Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
A telefonok orvosa Járjuk a váróét.. Üzemekbe, hivatalokba látogatunk, én mint a mester segédje, ő mint a telefonok szakértője. Oldalán kicsi bőrtáska, fekete zsinór kandikál ki belőle, s kisebb szerszámok, csavarhúzók, fogók, csavarok, a kellékek rejtőznek benne, A telefoninak lelke van. Érzékeny műszer, nem tűri az erőszakos beavatkozást, sípol vagy éppen érthetetlen hangokkal adja használója tudtára: kicsit emberségesebben, türelemmel kell hozzá közeledni, Ádámkovics Antal, a szakértő mondta el ezt Erről azután hamarosan együtt győződtünk meg. A színhely: a MÉSZÖV telefonközpontja. Az állandóan villogó lámpák mögött ülő fiatalasszony azzal fogad: . — Ügy látszik, megbolondultak a telefonok. Rossz a 126-os mellék... — A hiba? — Nem cseng be. Vagy a városba nem lehet telefonálni. Hiába adom a hívót, egyszerűen megszakad a vonal! Én nem értem, ebbe beleőrül az ember. Tágas szoba, legalább három készülékkel. A mestert itt is ismerősként üdvözlik a hivatal dolgozói. Előkerül a csavarhúzó, a »-kellékeik-« elborítják az asztalt, aztán nem telik bele sok idő, újra használható a telefon. Nem éppen kesztyűs kézzel bántak a készülékkel... A Cooprtourist szobájában hasonló hibával találkozunk. — Halló, központ! Legyen kedves csengetni... Kérném még egyezer! Ütünk újból a központba vezet. Még várunk egy kicsit, hátba a megjavított telefonokra kell kapcsolni valamelyik »kintről« érkező hívást. — Várjanak egy picit, a 112-es mellék is hibás, legyenek szívesek, nézzék meg azt is — szól utánunk a telefonközpontos kisasszony. Nem kell sokat várni, a mindentudó csavarhúzó újra segít a bajon. Piszkosak az alkatrészek. és a .tárcsát is meg kell igazítani. Emeletekre kell a nehéz szerszámostáskával felkapaszkodni. Még egy aláírást a központ »panaszkönyvébe«, aztán odébbállunk ... Megyei főügyészség. Egyike azoknak a hivataloknak, ahol állandóan csörög a központban a telefon. Régi asztalon fekete, ósdi »monstrum«, olyan régi típusú, hogy már csak ünnepnapokon tudja betölteni hivatását. Ahogy kiderült, ide »függetlenített« telefonszerelőre lenne szükség. Naponta felmondják a szolgálatot a készülékek, és fél órákat kell várni arra, hogy a városba lehessen telefonálni. — Ezt hallgassa meg! Ha fölveszem a kagylót, egyszerre ad jelet a városi vonal meg a házi is! Eligazodni rajta?! Kérem, tegyenek valamit, így nem élünk meg. — Melyik szobában kell utánanézni a hibának? — kérdezi a mester. — Valamennyi készülék felújításra szorul! A folyosóról benyitunk egy ajtón. Kísérőmet itt is isimerik, s a kölcsönösen elhangzó köszöntés utón szinte mellébe vág a kérdés: — Baltát hozott? — kérdezi nevetve az íróasztal mögött ülő asszony. — Vagy magúk tesznek valamit, vágj' én verem szét az összes készüléket, s a központnál fogom kezdeni! • Furcsán érzem magam. Veszélyes foglalkozásnak éppen nem minősíthető az, melyet a mester végez, de ő már hozzászokott az erélyesebb hangnemhez is. — Űj telefonközpontra lenne szükség, ami legalább háromszázezer forintba kerül — hallom. Ezt már kiderítették. Ahogy a mester pakolni kezd, újabb kérés hangzik, valahol megint rosszalkodik egy készülék. — Hiába hívok valakit, mindig más jelentkezik. Nem győzök elnézést kérni — mondja az egyik mellékállomás tulajdonosa Ugyanez a hiba máshol is. A kilencvenötös mellékről szintén nem lehet a városba telefonálni. — Tudja, ilyenkor aztán megkezdődik a kísérletezgetés. Előfordult, hogy másfél órán keresztül bajlódtam egy tárcsával. Pontosan be kell állítani, tizedmilliméterektől függ a silier — mondja Ádámkovics Antal. Homloka gyöngyözik a verítéktől, de a türelem mindennél fontosabb. Mire felocsúdok, már készen is van. Még a próbaszámot kell hívni, s ha bejelentkezik, asak akkor lehet igazán megnyugodni. — Olyan gyorsan elszalad a nyolc óra, hogy észre sem veszem. Emberekkel találkozom az utcán, s jólesik, ha megismernek. A munkáimat vélem megbecsülni ... Horányi Barna 'A Budapest Táncegyüttes műsorti Szabadság—szerelem A nőbizottságok két éve Közélet és házi munka Az MSZMP Központi Bizottságának 1970 februárjában hozott határozata után a népfront egyik fontos feladata lett a nőbizottságok megalakítása, tevékenységük segítése. Somogybán 1971 tavaszáig 53 nő- bizottság alakult mintegy 1650 taggal Hogyan segíti a népfront a működésüket, és rajtuk keresztül a nőpolitikái határozat végrehajtását? Milyen eredményeket értek el két év alatt? — erről beszélgettünk Sallai Lajosnéval, a népfront megyei bizottságának nőpolitikái munkatársával — Először talán a megalakulásról. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a bizottságok szinte az egész nőlakosságot bevonják a hatósugarukba. Ez különösen a falvakban volt fontos. A termelőszövetkezeti bizottságok mellett alakultak ilyenek például az áfész-ek- nél másutt a szakszervezeti bizottságok mellett. — Milyen munkát végestek a bizottságok? — Az egyik legfontosabb feladatunk a nők körében a felvilágosítás, ismeretterjesztés. Nagyon jók a tapasztalatok a politikai és ismeretterjesztő előadások látogatottságáról. Ugyancsak kedveltek a nőklubok, amelyekben nagyon sok olyan előadás hangzik el, amelyik választ ad a nők mindennapi gondjaira. — Milyen programot adnak a tagoknak a klubok az előadásokon kívül? Jól sikerült író—olvasó találkozókat rendeztek a klubvezetők tavaly. Elsősorban női írókat hívtak meg. A klub legtöbb helyen összeszokott közösség tagjaiból áll, szívesen mennek együtt kirándulni, vagy hallgatják meg egy- egy klubtag útibaszámolóját. Gyakran rendeznek divat- és árubemutatót, ez utóbbiak jelentősége nemcsak az, hogy a háziasszonyok megismerkednek a legújabb termékekkel, haner: az is, hogy a bemutató után beszélgetés kezdődik a gyártólakai, vagy a kereskedelem képviselőivel. Nemegyszer ilyen beszélgetés során tátábcoznak a gyártok vagy * forgalmazók a vásárlók igényeivel. A klubokon belül egyébként szakkörök is működnek. A legkedveltebbek a kézimunka-, a szaibó-varró és a sütő-főző tanfolyamok. — Mit tettek a bizottságok a családi nevelés segítésére? — Az 1971-es tanévben megszerveztük a szülők akadémiája előadássorozatot. Kezdetben csak az általános iskolákban és az óvodák egy részében, később azonban a giimnáziumokiban és szakmunkásképző intézetekben is hangzottak el előadások. Nagy érdeklődés kísérte a szülők fóruma és a szülők parlamentje elnevezésű rendezvényeket. Barcson és Nagybajomban pályaválasztási ankétot rendeztünk a helyi népfrontba- zottságak és a tanács bevonásával. Általában az a tapasztalat, hogy a nők szívesen vesznek minden olyan segítséget, mely a gyereknevelésben ad számukra tanácsot. Az ankéten, előadásokon való nagyszámú megjelenésük ezt bizonyítja. — A nők mindennapjai azonban nemcsak a művelődésből és önmaguk továbbképzéséből áll. Mit tesznek például a háztartási munka megkönnyítéséért ? — A megyében éppen bizottságaink munkájának eredményeképpen bővült a háztartási munkát könnyítő szolgáltatások köre. Például a MÉSZÖV nőbizottsága és a népfront közös akciójának hatására tizenöt községben Patyolat-felvevőhelyet nyit. Ugyanakkor megyei vizsgalatot folytattunk az áruellátásról. — A nőbizottságok a felsoroltakon kívül elsősorban közéleti tevékenységükkel tették ismertté nevüket. Elég a vietnami takar óakcióra, vagy a békevonatokra, békeoyűléseli megszervezésére gondolnunk. Melyek a további terveik? — Éppen a teftzéleti szerep- Hóméi kapcsot»*« m agyik legfontosabb feladatunk, melyet nyömatékosian hangsúlyoz a februári határozat is. Még több arra érdemes nőt jutta- sunk a közéletbe. Ugyanakkor csökkenteni kelil azt az időt, amelyet egyelőre a háztartásra fordít. Ezért szeretnénk a szolgáltatások további fejlesztését sürgetni. Munkánknak eddig egy kicsit periférikus területe volt a bejáró asszonyok gondja, pedig ez a mi megyénkben eléggé sürgető. A jövőben ezt is figyelemmel ideérjük. Simon Márta Kettős évfordulóhoz kapcsolódik az Állami Budapest Táncegyüttes új műsora, melynek egyik vidéki bemutatóját Kaposváron, a La tinea Sándor Megyei Művelődési Központban tartatták. Tizenöt éves fennállását ünnepli az együttes, mely eggyéforrott a magyar tánckultúra ápolásával, mikőiben sikeres kísérletet tett a színpadi tánc megújítására. Tudásukat, törekvésüket történelmünk dicső napjainak, 1848 méltó megünneplésének szolgálatába állították most: így született meg a kétórás műsor, a Szabadság — szerelem. Az együttes bátor kísérletet tett a magyar történelem tablóeaerű bemutatására, a honfoglalástól századunk forradalmi mozgalmának bemutatásáig. Ezek a táncok »közlő« és »leíró« jellegűek, tehát a tánc nyelvét a legtisztábban használják fel mondanivalójuk érdekében. A táncelemek magyar motívumokból épülnek, s ahogy megjelennek a színpadon, az csupa költészet, poézis. Ez a történelmi tabló tulajdonképpen összefüggő képsorokból áll, korszerűen szerkesztett, de a különböző helyi lehetőségeket figyelmen kívül hagyja. A közönség közbetapsol a »tételek« között, amikor csak a zene szólt. A műsor első részében látott Honfoglalás, A szabadságért, Századunk tételek azt is sugallják, hogy nem elég intellektuális úton közelíteni múltunkhoz, a történelemhez erős érzelmi szálakkal is kötni kell magunkat. így vehetjük csak igazán birtokunkba mindazt, amit elődeink tettek, ami példa, és a lelkesedés mellett átélhetjük mindazt, ami a nép nyomorúságos helyzetét jellemezte. Talán a legszebb tétel éppen az első, a Honfoglalás. Sikerült mindent mozdulat- és táncjelekké alakítani, nem volt benne semmi fölösleges. Ugyanezt már nem mondhatjuk él a Vitézek mi lehet című, Kinizsi korára utaló tánc- jelenetre, mert a szólótáncos, Kovács László, nagyszerűen sűrített, kifejező táncát a látványnál maradó török csetepaté gyengítette. Szép volt Molnár Lajos Liszt-díjas Dó- zsa-tánca, mert tartózkodott a kínálkozó külsőségektől, helyette belülről, mélyebben fogalmazta meg az elnyomatást. Kedves jelenet volt a kuruc- kort idéző Te vagy a legény, és ismét kevés eszközre építő, a lényeget megragadó, a 48-at megjelenítő A szabadságért című tánc, melyet Porsza György mutatott be. Itt például egy dob segítségévéi sikerült olyan táncjeleket alkotni, melyek kifejezték a lelkesítő, csatába szólító dobpergést, eszünkbe juttatták Petőfi Csatadalát, és az elbukás haláltusáját is jelezte a dobon elnyúló kéz. A Századunk tétel látványában és megfogalmazásában egységes volt, Simon Antal koreográfiája szépen érvényesült, csak a felszabadulásit, a diadalt érzékeltető hálószakítás volt távoli a színpadtól. Molnár Lajos Liszt-díjas koreográfiájában láttuk a beso- tár, azaz karám elnevezésű kunsági táncot, mely az elveszett bárányát kereső pásztor történetét meséli el nagyon fordulatos, hatásos módon. Persze, a bárány — a kedves, akit Hargittai Zsuzsa alakított, szólót Kovács László és Molnár Lajos táncolt. A zene különösen szép ajándék volt itt is, de Vavrinecz Béla Kom- certváltozatok cimbalomra és zenekarra című zenekari művét is szívesen hallgattuk. A cimbalomszólót Fábián Márta játszotta nagy átéléssel. Egy lakodalmi jelenettel, Sárközi képekkel zárult az est, ennek koreográfiáját Simon Antal, zenéjét Olsvai Imre készítette. A közönség forró lelkesedése feledtette azt, hogy a nézőtér »foghíjas« volt. H. B. ÉLE1ÜNK minősége A szabad idő Dr. Eke Károly, az Életünk minősége rádióeorozait riportere arról faggatta a siófoki kórház orvosait, a meteorológust, a bíróit, hogy véleményük szerint okosan használják-e ki szabad idejüket az emberek. Nem lesz talán »ünneprontó« ezen a vasárnapon, ha röviden beszámolunk az elhangzó rádió műsor vitaindítójáról, illetve, hogy mi a véleményük a szakembereknek rólunk, üdülőkről Dr. Balogh Imre, a siófoki kórház belgyógyár szakorvosa elmondta: — Az üdülővendégék 85 százaléka városi ember. 70 százaléka szellemi, irodai dolgozó. Azt hiszem, er. mámé figyelmeztető jelenség. A legyengült szervezetre karos a zajos balatoni üdülés, bizonyította a továbbiakban: — A megbetegedettek kétharmada már az első héten jelentkezőik az orvosnál, 80 százaléka tíz napon belül. A le romlott szervezetnek tíz nap kéül, míg alkalmazkodik az új környezethez. — Szóvá tette. hogy vajon elegendő-e a tízervnégy nap« üdűfté* az ilyen taondfcáó tefjevításám. A betegségek gyakorisága nem szól a nagy üdülőkomplexumok mellett, itt ugyanis hétszer annyian betegednek meg, mint a rosszabban ellátott kempingekben, magánházakban. összefoglalva véleményét: — Az üdülő ember megbetegedését elsősorban a rosz- szul megválasztott életmód befolyásolja. Ez pedig felvilágosító munkát igényéi. Dr. Böjti Béla meteorológus: — Ha a Balaton mondjuk Szeged mellett lenne, nem kellene számolni olyan időjárás-jelenségekkel, mint itt a Dunántúlon. Általában 36 viharos nap van a Balatonon. Egyik óráról a másikra képes tíz fokot is csökkenni a hőmérséklet, ennek bizonyára komoly élettani hatása van. Dr. Eke Károly: — Mondjuk el az embereknek, hogy ha így van, miért nem üdülnek helyesen. D.r Csonka Béla: — Véleményem szerint helytelen, ha a szabadságot felaprózzuk. Egy részletben legalább két hót legyen, mert kevesebb idő alatt nem pihenheti ki magát t megfáradt miei-vs Balatont ae vaämaaa [ mindenki, mert' kimondottan l káros a szív- és érműtéten átesett embereknek, a reumásoknak, a légúti megbetegedésekben szenvedőknek. Dr. Balogh Imre: — Helytelenítem azt is, hogy a nyaralási szezon hat hétre zsugorodott, ami óhatatlanul nagy zsúfoltságot okoz a Balatonon. Dr. Oláh Vilmos baleseti sebész: — A Bálaton-parti balesetek kilenc tizede figyelmetlenségből fakad. Az ittas vezetések száma itt, a Balatonon különösen magas nyáron. De nem ajánlom az M 7-est azoknak sem, akik az első útjukat a friss jogosítvánnyal Siófokra képzelik el. Dr. Márton Géza, a megyei bírósóig tanácselnöke: — Gyakori a bűnesetek száma is a nyári szezonban. Kérésem a szülőkhöz: megfelelő gondoskodás nélkül ne engedjék el gyermekeiket üdülni. Dr. Adóm Géza röntgenfó- orvrxs: — A legtöbb ember a nyaralást teljes kikapcsolódás nak tékintí, felnyit minder gátat. Mihez vezethet ez túlzott formáiban? A helytelen táplálkozásához, mat egész napos rvászathoz, kártyázáshoz, a lenge! tőt «iá hoz. Egy ik sem egészséges a szervezetre. Dr. Böjti Béla: — A vízi életnek megvannak-e a feltételei a Balatonon? Vannak-e vízi klubok, olyan hajók, amelyeken lehet fürdeni? Nincsenek. És hozzátenném, hogy a siófokiak hatvan százaléka nem tud úszni. A Balaton forgalmáról közben érdekes adatot tudtunk meg: májusban mintegy ötezren keresik föl üdülés céljából a tóparti községeket, júniusban tizenkilencezren, júliusben már harminckilencez- ren, augusztusban harmincöt ezren. Kánya János, a TIT Somogy megyei szervezetének titkára arról beszélt, hogy meg kell magyarázni az embereknek, megváltozott a Balaton. A civilizáció érezteti mindazt a hatást. amely egyéb településeinkre is jellemző. Tehát ne keressük a csöndes. nyugalmas. »romantikus Balatont«, az már tulajdonképpen megszűnt. Akinek ilyesmire van igénye, üdüljön hegyvidéken. A vitaindító és a vita, melyben részt vesz dr. Berénd Ivan közgazdász, egyetemi tanár, Csák Gyula író, és még néhány orvos, a Pelőfi-adóo április 9-én klb. 1 3 '"rakor hangzik el. Horányi Barna Somogyi Néplopl 5
