem tu­dom fegyelmezni magamat. Falumba hazatérve fordul elő velem, hogy magatartásomat félreértik. Persze én ki is aka­rom mutatni, ki vagyok ... Van bennem hiúság ... Ilyen­kor értem kiálló nevelőim ma­gatartásomat bíráló szavait sem veszem jó néven. Azt gondolom, már nem szeretnek, nem bíznak bennem. Igen, én is elfelejtem, hogy a gyermek­nek kijáró szeretetet fel kellett váltania az ifjú embernek szó­ló szeretettel, követeléssel... Egyetemista vagyok. A nagy esalád megint segített. Amit én nem tudtam elérni teljesen saját erőmből, azt ők adták hozzá. A szegedi egyetemen vagyok tanárjelölt. Örülnöm kellene, hisz közelebb jutot­tam életcélomhoz: most már csak rajtam áll, hogy tanító legyek. De a beteljesült bol­dogság helyett az egyetemen a megpróbáltatások sora zu­hant rám. A tudásomon levő ré6ek kitágultak, önbizalmam megingott. Ügy érzem, nem ér­tenek meg a professzoraim sem. És én sem értem meg őket. Nem, nem hibáztatok senkit, nem tolulnak nevek *j­0«r mint akit a vízbe löktek, de nem tud úszni, csak kepesztet, éppen fenntartja magát. . . Messze vannak azok is, akik­nek elsírhatnám, mi van ve­lem. Az ő tanácsuk kellene, hogy erőmet, akaratomat acé­lozzák. Küszködök az anyag­gal. S úgy-ahogy sikerülnek a vizsgáim... Akarva-akaratlan sokat fog­lalkozom magammal, életin­dulásommal, a cigányság hely­zetével. Honnan jöttem? Ho­va tartok? És nemcsak az én sorsommal, hanem azokéval is, akik közül én jöttem, akiknek a sorsáért rám küldetést bíz­nak. Még középiskolás korom­ban, kollégiumi tanárom biz­tatására jártam a cigánytele­peket, putrikat, s gyűjtöttem az anyagot, képeket a cigá­nyok életéről. Ami akkor még érdekességnek számított, ma sorskérdéssé válik bennem. Kezdem érteni általános isko­lás nevelőimet akik célozgat­tak küldetésemre. Mert hogyan is éltünk mi, hogyan élnek még sokan? Miért élnek úgy, ahogy élnek? Megrekedve az elesettség, az embertelen életkörülmények között? Bántó, hogy a társa­dalmi együttélés szabályaival nem törődnek, hogy életformá­jukon sokan nem is akarnak változtatni. Korábban nem is­mertem föl ezt a nagy ellenté­tet, ami az eltérő életforma, a cigány és nem cigány lakos­ság között fennáll. Azok az er­kölcsi normák, íratlan törvé­nyek, amikről vajda nagyapám beszélt, amit én érdekesség­ként jegyeztem le, még mindig hatnak, és a társadalom pere­mére vetik őket. (Folytat juk.i

Next

/
Oldalképek
Tartalom