Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

Berták László Petőfi Márt virág nőtt ujja hegyén, vázába item állítható. A kor szétrobban, ha ö a centrum. Tört abroncsok kunhalmát . lelöki, ünnep képletéből faköpönyeges hétköznapokba kilép. Méri magához a hazát, a hazához lélegzetemet,. lélegzetemhez szeretőimet, legyek különb, legyek magam. Nem, a szobor. Nézz a tükörbe! A kéz vtassásaá, sáncai, a. láb s keresztútnál, s vüág fölé görbülő gerinc, az ingázás a múzeumlépcső és Segesvár között Nem a példa, csak mi beépült s részletek rugóiba belőle, hogy már neve sincs, a vér lüktető kokárdái 8 pillanat csatáiban, a felelős százkét élem mozdulása a feleletben, a fűszál, ahonnan naponta bejárható a világ, az örökös most vagy soha, 8 tükör, ha belenézhetsz, az őrzi öt! Tudod-e önmagad nyitott tenyérrel ünnepelni? Rencze József Alkonyaikor hűs csillag fon hold-homályt a légi orsón, felolvad ........... a zsibongó zaj, s pereg a fény, mbit a borsó. Felballag ve k az óllétrán édesanyám tyúkocskái, kakasszó int csendes alvást, elszunnyadtak gond-bábáink. Szöllősl Ferenc Visszhang Sima a tó,, alvó móló, csobban a ráz, amit kivisz az árral. Játékvödör, kivájt gödör, ócska trikó, rajt rikító hínárral. , A part mentén békálencsén pihen békén, egek kékén, zátonyon, Csónakocska, rozsdás rocska, csöndben fekve, földbe rejtve, bársonyon. Száll a szellő — titkos sellő — hintái ágra,' károg kárra hollópár. Túlsó parton, szüretúton, kocsi döccen csöndes esten.,. Hpl a nyár? Petőfi ukránul A műfordító vallomása a költőről Petőfi költeményeinek «a* ukrán . fordítója Oszip Ma- kovej, zz ukrán iroda­lom nagy klasszikusa volt. Több minit tíz Petőfi-fordítást adott az ukrán olvasóknak Vaszil Surat, az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiájának tagja, a IkStűnő költő, .műfor­dító és irodalmár. Közöttük olyan fontos versek találha­tóik, mint »Az őrült", a »KóA- tészet- és »A jegygyűrű«. Petőfi alkotásainak népsze­rűsítésében azonban a for­radalmat megelőző időben Pavlo Grabovszkij költő és forradalmár szerzett múlha­tatlan érdemeiket. Szibériai száműzetésében harminc Pe- tőfi-verset ültetett át ukrán­ra. Elküldte fordításait Lvov- ba, ahol azok különböző újsá­gokban meg is jelentek. Gra- bovszJkijt elsősorban Petőfi költeményednek forradalmi motívumai vonzották. Századunk húszas éveitől a negwenés évekig Kárpátaljai ukrán fordítók — Vaszil Grendzsa-Donszkii, Fegvír Potusnyak. Petro Minőnk. Jo- szív Arhij, Jurii Kácsij — fordították Petőfit. Sokat tett. művészetének megismerteté­séért a kitűnő szovjet költő, Leopyid Pervomajszkij is. 1988-han Kijevben az ő for­dításában jelent meg a .ma­gvar költő első verseskötete. Vlagyimir Sausure, a szovjet irodalom ukrán Klasszikusa szántén fordított Petőfi-verse- toat. Az ukrán és a magyar nép költészete sok közös vonást mutat. Mindkét nép hosszú ideig harcolt külső és belső elnyomód ellen ... Ukrajná­ban a harc dalnoka a mi nemzeti géniuszunk, Tarasz Sevcsenko lett (akinek mű­veit Weöres Sándor, Képes Géza, Hidas Antal és más költők jóvoltából a magyar , olvasók is jól ismerik). Igaza m Alekszandr Bileckij ukrán akadémikus­nak, mikor Tarasz Sevcsen- bót a korabeli világirodalom számos képviselőjével össze­hasonlítva arra a következte­tésre jut, hogy költőd alkatát tekintve Petőfi Sándorhoz állt legközelebb. , Petőfi »Szabadság, szere­lem« című hatsoros versét valószínűleg a világ minden nyelvére lefordították... Egy­szer egy poltavai születésű ukrán férfival vitatkoztam a versről Ismerősöm, aikl a köl­teményt már iskolás kora óta ismeri, hevesen bizonygatta, hogy nem Petőfi, hanem Gra- boviszkij műve... Minden valószínűség szerint az isko­láiban. valaha tanult vers úgy maradt'még az illető emléke­zetében, mintha azt ukrán költő írta- volna... Aligha­nem arról van szó, hogy ez a népszerűségnek már olyan foka, amelyen az irodalmi műalkotás szerzőjének kiléte elhomályosul... Petőfit azért is nagyon sze­retem, mert életem eiső, nyomtatásban megjelent mű­ve a »Nemzeti dal« ukrán fordítása volt, amely 1948- ban, egyetemista koromban készült Petőfi verseit erede­tiből fordítom. Tizennégy éves koromban egyetlen szó ma­gyar tudás nélkül kerültem Budapestre. Az élet rákény- szerített, hogy megtanuljam a nyelvet, s ma hálás vagyok a sorsnafk, hogy annak idején ilyen lehető'ég nyílott meg előttem. Petőfi, Arany János, Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula és Weöres Sán­dor nyelve olyan kincsesbá­nya, melynek feltárása örö­met okoz számomra. M lysn ns’ws^sMel tai«­kozTam fordítói munkásságom során? Minden mű nehéz a maga módján. Ma, amikor »tarso­lyomban« Petőfi 60 versét és két nagy epikai művét őrzöm, különösen érzem ezt Az Apostol lefordítása természe­tesen több energiámat vette igénybe, mint például »Ama-" gyár nemes«, bár ez is pon­tos ráhangoltságot igényelt. A »János vitéz« fordítását vi­szont a népmeséi motívumok teszik nehézzé. Az egyszerű­séget néha nehezebb vissza­adni, mint a bonyolultságot Petőfi születésének jubi­leumát a »János vitéz« lefor­dításával ünneplem: 28 ezres példányszámúban jelent meg 1972 tavaszán a Veszelka ki­jevi kiadónál. E Petőfi-művet 1970-ben a Balaton partján, magyar barátaim vendégsze­rető gondoskodása közepette kezdtem -fordítani, a szigligeti alkotóházban ... Azt tervez­tem, hogy a költő születésé­nek 150. évfordulójára jelen­tetem meg a művet. Boldog vagyok, hogy . álmom meg­valósult..... Az ukrán gyere­kek, de a felnőtt olvasók is szeretettel fogadták János vi­téz és Iluska történetét. A jubileum alkalmából ta­lálkozzam olvasóimmal, akik­nek fordítói munkámról és Petőfi költészetének sajátos­ságairól beszélek. A magyar költő ugyanolyan élő, mint Puskin, Sevcsenko, Micz- kiewicz, mint mindazok a költők, akik kifejezték né­pünk szeBeméti Jurij Sferobinyec A Ponte Vecchio Firenzében. (Szekeres Emil grafikája.) E gy nap megint vissza­jöttek a munkások. Vezetőjük szép, ma­gas, barna ember volt, öz­vegy Mihalik Pál. Két éve vesztette el vasutas urát az asszony is, akit ilyenformán özvegy Barna Mihálynénak neveztek. Egyikőjük sem töl­tötte még be a hatvanadik évet Reggel, hét óra előtt pár perccel kalapját megemelve, tisztességgel kopogott az asz- szony ajtaján a magas, barna férfi. — Itt volnánk — mondta. Erzsi asszony reggelit ké­szített munkába induló lá­nyának; tekintete az ember láttára megrebbent egy ki­csit — Már megint erre dol­goznak? — kérdezte. — Nemcsakhogy erre, itt. — Már a kertből többet el­vinni nem lehet — vélte az asszony —, ha csak le nem bontják azt a szegény fás­kamrát is. A férfi nevetett: — Ellenkezőleg — mond­ta — Vissza kell állítanunk az eredeti helyzetet Itt a munkalap, kérem, meggyő­ződhet róla — Én teremtőm! — sóhaj­tott az asszony. Becsomagolta a tízórait a lányának, aki a fél nyolcas vonathoz igyekezett: bent dolgozott a városban, amely innen tizenkét kilométernyi­re feküdt. Éppen csak meg­puszilta édesanyját a lány, s már szaladt is. — Szép. gyermek — mond­ta, utánanézve Mihalik Pál. — Hál istennek, az élet megadta nekem, hogy mind a négy gyermekemre azt mondják: derék gyerekek. Szegény uram volt ilyen jó fajtájú, biztosan. — Ám Erzsi asszony szül­te őket — mondta Mihalik Pál. E gy kicsit hallgattak. — Tavaszon még két lányt láttam itthon — emlékezett a férfi. — Azóta volt egy eskü­vő. — így hát már csak ket­técskén? — Üj évben ez a legkisebb is elmegyen. — És akkor egyedül? — Ez az özvegyasszony sorsa. Majd a nyugdíjamból nevelek szépen aprójószágot; ha kijönnek a gyerekek meg az unokák, legyen mihez nyúlni. Galambos Lajos Fontos és mellékes Ha egy nyolcvanéves öreg­asszonyt jellemezni akarok, mindenekelőtt, azt kell el­mondanom róla, hogy nyolc­vanéves. Jellemezni persze, lehet ravaszabbal is, de nem érde­mes. Az évszám megjelölése he­lyett például azt is mond­hatom, hogy az említett asz- szony »már nem fiatal« — — ami szintúgy igaz —, s utána rátérhetek a részle­tekre, annyi »jellemző« tu­lajdonságot sorolva fel, amennyi, jólesik: beszélhetek g szeme színéről, az orra for­májáról, a szíve jóságáról, meg arról, hogy kiváló réte­sekét tud síjtni. Ettől kezdve minden úgy megy, mint a karikacsapás. Egy kis tapin­tat,, némi stiláris ügyesség és\már ott tartok, hogy saját öreganyárhat Anita Eckberg élemedettébb változatával téveszthetik össze. Pedig — nem győzöm hangsúlyozni — minden szavam igaz volt Sőt, ' lelkiiameretem meg­nyugtatására a »hibákat« sem hallgattam. éL Kijelen­tettem például, hogy a moz­gása »lehetne elevenebb is«, az arcbőré »nem elég sima«, a hangja »rekedtes» síb. — Galsai Pongrác Egy kritikus naplójából ami szintén, mind igaz: vál­lalom érte a felelősséget! . > __ Kritikusi gyakorlatomban többször megkértek: írjak meg mindent a szívem sze­rint, de ha egy mód van rá, ne közöljem az öregasszony életkorát Ez azért fontos — mondták —, mert vannak ennél az öregasszonynál öre­gebb öregasszonyok is, mert igazán nem, illik egy öreg­asszony fejéhez vágni, hogy öregasszony, mert a korához képest jól tartja magát (het­venöt évesnek is nézhetné akárki, mert az öregasszo­nyok érzékenyek, és mert »ne szólj szám, nem fáj fe­jem«. Megkértek továbbá, más művek kapcsán, hogy a kleptomanias fiatalember­nek dicsérjem meg a baju­szát. Arra is kitérhetek per­sze, hogy az illető fiatalem­bernek egy kissé enyves a keze, de jusson eszembe: ná­la szebb, hódítóbb vágású bajuszt kevesen hordanak Budapesten. Megvallom, sokszor kísér*- . tésbe estem, hegy eleget te­szek az ilyetén kéréseknek. Miért is ne? Csak hát... a kritika igaz­sága a kimondatlan ‘ szavak mennyiségétől jg függ. És még sok egyébtől. A jellem­zés sorrendjétől, a lényeg azonnali megragadásától vagy késleltetésétől, az eré­nyek és hibák elosztásától, az indulat mértékétől, a ki­fejezés pontosságától — igen, talán még a kötőszavak használatától is. Ezért fontos, hogy a pél­dabeli nőszemélynél azonnal tisztázzam: nyolcvanéves. Később aztán már beszé'he- ’ tek a szép kék szeméről is — senkinek sem lesz kedve május éjszakákon róla ál­modozni ... Csalódás Barátnőm hosszú vívódás után feleségül .ment a Nagy Filozófushoz. A Nagy Filozófus batvan- kiienc éves volt.. A barát­nőm huszonkettő. Barátnem arca számított, hogy a Nagy Filozófus, aki­nek két Kossuth-díja van, személyesen ismerte Ady Endrét és jövőre hetven lesz, csupa fontos és örök érvényű dolgot mond majd neki. Talán beavatja a Ti­tokba, amelynek birtokában egyszer és mindenkorra meg­oldhatja az életét. A Nagy Filozófus ehelyett azonban nem mondott sem­mi fontosat. A Nagy Filozócfus ehelyett arról beszélt, hogy Lessing nagyobb gondolkodó, mint Spengler, hogy a lágytojást egészen főveüenül szereti, hogy Leopardi állítólag böl­cseleti müveket is írt, hogy a ködös idő árt a hörgőknek, s hogy a takarítónő nem porol­ta le a szekrény tetejét Barátnémnak tehát csalód­nia kellett. Ezért nemsokára otthagy­ta a Nagy Filozófust, és hoz­záment az Egészen J^enték- telen Fiatalemberhez, aki­vel boldogan éltek. Míg él nmi 'V-áiticÚL, Ház a főút melleit A ház előtt futó főút át­építését kora tavaszon kezd­ték a munkások. Az út szé­lesítése miatt özvegy Barna Mihály né kertjéből is kisa­játítottak másfél méter mély­ségű területet A tisztességes árat megkapta érte. Nem Is a terület elvesztése fájt neki, hanem a rajta álló három diófa, amelyet kíméletlenül kivágtak. Akkor sírt az asszony. E nagy, barna férfi a ma­ga módján szép szavakkal vigasztalta, megmagyaráz­ván, hogy íme, ez az utasí­tás, ellene mit se lehet ten­ni Az út a fontos, a nagy, korszerű országút Az asszony talán meg is nyugodott felérte ő ésszel a változás szükségességét Csák a diófák- S akkor Mihalik Pál tanácsára mindjárt hár­mas emlékoszlopot ácsoltaiott az ura sírjára. D e már nyáron a gye­rekek hová ültek, ha kijöttek látogatóba? Csakis a szobába, mint té­len. Odakint árnyék nem volt, csak a tűző nap a pusz­ta udvaron. Mit tegyen? Mi­lyen fajta fát szerezzen, hogy hamar legyen lombja? Elment az egyetem kerté­szetébe, tanácsot kért: vajon meg lehetné-e oldani, hogy élő, lombos iát plántáljanak azonnal a beljebb telepített kerítés tövébe? A _£őkertész azt mondta, meg lehet ol­dani, csak egy kicsit sokba kerül. Három lombos fácska ide­telepítésére ráment az öz­vegyasszony minden megta­karított pénze. Visszatért vi­szont a nyugalma: ha követ­kező nyáron jönnek a gye­rekek meg az unokák, nem kell behúzódni a tűző nap elől; ha kicsi is még az ár­nyék, de árnyék és szabad a levegő. Most meg mit mond ez a szép, magas, barna, em­ber? — Jól értettem én? — Jól, Erzsi asszony. Vísz- szatelepítjük a kerítést az eredeti helyére. A leszórt követ elrámoljuk, a helyére kerti földet hoznak a döm­perek. Mindent úgy állítunk vissza, ahogy volt. — És az út? — Ügy határoztak, a má­sik oldalon kell szélesíteni, így levághatják az amott levő kanyart. — Erre csak most jöttek rá? — Nem én terveztem, Er­zsi asszony — mondta a férfi. — Én csak becsülettel végrehajtom a brigádommal, amit mondanak. — De mennyi felesleges kár, mennyi kidobott pénz. — Erzsi asszonynak nem kell visszafizetnie semmit — nyugtatta a férfi. — Ha kí­vánja, a diófák árát is meg­téríti a vállalati Megérdek­lődtem. — Nem szeretem én az ilyet — mondta az asszony. — Nagyon nem szeretem én az üyet... Nem kell nekem semmiféle pénz Úgyis mi fi­zetjük meg az egészet... Lám, ha rontanak, csak raj­tunk rontanak. Ki felel érte? Tán egy óra sem telt bele, a markolók a rengeteg kavi­csot átemelték az út másik oldalára. Öt dömper újabb óra alatt nemes erdei földet terített a tavaszon kisajátított kertrészre. A déli harangszó még nem jött, mikor Mihalik Pál vezetésével a munkások a vaskerítést már visszatették eredeti helyére. ■ • A magas, barna férfi bejött újra a konyhába. — A három íácskát is visz- szategyük oda — kérdezte —, ahol a diófák álltak? — Isten őrizzen. Legalább őket ne zavarjuk, PáL Az, hogy nevén szólította az asszony, igen jólesett Mi­halik' Pálnak. Hirtelenjében meg se tudta volna mondani, mennyire jólesett. — Az ebédét még ide kér­tem az embereknek — mond­ta —, úgyhogy ebéd utánig még itt maradunk. — Mi lesz az étek? — Két fajtát lehet rendel­ni — mondta az ember —, kocsival hozzák ki mindig a munkahelyre. Nem rossz koszt, én mondom. Ma az egyik zöldborsó főzelék fa- sírttal, a másik krumpli fa- sírttaL A leves mindkettőnél azonos: húsleves. Jó koszt. Az asszony mosolygott: — Én is megenném akár­melyiket. — Erzsi asszonynak mi lesz az ebédje? — Tört paszuly, karikára vágott hagymás kolbásszal. — Cserélhetnénk — java­solta a nagy, barna ember. — Mit szólnának a munka­társai? — Ó, mit szólnának? Asz- szonyt akarnak keríteni azok nekem mindegyre. Mert hát van nekem is három csalá­dos gyermekem, az özvegy csak özvegy. Igazi melegsé­get hol kap? Minden családos embernek megvan a saját gondja. A magányos ember nagy tehet, Erzsi asszony. — Gondolja? — Panaszszó el nem hagy­hatja a számat a gyerme­keimre, de van bét szemünk. Így hát még látni kelL Megjött a városból a mun­kások ebédje, s a két özvegy valóban megcserélte az étkét. Csendesen, jóízűen ettek. — Nem rossz ez a fasírt — mondta az asszony. — Á — legyintett a nagy, barna ember —, ennek a tört paszulynak igazi íze van. Gondosasszony-íze. Az asszony friss vizet töl­tött két pohárba. *-» Maga olyan szavakat mondott már nekem a tava­szon is, Pál — mondta —, hogy az ember vénségére el­pirul. — Miért kellene pirulbod- nunk, Erzsi asszony? Láthat­ja, én tisztességes munkás­ember vagyok. És ha sejt a szavaimból valamit, jól sejti, bi_ -. Ü tegéltek. Majd Miha­lik Pál megkérdezte: — Abba a jó erdei földbe, amit idehordattam. vajon mit ültetnénk? — Virágot?-r Vagy füvet, ahol az unor kák kedvükre hancúrozhat- rtánati — Az is jó gondolat, Pál. Mjhalikot már sürgették a munkások. Föl kellett állnia a konyhai asztal mellől. — Erzsi asszony — mond­ta —, a három gyermekem­mel tehetném tiszteletemet a házánál? Szombat délután. Az asszony a naptárra né­zett. — Addig még van idő — vélte —, értesíthetem az én négy gyermekemet is. Illetve csak hármat, hiszen ■ a legki­sebb még itthon van. Akkor az ember tisztes­séggel megemelte a kalapját, elköszönt, s élment. Az asz- szoriy az újonnan felállított kertkapuig kísérte. Aztán fel- sietétt a padlásra. Úgy emlé­kezett,'a-.tavaszon vett a vá­rosi piacon valamennyi fű­magot' Ha'megvan még, ebbe az idehordott jó erdei földbe ilyenkor kell elvetni azt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom