Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-10 / 7. szám
GRÜZ ÜZENETEK a Gilice utcában A Szovjetunió nemzetiségi filmstúdiói igényes alkotóműhellynek látszanak a mozibajárók előtt. Csak a legfrissebb, csak a legutóbb látott ukrán filmre, a Fekete tollú fehér madárra gondoljunk vissza, miközben befogadjuk eigy másik nemzetiségi »filmgyár«, a tbiliszi grúz tókoda új filmjét, a Kezed melegével című alkotást! Mindkettő szovjet film, s md/vctkettót éppen az kapcsolja össze, hogy nemzetiségi alkotás — az ihlető és témát adó etnikum művészi tükre. Igen, mint ahogy az ukrán film is a nép útját, életének változásait, óriási korszakváltását rögzíti rendkívül eredeti kamerával, ugyanúgy Sota Mo- nadze és Nodar Monadze is azt örökíti meg: ml történt Grúziával, hova jutott félszázad alatt. Persze a filmet nem történészek írják, hanem művészek alkotják, így mindkettőben — az egyéni sűrítés remek módszerét alkalmazva — a néptörténet hatalmas változásai a vásznon egy család sorsában sűrűsödnek. És mégis, mennyire más az lámán és a grúz család! Máin* ahogyan más az arca Ukrajnának, Bukovinának, és megint más az éles bércű Grúziának. S ugyanakkor milyen sok a közös vonás... A szovjet filmművészet megszületése, megerősödése és kiteljesedése kí- iérőtársa volt a szovjethatalomnak! Máshonnan indulnak ei az ukrán, család fiai és máshonnan a grúzé, hogy találkozzanak, mint ahogy bennünk találkozott e két alkotás: különbségeivel és azonosságaival Grúz iskolát írtam fentebb, és teljes joggal. Igaz ugyan, hogy a tbilisei stúdiót sokan a »-grúz neorealázmus« fellegvárának tartják, félreérthetetlenül utalva ezzel »-bizonyos rokonságára« az olasz neorea- lizmussaL A szovjet esztéták elvetik, a magyar filmesztéták közül sokan hajlanak a »ro- konxtásra«. Sokain viszont azt állítják — s úgy vélem: helyesen —, hogy látszathasonlóság áll fenn. Mert igaz, hogy a grúz filmek többségében -kisember« a főszereplő, de csali idézőjelben. Az ember a főhős, fölös pátosz nélkül, egyszerű, gyarló mivoltában; kétkedéseivel, félelmével — de tetteivel is, az úttal is, amely a többiekhez vezeti, amely közösségbe vezeti. S ez az út többféleképpen jelenik meg, hiszen több oldalról, több alkotói szempont jeleníti meg. Bizonyára sokan emléketanek még A katona apja című filmre. A tv is műsorára tűzte, s nem kis elragadtatással beszeltünk értékeiről. A rendező neve — Csheidze — a mozi szeretők előtt ismert név. (Mihail Komm) tanítványa volt, s enael »együtt« szovjet— grúz filmes.) A korábbi grűz üzenetre talán kevesen emlékeznek: Idegen gyerekek címmel vetítették nálunk T. Abuladze filmjét. Mindkét rendező a húszas évékben született, s kortársai, alkotótársai is, de vitapartnerei is az első nagy grúz filmrendezőnek, a termékeny Qsiaurelinek. Ez a név újra felbukkan a bét Monadze filmjében, mert a főszereplő Csiauréií lánya, Szof- ja vagy Szofika Csiaureli, aki ugyancsak nem ismeretlen, hiszen láthattuk már Az utolsó vérbosszú és Az Inguri partján című filmekben is. Ez a fiimszerep — úgy vélem — a legnagyobb vállalkozása. Nem véletlenül vázoltam fentebb idézőjelbe téve a kisember kérdését, mert a Kezed melegével főhőse is az. Egy anya. Egyszerű, szép vonású, akit látunk szökellő lányként és ráncos nagyanyóként. De ez a film is kulcs számunkra: a téma tehát az ember — méltóságával, nagyságával és kis- szerűségével. Az anya — és körülötte a család — sorsa kicsiben: népsors. De korántsem valamiféle kicsinyítés ez, inkább érzelemgazdag teljesség. Csak egy példa. A szovjet- hatalom ellen feltüzelt grúz férfiak a hegyekbe menekülnek, s nem hiszik el, hogy nyugodtan visszatérhetnek, nem éri bántódás őket. Az asszonyi fúriamig győz: kiviszik a hegyekbe a gyerekeket, boldoguljanak a makacs »vitézek« velük, ha nem hajlandók megfogná a kapanyelet. S természetes, hogy a gyereksí- rás viszaparancsolja őket a faluba. B őséges humor, nagyon sok líra, könny és nevetés: tömény élet ez a Kezed melegével című film. Szerves része az alkotásnak az igen sok, kitűnően válogatott folklórelem, s mégis örök érvényű anyajsorsról, ssaony- sorsról vall, akár Gorkij, Brecht, vagy akár a mátalógia- béli Baucis amyó története Mert ilyennek látjuk ősz hajával, korám eltemetett, hősi halált halt gyermekei emlékével az élő gyermekek szerete- tóből átölelt grúz anyát. Előttünk öregedett — erről szól a film. A szovjet film egyidős a szovjethatakwnmal — írtam fentebb. Ötvenéves, s ez a félszázad életkor nélküli már. Gyermeki mosolyok, anyafájdalmak, férfihalálok ötvöződnek benne halhatatlanná. Tröszt Tibor Ügyeletes riporterünk megkérdezte: Mi a legsürgősebb kívánsága? »Add uram, de rögtön« — születik meg a fohász a perc töredéke alatt. A kívánság azonban a lehető legritkábban teljesül ilyen gyorsan. Ahogyan az alábbiakból majd — talán — kiderül, az a bizonyos »gyorsan« mindenkinek mást jelent. De ne okoskodjunk tóval, hogy ... essen már le a hó. Ebbe azonban, sajnos, nincs beleszólásom. — Ennyire kedveli a téli sportokat? — ördögöt! Egyelőre a szabadban dolgozom, csak melegedni járok az irodába. A részlegvezető megígérte, hogy vább, idézzük a válaszokat j ha leesik a hó, nekiállhatok a tegnapi kérdésünkre, amely így raktárban rendet tenni. Fűtött hangzott: mit szeretne elérni a leghamai'abb? Éencze Mihály fűtésszerelő: — Akai'om én azt már negyedik éve: lakást, bármilyen kicsit, csak az enyém legyen, amiben eldugom a két csemetémet meg a feleségemet. Bár most sem lenne szabad panaszkodnunk, az anyóséknál mindenünk megvan, de szeretnénk végre a saját életünket élni. — A kilátások? — Talán az év végén. — Más kívánsága nincs, ami gyorsabban teljesülne? — A Misi fiam karácsony óta köhög, éjszakánként majdnem a szívem szakad belé, amikor hallom, hogy nem akar elmúlni a betegsége. Azt szeretném, hogy amikorra hazamegyek, már meggyógyulna. Schwindt János pénzügyi ellenőr: — Közérdekű az óhajom, azt hiszem, több száz gépjárművezető nevében is beszélhetek. Gyakran autózom a 67-es úton, s nagy méreggel látom, hogy a számtalan fölhívás ellenére a traktorok besározzák az aszfaltot. Kedden délelőtt is kétszer megcsúszott a Skodám a megfagyott sáron, pedig igazán nem hajtottam gyorsan. Az elmondottakból nyilvánvaló a kívánságom is: tartsák rendben ezt a nagy forgalmú utat. — Ez volt tehát az óhaja, mint gépkocsivezetőnek. S mit kíván mint pénzügyi ellenőr? — Mit felelhetek erre mást. mint azt. hogy a számításaim egész évben egyezzenek meg annak az alkalmazottnak a számaival, akit éppen ellenőrzők ... Parragi István segédmunkád: — Ha lehetne, a leggyorsabban azt szeretném elérni, szóhelyiség, három női dolgozó — Ez minden? — Mondom, három női dolgozó ... Markovits Magdolna előadó: — Pénteken vizsgázom a szombathelyi képző népművelés-könyvtár szakán, hozzá kapcsolódik a legidőszerűbb vágyam: minél jobb jegyet szerezni. De más kívánságom is akad. Pár napja dolgozom új munkahelyemen, az úttörőházban, s minél előbb szeretnék sok ismerőst szerezni, meg tenni is valami hasznosat... — Más? — Csak komolytalan óhajom van, az, hogy nyerjek a lottón. — Ennyi erővel én is komolytalanul biztathatom: nem a lottóhúzáskor, hanem szombaton lesz 13-a, így hát nagyok az esélyei. S mire költené a pénzét? — Rögtön vennék egy autót, hogy ne kelljen vonatoznom. Mert úgy járok be Kaposvárra. Egy gépkocsivezető: — A legsürgősebb vágyam? Képtelenség, de kimondom: hogy még ma válasszanak el a feleségemtől. Egyébként ezért állok itt sorba, a bírósági panasziroda előtt. — Még nem szólították, meggondolhatja magát. — Soha, uram, soha! .Örülök, hogy végre egyszer idáig eljutottam. Mert már számtalanszor be akartam adni a keresetet, de a kapuból mindig visszafordultam. Reménykedtem, talán még minden megváltozik. — Ha nem haragszik, megkérdem: most mi váltotta ki a megmásíthatatlan elhatározását? — A keserűség meg a véget nem érő veszekedések. Ha j nincs szóváltás köztünk, csak j ülünk, s nézzük egymást. Nincs miről beszélgetnünk. — Gyerek? — A feleségem nem akart. Bessnyő János eladó: — Minél gyorsabban egy matematikatanárt találni a fiamnak. Kiadták az iskolában az értesítőt, hát kis híján elszédültem. Mindenből négyes, ötös, csak matematikából kettes. Most korrepetáló nevelő után loholok. — Nagyon összeszidta a fiút? — Inkább vigasztalni kellett. Érzékeny lelkű gyerek, az édesanyjától örökölte ... Pintér Dezső Kaposváron megszűnt az óvodagond, illetve olyan gondunk nincs, hogy ne tudnánk helyet biztosítani a rászoruló gyerekeknek. A zsúfoltság azonban sajnos, még mindig nagy — mondta E mbersits Imre, a városi tanács elnök- helyettese, aki dr. Balogh János vb-ti tkárral, valamint a tervosztály vezetőjével és Ilisics Ferenc szakfelügyelővel, a városi tanács vezetőségét képviselte tegnap délelőtt a Gilice utcai óvoda avatóünnepségén. Eljött a domneri népfrontbizottság elnöke meg titkára is, hiszen az ötlet a néprfontva las ztások idején egy jelölőgyűlésen született meg: mi lenne, ha a donneri városrész használaton kívüli sportpályájának öltözőjéből óvodát csinálnának? Hogy megvalósítható-e az elgondolás, azt egy szakemberekből álló bizottság vizsgálta meg, majd a tanácsülés jóváhagyása után munkához láttak a tervezőik, no meg a költségvetési üzem. Berendezéssel, . játékokkal együtt körülbelül 800 000 forintba került az óvoda, amely harmincöt gyereknek jelent otthont napközben. Eddig a történet. Aki látta a hajdani öltözőt, aligha ismerne rá jelenlegi formájában. A rideg falak közé meleg, barátságos helyiségeket varázsoltak. Van előszoba és öltöző, s aprócska használóik méretére szabták a mosdókat. Ha pedig valakiről az óvodában derül ki, hogy beteg, ott az elkülönítő szoba. Még az óvónéninek is jutott egy irodahelyiség. A Malomárok meg a Kapos folyó veszélyeitől kerítés óvja a kíváncsi gyerekeket, s hogy a drótkerítés elviselhetőbb legyen, már kiültetésre várnak a fagyai bokrok. Ezt Vermes Vilmos, a szakmunkásképző intézet párttitkára újságolta. Müjt a donneri városrész egyik tanácstagja, ő mondta az avatóbeszédet is. Löki Károlyné vezető óvónő hangjában ismét ott bujkált a sírás, akárcsak azon a másfél' évvel ezelőtti népfrontgyűlésen. A különbség csak az volt, hogy akkor az elkeseredés fojtogatta, most viszont — amikor köszönetét mondott a tanácsnak és az építőknek — az öröm, a meghatottság szorította össze a torkát. Erősen csillogott a szeme néhány szülőnek és nagymamának is. a gyerekek azonban egycsapás- ra helyreállították a derűs hangulatot. Vidáman harsogták a »lánc-lánc-eszterián- eot«, szavalták a »csingling- ling száncsengő't«; eljátszották »A kiskakas gyémánt fél-krajcárját«, majd — az ünnepség befejeztével — boldogan futkároztak a vendégek lába körül. Csak egy copfos kislány zokogott Vígasztalhatatlanul. Látta, hogy az óvó néni sir, hát ő is rákezdte. R. Zs. Kilencven éve született Alekszej Tolsztoj APAI ÁGON távoli rokona volt Lev Tolsztojnak, anyja Turgenyev leszármazottja. Alkotásra inspiráló családi környezetben töltötte gyerekkorát az 1883. január 10-én született Alekszej Tolsztoj. Első versei már 1907-ben kötetben látnak napvilágot, ez a Líra címet viseli. De — és ez már 1908-tól megjelenő elbeszélései olvastán is világossá válik — a prózaíráshoz van nagyobb tehetsége. Ezt csak megerősíti 1912-ben kiadott elbeszélésigyűjteménye, a Sánta herceg. Ezután vígjátékokat ír, majd egy — kevésbé sikeres — »kulcsregényt«. Az első világháború idején hadi- tudósítóként járja az arcvonalakat, s igyekszik igazat írni. Emiatt cikkei csak a kíméletlen cenzúra ollójának nyírásai után kerülnek az olvasók elé. Utazásai során eljut Angliába, Franciaországba is. Csökkentjük a reprezentációi Amikor beléptem Hóhem Dezsőnek, a Fregoli-értéke- sítö Vállalat igazgatójának egykoron messze földön híres luxusirodájába, majdhogy hanyatt nem vetettem magam attól a kietlen látványtól, amely ott fogadott. Hóhem Dezső ugyanis éppen egy kimustrált, háromlábú hokkedlin egyensúlyozott, saját lábával igyekezvén pótolni a hokkedli negyedik lábát. — Mi történt? — meredtem értetlenül az egyébként népszerű vállalati igazgatóra, aki a maga fénykorában nem egy ízben képviselte hazánk színeit különböző fregoli- szakemberek nemzetközi szimpozionján. — Hová lett a gyönyörű garnitúrád, a per- zsaszönyeged, a könnyezőpálmád és a nevetős kedved? Hóhem Dezső szárnyasze- getten válaszolt: — Csökkentettük öregem a reprezentációt... — Ez rendben van, ez helyes. De mennyire? — Hogy ennyire? Ez még semmi amit itt látsz, illetve nem látsz. Mi ugyanis minden vonalon csökkentettük a reprezentációt. A múltkoriban például két nap után faképnél hagyott bennünket és az első menetrendszerűtlen géppel hazautazott az übür- kürüi küldöttség, amelynek pedig három hétig kellett volna a mi fregolikereskedel- münket tanulmányoznia ... — Talán nem voltak megelégedve a hazai fregolik minőségével? — Azoklcal igen. De az üzemi kosztunkkal nem ... Vendégeinket ugyanis ma már nem invitáljuk munkaebédre a Szigetre, a Royalba vagy a Citadella étterembe, mint régen. Nem öregem, ez megszűnt! Munkaebéd helyett vendégeink üzemi ebédet kapnak. Per kopf öt hatvanért ... — De reprezentációs italotok csak van. Mit adtok a tárgyalópartnereiteknek? — Ha nem sikerül az üzlet, akkor kövidinkát... — És ha sikerül? — Akkor is kövidinkát, de akkor tokajisüvegből töltjük nekik... — És a kocsid, az álomszép M ereid? — Leadtam. Gyalog járok ... — Miért nem inkább villamossal? — Hogy ne röhögjenek rajtam. Ugyanis ha gyalog megyek, azt még csak meg tudom magyarázni azzal, hogy védem az egészségem, hogy szükségem van a friss levegőre, viszont nincs szükségem a fölösleges kilóimra; hogy részt veszek a kocogómozgalomban, meg minden effélével... De a villamost, azt már nem tudnám megmagyarázni. .Ha villamoson közlekednék, akkor mindenki azt hinné, hogy smucig vagyok a saját kocsimat strapáim ... — Most jut eszembe. Az előszobádban egy csúnya és kellemetlen modorú jelenség ügyködik az írógépnél és fogadja az ügyfeleket. Mi van Irénkével,' azzal a bűbájos, igézetes szexbombáiwl, aki éveken keresztül azon a jogcímen kellemkedett körülötted, hogy a titkárnőd? — Mint láthatod, vállala tunk jelentős mértékben csökkentette a reprezentációt. így le kellett mondanom Irénkéről is. Ezért inkább el vettem feleségül... Otthon ugyanis azért mégsem árt ha néha reprezentál az ember... Ágh Tihamér A gróf számára érthetetlen volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom: Odesszába költözik, majd Párizsba emigrál. A gróf idegenkedik a forradalomtól, az író viszont érdeklődik iránta. Talajtalan- nak, reménye vesztettnek érzi magát Párizsban, untatják a fehéremigránsok hazugságai, múltat sirató dorbézolásai. ErTŐl vall az önéletrajzi fo- gantatású Nyikita gyermekkorában. Ezekben az években születik meg a legtöbb kiadást megért regényének, a Golgotának első része is. Az orosz értelmiség sorsát ábrázolta e műben, a kacskarin- gókikal teli utat, a »kizökkent« időt, amelynek embereiről azt mondja: »Három vízben áztunk, három vérben fürödtünk, hárem lúgban főttünk. Tisztábbak vagyunk a tisztánál.« E művét csak 1940—41-ben fejezte be. Párizsból Berlinbe költözött, s ez idő tájt született regényeiben rántja le a leplet az »emigránstársadalomról« (Emigránsok, Ibikusz). Négy év múltán indul haza. a Szovjetunióba. Elhatározásában nagy szerepet játszik Gorkijjal való megismerkedése és barátsága. AZ »AKKLIMATIZÁLÖ- DÄS« zavartalan. Művek sora bizonyítja ezt, ezeknek élén a mostanában Csuhraj által megfilmesítendő Aelita áll. De a fantasztikus regények csak »pihentetők« az író számára. 1929—30-ban már az Első Pétert írja, ezt a torzóként is nagy ei-ejű, nagy értékű művet. Az uralkodó a helyes célért, a barbárság ellen küzdő, ám eszközeiben nem válogató embert ábrázolta, sablonok nélkül. Alekszej Tolsztoj — a hajdani gróf — közéleti szerepet is vállalt: felszólalt több antifasiszta kongresszusi ülésen. A Golgota befejező részének megírása után, 1942- ben kezdett el dolgozni Rettenetes Iván című, kétrészes, epikus drámáján. A művet figyelmeztetésnek szánta az országot megtámadóknak, s erőt adó forrásnak a hazájukat •ádőknek. A békét hozó évben, 1945- ben halt meg. A szovjet iro- 'alom egyik megteremtője .•olt. L. L. Somogy/ Néplap a
