Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-20 / 42. szám

ÖNÁLLÓSÁG ÉS FEGYELEM S zép, szép ez a nagy önállóság, mutatós is — mondja egy falusi pedagógus ismerősöm az irányítás általános demok­ratizmuséira célozva. — De nem szaladtunk-e előre a túl­ságosan bőre szabott szabad­sággal? Vártam, hogy beszélgető - társam saját környezetéből ve­szi a példákat aggályaihoz, esetleg igazgatójának, vagy a község tanácselnökének ma­gatartása késztette a kérdés megfogalmazására. De nem, azt mondja, kicsinyes dolog enne egyéni sérelmeivel elő­hozakodni és azokat országos közéleti gonddá nagyítani. Sokkal általánosabb jelensé­gekre gondol, amelyekről az újságokiban is lehet olvasni, s melyekből jórészt a rádió, a tévé is él. (így mondta: el, ami persze erős túlzás.) És ki­fejtette, hogy a különböző közéleti töltésű műsorok, a la­pok rovatai tele vannak hely­telen intézikedések leleplezésé­vel, ae önkényeskedés bírála­tával. Különböző gazdasági egységek — tsz-ek. ktsz-ek. ki­sebb vállalkozások — vezetői állnak bíróság előtt, csalással, visszaéléssel, hamisítással vá­dolva. Nem is szólva aiz álta­lánosam ostorozott jelenségek­ről, a költségvetési fegyelem be nem tartásáról, a reprezen­tációs költségek emelkedésé­ről, amelyek azonban csak af­féle bocsánatos bűnnek szá­mítanak. — Hadd mondjak egy tipi­kus példáit sajat tapasztala­tomból is — jegyzi meg. — Környékünkön évekig köztu­dott voi*, hogy a szomszéd község tanácselnökié építő­anyagokat ad kölcsön magáno­soknak a tanácsi készletből — mintha csak a magáéhoz nyúlt volna. Szóval, nagyobb szigor­ra, következetesebb és gyor­sabb felelősségire vonásra len­ne szükség. És egyelőre keve­sebb lehetőségre az alsóbb szervek és vezetőik kezébe. Ak­kor talán ristikálbban fordulná­nak elő hibák és tudatos visz­fH gondolkodható fcövetkez- ytetés, és nem is lenne érde­mes szót vesztegetni rá, ha csupán egyedi felfogásként je­lentkezne. (Az már csak hu­moros mellékzöngéje a beszél­getésnek, hogy ugyanez a ne­velő a saját területén nagyobb módszertani szabadságot köve­tel magának évek óta, és nyűgnek, fölöslegesnek és bi­zalmatlanságnak tartja ma is a felügyelői látogatásokat. De ezt most hagyjuk figyelmen kívül, és fogadjuk el vitaalap­nak okfejtését, ha az még oly eHenmomdásos is.) Különböző formákban és in­dulati kísérővel, de kétségkí­vül gyakran hangoztatott vé­lemény, hogy túlszaladtunk a társadalmi irányítás mecha­nizmusában, túlságosan nagy, kellően meg nem alapozott bi­zalmat előlegezett a párt és az állami vezetés az alsóbb szer­veknek, felelős vezetőknek. A társadalmi tudat ugyanis még nem elég érett arra, hogy a ha­záinkban kialakított szabadabb gazdasági, kulturális és politi­kai gyakorlatnak megfeleljen. Más szóval: nem vagyunk elég felnőttek ahhoz, hogy fai»l& felnőtt módjára élni tv 'lünk a lehetőségekkel. Inkálb jel­lemző a boti adózás — mond­ják —, a hozzá nem értésből, felületességből származó hibák sora — és a visszaéléseké is —. mint a megnövekedett le­hetőségek okos, átgondolt fel- használására törekvés. Hogyan is állunk ezekkel a kritikai észrevételekkel? A nnyi bizonyos, hogy nem mindenki felnőtt — a szó Igazi értelmé­ben —, aki elérte a nagykorú­ság évek szerinti határát, vagy azt jóval meg is haladta. így aztán ha dönteni kell, egyesek kamaszos kapkodásba kezde­nek, másokat súlyos gátlásos­ság bénít meg az önálló cse­lekvésben. Olyan is szép szóim­mal él köztünk, akit — meg­részegedve az ölébe hullott le­hetőségektől — elragad a szár­nyaló képzelet: terveket ren­del, átgondolás és megalapo­zás nélküli fejlesztésekbe kap, elhamarkodott átszervezéseket hajt végre, gyorsan építkezni kezd, és nem mindig azt, ami a legfontosabb lenne. Ismét mások a »szülői gyámság* megszűnését, mindenfajta füg­gési viszony eltörlését látják az önállóság biztosításában, és felteszik az ítéletet jelentő kérdést — mint nemrégen egy áfész-elnök —. hogy egyáltalán szükség van-e megyei irányí­tó szervekre? Hiszen függetle­nek vagyunk — mondta —, önállóan döntünk anyagi esz­közeink felhasználásáról, és a hibás következtetés felelőssé­gét is mi visel iük. (Ami per­sze mégsem egészen igaz.) So­kaikat — és erre is számos oél- da va,n — a csoportérdekek gátlástalan érvényesítésére csábít az önállóság. Végül pe- j dig — barmemviT'e nem tet- I szik és szégyelljük is — egve- i sek bizony vissza is élnek a le- i hetőségelkkel. és társadalomel- 1 lenes cselekedetekre ragadtat- i ják magukat. Nem lehet tehát tagadni. [ hogy léteznek a szocializmus- 1 tói idegen jelenségek társadal­FEKETE GYULA r~,— t A fiú meg a katonák munkban, és azt sem, hogy ezek egy része összefügg a •megnövekedett önállósággal. Ugyanakkor súlyos hiba len­ne minden visszás esetet, mu­lasztást, gazdasági bűntényt a szabadabb irányítási rendszer nyakába varrni. De maradjunk csak ennél az oknál. A párt, amikor az irányítás e kedvezőbb, korszerűbb és termékenyebb rendjét kialakí­totta, természetesen számított arra, hogy — bármilyen szé­les körű propagálás, meggyő­ző tevékenység kísérte is — mint minden merőben új el­gondolás, meghaladja a társa­dalmi tudat szintjét. Arra azonban féltőn vigyázott, hogy a munkáisosztály élcsapatának teljes megértésével találkoz­zon. Számolt azzal, hogy az új intézkedéseknek lesznek vad­hajtásai. előre nem látott vagy átmenetileg el kerülhetetlen kinövései. De azt is tudta, hogy az évek gyakorlatának tör­vényszerűen meg kell szüntet­nie az ilyen idegen, zavaró jelenségeket. Persze nem csu­pán az öntisztulási folyamat eredményeként. Üjabb és újabb finomító intézkedések­kel. és — bármilyen furcsán hangzik is — é rpen a helyi: a községi, üzemi, intézményi stb. önállóság fokozásával. Csak ennek értelmezése körül két tévhitet el kell oszlatni. Az egyik: az önállóság nem egyen­lő az önkényeskedéssel, a sze­mélyi hatalommal. Hanem feltételezi az ott élő1’; iől szer­vezett közö'-sézének demokra­tizmusát, kollektív ellenőrző szeredének állandó erősödé­sét. Épnen ezeknek a közös­ségeknek kell rádöbbenteniük minden vezetőt arra. hogy az önállóság nem egyenlő a fe­gyelmezetlenkedéssel, az egyé­ni akartok feltétlen, a körül­ményeket, a lehetőségek«* mellőző érvényesítésével. A másik: nem csorbítja a helyi szervek önállóságát, hogy az eddiginél nagyobb szigorral lépnek fel a felsőbb szervek a helyes gazdálkodás, a fegye­lem, általában a párt- és álla­mi határozatok teljesítésében. Ezzel éppen a kollektívának adnak Szakmai ás politikai se­gítséget, miáltal önállóságukat erősítik. N em tagadjuk hibáinkat.. A hírközlő szervek is azért tárják fel az d- | ítélendő eseteket, hogy ezáltal \ is erősödjenek a pozitív, a szo­cialista vonások, amelyek még- \ iscsak meghatározói közgon- j dolkodásunknak és társadalmi I gyakorlatunknak. Paál László Lakáshitelezési iránytervek 1973-ra Fiatal házasok és fizikai dolgozók előnyben — Legyen több munkáltatói támogatás Ha bárhol szó esett a la­kásépítési és vásárlási lehető­ségekről, az első néhány mon­dat után feltétlenül felmerül a kérdés: honnan teremtse elő a »-beugrót* — akár egy szö­vetkezeti lakáshoz is — pél­dául egy több gyermekes mun­káscsalád- Az OTP saját beru­házásban épült társasházla- kásai pedig szinte elérhetetlen távolságba kerültek a bérből és fizetésből élők, vagy a kezdő, fiatal házasok számára, még a szociálpolitikai kedvezmények leszámításával is. Hogy az ál­lami vállalatok munkásai mérsékelt tehervállalással, mi­nél nagyobb számban vehes­senek részt a lakásépítésben, az MSZMP Központi Bizottsá­ga határozata nyomán a Mi­nisztertanács 1973. január 1-i hatállyal módosította, illetve kiegészítette az egyes lakás- építési formák pénzügyi föl­tételeit. A rendelet az Országos Ta­karékpénztár 1973. évi hitele­zési irányelveiben is tükröző­dik. Ez természetes, hiszen az OTP — mint hitelnyújtó — szintén minden lakásépítési formában közreműködik. Ah­hoz azonban, hogy a rendelet valóban közelebb vigyen a kitűzött célhoz, végrehajtásá­ban több szerv egységes köz­reműködése szükséges. így jött létre az OTP Somogy megyei Igazgatóságának vezetője által kezdeményezett beszélgetés, amelyen részt vett a Kapos­vári Városi Tanács igazgatási osztályának vezetője, a MÉ­SZÖV lakásépítési titkárságá­nak helyettes vezetője és a megyei KISZ-bizottság képvi­selője- Megvitatták, mi a ten­nivaló, hogy a rendeletben biztosított kedvezmények va­lóban érvényesüljenek a gya­korlatban. A kaposvári állami vállalatok munkásai esetében például — ha három vagy több eltartott gyermekük van — a tanácsra hárul annak elbírálá­sa, elengedik-e részben vagy egészben a tanácsi értékesítésű lakásokhoz szükséges 15 szá­zalékos előtörlesztést. Ezzel az - összeggel a kölcsönt növelhe­tik, de kifizetheti a munkás helyett a vállalat is, a lakás- építési alapjából. Az új feltételek módot ad­nak arra, hogy a munkáltatók az eddiginél szélesebb körben nyújtsanak segítséget dolgo­zóiknak, akár lakásépítő szö­vetkezeti, akiár OTP sa­ját beruházású vagy égyéb szervezésű telep­szerű, illetve egyedi több szintes lakóházépítésben vesz­nek részt. És ha a munkáltató legalább húszszázalékos ka­matmentes kölcsönt nyújt a dolgozójának, akkor az — a család létszámától, a lakásra való jogosultságtól, valamint a tényleges lakás szobaszámától függően 40—80 ezer forintig terjedő állami támogatásban részesül. Igv tehát a vevőnek csupán a szociálpolitikai ked­vezmény és az állami támoga­tás összegével csökkentett la­kásár 10 százalékát kell meg­fizetnie előtörlesztésként. De még ezt is elengedheti részben vagy egészben a tanács lakás­ügyi hatósága, ha három vagy ennél több gyermekes mun­káscsaládról van szó. Űj szem­pont érvényesül az OTP saját beruházása telepszerű társas- házlakásainak értékesítésénél- Ezeknek 30 százalékát lehető­leg fiatal házasok kapják. — Hogyan valósul meg ez Somogybán ? — Tulajdonképpen eddig is érvényesült az az elv, hogy a fiatalok részesüljenek előny­ben. A városi KISZ-bizottság képviselője ugyanis tagja a lakáselosztó társadalmi bizott­ságnak — mondta Terlaky Jó­zsef, a tanács igazgatási osz­tályvezetője. — És, hogy az előtörlesztés­hez szükséges pénz is össze­jöjjön, versenyt indítunk a vá­rosi és járási KISZ-bizottságok között arra, hol kötnek több | ifjúsági takarékbetét-megálla­podást — kapcsolódott a be­szélgetésbe Halmos Károly, a KISZ megyei bizottságának if­júmunkás-felelőse. Öt — il­letve az általa képviselt kor­osztályt — érdekelheti az is, lesz-e garzonház Kaposváron. — Lesz — nyugtatta meg Bencze József, az OTP megyei igazgatója. — A tervek már elkészültek, s még az idén ta­vasszal megkezdjük az építé­st. Németh József, a MÉSZÖV lakásépítési titkárságának he­lyettes vezetője az iránt ér­deklődött, csak állami vállala­tok támogathatják-e dolgozói­kat, vagy intézmények is. Az­után: miyen kamat mellett és mennyi időre nyújt hitelt az OTP a különböző lakásépítési formáknál? Hiszen az OTP- fiókok bizonyos hitelkerettel gazdálkodnak, amellyel célsze­rűen, takarékosan kell bán­niuk- Ennek ellenére az állami vállalatok munkásainak és a fiatal házasoknak az első há­rom évben egyedi elbírálással mérsékelt törlesztő-részletet állapíthatnak meg, hiszen az új lakást be is kell rendezni. Bár a kedvezmények főként a telepszerű vagy egyedi társas- ház-építkezésekre vonatkoz­nak, támogatja az OTP a csa­ládi házak ügyét is. Különö­sen Barcs, Csurgó, Böhönye, Fonyód, Kadarkút, Lengyeltóti, Marcali és Tab lakossága szá­míthat nagyobb összegű köl­csönre a családiház-építkezé- seknél. Mindenre kiterjedő, ám kissé bonyolult így összes­ségében a lakásépítkezések tá­mogatásának különböző lehe­tősége. — Hogyan tudnak majd el­igazodni az érdekeltek? — AzOTP és a tanács dol­gozóinak feladatúk, hogy meg­keressék az egyes igénylők számára legmegfelelőbb for­mát — mondta Bencze József. Halmos Károly pedig megje­gyezte : — A KISZ-bizottság már- | ciusra lakásépítő-ankétot szer­vez a nagyobb üzemek és vállalatok fiataljainak. Ott választ kaphatnak kérdéseik­re. Rezes Zsuzsa , Mezőgazdasági kisüzemi bizottság alakult Nagyatádon 42. Nem, a kapuban nem jó. Megláthatják. Azok is lőnek. A padlás jobb, onnan mesz- szebbre is látni. Megemeld a zsindelyt, kidugja a géppisz­toly csövét.... ... Most bukkan elő egy a sarkon, az arca csupa szőr, szakadozott kabátjából piszkos vattacsomók lógnak, bakancs helyett felmadzagolt zsákdara­bok a lábán. Meggörnyedve, óvatosan lopakodik, szuronyos puskáját előre szegezve... és pakk. Vége. ... Most megint jön egy ... pakk. Vége. ... Most egyszerre három is. .. pakk .. . pakk ... pakk... Az a baj, nem nagyon ért még a gépisztolyhoz. A ra­vaszt megkereste rajta, amit meg kell húzni, de azt nem tudja, hogyan töltik meg, ha kifogy belőle a golyó. Mert nem úgy töltik meg, mint a pisztolyt. A pisztolyhoz ért, azt akármikor meg tudná töl­teni. Mire fölkelt és felöltözött, elcsendesedett odakint az ágyúzás, s eltávolodott a gép­pisztolyok kerepelése. □ Azt azért kikémleli majd, hogyan lehet itt feljutni a pad­lásra. Sehol sem látott létrát; igaz, nem is kereste idáig. Stefi néni sokáig tapogatta elmerevedett lábait- Majd a lépcsőhöz ment és kifelé hall­gató zott. — Mennyben lakó édes Atyám ... — sóhajtott, szemét törölgetve. — Meghallgattál engem, meghallgattad az én könyörgésemet. összeszedtek néhány szük­séges holmit — a lámpát csak lecsavarták —, és fölmentek a napvilágra. A tornácon két ismeretlen egyenruhás katona állt- Ilyen katonákat még sohasem látott. Az egyikük Stefi néninek fordította a géppisztolyát (gép­pisztolyt sem látott még ilyet): — Nyemci jeszty?­A néni halálra váltam tabő­gött, nyitogiatta a száját, de nem jött ki hang a torkán. — Nemet von? — kérdezte most a másik katona. — Fa- siszt? Dajcs van? — Dehogyis van, kérem, nincsen itten — kétségbeesve mutogatott a néni —, nincsen német, nincs, nincs... Angolok volnának ezek? De ilyen hirtelenséggel? Nem hitték el a katonák, hogy nincs német, mert össze - járták a házait, benézték az ágy alá, a szekrényekbe. Ku- tosakoritok a pincébe» meg a padláson is- Külön kis ajtó volt a folyosó végén, onnan szolgált egy vaslétra, fel a padlásra. Amikor elmentek, Stefi néni keresztet vetett és hangosan elsírta magát. — Mennyben lakó édes Atyám, hát nincs bocsánat... nincs bocsánat. Próbára teszed ezt a bűnös világot. Legelőször a pincéibe ment le- Azután végigjárta a házat, az udvart, sorra, a katonák után, még a padlást is. Meg­könnyebbülve mondta: — Azért nemigen vittek el semmit 0 kilesebt az utcára. Ott is ugyanilyen katonák jötték- mentek. Nem létezik, hogy ezek oro­szok. Angolok vagy amerikaiak lehetnek ezek, megmondta Rezső bácsi. Látott ő orosz foglyokat Miskolcon; nem ilyenek voltak azok. Prémsap­kájuk sem volt. És egészen másformák voltak. De Stefi néni állította, hogy ezek az oroszok. Becsukta utánuk a kapuit: — Hogy az én istenem pusztíta­na el a fajtáját... De hiszen eddig is be volt csukva a kapu. Ezek vagy a tetején léptek át, vagy vala­melyik szomszédból, a keríté­sen. — Ha akarnak, bejönnék így is, úgy is- Nincs ezek előtt törvény... Ment vissza a pincébe, a szentképhez, imádkozni. Egész délután csend volt Stefi néná is felmerészkedett a pincéből. Bespalettázta az ablakokat. Csak egy west ha­gyott, onnan leskelődött kifelé az utcára­Este zörgettek a kapun. Feljajdult Stefi néni és ke­resztet vetett. Tett egy tétova lépést kifelé. De aztán megállt és figyelt. Most már dörömböltek, eré­lyesebben. — Menjél te, kisfiam. Más, az, ha te mész ki. De ő is félt­— Hogyisne. Még aztán le­lőjenek! — Dehogyis lőnek le. Nem bántják azok a gyereket. Min­denki mondja, hogy az oroszok nem bántják a gyereket. — Tehetetlenül topogott az ajtó­nál, sírósan kérlelte: — Péter- kém, menjél hát Annál rosz- szabb. •. Ment, de nagyon félt. Csú­nyán dörömböltek már akkor. Elakasztotta a vaskapcsot, < elhúzta a tolózárat Épp csákj hogy elugorhatott, rögtön ltí-J vágódott a kapu. Káromkodtak, persze oro-: szül, és a szemébe zseblámpáz-! tak. Aztán csak nevettek, s tó-( dúltak befelé. Hatan voltak, és köztük volt, Gnsa is. Épp ez a csudálatos, véletlen az egészben, hogy ép-, pen oda zörgették be, és hogy, Grisa is köztük volt Nem is csak az, hogy köztük) volt, mert három stráfjával a' vállpánton ő volt a társaság-’ ban a legmagasabb rangú.' Vagyis a parancsnok. Szer-’ zsanit. Kerék képű, élénk, szúrós, szemű fiú volt; mindent meg-, látott, mindent észrevett Azt, is rögtön kitalálta, hogy ő, nem Stefi nénihez tartozik. (FoífftatjuJtJ (Tudósítónktól.) A NAGA’ATÁDI áfész igaz­gatósága a napokban megbe­szélésre hívta össze a terüle­téhez tartozó tsz-ek elnökeit és a város üzemi, szakszerve­zeti bizottságainak vezetőit az- j zal a céllal, hogy megvitas- j sák: hogyan lehetne intenzí- ' vebbé tenni a kisüzemi me- j zőgazdasági munkát. A tanácskozáson Varga Já­nos, az áfész felvásárlási osz­tályának vezetője fejlesztési elképzelésekről tartott vitain­dítót. Elmondta, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemek mel­lett fontos szerepet töltenek be a lakosság élelmiszerekkel tör­ténő ellátásában a háztáji és kisegítő gazdaságok. Munká­jukhoz folyamatos és hatha­tós segítséget adnak a jövő­ben, hogy még többet állítsa­nak elő azokból a2 árukból, amelyeknek nagy a keresle­tük, és termelésük a nagyüze­mekben még nincs kielégítően megoldva. A tsz-ekkel, a me­gyei szövetkezeti közös vál­lalattal és az ipari partne­rekkel arra törekszenek, hogy a kisüzemi termelés spontán jellege megszűnjön. Különö­sen fontos, hogy a burgonya és az elsősorban élőmunka- igényes uborka termesztése fo­kozódjon a háztájiban. Ubor­kát például 1970-ben csak másfél vagonnal, 1072-ben pe­dig már 18 vagonnal vásárol­tak fed, s ez jelentős jövede­lemhez juttatta a termelőket. Volt, aki 200 négyszögölről 8 ezer forint értékű uborkát takarított be. Háztáji termesz­tésre javasolják még a babot és a mákot is. A kisállattenyésztésben nagy lehetőség van a nyúltenyész- tés fokozására. A ház körüli \ gazdasági épületek adottak, , ezeket kitűnően hasznosíthat­ják enre a célra. Meghon06O- ' dott a húsgalambtenyésztés is, amely ugyancsak jól jövedel­mező ágazat. A nagyatádi áfész felvásár­lási forgalma a múlt évben 16 millió forint volt. Árut adott a hat nyúl tenyésztő, a két mé­hész, a két tojástermelő és egy fóliás zöldségtermelő szakcsoport mintegy 380 tag­ja. Az áfész már eddig is je­lentős szaktanácsadással se­gítette a csoportokat, a jövő­ben ezt szélesítik, és a nö­vénytermesztési tanácsadá­sokon kívül állategészségügyi, kisüzemi üzemszervezési ta­nácsadást is tartanak. A TANÁCSKOZÁSON fel­szólaló Vojkovics Gyula, a konzervgyár osztályvezetője elmondta, hogy helyesli a kisüzemi gazdaságok fejlesz­tésére tett javaslatokat. s megígérte: a gyár szakembe­rei további segítséget adnak a zöldségtermesztéshez. Jo- vánczai Ferenc, a MÉK köz­ponti főagronómusa és Vajda Sándor, a Kaposvári Hús­kombinát osztályvezetője va­lamennyi érdekelt szerv jó együttműködésének a szük­ségességét hangsúlyozta. A je­lenlevő tsz-vezetők elmond­ták, hogy zöldtakarmánnyal is segítik a kisállattenyésztés fejlesztését. Alsec János, az áfész igazgatóságának elnöke arról szólt, hogy a kisüzemi termelés viszonylag csekély anyagi ráfordítással, de több élőmunka felhasználásával valósul meg. A kisüzemek­ben olyan munkaerő is hasz­nossá válhat, amelyet külön­bén nem lehetne foglalkoztat­ni. A tanácskozás részvevői el­határoztál;, hogy megalakítják a mezőgazdasági kisüzemi bi­zottságot azzal a feladattal, hogy koordinálja és segítse elő a kisüzemi gazdaságok te­vékenységét. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom