Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-10 / 7. szám

J KB határozatának szellemében Intézkedési terveket készítenek a Mgyekizottságok Vezessék be a DH-t — Egyetértési jog a béremelésben Először ülésezett a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa az idén. A tegnap délelőtti ülésen, amelyre szakszervezeti titkáro­kat, aktívákat is meghívtak, Klenovics Imre vezető titkár szóbeli jelentése alapján azt tárgyalták meg, milyen felada­tokat ró a szakszervezetekre a Központi Bizottság november 14—15—i határozata. Az SZMT — a megye csaknem százezer szervezett dolgozója vélemé­nyének ismeretében — a leg­messzebbmenőkig egyetért a Központi Bizottság állásfogla­lásával, a SZOT által megjelölt feladatokkal, kész arra, hogy minden erejét összpontosítsa a határozat végrehajtására. E tudósításban elsősorban azokra a legfontosabb felada­tokra szeretnénk felhívni a fi­gyelmet, amelyeket az üze­mek, gazdaságok, intézmények szakszervezeti bizottságainak körültekintően és következete­sen meg kell oldaniuk. Nagyon fontos, hogy az üzemi demok­rácia fórumain biztosítsák a dolgozók tényleges és nagyobb beleszólását az őket érintő leg­fontosabb döntésekbe. Még mindig nem támaszkodnak ugyanis eléggé a szocialista brigádok és brigádtagok véle­ményére, s nem kérik a mun­kásközösségek 'segítségét. A szakszervezeti bizottságok te­hát segítsék elő, hogy egyér­telműen, világosan megfogal­mazzák a feladatokat, vitassák meg, majd fogadtassák el a dolgozók széles rétegeivel. Csak így teremthető megfelelő szilárd egység a vezetők és a munkásközösségek között Ez az alapvető föltétele, hogy a terveket, döntéseket követke­zetesen végrehajtsák. A szak- szervezeti munka alapvető fel­adata, hogy tovább erősítse a munkásosztály vezető szerepét a megye politikai, gazdasági, művelődési életében. Az SZMT . ülését az üzem- és munkaszer­vezéssel foglalkozva leszögez­te, hogy az idén az intézkedé­sek megtételén a sor. A szak- szervezeti szervek gondoskod­janak arról, hogy a munkások részvevői legyenek a munka- szervezés korszerűsítésének. Ahol a lehetőségek adottak, megfelelően előkészítették, ott vezessék be és alkalmazzák a Dolgozz hibátlanul! munka- rendszert. Az SZMT a szak- szervezeti tisztségviselők, a gazdasági vezetők körében ál­landóan ismerteti e ko^zerű munkamódszer lényegét. A Központi Bizottság hatá­rozata hangsúlyozza a szocia­lista munkaverseny és brigád- mozgalom rendkívüli fontossá­gát. Az SZMT ezért hívta fel minden vezető figyelmét arra, hogy a követelményeknek csak akkor lehet eleget tenni, ha a versenymozgalomban egyre in­kább a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a hibátlan- munka kerül előtérbe, ha min­denhol megfelelően hasznosít­ják a munkások cselekvő ak­tivitását. A munkások tervezett bér­emeléséről sok szó esett az ülé­sen, s elsősorban arra hívták fel a figyelmet, hogy a szak- szervezeti szervek állítsák ezt is tevékenységük középpontjá­ba, ugyanis az egyetértési jo­gukkal élnek mindenütt a bér­emelés végrehajtásában. Az SZMT a szakmai megyebizott­ságoknak minden segítséget megad a végrehajtás megszer­vezéséhez és lebonyolításához. Az ülésen felszólalók egyet­értettek azzal, hogy a X. kong­resszus határozatainak jobb végrehajtása érdekében a szakszervezeti szerveknek, tisztségviselőknek még felelős­ségteljesebben kell végezniük a munkájukat. Különösen nagy felelősség hárul a kommunis­tákra, mert nekik kell mozgó­sítaniuk a szervezett dolgozó­kat a Központi Bizottság ha­tározatának eredményes vég­rehajtására. Az SZMT felhív­ta a megye szakszervezeti szer­veit, hogy határozzák meg a Központi Bizottság határozatá­ból adódó feladataikat A szak­mai megyebizottságok intéz­kedési terveket készítenek, s ezekben azt is rögzítik, milyen segítséget adnak az alapszer­vezeteknek. Zárszámadásra készül 139 somogyi term előszövetkezet Az 1972. év gazdasági ered­ményeinek összegezése a na­pokban folyik megyeszerte a termelőszövetkezetekben. Leg­több közös gazdaságunkban ez a mostani lesz a tizennegyedik zárszámadás a megalakulás óta. A múlt évet összegező, mérlegjóváhagyó közgyűlések előtt megsokasodnak a tenni­valók, s mint minden évben ilyenkor, most is sok függ az előkészületi munkától. Hogy mi tartozik ide, mire kell ez idő tájt különösen odafigyelni — erről érdeklődtünk Tóth Lajostól, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezető j étől. — Hány termelőszövetke­zet készít zárszámadást So­mogybán? — Most 139 közös gazdaság állítja össze év végi mérlegéi, ezenkívül elkészítik összegezé­süket a megyében levő tsz-közi építőipari vállalkozások, víz­gazdálkodási társulatok és ál­lattenyésztő társulások is. A zárszámadást készítő szövetke­zetek száma a múlt évben tör­tént egyesülések következté­ben néggyel csökkent. — Ezúttal egy közismerten viszontagságos évet kell zár­niuk a közös gazdaságoknak. A kedvezőtlen időjárás ugyan­is számottevően befolyásolta az eredményeket, következés­képp a most készülő mérleg adatait. Többletköltségek adódtak a munkák során an­nak érdekében, hogy a nehéz körülmények között is meg­birkózhassanak feladataikkal, s ugyanakkor helyenként tete­mes terméskiesések is akadá­lyozták a bevételi és jövedel­mezőségi előirányzatok teljesí­tését. — Hogyan segítettek és se­gítenek a tsz-eknek a szám­vetés elkészítésében? — A megyei tanács tanfo­lyamot szervezett a tsz-elnö- köknek és a főkönyvelőknek, ahol más fontos témák mellett a zárszámadással kapcsolatos tennivalók is szerepeltek. így az elnökök figyelmét még de­cemberben fölhívtuk arra, hogy reális, a valóságot hűen járadékok, pótlékok teltételei a tsz-ekben Az új rendelkezések ki­mondják, hogy a feleséggel egyenlő feltételek mellett jo­gosult a tsz-tag élettársa is az özvegyi járadékra és a házas­társi pótlékra. Az ily módon folyósítható özvegyi járadék előfeltételei: ha a meghalt fér­fival — annak halálakor és azt közvetlenül megelőzően — megszakítás nélkül legalább 10 éven át együtt élt, vagy leg­alább egy éven át együtt élt, és ebből az együttélésből gyer­mek származott s a férfi az apaság tényét elismerte, vagy azt a bíróság jogerősen meg­állapította. A meghalt élettárs jogán nem jogosult özvegyi járadék­ra az a nő, akinek korábban özvegyi nyugdíjat, özvegyi já­radékot állapítottak meg. Házastársi pótlék az öregségi és a munkaképtelenségi jára­dékost az után a házastárs (élettárs) után illeti meg, aki a járadékossal együtt élt és az f öregségi járadékra jogosító j életkort betöltötte, vagy mun- j kaképtelen (I. vagy II. csoport- j ba tartozó rokkant); akinek nyugellátása (egyéb ellátása), keresete, jövedelme az öregségi járadék összegét nem haladja meg, és a járadékos halála ese­tén özvegyi járadékra lenne jogosult. A felsorolt feltételek megléte esetén sem jpgosult házastársi pótlékra az öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékos az után a házastárs (élettárs) után, aki fele összegű (260 fo­rint) öregségi, illetőleg munka­képtelenségi járadékban része­sül. Az öregségi és munkaképte­lenségi járadékban részesülő termelőszövetkezeti tagok ed­dig fizikai munkát korlátozás nélkül, nem fizikai munkát pedig havi 120 tízórás munka­napon végezhettek a tsz-ben. Ha a járadékos nem a tsz-ben, hanem munkaviszony kereté­ben végzett munkát, akkor legföljebb évi 3120 Ft munka­bért vehetett fel anélkül, hogy a járadékát szüneteltették vol­na. Ez az értékhatár 1973. ja­nuár 1-től évi 6000 forintra módosult. Ha a járadékos tsz- tag nem munkaviszonyban, ha­nem tsz-ben tagként dolgozik, úgy a már előbb ismertetett szabályok változatlanok (fizi­kai munkát korlátozás nélkül, nem fizikai munkát pedig havi 120 tízórás munkanap kereté­ben végezhet). Eddig is lehetőség volt arra, hogy az öregségi járadéknak nyugdíjra való átcserélését kérjék azok a tsz-tagok, akik a járadékuk megállapításáig leg­alább 5 nyugdíjévét szereztek, és ezt követően még legalább öt éven át rendszeresen végez­tek munkát a tsz-ben. Ettől a lehetőségtől elestek azok, akik a járadék megállapításáig öt nyugdíjévét nem tudtak meg­szerezni. Az új rendelkezések e felté­tel alól most egyéves időtar­tamra mentességet adnak. Az öregségi járadékban részesülő tsz-tag, ha a termelőszövetke­zetben legalább 10 éven át rendszeresen dolgozott, a nyugdíjjárulék utólagos meg­fizetése mellett akkor is kér­heti öregségi járadékának nyugdíjra való átcserélését, ha a járadéka megállapításáig 5 nyugdíjévét nem szerzett meg. (Azoknál, akiknek a részére 1972. december 31. napját kö­vetően állapítanak meg öreg­ségi járadékot, az átcserélés lehetősége megszűnik.) Munka­képtelenségi járadékosokra ez nem vonatkozik. A járadék átcserélésének le­hetőségével — 1973. december 31-ig — azok a házastársak is élhetnek, akik a tsz-ben leg­alább 10 éven át rendszeresen dolgoztak és nyugdíjéveket csupán azért nem szereztek, mert a másik házastárs jára­dékára tekintettel a járadékos korhatár betöltése után saját személyükben is mentesültek a nyugdíjjárulék megfizetése alóL Dr. Sz. I. tükröző mérleg szolgálhatja csak a gazdaság érdekeit, s ehhez nélkülözhetetlen a gon­dos leltározás. Arról is beszél­tünk, hogy — ugyancsak a szö­vetkezeti közösség javára — az osztási tervet ott se lépjék túl, ahol a jövedelem egyéb­ként felülmúlta a várakozást. Célravezetőbb a jövő biztonsá­gosabbá tétele szempontjából, ha ebből a többletből feltöltik a különböző alapok felhasznált részét, s megfelelő összeget tartalékolnak fejlesztési céllal. Elmondtuk, hogy a tervezett jövedelem minden áron való elérése végett ne értékesítse­nek olyan javakat, amelyek később nagyon hiányoznának, s ez a hiány már az idei évet vagy a szövetkezet távolabbi jövőjét veszélyeztetné. Ilyes­fajta megoldásokra már csak azért sincs szükség, mert a tagság mindenütt jól ismeri és megérti a múlt évi gondokat. — A főkönyvelők egyhetes tanfolyamán sok szó esett a leltározásról, a mérlegkészítés­ről, az év végi zárásról és az idei tervek előkészítéséről. Az idén nem hátráltatja a mun­kájukat nyomtatványhiány, minden anyag a rendelkezé­sükre áll. A tsz-szövetségek, a tanácsi és pénzügyi szervek is segítenek a maguk módján ott, ahol erre szükség van. így például jobban odafigyelnek a kedvezőtlen adottságú tsz-ek­ben a mérlegkészítésre, s a Bevételi Igazgatóság már meg­kapta a tájékoztatást, hogy várhatóan hol lesz szükség re­vízióra, tehát idejében fölké­szülhetnek rá. Megítélésem szerint összességében most jobb a fölkészülés a zárszám­adásra a megye közös gazda­ságaiban, mint tavaly ilyenkor. — Ez idő szerint milyen helyi, termelőszövetkezeten belüli tennivalókat tart kü­lönösen fontosnak? .— — Előreláthatóan január 20 után kezdődnek Somogybán a zárszámadást jóváhagyó köz­gyűlések, s a legtöbb február első felében zajlik majd le. Helyes, ha addig valamennyi tsz-ben kisebb munkacsopor­tokban, brigádösszejöveteleken megbeszélik a múlt évi gaz­dálkodás tapasztalatait őszin­te értékelésre, tárgyilagos mérlegelésre gondolok, amely­nek során az eredmények épp ágy terítékre kerülnek, mint a problémák. Ezekben a kö­rökben az emberek váltsanak szót a tapasztalatokon túl a feladatokról, a tervekről is, méghozzá felelősséggel, hiszen mindannyiuk közös ügyéről van szó — mondta befejezésül a megyei tanács osztályveze­1 tője. H. F. Tojásgyár Balatonszabadiban Naponta 13 051 tojás kerül ki a balatonszabadí November 7, Tsz baromfitelepéről. »Siez ónban« azonban olykor tizen* öt és fél «ser tojást is szállítanak naponta a modern »to* jasgyárho!*, Zene és nyelv L átszólag nem is közéleti téma az, amit szeretnek ma megbeszélni Önökkel. Rögtön elosztanak azonban a kétségeik, ha nemcsak a címre figyelnek, hanem a manapság oly sóikat hangoztatott túlterhelésre, gyermekeink­re is. Bizonyára^ megfigyelték, hogy a túlterhelés, e gyötrő jelenség elemzésekor — sok más adalék mellett — gyakran szidják és okolják a szülőket. Idézek egy felszólalásból;... »Tűrhetetlen, hogy egyes szülők milyen makacsok és telhetetlenek. Agyongyötrik gyermekeiket a különórákkal. Habzsolnak szinte a lehetőségek között, és nem veszik ész­re, hogy csemetéjük képtelen átugrani a magasra rakott lé­cet. Hogy elfásul, koravén lesz, kedvetlen, és nem tud meg­felelni az alapvető iskolai követelményeknek sem. Többet dolgozik a szerencsétlen gyermek, mint a felnőttek. Ideje volna már helyes útra téríteni a túlzott igényeket támasztó szülőket.« A felszólalás rokonszenves, csak egyoldalú; segítőkész, csak igazságtalan; szenvedélyes, de aligha célravezető; ma­gyarán; igaz is, meg nem is. Mért egy kalap alá vesz. min­dent, mert felszínesen ítél, tehát aligha néz a dolog mélyé­re. Tudom, azt hangoztatják ilyenkor legszívesebben, hogy valamiféle majomszeretetből ragaszkodik a szülő ahhoz, hogy gyermeke több legyen, mint ő. Ezért persze becsülni szok­tuk. Meg azért is, ha a gyerek képességeit figyelembe véve — anyagi erejéhez mérten — segíti készségeinek kibontako­zását. Mikor tegye? Az iskolában tanítanak éneket, zenét; az iskolában ta­nítanak nyelveket is. Az iskolában nem lehet megtanulni a zenét, és nem lehet megtanulni a nyelveket sem. Hozzátar­toznak-e a mai ember életéhez? Növeli-e tudását, gazdagít­ja-e gondolat- és érzósviláigiát? Több lesz-e a zene és a nyelv által? Mikor tanuljon a gyerek zenét és nyelvet, ha alap­készsége és igénye van rá? Miért csak ebből adódhat a túl­terhelés? A válasz előtt azonban idézzünk a megyei adatokból. Somogybán 36 228 általános és 5626 középiskolai tanuló van. A zeneiskolai szervezetben Kaposvárom és vidékén-összesen 1155-en tanulnak, a gyerekeknek mindössze 2,8 százaléka. (Csak mellesleg és összehasonlításként: Baranyában ez a szám 3,1, Békésben 4,2, Hajdú-Biharban 4,4, Borsodban 5,0, Budapesten 7,9). Tehát a nagy fejlődés elleniére sem ál­lunk valami előkelő helyen. Ennyi lenne csak a zenei alap­műveltség megszerzésére képes fiatal nálunk? Vagy csak ennyi tanítására van lehetőség? A nyelvtanulás még bonyolultabb. Igaz, hogy az isko­lákban sakkal kiterjedtebb és intenzívebb nyelvtanítás fo­lyik, mint amilyet a zeniéről, az énekről elmondhatunk. Tu­dunk jó néhány nyelvi laboratóriumról, nyelvi tagozatos osz­tályról is, ahol az átlagosnál magasabb színvonalon oktathat­nak. És az iskolán kívül? Meghökkentő az adat. A TIT ka­posvári nyelvtanfolyamain mindössze 13 általános iskolás és 50 középiskolás, illetve szatomunkásjelötlt vesz részt. Eszem­be jut erről az a képtelennek látszó ötlet, hogy milyen jó volna a zeneiskolához hasonlóan valamiféle önálló nyelvis­kolát működtetni a városban, ami az egyéni oktatás révén, és önmagában attól is, hogy nem kötelező, nagy népszerű­ségnek örvendene. Lehet, hogy utópiával vádolnak, pedig ez a jövő útja. De maradjunk a jelennél, igazuk van. Higgyék el, sokat te­hetnénk enélkül is azért, hógy a zene- és nyelvoktatásit ne tekintsék periférikus »-hobby«-nak,1 hogy kellően becsüljék az iskolákban, a közéletben is; hogy belássák végre: éppúgy hozzátartoznak az általános műveltséghez, mint a történelem vagy a matematika- ' M egkérdezhetnék most, hogy miért támadtak aggályaim? Nos, jó néhány adalékkal szolgálhatok. Ki mernéd jelenteni például valaki, hogy az iskolai énekórák túlterhelik a tanulókat? Megalapozatlan vélemény volna, hi­szen az elméleti tárgyaik között felfrissít, jobb hangulatot ad, könnyeddé tesz, ráadásul még készséget is fejleszt, és műve­lődési szemléletet adhat. És mégis állandóam figyelmeztetni kell rá, hogy ne hagyják ki az óratervből, s ahol nincs, ott vezessék be az énefcoktatást. Vagy miért nem lehet elérni például — ha úgy tetszik a rendtartás módosításával is —, hogy az általános és középiskolák önálló és hasznos szakkör­ként kezeljék a zeneiskolát, a TIT nyelvtanfolyamait? S ha egy gyerek szívesen és sikerrel vesz részt az oktatásban, ak­kor ne késztessék mindenáron más jellegű szakkörökbe. Ugyanis ez okoz túlterhelést! Vagy iitt van például az énekkarok működtetése. Azt hi­szem, büszkék lehetünk kóruskultúrámk fejlődésére. Az is­koláikban azonban törvényszerűnek tartják, hogy minden ze­neiskolás tagja legyen az énekkarnak. (Mert ez a könnyebb megoldás.) S közben hangszeres tudását ifjúsági fúvós-, vo­nós- vagy kamarazenekarokban nem tudja gyümölcsöztetni a zeneiskolában önmaga fejlesztésére és a közművelődés ja­vára, mert arra már valóban nem marad ideje. Mondjam tovább? Miért van az; hogy ha romlik egy gyerek tanulmá­nyi eredménye, pedagógusaink rögtön azt javasolják a szü­lőnek, hogy vegye ki a zeneiskolából vagy a nyelvtanfolyam­ról. Pedig országos fölmérés alapján bebizonyították már, hogy a zenei elfoglaltság sohasem oka a tanulmányi ered­mény romlásának. Ilyen példáikra építem aggályaimat. S ezeket jó volna figyelembe venni az állami oktatás továbbfejlesztésénél. Hadd mondjak el két végletes esetet, amelyek között nyilvánvalóan kialakulhat az általánosítható kép. Az egyik középiskolában azt mondták a szülőknek, hogy ha a gyerek meg akar felelni a követelményeknek, akkor az iskolai időn túl odahaza még legalább hat órát kéül tanulnia. Ez túlter­helés a javából. Adódhat a tananyag túlméretezéséből meg abból is, hogy felkészültségénél fogva hogyan tudja a tan­testület átadni az ismereteket. Beszéltem egy zeneiskolás fiúval. Zenei pályára készül, most fog érettségizni. Naponta hat órát gyakorol hangszerén, és nem rossz tanuló az isko­lában sem. Nem érzi túlterhelésnek a zenét a z a gyanúm, ha pedagógusaink megkedveltetik tárgyu­kat, ha hivatástudattal tevékenykednek, akkor a köz­ismereti tárgy, a nyelv meg a zene sem teher a gye­rekeknek. Ez utóbbiakat kikapcsolódásnak, játéknak, maguk választotta örömnek tekinthetik, erre nem egy példát lehet felsorakoztatni. Csak azt kellene megértenünk — ami egyéb­ként alapkövetelmény —, hogy W-ká adottságait, képességeit fejleszthesse szorgalma és elhatározása szerint. Akkor talán még nagyabb kedvvel tud eleget tenni általános iskolai feö- teiezettségeámieik is. Nem hibáztatom a szülőket. És nem a zenében, nem a nyelvtanulásban látom a túlterhelés okát. Ezeket inkább fejleszteném, inkább propagálnám, mintsem »bűnbaknak« tekinteném, kibúvónak az igazi okok feltárása élőL Hadd fejezzem be Kodály szavaival e gondolatsort: »Hogyan jusson így a zene jobb megértésére, nagyobb megbecsülésére a jövendő magyar társadalom, hogy legyen életszükséglete a zene, ha legfogékonyabb korában nem jut vele kapcsolatba? Ha az élet egyik legnagyobb kincsestárá­hoz nem kap kulcsot a magyar if jú, akkor szegényebben ha­lad, végig az úton-« Séxmsi Bé!A

Next

/
Oldalképek
Tartalom