Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-10 / 7. szám

Az emberi test visszerei- ben és vivőareiben trombózis bárhol keletkezhet. Gyakori és Legismertebb formája a végtagtrombózis. Különböző gyulladásos megbetegedések, helyi gyulladások (mint pl. tályog, gennyedés, külső sérülések) következtében az érfal ho&z- szabb-rövidebb szakasza megbetegszik. Ezen a területen az ér belsejében a vér magalvad, vérrög. keletkezik, amely az eret részben vagy teljesen ei- tömeszeli. így az ér belsejében — az elzáródás mértékének megfelelően — csökken vagy megszűnik a vér áramlása. A vérrögöt thrombusnak hívjuk.

Visszeres trombózis enyhe formájában a visszér fölött a bőr kivörösödik, fájdalmas lesz. A végtagon a visszér lefutásának megfelelően fájdalmas. elődcmk-^odó. vöröses

magyar népi szőttes egyik mustrája díszíti, míg a közepe áttört. Csupán a szigetelő gyöngyszemek és a fonalak szálából kötött rojtok díszitik.

2. Egy darab nyers lenvászon az alapja ennek az igen szép és gazdag fantáziára valló vászonképnek. A nyers alapra fehér fonallal hímezték a szélső mintát és a középső virág- motívumot. A kidolgozása viszont változatos, mert a láncöltés, a zsubrika és a szigetelő gyöngyszem részletdíszítése teszi eredetivé.

K. M.

OTTHON

CSALÁD

Néhány jó tanács (I.)

Téli terhek,

Télen, amikor rövidebb a nap, hosszabb az éjszaka, általában több a kényelme az embernek, több meleget, több ételt és másféle italt kívánunk, mint nyáron. Akkor jól esik a hűsítő—üdítő ital, gyümölcslé, a savanyítás bor vagy fröccs ebédre—vacsorára, néha még hajnali harangszóra is. Télen a legtöbb ember még a hideg bortól is viszolyog. Ilyenkor a bort forralni szokás (cukorral, fahéjjal vagy csillagánizzsal ízesítve). A pálinka nyáron sem tesz jót, de télen még inkább kívánja az ember. — Azzal melegíti a belsőrószét — ahogyan egyesek mondják.

Valóban, az alkohol ltaló- rLatartalma magas. Kitűnően

veszedelmek

és gyorsan fűti a szervezetet. Ezért kedvesebb télen, mint nyáron. De a világ »legdrágább« kalóriáinak egyike. Nagyon ráfizet pénzben is meg egészségben is az, aki rendszeresen fogyasztja. Olykor- olykor — disznóöléskor, hajnali téli munkán, csikorgó hidegben — megjárja egy-egy kupica rövid ital... De rendszert ne csináljon belőle senki, még télvíz idején sem! Oktalanság pénzért veszedelmet venni. Reggelire se forralt bort, vagy pálinkát, hanem meleg teát, forralt tejet vagy egy tányér jó meleg levest fogyasszon! Étkezés után pedig lehetőleg oltsa a szom- ját vitaminnal dúsított gyümölcsszörppel, gyümölcslével.

csík látható és tapintható. A betegség súlyosbodását hideg rázás, Láz jelzi, ilyenkor a betegséget okozó baktériumok az egész szervezetet elárasztják. Hasonló az injekciók, műtétek, szülés stb. után a legnagyobb elővigyázatosság ellemé- | re is néha fellépő trombózis.

A visszértrombózís enyhébb formáit nyomtalanul megtudjuk gyógyítani. A nagyobb visszerelcet elpusztító trombózisok — az elpusztult visszér- hez tartozó területen — eny- hébl^ vagy súlyosabb vérkeringés» zavar visszahagyásával gyógyulnak. Az agykoponya visszeres öbleinek trombózisa súlyos betegség, ennek megelőzése és elhárítása érdekében az arcon, fejen — és az ott elhelyezkedő szerveken — lejátszódó gyulladásos folyamatok különös gondossággal kezelendőik.

A végtagok visszeres trombózisának végzetes szövődménye lehet, ha a véráram a vérrögöt, illetve a vérrög egy részét magával ragadva a jobb szívfélbe, onnan pedik a tüdőverőérbe sodorja. A rög elzárva a tüdőverőeret azonnali halált ókoz. Ezt nevezzük tüdőembóliának. ,

A visszértrombózis gyógyítására ma már minden lehetőséggel rendelkezünk. Az érgyulladást antibiotikumokkal és egyéb gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel kezeljük, a vérrögképződés megakadályozására véralvadásgátló gyógyszereket adunk. A végtag nyugalomba helyezése, borogatása is kedvező. Tüdöem- bóliánál megkísérelhető a tüdőverőérből a vérrog műtéti eltávolítása, ez azonban a sebészet mai felkészültsége mellett is rendkívüli teljesítmény. A trombózis után esetleg visz- szamaradó keringési és mozgás-zavarok gyógyszeres, injekciós, sebészi és fizikotherá- piás (fürdő, masszázs stb.) esz. közökkel kezelhetők.

A verőerek gyulladásos trombózisa a visszerekéhez hasonlóan keletkezik és zajlik le. A tünetekben a fő különbség, hogy visszeres érelzáródásnál a végtag duzzadt és szederjes színű, míg verőeres elzáródáskor halvány, sápadt és hűvös. (Verőeres elzáródásnál speciális műszerrel mérni i is tudjuk a végtag verőeres keringésének csökkenését, illetve megszűnését.)

A bal szivfélben keletkezett vérrogött a véráram a verőeres keringésbe sodorhatja. A

crrög ilyenkor leggyakxab- i a hasüreg vagy a láb ve- "ribe'i med. elzárva

’■inak ütőerét és benne a véráramlás útját. S az előbb felsorolt tünetek jönnek létre az- '.al a különbséggel, hogy ezt ’em helyi gyulladás, hanem a szívből leszakadt vérrög okozza. Teljes verőárelzáródás esetén az érhez tartozó végtag- rész vérellátása megszűnik. Ha egyéb verőérösszeköt tövisekből elegendő vért az elzáródás megkerülésével nem kap. a végtagrész elhalhat. A gyulladásos verőértrombózis gyógyszeres kezelése ugya . - olyan elvek szerint történik, mint a visszértrombózisé. műtéti kezelés célja a végtag verőeres keringésének helyreállítása. Legeredményese’’' . ha a vérrögöt műtéttel eltávolítjuk az érből, ezzel megszüntetve az elzáródást. Ha ez nem lehetséges, akkor a trombózis következtében fellépő érgör- csöt igyekszünk műtéti úton megszüntetni, hogy a verőé;'- összeköttetéseken kérésziül kaphasson — az elzáródás megkerülésével — a végtag verőeres vérellátást. Ha mindezek ellenére a végtag egy része elhal, rákényszerülhetünk az elhalt végtagrész amputá- ciójána. A trombózis gyógyulása után esetleg visszamaradt keringési és mozgászavarokat a visszértrambózisokhoz hasonló fizikot herápiás módszerekkel kezeljük.

A trombózis eredményes gyógyítása az orvos és beteg szoros együttműködésének függvénye. Az időben, szakszerűen kezelt trombózis túlnyomó többségben gyógyul. A betegség elhanyagolása \ vagy az orvosi kezelés korai, önkényes megszakítása súlyos következményekkel járhat. Egyrészt keringési és mozgásza- varok maradhatnak vissza, másrészt a betegség krónikussá válva egyre újabb es újabb területeken kiújul, pusztítva a végtag vérkeringését; harmadrészt végezete», embóliás szövődmény léphet fed. Ezért a gyógyulás, a munkaképesség megőrzése érdekében ebben a gyógyítható, de veszélyekkel terhes betegségben érdemes az orvosi előírásokat maradéktalanul betartani.

Dr. Csorba Lajos

Modern és otthon készíthető faldísz

^öettíf ia a Lakásban

Hogy változik a bútordivat, változnak a lakást díszítő textíliák — erről már korábban is írtunk. A modern lakások, a panelelemek, a sima falfelületek díszítésére nagyon jól bevált — és divatos — a puha. színes, nemes textilanyag. S ezek egy része — egy kis ötletességgel, no meg ügyességgel — otthon is elkészíthető.

Aki szeret kézimunkázni, annak elegendő egy darab anyag, tű, fonal és minta, amivel tetszése és igénye szerint megfelelő faliképet tud készíteni. Kedvcsinálónak most bemutatunk két szép alkotást a legutóbbi iparművészeti lakástextil-kiállításról.

1. Egy hagyományos »fali- szőnyeg«-forma. Talán kevesen

tudják, hogy az eredeti »-perzsa*- szőnyegeknek bizonyos formáit a falak befedésére készítették már ezer évvel ezelőtt is. Ez a modern »szőnyeg- térelválasztónak készült: két fekhely közé lehet fölfüggeszteni, vagy a gyermekágyat elválasztani vele a szoba többi részétől. Mintakincse is érdekes. A szélét a

Több halat az asztalunkra!

' Szervezetünk motorja

Ertrombózisok

Bejárta a világsajtót a hír, az amerikai egészségügyi minisztérium szenzációs közleménye: miszerint az Amerikai Egyesült Államok arra biztatja polgárait, ha egészségesek akarnak lenni, csak egy módon érhetik el: egyenek hetente négyszer halat. A közleményben legfőbb érvként szerepelt, hogy az olyan országokban, mint Japán és Olaszország — ahol magas a hal- fogyasztás — ismeretlen a szívinfarktus, s ugyanakkor jóformán csak kitűnő tanulókat találni a kizárólag halfogyasztó halászfalukban.

Amerika tehát a halevés bűvöletében él. Nálunk viszont minden mozdulatlan, s úgy látszik, megváltoztathatatlan a szám: hazánkban az egy főre eső évi halfogyasztás már hosszú évek óta mindössze 2.3 kilogramm. És ezzel sikerült ismét egy feltűnő eredményt produkálnunk: halfogyasztásban a világranglista legalján foglalunk helyet.

Sok oka van ennek. Elsősorban táplálkozási Szokásainkkal magyarázható, hogy a hal nálunk nem népeledel. Különben nem teszünk érte egy lépést sem; nem követeljük, nem sürgetjük, pedig a halétel jó is, hagyományosan szerepel a régi magyar ételek között is, s amellett legfőbb erénye, hogy rendkívüli biológiai értékekkel rendelkezik. A halban található komplett fehérje minden átalakítás nélkül beépül szervezetünkbe, magas az A- és B-vitamin, valamint kalciumtartalma. Mégis hányán vetik ellene: ugyan, a hal nem étel, nem lehet vele jóllakni, s röviddel a fogyasztás

ÖEBSSBffl

után az ember újra éhesnek érzi magát. Ennek oka nyilván a könnyű emészthetőségben < keresendő. De hát miért rójuk fel a halnak, hogy nem terheli órákig a gyomrunkat?

Halételek dolgában, sajnos, egy kissé nehézkesek vagyunk. Eltelnek hónapok, hogy egy rántott halat vagy halászlét az étrendünkbe iktassunk, és közben hiányérzetünk sincs. Igaz, a mesterséges halastavak zsíros pontyfajtái sokat rontottak étvágyunkon. De nemcsak ponty van a világon! Olyan zsírtalan növényevő halak, mint az amur és a busa is kaphatók üzleteinkben.

Van-e remény, hogy változik az az arány, amit manapság halevésben nyújtunk? Nemrég Halászati Tanács is alakult, hogy megfelelő segítséget kapjanak a halgazdaságok, hogy az üzlethálózat állandóan és folyamatosan kapjon halat. Hogy változatosabb halételekhez juthassunk, jelentős a hal- importunk is (évi 500 vagon halkonzerv érkezik hazánkba, s 150 tonna tonhal és halfilé kerül az üzletekbe.

Anonymus írta le egykor: abban, hogy honfoglaló őseink a Kárpát-medencét letelepedésre alkalmasnak találták, és hallatlanul meg is szerették, közrejátszott a terület vizeinek bősége a legkülönbözőbb halakban. Halászaink, képzett haltenyésztő szakembereink, vizeink és halastavaink ma is szép számmal akadnak. Csak a halszeretetünk, a halételekhez való ragaszkodásunk változott. Reméljük, nem helyrehozhatatlanul.

K. É.

LLKLTE GYULA

r

7.

A fiú meg a katonák

... Most a nagy dörgésbencsattogásban az apja kiáltozását hallja, de nem látja az apját sehol. .. úgy van, odabújt ,a csordakút mögé, onnan kiabál: »Te! A szőlőre vigyázz! Agyonütlek, te, ha a szőlőt szétlövöd!«

... »Csakugyan, a szőlő, — majd ad nekem édesanyám háborút«. (Akkor meg ez lehetett az a baj.)

.. . Lemászik a hadihajó- itank árbocáról, hogy eligazítása az ágyúcsöveket. Mert masuktól is lőnek az ágyúk, csú- Jnya, nagy gödröket vágnak a ^szőlőhegy oldalába ... s ebben Ja pillanatban az ő tankját éri f találat. Irtózatos dörrenés, füst, korom, telifröcsköli a száját- szemét a puskapor, elakad a lélegzete — s felébredt.

Szeme-szája tele földdel, köpködve forgolódott. S mintha rugóra járt volna, olyan íhirtelen felült, amikor a valóságra ráeszmélt.

Sötét volt még. Fel-lellob- bantak odakint a robbanások tűzrózsái. Később elcsendesedett a harci zaj, s ő elaludt megint.

Hajnalban újra kezdődött a lövöldözés. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal tartott egész nap, nem bírtak egymással a hada- kozók.

Elmúlt lassacskán a félelme.

Már csak azt érezte, s egy- ' re erősebben érezte, hogy éhee.

Egyetlen szem krumplit talált, azt elrágcsálta.

Alkonyaikor kiugrott a veremből, és a mindenfelől ke- repelő-csattogó lövöldözésben elszaladt a legközelebbi házig. Nyitva az ajtó, betörve az ablak, sehol egy lélek — megkereste a pince lejárót, bedörömbölt, és a halálra rémült lakóktól enni kért.

Azóta fél esztendő telt el. Úgyszólván végig a tűzvonal- ban, a fronton, vagy nem sokkal a front mögött. Hozzászokott a lövöldözéshez, a robbanásokhoz, mint az ostorpattog- tatáshoz a kanászok. Közel a front, hát persze hogy lőnek. Ha az ember óvatos, nemigen mutogatja magát, akkor nehezebben éri utol a golyó. Lám, őt még sosem érte utol (és nem is a kötél miatt, hiszen csak nemrég sikerült szereznie a kötelet).

Halottak persze vannak meg sebesültek, de hát az vele jár. Van egyáltalán háború meg front meg ütközet halotlak és sebesültek nélkül?

Félt a halottaktól eleinte.

Pedig az anyja már kikúrálta, amikor Parázsó nagyapa meghalt. Ahogy elütötte az óra az éjfélt, odavezette az anyja a ravatalhoz, megmutatta a halott lábát, aztán betakarta a lepedővel.

— No most, harapd meg. Harapd meg szépen, kisfiam. Meglátod, többet sose nem félsz a halottól... No szépen, kisfiam.

El akart szaladni, de az anyja erősen fogta, egy tapodtat sem engedte a ravataltól. S addig biztatta, erőltette, míg aztán rászánta magát, s megharapta a halott nagylábaujját a lepedőn keresztül.

— No, látod, kisfiam. Ugye, már nem is félsz? — kérdezte rögtön az anyja.

Bizonytalanul megrázta a fejét, pedig dehogyisnem félt. Utána még az ágyban is elfogta a re&zketés: hátha aztán megbosszulja magát a halott. (Mert nagyapától nem félne, de ez már nem nagyapa, ez egy halott.) Behúzza a földbe egy valami — hall ilyeneket az ember.

Eltemették Parázsó nagyapát, s elfelejtődött ez a dolog. Csak a fronton jutott eszébe megint, hogy őt már kikúrálta az anyja, nem kellene félnie a halottól.

Az első halottakat Miskolcon látta. Akkor még nem érte el a várost a front.

Csavargott az utcákon, bámészkodott. Ha eszébe jutott, figyelte a járókelőket: hátha Magda nénjével találkoznék.

Egy alkalommal a rendőrségre is bevitték, kikérdezték. De mit tehettek vele; haza nem zsuppolhatják, mert a falu már a front túloldalán van.

Magda nénjének se címét, se asszonynevét nem tudta, csak annyit tudott, hogy férjét Rezső bácsinak hívják. Ézt az egyet jól megjegyezte; sosem hallott ilyen nevet azelőtt.

Nézegették a könyvekben Magda nénjét a lányneve szerint, kérdezgették,, mikor esküdtek, mikor költözött ide.

— Ki tudja azt, itt lakik-e csakugyan — mondta az egyik, egy fejesebb rendőr. — A falusiaknak a fél megye Miskolc, Győrtől Zsolcáig ... Muti csak

a pecerődet, hadd lám, szőrö- södik-e? Mert ha szőrösödik, akkor mese nincs, akkor beöltöztetünk egyenest katonának . ..

Űj volt még ez is. Nagyon megijedt, hogy ezek a drome- dárok még aztán kiherélik vagy valami. Nekiugrott rögtön az ajtónak, de elkapták. Rúgott, harapott, s úgy ordított, majd megszakadt a torka, de kezét-lábát lefogták, s erővel lehúzták róla a nadrágot. Hozzá sem értek aztán, csak megköpködték, s röhögtek fölötte.

Megbékélt később a rendőrökkel, nem húzták le róla többet a nadrágot. Enni bőven adtak, és külön priccset, takarót kapott az óvóhelyen.

Meg is nyugodott volna ebben, hogy kivárja itt, a rendőrségnél, amíg lesz megint vonat és hazamehet. Vagy Magda nénje mégis megkerül. De amikor meghallotta, hogy a klastromba akarják átvinni, az apácákhoz, egv óvatlan pillanatban megszökött.

Nem félt ő már a várostól.

Napközben az utcán tekergeti, a vásárcsarnokban, az Avason, este pedig odament aludni, ahová akart; befogadták a ház pincéjébe. Sőt pártfogója is került az óvóhelyen a »menekült kisfiúnak«, olyan, aki megosztotta vele a vacsoráját.

Aznap, amikor megszökött, s igyekezett minél messzebbre kerülni a rendőrségtől — még aztán az apácáknál imádkozni kell, és ha rájönnek az imádságból, hogv ő refo»mát”s. ki tudja, milyen bosszút állnak rajta —, az utcán érte a légiriadó. Nemigen törődött vele, csak amikor letisztult az utca, akkor húzódott be egy kapu alá.

(Folytatjuk)