Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-07 / 31. szám

Di rat a fekete Szervezetünk motorja A végtagok keringési zavarai A tél legdivatosabb színe ismét a fekete. Üjra dominálnak az egyszerű, sima vonalak, csinos kiegészítő garnitúrákkal. Képünkön ezekből a modellekből mutatunk be kettőt. Szobanövények föld nélkül Lakásaink nélkülözhetetlen díszítője a virág. A cserepes szobanövények gondozása a hagyományos módon — a hoz­záértésen kívül — nagyon sok időt vesz igénybe. Éppen emiatt terjedt el Európa-szer- te igen gyorsan a »vízkultú­rás- virágnevelés. A módszernek az a lényege, "hogy a növényt nem a föld­be, hanem mosott kavicsba ül­tetjük, és így helyezzük el a tápoldatos vízben. A növény ápolása ezáltal sokkal egysze­rűbb, és a növény tápanyag- és vízellátása tökéletesebb. A víz párolgásának megfelelően a tápoldatot 2—3 hetenként kell kiegészíteni. Az első alka­lommal vízzel, majd tápoldat­tal. Ez a váltakozó kiegészítés nyolc hétig tartható, akkor új tápoldatot kell készíteni. Ez az eljárás tehát fölöslegessé teszi a naponkénti öntözést. A vízkultúrás növényneve­léshez speciális cserepet hasz­nálunk. Ezek a cserepek kü­lönféle méretekben, nagy vá­lasztékban, ízléses kivitelben kaphatók a vetőmagboltokban és az üveg-porcelán szaküzle­tekben, valamint a szövetke­zeti boltokban. A speciális cse­rép két részből áll: a tápol­datot tartó edényből és a be­tétcserépből. A boltokban kap­ható kerámia vízkultúrás cse­repek — modern formájukkal — nemcsak a lakások, hanem a hivatali szobák, kultúrházak, klubok díszítésére is alkalma­sak. Nemcsak új növényeket, ha­nem a jelenleg földben nevelt szobanövényeinket is átültet­hetjük vízkultúrába. Az áthe­lyezés általában minden nö­vénynél megvalósítható, de amíg a fiatal növények köny- nvebben viselik el az átülte­tést, addig a fejlettebbek ta­vasszal alkalmazkodnak köny- nyebben. Gondosan ügyelni kell arra, hogy az átültetendő növény gyökeréről a földet langyos vízzel tökéletesen lemossuk. A sérült, rohadt gyökereket éles késsel vágjuk le. Ezután a be­tétcserépbe — apró, de nem éles kavicsokba — beültejtük a növényt. Az üzletekben vásárolt hid- rokultúrás növény mellé pa­pi rtasak ban mellékelnek 10 liter vízhez elegendő tápsót, de tápsó virág nélkül is kap­ható. A tápoldatot úgy készít­sük el, hogy egy csapott mok­káskanál Wopil tápsókeveré- ket 1 liter vízben feloldunk. Ennél erősebb oldatot nem ajánlatos készíteni. A kerámia cserepet félig töltjük tápoldat­tal, nehogy széndioxidhiány álljon elő. Az újonnan átül­tetett vízkultúrás növényt vi­lágos helyre tesszük, és óvjuk a közvetlen napsütéstől. A vízkultúrás virágnevelés­nél is biztosítani kell a növé- i nyék sajátos igényeinek meg­felelő világosságot, hőmérsék- I letet, valamint a levegő pára- tartalmát. Ügyelni kell arra is, hogy a tápoldatot tartó edényt, valamint a betétcserép külső oldalát legalább havonként egyszer langyos vízzel kimos­suk, megtisztítsuk a cserép fa­lára rakodott műtrágyafélék­től. így elejét vehejtük az esetleges savanyodásnák. Dr. László László A SZÍV szervezetünk óra­mű pontosságú motorja per­cenként mintegy 80 ritmikus összehúzódásával tartja fenn a vérkeringést. A vér — ez a folyékony szövet — rugalmas, zárt csőrendszerben, az erek­ben keringve tölti be életfon­tosságú feliadatát. Az érrend­szer, éppúgy, mint a test más szervrendszere, különböző megbetegedések áldozatául es­het. Az egész érrendszeren kí­vül megbetsged'hetnek az ér­rendszer különböző területei, esetleg csak az egyes szerve­ket ellátó, illetve azt behálózó erek. Most csak a végtagokat ellátó főbb erek kóros elvál­tozásaival, azok kezelésével, és a baj megelőzésével kívánok foglalkozni. Amíg a végtagokon, ujjakon az üszkösödés jelei nem mu­tatkoznak, sokszor nem is gon­dolunk a végtagot ellátó értör­zsek keringési zavarára. Pe­dig a körei kórjelzés sorsdön­tő . a végtag szempontjából. Csak a fenyegető veszély ide­jében történő felismerésekor várható eredményes kezelés. Föl ke1! ismerni a betegséget, mielőtt az u ijalk hegyén meg­jelenne a fekete folt, vagy az élhált, elfekedett ujj jelezné a súlyos, lappangva fejlődő ér­bántalmait. Hogv máért éppen aiz ujjakon. elsősorban a láb­ujjaikon jelentkezik leggyak­rabban az üszkösödés, azköny- nven érthető. Ez a vérkeringés közoontjártéi a legtávolabb eső terület, ahol a jó vérellátás feninitemtása igen négy feladat elé állítja az érrendszert. Már csekély érbántalom Esetén is — megfelelő kezelés hiányá­ban — a,z uiiak vérellátása elégtelenné válik. A végtag keringésromlása egyes megbetegedéseknél fo­kozatosan. lassan következik be. Ilyenkor rendszerint még van idő a megkerülő érhálózat ki'Hakúlásáíra, s a betegség lefolyása kedvezőbb lehet. Lassú, fokozatos keringés­romlás leggyakrabban az idő­sebb korban alakul ki, az ál­talános érelmeszesedés rész­jelenségeként. Az erek belhár- tyáján meszes foltok keletkez­nek, melyek fokozatosain nö­vekedve előbb-utóbb elzárják az ér lumenét. Gyakran a be­szűkült érszakrszban a lassult keringés következtében a vér megalvad — thrombus képző­dik. A folyamat fiatal egyének, elsősorban 20—35 év körüli férfiak érrendszerében is vég­bemehet, de ilyenkor nem el- meszesedés, hanem az ér bél- hártyájának gyulladásos el­! változása az oka. A gyulladt érbelhártya megduzzad, foko­zatosan megvastagszik, majd a károsult erfalon felrakodó vér- alvadék teljes elzáródáshoz vezet. Az elváltozás elvétve a felső, rendszerint azonban az 5ls© végtagokon jelentkezik. Oka és kialakulása még ma sem teljesen tisztázott. Mivel a betegek naigy többsége erő­sen dohányos, valószínű, hogy a niikotánniak és a füstben levő egyéb égéstermékeknek szere­pe van a megbetegedés ki­alakulásában. A tünetek igen jellemzőek. Kezdeti időszakban a beteg azzal a panasszal fordul orvo­sához, hogy lábujjai zsibbad­nak, hidegben elfehérednek, érzéketlenné válnak. A folya­mat előrehaladtával mind gyakrabban jelentkezik az idő­szakos sántítás. A beteg úgy érzi, hogy bizonyos távolság megtétele után lábikrájában, combiamaiban görcsös fájda­lom láp fel. Ez olyan erőssé válhat, hogy meg kell állnia. Kis idő eltelte után folytatni tudja útját, de aiz ismét je­lentkező heves fájdalom — mely az izamzat vérellátásá­nak nagyfokú elégtelenségét jelzi —, megállásra kénysze­ríti. A megtett távolság foíko- zatosan csökken, végül már nár lépés megtétele után je- le-rkeznek a kínzó görcsök. A fájdalom ebben a stádiumban már nyui.SB'lomban sem szűnik meg. A beteg fájós végtagiát, szederjes ujjait fogva, felhú­zott térdére dőlve nvüszörög álmatlan éjszakáikon át. Cukorbetegségben szenvedő egyéneknél ■ — a cukoranyag­csere zavarához társuló — az érfalelváltozás hasonló tünete­ket, majd érelzáródást okoz. Az általános kezelés mellett ilyenkor mindenekelőtt az alapbetegságet kell orvosolni. Minden érbetegség esetén az orvosi utasítások pontos be­tartása szükséges. A beteg tartsa melegen testét, hideg időben viseljen meleg, hosszú lábnavalót, lehetőleg bélelt, tág, kényelmes cipőt. Övrü leéli a lábat a legcsekélyebb sérü­léstől, még a körmöt és a tyúkszemet is a legnagyobb vigyázattad vágja. A bőrt gon­dosan kell ápolni, naponta le­mosni, puha törlővel szárazra dörzsölni. A legkisebb seb ke­letkezésekor is fokozott gon­dossággal kell eljárni, steril kötés akaimazásával óvjuk a végtagot a fertőzéstől. A beteg tartsa a lábát a keringés szem. ponjából optimális helyzetben. Jó hatású a napomta két-há- rom alkalommal végzett egy­szerű lábtorna. A csip^, u bokaízület hajíítása; a vég Laomziatának megteszíte. szükséges, amely a vénás visz szafolyás javításával a beszű kült artériák áramlását igyek —n'k meggyorsíta"!. Érbetegekueka do­hányzás a legszigorúbban ti­los! A kifejlődő érbetegség ke­zelése belgyógyászait! és se­bészi lehet. Csak a kettő ha­tásos együttműködése ered ményezhet javulást. Vannak esetek, amikor a végtag vérellátásának zavara nem fokozatosan, hanem hir­telen, egyik pillanatról a má­sikra alakul ki. Ilyenkor a szívből vagy az érrendszer más helyéről alvadt vérrög OTTHON íe, a iterii.igcssüe jutva '■z ár belvilái’áit elzárja. A be­teget a lehető legrövidebb időn beliül kórházba xell szállítani. A vérrög megakadás! helyé­nek tisztázása után a sebész eltávolítja azt, mielőtt a teljes lábelhaláis kifejlődne. Dr. Szabolcsi Tivadar Szabad idő Ismerkedés a fényképezőgéppel Az élesség beállítása Az objektívek élesre állítá­sa, más szóval a méterbeállí­tás a következőképpen oldható meg: Fix fókuszú, vagyis állandó­an rögzített helyzetű objektív esetén (box gépek) nem kell métert állítani. A pontosabb méterbeállítás­hoz átmenetet képez a Certi- ria box gép jelképrendszere. Ezzel három helyzet állítható be.­Tájkép — jelképnél 8 m-től végtelenig; csoport — jelkép­nél 2,5 m-től 5 m-ig; személy — jelképnél 1,3 m-től 2 m-ig kapunk éles képet. Az egyszerűbb, nem tükör- reflexes gépeknél (pl. Szme- na, Beirette, Visztek stb.), amelyeken nincs távmérő, becsléssel állítjuk be a távol­ságot. Kis gyakorlattal, lépéssel ki­mérve elég pontosan megálla­pítható a távolság. Távmérős gépeknél a távmé­rőben elmozdulásos kettős ké­pet látunk, melyet addig állí­tunk a méterbeállító gyűrűt forgatva, míg a két kép fedi egymást. Vannak olyan távmé­rős gépek, melyeknél a kép­nek csadr egy része mozog. Tükörreflexes élességbeállí­tású gépeken homályos üvegen vagy a homályos üveg köze­pén levő mérőprizmán (Mess- lupe) a távmérőhöz hasonlóan állítjuk be a felvételt. A méterbeállítás a legtöbb objektívvei kapcsolatban álta­lában 1 méternél kezdődik, de találunk 0,5 m-re, sőt 0,3 m-re beállítható objektívet is. A végtelen jelzés (fekvő nyolcas) többnyire 15, egyes objektí- veknél 25 m-nél nagyobb tá­volságra vonatkozik. A beállí­tást jelentősen befolyásolja a fényrekesz-nyílás, mert ettől függ a mélységélesség alaku­lása. A beállítás előtt nézzük át még egyszer a fényrekesz, a távolság és a mélységélesség összefüggéseit. Tanuljuk meg a mélységélességet beállító gyű­rű kezelését. Ha ilyen nincs gépünkön, használjunk táblá­zatot, gazdálkodjunk okosan a mélységélességgel. W. A. RECEPTEK LEVELES SAJTOSRUDAK 30 deka lisztet 10 deka vaj­jal, ‘/a csomag sütőporral, 2 LLKLTL GYULA jí A fiú meg a katonák □ Somogyi Néplap 31. Már aznap este, az óvóhe­lyen, amikor a razziazó nyila­sok elmentek, azt mondta egy civil ember: »És ez a szarházi taknyos hogy kalimpál itt ne­kik! Még a seggén a tojás sár­gája, de ő már kalimpál... « Először történt meg, hogy va­csora nélkül maradt. Haragudtak a nyilasokra valami okból a civilek. A kom- \ munistáktól meg az oroszokról \ ki így beszélt, ki úgy, de 1 a \ nyilasokra majd mindnyájan \ haragudtak. \ Nem értette, miért kell úgy * rájuk haragudni. Bakancsot is adtak, meleg lajbit, oldalzsá­kot, mindent. Megragadt benne, amit a szivacsos orrú testvér mondott, hogy a nyilas előbbvaló, mint a a katona, mert az nemcsak a J háborúban katona, és nemcsak Ja fronton. Komolyan íoglalko- J zott azzal a gondolattal, hogy J felnőtt korában majd inkább J nyilasnak áll be, ha egyszer * az az előbbvaló. Lehetséges, akkorra már a civilek sem haragszanak ügy rájuk. Otthon, a faluban nem ha­ragudtak így a nyilasokra. Igaz, csak az útkaparó jár karszalaggal vagy két hét óta, meg a terménybegyűjtő futu- rás. Azaz lehet: Kiskorecz is, \'a kocsmáros, nem látta mos­* tanában. Régebben nem volt karjza- lagja Kiskorecznek; hozott ő szódavizet a kocsmából, emlé­kezne rá. Bár hozzájuk húz­hatott, mert ki volt akasztva egy nyomtatott tábla a pult fölé: Zsidót nem szolgálunk ki! Híre volt ennek a faluban: hogy nem szégyenli magát a matyó, Tériké után beleült a készbe. Most igazán nem bu­kik bele a kocsma, ha zsidót nem szolgál ki. Elsétált néha a nyilas szék­ház előtt. Levakarták azóta a vörös betűs írást a falról, de így is olvasható volt a vakarás nyo­mán, hogy »Halál Szálasira!« — biztosan nem ők írták azt ki. A civilek írhatták ki. Minek vakarnák le különben, ha ők írták volna oda. Figyelte, nem jön-e a sziva­csos orrú; szeretett volna még kérni tőle ezt, azt. Légkivált derékszíját. De volt abban a raktárban minden. A múltkor szégyellte mon­dani. de most már elmondaná, hogy próbálta már ő azt a lá­nyokkal. No, nem Rozikával, az biz­tos. A csordás lányával játszott vagy két esztendeje a juh- akolnál. Egy osztállyal feljebb jár ez a lány, és eggyel talán vissza is maradt, hozzá ké­pest nagylány; különösen az­óta nőtt nagyot. Nem volt akkor nála a bolti kardja, csak valamilyen fából szerkesztett kard. Megmondta a lánynak, hogy ő csak olyat játszik, amiben katona lehet. — Jó, akkor játszunk bú- csúzkodót — egyezett bele a lány. — Te mész a háborúba, én meg a szeretőd vagyok. Másképp gondolta ő a játék­katonaságot, nem tetszett neki a szeretősdi. Észrevette rajta a lány a kelletlenkedést. — Csak játszásból vagyok a szeretőd, nem igazándiból, te kis buta! És búcsúzkodunk es­te a kapu alatt, most téged Sanyinak hívnak. Játszásból. A juhakol ajtaja volt a ka­pu, s a lány néki vetette a há­tát az ajtófélnek. — Te kezded. Mindig a fiú kezdi. De neki nem jutott eszébe semmi, mit mondanak ilyen­kor a szeretőjüknek a katonák. — Nem muszáj igazából megcsókolná — súgta a lány. — Csak tegyél úgy, mintha ... Így, így! S kezdte a maga szerepét, sírós játékhangon: — Jaaaj, Istenemistenem, énédesiste- ne-eeem... Mi lesz énvelem ííígy! Sanyi, Sanyikááám. .. Itt hagyd engeeem, mindég csak itt hagyoool. . . Várhatom a le­velet. egész álló nap várha- tooom ... Itt hagyol árván en- gemeeet! Tudom én, hogy el kell menniii... de borzasztó, borzasztóóó... S hirtelen súgva: — Ej, hát még ezt se tudod? A fiúnak babrálni kell. — Mit babráljak? — Ej, de kis buta vagy! — Megfogta a kezét, leigazitotta a csupasz testéhez. Aztán me­gint, sírósan: — Jaaaj... Sa­nyikááám, te mindég csak el­mégy, én meg itt maradok ár- vááán... Ez a rohadt hábo- rúúú ... sose lesz vége ... ssz ... juj! — Fáj? — Dehogyis, a lánynak így kell. — S az előbbi hangon: — Aztán tudod-eee, írjál, tu-j) dod-eee... A lapodat olvas-, sam legalább, mert én... sssz ... juj! — És én? Én mit mondok? — Te semmit. A fiú nem mond semmit, csak babrál. Ej, hát nem jó. — Megfogta, s el­igazította a kezét. — Ssz ... juj! Borzasztó ez, hát mikori lesz ennek végeee . . . Hát so­se lesz ennek végeee. .. sssz. .. juj ... Nem akarta mondani a lány­nak, hogy ez nem olyan jó já­ték, játsszanak mást. Bármi­lyen más játéknál megmondta volna, ha nem jó, de — maga sem tudta, miért — ennél nem akarta mondani. Végre jött két , bátyus asz- szony a gyalogúton, a réten ke­resztül, s abba kellett hagy­niuk. Azóta sem játszott búcsúz- kodót. Rozikával nem is lehetne1 Ilyesmit játszani. »Az kéne még, hogy kutaszkodjak, majd, a kezemre csapna egy akko-f rät!« — gondolta valamilyent büszkeséggel. ' Nem látta a tuskófejü nyi-J last a pártháznál. Csak pár? nap múlva találkozott vele] megint. ; Egy mellékutcán csatangolt, s arra lett figyelmes, hogyi nagy a nyüzsgés valami alag-| sori üzlet lejárója körül. To-i lakszik a népség lefelé is, föl- < felé is. De aki följelé jön, az| mind cipel valamit. (Folytatjuk) késhegynyi sóval és kevés vízzel jó rétestésztává dolgoz­zuk, aztán nyújtjuk. A ki­nyújtott tésztát tojással meg­kenjük, és 25 deka reszelt parmezán- vagy kemény ma­gyar ementálisajttal behintjük és összehajtjuk. A tésztát újra nyújtjuk, 5—6-szor ismételjük. Legvégül ujjnyi vastak ruda­kat formálunk, s ezeket tojás­sal megkenve, sóval és sajttal bőven behintjük. Közepes sár­gára sütjük. ÉDES POGÁCSA 80 deka lisztet 25 deka vaj­jal, 2 tojássárgájával, Va cso­mag sütőporral, 10 deka cu­korral, késhegynyi sóval, kés­sel jól eldolgozzuk, és 5—6- szor vékonyra nyújtjuk, s minden alkalommal egész gyenge lisztezéssel többszörö­sen hajtogatjuk. Végül fél ujj­nyi vastagra nyújtjuk és kö­zepes pogácsaszaggatóval ki­szúrjuk. Zsírozott tepsibe té­ve tojássárgájával erősen meg­kenjük, kevés nagy szemű kristálycukorral megszórjuk, s közepükbe egy kis gyü­mölcsvillával beleszúrunk, forró sütőben szép pirosra sütjük. BURGONYÁS patkók 8 nagyobb burgonyát forrón áttörünk, t/3 csomag sütőpor­ral, egy kevés sóval és 1—2 kanál liszttel lágy tésztává gyúrunk. A tésztából körülbelül 8 cm hosszú, kisujjnyi vastag ru­dacskákat sodrunk, s ezeket patkó alakúra meghajlítva, la­pos kanálon forró zsírba teve szép barnára sütjük. A patkó­kat még forrón, 30 deka por­cukor és 1 csomag vaníliás cukor keverékében meghera- pergetjük. Mielőtt azonban sütni kez­denénk a tésztát, tegyünk pró­bát, mert némelyik burgonya­fajta lágyít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom