Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-24 / 46. szám

T‘SÄS«'"Ä M{S ««Mrfí ügyekben h ■ váron az 1969-es vá- ■> II ■ rr■ Hopp dolgozlak a ni: váron az 1969-es vá lasztás után. Az 1971-es vá­lasztáskor öttel nőtt a szá­muk. A számszerű emelkedés tudatos törekvés eredménye — az volt a cél, hogy fokozottab­ban bevonják a nőket a köz­életbe. Ez a törekvés termé­szetesen nemcsak az •■újakra*', tehát azokra vonatkozott, akik az utolsó ciklusban kerültek a tanács tagjai közé, hanem a többiekre is. Hotter István, Kaposvár vá­ros nópfrontbizottságának tit­kára: — A női tanácstagok szám­aránya 1,7-tel magasabb a testületben, mint az országos átlag. Ez a népfrontaktívák munkájának eredménye is. A nagyobb arány biztosításakor azonban nem a statisztika ja­vítására törekedtünk, hanem arra, hogy a nőket valóban bekapcsoljuk a közéletbe. Ezért a nőbizottságaink foly­tattak kemény harcot. A ta­nácstagok kétirányú munkát végeznek — egyrészt a vá­lasztókerületben, másrészt a tanács munkájában vesznek részt. Ennek a feladatnak ma­gukat a megválasztandó asszo­nyokat is meg kellett nyerni. tanácstagok? Bővebbet tud mondani a té­máról Járányi Gyuláné, a vá­rosi nőbizottság elnöke, aki az ügy következetes szószólója. — A választók sehol sem ragaszkodtak ahhoz, hogy a jelöltjük férfi legyen. A meg­győzés nehezebb volt, amikor arra került sor, hogy a tanács­tagnak alkalmas nőt magát kellett meggyőzni, hogy vál­lalja. A tisztségtől való féle­lem oka legtöbbször az volt, hogy a meglevő »műszakok* — a munkahely, a család, a háztartás — mellé be kellett iktatni az újat is, ami meg­tiszteltetés ugyan, de munká­val, idővel jár. A választást követően a nép­front és a tanács összehívta a női tanácstagok fórumát. Itt sok hasznos, gyakorlati taná­csot kaptak. Azóta is emlege­tik a fórumot, mint nagyon hasznos, jó indítást. Hogy miként fogadták a vá­lasztók a női tanácstagokat, Járányi Gyuláné érdekes ész­revételeket tett. — Ügy vettük észre, hogy a nőkhöz inkább bizalommal fordulnak az emberek, mint a férfiakhoz. Gyakran fordult elő, hogy a tanácstagnőt csa­ládi ügyben kereste meg vala­ki, tanácsot kért. Persze, ilyen ügyekben a legnehezebb taná­csot adni, de hogy ilyen prob­lémákkal is megkeresik őket, ez feltételenül a bizalom jele. Hogyan vettek részt a nők a tanács munkájában? Mi a véleményük a tanács vezetői­nek? Dr. Balogh János vb-titkár: — Elégedettek vagyunk munkájukkal. Természetesen különbséget kell tenni a két éve megválasztott tanácstagok és a régiek között. Van olyan női tanácstag, aki már tíz éve dolgozik ilyen minőségben. Ö természetesen jobban ismeri a munka csínját-bínját, mint az »újak*. Az utóbbiakat — úgy éreztük — bátorítani kell. A munkában egyébként nagy kü­lönbséget jelent az is, hogy ki hol tanácstag. Lényegesen ke­Akikre mindig számítani lehet Brigádgyűlés tervezés idején vesebb gondot jelent egy bel­városi körzet, mint egy kül­telki, ahol út-, víz-, járdaprob- lémák vannak. Éppen ilyen területen fordult elő, hogy úgy érezte egy tanácstagnő, nem tud megbirkózni a fel­adattal. De azután segítettünk neki — így letett arról a szán­dékáról, hogy nem csinálja to­vább. A toponári és a füredi vá­rosrészben pedig éppen a női tanácstagok munkája járul hozzá a valóban várossá válás körülményeinek biztosításá­hoz. A nők a tanács különböző bizottságaiban nagy munkát végeznek. Legtöbben az egész­ségügyi bizottságban tevé­kenykednek. Három' nő tagja van a végrehajtó bizottságnak. Amikor dr. Balogh Jánost ar­ra kérem, hogy nevezze meg a legjobban dolgozókat, nem szí­vesen tesz eleget a kérésnek. Nehéz választani. — Major Anna a Béke ut­cai, Pathy Gyuláné a toponári körzetből, Horváth Lajosné a húskombinát szocialista bri­gádjából, Pattantyús Jánosné a Schönherz Zoltán utcából — mondja. — De föltétlenül írja meg, hogy a többiekkel együtt, akik nevét nem lehet mind felsorolni. A vb-titkár elégedett a női tanácstagok munkájával. — Jónak tartja, ha mostani választáskor is ilyen arányban kerülnek be a testületibe? — Igen. Ennyire föltétlenül számítunk. Sőt... De ez majd a választáson dől el. Simon Márta MAI KOMMENTÁRUNK Fegye'em és tervezés A múlt évet — mint ezt az összesítések világosan el­mondják — a tervszerűbb gazdálkodás, a beruházási fe­gyelem szilárdulása jellemez­te a mezőgazdaságban. 1972- ben 13,7 milliárd forint érté­kű beruházást valósítottak meg a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok or­szágos viszonylatban. Ha az állóeszköz- és a gépi beruházást külön értékeljük, azt tapasztalhatjuk, hogy a gépesítésben léptek nagyob­bat előre a termelőüzemek. S ez nem azt jelenti, hogy az állóeszközérték kisebb. Az építkezések a tavalyelőttihez viszonyítva csökkentek. Mi következik ebből? Első­sorban az, hogy a mezőgaz­dasági üzemekben egyre in­kább a szükségszerűség ve­zérli a tervező szakembere­ket. A könnyebben, gyorsab­ban megvalósítható beruhá­zásokba fektetnek inkább pénzt. Fölfrissítik a géppar­kokat. És még valami: elsősorban a meglevőn alakítanak az épületberuházásnál. Korsze­rűsítik a régebbi, állatte­nyésztési célokat szolgáló te­lepeket, újabb épületekkel bővítik azokat. Hetvenkétezer szarvasmarha és négyszáz­negyvenezer sertésférőhely létesült. A feladatok adottak erre a gazdasági évre. A célok kö­zött szerepel — kiemelt he­lyen — az, hogy a fizikai igénybevétett tovább kell csökkenteni a mezőgazdaság­ban. Ez pedig gépesítést je­lent a növénytermesztésben, állattenyésztésben egyaránt. Sok somogyi termelőszövet­kezetben hangzik el mostaná­ban a tervezési időszak egyik jelmondataként: »Ez évtől kezdődően csak teljesen gé­pesíthető növényféléket aka­runk termeszteni.« Jelentős feladat valóban. De semmi­képpen nem szabad megfe- l".:. •■esni a gabona, a kukori­ca és a takarmányféléken kí­vül néhány fontos ipari nö­vényről sem. Ezek termeszté­se is népgazdasági érdek. Semmiképpen sem használ a nagy területcsökkentés vagy a megszüntetés. Még precízebb munkaszervezéssel egy-két évig félig gépesítve is termeszteni kell ezeket. Addig, amíg a tsz-nek pénz­ügyi lehetősége lesz a növény vetésétől a betakarításig tel­jesen gépesíteni minden munkafolyamatot. Nemrégiben egy tanácsko­záson számokat mondtak. A dél-somogyi tsz-ekben az 1971-es évhez viszonyítva amikor még 5800 holdon ter­mesztettek burgonyát — en­nek a növénynek a vetéste­rülete az idén 4000 holdra csökkent. S a szakemberek elmondták azt is, ebben nem­csak a munkaerőhelyzetet le­het okolni. A fajták helyte­len megválasztása is közre­játszott. A tervezési fegye­lem tehát itt is kötelező és hasznos, mert megalapozhat­ja egy termelési ág ered­ményességét. Hiánya pedig sikertelenséghez vezet. A meglevő pénzügyi eszkö­zökkel — ahogy ezt manap­ság a gazdasági szakemberek olyan gyakran mondják — megfontoltan kell bánni az idén is. Egyeztetni kell a népgazdasági szintű érdeke­ket a helyi, termelőszövetke­zeti érdekekkel. Nem utó­pia ez, hanem a tervezés időszakában az egyik legfon­tosabb teendő. U L. A kis irodahelyiségben csu­pa asszony. Figyelmesen hall- gatjáik a főagronómust. Ke­zükben kötés, a tűk alig hall­hatóan zörrennek, amikor vé- gágcsúsatatják őket egymáson. Kerekes Ferenc főagronó- mus a cukorrópa-temíesztés jelentőségéről, hasznáról be­szél. A Surján völgye Terme­lőszövetkezet — három falu, Sánitos, Cserénía és Szentba- lázs tartozik ide — a három éve kötött szerződés szerint vállalta, hogy évente huszon­nyolc holdon termed cukorré­pát. Ha ennek a feladatnak nem tesz eleget, átvételkor hatvan helyett csak ötven fo­rintot kap a répa mázsájáért. Ez összesen mintegy negyven­ötvenezer forinttal kevesebb jövedelmet jelent. A vetésre alkalmas területet már kije­lölte a vezetőség, a földekre kihordták a trágyát, be is szántották. A cserénfai asszo­nyokra kilenc hold művelése vár. Ebből a területből a ta­gok személyenként 4—500 négyszögölet művelnek meg. Minden mázsa cukorrépa után egy kilogramm cukrot kapnak természetűén. A vezetőség kérte az asszo­nyokat, hogy minél nagyobb területet vállaljanak. Igaz, hagy a vetes, a művelés iia- gyaznányos módért történik, a munka nem könnyű, de a fi­zetség is ennek megfelelő. A szövetkezet elnöke, Papp József bízik az asszonyokban A három üzemegység közűi á múlt évben ok teljesítették a legtöbb munkanapot. A répa- termesztéssel is nekik kíván­nak több munkalehetőséget adni ' 11 ••re holdanként négyezer- * A oleszaz forintot .1- eet a gazúasag. Takarmány­répáit felesben termelhetnek az asszonyok. Így a tsz bizto­sítja a közös áliLatáltornánynak is, a háztájinak is ezt a fon­tos takarmányt. Ezután a tagok problémáit beszéltók meg. Az asszonyok elmondták, hogy ha a háztáji .kukorica vegyszerezését a gaz­daság elvégzi, nagyobb terü­letet vállalhatnak cukorrépá­ból, hiszen több idő jut a mű­velésire. A tsz vezetői erre a követ­kezőt válaszolták: a vegysze­rezés tavaly azért nem sike­rült, . mert a vásárolt új gép nem vált be, a régiek pedig nem nyújtottak megfelelő tel­jesítményt. Ebben az évben olyan gépet és olyan vegyszert használnak majd, amelyik elő­reláthatóan megfelel a köve­télményeknek, így a kukorica­kapálás nehéz műveletére nem lesz szükség. Felvetődött egy másik fon­tos probléma is, mégpedig a téli munkalehetőség biztosítá­sa. A többség szívesen végez­ne melléküzemági tevékeny­séget. Erre egyelőre nincs le­hetőség. A faüzem bővítése, korszerűsítése azonban napi­renden van, és itt azok szá­mára, akik egészségi állapotuk miatt a földeken nem tudnak dolgozni, munkát tudnának adni. Az összejövetel végén a bri­gád tagjai vállalták, hogy a orábbi éveknek megfelelően az idén is a tőlük te'hető leg­jobb munkával járulnak hozzá a cukorrépái ermesztés sikeré­hez. ' / ■'■sszonvok távozása után a ts/.-elnök a következő sza­vakkal fordult hozzánk: — A legjobb brigádunk. Ta­valy is ők segítettek ki ben­nünket a bajból, amikor a het­ven hold lent kézzel nyűtték, és így a tsz-t nem érte veszte­ség. Rájuk mindig biztosan számíthatunk. Most a tervezés idején azért tartjuk ezeket a brigádgyűléseket, hogy való­ban olyan munkaprogram ké­szüljön a szövetkezetben, ame­lyet nemcsak ismernek tag­jaink, hanem benne van az ő véleményük, az ő elhatározá­suk is. D. T. Ipari foglalkoztatás a tsz-ben Egy fiatal üzem fiataljairól »Termélőszövetkezetünlkben három éve működik az orsó­zóüzem, melyet a Pamutfonó- ipari Vállátat Kaposvári Gyá­ra és a mii tsz-ünk közösen ho­zott létre. Az üzem a beindu­lása óta eredményesen dolgo­zik, s a foglalkoztatottak szá­ma állandóan nő, jelenleg már a kétszázat is meghaladja. A további foglalkoztatási igény arra ösztönöz bennünket, hogy bővítsük az üzemet: a hat gép helyett most már nyolc dol­gozik, de sürgősen kellene a •kilencedik is. Az elvándorlás egészen jelentéktelen, ami azt bizonyítja, hogy az emberek szívesen dolgoznak itt. Való­színű, hogy két éven belül újabb bővítésre kerül sor. Az átlagkereset jónak mondható, 1650 forint körül alakul. A vállalat és a kaposvári gyár Negyedévenként újítási ankét A gazdaságirányítás reform­ja után országosan is vissza­esett az újítások, az újítók száma. Éreztette hatását ez a Mosonmagyaróvári Mezőgaz­dasági Gépgyár kaposvári gyárában is. Ellensúlyozására több intézkedést tetteik. Ezek között a legnagyobb jelentősé­gű — és a legjobb eredménye­ket biztosítja — az évenként megrendezett újítási hónap. Az ebben az időszakban be­nyújtott újításokat külön dí­jazzák, külön jutalmakat ad­nak az eredményes javaslatok készítőinek. A vállalat négy gyára ne­gyedévenként újítási ankétot rendez. A részvevő szakembe­rek átadják egymásnak ta­pasztalataikat. Ezzel a mozga­lom megerősödését, szélesíté­sét szolgálják. A kaposvári gyárban 1972-ben huszonhét újítást adtak be, ezekből ti­zennégyet elfogadtak. Általá­ban .kisebb jelentőségnek vol­tak. Gyurina Pálnak, a gyár szakszervezeti bizottsága tit­kárának véleménye szerint éppen ezeknek a kisebb jelen­tőségű újításoknak a jutalma­zásával lehetne a dolgozókat a mozgalomba fokozottabban bevonni. A legtöbb újítást augusztus­ban nyújtják be, éves átlag­ban harminc és ötven között. A legnagyobb jelentőségű az EKT tyúkketrec gyártását se­gítette. Ehhez a szovjet ex­portra készülő termékhez a kaposvári gyárban vagonszám használták fel a lemezt. Az előkészítés során ezeket be kellett volna festeni. Az újí­tás nyomán horganyzott le­mezt használnak, ezzel fölös­legessé teszik a festést, amelyre külön szalagrend­szerrel fölszerelt üzemet kel­lett volna beállítani. A szocialista brigádok fel­ajánlásaiban rendszeresen szerepel az újítási javaslatok készítése, benyújtása. Az újí­tások alapötletei általában a fizikai dolgozóktól erednek, a megvalósításban, a javaslat részletes kidolgozásában azon­ban a műszaki értelmiségiek is részt vesznek. * vezetői is mindemben segíte­nek bennünket. Budapestről például több mint félszázam érkeztek tavaly ősszel a válla­lat költségén, hogy a burgo­nyás zedésben és a szüretben segítsenek. A múlt évben ma­gas nyereséget ért el az üzem, tervüket 7 százaléikikal túltel­jesítették, méghozzá úgy, hogy az előirányzott költségszint alatt maradtak. A szövetkezet ezután még inkább támogatja, majd az üzemben dolgozó fia­talok szóraikozási, kulturális igényeinek kielégítését.. .* (A böhönyei Szabadság Tsz veze­tőségének értékeléséből.) Az üzemről ifj. Szabó Kál­mántól kaptunk bővebb tájé­koztatást, s az üzemvezető sza­vaiból kikerekedett a kép az itt végzett munkáról. — Három műszakban megy az orsó zás. Szövetkezeti tagok és alkalmazottak dolgoznak a gépek mellett, a foglalkozta­tottaknak mintegy a fele bö­hönyei, a többiek környékbe­liek. Legtöbben fiatalok, akik­nek szülei helyben vagy má­sutt, a termelőszövetkezet kü­lönböző ágazatai bam dolgoz­nak. Fiatal üzem a miénk, s akkor is az, ha az emberek átlagos életkorát tekintjük: ? év. Jómagam egy évvel fia laibb vagyak az a Hágnál. Két évvel ezelőtt hat mun­kacsoport összesen mintegy 60 tagja elhatározta, úgy dolgo­zik, hogy kiérdemelje a .szo­cialista brigád címet. Felaján­lásaik között első helyen sze­repelt a termelési eredmények fokozása. Havonta megvitat­ták a tapasztalatokat a szo­cialista brigádvezetők és ne­gyedévenként maguk az egyes brigádok.' A váindorzásziló ne­gyedévenként »vándorolt*, mindig a legnagyobb teljesít­ményt élért kollektíva gépére került. — Az eredményeik és a szor­galom láttáin fölfigyelt a szö­vetkezet és a gyár is, és már a múlt nyáron sok fiatal üdül­hetett jutalomképpen teljesen ingyen a tsz hévízi, illetőleg a vállalat balatonszemesi üdü­lőjében. Decemberre, amikor a vállalások teljesítését érté­keltük, kitűnt, hogy mind a hat közösség eleget tett azok­nak, kiérdemelték a szocialis­ta brigád címet. Az üzem ter­melése a múlt évben a terve­zett 2890 tonna helyett 3111 tonna orsózott fonal volt. Most már a cím is kötelez, s ha meg akarják tartani, bizony fokoz­ná kell erőfeszítéseiket annál is inkább, mert az idei fel­adat már 4500 tonna. Az üzem vezetője elmondta, ahogy az egész termelő mun­kához, úgy a szocialista brigá­dok eredményes tevékenységé­hez, teljesítményeik méréséhez is nagy segítséget ad a gyár es a központ. Mint a tsz vezető­ségének beszámolójából ki­tűnt, a szövetkezet, ugyancsak megadja a szükséges támoga­tást. Joggal várható, hogy az orsózó eredményei tovább nő­nek. s a bővítés révén még többen kapnak munkalehető­séget a valóban fiatal üzem­ben. H. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom