Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

Csillognak a rögök } Iskolasátor Líbiába Snndekosan ivem terelem a szót arra a két év előtti ri­portra, ame­lyet róluk ír­tam. Előítéle­tek hálójában — ez volt a címe. A meg­különbözte­tésről panasz­kodtak; sze­mükre a meg- szégyenülés felíhőzött. Nem bonthatták, s nem részesed­hettek annak a »•halálra ítélt-« középü­letnek a téglái­ból, melyből az ő szemszö­gükből »palo­tának-« látszó házak tulajdo­nosai részesed­tek. Pedig na­gyon kellett volna az az építőanyag.., i A szennai Rákóczi utcára a község Fő utcájáról nem látni rá. Szerényen nyúlik föl a dombnak, kikanyarodva egy gyönyörű ház mellől. Utca a hídon túl. Utca, de milyen? Néhány vakolatlan épület áll az egyik és a másik oldalon is. A csú­szós agyagban megállnak-e? Itt nehéz a lábat megvetni. Térdig ér a sár. S lejjebb is csalóka a fakózöld növényzet. Rálépve, mintha szivacsból bugyborogna a víz. Zsombék. Loacso* kutya — szinte való­színűtlen jelenség — fojtott ugatása. Jelzi az idegent A 30. számú ház. Meredek magasán épült Bentről dől a gőz. Dióbarna, sovány ci­gányember ruhát mos. Szür­kébe öltözik a zavar. »Megis­mer még?« Bólint Akkorra már előkerül a felesége is; ba­baarcú asszonyka. A keze gipszpólyában. Nem nehéz ki­találni, »mi lőtte«. Az agyag síkos... Kerülöm a régi témát. Kö­zönyös »Hogy vannak? Meny­nyire megnőttek a gyerekek! Látom, a kéményük új« — kérdések, állítások mögé rejte kezünk. Leülnek. »Ne fél­jen, nem kell utána vakaróz­nia!» Tudom. Két ágy. A fa Ion képek. Ez jelenti a bérén- ( dezést. És még valami... Egy televízió. »Ez még nem volt akikor... »Mosoly. Mint amikor« a nap előbukkan a felhők mögül. »Nem. Ez még nem. Másfél éve vettük. »S a férfi, Orsós József: »Ez az én # gyógyszerem.« Beteg. Évek t A ház körül mindig akad fenn ivaló ... jövedelem ezernégyszáz forint volt akkor ... »Mosoly. Mint tette ezt ki. Most már a leg­idősebb 'gyerek is keres. Havi ezerháromszázat kap a köz- tisztasági hivatalnál. Hárman iskolások. Zoli Kaposvárra jár be a Rákóczi általánosba. Piroska elsős. Kék köpe­nyes, huncut arcú kislány. »A számolást sze­retem. »Gyors próba.« Kettő meg kettő?« Nem olyan egy­szerű ez. »Há­rom.« Feri vi­szont nem is tagadja, hogy a futball a min­dene. S az ideá­lok? Bene, Gé- ezi, meg a töb­biek. »Mire az is­kolába érnek, nyakig sárosak. Járda, út kelle­ne nagyon.« De — s ezt az idegen a rö­vid látogatás alatt fölmérhe­ti — nehéz éle­tük pihényit könnyült. »A gyomor persze követel és ruha is kell. Ha egy vetél és ruha is kell. Ha egy lottótalálat... ! A gyerek ját­szik egy szelvénnyeL »A ta­nácstól egy ízben kaptak 250 forint segélyt. Végül — a két évvel ezelőtti riport után — kis, bontani való anyagot is. Ebből lett az új kémény. A legidősebbnek motorkerékpárt vettek. »Hogy könnyebben me­hessen a munkahelyére.« A jármű még pihen. A fiú nem elég idős a jogosítványszerzés­hez. Meg kellene kérdeznem, de nem visz ifi a lelkem. Hátha sebeket szakítok fel. Hátha »darázsfészekbe« nyúlok új­ra. Inkább idézek abból a két évvel ezelőtti riportból: »Év­századokkal ezelőtt kialakult előítéleteket nem moshatott el ez a negyedszázad. Mikor tűn­nek el végre? »Mégis meg kel­lene kérdeznem; milyen az Orsósok viszonya a szennaiak­hoz. ' Kikísémek. Orsós Feri a lab­dát rúgja a réten iskolatársai­val. »Varga Jóska a barátom, a titkár fia ... « Sárra süt a nap. Gyémánt­ként csillognak a rögök. Leskó László A babaarcú aszony. »f KEREKES IMRE ESTE TÍZ ETÁN Üzembővítés, új termékek Szolgáltató részleg Budapesten — Könnyebb munka, magasabb bér Néhány évvel ezelőtt, ami­kor még csak zsák és ponyva készült Tabon a Campingcikk Vállalatnál, kevesen gondolták, hogy termékeik eljutnak majd Európa számos országán kí­vül a tengeren túlra is. Sátrai­kat ismerik és vásárolják Svájcban és Kanadában, szállí­tottak már Ausztráliába és más országokba is. — Tavaly például Líbia.ré­szére készítettünk 500 iskola­sátrat. Ez a megrendelés tette lehetővé, hogy eredményes gazdasági évet'zárhattunk. Ok­tóber elejéig ugyanis termelé­sünk eléggé kedvezőtlenül alakult. Ezzel a munkával si­került lerakni az idei gazdasá­gi év alapjait, elérni azt, hogy huszonhat napnak ; megfelelő nyereséget oszthattunk, s fi­zikai dolgozóink bérét március elejétől átlagosan 10 százalék­kal emelhettük. Termelési ér­tékünk tavaly 88 millió forint volt, erre az évre 90 milliót terveztünk. Ha sikerül biztosí­tani azt az összefogást, lekese- dést, mint tavaly az utolsó ne­gyedévben, akkor ezt az évet is jó eredménnyel zárhatjuk. Szocialista brigádok, kommunisták példamutatása Szilvási József igazgató a tájékoztatáshoz még azt is hozzátette: — Elsősorban kommunis­táink és szocialista brigádjaink példamutatásának köszönhető ez a szép eredmény. A No­vember 7. és a Tyereskova brigád emlekedik ki a többi közül, ők minden munkából kiveszik a részüket. A kommu­nisták és a szocialista, brigá­dok példamutatására ebben az évben is nagy szükség lesz. ötvenmillió forint értékű munkára már szerződésünk van. A líbiai dskolasátorból 2000 darabot rendeltek, ezek elkészítése jövőre is áthúzódik. Az idén bemutatjuk új sátra­inkat, a Kapóst és a Boglár­kát. Ezek két-három szemé­lyesek, olcsók, reméljük si­kert aratunk velük. Folytatjuk a földrengés, árvíz, és más sen. Erdélyi úr, a festő külön# ablakban állt. Tőle jobbra, az# erkélyajtóban a csalód. Még# tűz esetén se vállaltak vele# közösséget. A Lipták úr rezes# orra illett legjobban a helyzet­természeti csapás esetére ké­szülő sátraink gyártását, ezt elsősorban. Szudán, és Svájc kéri tőlünk. Fejlődni, előrelépni — Éves termelési tervünk | teljesítésén kívül az a célunk, j hogy új piacokat nyerjünk. Ez azonban csak úgy valósítható meg, ha vállalatunk tovább 1 fejlődik. Ez volt a véleménye | a párt- és szakszervezet, a KISZ vezetőinek is, amikor a jövőről, a korszerű üzem- és munkaszervezés megvalósítá­sáról tárgyaltunk. Közösen egyeztünk meg velük, hogy mi mindent kell tennünk céljaink eléréséért — folytatja az igaz­gató. Többek között bővítik az üzemet, az ELzett gyártól átve­szik a sátorrudak készítését Mór tárgyalnak arról, hogy szőrmefeldolgozást is vállal­nak, valamint a sátrakhoz, táskákhoz szükséges bőrszíja- j kát is ők készítik. A Campdngcikk Vállalat ter­veiben szerepel az is, hogy még ebben az évben Budapesten létrehoznak egy szolgáltató­részleget, ahol elvállalják nemcsak az általuk, hanem más vállalatok által készített sátrak garanciális javítását is. Itt állandó kiállítást is beren­deznek termékeikből, s meg­rendeléseket is fölvesznek. Megtartani, tokozni a jó hangulatot — Jó a hangulat, dolgozó­ink látják, hogy van értelme munkájuknak, annak, hogy többet adjanak. Ezt a nyere­ségrészesedés, a bérrendezés váltotta ki, s az, hogy biztosí­tott a folyamatos munka, az állandó kereseti lehetőség. Ezt a jó hangulatot akarjuk meg­tartani, illetve fokozni — mon­dotta Vécsi Béla, a pártszer­vezet és Szabó Pál, a szakszer­vezeti bizottság titkára. Ezt tükrözik a szocialista brigádok idei vállalásai is. El­sősorban a minőség javítása, a hulladék csökkentése szerepel ezekben, de nem feledkeztek meg a fegyelem javításáról, a dolgozz hibátlanul munka­módszer bevezetéséről A Campingcikk VSTtelat dolgozóinak több mint nyolc­van százaléka nő. A vállalat vezetői különös gonddal foglal­koznak velük, s köztük is el­sősorban a gyermekgondozási segélyről visszatérő anyákkal. | Fölfigyeltek aura, hogy többen másutt helyezkedtek el a két j műszak, illetve a nehéz fizi- | kai nvunka miatt A pártszer­vezet javaslatára alakítottak egy bizottságot, amely arra hi­vatott, hogy a fiatal anyáknak könnyű munkalehetőségről, s s lehetőleg egyműsBakc* beosz­tásról gondoskod jón. A jól dolgozó idősebb asszonyokról sem feledkeznek meg. Nekfik is könnyebb munkát adnak úgy, hogy keresetük ne csökkenjen. A nyugdí jhoz közel állóknak I pedig külön rendezték a bé- ! rüket Gondoskodtak az üzemi kony­ha megfelelő, kulturált felsze­reléséről, s a szomszédos gép­javító vállalattól hordják a jó­ízű ebédet Nagy feladat vár a jő han­gulat ■ kedvező munkahelyi légkör megtartásában, fokozá­sában a párcsoportokra te. A vállalat vezetői bevonják őket a fontosabb feladatok megol­dásába. A párbcsoportvezet ők részt vesznek az osztályvezetői megbeszéléseken, a tervek ki­dolgozásában, s a jutalmak, kitüntetések odaítélésekor is elsősorban a pórtcsoportok vé­leménye a döntő. Megalapozottak a tervek, az előrelépést * fejlődést szolgál­ják. A dolgozók és a vállalat vezetősége közötti kapcsolat igen jó. Ezt akarják még fo­kozni, s úgy zárni az évet, hogy nyereségük meghaladja a tavalyit. Szalai László „Ha dolgozom, gyorsabban telnek a napok... A barcsi Vörös Csillag Tér­LHia iJ.av.oo —----— • rA udlUJi VUIUÖ 11 rag x-ci­h ez. Megengedem, lehet, hogyf rnelöszövetkezet építőbrigádja 10. óta. A tüdeje meg a szíve bi­zonyult hűtlen szolgának. Nyugdijat kap a Pamutfonó­ipari Vállalatnál eltöltött évek után. A két évvel ezelőtti össz­Pályázatl felhívás! A DOMBÓVÁRI FAIPARI SZÖVETKEZET pályázatot hirdet, főmérnöki, illetve műszaki vezetői A szövetkezet fő tevé­kenysége bútor- és épü­letasztalosipari termelés. Pályázati feltételek: Tevékenységi körünknek megfelelő egyetemi vagy technikumi végzettség és legalább 5 éves ter­melő üzemi irányítói gyakorlat. Jelentkezés személyesen, vagy levélben a szövet­kezet elnökénél. Jelentkezők, részlétes önéletrajzot hozzanak, illetve küldjenek. Dombóvár, Marx K. u. 22. Telefon: 13-36. Mire hozzálátnak, már a sze­müket se törlik. Egy könnyre való füst nem marad. Egy rö- hej! Nappal nem ég a világ. A világot csak sötétben le­het fölgyújtani. Éjjel ég a vi­lág, éjjel tűz a tűz, _ és éjjel láng a láng. Csak éjjel fény a fény! . Már közelről hallani a tűz- J oltók szirénáit. Mi lesz, mire ^ideérnek? Most minden mesz- Jsze van, mosí messze van a .délután és a reggel, most .messze van a világ. Csak a Jmessze van közel. A lángok se Jtudják elűzni a csillagokat, és Í remegnek a felhők, mert a hő­ségtől remeg a levegő. Tűzijá­ték van. Mintha innen a por­tásfülkéből irányítanák, csak meg kell nyomni a gombot Aki itt áll, maga is láthatja; csak játék az egész. A világot egy gombnyomással föl lehet gyújtani egyetlen éjszakán. Az aljától ég a raktár. A lángok fölnőttek, mert a tűz­nek is van gyerekkora. Aztán míg van miből táplálkoznia, fejlődik. Mint az emberiség. A Nellit még délután lebeszél­tem arról, hogy idejöjjön. Jött más. A tűzoltóknak meg se koty- tyam. Nézz rá egy ilyen arcra. Pont olyan az arcuk a tűzvi- lágnái, mint a festett szentké­pek a sekrestye falán. A diri odakeveredik mellém. Felnőtt ember tűz alatt nem — Mit látott előtte, Gáspár? a is — Semmit — mondom. — Semmit? — Semmit. — Egyszerre csak kigyúlt raktár? — Gondolom, már előbb égett. — Maga akkor hol járt? — Nem aludtam. — Elhiszem. De miből lett ilyen nagy a tűz? — Gyorsan női. — Gyorsan? — Ha egyszer kiüt, kész . .. Minden tűzfészek azért veszé­lyes, mert egytől is kigyúrhat az' egész világ. — Ezt honnan veszi? '— Olvastam az újságban. — Ügy ... — mondja a diri. — A jegyzőkönyvet azért majd maga is írja alá, — Én? Még virradatkor is fenn. volt az egész környék. Ahogy világosabb lett, szét­néztem. Nagy panoráma. A szemközti hosszú utca ablakát úgy lengette a szél. mintha egy bérháznyi óriásmadár ezekkel a szárnyakkal akarna fölszállni. De ami nem megy, az nem megy. Az ablakban megismertem az öreg tanárt. A felesege úgy könyökölt mellette a párká­nyon, .mint Tölcsváry Adrienne oldalán a daxli. Most láttam először, hogy Richter úr háló­sapkát visel. Legyen neki! Vajda úr, a KÖZÉRT-es sá­lat tekert a nyakára, mert akárhogy is égett a gyár, any- nyira- azért nem fűtötte az utcát, hogy legénykedni lehe6­csak a hajnali széltől volt Egyedül Slezákné, aki odajött hozzám és megkérdezte, hogy nem hozhatna-e nekem egy féldeci kevertet. , Egyszer elhullik minden tél.!, Ez a tél is elmúlt. Sokszor el-! múlt, de visszajött. Csak a mu-! cusokat kell figyelni, hogy! megtudjuk, miként is áll a' helyzet. Amíg fölhajtott gallér­ral, behúzott nyakkal járnak s a fejüket sállal kötik át, ol­dalt se néznek, csak műszak' után megcélozzák a villamos- megállót, addig nincs tavasz. Hiába süt a nap, az semmi. A mucusok tudják, hogy vissza­jön a tél. és még siehtükben is összeszorítják térdüket. Van ilyen. a tsz kultúrtermét tatarozza Az állványok között a földön malterfoltok, a frissen vakolt fal nedvesen csillog, az új »tipniket« most vésték be a kőművesek. Alacsony, sovány ember ke­veri a habarcsot az épület előtt, siet teli vödrökkel, hogy társainak ne kelljen félbesza­kítani munkájukat. Zajgár János, vagy ahogy a többiek hívják, Jani bácsi, már nyug­díjas, de hatvanhat évesen is a szövetkezetben dolgozik. Nem vágyódik pihenésre. — Munka közben gyorsab­ban megy az idő, hamarabb eljön az este. Ügy érzem, hogy Most már nincs sál a fejü-J mé« szükség van itt rám. Meg- kön, s a gallért csak divat-J úecsulnek. Meg soha senki . s a __ „ . bői hajtják föl. hátul a csücs-( két. S pillognak jobbra-balra,( hogy jobban hallják, ha vala- ki kocák utánuk, akkor aztán, jól meghúzzák a lépést. Mert, ha meghúzzák a lépést, job-( ban mutat a láb, és olyankor, már nem húznak föl olyan ha-, risnyanad ragot, amelyben szalad a szem. És így indulnak neki az éjszakának, mintha soha nefh akarnának fölszáll­ni arra a villamosra . . . Még­is fölszállnak, mert föl kell szállni. Kitekintenek a villa­mos ablakán a lámpafénytől sárgán viruló északai tócsák­ra. Ilyenkor igazítják meg a hajukat, de hátul igazítják. És há jó helyen állnak a vil­lamoson, akkor két utcai lám­pa között, ahol egy villanás­nyira tükör az ablak, belenéz­nek, hogy flörtöljenek az éj­szakával ... (Folytatjuk.) nem mondta, ha engem osz­tották be mellé, hogy a Jani bácsival nem megyek. Én is szívesen, elmentem bárkivel, mert éreztem, hogy nem va­gyok fölösleges. — Jani bácsi, a fizetésével elégedett? — Nem panaszkodhatom. Tavaly az órabérem — a száza­lékkal geyütt — kilenc forint húsz fillér volt, összesen har­mincezer forintot kerestem. Igaz csak az utolsó két hóna­pot dolgoztam le nyugdíjas­ként, de mindent egybevetve most sem keresek rosszabbul. Jani bácsinak négytagú csa­ládja van. Lányai még tanul­nak, tehát pénzt nem hoznak a házhoz, így bizony szükség van az ő keresetére is. — A feleségem szintén itt dolgozik a tsz-ben. ö is elég szépen keres. A lányok viszont nem akartak ide jönni, inkább tanulnak, hogy aztán majd gyárban dolgozhassanak. A nyolc óra az csak nyolc óra. Nálunk ilyen nincs, és ez ne­kik nem tetszik, én meg már megszoktam, nem is érezném jól magam másutt. A vasárnap is nehezen telik A kocsmába nagyon ritkán nézek be. Ha megkívánok egy üveg sört, megveszem, aztán otthon fo­gyasztom el. Ügy sokkal job­ban esik. Van egy kertes há­zam meg egy kis háztáji. Ál­latokat is tartok. A földet a szabadságom alatt művelem, mert amikor este hazaérek, már besötétedik. Ilyenkor az állataimmal foglalkozom. Es­tére bizony elfáradok, jólesik lepihenni, tévét nézni. Leg­jobban a híradót szeretem, eb­ben a műsorban nagyon sok érdekes dolog van. Látja az ember, mi történik a világ­ban. Az újságot is ml • terma i elolvasom. A kertben is szere - tek dolgozgatni, ez megnyug­tat. Sajnos, a házamat lebont­ják, felajánlottak érte egy mo­dern lakást, de én inkább az árát kértem. A kapott pénzen újra k vtes házat veszek, mert anélkül már nem tudnék meg­lenni. A brigádvezető is elégedett Jani bácsival. — Nagyon jószívű, kedves ember. Ha eljön az ideje, sz - vesen tréfálkozik, mesél, óa fölöslegeset soha nem mond. Szavainak súlyuk van, taná­csait érdemes megfogad r Igaza van annak a közmondá/ - nak, amelyik azt mondja: »Jé az öreg a háznál.« Dán Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom