Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

Vitáink szelleme A kényes kérdések feltárására sarkallnak másokat la kulturális koz- «et íwn képzelhető él alkotó «IaSküL Persze »prakti- feszon itt az észmecse- ne lezáródásával sem várható nyomban, mert idő kell hozzá, agtóg a gondolatból, nézetből, s kialakított közös állásfog- tsléíiból cselekedetek és ered­őjéé5»ak születnek 1teíjflgmV égy időszerű pel- eSíti amely oly sokakat értat: a népművelés mai s közel- zaűS&eLa gyakorlata Szocio- USgBEök, tnűvelődéspolitiloti- SÄ, ájB^gtfák, közéleti veze­tők, . tömegszerveaeú funkcío- aágjcaok a hatvanas évek ele­jén kezdték fölfigyelő! arra a tényre hogy a népművelés ediSg bevált tonnái kezdenek BBStjcselael fiszieleteiket — először háloetalaaabbul, tó- sasa az új Seüsmerések kez- óeSbez ©tékran még bizony- tplafflofc — nyilvános fórumo­kra te dmonritak, s leírták, fflsbö keletkezett az a nagy­szabású vita, amelynek során tisztázódott: az ötvenes evek elején s közepén kialakult népművelési formákból »ki­bújik« az elet. Oka a televí­zió, cäs» a telékommuniltációs lehetőségek bővülése, oka a megváltozott munka- és élet­ritmus, a jobb közlekedés, a több szabad idő, a fiatalok magasabb tekolázottsága. Amelyefk mind a mi társadal­mi rendünk eredményei. To­vább keH tehát lépni, más tormákat kell kialakítani. Tanulságokat kínál annak a vitának a futólagos áttekint tése, amely ezekben a hóna­pokban folyás; a Kritika című folyóirat hasábjain a szocia­lista kultúráról és a szórakoz­tatásról. E kiterjedt vitában sokan kétségbe vonták azt a bizonyos körökben elterjedt nézetet, amely szerint a mű­vészeti és irodalma értékek »kommeroalizáljódánáert* a kulturális élet demokratizmu­sa a felelős. Vagyishogy a kultiiraterjesztő és szórakoz­tató intézmények valamifajta tömegbefolyásnak engedtek, s ennek a «szellem: ellenőrzés-* éberségének lapa-ná-ta az oka Hogy ilyen jelek megfigyel­hetők, fcánmtafbatók, az kétségtelen De a vitázók ke­ményen fölléptek-a vád lényé-- geeäefL Énnek a vSának egyik fon­tos megnyilatkozása az volt, hogy a ImltUia teremtőinek: és befogadódnak ideológiai ál­lapotéban. cegyed&zázadnyl idő nagy» változásokat hozott létre, a marxista világnézet azonban a történetileg rövid idő alatt nem válhatott egyeduralkodó eszmévé. — Egyáltalán mm romlásról van tehát szó — állapítja meg a vita egyik írása —, csak az ideológiai-művelődési viszo­nyok szabadabb érzékelésé­ről, amelyet évtizedekkel ez­előtt éppen a demokratizmus hiánya fojtott le. E vita aoeáa fejtettór ki mások azt a — véleményűk szerint nagyon te helytálló — nézetet, hogy az álkultúra időleges virulásáért koránt­sem az igénytelen tömegeket keH. elmarasztalni (Egyes arisztokratikus megnyilatko­zásokban erre te volt példa!) Felhívták a figyelmet arra, hogy elsősorban a művésze­ti—irodalmi alkotóműhe­lyekbe» keH nagyobb rendet — essssa» tisztaságot —- te­remteni S világossá tenni hogy a gíces, az álkultúra, a tömegeket «ossz irányban be­folyásoló, erőszakot sugalló, erőszakot népszerűsítő filmet, könyvei fv-játékot csak ma- gasajotgeoriuvej jobbal lehet kiszorítani. U rr Ida A kabát függ a holdfényben A kabát függ a hddfévyb&A nsgjie « ssÁpféjwt éri fény, a nyak s derék sötétbe (ég, mtfnt pók hajszálnyi kötélén, A fényháló a szív helyét öleli át, majd megpihen $ mint sárga színű vonalzó fekszik a fal redöiben. Ki van gombolva a kabát bélése fénylik mint a hál a hold vizébe emeli aztán feljebb lép csakhamar, a. zsebre süt, az akasztót is eléri hqjnálféle, íoyfa Felém mered e fák Ä tsisjá teaate. Termékeny, izgalmas vita alakult ki a múlt évben a né­pesedés kérdéséről, s ezzel kapcsolatban az ifjúság- és családvédelemről, a fetal házasok megítéléséről, a la­kásépítésről, egyszóval mind­azokról a problémákról, ame­lyek a népesedével össze- függenek. Ebben a vitában végletesen pesszimista néze­tek te nyilvánosságot kaptak; realitásokkal nem számoló követelések, s helytelen kö­vetkeztetésen Elmondhatni, hogy ezek a — bár sokak fü­le számára joggal kellemetlen — felhangéi; sem ártottak azonban magának a vitának, amely bár még nem zárult le, de tisztító és értelmes: a In­tőbb megnyilatkozás íróknak szociológusoknak, az állam­igazgatás szakembereinek ‘ fe­lelős, az adottságokkal szá­moló gondolkodására vall. Sokan talán meglepődnek, amikor mai viták között em­lítjük meg a Petőfi- vagy a Madách-évfordulót, amelyet ebben az évben ünnepeltünk, illetve a Petőfi-évei. az idéit; amelyet a költő emlékének szentelünk. — Hol itt a vita? — Valóban, itt;—ismét csak nyersen szólva — »nincs vi­ta«; mindkét életmű nemzeti múltunk, irodalmi öröksé­günk hatalmas értékű alkotó része. De ahogy az ünneplés során felidézzük a Petőfi-ar- coi megmutatva, milyen vo­nások uralkodnak rajta, mi­lyen volt a saját koráiban, hogyan hatott arra s miként ösztönözte a forradalmai ho­gyan forradalmasította a ma- gyár lírát — akarva-akarat- lanul nemzeti .sorikérdéseket gondolkodási szférákat érin­tünk. Azaz. dehogyis akarat­lan, nagyonis akarva! Miköz­ben a Petőfi-iképre rakódott hazug, romantikus vagy ép­pen reakciós foltok letisztitá- ■ sán fáradozunk, tulajdonkep­pen vitát folytatunk. Űjjáér- tékeljük a múlt sok esetné-, nyét, megrajzoljuk magunk­nak és utódainknak az igázi Petőfi-portréi a forradalmár költő arcát $ eköaben. néze­tünk maradi felfogásokkal, megkövült ítéletekkel csap össze A vita lényegén keve­set változtat, hogy egyes .fel­fogások képviselő:: már régen nem élnek; eszmék küzdenek. Ugyanezt elmondhatjuk ' — talán nem kevesebb joggal.-— a Madách-évfordulóról is. A Tragédia költőjét az egész ország ünnepelte,-s ha figy«» iemmel kísértük a megnyilat- kozásokah láthattuk: igen sok bennük az olyan elem, amely régi elavult jobboldali vagy szektás Madaeh-értelmezé­sekkel küzd. A vitához nem feítetteffiffi. azonnal felpattanó vitapart­ner keH —- mint e költők ese­tében is akik körül ellenté­tes vélemények és gondolatok: sűrűsödtek. Elég maga a té­ma s, máris fölfaikad a mén­danto&Ló. Hiszen a művészet és az irodalom nagy alkotói­nak ez életmijve sohasem »le­zárt«, sohasem befejezett Utóéletük telén még izgal­masabb: miként hatnak az egymást követő nemzedékek gondolkodására. S ezt követ­ni, elemezni, ebből mai tanul­ságokat levonni: méltó és, nagyszabású vitatéma. Az írod almi-művészeti életben ma folyó eszmecse­rék egy kis részére jellemző csak az, hogy nagyon szűk kör számára 'szol, olykor-olykor kizárólag csak a »vájtfülűek- h^s«,\s‘így az esetleg érdek­lődők'egész rétegei maradnak ki ; belőle. Meg kell mondaná, begy ez. a r»äds rész-* sokakat jdgjgal bosszant Arisztokra­tikus nyelvük sznob vagy sznobságira hajlamos érvelési rendszerük miatt sok — ki- ’ vált művészeti — kérdés­ben a vita hozzászólója ön­magát fosztja meg olvasók-, tel, érdeklődőktől. A nyilvá­nosság előtt folyó vitának já­ruléka keH legyen tehát a közérthetőség. Akadémiai do­bogón, szakmai tanácskozá­son, katedrán, hozzáértők, egyéb fórumain nem kötelező •demokratikusan« fogalmaz­ni. De a közvélemény előtt folyó, annak részvételére — legalább is hangulati részvé­telére — számító vita tónusa és hangja legyen közérthető, a művelt és értő közönséghez szóló. Stem felek ki jelentem, hegy a vitátoknak ez erköl­csi-etikai kötetességefc *l ft _ V h • . | . ‘ Szellemi életünknek egyik jeDtpmzö tulajdonsága, hogy élénkek, - erőteljesek, jő' me­derben folynak a viták; eiő- rélenűítőek és ösztönzőek. S bár egy részük — amint ko­rábban mondottuk — '■ aan öVyan kérdések ' körffl-fóróg, amelyeknéfc áz elintézése azonnali • haszonnal, praktikus eredménnyel jár, értelmük és célnak van Tisztáztok a né­zeteket, élűtek a ■' homályt, nyíltságukkal a kényes prob­lémák; feltárására sarkallnak másokat te. »Áttételes« hasz­nuk tehát a fontosabb és a nagyobb: a kulturális élet je­lenségeinek , .marxista megkö­zelítésére és értelmezésére ösztönöznek. S az a változás, amely nyomukban a gondol­kodásban ' bekövetkezik, pro­dukálja majd — s. máris, sok helyütt — a kézzelfogható eredményt, a stoflearu hasz­not. ; . Tamás István Gtósé^io íáfeépe (SrekfftB Ezgp j .--------to­-----:------!—I ; er. »iá»! ■«...........r I n memóriám Brecht »Ha vannak a művészetnek romboló időszakai, akkor a mai az, és Brecht a rombolás, első művészéi közé tartozik“ — írta a Nyugatban majd fél évszázada a német költő első magyar kritikusa, ' És igaza volt — de csak egy szempont­ból. A dekadens polgári kul­túra emlőin nevelődött Brecht megtagadta a »tiszta« költé­szetet, vagyis a fáradt, vege­táló művészet ahnden váltor aatát S könyörtelen őszinte­séggel taposta el a féligazsá­gokat, kereste a látszaton tú­lit: a lényeget Bolgárnak különc volt, mű­vésznek óriás. S új utakat kereső. to tót marxista és Bertolt Brecht kommuuteta költő. A 30-as években. — szóval, tettel, írásaival — megteremtője az »epikus« sztripazhák- tárgyi­lagos szemléletével, s türel­metlen humanizmusával pe­dig a művészet erkölcsi mér­céjét állította föl. •’Brecht németként szólt, s ember: hangon — bujdosva — menekülve két világrészen ,átv—, mikor a nácizmus ré­me tornyosult Európa fölé. S ő művészként harcolt ellene, s épített — hazafiként — mi­kor a háború után erre lehe­tőség nyílt nésflet földön te. Most lenne 7b éves... Az emberért szólt az emberte­lenségen. Es mindig igazat. A német böksődalokbó! Mikor szüttélék, nagy - testvéreid már Ríttak, hogy »levest:« — s nem volt csöppnyi sem. Mikor szültelek, nem tudtunk gázt fizetni. S így kevéske fény vart, csak itt, szívem. Mikor kordtalák, sókat heeziMupk.... . Rólad mindvégig: bús apád meg er. De nem adhattunk pénzt orvosra,: kéttett,— Hogy ne maradjon üres a kenyér. Fiam, lehet belőled bárki, bármi, • Dororiggál várnak ‘ máris sokan; E földön mást aligha fogsz tálaim Csupán szemétgyűjtőhelyet, s az ts fpgbaöt, fiain. Fiam, szeretném, értésedre acLr.é. Dogvésznel rémesebb élet, jut részedül. De hát én, jó fiam, .néni azért .hordtalak, ki, ’Hogy egyszer majd-ilyet -— beletörődve — tűr; Ne mondj le arról, mit nem tudsz tiednek. Nem- adják önként? Kényszerítőd ki hat! Éji, bús anyád, nem azért szültelek meg, Hogy hídlábak zugán töltsd majd az, éjszakát Különös anyagból aligha gyúrtak. Írnám, pénzem szintén nem várhatod; S benned bízom, reményeim ha gyuinakr. Nem munkát kunyerálva lődörgőd át napod. Anyád, fiam nem ámított soha téged Hogy páratlan csillagként tündökölsz, De gondok árnyain nem is nevelt avégett, Hogy egyszer tuskésdrótokon lógj és vízért üvölts. Te azzal tarts, ki véled egy igát von, S óz ő hatalmuk széthull miét a, köd. ,. Te. é® s mi, eltiportak e.mlágcm,. Forrjunk eggyé s vívjuk ki'mtndettáron, Hogy ne legyen többé különbség ember s ember közölt. Csorba Győző fordítása. Száz éve született Saljapin Jahatod nem messze, a fes­tői szépségű Gurzuffoan két nevezetességet mutatnak meg minden teirisiáiiak; az egyik víz. felé nyúló sziklatomb, mely Puskin nevét őrzi, a tná- 1 sók hason lóképpen különleges j alakú szikla, melyet Saljapin- j rol neveztek. éL Saljapin — asz idősebb helybeliek máig emlékeznek rá — sokszor éne- ! kelt esen a mésák sziklán, j csak a saját és. a környék hai- i lászad, parasztjai örömére. De ugyanígy őrzik Saljapin emléket ma mindenhol a Szovjetunióban, ahol csak járt és enékeái. 1873. február 13-án — más források saernnt február 11-én — ssűtetete Fjodor Ivanovics Saljapin, Kazánytoan. Igen szegény környezetben raevei- faedebt. í^ész ffetaikm egy kó­kotofct az ugyancsak ott ének­lő Masűm Gorkijjal. 1800-ben munden előképzettség né&Sl lépett szinpacüra Ufában, egy helyi - openaiánsulaithan. Sokat utazott. 1892-bien pfi. a Kau­kázus környékén, járt. Tb$B- stoben nagyszerű énékmester- ne taliáBt, üsatov személyében, a!kä «wurm»! föüíediezte rend-. (klvüH adottságait, ingyen ta- natoéfca, s ezenkívffl is sok msndeesben segítette. Saljaim aoaea ÍSÓ4-ben fordult rr^g jobbra: Szsntpébeírvárra ke- wffit, tóbb oparaifiáirsulatban énekeit, ; de igaad hímnévre ctaA- 1891—ben — ez moszkvai D ívái & népművésze# tárgyak gyűjtése, de a divatra az jellemző, hogy változékony. Vajon bb lesz a népművészeti tárgyak sorsa, ha a mostani dívái el­múlik? A Népművelési inté­zetben Bánszky Pál osztáiy- j vezetőt kerestem fel kése­seimmel-: .—i A nepmiSvé&reinek dSa- tően megváltozott a funkció­ja. Évszázadokon keresztül a maguk használatára szánt tárgyakat díszítettek az egy­szerű emberek. Innen az el­nevezés is: népművészeti Ma ellenben dísztárgyaknak hasz­náljuk az egykori edényeket, és új változataik már eleve annak is készülnek, gondolok ; itt például arra a vizeskorsó- ra, amelybe nem lehet vesgf ! tölteni. — a asEgvütosott föütcíster* milyen lehetőség® ya® a aziíívészetnek a továbbéj^jp»? — A kérdés jogos, mert iá­iéban, a népművészet jsohg« sem volt öncélú, és jövőjét te csak úgy lehet biztosítqpí, ha megőrzi — legalább részben — gyakorlati értékét is. Ta­pasztalatunk szerint a hímzés- szövés-faragás műfajában él­het tovább a népművészeti Tehát azokban a formákban, ahol egyenként vagy kisebb faluközösségekben te dclgoz- [ nji-na*- A faaerasek aaar na­ÉLŐ NÉPMŰVÉSZET hezébb helyzetisen vannak, a kfanence költsége, az anya­gok beszerzésének problémá­ja miatt. De szeretném meg- emhtena egyik kísérlet» rketi A múlt évben ezer darab kér­dőívet küldtünk szét az or­szág tanítóképzőibe azzal a kérdéssel, hogy igénylik-e a fiatalok a népművészed fog-, lalkozást, részt vesznek-e azo­kon? Hattzázan adtak pozi­tív választ Azt hiszem, az országban működő körülbelül hétszáz díszítőművészeti kör te bizonyítja, hogy nyugodt szívvel beszélhetünk élő nép- múvészetroL — ön tettet a tiszta népművé­szet teanmajtedáséí az amatőr kis csepeliek működésében Utj=J — FelteiaenS. Szak a kó­rok sajá± hasanájatta vagy apűkebb hozzátartozóik részé­re dolgoznak, számukra ez a munka nem kenyérkereset. Vannak falvak, ahol nehéz körülmények között működ­nék a körök, és mégis igény­lik ezeket a foglalkozásokat. Putriokon például havi húsz fewiat tagdíjat fizetnek az asszonyok, és magük viszik a tüaélőti — ssstyen testiséget kapnék * abtetőmövésieti Sedrék? — Á Népmúvetea Ireteset evente négy-öt kiadványt ké- szit számukra, mintákkal, technikai eljárások ismerte- téaével, A kiváló szakembe­reknek minden nyáron tizen- kétaapos ianfolyamot tartunk. Az összejövetelek lehetősé­geit, a helyiséget, világítást minden megyében a helyi ta­nácsok, ületve nőtanácsok biztosítják. — A népművésset gazdagság* abbé! is adódott, hogy tájegy­ségenként változott. Vannak vsa is hasonló törekvések, he­lyi sajátosságok továbbfejlesz­tésére? — X§en. A legjobb példa erse Baranya megyében lát­ható, ahol évente kiállítást rendesnek a megye népmű­vészete asyagaabóL Ortutay Gyula »az embert szellem nagyságának:* nevezte a népművészetet Ez a szel­lem a reménytelen nyomorú­ságban is szépségre töreke­dett, és meg te tudta terem­teni azt. hfa a formázó, szö­vő, faragó emberek már nem a s-egéijysé-get díszítil^. — A teSítáltewstt tjrrsáfís(fi •egäptsj, i nöwajpao ófir gyea WVtedfflfc ax ej síp»« tente alkotásokrban ' — A váitotott legertokte­reaebben a'fafaragók munká- ia lehet lemérni. Egyre tob- ben kéezátenefc kisebb-na­gy ofch méretű szobrokat, munkájuknak tótat már nem a hasznosság a célja, hanem az esztétikum. Ez örvendetes dolog, de egyben figyelmez­tetés is, hogy tisztázzák, el­sősorban maguk a népművé­szek és az őket irányító szak­emberek, hogy mi legyen az elsődleges cél. öo hogyan fogalmaiad meg «st a célt? •— Cs^íí: olya* tárgyakat készítsenek amelyet maguk te szívesen használnának, — Sfjhes ess teitofoét a 9áp- smvfcseé? — Változatlanul közösséget jelent. Blkötetezettséget azok számára, akik művelik. A vásárlók számára pedig egy olyan életformával való kö­zösséget, amely — ha nem is fogalmazzák meg ilyen tuda­tosan, de mégis csak — a hazát jelenti. ftevV U L m$j£ ‘Ér . . . ; Stífentó eSőtt a Scöte te megnyátotta feagnssfc, ezt követően pedig a tóág -wdamennyi híres, nagy­nevű onesája. Hateämas erejű, saokafflasnn] nagy tertóféhnű basszbarstan. hangjával SaJjapsn természe­tes béttansággal énékett mán- dig és minő ént. — Schubert dalaitol a legnagyobb orosz ojpeaÄ címsEBerepéiig. De nem csak éoetoelti, hanem — kor- iiáweameik is p®dát mutatva '— valóban alakította is az ál­tala megformált hősöket Szá- néssá adottságai énekesi te­hetségével vetekedtek: legna­gyobb ala&itásaiban szerves egységben hatott az ének és a dráma. Különleges érzéke volt az eecsz ihletért! előadó és drámai művészethez, s nép- daléliSadáaaiaya agyanezt fr- ísatjsös. Az «operaénekesek egyék legnagyobbjára endé- líesBüink ezekben a hietekben. Tatá!(ían frták róla: Saljapin rmt- öemaagéérs, hasarűítható. Juhász Előd Bencre lózsef Búcsú anyámtól Elsirathatsz, anyám, hókarmathullással, egyedül hagytalak, szemközt a világgal. Küszöbre küittasz onnan lögbálhatsz, énreám, fiadra most már nem találhatsz. Udvarunk kinőttem öreg a deszkákért, kaput se nyithatok, szerelmem jéggel vert...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom