Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-03 / 28. szám

„A születéssel hibák is Járnak...' E/kerne a te*» Gyár „csecsemőkorban“ Impozánsan magasodik az országút mellett a Buda­pesti Vegyipari Gépgyár új üzemcsarnoka. A hatalmas, fényes tornyok, a gőzt okádó kémények, a sistergő szelepek már a teljes üzemelés jelei. A beruházást augusztus 17-én adták át, de a próbaüzemelés július eleje óta folyt. A vál­lalat 3. számú tabi gyáregysé­gében különböző nagyságú tartályokat gyártanak, ezzel munkalehetőséget biztosítva a volt járási székhely és a kör­nyező községek lakóinak. A beindulás óta eltelt öt hónap egy gyár életében ugyan még szinte »csecsemőkor-“, de arra alkalmas, hogy az első tapasz­talatokat levonják a szakem­berek. Teleki Sá.dor gépészmér­nöktől, a gyáregység fiatal ve­zetőjétől ezek után érdeklőd­tünk. — Valóban volt elég idő, hogy tapasztalatokat szerez­hessünk. Egy gyár felépítése igen nagy feladat, akár terve­zői, akár kivitelezői oldalról. A hatalmas méretű munka természetesen magában hord­ja a hibalehetőséget. A ma­gam részéről ezt egy bizo­nyos határig természetesnek is tartom. Elképzelhetetlen az, hogy »kulcsátadásra-“ dolgoz­zanak, azaz megszabott határ­idő elérkezte után csak egy gombot kelljen megnyomni, és az üzem teljes gépezete elin­duljon. A mi esetünkben a létesítmény egyes részei az induláskor még nem voltak teljesen fölszerelve. Az első hónapok teljesítményét ez határozta meg. Csak példa­ként említem, hogy a beruhá­zás terveiben szerepelt egy oxigén diffúz lefejtő, amely­nek kiszolgáló szerepe van, egy nagy értékű gép működ­tetéséhez szükséges. Ez a be­rendezés még most sem ké­szült el. — A kazánházból felszökő sok gőz nem jelent nagy ka- lóriapocsékolást ? — A kazánház szerelését a Prometheus Vállalat végezte, nem a legnagyobb megelége­désünkre. Valóban sok ener­gia megy veszendőbe, de úgy néz ki, hogy napokon belül sikerül megoldanunk a prob­lémát. A próbaüzemelés során kifogástalanul működtek a vízellátó berendezések is. Ké­sőbb a nagyobb teljesítményű szivattyúk felmondták a szol­gálatot, ezeket nem tudtuk használni. A termelésből en­nek következtében kieső ér­tékeken kívül így a munká­Az acélhengerek könnyen hajlítják az acéllemezi. sok szociális ellátottsága (pél­dául a fürdés) sem teljes ér­tékű. — A gyáregység beindulá­sakor problémát jelentett a hulladék tárolása. Hogy sike­rült ezt megoldani? — Raktárhiánnyal küzdünk. A termelés során meglehető­sen nagy méretű hulladékda­rabok keletkeznek. Az át­adott tárolók csak arra len­nének alkalmasak, hogy a fémforgácsot és az egyéb ap­ró hulladékot tároljuk bennük. A 6 méter hosszú, nagyobb daraboknál kénytelenek vol­tunk a MÉH Vállalathoz se­gítségért fordulni, ök ide te­lepítettek egy lemezdaraboló berendezést, amellyel meg­könnyítik a hulladék szállítá­sát. De ezek nem túl jelentős hibák, amelyek kijavítására megvan a lehetőség, és ismé­telni szeretném, hogy mindig együtt járnak egy nagyobb létesítmény üzembe helyezésé­vel. — Hányán dolgoznak a gyáregységben ? — összesen mintegy 210-en. Ezekből 160 a fizikai állomá­nyú dolgozó, 1973-ban szeret­nénk ezt a számot 170—180-ra növelni. — Milyen mértékű a fluk­tuáció? — örömmel mondhatom, hogy gyakorlatilag elhanya­golható. Még 1969-ben elké­szült egy fölmérés, hogy há­nyán szeretnének dolgozni a gyáregységben. A jelentkezet­tek létszáma messze megha­ladta az igényt. Néhányan el­mentek az indulás óta, nem | „A legnagyobb örömöm, hogy visszavárnak“ mindenki a saját jószántából. Ezek száma azonban csak öt. A tabi 3. számú gyáregység­ben tartályokat és tárolóbe­rendezéseket készítenek. Ezek a vállalat legnagyobb nyere­séget hozó termékei. A legki­sebb a 25 köbméteres, fekvő- hengeres üzemanyagtartály, a legnagyobb a 40 ezer köbmé­teres álló tartály. Ez utóbbi­ból 1973-ban négy készül el. — Még nem tudjuk egészen pontosan fölmérni, hogy a gyáregység milyen nyereség­gel termel ebben az évben. Körülbelül 18—20 százalékos lesz. Tervünk 100 millió fo­rintban határozza meg a ter­melési értéket. Megrendelé­seink alapján azonban bízunk abban, hogy ez a szám emel­kedni fog. Az előzetes progra­munk máris 130 millió fo­rint értékű munkát jelez. A munkánk hatékonysága egyre emelkedik, a teljesítmények hónapról hónapra nőnek. A nagyobbak közül elkészült már több ötezer köbméteres tartály. A gyáregységet eddig 26,3 millió forint értékű kész­termék hagyta el. A vezetők hetenként egyszer számba veszik és megbeszélik — a megoldást keresve — a jelentkező prob­lémákat. A szakembergárda és a gyáregység is fiatal, így egy-egy feladat megoldásán még a szokásosnál többen dol­goznak. Az átlagos életkor 30 év alatt van. Olyan nem for­dult elő, hogy egy munkás azért lépett volna ki, mert nem megfelelő hangon beszél vele valamelyik vezető. A műszaki gárda és a szakmun­kások összeszokottsága biztos alapja lesz az eredményes munkának. — Szeretnénk — mondta Teleki Sándor —, ha 5—6 év alatt megtérülne ez a nagy és szép beruházás. Mészáros Attila A regionális bölcsőjénél Röpgyűlés az árokparton — Áll a tároló Balatonfenyves alsótól új nyomvonalon suhannak a jár­művek Keresztúr felé. Az út­tal párhuzamosan, a berek fe­lől láncos-darus markoló fes­tett acélteste töri meg a vé­kony hótakaró egyhangúságát. S utána — mint a közeli Ba­laton rianó jégtábláinak túr­zása — földhányás tornyosul. A csatornaásó gépnél a Skri- nyár-brigád. Semmi nem nyújt védelmet a minden lyukat megtaláló parti szél ellen. — Nem a központból jött az elvtárs? — kérdeznek vissza csalódva a bemutatkozás után a svájcisapkás, pufajkás em­berek, a veszprémi DUVIÉP munkásai. — Talán ellenőrzést várnak? — provokálok. — Á, dehogy. Csak nem lát­tuk az építésvezetőt még az idén — szól az embergyűrűből valaki. — Buzsákiak vagyunk — nyújtja sárga védőkesztyűs kezét Skrinyár István brigád­vezető. — Egész nyáron itt dolgoztunk. A bélatelepi víz­háztól indultunk, s már a fő­nyomóvezetéket fektetjük, amíg az idő engedi. A kotrógép halkuló katto­gása. Bojtor Géza vezető kot- rómester és Vörös András — a többiek »darabujjúként« tisztelik — lemászva a gépről, ropogtatják meggémberedett tagjaikat. — Ügy hallottuk, egy kicsit elmaradtak a tervezett ütem­től. — Hát az egészre értve le­het, de mi előbbre tartunk. A tavalyi tervünk először 8 ki­lométer volt, majd a módosítá­sok után tizenegy lett. Most 13—14 kilométernél járunk, pedig nem vagyunk elkényez­tetve — mondja a mester. — Amit a fenyvesi villák között, meg itt a berekben mű­veltünk, az nem gyerekjáték. Plusz 5 fok alatt védőital jár­na. Eddig egyszer kaptunk teá­nak titulált cukros vizet. Fe­lét ez a jó fekete föld itta meg. Ennyi embernek 15—20 liter se lenne kevés egy nap­ra. Igaz? — gyűlnek Bojtor Géza köré a záportól, széltől vörös arcú munkások. v Termelési tanácskozás há­romnegyed éve nem volt, az útiköltségtérítés sincs rendben szerintük. »Szellős« teherko­csin utaznak naponta oda-visz- sza. ömlik a panasz. Toliam »kihagy«, jó ürügyként arra, hogy dermedt ujjaimat megle­heljem, mert a munkához látó brigádtagok kézszorításait már nem érzem... Újabb vezetékdarabok, újabb hórukk, elöl a kotró ás­sa a bölcsőt, hátul a tolólap tolja a takarót. o Pár kilométerre a keresztúri házaktól, a 7-es út jobbján a szőlőskertek, présházak kö­zött hatalmas betonhenger dö­rög. Körülötte gépek, melege­dőhelyiség; kompresszor do­hog, légkalapács csattog a fa­gyos földben. Áll a kétezer köbméteres tárolómedence, most készül a bekötő vezeték. A kivitelező a DÉLVIÉP. Az árok partján bordó kanna, kö­rülötte olvadt hó. A tárolót csak huszonegy méteres karok­kal lehetne átölelni. Belsejé­ben, mint a kör sugarai, fenyő­gerendák sora és deszkazsa­luk. Schwing György és nyolc társa fűrészeli, illeszti az ácso- latot. — Egész kis erdőt dolgo­zunk bele — mondja. — Teát kapnak? — Kapunk, de nem az igazi — hümmög Varga József. — Persze rummal jobban bevenné a hasad — tromfol- nak társai. Dél közeleg. — A meleg ételt nem kíván­ják? — Lehetett íratni a Baglas étteremből, de most, a disznó­vágások után elvagyunk leves nélkül is. Majd este eszünk. 0 A Nyugat-balatoni Regioná­lis Vízmű a Veszprém melletti Nyírád környékén talált kivá­ló minőségű karsztvizet hozza majd el a Balaton déli part­jára, Szentgyörgytől Őszödig, s a huszonegyezer köbméter nyi kincs százezrek szomját oltja majd. A hatalmas munka első mű­tárgyai már Somogybán is állnak, a vízépítők nem men­tek "fagyszabadságra«. Az ütemezés szigorú, két év múlva üzembe kel! lépnie a rendszernek. Ám a somog bölcső körül nincs mindé i rendben, a bábának néhány apró dolgot tisztába kell ten­nie minél előbb. N. F. Csaknem egyharmadára Munkavédelem a vasúton Köztudomású, hogy a vas- utait a veszélyes üzemek kö­zött tartják számon. A magas fokon szervezett más üzemek­hez hasonlóan különösen fon­tos a munkavédelmi intézke­dések betartása és következe­tes eKenőrzése. A MÁV álló­eszközei között ugyanis sok a gép és a gördülőanyag, s az állandó mozgás miatt a bal­esetveszély igen nagy. A MÁV Pécsi Igazgatóságán 1952 óta rendszeresen följegy- ,zik a balesetek számát. E föl- jegyzésekből megállapítható, hogy az elmúlt húsz esztendő alatt a legutóbbi év mutatja a legkedvezőbb képet. 1952-ben még 471 üzemi balesetet je­gyeztek föl, de tíz év múlva már csak 363-at. S tavaly, 1972-ben ez a szám már 181-re módosult. Ami Somogy megyét illeti, legutóbb 35 baleset tör­tént a megye területén. Húsz év alatt tehát csaknem egy- harmadára csökkent a balese­tek száma. Mi az oka a számottevő ja­vulásinak? A munkakörülmé­nyek szüntelen változása mel­lett kétségkívül fontos szerep jutott a vasútágaagatósáig és a szakszervezet alapos vizsgála­tának és közös határozatának is. A vizsgálat során bebizo­nyosodott, hogy a balesetek megelőzésének fő módszere változatlanul a meggyőzés, az oktatás (mégpedig a hatékony oktatás). A bekövetkezett bal­esetek 78 százaléka ugyanis a személyi mulasztás következ­ménye. Az okok között szere­pel egyebek között az italozás, nz egymás iránti közömbösség és az ellenőrzés lazasága is. A vizsgálat után az igazgató­ság és a szakszervezet több in­tézkedést is tett. Így például 1966-ban vezették be a nagy szolgálati helyekre külön le­bontott munkarendet, amely­ben minden esetben mégha tá- ixxaták az egyes feladatok tel- ! jesítésóéirt felelős személyt. Ugyanakkor az adott munka­helyre szóló konkrét munka- védelmi föladatokat is kijelöl­ték. Ezzel párhuzamosan nö­veltéit a szolgálati vezetők és a közvetlen munkavezetők fe­lelősségét. Nagyon érdekesnek és példamutatónak tartjuk, hogy az igazgatóság elsőnek vállalta dr. Horányi Béla pro­fesszor tanulmányának, amely a mentálhigiénés szemlélet ki­alakítását elemzi — gyaftorla- ti megvalósítását 1969 január­jától. A sokoldalú intézkedések mellett — amelyek egyre több és jobb eredményt hozna!’, mint a számok is bizonyítják, — altad még azért tennivaló. Fontos például, hogy a mun- ! ltacsoportok egyes tagjainak felelősségérzete állandóan nö- j vetoed jen. A munkavédelem a vasúton nemcsak az egyes ember eg es/ - ségének, alapvető érdekeinél; ; védelme, hanem egyúttal tér - l melési tényező is. sóknál. A 840 órára, mélyet a * rendeletek engedélyeznek, J igényt tart a szövetkezet, f Őszinte legyek? Szükségem is van az ezért járó bérre.« A múlit év végén a hallaton- szárszói fogyasztási szövetke­zet nyugdíjas és fiatal dolgo­zóit ünnepélyre hívta össze. Meleg, őszinte szavaikkal kö­szönt el az »öregektől« a sző- j vetkezet elnöke, felsorolta ér­demeiket, és példaképül állí- , tóttá őket az ifjú alkalmazot­tak, a tanulók elé. Az idősek , között ott volt Danes Sándor , FEKETE GYULA > jí A fiú meg a katonák 28. "Édesanyám kereshet azóta - gondolta. — De úgyis azt is, aki jutalomképpen, meg- 4szokta mondani: rossz pénz emlékezésiül arany pecsétgyű- 4 nem vesz el. Majd nagyot néz, rűt kapott 21 éves szövetkezeti 4 ha beállítok, hogy megjártam "Eleinte biztosan furcsa lesz. Harminchat évi munka, szolgálat után nyugdíj. Van 300 négyszögöl szőlőm, talá­lok ott munkait bőven. Nem szeretek henyélni, örök éle­temben mozgékony ember voltam. A volt főnököm, a ba- latanszárszói áfész elnöke is hívott vissza, ne hagyjam ott egészen a szövetkezetek A nyári szezonban szükség lesz a munkámra. A bérelszámolás nem könnyű a szezonmunká­munikájáért. Nem volt könnyű élete. Szü­lei asztalánál 13 gyerek kérte | a kenyeret. Napszámos, ré- j szesarató volt, majd állami szolgálat után került 1952-beri a f 6 Idm ű vessző vet kezet h ez. Termelési felelős, pénztáros. J frontvilág van, felvásárlási és ke- \ már az ki. Miskolcot ingyen, voltam Magdáéknál. Üzenhet velem haza legalább. Meg talán küld is valamit.« Valósággal úriasszony lett Magda, üres kézzel csak nem f engedi tán el. Akáripilyen f frontvilác van. hogy jönne Somogyi Néplap könyvelő, resikedé'imi előadó, majd pedig 1957-től bérelszámoló volt. Ez utóbbi maradt a végleges be­osztása. Jó munkáját sok ok­levél, jutalom és más megbe­csülés fémjelzi. Danes Sándor legnagvóbb öröme mégis az. hogy 21 dolgos év, a nyugdíj után is igényt tart munkájá­ra. visszavárja őt a balaton- saanszói aíesz.. Leginkább az apjától tartott laz elcsavargás miatt. Mert ’ hirtelen keze van az apjának. Alkonyodott már, és még (mindig nem találkozott Mag- i dával. Rezső bácsival sem. Ki tudná azt. melyik utcán | laknak a sok közül. Annyi ut- >ca van itt, hogy ha ki is jön ) valamelyikük a boltba, ő ép- ) pen másfelé jár, s könnyen el- ‘ mellőzhetik egymást Felsivalkodtak a szirénák. Csikorogva állt meg, éppen előtte, egy villamos. Mindenki leszállt róla, még a vezető is. Nem tudta még akkor, mit jelent a sziréna, és csak bá­mult utánuk: mindnyájan ugyanabba a házba mentek be. Ez aztán! Hazáig hozza őket a villamos. Egy rendőr kiáltott rá a túl­oldalról : — Hé! Gyerek!... Hallod!? Mit bámészkodsz? Süket vagy? Nem hallottad a sziré­nát? Akkor vette észre, hogy az utca már kiürült körülötte. Azt a rengeteg járókelőt mind elnyelték a kapuk. Aki még látható, az mind egyenruhás. Most értette csak meg, hogy légiriadó van, ugyanaz, amire otthon mostanában félreverik a harangot. De otthon nincs belőle ilyen ramazuri, végzi a dolgát mindenki tovább. Eb­ből is látszik, ijedősebbek a városiak. Szerencséje volt ezzel a légi­riadóval. Egészen besötétedett már, amikor lefújták, amúgy sem tudott volna hová menni. És ha nappal nem találkozott Magdával, éjszaka, az elsöté­tített utcákon hiába is keres­né. Amikor kikérdezték a ház­beliek, egy terebélyes asszony­ság rögtön a gondjaiba vette. Paprikás krumplit adott neki, egy púpozott tányérral, és he­lyet is szorított éjszakára az óvóhelyen: a saját fekhelye mellett, egy szalmazsákon. Nem volt több riadó, leg­alábbis még egyszer nem szi­rénáztak, mégis sokan odalent háltak az óvóhelyen; ez az asszonyság is. Másnap kora reggel, amikor a mozgolódás elkezdődött, a takaró alól lélegzet-visszafojt­va hallgatta, hogy veszeksze­nek miatta a háziak: Kásá3 hang: — Kérem, a rendőrségnek kell jelenteni, ki van adva. Egy lépést se ad­dig ... Az asszonyság: — Maga meg de nagyra van a rendőr­séggel! Képes rásütni még er­re a gyerekre is, hogy kato­naszökevény ... A kásás: — Kérem, én sen­kire sem sütöm rá! És kiké­rem magamnak! Belevág egy kajla beszédű, aki ao-nak mondja az á betűt, ahogy a rádióban egyszer Te’ nai Klári: — Hagyjaok mao Majd én feladom a kalauzn; ■ a vonatra. Pincehang: —Ha még egyál­talán megyen arra vonat! Kásás: — Aztán miért ne menne? Pince: — Megyen, persze, hogy megyen. Ha még el nem vágták a vonalat az oroszo’’. Kásás: — Figyelmeztetem, kérem, figyelmeztetem, ez. . ez... Rikácsoló nő, messzebbrő : — Figyelmeztesse maga a nagyanyja valagát! Kicsoda maga, hogy folyton bennünket egzecéroz?! Még ilyet! Az asszonyság: — Ha leg­alább a cím megvolna, a nén- jéé. Kis szamár, azt hiszi, úg" van, mint falun ... Kásás: — Kérem, én nem t hetek róla, de nekem az s1 gorúan ki van adva, hogy id. gen nem tartózkodhat... Asszonyság: — Jó, hát nem tartózkodhat! Hol van itt r tartózkodás? Nem csaphatjuk ki ezt az ártatlan gyereket az utcára hálni, azt a rendőrség se kívánhatja el... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom