Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-03 / 28. szám
A kaposvári városközpont jelene és jövője A SOMOGYI NÉPLAP MELLÉKLETE A városért végzett munka megbecsülése * Ki szeret olyan munkát vélni, amiért nem jár megbe- ülés? Nyilvánvaló, hogy sen- Még ha pénzért dolgo- ink, akkor is lelkesítő a di- : sárét, de annak, aki anyagi i lenszolgáltatás nélkül fára- < ozik, okvetlenül bizonyos el- .imerést kell kapnia. — A népfront városi bizottsága és a városi tanács úgy döntött, hogy minden év december 2-án, Kaposvár fel- szabadulásának ünnepén kitüntetik azokat, akik abban az évben, vagy ^ folyamatosan, hosszabb idő óta az átlagosnál több vagy nagyobb értékű társadalmi munkával járultak hozzá a város fejlődéséhez — Ajándék a IX. kerületiektől 'ludapest és Kaposvár centenáriumát együtt ünnepük a óváros IX. kerületében élők ás megyeszékhelyünk lakói. Ezt a szép szoborcsoportot a ferencvárosiak ajándékozták a városnak a centenáriumi ünnepségen. mondta Hotter István, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára. — Tavaly osztották ki harmadszor a kitüntetést. A városi tanács elnöke levélben fölkérte a kitüntetettek munkáltatóit: a vállalat vagy intézmény jutalomkeretének elosztásakor gondoljanak azokra a dolgozóikra, akik ellenszolgáltatás nélkül, dicséretre méltóan tevékenykedtek a városért. Voltak, akik figyelembe vették ezt az ajánlást. Akadtak azonban olyanok is, akik nem. Igaz, a társadalmi munka lényege éppen abban rejlik, hogy: »anyagi ellenszolgáltatás nélkül«. Ellentmondásosnak tűnik tehát pénzzel jutalmazni. Ámbár néhány száz forint korántsem ellenértéke a végzett munkának. No de nézzük tovább! A két évvel ezelőtt bevezetett tanácsi kitüntetésen kívül milyen erkölcsi elismerésben részesülnek a lelkesedők? — Évente egyszer — általában tavasszal — a népfrontbizottság is oklevelet ad, de vigyázunk vele, ne adjunk belőle túl sokat, nehogy csökkenjen a jelentősége. Ugyanakkor legalább nagyobb nyilvá»'ossá- got kellene téremteni ezeknek az oklevélátadásoknak — folytatta Hotter István. Feltételes módban beszélt, »kellene«. Azt is elmondta: volt idő néhány évvel ezelőtt, amikor a népfront kiküldötte az évenként szokásos társadalmi munkára felszólító leveleket és visszajöttek a vállalások, a tanács nem mindig vette igénybe ezeket a felajánlásokat. Hotter István szerint azóta sokat változott a helyzet. Lehet. De még a közelmúltban is akadt példa kihasználatlan felajánlásra. Tavaly például p szakmunkástanulók vállalkoztak rá, hogy segítenek az óvodaépítésben — hasztalan. Kétségtelen, bonyolultabb dolog a társadalmi munkások tettrekészségét hasznossá szervezni, mint megírni egy megrendelést. De ha parlagon Száz. éve történt Mit várt Kaposvár közönsége a városatyáktól? »A képviselőtestület megvá- asztva; innen-onnan# küszöb előtt lesz a város tisztségvise- | iőinek megválasztása- — adja hírül 1873. február 4-i számában a Somogy című hetilap. A cikkből pedig megtudjuk, hogy a rendezett tanácsú várossá nyilvánított Kaposvár lakossága várakozással tekint a testület munkája elé. Mit várnak a polgárok a városatyáktól? — erre is választ kapunk. »A képviselőtestületnek nagy feladat jutott: oly egyéneket választani, akik sógor- ság. komaság és atyafiságtól eltekintve egyedül a város javát tartják szem előtt. Kik szakítva a múlttal, nem a széket koptatják az ülésben, hanem tudnak is, akarnak is dolgozni.« Az idézet arra enged következtetni, hogy annak előtte bizony nem volt minden rendben az ügyintézések körül. »A közönség érdeke eddig igen sok alkalommal kívül maradt a városházán, csak adózni járt befelé. Ma már ott I van viszont a kapu előtt, és-J hagyjuk a kínálkozó erőket, az a társadalmi munka lebecsülését, nem pedig megbecsülését jelenti. Holott kimutatható és kézzelfogható eredmények születtek. Például a virágosítás. A centenáriumi előkészületek idején a város lakosságának széles rétegei mozdultak meg tavaly tavasz óta a népfront felhívására. Jutalmuk az a tény, hogy kellemesebb, szebb környezetben élnek. S hogy legalább ez a jutalom mindenkinek kijusson, a népfront városi bizottsága az idén — a lehetőség szerint — úgy szervezi a társadalmi munkákat, hogy azokat a lakóterületükön végezhessék az emberek. R. Zs. A klasszikus üzletsor adott a Városban, és erre a korona az áruház fölépítésével reméljük hamarosan fölkerül. Ha az »Anker-ház« tervezett áttörésével a Május 1. utcai kapcsolatot közvetlenebbül biztosítani lehet, akkor úgy érzem, elégedettek lehetünk. A művelődési központnál két centrummal kell számolnunk, amely a városfejlődés során már kialakult: az egyik a múzeum és levéltár épülete, amely műemlék, a másik a La- tinca Sándor Művelődési Központ és a megyei könyvtár épülete, valamint ezek környéke. Ezért logikus, hogy a művelődési centrum e két helyen teljesedjen ki. A tudományos intézetek számára a jelenlegi megyeháza adna otthont, udvarán hangversenykerttel, műemléki környezetben. A könyvtárral szemben a Május 1. utca és az Engels utca felé történő megnyitással pedig az új művelődési igazgatási városközpont alakulna ki, ahova a tervezett új megyeházán kívül távlatokban további irodák, üzletek és lakások kerülnének. E területre javasolják a tervek az ifjúsági ház épületét is, a megyei könyvtárral szemben. Emléktárgyakat Kaposvárról Nem illik ünneprontónak lenni egy város centenáriumi ünnepségeinek idején. Nem is ezzel a céllal készült ez az írás, hiszen jelentős, sok kaposvári és megyei lakosban megelégedést szülő létesítménnyel, ötlettel készültünk a 100. évfordulóra. Valamiről azonban elfeledkeztünk. Arról, hogy a centenáriumi év a megyeszékhely sok lakosában erősítette meg a Kaposvárhoz tartozás érzetét. Jobban magunkénak tudjuk a várost, fokozottabban figyelünk fejlődésére, a jövő érdekében több építő kritika hangzik el. Akik erre illetékesek, mindezt meg is teszik. Kaposváron a népesség száma több mint 63 ezer. Nem egy emberrel beszélgettem, aki — bár aktívan semmilyen kapcsolatban nincs az ünnepi év rendezvényeivel — nagy jelentőséget tulajdonít a megyeszékhely centenáriumi évének. És szeretnek vele dicsekedni. Nemcsak szóban, hanem valamilyen emléktárggyal is meglepni ismerőseiket. Itt a bökkenő. A centenáriumi plakátot — a rajta levő adat szerint — 1500 példányban nyomták ki. Készült jelvény is, de ehhez hozzájutni nagyon nehéz, szinte »pultalatti áru« lett belőle. Elkészült viszont és korlátlan mennyiségben kapható a dohányboltokban egy nagyon szép kivitelezésű, ízléses bőrmappa — 175 forintért. Nagyon drága. Mindenesetre az a kaposvári polgár, aki akár saját magának szeretné emlékként, akár ismerőseit vagy az ország más részében lakó kollégáit akarja megajándékozni vele, bizonyosan meggondolja a vásárlást. Készülhettek volna olcsóbb emléktárgyak is. Például az Agyagiparosok Háziipari és Népi Iparművészeti Tsz meglephette volna a város lakosságát a centenáriumot jelző hamutartóval, aránylag olcsó vázával, mint ahogy ilyenekkel sok — idegenforgalmában fejlett — helyen találkozhatunk. Székesfehérváron matricákat terveztettek egy iparművésszel. Elkészültek, sok autó- tulajdonosnak látható a gépkocsiján. Egyszóval több példa is állt előttünk, csak a nagy szervezésben elsikkadtunk e jelentéktelennek tűnő apróság fölött. Viszont még mindig nincs késő! A kaposváriak várják ezeket — és a centenáriumi év is 1973. december 31-ig tart. Van idő pótolni. M. A. elégtételt kíván a múltért. A nép fizet, hihetőleg sokat fog fizetni, meg is várhatja, hogy érdekei híven legyenek képviselve, s a rendezett tanácsban szószólóját, pártfogóját tajálja minden pártkülönbség nélkül.« És hogy milyen állapotok voltak a száz év előtti Kaposváron? »Semmi rend a városban, az erkölcstelenség undorító, a do- logtalan söpredék hada táboroz az utcán, a rendes órán kívüli tivornyák zaklatják az alvók nyugalmát. A tátongó csatornák életveszéllyel fenyegetik a járókelőket, a tűzoltószertárak elhanyagolva, a hetivásárokon semmi rend, s a megakadt közlekedés ezrek érdekeit bántja... A járdák helyét pocsolyák foglalják el. rosszak a hidak. feneketlen sár az utcán, a város határában levő utak riasztják a vidéket, a világítás nyomorult stb. stb.« Volt mit tenniük a városatyáknak száz évvel ezelőtt. S j persze azóta is... S. M. Hőközpont o sávhoz mellett A városrendezési tervek I megfontolt értékelés alapján készültek. Az elgondolás helyességét két országos terv-. pályázat is igazolta, amelyen több neves építész is részt vett. A megvalósítás azonban már nem ilyen kategorikus. Milyen létesítményekre mikor, mennyi pénz áll rendelkezésre? Hogyan és milyen mértékben lehet megvalósítani a terület szanálását? Meddig várhat a múzeum és a levéltár bővítése, amikor már most is szűk a hely? Szabad-e, és ha igen, akkor mikor lebontani a Május 1. utca jó állagú épületeit? Ha hiszünk a városrendezési terv helyességében, akkor nem szabad lemondanunk arról, hogy az ifjúsági ház és az OTP-irodaház — ha ez tényleges igény és gazdaságilag megalapozott — a városközpontban kijelölt helyére kerüljön. A terület fokozott kiszabadítása is most válik időszerűvé. A ruhagyár bővítésével és a háziipari szövetkezet kitelepítésével egy időben a kiürülő épületek lebontására is lehetőség nyílik. Ezt azonban a mai helyzetben csak akkor hajthatjuk végre, ha azokat új építés követi. Ha viszont most nem bontjuk le, akkor azok újból be fognak települni, és hosszú évek múlva kezdhetjük elölről a munkát. Ezen túl jó néhány olyan épület van a területen, melynek fennmaradása műszaki állagát tekintve sem indokolt. A könyvtár melletti épület, a bejárati út tengelyében, nem éppen városrendezési látványosság, A Nemzeti Bank bővítésével egyidejűleg a szomszédos Engels utcai épületeket már le kellett volna bontani, mert azok nemcsak városképi szempontból kifogásolhatók, hanem fennmaradásuk az építésügyi szabályzattal is ellentétes. A Május 1. utcában pedig a köynvesbolt és a fodrászüzlet épülete is megérett már a közeli lebontásra. Helyeslem azokat a döntéseket, melyek a múzeum jelenlegi helyzetén könnyítenek az új Rippl-Rónai képtár és egy kiállítási csarnok okos, gazdaságos és gyors létrehozásával, mert ezek részben átmenetileg, részben véglegesen megoldást nyújtanak, de mégsem zárják el az útját annak, hogy a jelenlegi megyeházban később a művelődési centrum egyik magja kialakuljon. Az új megyeház felépítése pedig távlatokban éppen a múzeum bővítése és a művelődési centrum létrehozása miatt lesz indokolt és egyben gazdaságos megoldás is. Úgy érzem, hogy a város- központ építésében a következő néhány év csak pillanat lesz Kaposvár történetében, de az ez alatt bekövetkező döntések alapvetően meghatározhatják a további fejlődést. Történelmi tény, hogy a városok sorsát, jövőjét és fejlődését a külső tényezőkön túl a céltudatos, bátor és következetes városrendezési politika is befolyásolja. Nem szabad meg- torpannuk ezért a cél előtt, hanem okosan, erőnket beosztva áthaladni azon, hogy az újabb versenyekhez még több bátorságunk legyen. Stadler József Füt és meleg vizet szolgáltat a Kalinyin lakótelepen átadott új hőközpont. A három kazánt a Láng Gépgyár készítette, az égőfejek osztrákok, összesen 3 730 000 kalóriát ad a három gázkazán. A sávházon kívül a szolgáltatóházat fűti, meleg vizet az Arany János utcai óvodának és a két panelháznak ad. ARCOK, HAGYOMÁNYOK Noszlopy Gáspár 1849. május elsejére virradóan, a négyhónapos császári megszállás után, Noszlopy Gáspár kormánybiztos tízezernyi népfelkelő élén felszabadította Kaposvárt. Még aznap a város határában levő Csererdőben népgyűlést tartott a tizenhét ezer főnyi hallgatóság előtt. A felszabadult város lakossága és a környékbeli parasztság örömmámorban ünnepelte a fiatal forradalmárt, aki ismertette a kormány megbízását, a bel- és külpolitikai helyzetet, valamint Somogy közigazgatására vonatkozó tervét. Noszlopy Gáspár 1846. április 30-tól 1849 januárjáig a marcali járás másod-alszolga- bírája volt. Nevét a megyében 1848 szeptemberében Jellasics hadtápszerekeinek elfoga- tásával és a nemzetőrség szervezésével tette ismertté. 1849 elején a császári megszállás elől a kormány székhelyére, Debrecenbe ment, ahol felajánlotta szolgálatát Kossuthnak. Hosszas tájékozódás és megfontolás után, március 19-én, Kossuth elfogadta Somogy felszabadításának merész tervét. 1849. április 18-án Bajánál átkeltek a Dunán. A császári megszállók között kalandos napok elteltével értek a megyébe, ahol első hívásukra ezrével tódultak a somogyiak. Noszlopy korábban a megyeházán tartott kaposi megyegyűlésekre rendszeresen bejárt. 1848 nyarán azonban minden idejét a nemzetőrség és a Jellasics elleni ellenállás megszervezése foglalta el. Honnan a forradalmár ereje? A fiatal, kisnemesi származású Noszlopy Gáspárra a hároméves kaposvári gimnáziumi tanulás, a korábbi csurgói évekkel együtt jelentős benyomást tett már korábban. A ránk maradt latin nyelvű jegyzőkönyv szerint az iskolaévben figyelemre méltó »hazai «myeinű beszedeket, saonofcfcato-«, kát tartott«. 1836 decemberében a gimnázium tantestület? bizalmas parancsot kapó »miszerint Kossuth Lajos po' tikai tárgyú röpiratait a tiltott iratokra vonatkozó szabály értelmében valamennyit el kell kobozni«. Az iskola tanulói között megtörtént nyomozás eredményéről további tudomásunk nincs. A kétéves pesti gimnáziumi tanulás után a pápai jogászévek következtek. Noszlopy további jellemformálására nagy hatással volt a haladó szellemű magyar nyelvű oktatás. Itt ismerkedett meg a francia polgári forradalom eseményeivel, a hegeli filozófiával, a természettudományok akkori eredményeivel. Noszlopy Gáspár kormány- biztos 1849. május elsejétől július 26-ig Kaposváron, a megyeházáról irányította Somogv életét, ugyanott a környező megyék felszabadítását is tervezte. 1849 tavaszán a mer községeiből érkező parasztim • döttségek itt panaszolták el meghurcolásukat a csúszó»' megszállás hónapjaiban, és if kértek védelmet a földesura' kai szemben. A legtöbb föl-' birtokos semmibe vette a fe1 dális szolgáltatás megszűnt’ téséről kiadott törvényeket. 1849 elején azokat újra beha; tóttá. Noszlopyt a nép melle1: állásfoglalásáért a meg'- reakció szüntelenül rágalm" ta és a kormánynál jelentg - te. Hazug vádjaikra Nősz!' - többször kénytelen volt vá szólni. A nép élt-halt érte. , »kis Kossuth«-nak neve 1 . Amikor az pnkényurai éveiben sikeres szökése után másodszor is elfogták, mró ! halálra ítélték és 1853. má cius 3-án Pesten kivégezték :i somogyi falvakban a parasztok egyszerűen nem hitték el. Még az ellenségei is elismerték Noszlopy bátorságát, forradalmár kortársai pedig a század egyik legbátrabb emberének tartották. Ándffáfcay Attfal
