Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
Levéltári Evköny, 3, SomogT megye múltjából AZ ÜNNEPEK ELÖT megjelent a múl év utc só, de minden bízón nyal egyik leg jelen löse b megyei kiadványa: a Levélteri Évkönyv 3. száma, a már megszokott címmel: Somogy meg ye múltjából Nemcsak az üti) W pék idejére eső megjelenés ab kaiméból, hanem a közzé.ett tucatnyi tanulmány jeleni sé- ge szempontjából mom ok: ajándék a múltszeretői ek, gazdag történelmi antolr',» i. Ha egymás mellé áll’ < a sorozat tagjait — termi késén megfelelő tanulmány, -ok, témák, korok, elemző mi ize* rek párhuzamában —, ..kor egy igen dinamikus, állat ióan bővülő, de máris karakt -isz- tikus történelmi arcéleke mutató somogyi monográfiát tartunk kézben. Olyan monográfiát, amely előttünk teljesedik, melynek hézagai szemünk láttára, évkönyvről évkönyvre pótlódnak, új adatok, új megközelítések és ami igen fontos: marxista konzekvenciák órán. A kiadvány tanulmányai kronologikusan követik egymást, színes gazdagsága az ismertetéshez mégis más ötletet kínál nekünk; módunk nyílik arra, hogy a kötetet gaz daságtörténeti, művelődéstörténeti — nem egészen korrek' kategóriával ugyan —, társa ialom- történeti összefogltl ásban ajánljuk az olvasónak. És azt is előre bocsátjuk, hogv e tanulmányok némelyike meglehetősen komplex, több kategóriát Is magában foglal — erényére. Az országos kőztörténetírás számára is igein érdekes tanulságokat kínál, megyénk hely- történetírása szempontjából pedig kifejezetten óriási fontosságú T. Méreg Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között Címú tanulmánya. Alapos adatvallatés órán kiderül. hogy igen sok tekintetben tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy csupán agrárius nézetek fellegvára volt Somogy. Az aktív iparfejlesztési igény számtalan jelével találkozhatunk a megyében — tűnik ki ! a szerző tanulmányából —, Igaz ugyan, hogy leginkább az élelmiszeriparban valósult meg. »A gyáripar tehát gyenge az ország gyáriparához képest, de már számottevő tényező a megye életében. A megye gyáripara a nagy gazdasági pangás után tehát új felléndüI lés felé mutatott. Ez az időszak ; — az 1930-as évek második fele és az 1940-es évek eleje — nem volt alkalmas arra, hogy itt a fejlődés kibontakozhassak- — írja a szerző. S most pergessünk vissza évszázadokat, a magyar középkor egyházi gazdálkodásába vezet bennünket Maksay Ferenc: Benedek-rendi gazdálkodás Tihanyban a XIII—XIV, századi struktúraváltozás idején című tanulmánya. Ez a tanulmány a jobbágygazdálkodáson ala- puló struktúra meglehetősen \ összetett kialakulását, a következő tanulmány már a 10. század eleji állapotokat, bizonyos tekintetben a jobbágy- j gazdálkodás agóniájának ide- . jéből a földművelési rendszert vizsgálja. Simonffy Emil tanulmányának címe: Földművelési rendszer Somogy megye északi részén 1728-bttn. Következtetéseit így egyszerűsíthetjük: ez időben nyomásos gazdálkodás (nagyobb mértékben kétnyomósos, kisebb elterjedésben háromnyomásos gazdálkodás) dominált a megye északi részén. Nagyjából egy kort vallat a kötet két másik, kifejezetten gazdaságtörténeti tanulmánya Bakács István: A somogyvári uradalom XIX. század végi gazdálkodásáról és Tóth Tibor: A szarvasmarha-fajtaváltás Somogybán a századfordulón címmel. Jogo« lenne a gazdaságtörténeti írások soréban említeni, de átfogóbb és szélesebb képnajzolésa miatt igen jelentős társadalomtörténeti- metszetet tár elénk Kanyar József tainuilménya: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra.-Az agrárforradalommal végrehajtott földosztása mezőgazdaságnak valóban új struktúrát szabott, amelyben parasztságunk —* új és régi gazdák egymással összefogva, először kétségkívül az exten- zív termelés útjára lépett, hiányos gépi és eszközbeli felszereltségével, megfogyatkozott állatállományával... — csakhamar felújította, újjáépítette mezőgazdaságát — írja Kanyar Jóasef. Ismét évszázadokkal tekintsünk korábbra. A »városi levegő szabaddá tesz« jegyében zajló népfflozgás, a zsellére Redős és a városba költözés folyamatát fekszik megvilágítani a dél-dunántúli megyék szemszögéből Kubinyi András Dél-dunántúli parasztok városba költözése a középkor végén című tanulmánya. Jellegzetes eseménytörténetet dolgoz fel és ágyaz országos folyamatba Iványi Emma A hídvégi »tumultus« című írásában. Sokkal több, mint egy adólajstrom bemutatása, igényes búvárkodás, elemzés Vass Előd: Törökkop- pány 1556. évi első török adó- összeírása című tanulmánya. Ogv véljük, nagyon helyesen megingat egy erősen vulgarizál ódott és helytelen »népszerűsítés« árán elterjedt nézetet, mely szerint a török hódoltsági területen a nép élete köny- nyebb volt, minit a királyi földeken vagy Erdélyben. Igényes társadalomtörténeti kép rajzolódik a török kiűzése és a Rá kóczi -szabadság- harc utáni korról Ladányi Sándor tolla nyomán az 1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy vármegyében című tanulmányéban. Jelentős és ugyancsak hézagpótló művelődéstörténeti tanulmányt tesz közzé Kelemen Elemér; A népoktatás Somogybán a kiegyezés előtti években címmel. »A kiegyezést megelőző évek népokta- j fásának megyebeli viszonyait tükröző statisztikai adatok és viták egyaránt arra figyelmeztettek, hogy milyen nagy feladat vár a népoktatás megjavításán fáradó erőkre, milyen nagy anyagi és szellemi korlátokat kell lerombolni a fejlődés érdekében« —- írja. A sok forrást feldolgozó, alapos tanulmány kitér Roboz István lapjának álláspontjára Is, amely e kérdésben liberálisnak mondható. Felmerül azonban éppen e tény kapcsán egy Igény, amelyet csak erősít a lapunk hasábjain nemrégiben közzétett Robozzal kapcsolatos polémia is. Szívesen látnánk — talán éppen a Somogy megye múltjából hasábjain — egy teljes Roboz- portrét és értő feldolgozást a héti lap teljes arculatának felvázolásával. Komjáthy Miklós harmadik közleményét is a levéltári évkönyv e számában olvashatjuk A somogyi konVent II. Lajos kori oklevelei az Országos Levéltárbán címmel. Tizenhét oklevólki vonatot tessz közzé gondos feldolgozásban. Tröszt Tibor Szilveszier —1972 A rádió Kitett magáért a rádió. Ez már abban la megnyilvánult, hogy a hallgatók szilvesztefe- zésre szánt napját csaknem teljeB egészében igyekeztek Jól, színvonalasan kitölteni. A reggeli Szivárvány amolyan aperitif volt a nevetéshez. Kora délután folytatódott a vidéki színészek Folytassa, színművész! című szilveszteri műsorával. £s hogy vidéken nem »tartalék« csapat van, azt is örömmel írjuk le. Ez a műsor jobban hozzánk nőtt, mert egy kicsit somogyi is volt. Csorba István, szánházunk Jászai-dtí- jas művésze nemcsak kitűnő konferanszié volt, hanem teljes egyéniségét adta, úgy is, mint remek kabarészerző. Az év utolsó két és fél órájára Komlós János és nevettető gárdája vette birtokába a Kossuth rádió hullámhosszát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a lehető legvidámabb hangulatot teremtse hallgatóinaik az éjféli koccintáshoz. De nem üres viccelődéssel, hanem tartalmas humorral. Ahogy tőle és közreműködő társaitól megszoktuk. E törekvés majdnem teljes sikerrel járt. Azért majdnem, mert a rangos együttes a 150 percet mégsem tudta egyenletesen emelkedő hőfokon eltölteni. A ragyogóan szellemes, a legfrissebb politikai események fonákságait eredeti humorba ötvözve felmutató indító konferansz méltó volt Komlós eddigi pályájához, és kitűnő alaphangot biztosította kabaréhoz. Nem tőle és még csak nem is partnerétől, Sin- kovits Imrétől függött, hogy a következő szám, az Erőmű- vész a nagyszerű ötletek ellenére csak helyenként emelkedett a konferansz színvonalára : elsősorban azokban a részekben, amelyekben a szerző a társadalom ellentmondásait gyűjtötte érdekesen, mulatta- tóan és nagyon tanulságosan csokorba. Az ellentétekre építették a humorista klub tagjai is Jó hir — rossz hír című beszélgetésüket —* sikeresen oldva mellett meg feladatukat. Az elmaradhatatlan Brachfeld Siegfried Inkább Tímár György Nehéz nyelv a magyar című írásában volt sikeresebb, mint monológjában. A műsor hőfoka itt kezdett alábbszáll ni. Tnlcs- vay—Somogyi Dtgolettójában több volt a bonyodalom, mint a nevettető szellemesség. Bak- tai: BUEK, Krahács című írása pedig önismétlésnek hatott a szerző hasonló tárgyú, sikeres darabjai után. Őszintén szólva egy kicsit rossz fzűnek is tartottam. Lehet, hogy azért, mert vidéki vagyok? A villám tréfák viszont újra próbára tették nevetőizmainkat, a hatást azonban Bárdi György egy kétértelmű szóra épített monológjával már nem tudta fokozni. Utolsó vendégpárunk, Lujza és Jenő mintha egy kissé elfáradtak volna az évek során. Rár lehet, hogy csak nekem tűnt így, aki azon töprengtem. hozván lehet ennyire naív és tátőkezatlan az, aki “»ndsze résén olvas újságot. Persze 1“het hogy rosszul olvas. Évőőás.ükben azonban a ’égtöbb nőén jól csattant, és — az elfogyasztott szeszes ital mellett — rendeltetésszerűen hozzájárult az utolsó percek vidám hangulatához. Végtére is kellemes és tartalmas szórakozást nyújtott, és az e műfaitól elvárható gyakorisággal hahotára is fakasztott a rádió kabarészínházának múlt évi utolsó előadása. P. L. A képernyő előtt Évről évre nő a tv-tulajdo- nosok száma hazánkban, ezzel arányosan a tv mellett szil- veszterezőké is. Megvallom, fölmerült bennem az a kérdés, hogy egyáltalán lehet-e szilveszterezni a tv mellett? Míg mások trombitát fújnak az utcán, vagy úgy váltják a szórakozóhelyeket, mint más az autóját... A kétkedésre határozottan feleltem magamnak: lehet szilveszterezni a tv mellett is. Ha sok mást lehet, akkor miért ne lehetne éppen ezt? ... Műsor kell és kész. Ezt — tudták is a tv-ben. A Radioes Televízióújság 52. számában olvastam: »ígérni mindössze csak annyit lehet, hogy — idén I is lesz szilveszter a képernyőn!« Azt hiszem, utólagosan sem mondhatunk sokkal többet. Volt... Egy kicsit korábban kezdődött, mint tervezték, a kinyomtatott program szereplői pedig egy kicsit megfogyatkoztak. Neffe tüdőin, nü az Összefüggés. Önök látták Alfonzét? Vagy Majort? Én nem. Vajon mit csináltak közben, hogy nem látszottak? Vagy kiszálltak a műsorból? Na kérem, ez egy remek ki írni! Tehát lehet szilveszterezni a tv mellett is. Csak műsor kell, volt is. Bár igaz, ez nem mindig derült ki. Vendégem például kilenc óra után megkérdezte: mikor kezdődik a Csak nálunk kanható! című tv-szil- veszter. Ö nem vette észre, hogy van műsor. Felvilágosítottam, hogy van műsor. Azután figyeltem az arcát. Antal Imre magánszámának örült, jóízűen nevetett. Komlós János is földerítette. Láttam, veszi a lapot. Azután csak az arcát láttam, mert a szeme nem volt nyitva. Elszendere- dett. Fölébredése után,elmondta, hogy ez már máskor is megtörtént vele a tv mellett... A sztárparádéra megint figyelt. No nem mindig... Igen, a Hofü — Ne tölts még — mondta, amikor a pezsgőért nyúltam. — Nézd, milyen jó ma is a Hofi/ — Csakugyan jó volt. Végül is megitiuk a pezsgőt, amelytől kezdtük magunkat egéaren jól érezni. Vendégem egy kis idő után emigyen szólott: — Tudod, mi a hiba, égykomám? Az, hogy a tv-ben már jó előre megcsinálták ezt a butikot, vagy mit, mi pedig »élőben« néztük. Ez a különbség. Micsoda véletlen! Ismerősömről kid emit, hogy árubeszerző. Tetteim egy ajánlatot: ebbeli minőségében ott lenne a helye a tv-butikban, mert túl hangzatos a reklám, és nem olyan sok, ami csak ott volt kapható. H. B. RÖNTGEN PILLANTÁS A MÚMIÁKBA At föraők betegségei A* ősi Egyiptom mindenható uralkodói, a fáraók a legkülönbözőbb betegségekben — ízületi gyulladásban, óreime- sfccsedcsben, gyermekbénulásban — saenvedtek; betegségeik és egyes műtétek nyomait leplezik le a bebalzsamozott tetemekről, a királyi múmiákról készített röntgenfelvételek, felbecsülhetetlen értékű adatokkal gazdagítva az embertan és az orvostörténet tudományát. Keveset tudunk arról, hogy milyen betegségekben szenvedtek az ősi egyiptomiak? Hogyan befolyásolta táplálkozásuk egészségüket? Végeztek-e sebészi műtéteket? Az embertan és az orvostörténet kutatóinak kérdéseire leginkább az ősi múmiák vizsgálata adhatna választ. Csakhogy a bebalzsamozott tetemek csontjait, szöveteit nem lehet közvetlenül megvizsgálni, mert a szoros pólya eltávolítása jóvátehetetlen kárt okozna. Akkor hát meg kell röntgenezni a múmiákat? Kézenfekvő gondolat, ám sokáig nem állt rendelkezésre a megfelelő hordozható röntgenberendezés. Csak 1986-ban készült el — az amerikai egyetemek fogászkutatői- nak céljaira. A. kutatóegoport 1985-től kezdve ntegy ötezer csőn'.vázat és a íivatag forr' homokjában term szetes úton kiszáradt tetemet vizsgált meg Núbiában az emberi fogazat fejlődésének tanulmányozására. Végül is engedélyt kaptak a kairói Nemzeti Múzeumban őrzött királyi múmiák meg- röntgenezésére, s kutatásaik érdekes megállapításokkal jártak. Mindenekelőtt az egyik legismertebb egyiptomi király, II. Ramszesz fáraó múmiáját tanulmányozták nagy alapossággal. II. Ramszesz i. e. 1304- ben lépett trónra, s először néhány évig atyjával, I. Szétlvel együtt uralkodott — végül is összesen 87 évig. I. e. 1225-ben halt meg, túlélve száznál több fiából tizenkettőt. Halála után 13. fiáit, Memeptah-ot koronázták fáraóvá. I. Széti, II. Ramszesz és Merneptah múmiáinak röntgenfelvételei egyértelműen szoros rokonságukat bizonyítják. Különösen feltűnő mindhármuk nagy orra és fogazatuk hasonlósága. II. Ramszesznek azonban alighanem sok kellemetlenséget okoztak életében fogai: a röntgenfelvételeken jól láthatók az egykori fogtályogok nyomai. Ezenkívül súlyos gyulladás maradványai láthatók csípőizüietén, továbbá érelmeszesedés az alsó végtagok valamennyi fő erében. Az ilyen elváltozások gyakran keringési rendellenességet okoznak, és fájdalmassá teszik a mozgást, járást. Utóda, Merneptah, idősebb /olt 50 évesnél, amikor Egyiptom trónjára került, és alig 12 évig uralkodott. Az ízületi gyulladás súlyosan megtámadta nyakcsigolyáit, erei elmeszesedtek, combcsontjain törés nyomai. Atyjához hasonlóan Merneptah-nak is nagyon rosszak voltak a fogai — valamennyi zápfoga hiányzik, és a röntgenfelvételeken jól láthatók az egykori gyökérhórtya- gyulladás nyomai. Több kutató szerint hiányzó fogait nem természetes úton vesztette el, hanem vigyázatosan kihúzták — ez az első nyoma az ősi Egyiptomban végzett szájsebészi műtétnek. Sziptah fáraó i. e. 1209-ben, ti. Széti után foglalta el Egyiptom trónját. Múmiáján ugyancsak súlyos elváltozásokat fedezett fel a röntgenvizsgálat. Az alig húszéves korában elhunyt fáraó egész jobb lába rövidebb volt, és a lágy részek Sorvadása a gyermekkorban elszenvedett súlyos betegségre vall. Ilyen elváltozást általában a gyermekbénulás okoz — ha a diagnózis helyes, ez az első bizonyítható nyoma a gyermekbénulásnak a fáraók birodalmában. A múmiák megröntgenezése tehát fényt derített a fáraók egykori betegségeire. Kimutatta továbbá, hogy az egyes fáraók életkorára vonatkozó j becslések nem elég pontosak, i s ennek alapján módosítani ] keli az ősi Egyiptom eddigi j kronológiáját, egyes esetekben j nem is kis mértékben. Nypmá- [ ra vezettek továbbá áz egyes múmiákban elrejtett szobroknak, vallási relikviáknak, ékszereknek is. Az így szerzett információk teljesebbé teszik az ősi Egyiptom életéről alkotott képünket. (A Delta legújabb számából) Az egyik belvárosi, összkomfortos lakásban történt. Miután bementem a szobába és helyet foglaltam az egyik kényelmes karosszékben, a ház úrnője örömmel csapta össze a kezeit: — Nézd, Géza, megvan! Szerénykedve mosolyogtam, ' intettem, hogy csak semmi felhajtás, mindenki maradjon ülve. Magam sem számítottam rá. hogy ennyire örülni fognak megjelenésemnek. Egy kissé elsiettem azonban az egészet. A ház asszonya ugyanis ahelyett, hogy érkezésem fölötti örömét egy-két finomabb süteménnyel vagy egy forró feketével fejezte volna ki, ahelyett, hogy hozzám rohant, megcélozta a szoba egyik sarkában álló padlóvázában virító hatalmas virágcsokrot. A ház ura is odasietett, valamit megnézett, majd tömören azt mondta: — Tényleg! Én is arrafelé sandítottam (ha az ember észreveszi, hogy mégsem neki örvendeznek, akkor csak sandít!). Az mégiscsak furcsa, hogy egy padlóváza, nem is akármekkora, hosszabb időre eltűnjön, aztán hipp-hopp előkerüljön, hogy ennyire kelljen neki örülni! És mit láttam? Egy sáfkát. Egy ronda nagy sáskát, ráadásul nyomorékot. Egy valamirevaló sáskának legalább két hatalmas hátsó lába van, ennek meg semmi, Négy vacak kicsi — az is mind elöl. Zöld foltként virított az egyik hatalmas, sárga krizantémon, és ha nem csalódom, éppen zabálta, amit ezek a kövér rovarok Egyiptom óta úgy látszik nem tudnak abbahagyni. Sáska nyugdíjban — Mép hogy kövér? — méltatlankodott a ház úrnője. (Akkor már tudtam, hogy a süteményből nemhogy egykét fajta, de még hamuban sült sem lesz!). -« Azt kellett volna látni, milyen sovány volt, amikor beakadt a lába a függönybe, és nem tudta napokig kiszabadítani! — Mtnt egy cigarettapapír — hasonlította a házigazda férfiakhoz illően. Lassan kikerekedett a történet. Még szeptemberben, egy erdei kiránduláson szedett virágcsokor potyautasaként került a sáska a lakásba. Mire észrevették, már be volt akadva a lába a függönybe. A ház pedáns asszonya persze ugrasztottá hites urát: — Nézd. mekkora dög van a függönyön. Dobd ki! A férj hozta a nagy asztalt, arra rárakta a hokedlit, arra meg a sámlit, egyszóval ugrott. A sáska maradt. A műtét ugyanis nem volt zavartalan lefolyású, és kiszakadtak a lábai. A ház asszonya megszánta: maradjon. így kint elpusztul. Ez immár több mint három hónapja volt. Azóta a sáska vígan él az egyik fal nagy részét borító zöld növények levelein, ide-oda ugrálva a különféle borostyánok, szanza- vérák között, hol meg a díszpárnán trónolva. Időnként eltűnik egy-két hétre a háziasszony nagy bánatára, de azután váratlanul ismét előkerül. Ilyenkor keszeg-soványra fogyva hosszú csápjaival szomorúan bóklászik, míg észre vem «eszik, mént most is. Ráteszik a krizantémra. s az meg falni kezd. Egy teljes szirmot meg tud enni némi előzetes éhezés után. Várják már istápolói, hogy lassan beszélni kezdjen, mint egy jobb papagáj. En azonban tudom róla, hogy nem él problémamentesen. A jól temperált lakásban most is a késő nyárra emlékeztető hőmérséklet van, és a sáska az időnek ezen a furcsa megnyúlásán sehogy sem tud eligazodni. Azután az ugrólábak hiánya! Ha egyszer alaposan elbújik valahova. és nem veszik észre, nem lesz aki rútegye egy teljesen mindegy milyen virágra, melyet megehetne. Csak tudnám, mennyi ideig él egy sáska? Hiszen ha már csak úgy teng-leny és kínos neki ez az egész kri- zantémos munkavacsora a meleg lakásban, mert az élet • rendje szerint máris túlélte legmatuzsálemebb társát is, akkor meg kéne váltani szenvedéseitől. (Én is megkapnám a süteményt.) De ha vidáman kibírja a tavaszi melegekig, akkor még több virágszirmot a mázlistának! Tavasszal pedig ki a világba, hadd menjen. Eridig ilyen úgyis csak gólyákkal, történi. Ugrólábai helyett megkapná majd SZTK-alapon a mankókat is és az- igazolványt: Domesztikált sáska, nyugdíjban. Mészáros Attila Somogyi Néplap! 5
