Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-20 / 42. szám

MAI KOMMENTÁRUNK A beszámoló taggyűlések legfontosabb célja az alapszervezetek egy­éves tevékenységének értéke­lése, valamint a feladatok meghatározása. A munka, elemzése és a párttagok tevékenységének ér­tékelése során a megye alap­szervezetei jelentőségének megfelelően foglalkoztak a tö­megszervezetek pártirányítá­sával. Tapasztalataink szerint az alapszervezeti munka szín­vonalának általános emelke­désével összhangban a tömeg- szervezeteket irányító munka is javul. Az utóbbi években fo­lyamatosan nőtt azoknak az alapszervezeteknek a száma, amelyek munkájukban terv­szerűen és rendszeresen fog­lalkoznak a tömegszervezetek­kel és -mozgalmakkal. Azok kommunista vezetőit, vagy az ott dolgozó kommunistákat évente, illetve egy-egy fonto­sabb feladat végrehajtása után munkájukról beszámoltatják. A terület vagy a munkahely előtt álló fontos feladatok megoldására fölkérik a tö­megszervezeteket, támaszkod­nak rájuk a helyi politika megvalósításában. A tömegszervezetek párt­irányításának legelterjedtebb módszere a pártmegbízatások rendszere megyénkben is- Az alapszervezetek á taggyűlés határozata alapján megbízzák a párttagokat, hogy segítsék a szakszervezeti bizottság, a népfrontbizottság, a KISZ- szervezet vagy a nőbizottság II tömegszervezetek és -mozgalmak pártirányitása munkáját, legyenek állandó összekötő kapocs a pártszer­vezet és a tömegszervezetek vezetősége között. E munkáju­kat a párthatározatok szelle­mében végezzék és róla, vala­mint a tömegszervezet tevé­kenységéről a pártszervezet­nek, a vezetőségnek rendsze­resen számoljanak be. Az alapszervezetek többségében az év végi beszámoló taggyűlé­seken értékelték a tömegszer­vezetek és -mozgalmak mun­káját, a pártmegbízatások tel­jesítésének áttekintésekor pe­dig a tömegszervezetek segít­ségével megbízott párttagok tevékenységét. Az egyéni ér­tékelés fő szempontja szintén az volt, milyen eredményes volt a tömegszervezeti munka. Több alapszervezetben álta­lánossá vált gyakorlat, hogy a vezetőségi ülésekre rendszere­sen meghívják a párton kívüli KISZ-titkárt, szakszervezeti titkárt, illetve a tömegszerve­zet munkájával foglalkozó na­pirendekre a szóban forgó szervezet vezetőit. Számos alapszervezetben egy-egy nagyobb feladat meg­határozásakor értekezleten hangolják össze az adott terü­A mezőgazdaság szolgálatában let párt-, gazdasági és tömeg­szervezeti vezetőivel, hogy a község vagy üzem szervezett erőit egységesen a cél érdeké­ben mozgósítsák. Néhány alapszervezetben a tömegszervezetek pártirányí­tása a hagyományos módszerek mellett korszerű elemeket is tartalmaz. Ilyen követendő példának tekinthetjük azt a gyakorlatot, mely szerint a tö­megszervezetre váró nagyobb feladatok előtt a pártszervezet vezetősége összehívja az adott tömegszerv ezetben vagy moz­galomban dolgozó- kommunis­tákat, és a feladatokat részle­tesen ismertetve fölkészíti, föl­kéri őket a hatékony segítésre. Az általánosítható, zömében jó tapasztalatok mellett ter­mészetesen probléma is akad az alapszervezetek tömegszer­vezeteket irányító munkájá­ban. Néhány alapszervezet a területén dolgozó tömegszer­vezetek gyenge munkájáért nem érez kellő felelősséget nem ad megfelelő segítséget azoknak, hanem a tomegszer- vezet járási, megyei vezetősé­gének rendszeres bírálatával kíván a helyzeten változtatni. A z alapszervezetek . több­sége megfelelően segíti a KISZ-fiatalokat, megérti gondjaikat. Egyes alapszervezetekben azonban a közeledés és segítés helyett a -generációs problémák« ele- mezgetésével nehezítik saját helyzetüket és a KlSZ-szerve- zet munkáját. Előfordul olyan alapszervezet' is, ahol. néhá- nyan lekicsinylik a tömegszer­vezetek, -mozgalmak szerepét, egyes rossz példákból általá­nosítanak és úgy tartják, hogy az alapszervezetnek nincs kü­lönösképpen szüksége arra, hogy velük »-bajlódjon«. Az alapszervezetek többsége azonban jól látja, helyesen ér­telmezi a tömegszervezetek és -mozgalmak pártirányításának fontosságát, szocialista társa­dalmunkban betöltött szerepét­Ezek a pártszervezetek tud­ják, hogy a tömegszervezetek és -mozgalmak a párt vezető szerepe érvényesítésének, a társadalom politikai irá­nyításának aktív része­sei. Szocialista társadal­munk fejlődésében jelen­tős szerepet töltenek be, és nagyón fontos transzmissziós, valamint érdekvédelmi felada­tokat látnak el. A társadalom demokratizmusának erősödé­sével együtt fejlődik a köz­életi aktivitás. A közéleti ak­tivitás a tömegszervezetek, -mozgalmak választott testüle­téiben és különböző rendezvé­nyein, fórumain nyilvánul meg leginkább. A párt nem nélkülözheti a tömegszprveze- zetek- és mozgalmak munká­ját, mert politikája részben az ő cselekvésükön keresztül va­lósul meg. I rányító pártszerveink, a Központi Bizottság, a megyei, a járási, a vá­rosi pártbizottságok, követke­zetesen megvalósítják a tö­megszervezetek pártirányítá­sának elvét: a pártirányítás eszmei-politikai jellegét, a pártirányítás következetessé­gét, testületi, területi és üze­mi - jellegét, valamint diffe­renciáltságát. A beszámoló taggyűlések ta­pasztalatai szerint az alapszer­vezetek egyre nagyobb há­nyada képes arra, hogy eze­ket az elveket érvényre juttas­sa, hogy a helyi politikában is megvalósítsa a tömegszerveze­tek párti rányításában bevált módszereket és gyakorlatot. Zátonyi László Több a csapadék — óvni kell a földeket A megyét járva számos gazdaságban látható, hogy élénkül a határ. Az időjárás módot ad a korai készülődés­re, de még inkább arra, hogy a télre tervezett tennivalók­ból minél többet elvégezhes­senek a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok So­mogybán is. Sok helyen ta­lálkozni szervestrágyát szóró gépekkel, talajgazdagító anyagot szállító vontatókkal, persze csak ott, ahol a föld elbírja a gépeket. A tegnap reggeli Hétfői Hírekben olvashatók a Mete­orológiai Intézettől kapott válaszok. Ezek szerint példá­ul nem valószínű, hogy a kő­vetkező hetekben visszatér a tél. Tény, hogy belekerültünk a csapadékos időjárási front­ba. Enyhe és minden bizony­nyal esős marad az idő. Ami Somogyot illeti, eny­heségben ez a tél megismé­telte a múlt évit, csapadék- szenényséaben azonban nem. Amíg »rekord csapadékhiány­ban szenvedett egész Kelet- Magyarország«, addiq nálunk a tavalyinál jóval több eső és hó jutott a földekre. Emlé­kezzünk csak: tavaly ilyen­kor arról írtunk, hogy nem árt idejében felkészülni a ta­vaszi és a nyári öntözésre, mert nagy szükség lesz arra, hogy mesterségesen pótolják a gazdaságok a földeken azt, amit a természet elmulasz­tott. Most a tapasztalatok azt mutatják, hogy jóllehet de­cemberben még kevésbé, de januárban és februárban an­nál inkább részesült csapa­dékban megyénkterülete. - Természetesen a »szóródás« Somogybán sem egyenletes, azonban a mezők egy részén már csillog a víztükör, ami azt mutatja, hogy helyenként több eső is esett, mint ameny- nyit elnyelhetne a föld. A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya intézkedési javaslatot küldött szét a somogyi gazda­ságoknak, melyben az ár- és belvízkárok elhárítására hív­ja föl a figyelmet. Szükség van ugyanis arra, hogy a me­zőgazdasági üzemek a koráb­bi gyakorlatnak megfelelően ekével vagy kézi erővel árkot húzzanak azokon a helyeken, ahol máskor is felgyülemlett a víz. így vehetik elejét an­nak, hogy a múlt év őszén elvetett gabonafélékben, az évelő pillangósokban és más területen a belvizek kárt okozzanak. Napjainkban különösen a a mezőőrökre, de a gazdasá­gok vezetőire is vár a feladat: a határ fokozottabb figyelése és a fenyegető, yeszély meg­előzése. Ez a munka nagyban befolyásolja, milyen eredmé­nyük lesz majd a közelgő ta­vaszi határszemléknek, és végső soron azt, hogy milyen reményekkel nézhetünk az idei terménybetakarítás elé. H. F. Rendszeresebb kapcsolatot A VÁLLALATOKNÁL ezek­ben a napokban tartják a szo­cialista brigádok tanácskozá­sait: mérlegre teszik a múlt évet, s az idei feladatok meg­oldásának módjait veszik számba. Az idei munkát, fel­adatokat meghatározó terve­zésnél * érdemes egy kicsit időzni: több vállalatnál fo­galmazták meg a brigádveze­tők, hogy az eddiginél több és rendszeresebb segítséget vár­náik a vállalatok gazdasági ve­zetőitől. A szocialista brigád ­mozgalom továbbfejlesztéséről szóló SZOT-határozat is meg­fogalmazta ezt: »... Igényel­jék a vállalati igazgatóktól, hogy a szocialista munkaver- seny céljait — a jóváhagyott tervekre alapozva — munka­helyekre címezve jelöljék ki«. Csak megfelelő előkészítés után lehet elvárni a brigádok­tól, hogy — feladataik isme­retében — a leghatékonyab­ban segítsék a vállalati célki­tűzések megvalósítását. A tájékoztatást és a tájéko­zódást munkájuk sarán sóba nem nélkülözhetik a szocialis­ta brigádok: szükség van erre az év minden szakában. Az esztendő elején — amikor a munkát meghatározzák — szinte elengedhetetlen. Sok öt­let, javaslat is elhangzik eze­ken a tanácskozásokon. A Sió­foki Kőolajvezeték Vállalatnál például a brigádvezetők tettek javaslatot arra, hogy miként lehetne eredményesebbé tenni a vagyonvédelmet, s fölaján­lották — ha igény li a gazdá­sági vezetés —: segítenek a Az év első negyedében ötszáz háztáji fejőgép vezérlőegysé­get gyártanak a Kaposvári M ezőgép Vállalat mernyei gyár­egységében, Éves tervük mint egy kétezer ilyen berendezés. Ezeket a gyár egyik női szocialista brigádja készíti. Eddig hatszáz milliméterig gy ártott gödörfúró berendezést a vállalat, most megkezdték az 1000—1100 millüuéteres gö­dörfúró próbagyártását. 3er>”A- e,"5Ä" ve**“ meg a D »nuvia Vállalattól a gyáregy­ség- “ ~ „--'„-■'-o* ;> Mezőgép Vállalat. Most nagy so­roz-' mü'imőter átmérőjű hidraulikus gyors­csati ' • •'•’•“*. Azonkívül a Mosonmagyaróvári Mezőgazda- sági Gépgyár szentgotthárdi gyáregységének különféle gén- alkatrészeket gyárt. A hidraulikus gyorscsatlakozóból tíz­ezer darabot gyártanak ebben az evbea. Hallgatni arany vagy csak annak látszik? Két somogyi termelő- szövetkezetben vettem részt zárszámadó közgyűlésen az idén. Mindkettőben magas volt a részesedés, a tagság jö­vedelme; szépen gyarapodott a közös a múlt évben. Mind­két tsz-iben jóváhagyták — méghozzá egyhangúlag — a gazdák a zárszámadást. Ami­kor a beszámolók után hoz­zászólásokat kért a gyűlés el­nöke, majd a szokásos bizta­tás ismételten is elhangzott — senki sem emelkedett szó­lásra a tagok közül. A ven­dégek elmondták véleményü­ket a beszámolókról, sok hasznos javaslatot adtak a jö­vőre vonatkozóan, csak éppen a szövetkezeti gazdák burko­lóztak nagy hallgatásba. Ezekben a gazdaságokban a közgyűlés után a vezetők meg a tagok is elmondták, hogy tulajdonképpen nem volt olyan mondanivalójuk az embereknek, ami ide, a tsz legfelsőbb szerve elé kíván­kozott volna. Ugyanis brigad­es csapatgyűléseken, a sze­relőműhelyben és másutt ala­posan »kivesézték« már az elmúlt hetekben a tavalyi gazdálkodás eredményeit és hibáit, névre szólóan dicsér­tek és bíráltak »-fölfelé« és .lefelé« egyaránt. Magyarán szólva minden ügyes-bajos dolgot elintéztek szűkébb kör­ben, a problémákat megol­dották. A közgyűlésre az a szerep maradt mindössze, hogy a gazdák meghallgassák a beszámolói >— egyes tételeit ezek szerint már ismételten —, és szavazzanak arról, hogy »dJogadjáik-e, awagy sasa., Emlékszem, évekkel ezelőtt voltak olyan közgyűlések me­gyénkben — magam is írtam ilyenekről —, amelyeken pa­rázs vita alakult ki egy-egy megállapítás körül; egyéni sérelmek gombölyödtek jóko­ra, de akkor és ott meg nem oldható problémává; közbe­kiabálások hallatszottak a széksorokból. Kínos perceket élt át a vezetőség, kényelmet­lenül feszengtek a vendégek. Előfordult a másik véglet is, amikor a többszöri nógatás után így dörmögött mögöt­tem az egyik gazda: »-Ugyan minek beszéljenek az embe­rek, úgy sincs értelme. Itt minden szó falra hányt bor­só.« És nem is szóltak egy kukkot sem, csak zsörtölőd- - tak magukban az emberek. Bégen volt, elmúlt. Amiről az írásom elején szóltam, az viszont friss, idei tapasztalat Ebből az ideiből odáig he­lyénvalónak tartom a hallga­tást, hogy nem sokkal előtte tényleg minden lényeges dol­got megbeszéltek, és nagyon demokratikusan vélemény­nyilvánítási lehetőséget adtak mindenkinek. A lehetőség a közgyűlésen is adva volt, ki-ki élhetett volna vele, de itt már bírálásra nyitva hagyott, tisztázatlan kérdés nem ma­radt Mégis megkockáztatok egy bírálatot mégpedig — a hallgatás bírálatát. Ugyanis ez a fórum nemcsak arra való, hogy hibákat mondjunk el, módszeréket vagy embereket ■cri-ü?.á.ljpmlrJ g hg, erre ánn« . nincs — vagy már nem akad — céltábla, akkor nagyot hallgassunk. Itt a jót is el sza­bad, sőt el kell mondani, név­re címezve. Amikor az elnök a vezetőség beszámolóját mondja, s abban név szerint dicsér növénytermesztőket, ál­lattenyésztőket, traktorosokat, szerelőket, nyilvánvaló, hogy kihúzza magát a széken nem­csak az a gazda, akinek a ne­vét dicsérően említik, hanem még a jelenlevő hozzátartozó­ja is. Jogos a büszkeség, még ha az elismerésnek csak ilyen formájában részesül is az érintett, az anyagi jutal­makról nem is szólva. Itt kanyarodnék visz­sza a hozzászólás nélküli köz­gyűléshez. Mi történne, ha úgy, ahogyan a vezetőség te­szi, a tagok is értékelnék a vezetőséget? Ha például föl- állna valaki a gazdák közül és azt mondaná, hogy a sike­res évért dicséret illeti a bri­gádvezetőt, a főállattenyész­tőt, a főagronómust, az elnö­köt is. Hogy ők is sokat ló- tottak-futottak, törték a fejü­ket az egész közösség érdeké­ben. Hogy sok függött a szer­vezéstől, a különféle anyagok beszerzésétől. Mert az ered­mények együttes munka gyü­mölcseként értek be, csak a tagság és a vezetőség közös, jól összehangolt munkája ve­zethetett ide. Szóval, ezt hiányoltam én egy kicsit ezen a két zár­számadó közgyűlésen, s a tsz- tagok, ha most magukba néz­nek, talán igazat adnak ne­kem, közös cél elérésében. ’*•*­Csák megfelelő előkészítés után lehet elvárni, hogy a mu nka verseny -mozgal om se­gítse a vállalati célkitűzések megvalósítását: a hatékony­ság növelését. A brigádok vál­lalásainak ugyanis összhang­ban kell állnia a vállalati ter­vekkel, s mennyiségi túltelje­sítésükre csak ott van szük­ség, ahol a többlettermék tár­sadalmi szükségletet elégít ki. Sokirányú feladat vár eb­ben az évben is a brigádok­ra: a termékek minőségének javítása, az üzem- és munka- szervezés korszerűsítése el­képzelhetetlen közreműködé­sük, aktív segítségük nélkül. A vállalatok vezetőinek rem- -sak igényelniük kell ezt a segítséget, hanem Hzt(ásítani­uk az előfeltételeket. A TAPASZTALATOK sze­n.nt a célkitűzések megvalósí­tásához a tavalyinál jobh együttműködésre van szüks™* szinte valamennyi üzemben - gazdasági vezetők és a brig“- -tok között. Nem elég csuná" ng év eleién ismertetni a f?1- «datnlkat. s kérni me<zvniősítá -niVhez a seettsérti^et. hanem : nőről időre meg kéU vizsré1- n,i, hogy mikért lehetne to- "ább liénni. A munkakapcso­lat megteremtésére, melvet múlt év értékelésekor több hr lyen hiányoltak, vagy javításé* szorgalmazták — az első lé­pést tulajdonképpen a mosta­ni tanácskozásokkal minde­nütt megtették. Az elsőt azonban — a vál lalartok és a brigádok érdeké­ben — a többinek is követni kell az év során. Csak így le­het elérni, hogy a »-brigádok a dolgozók olyan vezető kall? tívái legyenek, amelyek n> gósító és példamutató szere­pet töltenek be a munkában, a tanulásban, a közösségi élet­en«. Somogyi Néplapi 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom