Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-03 / 52. szám

Két közgyűlés között B ŰTORPARÁDÉVAL Emberekről, számokról Alig ezer lakója van. Mi­kének. Gyenge termőerejű, homokos föld határolja a köz­séget. Itt gazdálkodik csaknem 5000 holdon a Rákóczi Tsz, s a tagságnak évente meg kell küzdenie a rossz talajjal, a gyakran kedvezőtlen időjárás­sal. — Nehéz esztendőt hagy­tunk magunk mögött. S hogy mégis sikerült terveinket va­lóra váltani, az a tagság be­csületes munkájának, annak az összefogásnak köszönhető,' amely kifejezője a tagok és a vezetők közötti kölcsönös bi­zalomnak. Pitz Géza Ezzel kezdte beszámolóját a zárszámadó közgyűlésen Frank Gyula elnök. Vele meg Pitz Géza elnökhelyettessel — aki egyben a tsz párttitkára is ,— arról beszélgettünk, hogyan tükrözi a szövetkezet fejlődé­se az emberek tenni akarását, s miként jut ez számokban is kifejezésre. — Ez volt a tizennegyedik zárszámadó közgyűlésünk. A szövetkezet 1959-ben alakult, akikor az összvagyon értéke 2 millió 300 000 forint volt, most pedig 30 millió. A munkaegy­ségre 1972-ben 62,50 forintot terveztünk, éz 70 forint lett. Tavaly április 1-től bevezettük a garantált bérezést, egy 10 órás munkanapra 120 forintot fizetünk. Egy év alatt a tagság jövedelme 8 százalékkal emel­kedett. »■Kedvezőtlen adottságú tsz« — így ismerik ezt a dél-somo­gyi homokháton gazdálkodó szövetkezeteit a megyében. De a megyében és már megyén kívül is kivívta magának az elismerést termelési eredmé­nyeivel, elsősorban a jc) minő­ségű burgonyájával. Az utóbbi öt évben nem ter­meltek száz mázsán alul bur­gonyát holdanként. Ezzel ér­demelték ki, hogy tavaly a szekszárdi mezőgazdasági ki­állításon, amelyet négy megye rendezett, burgonyájukkal el» nyerték a második díjat, az ezüst serleget. Szívesen viszik tőlük a burgonyát Sopronba, Szombathelyre és más váro­sokba. A dohánytermesztésnek más­fél évszázados hagyománya van a községben. A kedvezőt­len időjárás ellenére a terve­zettnél félmillió forinttal töb­bet jövedelmezett a szövetke­zetnek. — A kommunistáiknak jelen­tős érdemük van ebben. Nem­csak a szövetkezet felelős ve­zetői kommunisták, hanem megtalálni őket minden fonto­sabb munkaterületen is. A fontos munkák elvégzésére mindig időben mozgósították a tagságot. Huszonheten pártta­gok. s legutóbb a traktorosok közül fölvettük á pártba Frank Józsefet, Strublics Jánost és a fiatal Nokk Józsefet, aki mo6t szerelt le a katonaságtól. Be­vonulása előtt is nálunk dolgo­zott. Az a célunk, ,hopy a leg­jobb fizikai munkásokkal to­vább erősítsük a pártszerveze­tet — mondja Pitz Géza párt­titkár. alki tizenöt éve — a szövetkezet megalakulása óta — tölti be ezt a fontos tiszt­séget. A közösségért mindig tenni aikaró dolgos emberék laknak. Mikében. Ezt jelzi, hogy az el­sők között alakítottak mező- gazdasági szocialista brigádo­kat. mert látták, hogy ígv még jobb, eredményesebb munkát végezhetnek. Frank Gyula elnök, aki a pártveze­tőségiben termelési felelős, így beszél a brigádokról: — Három szocialista brigá­dunk van, mindegyiket azasz- szonyok alakították. A Kossuth brigád tagjai például azt vál­lalták, hogy 165 tízórás mun­kanapot dolgoznak le, ehelyett 233 napot teljesítettek. Vállal­ták a brigádok azt is, hogy a burgonyaválogatással novem­ber 25-re végeznek, a munkát november 8-ra befejezték. Most tanácskoztunk velük a tavalyi munkákról és az idei feladatokról. Minden brigád — a Kossuth, a Petőfi és a Zrínyi tagsága — elhatározta, hogy mindent megtesz a jó eredmények érdekében az idén is. Számíthatunk asszonyaink­ra, s ez igen jó dolog. Ott vannak az asszonyok — Winter Andrásné és özv. Mu- csel Jánosné — a tsz vezető­ségében is. Nemcsak ez jelzi az asszonyok jó munkájának elismerését. Amióta szocialista brigádok tevékenykednek a tsz-ben, öten kapták meg a Frank Gyula Mezőgazdaság kiváló dolgozó­ja kitüntetést — legutóbb ifj. Haász Jánosné, a Kossuth bri­gád vezetője. A tsz-vezetőség minden évben országjárásra, külföldi kirándulásra viszi a jól dolgozó asszonyokat. Az idén az Alföldre mennek négy napra. Érdekes véleményt ^ mondott a Rákóczi Tsz-ről a zárszám­adó közgyűlésen dr. Kassai Já­nos, a megyei tanács vb-titká- ra: — Soha nem maradt le a tsz, a vezetőség a »vonatról«, időben gépesítettek, rátértek a j korszerű üzemszervezésre, biz- i tosítottáfc a szövetkezet egyen­letes fejlődésének feltételeit. A kukoricaitermesztést a ve­téstől* a betakarításig teljesen gépesítették. Űj dohányfűző gépeket állítanak munkába az idén. Tavaly üzembe he­lyezték a 720 férőhelyes ser­téshizlaldáit, s most 96 férőhe­lyes fiaztatóval bővítik. Már ebben az évben rátérnek a nagy hozamú, jó minőségű • burgonyafajták termesztésére. 1 Kisebb területen termeszle­nek, mégis nagyobb mennyi­ség betakarítására számítanak. Az esetleges kedvezőtlen idő­járásra is felkészülitek, mert 3 millió forintot tartalékoltak. Erről, terveikről tanács­koztak a szocialista brigádok­kal, s erről lesz majd szó a tervtárgyaló közgyűlésen. Az elmúlt éveikhez . hasonlóan most is közösen döntenek mindarról, ami a szövetkezet életében változásit hoz, ami biztosítja az egyenletes fejlő­dést, a közös vagyon gyarapo­dásait Szalui László bLKLTL GYULA 3 ^ A fiú meg a katonák 52 Piroska is tanult lány lesz, bár ő nem olyan jó tanuló, mint Márti. Öt nem is akar­ták kiiskolázni — az apjuk nagyon ellenezte a taníttatást: elég egy urat nevelni a csa­ládból, ott a rengeteg munka a szőlővel, mi lesz, ha aprán­ként mindenki megszökik —, de Márti addig veszekedett, míg aztán beíratták Piroskát magántanulónak. Igaz, két év késéssel, de tavaly már utol­érte a többit. És a kecske is jóllakik, mert csak vizsgázni jár be Miskolc­ra Piroska, segíthet otthon a szőlőben az apjának. ' A nyomtatott bizonyítvány­ban a névsor alá külön írják a magántanulókat, de máskü­lönben épp úgy diáknak szá­mítanak ők is. »Parázsó Móni­ka« — így van kinyomtatva a neve a bizonyítványban, mert jijjl 232IS33S két névre keresztelték, és a Mónikát írta előre a pap. Sehogyan sem tetszett a csa­ládnak a Mónika, azért keresz­telték még Piroskára is. Míg nyomtatva nem látta, 6 nem is tudott róla, hogy Pirost Mó­nikánál?; is hívják. Sok baja volt az M betűvel az anyjuknak. Hogy az első lány Mária lett, a másodikat is M betűre keresztelte Magdának. Így majd minden stafírung PM monogrammal készülhet; gond nélkül kicserélhetik, ha ké­sőbb egyiknek ez tetszik, a másiknak a másik. Ha nincs is kész minden, amelyik hama­rább megy férjhez, a maga ré­szét viheti. É6 ha ne adj Isten, meghalna az egyik, a stafí- rungját a másik úgy örököl­heti, mintha a sajátja volna. így azután a harmadik lány Márta lett. Akár a Bibliában: Mária, Magdolna, Márta. A negyedik: Margit. Az ötödik lány születésekor kifogyott az M betűből a Pa- rázsóék tudománya. A pap elő- ssör tMaricgrgt jruaawftf dtt- emt nagyon urasnak találták, s így került sor a Mónikára. A Pi­roskát már könnyű volt hoz­zátenni a Parazso nagymama neve után. (Bár ebben a választásban is közrejátszott egy másik mono­gram. Nagymamának — lány­nevén: Pete Piros — nem ma­radt meg lány gyereke, s így halála után — a PP mono­gram miatt — Péter fiának ígérte a, stafírungból a törül­közőket, a szakajtókendőket, a szalvétákat, melyeket rózsa­szín szalaggal átkötve, érintet­lenül őrzött lánykora óta a szekrényben. — Jó lehet még az a stafírung egy lányuno­kának is.) Nellinek, a hatodik lánynak, az M-ből már csak a Malvin maradt, a P-ből a Petronella. Sokszor szóba került a két monogram története a család­ban, amióta nagyok a lányok. Folyton összevesznek a hol­min, melyik kié, s olyankor az anyjuknak kell igazságot ten­ni. Kivéve Mártit. Ö nem ve­szekszik, inkább a magáét is odaadja. Nemcsak okos lány Márti; ő a legrendesebb. Illetve már asszony, nem m lány. Folyton azon kapja magát, hogy még mindig lánynak képzeli Mártit, pedig férjhez meat eemJy ayaanao. Hm* Pécs ismét megrendezi ipari vásárát Pécs az idén ismét megren­dezi ipari vásárát. Az ese­ményre egyéves kihagyás után kerül sor. Tavaly nem volt vá­sár: á Gazdasági Bizottság ha­tározata értelmében ugyanis a vidéki vásárokat csak kétéven­ként lehet megrendezni. Ennek ellenére Dél-Dunántúl tavaly sem maradt rangos nyári ese­mény nélkül, és Itt a szekszár­di mezőgazdasági kiállításra és vásárra kell emlékeztetnünk. Az idei Pécsi Ipari Vásárt, amely sorrendben a negyedik, a régi helyén, a Köztársaság téri iskolákban és a szabad té­ren rendezik, időpontja: július 6—15-ig. Az előkészületek már javában folynak. Óriási csarnoksator és bazársor A rendező, a Pécsi Idegen­forgalmi Hivatal még az ősszel csaknem félezer magyar válla­latnak és szövetkezetnek küld­te el a felhívást. Az érdeklődés minden eddiginél nagyobb: 110 kiállító jelentkezett eddig, s ez a szám a későbbiekben csak több lehet. Bár a vásár elsősorban Pécs és Baranya iparának teljes keresztmetsze­tét szeretné bemutatni, szá­mos budapesti és vidéki kiállí­tót fogad, köztük a fogyasztási cikkeket előállító ipar repre­zentánsait. Ott lesznek a nagy mosószergyártók, az Egyesült Vegyiművek és a Budapesti Vegyiművek; a híradástechni- | kai ipar képviselői, az Orion és a Videoton, számos ruházati í vállalat, továbbá a Jászberényi Hűtőgépgyár, a Hajdúsági Iparművek és mások. Pécsre várják Magyarország szinte valamennyi jelentősebb bútorgyárát. A magyarázat egyszerű: nagyjából befejező­dött a magyar bútoripar re­konstrukciója, a bútorgyárak most — lakberendezési áru­házak és bemutatótermek hiá­nyában — bemutatási lehető­séget, piacokat keresnek. A bútorokat a győri Graboplast felfújható műanyag sátrában helyezik el. Az óriás sátor egyik látványossága lesz a vá­sárnak, a Köztársaság téren ál­lítják fel. Ugyancsak a téren külön bazársort rendeznek be, ahol felvonulnak a kisiparo­sok is. Mindezt annak a törek­vésnek a jegyében hogy a ki­állítók árusítsanak is. Az Ide­genforgalmi Hivatal gondosko­dik kiegészítő rendezvények­ről; kulturális események, di­vatbemutatók, konferenciák lesznek. Jugoszlávok és finnek A Pécsi Ipari Vásár, akár­csak a győri vagy a szegedi, egyben a határmenti árdesere legfontosabb fóruma és talál­kozóhelye. Ami a jugoszláv kiállítók részvételét illeti, még nem tisztázott minden részlet- kérdés. Az Idegenforgalmi Hi­vatal tárgyalásokat folytatott a Horvátországi Kereskedelmi j Kamarával és a határmenti j árucserében érdekelt eszéki j vállalatokkal, a RUMEX-6zel és a Slavonija Commerce-szel. Ezek szervezik majd a jugo­szláv cégek részvételét, s irá­nyítják ide a kereskedőket. Ezenkívül meghívták a szegedi ipari vásárokon szereplő újvi­déki és szabadkai vállalatokat. A jugaszlávokon kívül az idén először más külföldi kiál­lítókra is számítanak. Meghív­ták a finnországi testvérváros, Lahti vállalatait, továbbá tár­gyaltak az NDK és Lengyelor­szág kereskedelmi kamaráival. Lahti részvételét egyébként Pécs kiállítással viszonozza, ahol felvonulna a Mecsek alji város tradicionális ipara (a bőr-, a kesztyű-, a porcelán- és a háziipar), s ahol idegen- forgalmi nevezetességeit is népszerűsítené. Vásár a zagytavak helyen Az idén, mint említettük, is­mét a régi helyén rendezik meg a Pécsi Ipari Vásárt. Táv­latban viszont az a cél: kilépni az iskolák tantermeiből. A városi tanács Pécs déli részén, a hőerőmű zagytavainak he­lyén már kijelölte az ipari vá­sárok állandó helyét. A terep- rendezés megkezdődött, a fá­sítással és a parkosítással az év végére szeretnének végezni. Azt, hogy mikor települ át véglegesen a vásár, megjósolni nem lehet. A lényeg az, hogy Pécs megtette az első lépése­ket. Miklósvári Zoltán Anyu! Ne kísérj el! Tanítsuk közlekedni a gyermeket — Elengedhetem-e egyedül az iskolába a kisfiámat, vagy kísérjem el, és jöjjek érte mindennap ? A kis elsős édesanyja na­gyon nehéz kérdést tett föl ne­kem, mert az, hogy hány éves korban közlekedhet már önál­lóan a gyermek, sok minden­től függ. Elsősorban attól, hogy megtanítottuk-e helyesen köz­lekedni, ismeri-e a szabályo­kat, a jelzéseket. De függ a gyermek természetétől (elég nyugodt és figyel mezett-e?), értelmi fejlettségétől. Láttam már 5 éves gyermeket, aki a 4 éves kistestvérét kézen fog­va, felelősségtudattal vezet­gette át a zebrán az óvoda felé, de láttam felelőtlenül, a szabályoknak fittyet hányó, az úttestein átlóban keresztülro- haruó nagyobbakat is szép számmal. Mit tanácsolunk mi, kisis­kolásokkal foglalkozó pedagó­gusok? Hány éves korban kell megtanítani a gyermeket he­lyesen közlekedni? Hosszú folyamat ez, amelyet már 2—3 éves 'korban kell el­kezdeni, amikor — első sza­bályként — megtanítjuk a gyermeket arra, hogy ha el­engedjük a kezét, akkor se szaladjon le a járdáról. Hároméves kortól kezdve állandóan magyarázgassuk ne­ki, hogy figyelmesen kell köz­lekedni. Álljunk meg mindig a gyalogjáró szélén, mielőtt lelépünk, és mondjuk hango­san: »Először balra nézünk, azután jobbra.. Nem jön jár­mű, most leléphetünk.«. Tanít­suk meg árra is, hogy ahol zebra van, ott azon haladunk át, de előbb akkor is körülné­zünk. Ahol lámpa van és lám­paváltásra várunk, mondogas­suk és tanítsuk meg neki az óvodában is tanult versikét, amely később is jól beléjük idegződik: Állj, ha piros! Várj, ha sárga! Átmehetsz, ha zöld a lámpa! A gyermek tanítgatása sok­kal fárasztóbb dolog, mint egyszerűen kézen fogni és húzni magunk mellett. Az a gyermek, aki éveken át csak »csomagja« az édesanyjának és nem közlekedő társa, az nem is tanulja és szokj a meg, hogy tudatosan figyelje a for­galmat, a jelzéseket, nem is­meri a szabályokat, nem tud­ja, hogyan kerülheti el a ve­szélyt, az esetleges balesetet, hiszen mindig rábízza maiját a mellette haladó felnőttre. ötéves korban már megkí­sérelhetjük, hogy egy-egv ki- sebb forgalmú helyen szere­pet cserélünk. Bízzuk rá ma­gunkat a gyermekre. Meglát­juk, úgy vezet-e majd min­ket, ahogyan mi őt évekig ta- nítgattuk. Hatéves korban már sétál­junk el a gyermekkel a laká­sunktól a leendő iskolájáig es vissza vezető úton, hogy jól megismerje az útvonalat és annak veszélyt rejtegető pont­jait. otthon volt a lagzi, csaj? utá­na jöttek haza. A férjére már sehogyan sem tudott visszaemlékezni. Csak épp, hogy megebédeltek ott­hon, még aznap délután felpa­koltak egy talyigára ennivalót, ruhaneműt, porkócot, s fel­mentek a szőlőhegyre, az Acsay-féle présházba. Utána már nem is találkozott velük (azaz még egyszer látta őket: a kökénybokorból). Meghökkent, ahogy most az eszébe jutott: »akkor meg a lánynevén tán meg se talá­lom !« Janinak hívták a férjét. De nem emlékezett rá, hogy a tel­jes nevét valaha is hallotta volna. »Persze az egyetemet a lánynevén kezdte — jutott az eszébe. — És ha így adták ne­ki eddig a bizonyítványt, ak­kor azon már nem lehet vál­toztatni. Bizony isten nem, hogy jönne már az ki, valaki beiratkozik, valaki más meg, akit egész másképpen hívnak, elmegy vizsgára.« Három napon át, reggeltől sötétedésig Mártit kereste. Több helyein járt, s az mind­egyik egyetem volt, és kérde­zősködött a kapusoknál. De sehol sem tudtak róla. Amikor Budán elhallgatott az ágyúzás, oda is átment, a fából csinált hídon, a budai egyetemre, mert ideát azzal biztatták: Budán »-teae egye­tem. De ott sem tudtak Már­tiról. Sok kifajzszögezett cédula volt a bejárat körül az egye­temeken. Ki kit keres, »hollé­téről értesítést kér« — ilyes­mi. Erről jutott eszébe, hogy ő is kiírhatna mindenhová1 egy-egy cédulát. Abban az elhagyott lakás­ban, amelyet lefoglaltak Gri-J sáék, talált egy emlékkönyvet! — a szekrény alsó fiókjában — J sok szép tiszta lappal. Kereste^ benne azt a kétsoros versikét, ^ amely mindegyik nénje emlék-^ könyvében szerepelt: Kútágasra szállt a veréb, emlékkönyvbe ez is elég. De csak hosszabb versek voltak benne, meg nem is olyan szépek. De az biztos,» hogy a festett csokrok sokkal £ szebbek voltak, mint az ottho-^ ni emlékkönyvekben. ^ Egy egész délután a cédula- f kát írta. Nem sikerült éppen ^ úgy a kiírás, ahogyan szeret-^ te volna, de az a fontos: el le-i hetett olvasni. } »Parázsó Márti egyetemi ta-i nulót keresi az öcsé. alólírottf Parázsó Péter. Tanár lesz be-|> lőle, ha kitanul, olyan egye- f temre jár iskolába. Aki tud) róla, értesítsen, hogy hol ta!ú-1 lom meg, az alábbi címen ér- 1 tesítsen ...« Másnap sorra járta az r temeket megint, s a cédu" j kirajzszögezte. * • 4Folyuttyík.) Ha így tanítgatjuk, akkor miié iskolába jár. legföljebb csak az első napokban kell e kísérnünk, hogy a kapu élőit várakozó nagy tömeg zűrzava­rában el ne keveredjen a sole új benyomástól amúgy is ká­bult gyermek. A már önállóan, jól közle­kedő kisiskolásunkat is fi­gyelmeztessük azonban arra, hogy a havas, jeges, csúszó: úton még óvatosabbnak kel’ lennie, mert a járművek nem tudnak olyan gyorsan fékezn mint a száraz úttenten; hős ködben, esőben, amikor ros»- szaik a látási viszonyok, foko­zottabban kell figyelnie. Gyermekünk hálás lesz, ha 6 éves korára megtanítjuk sz” - bályosan. önállóan és biztor sá'gigal közlekedni, mert a I<v iskolások szégyellik, ha kis' rétik őket. Valamiféle tú’z' féltésnek, fölösleges gyám»' fásnak érzik, kúton Seen n r De se'y-'ben. egy-két hét nem lehet; jól, bizton**« megfakulni art, aminek ? év alatt kellert volna fokoz tosen beidiagiaödnie a gyér mekbe. — Anyu! Ne kísérj éli Ne gyere értem! — kérik a gyer- meltek — olykor indokolatla­nul is —, mert mér nagy fiúk­nak, nagy lányoknak szeretné - ■ «k tűnni, olyanoknak, akik «dűl közlekednek. Tanítsuk _g őket erre időben! Dr. G. K.-*é

Next

/
Oldalképek
Tartalom