Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-10 / 34. szám
VÁLASZOL AZ „ILLETÉKES“ Az érem két oldala Levelet kézbesített a posta; választ egyik legutóbbi cikkemre. Bár a levélíró nem kívánta magát megnevezni, sorait mégis — szemben a szokással — örömmel dolgoztam fel, . mert megragadott az őszintesége, s a levele néhány olyan, a közvéleményben eltorzult felfogást is tartalmaz, amelyről úgy érzem, beszélni kell. »•Nyolc általánost végzett, harmincon aluli takarítónő vagyok — írja olvasónk. — Egy éve takarítok, de mondanom sem kell, hogy ennél utolsóbb, megalázóbb munka nincs. Hivatalos helyen udvariasak, barátságosak, míg meg nem kérdezik, mi a foglalkozásom Attól szinte megdermednek' De így van ez az ismerősöknél is, így aztán érthetően azt mondom, hogy nem dolgozom. Közepes eredménnyel nem tartottam érdemesnek tovább tanulni. A családi körülmények is közrejátszottak, de legfőképp az akaraterő hiányzott — folytatja. — Ettől függetlenül, ha a családon belül, a házi munkában is egyenjogúság lenne, inkább vállalnám gyárban a három miszakot, mint hogy takarítsak. Sajnos, nemcsak a társadalom, de maga a munkahely sem veszi a takarítókat emberszámba. Ahogy emelkedik az iskolázottak száma, úgy nő a vállalatoknál és intézményeknél az adminisztratív dolgozók létszáma, mert akinek négy középiskolája van, az már aligha megy szalag mellé három műszakba. • Egy gyári munkás nem engedheti meg magának a többszöri kávézást, beszélgetést (társalgást), a magán telefon- beszélgetésekről nem is szólva. Talán ha az adminisztratív dolgozók is teljesítménybérben dolgoznának, s nem havi fixért, a helyzet másképp festene. Szeretném megérni, ha mindenki maga takarítana saját maga után úgy, mint a munkás a munkapadot. Akkor még kevesebb takarítónőre lenne szükség, s azokat még jobban megbecsülnék, mert legalább úgy megérdemlik az 1400 forintot, mint az a gépírónő, aki 1800—2000 forintot kap napi hatórás munkáért. Szeretném tudni — címezi most már egyenesen az »ille- tékes«-nek levélírónk a sorait — mit ért ön az alatt, hogy a »szakképzetlen munka időleges felértékelődése nem tarthat sokáig«? Ügy érti, hogy túl vagyunk fizetve? Csodálkoznék, ha a havi 1400 forintot túl magasnak tartaná. Véleményem az, hogy ha már erkölcsi elismerés nem is jár, amíg szükség van az ilyen munkákra, legalább az anyagi lenne meg. (Ahhoz persze kevés az 1400.) Mindezt saját tapasztalatom, s részben mások véleménye alapján írtam. Ha hinnék a diszkrécióban, aláírnám a levelemet, s mivel félek, hogy sokan lennének, akik rám ismernek, így maradok tisztelettel, mint ismeretlen." A levél azt az egyébként jogos, a társadalmunkban meglehetősen elterjedt felfogást említi, amely a végzett munka jellegét és a fizetés nagyságát összekapcsolja az ember értékelésével. Eszerint csak az lehet becsületes, tisztességes és értékes ember, akinek pénztárcája vastagon duzzad fizetéskor, esetleg valamilyen diplomája van, vagy legalább is fehér ingben, 'blúzban töltheti el napjait a munkahelyén. A közvéleményben kétségtelenül vannak ilyen értékítéletek, a társadalmi presztízsnek efféle megalapozatlan kinövései. A szemlélet eredete, gyökere világosan látszik: velejében kispolgári, s nyugati ’importtermék". Lényege, hogy az ember értékét a pénzre vezeti vissza, mert magát az embert is árunak, az emberi értékeket pedig fogyasztható- nak tekinti. Járul ehhez egyfajta arisztokratikus gőg is, mely a szerzett diplomával — amiért kétségtelenül alaposan megdolgozott tulajdonosa — eleve valami külön kasztot, sorompót állítana a maga kis szűk világa és környezete közé. Olyan sorompót, vagy inkább kínai falat, amelyen belül a saját értékek gyarapodhatnak csak az idők múlásával, de más ember gondolata, érzelme, öröme, bánata, becsülete, tisztasága, születése, halála — egyénisége számára nem jelent semmit, illetve csak a mindennapi szükségszerű, de szűk kapcsolatok, érintkezések alanyát S hogy a közvéleményben kétségkívül vannak ilyen nézetek, arra utal az MSZMP Központi Bizottságának novemberi határqzata is, amelyben ismételten felhívja a figyelmet az individualizmusra, az anyagiasság és a kispolgári szemléletmód erősödésére. S erre egyébként a legjobb példa olvasónk levele is. Van azonban a dolognak egy másik oldala is. Olvasónk vitázik cikkemnek egy olyan megállapításával, amelyben a társadalom számára értéktelenebb munka átmeneti felértékeléséről szóltam, s egyszersmind elmarasztalja az adminisztratív munkakörben dojj>o- zókat. Nem kívánom itt igazamat bizonygatni, aryiyi is elegendő lenne, ha több hirdetést is idéznék, amelyben 2000 forintos (!) kezdő fizetést és munkaruhát ajánlanak annak, aki takarítónőnek jelentkezik. S azt is tudom, hogy például az Egyesült Izzó kaposvári gyárában igen sok érettségizett lány dolgozik a munkapadoknál. Inkább a dolog másik oldalára világítanék rá. Mert igaz, hogy az egyén emberi értékeit nem az határozza meg, hogy mennyi pénzt keres, s hogy hány évig járt iskolába, de munkájának társadalmi hasznosságát tekintve igenis óriási a különbség! S ezt a fizetésekben is érzékeltetni kell. Ha egy igazgató vagy egy főmérnök rosszul végzi a munkáját, egy egész gyár, vállalat, intézmény mehet csődbe. Két-három ezer ember munkája, javadalmazása, az egész intézmény normális működése függ a vezető munkájának hatékonyságától. Ezzel szemben a munkapadnál dolgozó munkás csak a munkadarab elkészüléséért felel, s ha brigádban dolgozik, akkor legföljebb a többi brigádtagnak is. Az arányok, a felelősség tehát nagyon különbözőek, s szerintem ezt a fizetések még ma sem tükrözik megfelelően. Azzal sem értek egyet, hogy bárki is megkülönböztetést tegyen az adminisztratív munkaerő rovására. A kívülállók hajlamosak azt látni, hogy a gépírónők, előadók, adminisztrátorok munkája fölösleges, pedig a jelenlegi ügyvitel szintjén igenis fontos szerepük van a vállalat életében. A Pénzügyminisztérium revizorai mondták el például, hogy egyik-másik ktsz vezetőjét külön fel kellett szólítani, hogy vegyen fel adminisztratív munkaerőt, mert a szövetkezet ügyvitelét anélkül nem tudják megfelelően ellátni. (Persze az más kérdés, hogy néhány vállalatnál csakugyan ok nélkül felduzzasztották a létszámukat.) S arról már nem is beszélnék részletesen, hogy a sokszor emlegetett egész napos üléssel, s a »könnyű" gépeléssel mennyi munkahelyi ártalom jár együtt'; ezek mind a civilizációs betegségek sorát gyarapítják. Az oktalan egyenlősdi legalább annyira káros fejlődésünk, gyorsabb előrehaladásunk szempontjából, mint az ostoba gőg, a kispolgári szemléletmód és az arisztokratizmus. A KB novemberi határozata egyébként ezzel is foglalkozik. »Hasonló határozottsággal kell fellépni a munka szerinti bérezés szocialista elvével szemben á’ló egyenlősdi és a demagógia minden jelentkezése ellen." Csupor Tibor r EEKETE GYULA A fiú meg a katonák 34. — Minden tekintetben — mondta Rezső bácsi még egyszer, különös hangsúllyal. Csakhogy az más kérdés, hogyan viselkedik majd odakint. Majd akkor válik el, kicsodamicsoda, és az ígérete menynyit ér, amikor messzi idegenben már nem kell tartania az itthoniaktól — háború van. Előre kell gondolkozni, készen minden eshetőségre. Nem az az okos, aki utólag okos. Rezső bácsi tehát beszervezett valami lábadozó német őrmestert, akinek betegsza- badságos papírjai vannak, és amúgy is haza készült. Némi természetbeni ellenében szívesen vállalkozott rá. hogy a hosszadalmas és bizonytalan vonatkázás helyett a vasgyári kiürítő teherautón utazzék. Ez a sebesült őrmester a lehető legjobb kísérő lesz, mert előfordulhat, hogy a németek akadékoskodnak az úton. Akármi előadhatja magát odakint is — mégsem a sofőr bizonytalan nyelvtudására lesznek bízva. Somogyi Néplap Egy sebesült német frontharcosnak, aki ráadásul altiszt, őrmester, mindenütt tekintélye van Németországban. Magyarországon meg különösen. — Persze, nem a partizánok előtt — tette hozzá. A partizánoktól tartott leginkább Rezső bácsi. Jobban, mint az oroszoktól. Mert az oroszok a front túloldalán vannak, a partizánok meg ideát. És ott tartunk, hogy még a városban, a város kellős közepén sem érezheti magát tőlük biztonságban az ember. — Annyi a kommunista a Vasgyárban is, mint a nyű — mondta. — A melós, az mind az oroszt várja, az mind úr akar lenni. Nem tudom, hogy képzelik ezek, ki dolgozna akkor, ha minden melósból úr lenne.. . De hát az még odébb van. Abba még beleszól Hitler. Vagy még inkább Churchill. Hogyne kellene vigyázni majd az úton, a hegyek közt. Ahol esetleg senki fegyveres a közelben. Mikor itt bent, az ágyúk, tankok, laktanyák tő- szomszédságában is szervezkednek a mokánok. Ami ugyanaz, mint a partizán, szecskojedno. — Vagy még rosszabb. Mert nem az erdőben lakik, hanem lehetséges, egy házban velünk ... Tele a zsebe kézigránáttal, de előre köszön a lépcsőházban, és mosolyog: »Hogy van, hogy van, szomszéd úr?« A végletekig elszemtelened- tek már, teleszórják a várost röpcédulával. S a MÓKÁN Komité mindenféle utasításokat ad ki, máris úgy rendelkezik, mintha ő parancsolna. De az még odébb van. Abba még beleszól Hitler vagy még inkább Churchill. Pedig kinyírják, akit elkapnak, rögtön, ott helyben fel kell koncolni, ha tetten érik. De hányat kapnak el? Telemázolják a falakat, hogy »Halál Szálasira!" meg »Vesszenek a németbérenc hazaárulók!« s ahová néz az ember, mindenütt sarló-kalapács. Még a német Gestapo autóit is telemázolták sarló-kalapáccsal. Egy suhancot valamelyik nap majdnem sikerült elkapni. Kiborult a villamoson a táskájából a vörös festék. De mire észbe kaptak volna, leugrott és megpucolt. Szaladhattak már akkor utána! Mert rögtön megállt a vülamos, és sokan üldözőbe vették. De jól tudott szaladni, és meglépett. Vacsora után történt ez a beszélgetés a sivárrá kopaszí- tott szobában (térítők, függönyök mind leszedve, szőnyegek Több mint négymilliárd értékű medicinát vásárolt a lakosság tavaly Gyógyszerújdonságok a patikákban A gyógyszertárak forgalma — amint erről az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztériumban tájékoztatták — 1972-ben négymilliárd negyvenötmillió forint volt. 1971- hez képest 3,8 százalékos a növekedés. Az utóbbi másfél évtizedben még nem fordult elő, hogy egyik esztendőről a másikra ilyen csekély mértékű lett volna a forgalom emelkedése. Szájon át szedhető antibiotikumokra országosan 320 millió forintot költöttek, ami az összforgalom csaknem 8 százalékának felel meg. Tovább növekedett az érdeklődés a különböző fogamzásgátló tabletták iránt. Például Bisecu- rinból és Infecundinból együttesen csaknem 93 millió dobozt adtak el a gyógyszertárak. A múlt év végén ezeket a szereket mintegy 240 ezer nő használta, 15 százalékkal több, mint 1971-ben. Éves viszonylatiban a gyógyszerellátás általában folyamatos volt. Számottevő hiány főként a III. negyedévben jelentkezett, elsősorban gyermektápszerekből. Év végére azonban a gyártási lemaradást sikerült pótolni, és jelenleg lényegesen jobb a gyermek- tápszer-ellátás. Időnként hiányzott a patikában a Rídd, a Demalgon, a Dopegyt. Azóta ezeknél is javult a helyzet. A minisztérium igyekszik olyan kooperációs és szervezési intézkedéseket tenni, amelyek eredményeként a lövőben megelőzhetik az ilyen átmeneti jellegű, de a lakosságot jogosan bosszantó gyógyszerhiányokat. 1972-ben — különösen az ív második felében — tovább bővült a gyógyszerek választéka: 17 féle új medicina került forgalomba. Az idén várható újdonságok között lesz egy új, fogyást elősegítő tabletta és egyes bélférgek megjzüa, .tásére alkalmas tabletta is. Megjelenik a köszvényes rohamok megelőzésére szolgáló gyógyszer, s az ideg- és el- msgyógyászatban alkalmaztató újabb tabletták is forgalomba kerülnek. Különböző eredetű hasmenések ellent tablettákat, illetve cseppeket Is gyártanak. Két változatban készülnek nagy hatású antibiotikumok. Növekszik a veté- 'ések megelőzésére szolgáló medicinák választéka is. Szívbetegek részére gyártanak újabb tablettákat és injekcióként felhasználható készítményeket. Olyan tabletták is készülnek, amelyekkel megelőzhető a migrénes fejfájás. Az 1973-ra tervezett gyógyszerújdonságok többsége már az év első felében kapható lesz a patikákban. A már elavultnak tekinthető gyógyszerek gyártásának és forgalomba hozatalának engedélyét viszont az Egészségügyi Minisztérium visszavonta. Tavasz a hajtatóházban — Nézze eat a hajtatóházat! Magam építettem, szeretem a kertészkedést. Igaz, sok munkával jár, de megéri. Többször voltam tapasztalatcserén, forgatom a szakkönyveket. Tagja vagyak a barcsi áfész fóliás zöldségtermelő szakcsoportjának. Beléptünk a kis hajtatóházba. A fűrészporos kályha barátságos meleget árasztott. A ládákban szépen fejlődő paprika- és paradicsompalánták. Az üvegtető átereszti a nappali fényt. Tápikookába ültetik a január elején elvetett magokból kikelt palántáikat — Példáit kell mutatno’- azokmak, akilk szintén hozzá fogtak a primőr termeléséhez ezek piacra kerülnek, akkor ültetik a sátrait alá ezeket a tápkooká.3, akkorra már megerősödő paprika- és paradicsom palántákat. Körülbelül nyolcezer van belőlük. — Hobbym ez nekem, de jövedelmeit is hoz — mondta. — Nem vész kárba a fáradság. Sokan követik a jó példát. Már húszán vagyunk a pri- mőrtarmefő szak cső p u-tban. A fóliák beszerzésében a barcsi áfész segített sokat anyagilag is. Jöjjön, mutatok még valamit, ami szintén a közelgő tavaszt idézi. Az udvaron lévő zárt helyiségbe vezet. — Itt a feleségem az úr. Két héttel ezelőtt kaptuk ezeket a ■'sirkéket a pécsi keltetőből. A fajtát Bábolnán tenyésztették ki, négyszáz van belőlük. Most 25 dekásak. A helyiségeket itt is fűrészporos kályha fűti. Gyönyörű állomány. Ezeket a húshihrideket négy hét múlva már rántani lehet. Biztosan jó ára lesz. A szorgalmas Pandúr család példáját egyre többen követik Barcson és környékén. D. Z. Mi legyen a hulladékkal?... •Barcson és környékén, ugyanis én vagyok az áfész felvásárlója a nagyközségben. Sok látogatóm van. Érdekes, szép ez a munka,. Amit itt lát, azt mind saját kezűleg készítet- lámtáíkból május közepén már tem. Ezekből a tápkockás pa- éirett termést várok. A feleségem is sokat segít. Az évek során beszereztek minitegy 200 négyzetméter fóliasátrat. A módszer közismert. A fóliák először az őszszel ültetett ötezer fej salátát védik a hidegtől. Termelnek alattuk hónapos retket is. Haj összecsavarva.) Rezső bátyja1 jó beszédű ember volt, s szemlátomást jólesett neki,1 hogy ilyen hálás hallgatóra lelt. . Magda nem találta a he-^ lyét, alig figyelt a beszédre.^ Aztán gyors kézzel letakart tot-^ ta az asztalt, szétdobta az ágyat. , — Feküdjünk. Mert aztán még légiriadó lesz. t Ö nem értette, miért kelK ilyen korán lefeküdni, ha eset-^ leg légiriadó lesz. Ügy is föl\ kell kelni, és lemenni a pin-f cébe, ha légiriadó lesz. De nem töprengett ezen ^ most. Egyre az üldözés járt azi eszében. ^ Pár nappal ezelőtt hallotta t ő az utcán, hogy kiabálnak:) Fogják meg! Fogják meg!« —I és rögtön szaladt is. De nem* látott semmi különöst. Egy mellékutcában őgyeleg- tek néhányan, és bámultak az utca túlsó vége felé. ö is bámészkodott egy ideig, de nem vette észre, hogy valakit ker-i getnének. 1 Az lehetett az, a íestekes) partizán. Egészen biztos: azt kergették. Ha tudta volna, hogy partizán! Esetleg ő utol is érhette) volna. A felnőttek nem olyan' nagyon tudnak szaladni, kivált ilyenkor, nagykabátban. A Helyiipari Kutató Intézet sokirányú tevékenysége mellett a háztartási és ipari hulladék célszerű hasznosításának, illetve megsemmisítésének módozataival is foglalkozik. A papír-, rongy-, műanyag-, gumi-, fa-, üveg-, fém-, bőrhulladékok regenerálásában végzett kutatások már jó eredményekre vezettek. Hulladékpapírból megfelelő fertőtlenítés után jó hő- és hangszigetelő, valamint csomagolóanyag készíthető. Eredményes é\ után (Folytatjuk.) A tervezés időszaka ez a siófoki Űj Tavasz Termelőszövetkezetben is. A zárszámadás már megvolt. A tavalyi kedvezőtlen időjárás ellenére eredményeik nagyon szépek. A tervezettnél több búza és őszi árpa termett. A kukorica hektáronként átlagban negyven mázsa helyett ötvenkettőt adott. Az állattenyésztésben is megvalósították a célkitűzéseket. Az egy tagra jutó részesedés 1971-ben 27 206, 1972-ben már 29 840 forint volt átlagban. Egy tízórás munkanapra 119 forintot fizettek. A tiszta vagyon két évvel ezelőtt 24 948 000 forint volt, tavaly pedig 27 144 000. A növénytermesztést gépesítették, szárítót is építettek. Ahogy Dudás Károly elinök mondta: »Ez aranyait ér«. Nemcsak a saját munkájukat végeztéik el időben, hanem a ságvári termelőszövetkezetnek is »besegítettek« a kiüti gépelt. Ami a terveket illeti: az idén a vetésszerkezetben nagyobb változás nem lesz. A tsz kapcsolatot épített ki a Mar- tonvásári Fajtakutató Intézettel. Húsz kísérlet folyik az Űj Tavasz parcelláin. A kikisérle- tezett búzafaj takat vetik el. Az állattenyésztésben a vem- hesüsző-inevelés az elsődleges ©él. Épületeket korszerűsítenek majd és két műhelyt bővítenék. Fafeldolgozó üzemük rekonstrukcióra szorul. Szeretnék erediménvessé tenni ezt a melléküzemüket. Másfajta »énítkezés« is folyik az Űj Tavaszban. Az- idén újább szakembert akarnák szerződtetni, aki a növényvédelmi munkákat kár nyitja majd.
